Pesti Napló, 1920. február (71. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

Budapest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK* Egy hóra_ 30 kor. — fiil Negyedévre 66 « — « Fél évre— 110 « — « Egész évre 220 « — « Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 80 tfilér. / 1 71-tíz évfolyam« 45» száfía / i­f­t * / rvrrártm^at, február 21 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL« Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON« József 62—30, 5—31, 62-32, 62-33, 62—34 Nyomda: 64—39. felelős szerkeszti: József 62—36. Imtatósáz: József 62—35. Renner úp válasza bármilyen csájíifő is lenne azokról a titkos társaságokról b/v. kereszténység örve alatt el­követett sjértettek ama sorozatáról beszélni, amelyekről Huszár Károly miniszterelnök mai beszédében a nemzetgyűlés előtt említést tett, — le kell mondanunk erről a kétes gyönyörű­ségről. Előttünk van Renner úrnak, az osztrák­­ köztársaság kancellárjának Nyugatmagyar­or­szág dolgában mondott beszéde, s ez — ne ve­gyék sértésnek a titkos társaságok és a keresz­­ténység örve alatt működő speciális egyesüle­teik — mégis csak fontosabb, mint az ő saját­ságos világnéz­etük. Ebben a beszédben Renner úr kereken el­utasítja a magyar kormánynak a két állam kö­zött létesítendő szabad forgalomra vonatkozó ajánlatát. Ez az elutasítás ugyan nem ér ben­nünket váratlanul, de még így is súlyos ter­mészetűnek ítéljük. Hiszen hazai földünk egy részéről van szó, arról, amelyikről az idegen azt meri mondani, hogy neki ahhoz joga van, és arról semmi körülmények között sem­ mond le. Nemde, ez van akkora fontosságú, mint a titkos társaságok fekete vagy fehér listája? Gondoljuk csak meg józan fejjel , meny­nyit sújtott már bennünket a sors rövid pár hónap alatt. Gazdaságilag oly mélyre sülyed­tünk, hogy a háború előtt erre a sülyedési fokra ,szédülve néztünk volna le. De ezt a koldus­szegénységet könnyed fricska számba vesszük ahhoz képest, hogy Északon, Délen, Keleten vármegyéket szakítottak le testünkről. Ellensé­geink sűrű kórusa azt harsogja fülünkbe, hogy ez megmásíthatatlan, így lesz, így megcson­kítva kell tovább élnünk. Mi ugyan nem­ hisz­szük ezt, szentül meg­­vagyunk győződve, hogy amit most demarkációs vonalnak neveznek, rö­vid idő múlva csak történelmi emlék lesz,­­ az a gondolat azonban, hogy ezt a demarkációs vonalat még meghosszabbíthat­ják, Nyugaton is meghúzhatják, pörölycsapásként kell, hogy hulljon minden magyar szívre. Amikor Renner úr a saint-germaini béke­szerződésre üt, s erre hivatkozva szólít fel ben­nünket, vonuljunk ki Nyugatmagyarországból, nem tudunk másra­­eszmélni, mint arra, hogy megint elszakítani akarnak tőlünk egy jó da­rab m­agyar földet és ezeréves hazánkat ismét szűkebbre szeretnék szabni. Ebben a követelésben, természetesen, nincs jog, nincs méltányosság, nincs következetesség. A győző elvakult akarata ez, éppen olyan, mint a többi diktálás. De éppen olyan gyümöl­csöket is fog teremni. Téved az osztrák kancel­lár, ha azt hiszi, hogy ha követelése mellett megmarad, a csonka Magyarországban ugyan­olyan szomszédot talál, mint a régiben. Azt a 250 községet soha nem tudná elfelejteni ez az ország, s éppen úgy, mint a múltban, Ausztriá­tól való kizsákmányoltatásunk lehetetlenné tette az osztrák császársággal az egészséges normális viszonyt, éppen úgy lehetetlenné tenné a lehasított rész az osztrák köztársaság­gal a becsületes összeköttetést. A Lajtán túl a régi politikát folytatják. Csak az orruk he­gyéig néznek. Ez azonban nem változtathat a mi teen­dőinken. Nekünk kötelességeink vannak, azok­hoz hűeknek kell maradnunk, össze kell fogni és meg kell szervezni a nemzetet. Igazán itt az ideje, hogy a titkos társaságokat és egyéb ke­levényeket levágják az ország testéről. •IHM – Huszár a titkos társasások elleni A miniszterelnök Somogyi Béla meggyilkolásáról , és a fővezér eltiporja a rendbontókat (Sajt­t tudósítónktól.) "A Somogyi Béla el­len ekövetett alávaló politikai gyilkosság ha­tása "alatt ült össze pénteken a nemzetgyűlés. Nyugtalanság, ideges vitatkozás előzte meg a tanácskozást, az egész parlament átérezte, hogy itt nem egy ember egyszerű megöléséről van szó, elértünk az utolsó stációig, most már­nem elégszik meg a közvélemény nyilatkoza­tokkal, elítélő deklarációkkal, tetteket vár, tudni akarja, az anarkia lett-e úrrá ebben az országban,­­vagy a jogrend. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a nemzetgyűlés tagjait pártkülönbség nélkül az a felfogás hatja át, hogy össze kell morzsolni, be kell börtönözni, ha kell, a bitóra juttatni azt, aki felborítja az ország rendjét és orvtá­m­adást intéz a konszolidálásunkon fáradozó államférfiak ellen. Azt is tudja minden mér­tékadó tényező, ha nem sikerül megállítani az őrület extázisát, menthetetlenül elpusztulunk. A pénteki ülésen minjdnem­ mindegyik pártnak a képviselője fel akart szólalni, hogy elmondja az aljas merényletről a maga­­véle­ményét. A felszólalások azonban­­elmaradtak, mert Huszár Károly kijelentette, hogy minden interpelláció nélkül nyilatkozni kíván Somogyi Béla meggyilkolása ügyében és a kormány ne­vében olyan kijelentést szándékozik tenni, amelyet véleménye szerint a Ház minden ol­dalán helyeselni fognak. "Az ülés megnyitása előtt gróf Andrássy Gyula azt mondta a folyo­són, hogy a lehető legsürgősebben és pártatlan szigorral kell eljárni Som­ogyi Béla meggyil­kolása ügyében. Prohászka Ottokár utalt arra a szentbeszédére,­ amelyben az ilyen tettek el­követőit fehér Lenin,­fiuknak mondotta, Fried­rich István hadügyminiszter pedig oda nyilat­kozott, hogy augusztus 7-ikéig visszamenőleg rendes hadbírói vagy törvényszéki úton felül kell vizsgálni minden hasonló esetet, mert gyilkos és gyilkos közt nem­ ismer különbséget. A nemzetgyűlésen Huszár Károly minisz­terelnök mondott energikus hangú, hatásos beszédet.­­A Ház minden oldalán helyeseltek, amikor kifejtette, hogy meg kell szűnni az anarkiának, elég volt a­­gyilkosságokból, elég a vérből, sem a kormány, sem­ a fővezér nem fogja eltűrni, hogy titkos társulatok alakulja­­nak, amelyek Budapesten és a vidéken garáz­dálkodnak. Erős szavaikkal fejtette ki a miniszterel­nök és kijelentését tomboló taps kísérte, hogy a kormány a sötét hatalmakkal fölveszi a küz­delmet, ha vannak ilyenek, azokat fel kell osz­latni, be kell csukni és ha szükség van rá, fel kell akasztani. A Ház zugó helyeslése biztosíthatta a mi­niszterelnököt arról, hogy ebben a törekvésé­ben az­ egész nemzetgyűlés támogatására szá­míthat. A­ nemzetgyűlés ülése A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt háromne­gyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István,­a nemzetgyűlés elnöke. Az ülés jegyzőköny­vét Frühn­gffi Mátyás vezette., A napirenden a múlt ülés­ jegyzőkönyvének hitelesítésén kívül a kormány tanácskozó osztályok kisorsolása és a bizottságok megválasztása szerepelt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök je­lenti, hogy Ferdinándy Gyula mandátuma ellen petíciót adtak be. A miniszterelnök nyilatkozata Ezután Huszár Károly miniszterelnök emelke­dett szólásra. Aggaly kezdte beszédét, hogy a po­litikai gyip­rsfolgok hosszú láncolatában, amelyek 1891g»­tf£tóber elseje óta történtek Magyarországon, megrendítő újabb eset történt, amely kötelességévé teszi, hogy egész erkölcsi felháborodással, a ma­gyar kormány szavával tiltakozzék az ilyen és ha­sonló események» ellen s elhárítson minden látszat­­ot, mintha bárki volna ebben az országban, akár polgári, akár katonai személy vagy hatóság, aki egy pillanatig is hajlandó volna eltűrni azt, hogy hasonló esetek az országban megismétlődjenek. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét meg­gyilkolták. Ebben a pillanatban a nyomozás ada­tai még nem alakultak ki annyira, hogy tájékoz­­tathassa a nemzetgyűlést, sőt nem is kívánatos, hogy a részletekről beszéljen, de annyit határo­zottan mondhat, hogy a kormány az összes hatóságokkal egyet­­értésben mindent el fog követni, hogy a legerélyesebben és a legenergikusabban kikutassa a tetteseket és kézrekerntésük után statáriális bíróság elé állítsa azokat. Ebben az országban végre meg kell szűnnie az anarkiának. Elég volt a gyilkosságokból, elég volt a vérből. Nem akarok — úgymond — él­en-Szamuellyket látni és nem fogjuk eltűrni, hogy olyan emberek, akiknek a keresztény morálról, tisztességről fogalmuk sincs, keresztény jelszavak ürügye alatt hasonló dolgokat kövessenek el, miért­ azok, akik az országot vérözönbe borították. Sem a kor­mány, sem a hadsereg, sem a fővezér, sem semmiféle hatóság ebben az országban nem fogja eltűrni, hogy titkos társulatok alakuljanak, amelyek Budapes­ten és vidéken garázdálkodnak és az ország­ jó hírnevét és becsületét a külföld előtt bemocskolják. Azok, akik ilyen dolgot tesz­nek, ne­m tudják, hogy milyen nagy károkat okoz­­nak az országnak. (Úgy van! Úgy van! Élénk he­lyezés.) A titkos társaságok ellen -!Szükség clak­ vall arra, hogy a forradalmi szer­­­vedélyeket, a bűnös hajlamokat minden eszközzel letörjük és a kormánynak szüksége van arra, hogy ebben az ügyben az egész nemzetgyűlés ere­jére támaszkodjék. (Úgy van! Úgy van! Éljenzés minden oldalon ) És én meg vagyok győződve, hogy ennek a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja azt vallja, amit én, hogy bíráskodni és bün­tetni ebben az országban csak a törvényes bíró­ságnak lehet. Akik ezenkívül önbíráskodást gyako­rolnak, azok közönséges gonosztevők, közönséges gyilkosok, akikkel szemben a törvény teljes ereje-

Next