Pesti Napló, 1919. február (70. évfolyam, 28–51. szám)

1919-02-06 / 32. szám

2 Csütörtök PESTI NAPL­Ó 1919. február 6. Kizárják a kis államokat a népszövetség döntőbíróságából Magyarország meghallgatása nélkül nem lehet dönteni a Bánát és a Balkán kérdéseiben Arh­angelszket elfoglalták a szovjet csapatok Brémában győzött a kormány — A gibral­tári kérdés A párisi konferencia a népszövetség tervé­vel foglalkozik, de mintha csak azon iparkod­nék, hogy Wilson szép és ideális terve, a népek igazi szövetsége helyett egy újabb alliance-ot, egy újabb entente-ot hozzon létre, amely épp úgy ráerőszakolná akaratát a világ kis nemze­teire, mint ahogy eddig a régi nagyhatalmak hármas szövetségei tették. A népszövetség első tervezete három alap­gondolaton épült fel. Először is meg akarta alkotni a népszövetség törvényhozó testületét, amelyben a kis- és nagynemzetek mindegyike egyenlően lett volna képviselve. Másodszor gon­doskodni kíívánt a végrehajtó­ hatalomról, amely az öt nagyhatalomnak: az Egyesült­ Államoknak, Nagy-Britanniának, Franciaor­szágnak, Olaszországnak és Japánnak két -két tagjából és a kisebb hatalmak által választott kilenc tagból alakult volna. Harmadszor pedig gondoskodás történt volna a döntőbíráskodás­ról, amely a nemzetközi vitákat elintézte. Vita esetén a két ellentétbe került nemzet egy-egy döntőbírót választott volna, akik azután meg­választják a harmadik bírót. Ez a terv azonban meghiúsult, helyesebben éppen a leglényege­sebb pontjait változtatták meg. A törvényhozó testületet meghagyták, de a végrehajtótestület szervezetét megváltoztatták, még­pedig úgy, hogy csak a nagyhatalmak vennének részt ben­ne két-két taggal, amíg a kisebb országokat csak akkor szólítanák fel a részvételre,­­ha őket kü­lönösen érdeklő ügyről van szó. Megváltoztat­ták a döntőbírósági szervezetet is, amennyiben a nagyhatalmak tanácsát akarják megbízni a döntőbíróság szerepével. Ez az utóbbi módosí­tás a nagyhalaknak uralomvágyának nyílt be­jelentése. Egy újabb s talán még veszélyesebb imperialista­ szövetség hegemóniáját jelentené ez a szervezet, ha a terv megvalósulna. A kis államok, — már a­zok, amelyek a párisi kon­ferencián képviselve vannak — a leghatározot­tabb ellenállásra készülnek az entente terve ellen, de sok remény nincs rá, hogy a lényeges kérdésekben engedményeket tudnának elérni. E percben minden Wilsontól függ, lesz-e elég ereje, h­ogy a reakció tervét m­eghiusítsa, mert az elnöknek semmi esetre sem lehet kellemes, hogy az entente vezető politikusai a valóság­ban közönséges érdekszövetkezetté akarjuk tor­zítani az ő ideális gondolatát. * A békekonferencia albizottsága, amely a Bánát­ és a Balkán kérdésével foglalkozik, már megkezdte munkáját. E bizottság egyik tagja, a francia Tardieu ma igen objektív nyilatko­zatot tett a magyar-román-szerb ellentét ügyé­ben. Kijelentette ugyanis, hogy Magyarország meghallgatása nélkül lehetetlen véglegesen el­intézni a Bánát és Temesvár kérdését. Úgy a szerbek, mint a románok meg akarják akadá­lyozni azt, hogy Magyarországot meghallgas­sák, a mai viszonyok között azonban anélkül végleges döntést a Bánát kérdésében nem fog­nak hozni. Kedvező esetben a szerbeknek és a románoknak meg kell elégedniük egy provizó­riummal. Sándor trónörökös utazása is a szer­beknek a magyar Bánátra vonatkozó igényeivel függ össze. Vek awnban mostanáig nem tár­gyaltak. Tard­ieu nyilatkozata után nagyon va­lószínű, hogy az entente, illetve a párisi béke­konferencia titkársága már a legközelebbi na­pokban fel fogja szólítani a magyar kormányt, hogy küldje el delegátusait a konferenciára. Az utóbbi időben általában nagyobb rokon­szenv és élénkebb érdeklődés nyilvánul meg az entente sajtójában a magyarság ügyével szem­ben, mint eddig. Különösen az angol lapok közölnek tárgyilagos tudósítá­sokat a magyar­országi helyzetről és a magyarországi hangu­latról, így a „Daily Telegraph" megállapítja, hogy azt a párisi határozatot, amelyet