Pesti Napló, 1920. február (71. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-21 / 45. szám
Budapest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK* Egy hóra_ 30 kor. — fiil Negyedévre 66 « — « Fél évre— 110 « — « Egész évre 220 « — « Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 80 tfilér. / 1 71-tíz évfolyam« 45» száfía / ift * / rvrrártm^at, február 21 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL« Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON« József 62—30, 5—31, 62-32, 62-33, 62—34 Nyomda: 64—39. felelős szerkeszti: József 62—36. Imtatósáz: József 62—35. Renner úp válasza bármilyen csájíifő is lenne azokról a titkos társaságokról b/v. kereszténység örve alatt elkövetett sjértettek ama sorozatáról beszélni, amelyekről Huszár Károly miniszterelnök mai beszédében a nemzetgyűlés előtt említést tett, — le kell mondanunk erről a kétes gyönyörűségről. Előttünk van Renner úrnak, az osztrák köztársaság kancellárjának Nyugatmagyarország dolgában mondott beszéde, s ez — ne vegyék sértésnek a titkos társaságok és a kereszténység örve alatt működő speciális egyesületeik — mégis csak fontosabb, mint az ő sajátságos világnézetük. Ebben a beszédben Renner úr kereken elutasítja a magyar kormánynak a két állam között létesítendő szabad forgalomra vonatkozó ajánlatát. Ez az elutasítás ugyan nem ér bennünket váratlanul, de még így is súlyos természetűnek ítéljük. Hiszen hazai földünk egy részéről van szó, arról, amelyikről az idegen azt meri mondani, hogy neki ahhoz joga van, és arról semmi körülmények között sem mond le. Nemde, ez van akkora fontosságú, mint a titkos társaságok fekete vagy fehér listája? Gondoljuk csak meg józan fejjel , menynyit sújtott már bennünket a sors rövid pár hónap alatt. Gazdaságilag oly mélyre sülyedtünk, hogy a háború előtt erre a sülyedési fokra ,szédülve néztünk volna le. De ezt a koldusszegénységet könnyed fricska számba vesszük ahhoz képest, hogy Északon, Délen, Keleten vármegyéket szakítottak le testünkről. Ellenségeink sűrű kórusa azt harsogja fülünkbe, hogy ez megmásíthatatlan, így lesz, így megcsonkítva kell tovább élnünk. Mi ugyan nem hiszszük ezt, szentül megvagyunk győződve, hogy amit most demarkációs vonalnak neveznek, rövid idő múlva csak történelmi emlék lesz, az a gondolat azonban, hogy ezt a demarkációs vonalat még meghosszabbíthatják, Nyugaton is meghúzhatják, pörölycsapásként kell, hogy hulljon minden magyar szívre. Amikor Renner úr a saint-germaini békeszerződésre üt, s erre hivatkozva szólít fel bennünket, vonuljunk ki Nyugatmagyarországból, nem tudunk másraeszmélni, mint arra, hogy megint elszakítani akarnak tőlünk egy jó darab magyar földet és ezeréves hazánkat ismét szűkebbre szeretnék szabni. Ebben a követelésben, természetesen, nincs jog, nincs méltányosság, nincs következetesség. A győző elvakult akarata ez, éppen olyan, mint a többi diktálás. De éppen olyan gyümölcsöket is fog teremni. Téved az osztrák kancellár, ha azt hiszi, hogy ha követelése mellett megmarad, a csonka Magyarországban ugyanolyan szomszédot talál, mint a régiben. Azt a 250 községet soha nem tudná elfelejteni ez az ország, s éppen úgy, mint a múltban, Ausztriától való kizsákmányoltatásunk lehetetlenné tette az osztrák császársággal az egészséges normális viszonyt, éppen úgy lehetetlenné tenné a lehasított rész az osztrák köztársasággal a becsületes összeköttetést. A Lajtán túl a régi politikát folytatják. Csak az orruk hegyéig néznek. Ez azonban nem változtathat a mi teendőinken. Nekünk kötelességeink vannak, azokhoz hűeknek kell maradnunk, össze kell fogni és meg kell szervezni a nemzetet. Igazán itt az ideje, hogy a titkos társaságokat és egyéb kelevényeket levágják az ország testéről. •IHM – Huszár a titkos társasások elleni A miniszterelnök Somogyi Béla meggyilkolásáról , és a fővezér eltiporja a rendbontókat (Sajtt tudósítónktól.) "A Somogyi Béla ellen ekövetett alávaló politikai gyilkosság hatása "alatt ült össze pénteken a nemzetgyűlés. Nyugtalanság, ideges vitatkozás előzte meg a tanácskozást, az egész parlament átérezte, hogy itt nem egy ember egyszerű megöléséről van szó, elértünk az utolsó stációig, most márnem elégszik meg a közvélemény nyilatkozatokkal, elítélő deklarációkkal, tetteket vár, tudni akarja, az anarkia lett-e úrrá ebben az országban,vagy a jogrend. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a nemzetgyűlés tagjait pártkülönbség nélkül az a felfogás hatja át, hogy össze kell morzsolni, be kell börtönözni, ha kell, a bitóra juttatni azt, aki felborítja az ország rendjét és orvtámadást intéz a konszolidálásunkon fáradozó államférfiak ellen. Azt is tudja minden mértékadó tényező, ha nem sikerül megállítani az őrület extázisát, menthetetlenül elpusztulunk. A pénteki ülésen minjdnem mindegyik pártnak a képviselője fel akart szólalni, hogy elmondja az aljas merényletről a magavéleményét. A felszólalások azonbanelmaradtak, mert Huszár Károly kijelentette, hogy minden interpelláció nélkül nyilatkozni kíván Somogyi Béla meggyilkolása ügyében és a kormány nevében olyan kijelentést szándékozik tenni, amelyet véleménye szerint a Ház minden oldalán helyeselni fognak. "Az ülés megnyitása előtt gróf Andrássy Gyula azt mondta a folyosón, hogy a lehető legsürgősebben és pártatlan szigorral kell eljárni Somogyi Béla meggyilkolása ügyében. Prohászka Ottokár utalt arra a szentbeszédére, amelyben az ilyen tettek elkövetőit fehér Lenin,fiuknak mondotta, Friedrich István hadügyminiszter pedig oda nyilatkozott, hogy augusztus 7-ikéig visszamenőleg rendes hadbírói vagy törvényszéki úton felül kell vizsgálni minden hasonló esetet, mert gyilkos és gyilkos közt nem ismer különbséget. A nemzetgyűlésen Huszár Károly miniszterelnök mondott energikus hangú, hatásos beszédet.A Ház minden oldalán helyeseltek, amikor kifejtette, hogy meg kell szűnni az anarkiának, elég volt agyilkosságokból, elég a vérből, sem a kormány, sem a fővezér nem fogja eltűrni, hogy titkos társulatok alakuljanak, amelyek Budapesten és a vidéken garázdálkodnak. Erős szavaikkal fejtette ki a miniszterelnök és kijelentését tomboló taps kísérte, hogy a kormány a sötét hatalmakkal fölveszi a küzdelmet, ha vannak ilyenek, azokat fel kell oszlatni, be kell csukni és ha szükség van rá, fel kell akasztani. A Ház zugó helyeslése biztosíthatta a miniszterelnököt arról, hogy ebben a törekvésében az egész nemzetgyűlés támogatására számíthat. A nemzetgyűlés ülése A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István,a nemzetgyűlés elnöke. Az ülés jegyzőkönyvét Frühngffi Mátyás vezette., A napirenden a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítésén kívül a kormány tanácskozó osztályok kisorsolása és a bizottságok megválasztása szerepelt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök jelenti, hogy Ferdinándy Gyula mandátuma ellen petíciót adtak be. A miniszterelnök nyilatkozata Ezután Huszár Károly miniszterelnök emelkedett szólásra. Aggaly kezdte beszédét, hogy a politikai gyiprsfolgok hosszú láncolatában, amelyek 1891g»tf£tóber elseje óta történtek Magyarországon, megrendítő újabb eset történt, amely kötelességévé teszi, hogy egész erkölcsi felháborodással, a magyar kormány szavával tiltakozzék az ilyen és hasonló események» ellen s elhárítson minden látszatot, mintha bárki volna ebben az országban, akár polgári, akár katonai személy vagy hatóság, aki egy pillanatig is hajlandó volna eltűrni azt, hogy hasonló esetek az országban megismétlődjenek. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét meggyilkolták. Ebben a pillanatban a nyomozás adatai még nem alakultak ki annyira, hogy tájékoztathassa a nemzetgyűlést, sőt nem is kívánatos, hogy a részletekről beszéljen, de annyit határozottan mondhat, hogy a kormány az összes hatóságokkal egyetértésben mindent el fog követni, hogy a legerélyesebben és a legenergikusabban kikutassa a tetteseket és kézrekerntésük után statáriális bíróság elé állítsa azokat. Ebben az országban végre meg kell szűnnie az anarkiának. Elég volt a gyilkosságokból, elég volt a vérből. Nem akarok — úgymond — élen-Szamuellyket látni és nem fogjuk eltűrni, hogy olyan emberek, akiknek a keresztény morálról, tisztességről fogalmuk sincs, keresztény jelszavak ürügye alatt hasonló dolgokat kövessenek el, miért azok, akik az országot vérözönbe borították. Sem a kormány, sem a hadsereg, sem a fővezér, sem semmiféle hatóság ebben az országban nem fogja eltűrni, hogy titkos társulatok alakuljanak, amelyek Budapesten és vidéken garázdálkodnak és az ország jó hírnevét és becsületét a külföld előtt bemocskolják. Azok, akik ilyen dolgot tesznek, nem tudják, hogy milyen nagy károkat okoznak az országnak. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyezés.) A titkos társaságok ellen -!Szükség clak vall arra, hogy a forradalmi szervedélyeket, a bűnös hajlamokat minden eszközzel letörjük és a kormánynak szüksége van arra, hogy ebben az ügyben az egész nemzetgyűlés erejére támaszkodjék. (Úgy van! Úgy van! Éljenzés minden oldalon ) És én meg vagyok győződve, hogy ennek a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja azt vallja, amit én, hogy bíráskodni és büntetni ebben az országban csak a törvényes bíróságnak lehet. Akik ezenkívül önbíráskodást gyakorolnak, azok közönséges gonosztevők, közönséges gyilkosok, akikkel szemben a törvény teljes ereje-