Pesti Napló, 1919. október (70. évfolyam, 116–142. szám)
1919-10-18 / 131. szám
••• ••• Sötétedik Annak a magyar embernek, aki sem hivatal, sem hírnév, sem pályafutás után nem tör, annak a magyar embernek most akinek kínját kell elszenvedni. Ez a magyar ember borongós őszi estefeléiken ül szobájában, kinéz az ablakon s hallgatja darabig a szél zörgését. Ez a muzsika elröpíti gondolatvilágát a múltba, ahol a magyar nemzet egy darabig ragyogó csóvaként tündököl Európa egén. Aztán, mintha valami kórság szivárgott volna beléje, ez a nagy fényesség kialszik a mohácsi vész után. A Csele-pataik ezüstös teste óriási kígyóként fonódott rá az országra, nem tudott többé megállani a maga lábán. Törököt kellett uralnia másfél századon át, s amiikor lehányta magáról ezt a szégyent, osztrák gyámság fogta meg. ,mullás, jellemtelenség, hitványság adott egymásnak kezet, hogy ez a gyámság mind szorosabban tapadjon rája. A kisebbség hősiességére és lelki nagyságára úgy feküdt rá a pártoskodás, romlottság, mint ahogy a szemétdomb nyomja az alája került harmatos virágot. Akárhol nyitják ki a történelmet, mindenütt önzésre, civakodásra és jellrmtelenségre akadnak — a kevesek hősiessége és maga felállozása hiábavaló, a rossz és gonosz elteperik. Ez volt az otka, hogy a mohácsi vész óta a nemzet nem intézhette többé a maga sorsát, nem tudott lábraálltani, a birkózás porba húzta. Mindig idegennek kellett dolgainkba beleavatkozni, mert különben a perpatvar régen sírba vitt volna bennünket. Ugyanez tapasztalható napjainkban is. Még csak a bolsevizánus sástkahadát sem tudtuk a magunk erejéből elkergetni. Míg itt a diktátorok gőgösködtek, három magyar kormány is alakult, Szegeden, Bécsben, Grázban, de akcióképes csapatocskát egy sem tudott lábra állítani. Egymás babérait tépdesték, azon vitatkoztak, melyik szorongatja kezében az igazi jogfolytonosságot, ezalatt pedig kegyetlenül sepert végig a hazai földön a vörös sirokkó. Azokról az ellenforradalmárdivród, akik a korzón hetykélkednek, talán jobb nem is beszélni. Szívükben bizonyára ott égett az ellenforradalmi tűz, de gondjuk volt rá, hogy e tüzet gondosan bura alá rejtsék. A bolsevizmus kártyavára csak akkor omlott össze — ez az igazság — amikor román lovasok úsztak át a Tiszán... Lám, a megvetett, lenézett, szánatkozásra indító Oroszország — az tudott seregeket talpra állítani, az tudta hatalmas hadtestekbe tömöríteni az ellenforradalmat, úgy, hogy ma már orosz tábornokok vezette orosz seregek rajzainak minden irányból Moszkva felé. De hát a kommunizmus legyőzése is a múlté már. Milyen a jelen? Tanultunk-e végre-valahára valamit? Csak nézzenek körül, kérem, meglássák, mit tanultunk. Maholnap három hónapja, hogy így szólt hozzánk az entente: a bolsevizmustól megszabadultak, most vegyék kezükbe sorsukat. Hát jól kezünkbe vettük ezt La observar ca multiroe de indivizi din teritoriul neocupat sau evacuat de noi recent, vin dupa diferate nevoi la Budapesta cu simple legitimatii eliberate de autoritatile ungare. Deoarece insa ii putem opri circulatia si nici nu avem modalitatea ca acesti indivizi sal alba permise mi-Iitare, se dispune: a) La posturile de trecere din teritoriul neocupat in acel ocupat, se vor lasa toti acei cari au legitimatii eliberate de autoritatile ungare. Acei cari cu au asemenea legitimatii se vor si trimite inapoi b) Acei cu legitimatii se vor pune pe ele stampila garei unde e postul de trecere si se va viza de cel care face controlul astfel: 1. data, 2. postul cutare roman — 5 zile —, 3. stampila garei, 4. semnatura sefului de post sau a delegatilor sai. c) Cu aceste vise pe care se pune numerul de zle, paraderii nu vor mai arestati. Ei trebue a se inapoia in numarul de zile indicat postul de control fix (de trecere) si tot prin acelas post. d) sefii de post pot viza numai pana la 5 zile. Acei cam vor sa ramae la Budapesta mai muit de 5 zile trebue a viza permisele la Biruourile de viza ale garizoanei Budapesta. Din ordin Sef de Stat Major Lt. Colonel Negulescu Sef Biur. Inform. Lt. Colonel Herbai a sorsot, az már igaz. Három hónap óta csúnya perpatvar, önző pártoskodás, felekezeti elfogultság és kegyetlen rágalmazás zaja üti-veri azt a kis darab földet és eget, amelyet még magyarnak mondanak. Ketten sem tudnak egy óra hosszáig együtt maradni, mert a második félóra elején az egyik vagy a másik, vagy éppen mind a kettő már új pártot akar alapítani, friss programmal, új erkölcsi alapon, világmegváltó gondolatokkal. Maga a nemzet, a válságok elszenvedése után, megrettenve hallgat, csak a pártok kiabálnak, rohannak egymásnak és tépázzák egymás fülét, becsületét. Ha az önzetlenség valahol szerényen megszólalni mier, hogy talán