Pesti Napló, 1919. december (70. évfolyam, 169–193. szám)

1919-12-03 / 170. szám

r". Lacepdte hozta, hogy a detektívek biztatták, legyen bátor, változtassa meg az eddigi haz­ug vallomása­t, mondja meg az igazat. Kijelentette,, flüttner,, hogy neki nagyon rossz az emlékezőtehetsége. Sokáig volt elmegyógyintézetbe, a háborúban idegsokkot kapott és a legjobb akarat­am­ellett sem­ tud.Vissza­­emlékezni az eseményekre. Én felszólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Slü­ttnert, hogy mondjon meg egész bátran mindent, habozás és kímélet nélkül, amit velem kapcsolatban a Tisza-f­­éle ügyben tiltt. Erre Slüttner így felett. Sohasem állítottam azt, hogy Friedrich Istvánnak tudomása volt a Tisza-féle gyilkosságról, csak annyit mon­dottam, hogy Friedrich István is ott volt a pártban, amikor Kéri kijelentéseket tett. Ölésről vagy gyil­kosságról sohasem hallottam a pártban beszélni. Ezután háromszor vagy négyszer is az ablak elé hívtam Slüttnert, mert ott világosabb volt és fel­szólítottam, nézzen meg jót. Slüttner állhatatosan azt­ mondotta: Nem ismer. Erre aztán rárivalltam, hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta, tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen jelenet után az államügyész indít­ványt tett­ a vizsgálóbíró előtt, hogy szerezze be Hüttner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmá­nyokat. Ekkor érkezett a vizsgálóbíróhoz dr. Ulpin Ferenc, a Tisza család képviselője. Kérésemre a vizsgálóbíró elrendelte, hogy ismételjük meg az ed­dig történt egész eljárást. Újból faggatni kezdtük Hüttnert, hogy mondjon el mindent. Slüttner meg­ismételte korábbi nyilatkozatait, amelynek során erősen hangsúlyozta, hogy azt­ a kijelentést seholt senki előtt sem tette és jegyzőkönyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza-féle gyilkosságról. Azt sem állította, hogy a katonata­nács ülésein és megbeszélésein részt vett volna. Egyszer látott egy dohányzó szobában a Károlyi­pártkör helyiségeiben és ebben a szobában, úgy rémlik előtte, hogy valamikor a katonatanács tag­jai is megfordultak. Végül Slüttner erélyesen tilta­kozott az ellen, hogy az én személyemet be akar­ják vonni ennek az áldatlan ügynek a keretébe. Ki­jelentette, hogy párszor látott engem a­­ pártkör­ben, így keletkezett az a hiedelme, hogy nekem tu­domásom lehet arról, hogy a katonatanácsban el­határozták a gyilkosságot. Megbeszéléseken vagy tan­­nácskozásokon, a Royal-szállóban vagy a Kovass­féle vívóteremben Friedrich — vallotta Hüitner — sohasem volt jelen. Én a jegyzőkönyvbe adtam azt is, hogy egyszer járt nálam ez a stalini­r főhadnagy. Azt kérte tőlem, hogy az édesapját, aki úgy tartóm nyugalmazott ezredes, reaktiváljam. A kihallgatás végén kértem és követettem a vizsgálóbírótól, hogy személy­esítet.. ebben az­­ügy­,­ben a legkíméletlenebb szigorulágiga­ kezeljék. " Ezen ügy számára a legnagyobb nyilvánosságot­ követelem. Nem tűrök semmiféle eltussolást. És megkértem dr. Ulain Ferencet is, hogy ő is intéz­zen újra kérdéseket Slüttnerhez, mert végre is tisztázni kell, mik azok a vádak, amikre napok óta burkoltan célozgatnak. A vizsgálóbíró enge­délyével Ulain átnézte a felvett jegyzőkönyvet, azt felolvasták, sőt egyes részeit ismételten felolvas­ t (ták és annyi bizonyos, hogy Hü­ttner vallomásában , s semmiféle komoly momentum nem található­­ságos szemmel. Olaszország adriai igényei egyálta­lán nem palástolnak katonai szándékokat, hanem­­legnagyobbrészt gazdasági jellegűek.­­ A külpolitikai viszonyok tisztaságát a leg­kisebb felhő sem homályosít­ja­­el. A szövetséges és baráti államokkal a legszívélyesebb viszony áll fenn. Az ország belsejében a népképviselet segít­ségével megvan a fegyelem szelleme és a törvény­hozás iránti engedelmesség. A legnagyobb figyel­met érdemnli az újonnan szerzett területeik önkor­mányzata és hagyományainak tisztelete. Az új ki­kötők kereskedelmi rrtjait nagyszabású módon kell kiépíteni—Vjtczs­rszktj mindinkább kötelességenek tekinti, hogy védje a latinságot, amelynek szülő­anyja volt. Olaszország nemcsak európai testvér­népeivel, hanem Amerika minden latin népével is a legbensőbb