Pesti Napló, 1919. február (70. évfolyam, 28–51. szám)
1919-02-06 / 32. szám
2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1919. február 6. Kizárják a kis államokat a népszövetség döntőbíróságából Magyarország meghallgatása nélkül nem lehet dönteni a Bánát és a Balkán kérdéseiben Arhangelszket elfoglalták a szovjet csapatok Brémában győzött a kormány — A gibraltári kérdés A párisi konferencia a népszövetség tervével foglalkozik, de mintha csak azon iparkodnék, hogy Wilson szép és ideális terve, a népek igazi szövetsége helyett egy újabb alliance-ot, egy újabb entente-ot hozzon létre, amely épp úgy ráerőszakolná akaratát a világ kis nemzeteire, mint ahogy eddig a régi nagyhatalmak hármas szövetségei tették. A népszövetség első tervezete három alapgondolaton épült fel. Először is meg akarta alkotni a népszövetség törvényhozó testületét, amelyben a kis- és nagynemzetek mindegyike egyenlően lett volna képviselve. Másodszor gondoskodni kíívánt a végrehajtó hatalomról, amely az öt nagyhatalomnak: az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Olaszországnak és Japánnak két -két tagjából és a kisebb hatalmak által választott kilenc tagból alakult volna. Harmadszor pedig gondoskodás történt volna a döntőbíráskodásról, amely a nemzetközi vitákat elintézte. Vita esetén a két ellentétbe került nemzet egy-egy döntőbírót választott volna, akik azután megválasztják a harmadik bírót. Ez a terv azonban meghiúsult, helyesebben éppen a leglényegesebb pontjait változtatták meg. A törvényhozó testületet meghagyták, de a végrehajtótestület szervezetét megváltoztatták, mégpedig úgy, hogy csak a nagyhatalmak vennének részt benne két-két taggal, amíg a kisebb országokat csak akkor szólítanák fel a részvételre,ha őket különösen érdeklő ügyről van szó. Megváltoztatták a döntőbírósági szervezetet is, amennyiben a nagyhatalmak tanácsát akarják megbízni a döntőbíróság szerepével. Ez az utóbbi módosítás a nagyhalaknak uralomvágyának nyílt bejelentése. Egy újabb s talán még veszélyesebb imperialista szövetség hegemóniáját jelentené ez a szervezet, ha a terv megvalósulna. A kis államok, — már azok, amelyek a párisi konferencián képviselve vannak — a leghatározottabb ellenállásra készülnek az entente terve ellen, de sok remény nincs rá, hogy a lényeges kérdésekben engedményeket tudnának elérni. E percben minden Wilsontól függ, lesz-e elég ereje, hogy a reakció tervét meghiusítsa, mert az elnöknek semmi esetre sem lehet kellemes, hogy az entente vezető politikusai a valóságban közönséges érdekszövetkezetté akarjuk torzítani az ő ideális gondolatát. * A békekonferencia albizottsága, amely a Bánát és a Balkán kérdésével foglalkozik, már megkezdte munkáját. E bizottság egyik tagja, a francia Tardieu ma igen objektív nyilatkozatot tett a magyar-román-szerb ellentét ügyében. Kijelentette ugyanis, hogy Magyarország meghallgatása nélkül lehetetlen véglegesen elintézni a Bánát és Temesvár kérdését. Úgy a szerbek, mint a románok meg akarják akadályozni azt, hogy Magyarországot meghallgassák, a mai viszonyok között azonban anélkül végleges döntést a Bánát kérdésében nem fognak hozni. Kedvező esetben a szerbeknek és a románoknak meg kell elégedniük egy provizóriummal. Sándor trónörökös utazása is a szerbeknek a magyar Bánátra vonatkozó igényeivel függ össze. Vek awnban mostanáig nem tárgyaltak. Tardieu nyilatkozata után nagyon valószínű, hogy az entente, illetve a párisi békekonferencia titkársága már a legközelebbi napokban fel fogja szólítani a magyar kormányt, hogy küldje el delegátusait a konferenciára. Az utóbbi időben általában nagyobb rokonszenv és élénkebb érdeklődés nyilvánul meg az entente sajtójában a magyarság ügyével szemben, mint eddig. Különösen az angol lapok közölnek tárgyilagos tudósításokat a magyarországi helyzetről és a magyarországi hangulatról, így a „Daily Telegraph" megállapítja, hogy azt a párisi