Pesti Napló, 1919. október (70. évfolyam, 116–142. szám)

1919-10-18 / 131. szám

•­•• •••­ Sötétedik Annak a magyar em­bernek, aki sem hiva­tal, sem hírnév, sem pályafutás után nem tör, annak a magyar embernek most a­kinek kín­ját kell elszenvedni. Ez a magyar ember boron­gós őszi estefeléiken ül szobájában, kinéz az ab­lakon s hallgatja darabig a szél zörgését. Ez a muzsika elröpíti gondolatvilágát a múltba, ahol a magyar nemzet egy darabig ragyogó csóva­ként tündököl Európa egén. Aztán, mintha va­lami kórság szivárgott volna beléje, ez a nagy fényesség kialszik a mohácsi vész után. A Csele-pataik ezüstös teste óriási kígyó­ként fonódott rá az országra, nem tudott többé megállani a maga lábán. Törököt kellett ural­nia másfél századon át, s amiikor lehányta ma­gáról ezt a szégyent, osztrák gyámság fogta meg. ,m­ullás, jellemtelenség, hitványság adott egymásnak kezet, hogy ez a gyámság mind szo­rosabban tapadjon rája. A kisebbség hősiessé­gére és lelki nagyságára úgy feküdt rá a pár­toskodás, romlottság, mint ahogy a szemétdomb nyomja az alája került harmatos virágot. Akár­hol nyitják ki a történelmet, mindenütt önzésre, civakodásra és jell­rmtelenségre akadnak — a kevesek hősiessége és maga felállozása hiába­való, a rossz és gonosz elteperik. Ez volt az otka, hogy a mohácsi vész óta a nemzet nem intézhette többé a maga sorsát, nem tudott lábraálltani, a birkózás porba húzta. Mindig idegennek kellett dolgainkba beleavatkozni, mert különben a perpatvar régen sírba­ vitt volna bennünket. Ugyanez tapasztalható napjainkban is. Még csak a bolsevizánus sástkahadát sem tudtuk a magunk erejéből elkergetni. Míg itt a diktá­torok gőgösködtek, három magyar kormány is alakult, Szegeden, Bécsben, Grázban, de akció­képes csapatocskát egy sem tudott lábra állítani. Egymás babérait tépdesték, azon vitatkoztak, melyik szorongatja kezében az igazi jogfolyto­nosságot, ezalatt pedig kegyetlenül sepert végig a hazai földön a vörös siro­kkó. Azokról az el­lenforradalmárdivród, akik a korzón hetykélked­nek, talán jobb nem is beszélni. Szívükben bi­zonyára ott égett az ellenforradalmi tűz, de gondjuk volt rá, hogy e tüz­et gondosan bura alá rejtsék. A bolsevizmus kártyavára csak­ ak­kor omlott össze — ez az igazság — amikor román lovasok úsztak át a Tiszán... Lám, a megvetett, lenézett, szánatkozásra indító Orosz­ország — az tudott seregeket talpra állítani, az tudta hatalmas hadtestekbe tömöríteni az ellen­forradalmat, úgy, hogy ma már orosz táborno­kok vezette orosz seregek rajzainak minden irányból Moszkva felé. De hát a kommunizmus legyőzése is a m­últé már. Milyen a jelen? Tanultunk-e végre-vala­hára valamit? Csak nézzenek körül, kérem, meglássák, mit tanultunk. Maholnap három hónapja, hogy így szólt hozzánk az entente: a bolsevizmus­tól megszabadultak, most vegyék kezükbe sorsukat. Hát jól kezünkbe vettük ezt La observar ca multiroe de indivizi din teri­toriul neocupat sau evacuat de noi recent, vin dupa diferate nevoi la Budapesta cu simple legiti­matii eliberate de autoritatile ungare. Deoare­ce insa ii putem opri circulatia si nici nu avem moda­litatea ca acesti indivizi sal alba permise mi-Iitare, se dispune: a) La posturile de trecere din teritoriul neocupat in acel ocupat, se vor lasa toti acei cari au legitimatii eliberate de autoritatile ungare. Acei cari cu au asemenea legitimatii se vor si trimite inapoi b) Acei cu legitimatii se vor pune pe ele stam­pila garei unde e postul de trecere si se va viza de cel care face controlul astfel: 1. data, 2. postul cutare roman — 5 zile —, 3. stampila garei, 4. semnatura sefului de post sau a delegatilor sai. c) Cu aceste vise pe care se pune numerul de zle, paraderii nu vor mai­­ arestati. Ei trebue a se inapoia in numarul de zile indicat postul de control fix (de trecere) si tot prin acelas post. d) sefii de post pot viza numai pana la 5 zile. Acei cam­ vor sa ramae la Budapesta mai muit de 5 zile trebue a viza permisele la Biruourile de viza ale garizoanei Budapesta. Din ordin Sef de Stat Major Lt. Colonel Negulescu Sef Biur. Inform. Lt. Colonel Herbai a sorsot, az már igaz. Három hónap óta csúnya perpatvar, önző pártoskodás, felekezeti elfogult­ság és kegyetlen rágalmazás zaja üti-veri azt a kis darab földet és eget, amelyet még ma­gyarnak mondanak. Ketten sem tudnak egy óra hosszáig együtt maradni, mert a második félóra elején az egyik vagy a másik, vagy éppen mind a kettő már új pártot akar alapítani, friss pro­grammal, új erkölcsi alapon, világmegváltó gondola­tokkal. Maga a nemzet, a válságok el­szenvedése után, megrettenve hallgat, csak a pártok kiabálnak, rohannak egymásnak és té­pázzák egymás fülét, becsületét. Ha az önzet­lenség valahol szerényen megszólalni mier, hogy talán