Közép-és Keeteurópa erőszakos megszállása ellen hoztak, Magyarországon nagy lelkesedéssel fo­gadták. Megállapítja azt is, hogy a régi álla­mok közül egyik sem szenvedett annyit a be­kerítés folytán, mint Magyarország. A „Morning Post" pedig vázolja Magyarország helyzetét és kijelenti, hogy bár több kérdésben egyenetlen­ség és ellentétek merültek föl a kabinetben, a kormány valamennyi tagja mégis megegyezik abban, hogy antibolsevista szellemű és ebben az egész hivatalnoki kar támogatja a kabinetet. A francia lapok közül, — mint berni tudó­sítónk táviratozza,­­ az „Action Francaise" foglalkozott legutóbb Magyarországgal. Kifo­gásolja a francia politika rövidlátását, amely olyankor, amikor Magyarország és Bulgária né­pei a német szövetség összeomlása után új irányvonalakat keresnek, nem részesíti ez or­szágokat kellő támogatásban. A balkáni álla­mok és a habsburgi monarkiából keletkezett köztársaságok túlságosan gyöngék ahhoz, hogy elszigetelten fennállhassanak. November 11-ike után Bécsben, Budapesten és Szófiában minden szem Páris felé irányult és várt egy jelre, de hiába. Ha Franciaország megengedi, hogy Ausztria a reorganizált Németországhoz csat­lakozzék, Magyarország és Bulgária nem lesz­nek képesek Németország vonzóerejének ellent­­állni és Mitteleuropa morális eszközökkel mégis létesülni fog. Ez azonban a béke szempontjá­ból nem lenne kívánatos.­­ A békekonferencia tegnap a görög kérdés­sel foglalkozott, s hivatalos jelentést adott ki az ideiglenes lengyel-cseh-szlovák megegyezés­ről. A békekonferencia e jelentésben újból figyelmezteti a nemzetiségeket, hogy a konfe­rencia döntéséig tartózkodni­uk kell a zálogba­vételtől, illetve attól, hogy elfoglalják az igé­nyelt területeket. A cseheknek az egyezmény értelmében nem szabad átlépniök azt a vonalat, amely Oderbergt­­l Teschenbe és Jablonkauba vezet. A békekongresszus döntéséig a vasútvo­nalnak Teschentől északra eső része és a bánya­terület cseh megszállás alatt marad, míg a vo­naltól délre eső szakaszt, s magát Teschen vá­rosát a lengyelek katonai felügyeletére bízzák. Ezek a lényegesebb pontjai a megegyezésnek, amelyet Wilson, Lloyd George, Orlando, Cle­'­menceau, Roman, Dmovszki és Benes írtak alá. E ezze­l egyelőre megoldották volna a lengyel­esen ellentét kérdését,­­de hátra van még a len­gyel-német konfliktus elintézése. A lengyelek ugyanis folytatják hadműveleteiket a német határon, így az elmúlt éjszaka mintegy ezer emberrel megtámadták Rawitsch városát. A lakosság azonban visszaverte, az ellenséget. A lengyelek állítólag szilárdan elhatározták, hogy a várost elfoglalják. A boroszlói néptanács kí­vánságára a 6. hadtest részéről megerősítések érkeztek. A brémai harc tegnap a kormánycsapatok győzelmével véget ért. Délelőtt tíz órakor vo­nultak l­e a kormánycsapatok a városba, s dél­ben egy órakor a spartacusok már letették a fegyvert. A munkások egy része egy ideig foly­tatta még a harcot, de hat óra felé mindenütt győztek a katonák és az ősi patrícius-város ut­cáin ismét helyreállt a nyugalom. Hat óra után néhány perccel megkondultak a székesegyház harangjai az elesettek lelki üdvéért, s egyben, hogy a kommunisták bukását hirdessék. Az utcai harcok áldozatainak számát eddig még nem állapították meg pontosan. Reggelig több, mint harminc, halottat és száz sebesültet szál­lítottak el. Nem lehetetlen, hogy a város meg­tisztítása közben új harcok keletkeznek még a kikötő­negyedben, különösen a Weser-rész­vénytársaság épületénél, ahol egy spartacus­csapat­ eltáncolta magát.­­ Néhány nappal ezelőtt jelenlette az angol vezérkar, hogy az archangelszki fronton vissza­szorították az entente expedíciós csapatait a bolsevikiek. Most Krisztiániából az a hír érke­zik, hogy a bolsevikiek újabb offenzívát kezd­tek ezen a frontszakaszon, megtámadták Ar­changelszk városait és három napi ostrom után kényszerítették az entente csapatait, hogy hagy­ják el a várost. Az entente-csapatok most a várostól északnyugatra rövidebb frontállást fog­laltak el. Viszont Kievből már­is kiverték a bolsevikieket az ukrán direktórium csapatai; a szovjet csapatok nagy részét megsemmisítették az ukránok, a többiek rendetlen­ futásban me­nekültek észak felé. A direktórium ismét visszatért Kievbe.