Pesti Napló, 1919. október (70. évfolyam, 116–142. szám)

1919-10-23 / 135. szám

2 Csütörtök PESTI NAPL­— 1919. október 23. Ilouse ezredes, — mondta Bernstorf­. Megérkezése után kijelentette nekem, hogy most főképpen Pa­risban ellenzik a békét. Wilsonnak nincs hozzá többé hatalma, hogy Angliát rákényszerítse a nemzetközi jog szabályainak megtartására, mert Amerika kereskedelme annyira össze van kötve az enteritével, hogy Wilson s­em engedheti meg ennek az összeköttetésnek megzavarását, ha csak óriási vihart nem akart támasztani Amerikában. Sloyse még megjegyzette, hogy Wilson most nem közvetít­het, mert Romániának a háborúhoz csatlakozása folytán az entente teljesen biztosra veszi a győzel­mét. — Nagyon fontosnak tartom, — mondta tovább Bernstorff — azt a memorandumot, amelyet maga a császár irt és Gerarddal Amerikába küldött, ami­dőn a nagykövet hazautazott szabadságra. A me­morandumban közli a császár, hogy a német kor­mány szükségesnek tartja Wilson elnök tervezett akciójának megsürgetését, nehogy az év végére maradjon. Az ezt követő tárgyalások során mind­untalan hangsúlyozták, hogy Wilson elnök megvá­lasztása előtt szó sem lehet a békéről. Gróf Bernstorff kijelentette még, hogy a decem­ber 12-iki német békeajánlatot az amerikai kormány a saját békeakciója veszélyeztetésének tekintette, minthogy Németország gyengeségének jeléül fogják fel. House ezredes meg is mondotta ezt nekünk Wils­ton megbízásából. Végezetül Linzheimer képviselő a következőket mondotta: — Mai kihallgatásunk során december 12-ig jutottunk el Hogy a mai ülés eredményét meg­állapítsam, a következő kérdést teszem fel: — Ön az utasítást abban az értelemben fogta fel, hogy önnek Wilson elnököt vagy House ezredest bátorítania vagy befolyásolnia kell, hogy javunkra békeakciót indítson? Gróf Bernstorff: Igen! (Mozgás). Sinzheimer képviselő: Kész volt Wilson arra, hogy számot vessen ezzel a kivánsággal? Gróf Bernstorff: Igen! Linzheimer képviselő: Az ön részére megszabott keretek között kész volt-e Wilson arra, hogy bele­menjen nemzetközi alapon való béketárgyalásokba, még akkor is, ha mi nem terjesztünk elő konkrét béke­javaslatokat ? Gróf Bernstorff: Igen! (Mozgás ) A kihallgatás folytatását ezután szerdára ha­­lasztották. A gyáriparosok tiltakozása Felterjesztés a proletárdiktatúra alatt léte­sített gazdasági szervek feloszlatásáról szóló kormányrendelet ellen A Gyáriparosok Országos Szövetsége felterjesz­téssel fordult a miniszterelnökhöz és a kereskede­lemügyi miniszterhez azon rendelet dolgában, amelyet a kormány a proletárdiktatúra idején léte­sített gazdasági szervek felszámolásáról kibocsá­tott. Kifogásolja a Szövetség, hogy egy ilyen nagy­fontosságú rendelet, amelynek minden egyes­ intéz­kedése mélyen belenyúl a gazdasági helyzetbe, megjelenhetett anélkül, hogy a kormány a gazda­­sági érdekeltség véleményét meghallgatta Irána, holott a háború és a proletárdiktatúra okozta ro­moknak a­z eltakarítása csak úgy lehetséges, ha a kormány a gazdasági érdekeltséggel együtt dol­gozik. A rendelet első szakasza megállapítja, hogy a magyar állam a proletárdiktatúra ezen intézkedé­seit, amelyekkel anyaghiva­talok, üzemközpontok, vagy más hasonló elnevezés mellett hatósági színe­zettel bíró gazdasági szervezeteket létesített, el nem ismeri és azoknak intézkedéseiért felelősséget nem vállal. A rendelet szövegéből nem tűnik ki teljesen a kormány intenciója, de félő, hogy ennek olyan magyarázatot adhatnak, amely iparvállalataink je­lentős részére s ezek révén a bankokra, egész köz­gzdasági életünkre katasztrofális hatással lehet. Ezek az iparvállalatok tulajdonosaik, illetve törvé­nyes vezetőik tudta és akarata nélkül azon kényszer által irányítva, amelyet annak idején az állam ki­védeni nem tudta, szállításokat eszközöltek népbiz­tosságok, üzemközpontitotó és más, a proletárdikta­túra által