Pesti Napló, 1918. november (69. évfolyam, 256–281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

16 Vasárnap nők egy frankért. Az enfente-csapatoknál leginkább francul és görög pénz van forgalomban. Természetesen legtöbb papírpénz, de igen sok ezüstöt és nikkelpénzt is látni. Sőt az egészen elfelejtett arany se ritkaság. A delegáció egyik lisztje bemutatkozik a franciáknak, akik a szomszédasztalnál vacsoráznak. •A franciák fölállnak, barátságosan bemutatkoznak és hallatlanul érdeklődnek, amikor mert tudják, hogy magyarok vagyunk és hogy Károlyi Mihálylyal jöttünk. Ez már nem is érdekes volt, hanem egyszerűen megható, szinte könyekre fakasztó, timikor a mi főhadnagyunk kérdésére, a kis francia hadnagy, kék szemű, piros arcú, elegáns fiú, elmondja, mit elmondja, éldalolja a gyönyörű francia nyelven valahogy úgy, ahogy Guitry énekelte Chanteclerben, hogy a főparancsnok legkorábban holnap este lehet itt, mert az utakat a boche-ok elpusztították, ő is napokig jött Szófiából és a nagyon gyors előnyomulás miatt kissé a benzinnel is megakadtak. Egy szerb hadnagy érkezik és jelenti a vezérkari századosnak: — A hadosztályparancsnokság üzeni, hogy az egész békedelegáció a szerb királyi kormány vendége, senki serur.iért nem fizethet és bármilyen kellemetlenség érné a delegáció try tagját, rendelkezésre áll egy ordonált, akivel meg kell üzenni a kommandóra. Károlyi Mihály félkilenc Vor jön vacsorára. Az egész i.tor Kiv. i'.viális teren érdeklődéssel nézi, amikor az asztalon elso falja helyét. Tényleg egészen különös és rendkívülien elegáns jelenség, ahogy valódi angol ruhájában, térdnadrágjában, lábán sportharisnyával és félcipővel, nagy sárga bőrkabátban megjelenik. Valami uralkodói mélóság és amellett pertilanul kedves közvetlenség, szinte baj van benne, és ezt észre lehet róa venni az első benyomásra. Nagyszerű impressziót tesz az idegenekre és csak most látni, hogy milyen hallatlanul ismeri és népszerű a külföldön. A vacsora még háborús, igazi szerb és dús. Egészen mellékes. Nem érezni a vacsora izét, az egész est hangulatának a fenomenális és egészen különleges ize mellell. Mindenki érzi, hogy történelmi perceket él. Vacsora után Károlyi Mihály papírt kér és levelet ír a feleségének. Mellékes, hogy küldi el, kevés mód van rá, hogy elmenjen, de mindegy, ő maga se törődik vele, csak ir, emikbe, gondok ilűzőnek, i, mert ilyenkor írni kell. Mások dolgoznak. .Jászi tárgyal, a katonák intézkednek, az ellenséges lisztek már barátságosan szalut álnak egymásnak, már megszoktak bennünket, már ismernek bennünket, egészen jó hanguáyt van már a levegőben. Fél kilenckor egy újabb értesítés jön a kommandóról. A hadosztályparancsnok ur. Bojovics tábornok, az első hadsereg parancsnokának kívánságára elrendelte, hogy a magyar békedelegáció tagjai teljesen és korlátlanul szabadok, ugy közlekedhettek a városban, mint békeidőben, idegenek a békés városban. Kilenckor elvonul a fegyveres őrség a Koro' '/Silódéból és kivonul a gárda. Belgrádban diszőrség áll Károlyi Mihály s a magyar békedelem'•Jó szállása előtt, lent az eh.' sze:'i u.'ság. .. Pravdaés a rikkancsok exíhres ü vC : • elszaladják végig az utcákat. :• rttekes egy kétoldalas kis szerény újság és alig un benne