Pesti Napló, 1919. április (70. évfolyam, 77–102. szám)

1919-04-15 / 89. szám

Budapest, 1910 70-ik évfolyam. 89. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egész évre 88 kor. — 1UL Fél évre _ 44 c — « Negyedévre 22 « — « Egy hóra— 7 • 80 « Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 30 fillér. PESTI / 15 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-ut 18. TELEFON: József 62^30, 62—81, 6a—32, 62—33, 62—34. Nyomda: 64—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—55. Parancs! Minden tényleges állományú volt kato­nai havidíjas, minden tényleges állományú volt rangosztályba nem sorolt havidíjas és minden tényleges állományú volt hivatásos altiszt köteles a Vörös Hadseregbe való be­lépésre jelentkezni. A volt tisztek annál a hadosztályparancs­nokságnál, Illetve a székely különítmény parancsnokságánál, a volt rangosztályba nem sorolt havidijasok és hivatásos altisztek pe­dig annál a Vörös Hadseregbeli csapattest­nél (önálló osztálynál, alosztálynál) tartoz­nak azonnal felvételre jelentkezni, amelyhez állományilletékes póttestük a 2669/Eln. G. 1919. számu rendelet szerint tartoznak. Kétes esetekben tartózkodási helyükhöz legközelebb eső hadosztály-, illetve csapat­test-parancsnokságnál jelentkeznek. A jelentkezésre kötelezve nincsenek: 1. a nyugállományban, vagy a rendelke­zési állományban lévők, 2. azok, akik a Vörös Hadseregben már szolgálnak, 3. azok, akik a hadügyi népbiztosságnál, a katonai kerületi parancsnokságoknál, a pót­testeknél, a katonai intézeteknél, katonai hatóságoknál, vagy különleges egyéb beosz­tásokban jelenleg is szolgálatot teljesítenek, addig, amig ezekben a beosztásukban meg­hagyatnak. 4. a kórházi ápolásban lévők felgyógyulá­sukig, a betegség címén szabadságoltak a szabadságuk leteltéig, 5. akik a megszállott területen vannak. Mindazok a jelentkezésre kötelezettek, akik a jelen parancsnak folyó évi április hó 15-ig eleget nem tesznek, a forradalmi tör­vényszék elé fognak állíttatni. A jelentkezettek beosztását külön ren­delkezések fogják szabályozni. Budapest, 1919. évi április hó 7-én. / A hadüffyi népbiztosok. Az uj bécsi kongresszus Berlin, április 14. A Vossische Zeitung bécsi levelezője Az uj técsi kongresszus cimü cikkébén rámutat arra, hogy az entente igyekszik Bécsnek kedvében járni. Misszió misszió után érkezik, Bécsben mindenütt angol, francia és olasz szót hallani. Megkötötték már a népek szövetségét, vagy mert Párisban nagy az egyenetlenség, ujabb bécsi kongresszussal akar­nak kísérletezni? Nem kell nevetni, ennek az uj bécsi kongresszusnak a körvonalai már látszanak. Smuts tábornok már tárgyalt róla, Budapesten, Prágában és Laibachban már érzik, hogy valami készül. Az első kérdés az, hoggan lehetne a bolseviz­mustól megszabadulni. A második, hogyan lehetne a gazdaságilag és politikailag megnagyobbított Macedóniát Bécsből kormányozni. Hogyan, képzel­hető el a csatlakozás? A fölületes bécsi szemlélők már ezt a kérdést is „megoldott"-nak tartják. Az entente államok iparlovagjai és ügynökei, akik azt hiszik, hogy szavukra ad valaki valamit, vállvetve dolgoznak ebben az irányban. A párisi konferen­cián tanácskozókat tévútra akarják vezetni olyan­formán, hogy el szeretnék velük hitetni, hogy a német kormány szilárdan áll az utolsó választások alkalmával nyilvánított népakaraton. A nemzetgyűlés még mindig ragaszkodik a Németországhoz való csatlakozás" oz. Amerikának az a felfogása, hogy a Németor .