egységben és a legszorosabb közösség­ben akar együtt dolgozni. Hogy megfelelhessen ez új feladatainak, megvan benne az a szent erő, me­lyet győzelméből merített. Az olas­z­ király trónbeszéde „Olaszország­ nem zavarja meg Európa fé­t" — A szocialisták kivonultak Róma. december 2. Hétfőn nyitotta meg az olasz kamara új ülés­szakát Viktor Emánuel hosszabb trónbeszéddel. A kamara megnyitása elé nagy várakozással néz­tek, mert olyan hírek voltak forgalomban, hogy a szocialisták — akik a választásokon jelentős győ­zelmet arattak — heves tüntetésre készülnek a király ellen, ki akarják fütyülni és­­ meg akarják akadályozni, hogy trónbeszédét elmondja. Érthető­­tehát, hogy a megnyitó ülésen a zsúfolásig megtelt tere­m­ közön­sé­gének érdeklődése a szocialisták felé fordult. A szocialista képviselők három teljes padsort, töltöttek meg. Valamennyi szocialista vörös szeg­­fű­t viselt gomblyukában. Amikor a király kísére­tével együtt a polgári pártok éljenzése köziben a terembe lépett, a szocialista képviselők a szocializ­must éltetve eltávoztak. A polgári pártok erélye­sen tiltakoztak a tüntetés ellen. A király mozdu­latlanul nézett a kivonuló szocialisták után. A képviselők eskütétele után a király ülve felolvasta trónbeszédét. Először a háborúról szólott. — Olaszország, — mondta — amely résztvett, se szenvedett a háborúban, eleven erőit a béke biztosítására fogja szentelni. Győzőknek te legye, nőtteknek egyaránt joga­­és k­ötelezsségi a munka. Mértékletesség és emberségesség kell, hogy ura­lomra jusson minden országban. A háborúval Olaszország megszerezte természetes határait, de nem minden olasz igényt néztek mindenütt igaz­ PESTI NAPLÓ 1919. december 3. 3 Windischgraetz hozza titkait a volt király lemondatá­sár 61­ udósitónktól.) Néhány nap múlva, valószínűleg még e hét folyamán Budapestre érkezik herceg Windischgraetz Lajos és kétség­telen, hogy akkor igen érdekes momentumok fognak kiderülni arról az országrom­tó munká­ról, amelyet gróf Károlyi Mihály végzett, aki akkor, amikor még mindent jóvá lehetett volna tenni, hazugságokkal ,vezette félre a nemzetet is a királyi és ezzel egy mindent szétromboló for­radalomba, majd a bolsevizmus kíspadjára vitte az országot. Károlyi sötét munkájának egyetlen pontja sem marad majd meg vikigitál­ián, erről gondoskodnii fog herceg Windisch­­graetz könyve, amely minden valószínűség sze­rint még karácsonykor megjelenik a könyv­piacon. Hogy hogyan dolgozott Károlyi, erről herceg Windiichgraetz egyik bizalmasa a kö­vetkező szenzációs részleteket mondotta el ne­künk: — Herceg Windisch­graetz közvetlenül a forra­dalmat megelőző napokban utazott fel Bécsbe a kül­ügyminisztérium és a király meghívása alapján, .­mert azt a megbízást szánták neki, utazzék Svájcba ,és tárgyaljon az enterbe által akkoriban lanszíro-o­zott külön békéről.­­ Ausztriában már akkor forrt minden é­s az elutazás előtt megjelent Windisch-­ glixiznél Adler Viktor és Bauer Ottó, akik már ak­­i­­kor republikánus frázisokig hangoztattak és kije- j lentették, hogy a nemzeti mancsok ki akarják mon-­­ da­ni a monarkia és.­H-4iaaszMa szétbomlasztását. A­­ közös kü­lügymárisz.téria a B, amelynek Windisch­graetz osztályfőnöke Ivak­, a budapesti helyzetről ezekben a percekben nem tudott tájékozódást sze­­lezni, mert a közvetlen telefonvonalakat ekkor már elvágták, de nem volt összeköttetés az Armee Ober­komm­andóval Sem. "M­h fest a telefonvezetéket is szétrombolták. Windsschigraetz és gróf Andrássy Gyulla akkor a Scheivbl­u­m­ba tartózkodó király­ival próbált beszélgetni, de telefonösszeköttetést mem tudtak kapni.