Pesti Napló, 1920. február (71. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-04 / 30. szám
/J. Szerda I 1 Minjámíi Fénz Ofelséf — Megfigyelések egy pesti aukción - V (5210* Ben- Wem rtudósítónktól.) Dilemmában van az em, tudja: azok bolondultak meg, aliket maga körül lát, vagy pedig saját maga a bolond és elveszítette a tájékozóképességét az öt korona, ötezer és ötvenezer korona értékének megállapítása körül. Valaki, vagy valami itt bolond. Ha nem én és nem az emberek itt körülöttem, akkor maga a világ, amely egy furcsa táncot járat a pénzzel, amely ebben a táncban teljesen elveszítette régi komolyságát. Nem adnak rá semmit, vagy ha úgy tetszik, nem adnak érte semmit. A csempészett cukor, a kéz alatt vett kenyérliszt is bizonyíthatják ezt. De teljesen leleplezve Pénz őfelségének — mint ahogyan valaha nevezték — nagy lecsúszását ma lehetett látni egy aukción, amely az Ernst-múzeumban kezdődött délelőtt. „Különféle magánbirtokból származó műtárgyak": ilyen cím alatt folyt az aukció, amelynek olyan közönsége volt, mint egy vígszínházi premiernek.Művészek és műértők nagy számban, akik semmit sem vettek, mert nincs pénzük, műgyűjtők, akit vehettek volna, de inkább eladnak, ismeretlen gazdagok, akik itt-ott vásároltak és kereskedők, akik mindent megvettek. Mindezeken felül pedig na csomó alig. ..?.gy sehogy sem hozzáértő, aki eljött mert aukcióra járni előkelő, vaggy mert kiváncsi volt látni azt a cirkuszt, ami itt lefolyt. Képekkel kezdték. S a négy-ötezer koronás kikiáltási árak hamarosan felszöktek a tizezer koronára, sőt azon is túl. Két ismeretlen angol képet a tizennyolcadik századból egyenként 10.500 koronáért vettek meg. Barabás Miklósnak egy portréját 10.000 koronáért, egy női képmását 23.000 koronáért s ugyanennyiért egy két-tenyérnyi vízfestményét. Tíz-húszezer koronás árak röpködtek azután más neves és névtelen mesterek festményeiért is. Hát jó. Megbecsülik végre a művészetet — gondolhattuk. De jöttek kis szobrok, és a megbecsüléstől szinte szédülni kezdett az ember. Haydn mellszobrát, „Grassi, F. 1802" jelzéssel 19.000 koronáért vásárolták meg, Mária Lujzáért pedig, 43 centiméter volt csupán a bájos királyné, 27.500 koronát adott egy kaucsuk-kezelős úr. De még mindig jöttek meglepetések. Ezeket a porcellánok hozták. A legkapósabb cikkek, festménynél, szobornál is vonzóbbak, amelyek körül dühös csaták folytak a többetigérés legfelsőbb regiszterein. A nap hőse itt egy csokoládés csésze volt aljjal. A katalógus igy írta le: ,,A csésze henger alakú, felületét arany arabeszk borítja, körben piros és ibolyaszínű ráccsal, a három ovális medaillonban egy-egy nőfételakja rozsdavörös és ibolya színiben, az első teázva, a második virággal, a harmadik levéllel. A csésze belsejeljesen aranyozott. Magassága 8 centiméter. Az alján hasonló színben ülő pipázó nőalak a mérettel. Átmérője 13 centiméter. Falke megállapítása szerint ez a csésze Böttger idejében, Kaendler előtt a meisseni gyárhoz került, festő (tehát nem Hausmaler) munkája, aki egy ideig még Kaendler alatt is működött. Meissen, 1720-25". igen, egy egész kedves, kis csésze és ha a jó Falke nem tévedett, csakugyan nem „Hausmaler" pingálta rá a hölgyeket, hanem egy festő. De mégis: 10.000 koronát kérni érte, egy kicsit sok. Ennyi volt ugyanis a kikiáltási ára. És nem volt sok, bocsánat, tévedtünk. Egyszerre, nagy lendülettel 20.000 koronát ígértek érte, majd 25.000 koronát. És találják ki, mennyiért vették meg? 44.000 koronáért! Egy meisseni teatartó nyomban utána 30.500 koronáért kelt el, egy kanna pedig, amely a megállapítás szerint ,egy Böttger kőcserép kissé későbbi mása" 20.500 koronás karriert csinált, holott csak 5000 koronával merték kikiáltani És igy tovább. Duhajkodtak a tízezresek és letörtek a legmerészebb ajánlatok a még magasabbak lábai előtt. De jöttek az olcsóságok: ezek alatt az 5—6000 koronás tételeket kell érteni. Holicsi teás kannák, szincs fajánsz, egészen egyszerű, csinos, de ennél nem több holmik, herendi porcellánok, amelyeket mind kincsként elkapkodtak. Volt ott például egy holicsi sótartó, ülő férfialak, amelyet 4100 koronáért vettek meg, a párja azonban ugyanaz nőben már 6000 koronát ért valakinek. Ezek a kis holicsi csakugyan mindig értek valamit. Még jól emlékszünk rá, amikor 