valami, Ausztria fölbomlását hirdeti a vezércikk. Tiszi temetéséről szól egy távirat, a tartalma -zinte -eminti, de maga a megjelenés jó-, nye egyet jelent azzal, hogy Belgrád téjiyleg felszabadult. •"*"'" " /L. jy Belgrád zászlódiszben Belgrád, november 7. Csütöriik délelőtt Belgrád már zászlódiszben »•••'!. Az entente minden államának lobogói mint-én házon nem is egy, hanem, töméntelen példányain. A szemünk már elszokott az idegen 'színektől. az angol, francia, olasz, portugál, amerikai • . ..'..Jól. nehéz hozzászokni újra a béke fájdalmas...! nélkülözött tarkaságához, mert csak a b'ke emléke s az eljövendő béke ígérete ez a színpompa, amit a belgrádi zászlódisz nyújt. A delegáció tagjai bejárják a várost, megdöbl.vtve nézik a németek és az osztrák csapatok puszklása tönkretelt konakot, az istállóvá vedelt skupsiinál és — legyünk őszinték — a r'Tilesen elpusztított várost ,amelynek talán i" súlyosabb sebesültje a nemzeti színház. Belgrád örömmámorban, a győztes szerb nép •— k.c-; kell hagyni — méltósággal viseli a diadalt, les, szerény és öntudatos, de határtalanul foldog. Az utcákon is látni megható jeleneteket, ;•!:(:'.;v IV!• s.'g a férjét, anya a tlat. üdvözli egy v'jsz.azért lerongyolódott fogolyban. Szomorú csak e.'v, hogy itt megint tragikusan népszerű lesz a nilitarizmus és a királyság, és hogy ebből a Bel''.V'b'l, ahogy ez ma mutatkozott, csak imperializivus nőhet ki. kihirdették, hogy megérkezett a mai békedelegáció és hogy az Szerbia védelmére .-a.t áll, aki bármi legcsekélyebbet vétene ellene, h ..Ibiróság elé ;'.'.'i'.Ják. Az üzletek nyitva, mindenünnen e'.'i - ' a:; osztrák és német holmik, , !ő!:örü'tek a .'-'•a könyvek és a szerb szinek és l'elúr királ'y «V .7 Indor trónörökös képei. Megjesülésökön reggel kilenckor egy v angol autó áll ,meg a Kft .a-szálloda előtt. Azol sotFőrezeti az autót, A.SC betűk a vállrajiján, ez jelenti, hogy a szerb hadseregbe van beosztva. Az autóból egy karcsú, magas, rendkívül rokonszenves megjelenésű francia hadiagy száll ki. Lieutenant du Tillis, a főparancsnok szárnysegédje és azért jött előre, egész éjjel autózott, hogy szúlás csináljon Franciul d'Esperay tábornoknak. A szállást percek alatt megcsinálják. Pozorisna-ultca 5. szám alatt a fíndzsi S'oma-villában csinálnak kvártélyt a francia tábornoknak. A villában, amely még néhány nappal ezelőtt Theatergasse 5. volt, ugyancsak néhány nappal ezelőtt Babits altábornagy, osztrákmagyar kormányzóhelyettes lakott. A francia hadnagy, amikor megtudja, hogy egy hotelbe került a békedelegációval, barátságosan beszédbe elegyedik velünk, elmondja, hogy ő ismeri Magyarországot, rokonságban van a Cruy-családdal és épp a háború kitörése előtt volt meghiva vadászatra. Délben még nincs pontos hír arról, hogy mikor érkezik a tábornok. Kettőkor jön a jelentés, hogy hat órára itt lesz. Pontban öt órakor, de ez francia idő szerint hat óra, három automobil robog el a hotel előtt. Du Tilly hadnagy csatlakozik az autókhoz és a tábornokot, aki ahogy jelezte az ő időszámítása szerint, tényleg hat órára megérkezett, elkíséri a szállására. Fél hatkor megjelenik a szállodában Miljevics ezredes Jecsmenics alezredessel: Károlyi Mihályt keresik. Közlik vele, hogy Franchet d'Esperay