ág által támoga­tott Német-Ausztriában jó üzleti kilátásai lehet­nének. Anglia régi kontinentális politikájának szempontjai ezerint itéli meg a kérdést, Olaszor­szág eddig igyekezett a csatlakozást előmozdítani, Franoiaország pedig még mindig a német veszély . ( mumusától reme®. Genf? Genf lesz a világ fővárosa. Igy határozott a párisi békeértekezlet népszövetségi alosztálya. Nagyszerű palotát építenek a genfi tó partján, ez lesz a népszövetség palotája; márványból lesz a fala, gyémántból az ablaka, aranyból a fedele- és rubintos kacsalábon fog forofni, ha esti szellő suhog a tavon. Ezer repülőgép és hidroplán zümmög majd körülötte... és még mi lesz?... és még világtörvényszék is lesz benne, amely a nemzetközi ellentéteket fogja elsimítani. Igy ábrándozik a kapitalisták zsinatja Párisban, holott tőkések nem szoktak a kék égen kergetőző bárányfelhőkre bámészkodni. Ha most mégis megcselekszik, azt kell hin­nünk, ezen a társaságon is érvényesülnek az egyeden észlelhető természeti jelenségek. Az ember a vége felé közeledik, Ítélőképessége és öntudata elhalaványul, magyarán szólva, fél­rebeszél. A kapitalista társadalmi rend több országban összeomlott s majdnem valamennyi országban összeamlófélben van, s akkor a párisi békeértekezlet még népszövetségről, érlsd: tőkés uralkodó osztályok szövetségéről álmodozik és lázálmában palotát pingál a szövetségnek, ahonnan nemzetközi szervezetben fogják a tő­kés érdekeket az egész földgolyón megvédel­mezni. Nos, ez a palota aligha épül fel. Aki nem akarná ezt elhinni, terítse maga elé a térképet és vegyen kezébe egy újságot. Az újságot ol­vassa el figyelemmel s ahogy fordítani fogja lapjait, meglátja, hogy úgyszólván minden lapról más és más nép forradalmának lángja csap arcába. Mindenütt érzi a proletárság, hogy a kapitalista termelési rend életében elérkezett a válságos pillanat. Némeiyhol még csak ké­szülődik, de több helyen már munkában van, üti, vágja, rombolja a korhadt házat, s amikor elkészült széthanyásával, nekifekszik, hogy a kommunizmus falait Ixuzza meg. Németországot a revolució tüze emészti. A német proletáriátus előbb-utóbb kezébe fogja a hatalmat. A német militarizmus hírhedt ke­gyetlensége a kommunizmust vissza nem szo­ríthatja. Az jön, az ott van, azt leverni nem lehet, az a kapitalista termelési rendnek törvé­nyes utódja. München, Drezda, Berlin, Bécs, Düsseldorf s még egy sereg német város tűz­hányóra alakult át s ha nem napok, hát hóna­pok" kérdése, hogy teremtő proletáriával el­árasztanak maguk körül mindent. S ha német földeken győzött a munkásság, ez a kommuniz­musnak olyan mérföldköve lesz, melynek árnyékában" nyugodt biztosságban indulhat meg a kommunista épités. E tények világánál vájjon milyen szinben játszik a genfi palotáról szőtt álom? Hihető-e, hogy a népek engedik magukat oda beterelni, ahol a kizsákmányolás nemzetközi alapon való megszervezéséről fognak tanácskozni? Nem valószínűbb-e az, hogy arra a népszövetségi fővárosra és hidroplános palotájára épen ugy tekintenek, mint a hágai békepalotára tekin­tettek, melynek alapkövét Miklós cár tette le? Bizony ez a valószínűbb. Az a valószínűbb, hogy a genfi kacsalábon forgó kastély soha­sem fogja magát a genfi tóba megnézni, mert mire az első targonca földet nyikorogtatnák hozzá, a kommunizmus áradata elborítja Genfet is, Púrist is, a kapitalisták szorgalmas utcaseprők lesznek vagy egyáltalán nem lesz­nek — s a világ egymásra talált proletárjai majd kinéznek maguknak egy Genfet, ahol va­lóban a népek, nem pedig a kizsákmányolók fogják egymás kezét megszorítani. A központi szovjet megalakulása A budapesti központi Munkás- és Katonatanács kedden, e hónap 15-én délután hat órakor az Új­városháza tanácstermében (Váci-utca 62.) tartja alakuló gyűlését. A kerületi munkás- és katona­tanácsok által a központi tanácsban delegált ta­gok