6—10 koronát kellett űzetni értük. Sorra került és elment egy teás csésze 3000 koronáért. Valamikor hatszemélyes készletet lehetett venni belőle — sokat mondunk — 80 koronáért.Mintha a szemébe nevetett volna mindenkinek az a „krinolinos nő-esernyővel", amelyről a katalógus megjegyzi, hogy „kecsesen hátrafordított fején kis kalap", amelyért 9200 koronát adtak. Ennyiért igazán érdemes kecsesen balra fordítani egy fejet. S mi lesz még itt ezen az aukción, ha sorrak kerülnek a szőnyegek, a csillárok, a bútorok, amelyek között egy trónus is szerepel? Milyen halálugrásokat fog csinálni a pénz akkor ebben a cirkuszban? És ne gondolja senki, hogy az embereket valami hangolja itt, mint ahogyan ezt bizonyos „érdekes" hagyatékok elárverezésénél láttuk. A vevők az aukción nagyobbára üzletemberek, akik azért vesznek, hogy továbbadják. Nincsen a vevők között műgyűjtő és úgynevezett finom lelkű ár, a műgyűjtők és az urak ma eladnak, hogy enni tudjanak. Számításon alapuló üzletek bonyolódtak itt le. A megvásárolt tárgyakat ismét eladják nagy haszonnal. Eladják? De kik azok, kik és honnan, milyen úton szerzik a pénzt azok, akiknél végül ez a folyamat megáll, akik a trónust és a kecsesen kacsintó nőthazaviszik és a 43.000 koronás csészéből csokoládét isznak? L. Z. PESTI NAPLÓ 1920. február4. Országos kisgazda- és földfüvespárt Keszeg-Barázda Esvány. Született az első phylloxera idejéétt A puszta fia. Édesanyja előre megálmodta, hogy úr lesz a fiából. Éppen ezért nem bizta latinóra a nevelését, hanem korán az ekemerfa elé fogta. Tíz éves korában olyan ügyesen túrta a rögöt, hogy az uraságtól dicséretet nyert. Húsz éves korában kitúrta az uraságot a rögéből és kisgazda lett. Ettől kezdve gyorsan fejlődött a karrierje. Feleségül vette Huncut-Barnabás Péter kisgazda leányát, akiért országos hírű párbajt vívott kapával s kaszával a falu rosszával. Vasárnap délutánonként izgalmas politikai vitái voltak a falu csizmadiájával. Több cikluson keresztül póttagja volt a községi képviselőtestületnek. Nagy feltűnést keltett egy beszéde, amelyben természetbeni ellátást követelt a kisbíró számára. Pentán ember, télen-nyáron, éjjel-nappal ugyanazt a csizmát és ruhát hordja már tizenhét esztendő óta. A darabonturalom idejében első volt, aki megtagadta az adófizetést és utolsó volt, aki megfizette adóját. A proletárdiktatúra alatt semmiféle népbiztosságot nem vállalt még egyetemi tanár sem akart lenni. 1919 július 31-ikén letartóztatták és a forradalmi törvényszék elé vitték. A vád ellene az volt, hogy izgatott az alkoholtilalom ellen, sőt a tilalmiat állandóan megszegte. A forradalmi törvényszék ezért huszonöt évi fegyházbüntetéssel sújtotta. A nemzetgyűlési választásokon a tehénszagosi kerületben lépett fel kisgazdapárti programmal és tizenhétezer szótöbbséggel győzött Deák Ferenccel, Kossuth Lajossal és Apponyi Alberttel szemben. / / " Gróf Dmiántgfy Ferenc. Született a Tiszántúl, nemrégiben. Iesfesatyja zászlós ur volt, édesanyja zászlóanya. Ference gróf egy esztendő alatt kitüntetéssel elvezte az összes hazai és külföldi iskolákat, beleértve az oxfordi egyetemet is. Előbb az osztrák-magyar hadsereget unta meg, utóbb az osztrák-magyar diplomáciát. Ezek után alkotmánypárti programmal ,mandátumot vállalt a magyar országgyűlés képviselőházában. Itt csakhamar feltűnt kitűnően vasalt nadrágjával. Feltűnt továbbá, hogy képviselőtársaival nem fog kezet. Csak utólag derült ki, hogy ez a tulajdonsága korántsem volt arisztokratikus lényének a kisugárzása, hanem prófétai előrelátása a spanyol influenza című járványos betegségnek, amelyről a leghíresebb orvostanárok utólag megállapították, hogy kézfogás útján terjed leginkább. Ferenc grófot mindezek alapján tiszteletbeli tagnak választották meg az összes hazai és külföldi orvos testületek. Közben mellékesen miniszteri tárcát is vállalt, de rövidesen kivált a kabinetből, mert fontos parforcevadászaton kellett résztvennie Angliában. A forradalom kitörését nem helyeselte. Mikor Kun Béla igaz csordája elárasztotta az országot, Ferenc gróf Norvégiába utazott és vezetője lett az ottani ellenforradalomnak. A proletárdiktatúra csúfos bukását követő napon újból átlépte országunk határát és heteken keresztül eredményes felvilágosító munkát végzett Dunántúl. Százhuzezer holdas birtokán mindig mintaszerűen gazdálkodtak — mások, természetes tehát, hogy amikor kiírták a nemzetgyűlési választásokat, csatlakozotta kisgazdapárthoz és en bloc elfogadta a párt programmját. Ellenjelöltje a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjához tartozott, de clúfosan megbukott, mert azt hirdette, hogy ő a mérsékelt birtokreform neve. Az összes kisgazdák Ferenc grófra szavaztak. Ő a legradikálisabb birtokreform mellett, tört lándzsát és megegyezett választóival aobban, hogy százhúszezer holdját felosztja közöttük. Mindössze May lényegtelen kikötése volt: előbb az összes többi nagybirtokot osszák fel, hogy könnyebben lehessen kiszámítani, hány holdat kapjon minden választó. FI HIREK — A románok a kolozsvári szinácseteken e lőtt meghjződett a ko. Hamlet „lenni, S. — amelyeket Janovich zokogva kiáltott le a zsúfolt sz közönség felkelt és extázis, falanszor egymásután: lenni, nézőtérre, ban kiabált lenni, xymu ik szertesülladt a városban és már mindefelé román katonák csizmái kopogtak, körülvették a színházat, de onnan senki sem távozott, bár Janovich igazgató, — akinek már jelentették a közeledő veszélyt, térdre ereszkedett a rivaldák előtt és úgy könyörgött a közönségnek, hogy hagyja el a színházat. Az emberek nagy nehezen engedtek és a kolozsvári magyar színészet utolsó estéjén számtalanan sírva csókolták meg hajlékát a magyar múzsának, amelyet a románok száműztek. Még azon az estén számos embert letartóztattak, de a színészek kálváriájának még nem volt vége. Másnap délelőtt — mondja el most maga az igazgató — megjelent a színházban egy vegyes román bizottság és tudtára adta neki, hogy az állam tulajdonába veszi a színházat. Janovich tiltakozott és kijelentette, hogy csupán az erőszaknak engedve, adja át a kolozsvári Nemzeti Színházat, majd az erről szóló jegyzőkönyv aláírása után a színpadra ment és az ott összegyülekezett társulatnak felolvasta a jegyzőkönyvet. Egy zokogásba fulladt a művészek szava, színpadi munkások, díszletezők, színészek egymás nyakába borultak és úgy sírtak. Janovich megkérdezte a román parancsnokot, hogy játszhatnak-e legalább a nyári színkörben. Nagyhegyesen megengedték, de arról természetesen szó sem volt, hogy a ruhatárt, — amely nagyrészt Janovich magántulajdonát képezte és tizenöt nehéz esztendő küzdelmeiből került elő, — megkapja. Néhány napig úgy volt, hogy Janovich legalább a lakásában maradhat meg, de nemsokára végzést kézbesítettek neki, hogy négy órán belül köteles lakását kiüríteni és távozni, mert amit négy órán belül nem tud elvinni, arra nem tarthat igényt. Janovich lakása valóságos múzeum volt a különféle színművészeti és kultúrtörténeti ereklyéiknek, ezt nem akarták a románok prédájára hagyni, tehát nemcsak munkások, hanem színészek és a művészek is nekiálltak, rövidesen egsz kocsisor állott a színházt előtt és egy órára egy szög nem maradt az igazgatói lakásban, az utolsó darabig mindent el tudtak hordani Janovichék. Janovichnak a nyásc színkör, irodai helyiségében, egy kis szobában kellett elhelyezkedni, egy díványon aludt az igazgató, napokon keresztül és éjszakáról-éjszakára román katonák zaklatták és tartottak házkutatást. Most a nyári színkörben játszanak a kolozsvári magyar színészek, de a közönség megbecsüli őket és napról-napra szorongásig megtelik a nézőtér. A díszletezők és raktármaunkások között törvényszéki bírák, magasrangúú állami tisztviselők is vanntak, olyanok, akik nem tették le a hűségesküt és ennélfogva nem maradhattak meg állásukban. A románok elvakultságukban úgy kezelik a cenzúrát, hogy például legutóbb a Coriolánus, majd a Julius Gesár előadását is betiltották. (Sajn tudósítónktól.) Hetekkel tuk, hogy milyen mozsvári magyar szí vagy nem lenni" igazgató fuldoklás ! (Itt két cikkünket a cenzúra nem engedélyezte.) Olvasóinkhoz! 1920 február 21-én új előfizetést nyitottunk a Pesti Naplóra Felkérjük azokat az előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Kérjük előfizetőinket, hogy az előfizetés megújításánál mellékeljenek egy oly szalagot, amellyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodási helyre ment Előfizetési árak: Egy hónapra Negyedévre . Félévre . . . Egész évre . ... 20 korona • • • 86 . . . 110 . . . 220 71 Pesti Napló kiadóhivatala, » » »