határozatot, amelyet Közép-és Keeteurópa erőszakos megszállása ellen hoztak, Magyarországon nagy lelkesedéssel fogadták. Megállapítja azt is, hogy a régi államok közül egyik sem szenvedett annyit a bekerítés folytán, mint Magyarország. A „Morning Post" pedig vázolja Magyarország helyzetét és kijelenti, hogy bár több kérdésben egyenetlenség és ellentétek merültek föl a kabinetben, a kormány valamennyi tagja mégis megegyezik abban, hogy antibolsevista szellemű és ebben az egész hivatalnoki kar támogatja a kabinetet. A francia lapok közül, — mint berni tudósítónk táviratozza, az „Action Francaise" foglalkozott legutóbb Magyarországgal. Kifogásolja a francia politika rövidlátását, amely olyankor, amikor Magyarország és Bulgária népei a német szövetség összeomlása után új irányvonalakat keresnek, nem részesíti ez országokat kellő támogatásban. A balkáni államok és a habsburgi monarkiából keletkezett köztársaságok túlságosan gyöngék ahhoz, hogy elszigetelten fennállhassanak. November 11-ike után Bécsben, Budapesten és Szófiában minden szem Páris felé irányult és várt egy jelre, de hiába. Ha Franciaország megengedi, hogy Ausztria a reorganizált Németországhoz csatlakozzék, Magyarország és Bulgária nem lesznek képesek Németország vonzóerejének ellentállni és Mitteleuropa morális eszközökkel mégis létesülni fog. Ez azonban a béke szempontjából nem lenne kívánatos. A békekonferencia tegnap a görög kérdéssel foglalkozott, s hivatalos jelentést adott ki az ideiglenes lengyel-cseh-szlovák megegyezésről. A békekonferencia e jelentésben újból figyelmezteti a nemzetiségeket, hogy a konferencia döntéséig tartózkodniuk kell a zálogbavételtől, illetve attól, hogy elfoglalják az igényelt területeket. A cseheknek az egyezmény értelmében nem szabad átlépniök azt a vonalat, amely Oderbergtl Teschenbe és Jablonkauba vezet. A békekongresszus döntéséig a vasútvonalnak Teschentől északra eső része és a bányaterület cseh megszállás alatt marad, míg a vonaltól délre eső szakaszt, s magát Teschen városát a lengyelek katonai felügyeletére bízzák. Ezek a lényegesebb pontjai a megegyezésnek, amelyet Wilson, Lloyd George, Orlando, Cle'menceau, Roman, Dmovszki és Benes írtak alá. E ezzel egyelőre megoldották volna a lengyelesen ellentét kérdését,de hátra van még a lengyel-német konfliktus elintézése. A lengyelek ugyanis folytatják hadműveleteiket a német határon, így az elmúlt éjszaka mintegy ezer emberrel megtámadták Rawitsch városát. A lakosság azonban visszaverte, az ellenséget. A lengyelek állítólag szilárdan elhatározták, hogy a várost elfoglalják. A boroszlói néptanács kívánságára a 6. hadtest részéről megerősítések érkeztek. A brémai harc tegnap a kormánycsapatok győzelmével véget ért. Délelőtt tíz órakor vonultak le a kormánycsapatok a városba, s délben egy órakor a spartacusok már letették a fegyvert. A munkások egy része egy ideig folytatta még a harcot, de hat óra felé mindenütt győztek a katonák és az ősi patrícius-város utcáin ismét helyreállt a nyugalom. Hat óra után néhány perccel megkondultak a székesegyház harangjai az elesettek lelki üdvéért, s egyben, hogy a kommunisták bukását hirdessék. Az utcai harcok áldozatainak számát eddig még nem állapították meg pontosan. Reggelig több, mint harminc, halottat és száz sebesültet szállítottak el. Nem lehetetlen, hogy a város megtisztítása közben új harcok keletkeznek még a kikötőnegyedben, különösen a Weser-részvénytársaság épületénél, ahol egy spartacuscsapat eltáncolta magát. Néhány nappal ezelőtt jelenlette az angol vezérkar, hogy az archangelszki fronton visszaszorították az entente expedíciós csapatait a bolsevikiek. Most Krisztiániából az a hír érkezik, hogy a bolsevikiek újabb offenzívát kezdtek ezen a frontszakaszon, megtámadták Archangelszk városait és három napi ostrom után kényszerítették az entente csapatait, hogy hagyják el a várost. Az entente-csapatok most a várostól északnyugatra rövidebb frontállást foglaltak el. Viszont Kievből máris kiverték a bolsevikieket az ukrán direktórium csapatai; a szovjet csapatok nagy részét megsemmisítették az ukránok, a többiek rendetlen futásban menekültek észak felé. A direktórium ismét visszatért Kievbe. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között a párisi békekonferencia tagjai egyre nagyobb kétséggel vannak az entente eddigi orosz politikája iránt. A francia delegátusok nyíltan hangoztatják, hogy ha a bolsevizmust nem fojtják meg, akkor átterjed egész Németországra, Ausztriára és Magyarországra is és ha fél Európa demoralizálódik, akkor bármilyen békét kötnek is Versaillesba, ez a háborúnak nem fog véget vetni. Most már az amerikai delegátusok felfogása is megváltozott, s ők is azt hangoztatják, hogy mire az elnök visszatér Amerikából, új politikát kell folytatni az orosz kérdésben. Az angol delegátusok is valószínűleg csatlakozni fognak ehhez a felfogáshoz; erre elég biztosíték azoknak az angol munkásoknak a száma, akik januárban sztrájkoltak. És ez a szám megközelíti a nyolcszázezret. Egy londoni jelentés pedig már épen azt sejteti, hogy a szakszervezetek általános sztrájkot készítenek elő Angliában. Egy szikratávirat szerint ugyan Csicserin orosz külügyi népbiztos kijelentette, hogy bár formális meghívást nem kaptak az entente részéről, azért a szovjet kormány minden intézkedést megtett a megegyezés érdekében, de eddig egyetlen tény sem bizonyít a szovjet kormány ilyen szándéka mellett. Sőt egy távirat szerint újabb kilenc kerületben elrendelte a 29—45 éves férfiak mozgósítását. • A békekonferencia megoldatlan problémái közé tartozik a gibraltári kérdés is. Az angol kormány tudvalévően kijelentette, hogy nem mond le Gibraltárról, viszont más oldalról azt jelentik, hogy Romanones spanyol miniszterelnök párisi útjának éppen Gibraltár visszakövetelése volt a célja. Spanyolország Ceutát kínálja fel Gibraltár helyett és azzal érvel, hogy Angliának tökéletesen mindegy lehet hogy a Földközi-tenger északi vagy déli partján őrzi-e a tengerszoros bejáratát. Romanones a gibraltári kérdésben az angol békedelegátusokkal is tárgyalt már Párisban, noha még nem hivatalos formák közt. Az angol tengernagyi hivatal most szakértői bizottságot fog kiküldeni, hogy véleményt mondjon Ceutáról A bizottság véleményétől függ, hogy Anglia kivonul-e spanyol földön lévő várából. Angliát bolseviki forradalom fenyegeti Berlin, február 5 (Saját tudósítónktól.) Rotterdamból érkező londoni hírekből megállapítható, a Clyde sztrájkterületekről a legközelebbi héten olyan erejű bolseviki hullám fog végigseperni Anglián és Skótországon, hogy minden, ami eddig történt, csak előjátéknak tekinthető. Nyugat-Skóciában a munkások minden előzékenység dacára, ragaszkodnak a sztrájkhoz. A bolsevik sztrájkvezérek azzal biztatják a munkásokat, hogy a negyven órás heti munkaidő után harminc órás heti munkaidőt és az üzemek ellenőrzésében való résztvételt kell követelniük. Bizonyítékok forognak fenn arról, hogy a sztrájkcentrumok között egyetértés jött létre az általános sztrájk megteremtésére. A Trade Union vezetősége minden befolyását elvesztette a munkásokra. A helyzet komolyságát mutatja a londoni földalatti vasút forgalmának beszüntetése. A glasgowi és belfasti sztrájkvezérek hangoztatják, hogy a mozgalmat kizárólag a bolsevizmus érdekében teremtették meg. Belfastban negyvenezer hajómunkás sztrájkol. A villamos áramszolgáltatást minden üzem elől elzárták. Ennek folytán nagy a kenyérhiány, mert a kenyérgyárak is elektromossággal dolgoznak. A gázgyárakban szintén sztrájkolnak. A kaszárnyákban nagy csapattestek vannak koncentrálva. Qasgowban szintén negyvenezer mankás sztrájkol és a rendőrség sorában is sok a bolseviki érzelmű. A városba öt tank fékezett, amelyeket a platforon állították. A motoromnibuszok és a közúti vasút tátomosa is összeütközésekre került st