Pesti Napló, 1919. április (70. évfolyam, 77–102. szám)
1919-04-02 / 78. szám
Budapest* 1919 70-ík évfolyam. 78. szám. Szerda, április 2 ELŐFIZETÉSI ARAK» Egész évre 88 kor. — flll. Fél évre _ 44 « — « Negyedévre 22 « — * Egy hóra._ 7 « 80 « Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 30 fillér. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL. Budapest, Kákóczi-ut 18. TELEFON» József 62—30, 02—81, 62—32, 62—33, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. igazgatóság: József 63—35. Haldoklik a drágaság A Magyar Tanácsköztársaság alkotmánya A dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett A törvényeket a dolgozó nép hozza és hajtja végre A választásokat április első felében tariják meg Tizennyolc év a korhatár — Titkos választás lesz A Forradalmi Kormányzótanács rendeletei Mondd meg proletárelvtársain, hány cikket olvastál a letűnt kapitalista korszakban a drágaságtól? Amely mind azt bizonyította be éhségtől kopogó szemeid előtt, hogy a drágaságot nem emberek okozzák, gazdasági szükségszerűség, a kereslet és kínálat gépies eredménye, a nyersanyag hiánya, a bankjegyforgalom földuzzadása, s ezenkívül még egy regiment okot meg okozatot állítottak egymásnak tetejébe, amelyből azt a matematikai tételt vezették le, hogy drágaságnak kell lenni, a drágaság ki nem küszöbölhető. Ugyanakkor, amikor a jó isten azt mondotta, legyen világosság és lőn világosság, ugyanakkor azt is mondotta, legven drágaság és lőn drágaság. Ez ellen semmit tenni nem lehet Ebbe csak keresztyéni türelemmel lehet belenyugodni. Lehet? Kell! így parancsolja ezt a hazafiúi kötelesség, s aki duzzogás nélkül még ezt az áldozatot sem hajlandó a haza oltárára tenni, nem érdemli meg, hogy a hazai föld majdan karjai közé fogadja. Ezt millió változatban olvashattad még néhány héttel ezelőtt is, proletártestvérem, s talán el is hitted, s talán bele is nyugodtál. Néhány nap óta nincs kapitalizmus és néhány nap óta a kommunista társadalom kezdi a maga alapzaához a földet hányni. Nem néhány hónap vagy év, hanem néhány nap óta. S mi ennek a hatása? Többek között az, hogy a folytonos növésre kárhoztatott bálvány, a drágaság megtorpant s minden jel szerint összezsugorodni készül. Értsük meg jól egymást. A kommunista programmban nincsen benne az olcsóság. Ha a kommunista gazdasági rendet a maga teljességében kiépíthetjük, akkor ott a tőkés rend«szerben dívó adások-vételek, keresletek-kinálatok, pénzügyi müveletek és másfajta gazdasági makinációk nem lesznek. Minden dolgozó ember munkája árán megszerezheti magának mindazt, amit a termelő társadalom nyújtani képes. Sem olcsón, sem drágán. Dolgozott, ennélfogva megkapja az élete fentartásához szükséges javakat. De az, hogy a drágaságot igenis meg lehet fékezni s ehhez a proletárdiktatúra egyetlen intézkedése elégséges volt, világosan igazolja, hogy a drágaság egyáltalán nem volt valamilyen természeti tünet, amely ellen földi hatalmak a harcot föl nem vehetik. A kapitalista gondolkodás tünete volt. A tőkések nem elégedtek meg egy millióval, egy palotával egy automobillal, egy szeretővel — nekik mindegyikből száz kellett. Ezért rongyolódott le a munkás, ezért betegedett meg a proletárasszony, ezért halt el a proletárgyermek — ezért volt drágaság. A nagytőkés, kistőkés, nagykereskedő, kiskereskedő egyformán meghízott a drágaságból. S bizonyára még kövérebbre hiztak volna, ha iájuk nem suhint a proletárököl, ha rájuk nem perancsolnak, mutassák meg, mi van az üzletükben, mi van a raktárukban, mi van az eldugott helyeken, összeírni mindent s egyelőre maximált árakon eladni — nem az uraknak! — hanem a munkásoknak, akiket eddig kiszipolyoztak. Le is fogja szorítani a legnagyobb árakat ugy, hogy lassankint az árúk nem a volt kapitalisták, de a dolgozó proletárok asztalára fognak kerülni. Ez a beköszöntő olcsóság kicsinység aho? képest, ami a kommunista társadalomban a proletárnak jutni fog. De ennyiből isnyilvánvaló, mit jelent az, ha a hatalom a proletárok kezében van. A kapitalista rendtől a proletár semmi mást nem várhat, mint igát és ostort, vagy ha jobban tetszik, drágaságot. Neki magának kell a bakon ülnie, ha meg akar ettől az átoktól szabadulni. XXVI. száma rendelet: Munkás-, katona- és földmivestanácsok választása A Tanácsköztársaság célja 1. §. A Magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése és a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. E cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás- katona- és földmüvestanácsokban a dolgozó nép hozza, a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett. A tanácsok országos gyűlése 2. g. A legfőbb hatalmat a munkások, katonák és földművesek tanácsainak országos ' gyűlése gyakorolja. A magyarországi tanácsköztársaságban minden nemzet, ha összefüggő nagyobb területen él, külön nemzeti tanácsot és intéző bizottságot alkot A különböző nemzeti tanácsok alakítását, egymáshoz való viszonyát a föderalisztikus alapon álló Magyarországi Tanácsköztársaság végleges alkotmányát a tanácsok országos gyűlése fogja megállapítani. 3. §. Az állami élet összes döntő fontosságú kérdéseinek szabályozása és irányítása a munkás-, katona- és földmüvestanácsok országos gyűlésének hatáskörébe tartozik. A magyarországi proletáriátus diktatúráját a tanácsok országos gyűlése a helyi munkás-, katona-és földmüvesitanácsokkal együtt gyakorolja. 4. §. A tanácsokat első izben a Forradalmi Kormányzótanács hívja ö&sze. 5. §. A munkás-, katona- és földmivestanácsok országos gyűlésének tagjait a megyei és városi tanácsok választják. A megyei és városi tanácsok minden ötvenezer lakos után egy tanácstagot küldenek a tanácsok országos gyűlésébe. A helyi tanácsok 6. A falvak és városok ügyeit a munkások, katonák és földművesek helyi tanácsai intézik Általában abban a kérdésben, hogy' valamely község falu-e vagy város, a régi közigazgatási beosztás irányadó, Minden hatezer lakosnál kevesebbet számláló község azonban falunak, minden huszonötezer lakosnál több lelket számláló község városnak számit még akkor is, ha a régi közigazgatási beosztás másképp rendelkezik 7. A falu tanácsába a falu dolgozó népe minden száz lakos utdn egy tanácstagot küld. A tanács azonban nem állhat háromnál kevesebb és ötvennél több tagból. 8. §. A városi tanácsba a város dolgozó népe, a város minden ötszáz lakosa után egy tanácstagot küld. A városok háromszáznál nagyobb taglétszámú tanácsot nem választhatnak. Budapesten a kerületek * kerületi tanácsot alakítanak, amelybe a kerület, minden ötszáz lakosa után, egy tanácstagot küld. A kerületi tanács azonban legfeljebb háromszáz tagból állhat. A kerületi tanácsok lakosságuk számának arányában küldenek tagokat Budapest ötszáz tagból álló központi tanácsába. 9. §. A falusi és a városi tanács az ügyek kő» vetlen intézésére intéző bizottságot alakit Az in, téző bizottság a falvakban legfeljebb öt, a városokban és Budapest kerületeiben legfeljebb husz tagból állhat. A budapesti központi tanács nyolcvan tagu intéző bizottságot alakit A központi tanács intéző bizottságának tagjai egyúttal tagjai a munkás-, katona- és földmüvestanácsok országos gyűlésének is. 10. §. A falusi és városi tanácsok alakítják meg a járási munkás-, katona- és földmüvestanácsokat. A járási tanácsba ugy a falvak, mint a határos városok tanácsai minden ezer lakos után egy-egy tagot küldenek A városok küldöttei azonban a járási tanács tagjainak legfeljebb felét tehetik kL Azok a városok, amelyek ugyanazon vármegye több járásának területével határosak, minden járási tanácsba küldenek ki tagokat, de a városok által a járási tanácsnak küldött tagok száma együttvéve nem lehet több a tanács felénél. A járási tanács tagjainak száma hatvannál nagyobb nem lehet 11. 8- A járási tanácsok tagjait a városi tanács tagjai és a falusi tanácsok választási megbízottai választják. Minden falusi tanács egy választási megbízottat választ A választást olyan járásban, amely várossal nem határos, a járás székhelyénél, olyan járásban pedig, amely egy vagy több várossal ha-i táros, a szomszédos legnagyobb városban kell megejteni. 12. §. A járási tanács ügyeinek közvetlen intézésére legfeljebb tizenöttagu intéző bízottságot választ. 13. §. A megyei munkás-, katona- és földművestanácsokat a megye területén lévő városi és járási tanácsok választják. A megye területén lévő törvényhatósági jogú városok is küldenek tanácstagokat a megyei tanácsba. Minden ötezer lakos után egy menyei tanácstag választandó. A megyei választási bizottság határozza meg, hogy egy-egy város, illetőleg járás hány tanácstagot küld a megyei, illetőleg a városi tanácsba. A megyei tanács tagjainak száma nem lehet háromszáznál több. 14. A megyei tanács ez ügyek közvetlen intézésére legfeljebb negyven tagból álló intézőbizottságot választ. 15. A falusi, városi, járási és megyei tanácsok kötelesek a fefettes tanácsok rendeleteit végrehajtani, a területükön élő dolgozó népesség gazdasági és kulturális jólétét mindenkép előmozdítani és a területükön felmerülő összes helyi jelentőségű ügyekben intézkedni. 16. Az intéző-bizottságok azoknak a tanácsoknak felelősek, amely tanácsok a bizottságokat kiküldötték. A falusi tanácsot és a falu intézőbizottságát ellenőrzi a járási tanács és intézőbizottsága, ez utóbbiakat a megyei tanács és intézőbizottsága. A városi tanácsokat és intéző-bizottságaikat közvetlenül a tanácsok országos gyűlése ellenőrzi. 17. Budapesten a kerületi tanácsok és bizottságok felett az ellenőrzést a központi tanács és annak intéző-bizottsága gyakorolja.