­­ Időközben azonban, kora reggel Károlyi Mi­hály már felhívta a királyt és rettenetes helyzetet festett a budapesti állapotokról. Hazug, fantaszti­kus, koholt rémhírekkel ig­­ekezett a k­irályra hatni és rábeszélni arra, hogy oldja fel őt miniszterelnök­ esküje alól. A király kételkedett Károlyi szavaiban, de­ a farkastorkú gróf újból meg újból hangoztatta, hogy Budapesten már dühöng a forradalom és a vér patakokban folyik. A király nem akarta engedni. Károlyi azonban mű­tüntetéseket rendeztetett József főherceg palotája előtt és ilyen­ módon befolyásolta a főherceget, aki szintén felhívta a királyt és kérte, mentse fel az esküje alól Károlyit. A király most már anélkül, hogy minisztereit megkérdezte volna, feloldotta Károlyit az eskü alól. De Károlyi, mintha csak sejtette volna, hogy a király nem hisz hazug szavának, más cselhez is folyamodott és a Magyar Távirati Iroda utján hivatalos értesítést küldetett a külügyminisztériumba arról, hogy Budapesten nagy zavargások vannak, az egész városban rabolnak, fosztogatnak és gyújtogatnak. Dél felé a király érte­sítést küldött Andrássynak és Windischgraetznek, akiket magához kéretett. Mindketten autón mentek ki, de a tömeggel borított utcákon csak nehezen tudtak keresztülvergődni és este hat óra volt, mire Lehönbriihnba érkeztek. Már ekkor ott is teljes volt a felfordulás, a gárdisták nem voltak helyükön, adjutánst sehol se ik­ lehetett látni, a kastély tem­ei társa-nyitva állották. Amikor a király szobájába léptek, aki éppen József főherceggel beszélt tele­fonon és a főherceg kérte, adja meg Károlyinak a felmentést. Károlyi tehát megkapta a felmentést és már egy félóra múlva lemondásra szólította fel a ki­rályt. A beszélgetést meghallotta Andrássy, aki kétségbeesve állt ott, mire Windischgraetz vette át a kagylót és erélyesen rászólt Károlyira. An­drássy a király Szájából hallotta, hogy mit köve­­telt tőle­­ Károlyi. A nagy államférfi magából ki­­kelve csapta össze kezét és igy szólt: — Tehát mégis?! Windischgraetz pedig ennyit mondott: — Az egész dolog csak rhaforradalom. . A király azonban, akkor még nem volt tisztá­ban Károlyi szerepével, fájdalmasan igy szólt: — Nem, nem, Károlyinak feje fölé nőtt a for­­rad­alom. Ezekben a pillanatokban Andrássy lelkét­­ kétségbeesés mardosta, mert szégyelte­­magát veje miatt, aki elárulta az országot. Andrássy és Win­dischgraetz kérték a királyt, ne mondjon te, de új­ból megszólalt a telefon és gróf Batthyány Ti­vadar, a király személye körüli miniszter szólalt meg. Most Andrássy ment a telefonhoz, és s­eves szóvita következett — Eszednél vagy? — mondotta Andrássy, —­l­ogy­ követelheted azt, hogy a király lemondjon? Batthyány, aki teljesen az országrontó befo­lyása alá került, így felelt a telefonba: — Ha el nem megy, elkergetjük, mint egy rossz cselédet. Andrássy hevesen válaszolt, majd letette a kagylót. A schönbrunni kastélyból azután megpró­bálták, hogy Pesttel összeköttetést teremtsenek, ha ez nem­ sikerült. Megkísérelték a belügyminiszté­­rium­ot szólítani, nem felelt. A főispáni hivatalt hívták, választ nem kaptak. Végül arra gondoltak, hogy talán csak Pesten zárták el előlük a megbíz­ható forrásokat és ekkor Pozsonyt szólították, hogy ott Szmrecsányi Györgygyel beszéljenek. Ká­rolyi azonban gondoskodott arról, hogy ez a vonal se funkcionáljon. Ott­­ültek hárman a király dolgozószobájaibal­ és Windischgraetz csöndesen mondotta maga elé:­­ Beteljesedett tehát Eszter­házy Móric jóslata, amely azt mondotta, hogy jaj, ha Károlyi, Batthyány és társai jutnak uralomra, meg fog tör­ténni, hogy telefonon értesítik a királyt lemonda­tásáról. Andrássy pedig lelkesen magyarázta, hogy a királynak el kell menni Magyarországba, maga köré gyűjteni hű embereit és megnyugtatni a kedélyeket. — Még minden menthető, — mondotta — mert Károlyi hazudott. Valóban. Károlyi hazudott, eladta az országot, h­ idegvésznél is súlyosabb és nehezebb megpróbál­tatást hozva a nemzetre. Herceg Windischgraetz Lajos svájci tartózko­dása alatt tudvalevően könyvet írt, melynek való­színűen küzdelmeim lesz a címe. A könyvet a Times kötötte le, úgy, hogy amikor az magyar nyelven megjelenik, az angol újság 24 folytatásban fogja a könyv tartalmát közölni. A Times 24.000 font ster­linget, tehát egy cikkért 1000 font sterlinget űzet a szerzőnek, ami a mai pénzviszonyok között cik­kenként 105.000. 24 cikk után pedig 11.100.000 ko­ronának felel meg. A herceg feírja, hogyan akarta •a Károlyi-forradalmat megakadályozni. Feltárja a­­ szerző Tisza és Wekerle szereplését és a főúri klikk káros befolyását a király békepolitiikájára. A könyv legnagyobb szenzációja a Sixtus pármai herceghez intézett levél története lesz.

Next