kreált intézmények megrendelésére, uta­sítására; fizették a nem foglalkoztatott munkások segélyeit, támogatták a vörös hadseregbe bevonult munkásokat és családjaikat és az ilyen módon szükségelt kiadások fedezésére a munkástanácsok felhasználták a vállalatok tőkéit, illetve a vállalato­­kat nagymértékben eladósították. Kétségtelennek tartjuk, hogy a kormány a vállalatok efajta követeléseit nem sorozza a ren­delet első szakasza alá, ahogy ennek megfelelően a rendelet e szakaszát klarifikálni fogja. A Szö­vetség ez alkalommal is leszögezte azt az állás­pontját, hogy az állam felelőséggel tartozik a pro­letárdiktatúra gazdasági intézkedéseiért, sőt kárté­rítési kötelezettség terheli az államot azoknál a szocializált üzemeknél, melyeket a munkástanácsok eladósítottak anélkül, hogy ennek megfelelően ott bármiféle beruházás eszközöltetett, vagy produktív munka folyt volna. • Kifogásolja az előterjesztés a rendelet nyolcadik szakaszának azt az intézkedését, amely szerint a felszámoló tömeggel szemben támasztható igények érvényesítése rendes bírói útra nem tartozik. A Szövetség véleménye szerint azok a szerződések, amelyeket szállítások­­dolgában, munkássegélyek ki­fizetése dolgában a munkástanácsok által vezetett egyes vállalatok és a proletárdiktatúra hatóságai között létrejöttek, magánjogi természetűek és re­n­­delet útján ezek rendes bíróságok alól el nem von­hatók. Törvényes joga minden magyar állampolgár­nak, vagyonjogi sérelme esetén bírósághoz fordul­nia és közjogunkba ütközik az olyan rendelet, amely ezt az úgyszólván polgári alapjogot illuzóriussá kí­vánja tenni. A Szövetség újból sürgette, hogy a proletár, diktatúra alatt történt szállítások és az egyes szo­cializált vállalatok által történt mun­kabérsegély ki­fizetések és a bankoknál keletkezett adósságok dol­gát a kormány külön rendelettel rendezze. Az enterte nem ismeri el a kormányt Utazás a meghiusult koncentráció körül (Saját tudósítónktól.) Azok a tárgyalások, amelyek az Országos Nemzeti Párt és F­­riedrich István között megindultak­, mint most kiderült, mindössze abból állottak, hogy az Országos Nemzeti Párt elnöksége pontokba foglalva át­nyújtotta a párt feltételeit, mire Friedrich ki­jelentette, hogy három napon belül elkészül a kormány programmja, amelyből megállapít­hatják az esetleges ellentéteket és akkor hozzá­foghatnak az érdemleges tárgyalásokhoz. Ez a három nap jóval elmúlt már és az Országos Nemzeti Párt sem kormányprogram­mal nem kapott még, sem értesítést arról, haj­landó-e Friedrich komolyan tárgyalni a meg­egyezésről. Éppen ezért politikai körökben meg­­hiúsultnak tekintik ezt a kísérletezést és azt a kérdést feszegetik, ki volt a tulajdonképpeni kezdeményezője a tárgyalásoknak. Módunkban van megállapítani, hogy a háttérben — József főherceg állott. A főherceg először gróf Ziclai János útján interveniált, majd mikor ez a kí­sérlet teljes kudarcot vallott, önmaga lépett ak­tivitásba. Minden várható cáfolattal szemben állítjuk és fenntartjuk azt az értesülésünket, hogy József főherceg báró Kronfeld Móric Lendvay­ utca 27. számú villájában találkozott az Országos Nemzeti Párt elnökségének tagjai­val: Heinrich Ferenccel, Lovászy Mártonnal, Lonontsits­ Elemérrel és Platthy Györgygyel. József főherceg felszólítására foglalták pontok­ba feltételeiket Heinrichék és Ugyancsak Jó­zsef főherceg volt az, aki a feltételeket Friedrich Istvánhoz eljuttatta.