mégis, emberek, most nem pártokról van szó, hanem szívünknek legdrágább kincséről, szegény Magyarországról, — a szidalmak jég­esője kopog le szegény fejére és a káromkodá­sok záporával igyekeznek hangját elnyomni. Mindennek pedig olyan színezete van, mintha lenn, az aréna fövenyén zajlana le, fennt pedig, a páholyokban az entente nemes kikül­döttei ülnének és néznék, néznék, mit műve­lünk. Vájjon mit gondolhatnak ezek a tisztelt urak rólunk? Műveit, udvarias emberek, nem mondják el, mit gondolnak, de mit sejthetjük, mi a véleményük erről a pártoskodásról. Rá­érési idejükben talán a magyar történelmet is lapozgatják és­­ mélyen egymás szemébe néznek. Az a magyar ember pedig, alá nem remél és nem is akar semmit a pártpolitika mételyes kockajátékából, néz ki tovább az ablakon, ki az őszi tájba, ahol a kukoricagórék zörögnek, mintha heptikás öreg asszonyok köhögnének, néz, néz, s azon veszi észre magát, hogy söté­tedik. Tudomásomra jutott, hogy a meg nem szállott és az általunk legújabban kiürített területekről igen sok egyén különféle ürügyek alatt a magyar ható­ságok által kibocsátott igazolványnyal jön Buda­pestre. Mivel ezen egyéneknek nem áll módjukban a katonai igazolványok megszerzése, a közlekedés megkönnyítése céljából a következőket rendelem el: a) A meg nem szállott területről a megszállott területre átléphetnek mindazok, akiknek a magyar hatóságok által kiállított igazolványuk van. Akik­nek ilyen igazolványuk nincsen, fel lesznek tartóz­tatva és a megszállott területre nem léphetnek át. b) Akiknek igazolványuk van, azoknak igazol­ványát a meg nem szállott és a megszállott terü­letek közti vonal őrsége láttamozni fogja a követ­kező formában: 1. dátum, 2. az illető román őrség megjelölése, — 5 nap — 3. az állomás pecsétje, 4. az őrség parancsnokának aláírása. c) Azon igazolványok tulajdonosai, akiknek iga­zolványára rá van vezetve a napok száma, többé nem lesznek letartóztatva. Ezeknek az ellenőrző őr­ség által feltüntetett időn belül ugyanazon őrség állomásán keresztül vissza kell térniök. d) Az őrségparancsnokok csak öt napot vezet­hetnek rá az igazolványra. Azon egyéneknek, kik öt napnál tovább szándékoznak Budapesten ma­radni, a budapesti Térparancsnokság láttamozási osztályánál kell igazolványaikat láttamoztatni. Rendeletre a vezérkar főnöke: Negulescu alezredes Inform. Hiv. főnöke Iterbay, alezredes ^ Censupat: Vasile. Budapest, 1919 70-ik évfolyam.. 131. szám. Szombat, október 18 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ^ ' , * L^F^ Egy hóra._ 20 kor. - fUL B H^BM/M ^fikY Sk iPVWT Budapest. Rákóczi-ut 18. Negyedévre 66 « —• « • 1 I .­­ IL1 • • • H A­ M I I I M M TELEFON: József 62-30. Fél évre... 110 « - « « ^ JB HJ ^^ • • | ||| • M M Egész évre 220 « -c gT1^ HTl Rs laA H §J mW W 62-34. Nyomda: 54-39. r-r­TK «MAJHtWJJi «v­­. ten, vidéken és a pálya- • • udvarokon 80 fillér. Igazgatóság: József 62-35. Blah­a helyett - frooperooid A hercegprímás a keresztény politikáról (Saját tudósítónktól.) A liberális blokk for­mai megalakulása körülbelül meghiúsultnak tekinthető. Ez a végeredménye azoknak a ta­nácskozásoknak, amelyek napok óta folytak az Országos Nemzeti Párt és a nagyatádi Kis­gazdapárt vezetői között s amelyeikről már hírt adtunk. Kiderült a tanácskozások folyamán, hogy a blokkra nincs is szükség, mert a három párt minden formai szervezettség nélkül is ko­operálhat, miután a kooperációnak úgy tárgyi, mint személyi feltételei tekintetében egyezőek a vélemények. Jövő héten sor kerül a keresztény pártok vezetőivel való tárgyal­ásokra; e tárgya­lások sikere ma még kétséges. Politikai körök­ben úgy hiszik, hogy a jövő héten bekövetkezik a döntés — akár a párto­k megegyezése alapján, akár más tényezők akaratából. Csernoch­ János hercegprímás pénteken az Új Nemzedék hasábjain nyilatkozott a hely­zetről. Nyilatkozatának érdekes része a követ­kező: — Akármilyen nézeteket is vallanak egye­sek, annyi bizonyos, hogy az országnak túl­nyomó többsége kifejezetten keresztény pártot akar. Ez a párt felekezetiig senkivel szemben sem akar türelmetlen lenni és nem is lesz, mert hisz a kereszténység maga a szeretet vallása. Nem értem tehát, miért irtóznak annyit a ke­resztény szótól. Magyarországon ezentúl sem 48-as, sem 67-es politikát nem lehet cln­á­n, de nem lehet olyan politikát sem, amely az elkop­tatott és kompromittált liberális jelszavakkal akar elindulni. Népünk ezt megelégelte, népünk határozottan keresztény politikát akar és akarja a keresztény világnézetnek érvényesülését az egész vonalon. Mert csak úgy hiszi, hogy a dez­struktív elemek, amelyek a bolsevizmussal felül­kerekedett, lehetetlenné válnak. Elmondotta végül a hercegprímás, hogy a püspök­ kar egyik legutóbbi konferenciáján él-

Next