mégis, emberek, most nem pártokról van szó, hanem szívünknek legdrágább kincséről, szegény Magyarországról, — a szidalmak jégesője kopog le szegény fejére és a káromkodások záporával igyekeznek hangját elnyomni. Mindennek pedig olyan színezete van, mintha lenn, az aréna fövenyén zajlana le, fennt pedig, a páholyokban az entente nemes kiküldöttei ülnének és néznék, néznék, mit művelünk. Vájjon mit gondolhatnak ezek a tisztelt urak rólunk? Műveit, udvarias emberek, nem mondják el, mit gondolnak, de mit sejthetjük, mi a véleményük erről a pártoskodásról. Ráérési idejükben talán a magyar történelmet is lapozgatják és mélyen egymás szemébe néznek. Az a magyar ember pedig, alá nem remél és nem is akar semmit a pártpolitika mételyes kockajátékából, néz ki tovább az ablakon, ki az őszi tájba, ahol a kukoricagórék zörögnek, mintha heptikás öreg asszonyok köhögnének, néz, néz, s azon veszi észre magát, hogy sötétedik. Tudomásomra jutott, hogy a meg nem szállott és az általunk legújabban kiürített területekről igen sok egyén különféle ürügyek alatt a magyar hatóságok által kibocsátott igazolványnyal jön Budapestre. Mivel ezen egyéneknek nem áll módjukban a katonai igazolványok megszerzése, a közlekedés megkönnyítése céljából a következőket rendelem el: a) A meg nem szállott területről a megszállott területre átléphetnek mindazok, akiknek a magyar hatóságok által kiállított igazolványuk van. Akiknek ilyen igazolványuk nincsen, fel lesznek tartóztatva és a megszállott területre nem léphetnek át. b) Akiknek igazolványuk van, azoknak igazolványát a meg nem szállott és a megszállott területek közti vonal őrsége láttamozni fogja a következő formában: 1. dátum, 2. az illető román őrség megjelölése, — 5 nap — 3. az állomás pecsétje, 4. az őrség parancsnokának aláírása. c) Azon igazolványok tulajdonosai, akiknek igazolványára rá van vezetve a napok száma, többé nem lesznek letartóztatva. Ezeknek az ellenőrző őrség által feltüntetett időn belül ugyanazon őrség állomásán keresztül vissza kell térniök. d) Az őrségparancsnokok csak öt napot vezethetnek rá az igazolványra. Azon egyéneknek, kik öt napnál tovább szándékoznak Budapesten maradni, a budapesti Térparancsnokság láttamozási osztályánál kell igazolványaikat láttamoztatni. Rendeletre a vezérkar főnöke: Negulescu alezredes Inform. Hiv. főnöke Iterbay, alezredes ^ Censupat: Vasile. Budapest, 1919 70-ik évfolyam.. 131. szám. Szombat, október 18 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ^ ' , * L^F^ Egy hóra._ 20 kor. - fUL B H^BM/M ^fikY Sk iPVWT Budapest. Rákóczi-ut 18. Negyedévre 66 « —• « • 1 I . IL1 • • • H A M I I I M M TELEFON: József 62-30. Fél évre... 110 « - « « ^ JB HJ ^^ • • | ||| • M M Egész évre 220 « -c gT1^ HTl Rs laA H §J mW W 62-34. Nyomda: 54-39. r-rTK «MAJHtWJJi «v. ten, vidéken és a pálya- • • udvarokon 80 fillér. Igazgatóság: József 62-35. Blaha helyett - frooperooid A hercegprímás a keresztény politikáról (Saját tudósítónktól.) A liberális blokk formai megalakulása körülbelül meghiúsultnak tekinthető. Ez a végeredménye azoknak a tanácskozásoknak, amelyek napok óta folytak az Országos Nemzeti Párt és a nagyatádi Kisgazdapárt vezetői között s amelyeikről már hírt adtunk. Kiderült a tanácskozások folyamán, hogy a blokkra nincs is szükség, mert a három párt minden formai szervezettség nélkül is kooperálhat, miután a kooperációnak úgy tárgyi, mint személyi feltételei tekintetében egyezőek a vélemények. Jövő héten sor kerül a keresztény pártok vezetőivel való tárgyalásokra; e tárgyalások sikere ma még kétséges. Politikai körökben úgy hiszik, hogy a jövő héten bekövetkezik a döntés — akár a pártok megegyezése alapján, akár más tényezők akaratából. Csernoch János hercegprímás pénteken az Új Nemzedék hasábjain nyilatkozott a helyzetről. Nyilatkozatának érdekes része a következő: — Akármilyen nézeteket is vallanak egyesek, annyi bizonyos, hogy az országnak túlnyomó többsége kifejezetten keresztény pártot akar. Ez a párt felekezetiig senkivel szemben sem akar türelmetlen lenni és nem is lesz, mert hisz a kereszténység maga a szeretet vallása. Nem értem tehát, miért irtóznak annyit a keresztény szótól. Magyarországon ezentúl sem 48-as, sem 67-es politikát nem lehet clnán, de nem lehet olyan politikát sem, amely az elkoptatott és kompromittált liberális jelszavakkal akar elindulni. Népünk ezt megelégelte, népünk határozottan keresztény politikát akar és akarja a keresztény világnézetnek érvényesülését az egész vonalon. Mert csak úgy hiszi, hogy a dezstruktív elemek, amelyek a bolsevizmussal felülkerekedett, lehetetlenné válnak. Elmondotta végül a hercegprímás, hogy a püspök kar egyik legutóbbi konferenciáján él-