­­ A demokraták a Heinrichék ellen A Nemzeti Demokrata Polgári Párt körében elkeseredéssel tárgyalják az Országos Nemzeti Pártnak Friedrichékkel történt békekísérletét. Megállapítják, hogy amikor — hetekkel ezelőtt — Vázsonyi Vilmos Heinrich Ferenc társasá­gában felkereste Friedrich Istvánt, Vázsonyi felszólította Friedrichet, hogy hívja össze érte­kezletre az összes pártok vezetőit és nyújtson alkalmat arra, hogy szem­től-szembe mondják el véleményüket és kíséreljék meg az ellentétek kiegyenlítését. Friedrich ezt meg is ígérte, de szavát nem tartotta meg. Azonban — mondják a demokraták — még a Friedrichénél is súlyo­sabb beszámítás alá esik Heinrichék eljárása, mert állandóan arról volt szó, hogy a polgári liberális pártok együttesen­­fognak­­ tárgyalni Friedrichékkel, ehelyett pedig az Országos Nemzeti Párt a munkapárt legrosszabb nap­jaira emlékeztető módon, külön utakon, bizal­maskodásokkal, suskusokkal igyekezett meg­­egyezni a kormányt támogató pártokkal. A Nemzeti Demokrata Polgári Párt szerint ezzel az Országos Nemzeti Párt dokumentálta azt, hogy nem más, mint kapitalista szervezet, amely nem is mer erélyesen fellépni Fried­richékkel szemben és minden áron hajlandó velük kibékülni. Fúzió­s kilépéssel A keresztényszocialista párt és a Keresz­tény Nemzeti Párt napok óta hirdetett fúziója szerdán délelőtt formálisan is megtörtént. Az egyesült párt neve: Kersztény Nemzeti Párt lett, a keresztényszocialista párt tehát meg­hozta azt az áldozatot, hogy kidobta hajójából a szocialista jelleget. Emiatt Giesswein Sándor, a keresztényszocialista párt alapítója és egyik vezére elhatározta, hogy nem catlakozik az új párthoz. Példáját minden valószínűség szerint többen fogják követni, viszont számítanak arra, hogy a fuzionált pártokhoz rövid időn belül csatlakozik több munkapárti volt képviselő és a Nemzeti Függetlenségi Pártnak csaknem valamennyi tagja. Ezeket az új párt csakis egyénenként akarja felvenni tagjainak a sorába. Érdekes, hogy a fuzionált párt klubhelyiségül a­ gróf Károlyi Mihály Egyetem­ utcai palotáját választotta és rekviráltatta. A szocialisták és a választások A „Der Neue Tag" című bécsi lap szer­dai számában a következőket írja: Értesülésünk­ szerint Garami tényleg tett olyan nyilatkozatot, amely szerint a szo­cialisták tartózkodni fognak a választáso­kon való részvételtől, ezt a kijelentést azonban csakis arra az esetre tette és értette, ha a vá­lasztásokat Friedrichék fogják v­ezni Ebben az esetben ugyanis nem várnak semmiféle eredményt az „alkotmányos" küzdelemtől. Német-Ausztriából — Osztrák köztársaság Az osztrák nemzetgyűlés döntött az állami­forma dolgában — Renner k­ancellár a nem­zeti erők egyesítéséről Bécs, október 22. A nemzetgyűlés az államformára vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta. A törvény értelmében Német-Ausztria a st.-germaini államszerződésnek megfelelően az „Osztrák köztársaság" nevet fogja viselni. A törvény a német nyelvet nyilvánítja állam­nyelvnek, anélkül azonban, hogy evvel a nyelvi ki­sebbségek számára biztosított jogokat sértené. Ér­vénytelennek nyilvánítja végül a törvény a novem­beri alkotmánynak és a márciusi törvénynek azon rendelkezéseit, amelyek szerint Német-Ausztria része a „német" birodalomnak. Walter nagynémet az ország nevének megvál­toztatása ellen szólott; a nagynémeteket fájdalmas érzéssel tölti el, — mondotta, — hogy a német bi­rodalommal való közösség felbontását a törvény kifejezetten megállapítja. Austerlitz szociáldemokrata kijelentette, hogy a törvénytervezet a békeszerződés legfájdalmasabb eredménye. Tudjuk, — mondotta a szónok, — hogy anyanemzetünktől elválasztva, pusztulásra vagyunk ítélve. A törvénytervezetet­ ezután második és harma­dik olvasásban elfogadták; ugyancsak elfogadta a nemzetgyűlés azt a törvényjavaslatot, hogy legké­sőbb 1919 december 31-éig rendkívüli népszámlá­lást tartsanak. Csütörtökön délelőtt lesz a legköze­lebbi ülés a következő napirenddel: A pénzügyi államtitkár jelentése a gazdasági és pénzügyi hely­zetről. Bécs, október 22. Dr. Renner kancellár hosszabb beszédet mon­dott egy választói gyűlésen és a többi közt a kö­vetkezőket jelentette ki: — Mi nem rendezkedhetünk be erőszakos kormányzásra. A munkások megértettek ben­nünket. Tudták, ha ilyen uralomra rendezked-

Next