kivétel nélkül jelenjenek meg. A küldöttek igazoló-jegyeiket a kerületük vezetőségénél vehe­tik át hétfőn este. A főváros VIII, kerületében tudvalevőleg uj választás volt és igy a kerületi Munkás- és Katona­tanács csak vasárnap választotta meg a húszas intéző-bizottságot és a központi tanács 86 tagját A húszas intéző-bizottság tagjai lettek: Kolozsi Sán­dor elnök, Kardos Géza alelnök, Bodor Dezső, Eh­mann Lajos, Gábor Döme, Kemény János, Kovács Lajos, Lantos Elemér, Lázár Sándor, Lerner De­zsődé, Magyar László, Medvei Ferenc, Mócsi Gyula, Onódi Ignác, Lévai Zsigmond, Simonovits Elek, Singer Vera, Ulrich Károly, Vidra György, Zelin­ger ödön elvtársak. A központi munkástanács tag­jai lettek: Argalás József, Ascher István, Babits Frigyes, Berend Géza, Berger Jakab, Brandstein Illés, Brandstein Illésné, Buchmüller Ágoston, Bo­gár Ignác, Báron Ede, Cservenka Miklós, Csilláig Béla, Czégely István, Deák Lajos, Biró Dezső (könyvkötő), Ehmann Lajos, Farkas István, Feren­csik István, Freistadt Fülöp, Ferenczi Gyula, Fodor Pál, Finta Dezső, Fráter Samu, Freund Jenő, Fröh­lich Rezső, Gaál Gyula, Garai Armin, Gárdos Sán­dor, Grünhut Jakab, Gyárfás András, Györki Imre, Gyürei Rudolf, Haas Dezső, Hegyi Janka, Helli­schauer Hugó, Herskovits Ignác, Hirosik János, Havas Miklós, Horovitz Gábor, Huppert Mór, Illés Artúr, Kardos Géza, Kaderabek Tivadar, Kemény János, Kunfl Aladár, Kertész Manó, Kolozsi Sándor, Kovács Lajos, Kalmár Henrik, Kitajka Lajos, Land­ler Jenő, Látó György, Lázár Sándor, Lerner De­zső, Lerner Dezsőné, Lévay Oszkár, Lukács Gyula, Magyar László, Márkus Pál, Novitzky' Bertalan, Naxner Ferenc, Neumann Károly, Nyári Gábor, Palkovits János, Petrók Károly, Péter József, Proksa Gyula, Podach Erich, Putics István, Sallay Karola, Stark Mátyás, Singer Ignác, Singer Vera, Singer Nándor, Smarilla Géza, Schöníeld Jenő, Schenker Miksa, Széli Menyhért, Szerdahelyi Sán­dor, Teich Rózsi, Teuffell Jenő, Tóth Vilmos, Var­jas Sándor, Varga Jenő, Weltner Jakab, Zámpori István elvtársak. Vidéki jelölések az országos tanácsba A proletáruralom megvalósulása továbbra is a megszokott nyugodt és biztos mederben halad előre. Vidékről érkező jelentéseink leginkább a vi­déki szovjetek zavartalan megválasztásáról szá­molnak be: Nagyvárad. A nagyváradi munkás- és katona­tanács tegnap tartotta alakuló ülését ünnepélyes keretek közt a városháza dísztermében. Az ülésen dr. Katz Béla, a kormányzótanács elnöke elnökölt, aki hossszabb beszéddel nyitotta meg az ülést. Ez­után az- ülés megválasztotta a volt kormányzó, tanácsot tiz taggal kiegészítve a tanácsintéző-bizott­ságává. Megválasztották a budapesti országos ta­nácsba Nagyváradról kiküldendő három tanács, tagot, akik a következők: dr. Katz Lipót, Hendzsel Miklós és Végh Dezső. Eger. A hevesmegyei tanácsr ma délelőtt tiz órakor tartotta megalakulása utáni első ülését. A tanács Kjtagból áll. Eger hgt taggal Gyöngyös nég£ taggal, az egri járás" kilenc, a gyöngyösi ki­lenc" a hevesi nyolc, a hatvani nyolc, a pétervári ÖT, a tiszafüredi h^t_ taggal van képviselve benne. - SzatmáFT A mátészalkai munkástanács ' Tisza Lajosnak, Tisza István öcscsének kocsordi kasté­lyában zár alá vette a berendezést] az antik búto­rokat, a porcellán-gyüjtemény-t és a műkincsek közt levő rendkívül értékes vázákat. Károlyi Gyulánénak, Károlyi Lászlónak és Degenfeld Józsefnek nagyká­rolyi birtokain nagy erővel folyik a munka. A cselédség a bénnegállapitó bizottság közvetítésével lefolytatott tárgyalások alapján dolgozik. Debrecen. Debreceai város újonnan megvá­lasztott munkás-, katona- és ^öldmivestanácsa

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék