Pesti Napló, 1920. március (71. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

Harc az álam­bírságok korán­ A kisgazdapártban csütörtökön este megütköz­léssel tárgyalták, hogy a miniszterelnök megválik a belügyi tárcától, amely a keresztény nemzeti egyesülés pártja egyik tagjának­­at. Beszéltek ar­ról is, hogy a kisgazda- és népjóléti politikai ál­lamtitkárságokat voltaképpen nea­ lehet betölteni, mert ezek az állások nincsenek megszervezve, ezekre pénzügyi fedezet­­nincsen.­­ A bcareegprima a pártharcok ellen A keresztény blok két pártja között egyre na­­gyobb a szakadt és a kormányzás za­vartalan rae.­netét mindjobban lehetettenné teszi a jobb- és bal­oldal kavakodása. Aggódó figyelemmel kisek­ent a j­enséget a politika mértékadó faktorai és min­dent el akarnak követni a nyugalom biztosítására, a munkaképesség fokozására és a pártok közötti egyensúly helyreállítására. Megszólal ebben az ügyben Csemoci János hercegprímás is, aki a húsvét előtti ünnepi hangulatot ar­ haiszínálja fel, hogy in­ta szózattal ford­uljon a­ pártokhoz. — Párt-, klub- és kaszinóharcok — mondja a hercegprímás — undorítóbbak ma, mint vala­ha. Minden képviselő az egész ország szégyenét, fájdalmát és érdekét viselje szivén — akkor megtaláljuk az utat a megértést»«. Nem az el­válas­ztódást keresik, amikor az országnak min­den igaz fia becsületes munkájára szüksége van. Ma az indokolatlan pártoskodás egyenlő a hazaj­árulással. Az ország kér, könyörög, mint egy árnya fordul veszekedő fiaihoz: béküljetek! Tiszta puritán jellemek kellenek. Legyünk mél­tók a nagy időkhöz, mert szörnyű felelősséget viselünk. Ismerjük, sajnos, a lefelé vivő irtat Ne járjunk azon soha többé. Poklokra szállottunk alá — de ez csak egyszer történt legyen. Szeret­nék minden egyes nemzetgyűlési képviselőt fel­hívni, hogy ezt a mostani nemzetgyűlési ülés­­szakot a magyar nemzet nagyhetévé avassák, mert ha ezt teszik, meg vagyok győződve arról, hogy követői jogi a a magyar nemzet dicsőséges feltámadásai. Három pótválasztás A Haller miniszter lemondása folytán meg­üresedett budapesti I. választókerületben csütörtö­kön reggel kezdődött meg ez új választás. A man­­dátumért négy jelölt küzd: Slachta Margit, a ke­resztény párt" hivatalio" jelöltje, továbbá C­ittléry András, Szentirmay Ödön és Török Elemér. A na­pok óta dúló plakátharc ma reggelre érte el tető­pontját, hogy az urnák előtt aztán lecsillapodja­nak a kedélyek. A választás egyébként valószínűen pótválasztást fog eredményeini Slachta Margit és Csilléry András között. A cinkotai és zalalövői kerületekben is most ejtik meg a nemzetgyűlési választást. A cinkotai kerületben, amelynek mandátumáról­ Friedrich István lemondott, miután a budapesti belvárosi képviselőséget tartotta meg, hét jelölt küzd: Wein Dezső, a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának igazgatója, Ball­a Aladár volt szegedi min­szter, a kisgazdapárt jelöltje, Bucski János, Horváth Jenő kisgazdák, Szegedy Albert és Barabás Abel (K. N. E.) . A zalalövői kerületben pedig, amely Haller István kerülete volt, dr. Fe­mák Gyula volt kor­mánybiztos, a Keresztény Nemzeti Egyesülés pro­­grammjával, Mándoky Sándor tábori lelkész kis­gazda és Kellner László blokkon kivüli keresztény­szocialista küzdenek. Angol és olasz szocialisták Magyarországon Az angol m­unkáspárt és az olasz szociál­dem­okrata párt táviratban fordult a m­agyar kor­mányhoz az álltólagos i­amkásüldözések és egyéb atrocitások beszüntetése végett. A szerdai minisztertanács elhatározta, hogy fel­kéri az angol és olasz munkásokat, küldjenek éroemnél nagyobb szálnyú kü­­ldöttségeket Magyar­országra, hogy a helyszínen szerzett tapaszta­lataik al­apj­án­ állapíthassák meg a vádak tel­jes alaptalanságát. Egy hold fald a hadirokkantaknak Rubinek Iiyuka földmivelésügyi miniszter elő­terjesztésére a szerdai minisztertanács meg­állapí­totta a hadirokkantak és hadiözvegyek földhöz ju­tásának feltételeit. Eszerint a hadirokkantak is hadiözvegyek egy holdig terjedő földeket fognak­ kapni, egyelőre azonban csak bérlet formájában. Azok, akik 1918-ban és 1919­-ben földbérlettel bír­tak, ugyanezt a földet meg fogják kapni. A bér­leteket a natí­­v tártokokból tottják kihajít­an­i. SmiMSoMke revizifillÉrt Jn ameritort ssenélyt az osztrák békét Is \ ^­al utasítja Az amí­itai szenátusnak a s remafffesi béka dolgában történt ismeretes állásfoglalását a párisi sajtó arra szeretné kihasználni, hogy ellentétet szítjon Anglia és az Északa­m­erikai Unió közötti Legjellemzőb­b példa erre a JPetit Parisien" egy cikke, a­eely azzal magyarázza a békeszerződés visszautasítását, hogy az Egyesült Államok leg­főlébb gondja most az eltávolodás az európai ügyek­től és a­ swit cégektől és az előkészület az angol tengerészeti és ke­reskedelmi konkurenciával való mérkő­zésre. Utópia vanja tovább bizni a® a rigiol-francia-ame­ritani szerződés létrejövetelében. Amerikától most már legfel­j­ább itt várhatjuk, hogy nem hivatalo­san együtt mű­ködik a­z európai hatalmakkal, első­sorban Franciaországgal. A „Terrips" washingtoni jelentése szerint Wilson azt a kívánságát fejezte ki, hogy a béke­nserződés visszistriali­tása ellenére is részt akar venni az európai problémák megoldásában. Washingtoni hivatalos körökben a szenátus dön­tése ellenére azt hiszik, hogy Amerika rövidesen mégis csatlakozik a népszövetséghez. Wilm különben — egy­­washingtoni hír sze­rint — harmadszor is jelöltetni alkarja magát set elnöki méltóságra, noha megvete­sztására nincs sok kilátás, sőt az alkotmányt is m­eg kellene változ­tatni, h­a véletlenül mégis megválasztanák, mert az amerikai alkotmány szerint háromszor egymás­után nem lehet senkit sem elnökké választani. A vereailleei békeszerződés elutasításaival nem ért végot a decannálás các sora, a­mellyel a szenátus ellenzéke napról-napra csökken­ti Míl-Bon tekintélyét. A „Deutsche Allgemeine Zeichung" baleti jelentése szerint ugyanis amerikai politikai körökben bizonyosnak tartják, hogy a szenátus az osztrák békeszerződést is vissza fogja utasítani. Minden­ remény megvan tehát arra, hogy Lodga szenátor és politikai éxbarátai a lehetetlen ma­gy­er békefeltételeket is el fogják utasítani, amennyiben a hivatalos Amerika hozzá­járulását adná a neuilly-i szégyen békéhez. Az amerikai raenátus már nincs egyedül a béke raiziója érdekében megindított mozgalmi-Kan­­páriai hít szerint Spanyolország is tt versaillesi békeszer­ződdés módosítását indítványozta a népszövetség legfele­bje tanácsának. Hogy a mó­dosítás mire vonatkoznék, arról még nea­ szólnak a hírek. Mialatt egész Kis-Ázsiában fellángolt a pár­izsátti­ felkelés és három-négy fronton egyszerre űzik vissza az entente csapatokat a muzulmán har­cosok, Londonban, a Foreigne Office előkelő ter­meiben szép nyugodtan tovább tanácskoznak a diplomaták a törököknek szám szégyenbékéről. A legutóbbi ülésen — mint egy párisi­ távirat je­lenti — a büntető szánkói­ókról és a nemzetiségek statútumáról vitáztak lord Curzon és a többi po­litikusok. A Temps szerint még ebben sem történt végleges döntés. Érdekes, hogy a francia lap amellett tör lándzsát, hogy a szultánt, már csak Anglia érdekében i­s minden körülmények között, meg kell hagyni Konstantinápolyban. Erre azonban a Temps nélkül is rá­ kell majd szánnia magát az ententenek Egy neuilly-i szikratávirat szerint az Infor­­mation hárül adja,­hogy a Londonban ülésező leg­felsőbb tanács most azzal az­ ötlettel foglalkozik, hogy Londonbim katonai műszaki bizottságot ál­­lítson föl egy magasabb rangú angol tiszt vezetésé­vel, amelynek a szövetségesek bizottságainak tiszt­jei lentsének a tagjai. Ennek a bizottságnak lenne feladata az békeszerződésekkel összefüggő kattyiai kérdések eldöntése. .- ' PESTI NAPLÓ Pallavichu­ és Szmrecsányi autója A minisztertanács­­felkérte a pénzügyminisz­tert, hivja fel őrgróf Pallauidni György és Szmre­­csák­ffi ,Gyifrf­y nemzetgyűlési képviselőket, hogy szolgáltassák vissza autóikat, amelyeket még kor­mánybiztosi állásukból kifolyólag kaptak az ál­lamtól használatra. „• 15 ír 2920. milrcius 25. A lap szerint az eszmét többen ellenezték, rámutatva arra, hogy ez a bizottság csak másai lenne annak, amely fölött Foch marsall elnökei és a két bizottság egymással hatásköri összeütköz­ithat ' eset vagy forradalom? Miért nem jön F­iu­ópába buxa Argentin­ából (Saját tudósítónktól) Mialatt. Londonban $ redöiSOUtT fl8330.CS­SSZOTl fáradozik, hogy megoldja a­zt a gazdasági krízist, amely egész Európát fe­­nyegeti, ezalatt. Ke­et- és Középeurópában napon­ta ezer és ezer ember pusztul el, az éhínség miatt, a gyermekekről pedig a jólétben élő államoknak kel gondoskodniok, nehogy korai pusztulásra le­gyenek ítélve. Ugyanekkor pedig hírek jönnek­ arról, hogy a föld egyik leggazdagabb mezőgaz­­dasággi államában, Argentin­­ában a munkások fel­­gyújtják a földeket és pusztítják a termést Nem lehet ezekből a hírekből megállapítani, hogy ez az őrület, ez a pusztítás­ düh, amely ott hónapok óta tombol, mit, céloz. Ezért ne­m is lehet magyarázat­­okba bocsájtkozni, egyszerűen csak regisztrálják azokat a híreket, amelyek Buenos­ Airesből érken é­ltek. Argentíni­a ama szerencsés államok közé tar­­toznk, amelyeket teljesen megkímélt a háború. És csodálatos, hogy ennek dacára és dacára a ked­vező gazdasági helyzetének, nehéz gazdasági krí­zisen megy keresztül. Már a m­últ év decembere óta, egyik sztrájk követsel a másikat. Hogy kik a felbujtók és hogy kik lázítják a fölmunká­sokat, nem lehet tudni. A munkások fellépése oly fenye­­gető, hogy ebben az államiban e pillanatban teljes a káosz. Január óta az a rettenetes őrzület kapott lábra, hogy a termést szisztematikusan elpusztít­ják, amennyiben a földieket felgyújtják. Bah­ia­ Bianca környékén, délre Buenos-Ayrestől január­ban körülbelül ötven kilométer terjedelemben ég­tek a földek. Két napig tartott a t­űz és csaknem minden elpusztult. Még nem is oltották el ezt a tüzet és a környékről újabb nagy tüzeket jelez­tek Argierifrro­a fővárosába. A termés több mint egymillió perosz értékben pusztult el Ugyanakkor óriási tüzek keletkeztek a Rio Colodaro és a Rio Negro közti területen, ahol egy síkságon több m­int ötven négyzetkilométernyi területen minden fei égett. A Pampa Central kerületébe ugyancsak nagy­­szabású gyújtogatások voltak és minden jel arra van, hogy mindezt egy forradalmi bizottság szer­vezi, amely egész nyu­tani hadat üzent az ország burzsoáziájának és amely harcra hívja fel a pol­gári társa­dal­mat. Ugyanakkor, mikor ez a forra­dalmi bizottság ultimátumát kibocsájtotta, az ar­­gentiárán a köztársaság óriási területén csaknem mindenütt szferájkmozg­almak kezetüzentek. Északon a nagy Qu­edrach-gyárakban szüntették be a mun­káit a munkások, megrohanták a gyár telepeit, gyújtogattak és kifosztották az élelmiszer-­­­anyagraktárakat. Comodoro Rivadaviában (Pata­­gonia), ahol a legnagyobb petroleum-források van­nak, a munka már vagy három hónap óta szüne­tel és a sztrájk végét ezidőszerint még csak meg sem lehet jósolni. Az északi és déli államvasutak­nál szintén szünetel a munka, a forgalmi és vilá­gítómunkások egyáltalán nem dolgoznak. Buenos­ Ayresben a kikötőm munkások a rotter­dami kikötőmunkások mozgalmát arra használták fel, hogy szerszámaikat ismételten letegyék. Hogy ez mennyire megbénítja a gazdasági életet és mennyire hátráltatja Európa nagy részének élelr­miszerrel való ellátását, az egészen természetes. De ez ezeket a lelkiismeretlen felbujtókait aligha érinti. Ezeknek elsősorban céljuk az, hogy a po­litikai hatalmait kezükbe kerítsék és nem az, hogy javítsanak a munkások helyzetén. Emellett bizo­nyít az a brutalitás és gazság, amelylyel kímélet-­­len hadjáratukat folytatják. Egy haszna va­n azon­ban ennek a harcmodornak, hogy Argentinna pol­­gársága részéről a leghevesebb ellenállást váltot­ták ki. A polgárság­ most talpraállva talán módját fogja tudni ejteni annak, hogy az úgynevezett for­radalmi bizottság gyilkos munkáját lehetetlenné tegyék.

Next