Pesti Napló, 1920. április (71. évfolyam, 79–104. szám)
1920-04-17 / 93. szám
«g 52foma>at PESTI NAPLÓ T^w, «pwns Tt; érintkezés új alapokra helyeződött. Bár az Ausztriára rendkívül fájdalmas német-déltiáli kérdés nyitva maradt, mégis megszüntettek sok oly elválasztó hagyományt, amely a régi Bionarkiához fűződött, de a német alpesi tartományok nemzeti létével nincs összefüggésben. — Mi — mondotta a kancellár — a régi monarkiának csak kényszerűségből való örökösei vagyunk, elvárhatjuk tehát, hogy a jövendőben Olaszország és Ausztria jó barát és jó szomszéd lesz és az maradiját is. Az államkancellár ezután kifejtette a tárgyalások eredményeit. Ami a politikai szempontból való eredményt illeti, mindkét kormány lojális módon készül a békeszerződés megvalósítására és Olaszország tekintettel lesz Ausztria gazdasági és pénzügyi helyzetének nehézségeire. Olaszország Ausztriát támogatni fogja a békeszerződésben biztosított birtokállományának fentartásában, valamint a népszövetségbe való felvétel kérdésében. A diplomáciai érintkezést pedig haladéktalanul meg fogják kezdeni. Mindkét állam diplomáciailag és politikailag fog működni a béke fentartása érdekében. Mindkét állam elő akarja mozdítani a kölcsönös kereskedelmi érintkezés újrakezdését. Az államkancellár ezután közölte a gazdasági megállapodásokat, amelyeket már ismertettünk. Hajózási egyezményben is megállapodtak, amely szerint az osztrák és Ausztriának szánt áruk a trieszti szabad kikötőben semmiféle kiviteli, devviteli vagy átviteli vámnak nincsenek alávetve úgy kezelik őket, mintha belföldi áruk volnának. Nitti Bécsbe készül Rómából jelentik. A „Temps" értesülése szerint Renner kancellár elutazása előtt azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretné, ha olasz miniszterek Bécsben találkoznának osztrák miniszterekkel. Nitti miniszterelnök kijelentette, hogy esetleg a mag is elutazik Bécsbe. Ktner Pál a zsidókérdésről A felhatalmazási törvényjavaslat vitája. Gaál Gusztor Indítványa (Saját tudósítóiftiról) A nemszetgyűlés pénteki ülésén elpíró Gaál Gaszton indokolta még helyes imdítványát a köztisztviselők összetérhesítetttíjásainak megszüntetéséről, azután Sándor Pál mondott közel négyórás beszédet az ország pénzügyi helyzetéről és a zsidókérdésről. A kényes protéma fejtegetését általában nyugodtan, sőt bizonyos objektív jóindulattal hallgatták meg, de zavaró közbekiártásokban semvolt hiány. Meg kell állapítani, hogy SándorPálnak isegjobb sikere volt az ellentáborban, mint ahogy ő szerette volna. Fejtegetéseinek nem egy olyan konklúziója volt, amely csak aző tiszteletreméltó magánvéleményét fejezi ki. Feltűnő volt, hogy Sándor Pálnak éppenFriedrichék helyeseltek a legtöbbször, csak rákkor zajongtak nagyon, amikor a szónok megállapította, hogy Vázsoluyi Vilmos volt az egyetlen, aki figyelleztette az elmúlt parlamentet a bolsevizmus veszedelmére és aki indítványt tett a minisztertanácson Károlyi Mihály letartóztatására. ]Az sem tetszett Friedrichéknek, hogy Sándor Pál — mint mondotta — már 1912-ben kilépett a szabadkőműves páholyból, mert nem helyeselte a radikális irányzatot. Sándor Pál beszéde után házszabály-vita volt, amelynek során, az elnök megállapította, hogy az 1968. évi házszabályoi érvényesek, beleértve a sürgősségi szakaszokat is. A szombatiízlés szónokai: Fangler Béla, Kerekes Mihálys HermannMiksa. A pénteki ülésről a következő részletes tudósításunk számol be: A nemzetgyűlés illése — 1920 április 16 — Rakovszky István elnök negyed tizenegykor nyitotta meg az ülést. Gaál Gaszton megindokolja indítványát, melyet a tisztviselői összeférhetetlenségre vonatkozólag benyújtott. Ismerteti a képviselői összeférhetetlenség történetét, amely az 1001: XXIX. törvénycikkhez vezetett. Ez kizárta a közbenjárásból a képviselőt s ezért bizonyos körök most már a tisztviselőt vonták be az összeférhetetlenségbe. A pénzügyi kampasz megdöbbentő adatokat tartalmaz erre nézve. Lehetetlen, hogy amikor a képviselői összeférhetetlenség olyan szigorú, a tisztviselők ilyen nyilvánvaló összeférhetetlenségben lehessenek. A tőzsdejáték intézménnyé vált a tisztviselők között, bár azt a szabályok tiltják. A vállalatokban való részvétel is tilos a szabályok szerint, raejt az.Uonultság látszatának gyanúját is kerülnie kell a tisztviselőknek. Sőt a szabályok kifejezetten megtiltják a részvénytársaságokban, pénzintézetekben stb. való részvételt. A szabályzat azonban, sajnos, megengedi, hogy hivatali kijelölés vagy kinevezés alapján a tisztviselő résztvehessen az igazgatóságokban. Azonban félreértése, a rendeletnek, ha ez alapon állandó jellegű részvételt akarnak engedni a tisztviselőknek. Újabban azonban nem a kormány küldi kia tisztviselőket, hanem a megválasztást a minisztertanács tudomásul veszi. 1916-ban a sertéshizlalásnál a maximális áron rekvirálták a sertéseket és a kukoricát, amit azután a nagytétényi hizlaló kapott meg s az tette zsebre a magyar gazdákat illető hasznot. Ennek igazgatóságában tisztviselők is részt vettek. Helyre kell tehát állítani a tisztviselői állás tekintélyét, amelyet ezek a dolgok veszélyeztetnek. Ezért előterjeszti a következő indítványt: — Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a köztisztviselők mellékfoglalkozásai, tekintetében kifejlődött eddigi gyakorlatot helyteleníti, azt a pénzügyminiszteri szolgálati szabályzattal és a közérdekkel is ellentétesnek jelenti ki, fölhívja a kormányt, hogy a tisztviselők mellékfoglalkozásait minden minisztérum ügykörében vizsgálja fölül és terjeszszen erről részletes kimutatást a nemzetgyűlés elé. Továbbá fölhívja a kormányt, hogy terjesszen a nemzetgyűlés elé az e téren fönnálló, aggodalmat keltő visszás állapotok gyökeres, végleges és sürgős megszüntetése érdekében javaslatot. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Ki kell jelentenem, hogy óvatosan kell bánni ezzel a kérdéssel. (Zaj, ellentmondás.) Slúsz éve élek a pénzügyminisztériumban, de nálunk sohse merült fel a börzézés vagy üzletkötés esete. Ezt akarom csupán kijelenteni. (Helyeslés.) Sándor Pál beszéde Az elnök felteszi a kérdést. A Ház Gaál Gaszton indítványát egyhangúlag napirendre tűzi. Sándor Pál: Abban a nehéz helyzetben, amelyben itt e Házban vagyok, meg fogom kísérteni, hogy képviselőtársaim szívéhez szóljak, őszintén és objektíven fog szólni az indemnitási javasla tathoz, utána teljes terjedelemben a zsidókérdéshez. Kérem, hallgassanak meg türelemmel. (Halljuk!) A pénzügyminiszter pártpolitikai szempontból nehéz feladat előtt állott a javaslatnál Én a koalíciót sohasem helyeseltem. Itt nem is kooperációra van szükség, hanem egy egységes pártra, amely a nemzet megmentésének pártja. Az indemnitási javaslat keretei aligha fognak megfelelni. A bevétel kevesebb lesz, a kiadás több, mint ahogy a javaslat előírja. A pénzügyminiszter beszédéből hiányzik a nagy koncepció és a kiút a mai helyzetből. A pénzügyi tárca vezetésére egy nagy, esetleg külföldi kapacitás szükséges. (Zaj, ellentmondások) Honnani Sándor Pál: Nem Galíciából (A baloldalhoz): Vigyétek ki a galíciaiakat! . "Friedrich István: íme: Zsidók csinálják meg a keresztény kurzust. (Derültség, felkiáltások: Éljen Korányi! Taps. Sándor Pál is tapsol.) Sándor Pál: Nem elég a felülbélyegzés, mert nem tudjuk, mi lesz négy hónap múlva! Legalább az év végéig kellett volna prognosztikont nyújtani a pénzügyekről. Magyarország fennállása csak a határok biztosításával lehetséges. A békét, amely integritásunkat nem adja vissza, nem lehet aláírni. (Helyeslés és taps.) — A világ tisztán gazdasági kérdésekkel foglalkozik. A győző államok is küzdenek az ínséggel s egész Európa. Anglia kivételével, az államaód előtt áll. A vagyonaklió realitása nem nagy, inkább kényszerkölcsönt kell felvenni, s a vagyonosokkal szemben az állam határozza meg, menynyit kell kölcsön adniok. Amerika egyedüli bankára a világnak. A kivitelt kell forszíroznunk, a bevétel tekintetében kövessük Németországot, miscel azt a lehetőségig csökkentik. A luxuscikkeket nem volna szabad beengedni s a luxus-vámot arányiban kell fizettetni. Luxusi-ruhák helyett uniimizált ruhákat hordjunk. A dőzsöléseket meg kell mindenáron szüntetni, esetleg kényszermunkával. (Nagy taps.) Magyarországot kihasználta , Németország és gyarmatául tekintette Ausztria. Én mindig az ö.-illó Vámterület mellett foglaltam állást, mert Ausztriának csak a szegénységet, a szolgaságot köszönhetjük. (Helyeslés jobbról.) Az ipar táma-Tskodjék a hazai nyersanyag forrásokra, a mezőgazdaság pediig sürgesse a földbirtok reformot. Ni'il'mik Oroszországgal ellentétben a bolsevizmu'i tar'etta meg eddig a nagybirtokokat, mert a kiskrazda ellensége volt a bolievizmusnak. Kereskedelmünket ki kell építenünk. Most, hogy a vasúti fuvar drága lett, a Lima jelentősége emelkedett. Nagy hajózást kell inaugurálni. —i gondoskodni kell a hajózás eszközeiről. Beszél a magyar kereskedő ügyességéről, letemettőségéről. Fölösleges az a rengeteg bank. Ez ellen cselekedni kell. A bankoknak fuzionálni kell, ha Berlinben elitig kilenc bank, akkor minek Pestnek 150. Szükséges az állami beavatkozás — nem kényszerrel, hanem a megértés útján. Gondoskodni kell a kölcsönfedezetekről és előre kell a pénzügyminiszternek erre intézkedni. Nincs elialadás addig, míg a vasutat rendbe nem hoziák és nincs munka addig, amíg a széntermelés ni-díját annyira neon emelik, hogy ez az ország szükségletét ellátni képes legyen. Ez a legfontosabb tee'-'-'e Enél''-'" nem lehet munkához kelleni. (A zsidókérdésről) — Az országban :.iinden körülmények között helyre kell állítani a felekezetek és osztályok békéjét. Ha alvad is a nemzetgyűlésben egy kis csoport, amely nem akarja ezt a békét, akkor ezt önmagától is helyre fog állani, mert a társadalmi osztályokat a maguk bajaik összehozzák. Nézzék meg a lerongyolt magyar középosztályt. Nem beszélek egyesekről, akik csalással tudnak maguknak ruhát és pénzt szerezni, mert azzal nem segítünk, ha mindig azt mondjuk, mije van egy pár zsidó sikernek, keresztény sikernek, mert mind a két vallásból akad éppen elegendő. Én a tisztességes emberekről beszélek és a tisztességes ember akármilyen vallású, tisztességes ember az én szememben. (Helyeslés.) De a tisztességtelen, akármilyen bigott keresztény . . . Meskó Zoltán: Vallásos ember nem lehet tisztességtelen. Sándor Pál:... de a tisztességtelen ember, akár zsidó, akár keresztény, csak tisztességtelen marad. Addig, amíg ilyen súlyos helyzetben vagyunk, nekünk, tisztességes embereknek, össze kell tartanunk. Sándor Pál1: Beszél a zsidók több ezer esztendős múltjáról, üldöztetéseikről és azt mondja, hogy van ennek a fajnak, vagy tessék nevezni, ahogy tetszik, okvetlenül valami hivatása a jövőt illetőleg, mert különben nem tartott volna ki az üldöztetések dacára mindmáig. Sándor Pál: Nem fér a fejembe, hogy ha erkölcstelen csirkefogók megcsinálták a bolsevizmust, miért a zsidókra hárítják a felelősséget. A bolsevisták talán nem sanyargatták meg épp úgy a zsidókat? (Közbekiáltások: Nem, szó sincs róla! Maga nagyon téved, ha azt hiszi!) Sándor Pál: Majd én be fogoon igazolni adatokkal, hogy elvették az állásaikat. Meskó Zoltán közbekiált: És a saját fajtájukat ültették be. Sándor Pál: Ez sz, igaz! Elmozdították az összes bankok és vállalatok összes igazgatóit és vezérigazgatóit, engem kilöktek állásomból, lakásaikat kirabolták, pénzüket és ékszereiket elvitták, akinek pénze nem volt, azt éhezni hagyták. Én magam sem kaptam egy krajcárt se ki bankbetog fémből és amikor egy kérdőíven azt kérdezték miből élek, ráírtam: értéktárgyaim eladásából és barátaimtól! — Sajnos, az auktoritások alkonya következett be. Államférfi volna az, aki erős kézzel kivezetne az útvesztőből. Ilyen volt Tisza István. De ő is egy taktikai hibát követett el az utolsó pillanatban, mikor bevallotta, hogy elvesztettük a háborút. Erre indult meg a fronton a zavar... (Közbe, kiáltások: a sajtó csinálta!) Sándor Pál: A sajtót mindig a hatalmasok kényszerítették, hogy a háború mellett irjon, majd, hogy a Károlyi-kormány mellett irjon, csak a bolsevizmus alatt tömték be a száját. Ha a sajtó szabad, akkor felelősségre vonható. De ha kényszerítik, akkor nem lehet felelősségre vonni. Werner Sombart, aki antiszemita könyvet írt a zsidóság szerepéről és megírta, hogy minden világgazdaság mozzanatában a zsidóság benne van. Ezután történelmi visszapillantást vet a zsidóság szerepére és történelmi idézetekkel bizonyítja, hogy a zsidók már akkor itt voltak Magyarországon, amiikor a magyarok bejöttek, sőt a magyarokkal együtt is jöttek be zsidók. Wieiss Konrád: Újságírók! (Derültség.) Sándor Pál részletesen ismerteti Isorváth Mihály történetkönyve alapján a magyaroknak a zsidó kazárokkal való keveredését, majd adatokat sorol fel a zsidóság itteni történelmi szerepéről. Bizonyítani akarja, hogy nem jötki-mentek ,a zsidók Magyarországon. Nagy baj, hogy nálunk a kapitalisták 98 százaléka zsidó, de ebben a keresztény társadalom a hibás, mely a közgazdaságot másodrendű foglalkozásnak tekinti. A minisztériumban ülni elegáns dolog, de a boltban a réf mellett állni nem. A kereskedelmi pályát nem lehet az igazgatóságnál kezdeni, annak ki kell járni az iskoláját. A keresztény társadalom vonuljon be a közgazdasági életbe. Ereky Károly: Meg fogjuk csinálni. Sándor Pál: A keresztényeket minden vállalat szívesen fogadja, például a Kereskedelmi Bank is. Ezt Ereky is jól tudhatja, aki a Kereskedelmi Bankhoz tartozó nagytétényi sertéshizlaló