tábornok megérkezett és a delegációt — francia idő szerint — pontban hét órára, tehát hat órára várja. A szerb tisztek közük azt az üzenetét is a tábornoknak, hogy előbb együttesen óhajtja fogadni az egész küldöttséget, azonban tárgyalásokba csak a kormány küldöttjeivel bocsátkozik. A sorrendet megállapítják: Károlyi bemutatja a küldöttség tagjait, felolvassa a memorandumot és mána visszavonul a tábornokkal. Egy gyors tanácskozás még, aztán háromnegyed hatkor koromsötétben, zsúfolt utcákon át, a szerbek és a, angol és francia katonák és tiszteik közt óriási feltűnést keltve, egy szerb hadnagy kíséretében megindul a menet a Pozorisna, azaz Szinhizutca felé. Két szerb katona áll a földszintes kis villa előtt. A szerb hadnagy megmondja, hogy a „magyarszka delegacija" érkezik a vasrács kinyilik és a legszűkebb békedelegáció bevonul a tábornok villájába. Elől Károlyi Mihály miniszterelnök Jászi Oszkárral és Hatvany Lajossal, aztán Bokányi Dezső, Csernyik Imre, Stielly Walter, Rauk Gottlob és Körfer János. Az előszobában elválunk, a küldöttség bevonul. Innen az egész olyan, mint egy színpad, egy rossz ízléssel berendezett kis balkáni szalon, jobboldalán állanak a magyar küldöttek, kissé előbb Károlyi Mihály kezében papírlappal. Az embernek az a benyomása, hogy amit itt öt lépésnyire maga előtt az üvegen keresztül lát, nem is élő jelenet, hanem olajfestmény, valami történeti jelenetről, de mindenesetre valami döntő fontosságú események. Mindenki végsőkig feszülten izgatott, amikor a tábornok belép. A breton tigris, Franchet d'Esperay tábornok, ahogy zöldes kék egyenruhájában belép, mintha Napóleont adná. Középtermetű, kissé kövér, piros arcú, élénk fekete szemű, fekete bajszú, markáns vonású igazi katona, aki egyformán lehetne generális a világ bármilyen nyelvén. Három sorban tizennyolc rendjelnek a szalagja van rajta, azonkívül a francia becsületrend és az angol Viktória nagykeresztje. Belép, igen kevéssé meghajtja a fejét és egyenest a kandallóhoz megy. A kandallón két rossz petróleumlámpa. A szobában félhomály. A helyzet most az, hogy jobboldalt hosszan elhúzódva áll a magyar küldöttség, a kand-'Y» mellett Franchet d'Esperay és a baloldali mereven a kísérete, Kalafatovich szerb ezredes, Cartier francia ezredes és du Tilly had-,nagy, a szárnysegéd. Cartier ezredes, a táborítok vezérkari főnöke feltűnően fiatal ember,j nagy orrú, fehér arcú, előkelő mozgású, kissé| ! affektáló tipikus párisi. Mindenesetre látszik, hogy a vezérkari főnök lehet a hadseregparancsnokság esze. Károlyi Mihály miniszterelnök előbb be-. mutatkozik, aztán bemutatja a küldöttség! ! tagjait. A magyar kormány memoranduma Károlyi Mihály miniszterelnök tisztán érthetően és zavartalan franciássággal felolvassa a ma-gyar kormány memorandumát, amely szóról-szóra így hangzik: Ma vagyunk először abban a helyzetben, hogy az entent közvéleménye előtt a magyar nép igazi akaratát hirdethessük. Ez a háború a régi feudális és autokrata osztrák-magyar monarchia műve volt, amely a porosz militarizmussal szövetkezve, lángba.. ./totta Európát. Ez a rendszer teljesen lehetetlenné tette amaz erők érvényesülését, amelyek Magyarországon ezt a háborút ellenezték, amelyek pacifisták és demokraták voltak és amelyek állandó harcot folytattak a nemzeti elnyomás politikájával. A Kossuth Lajos Magyarországa teljesen elnémulatott és csak azoknak a feudális osztályoknak a szava volt hallható, amelyek a német imperializmus barátai és a nemzetiségek voltak. Célunk: az egyik informatív, a másik, hogy a mai helyzet oly likvidációját érjük el, amely megfelel a magyar nép igazságos és méltányos kívánságainak. Ünnepiesen hangsúlyozzuk, hogy semmiféle felelősséget, sem jogit, sem erkölcsit nem vált rálunk a múlt rendszernek sem bel-, sem külpollilikai lényeiért. A belpolitikában teljes demokráciát akarunk s e célból haladéktalanul megvalósitjuk az , általános választójogot és oly agrárreformot viszünk keresztül, amely a földet visszaadja azokak, akik megművelik. Haladéktalanul biztosítják az összes szabadságjogokat, minden népünk zavartalan fejlődési lehetőségek. Az államformakérdésében a pár hét múlva megválasztandó nemzetgyűlés fog dönteni. A külpolitikában pacifisták vagyunk. Hallani sem akarunk többé a régi német imperialista szövetségről. Lelkes hívei vagynak a nemzetek társaságának. Ez a helyzet a múlt héten tökéletese® megváltozott. A Budapesten kitört népforradalom megdöntötte a régi rendet, elsöpörte a reakciós kormányt. Mi most már nem mint a király miniszterei, hanem mint a magyar nép miniszterei és megbízottai állunk Ön előtt, hogy megvilágítsuk az ország igazi helyzetét. November 1-én, hivatalba lépésünk első 24 órájában felajánlottuk az ententenak az azonnali fegyverletételt, mert nem akartuk, hogy szerencsétlen országunk további vérengzésnek legyen céltalanul kitéve. Azonban ezen elhatározásunkat az Armeeoberkommando nem továbbította, nyilván azért, hogy a magyar, kormány függetlensége elhomályosíthassék . Magyarország teljesen el van zárva az Európával való érintkezéstől. Az Armeeoberkommando telefonvonalainkat szétszakította. Csapataink felett nem mi rendelkezünk. Úgy vagyunk értesülve, bár információink megbízhatatlanok, hogy Diazo tábornok van megbízva a fegyverszüret tárgyalásainak vezetésével. Ennek dacára elsősorban Önhöz fordulunk, mert fizikai lehetetlenség, hogy Diaz úrral keressünk érintkezést. Arról is értesített bennünket az Armeeoberkommando, hogy a régi monarkia nevében Weber tábornok van megbízva a tárgyalások vezetésével. Ez ellen mi azonnal tiltakoztunk, mivel a független Magyarország nevében senki más nincs jogosítva tárgyalni, mint a magyar nép követei. Ez az oka a mi mai megjelenésünknek. Ami a cseh és a délszláv kérdést illeti, mint végleges megoldást elfogadjuk a független cseh és délszláv állam felállítását, csupán az államok határainak megszava felől vannak bizonyos kontrol verziók köztünk, amelyeket mi készséggel bocsántunk az általános békekonferencia döntése alá. Az összes nemzetiségi problémák végleges elintézését pedig, ettől a kongresszustól várjuk. Ami a mai helyzet likvidációját illeti, jól tudjuk, hogy itt faitt accompli elött állunk, amelyen változtatni nincs a hatalmunkban. De azt is tudjuk, hogy ezen likvi-ie n,'re \ creszini hitelének módozatait az a szellemi és érzéi'et fogja meghatározni, amely önt, Tábornok! úr, áthatja, és mi bízva reméljük, hogy az ön el- Franchet d'Esperaynél , PESTI NAPLÓ 1918. november 10.