­­ Csak természetes, hogy ilyen körülmények között a párisi békekonferencia tagjai egyre na­gyobb kétséggel vannak az entente eddigi orosz politikája iránt. A francia delegátusok nyíltan hangoztatják, hogy ha a bolsevizmust nem fojt­ják meg, akkor átterjed egész Németországra, Ausztriára és Magyarországra is és ha fél Európa demoralizálódik, akkor bármilyen bé­két kötnek is Versaillesba, ez a háborúnak nem fog véget vetni. Most már az amerikai delegá­tusok felfogása is megváltozott, s ők is azt hangoztatják, hogy mire az elnök visszatér Amerikából, új politikát kell folytatni az orosz kérdésben. Az angol delegátusok is valószínű­leg csatlakozni fognak ehhez a felfogáshoz; erre elég biztosíték azoknak az angol munká­soknak a száma, akik januárban sztrájkoltak. És ez a szám megközelíti a nyolcszázezret. Egy londoni jelentés pedig már épen azt sejteti, hogy a szakszervezetek általános sztrájkot ké­szítenek elő Angliában. Egy szikratávirat szerint ugyan Csicserin orosz külügyi népbiztos kijelentette, hogy bár formális meghívást nem kaptak az entente ré­széről, azért a szovjet kormány minden intéz­kedést megtett a megegyezés érdekében, de ed­dig egyetlen tény sem bizonyít a szovjet kor­mány ilyen szándéka mellett. Sőt egy távirat szerint újabb kilenc kerületben elrendelte a 29—45 éves férfiak mozgósítását. • A békekonferencia megoldatlan problémái közé tartozik a gibraltári kérdés is. Az angol kormány tudvalévően kijelentette, hogy nem mond le Gibraltárról, viszont más oldalról azt jelentik, hogy Rom­anones spanyol miniszter­elnök párisi útjának éppen Gibraltár vissza­követelése volt a célja. Spanyolország Ceutát kínálja fel Gibraltár helyett és azzal érvel, hogy Angliának tökéletesen mindegy lehet hogy a Földközi-tenger északi­ vagy déli part­ján őrzi-e a tengerszoros bejáratát. Rom­ano­nes a gibraltári kérdésben az angol békedele­gátusokkal is tárgyalt már Párisban, noha még nem hivatalos formák közt. Az angol tenger­nagyi hivatal most szakértői bizottságot fog ki­küldeni, hogy véleményt mondjon Ceutáról A bizottság véleményétől függ, hogy Anglia ki­vonul-e spanyol földön lévő várából. Angliát bolseviki­ forradalom fenyegeti Berlin, február 5 (Saját tudósítónktól.) Rotterdamból érkező lon­­doni hírekből megállapítható, a Clyde sztrájkterüle­tekről a legközelebbi héten olyan erejű bolseviki hul­lám fog végigseperni Anglián és Skótországon, hogy minden, ami eddig történt, csak előjátéknak tekint­hető. Nyugat-Skóciában a munkások minden előzé­kenység dacára, ragaszkodnak a sztrájkhoz. A bolse­vik­ sztrájkvezérek azzal biztatják a munkásokat, hogy a negyven órás heti munkaidő után harminc órás heti munkaidőt és az üzemek ellenőrzésében való résztvételt kell követelniük. Bizonyítékok forognak fenn arról, hogy a sztrájk­centrumok között egyetértés jött létre az általános sztrájk megteremtésére. A Trade Union vezetősége minden befolyását elvesztette a munkásokra. A hely­zet komolyságát mutatja a londoni földalatti vasút forgalmának beszüntetése. A glasgowi és belfasti sztrájkvezérek hangoztat­ják, hogy a mozgalmat kizárólag a bolsevizmus érde­kében teremtették meg. Belfastban negyvenezer hajó­munkás sztrájkol. A villamos áramszolgáltatást minden üzem elől elzárták. Ennek folytán nagy a kenyérhiány, mert a kenyérgyárak is elektromossággal dolgoznak. A gázgyárakban szintén sztrájkolnak. A kaszárnyák­­ban nagy csapattestek vannak koncentrálva. Qasgow­ban szintén negyvenezer mankás sztrájkol és a rend­őrség sorában is sok a bolseviki érzelmű. A városba öt tank fékezett, amelyeket a platforon állították­­. A motoromnibuszok és a közúti vasút tátomosa is összeütközésekre került st

Next