Pesti Napló, 1920. április (71. évfolyam, 79–104. szám)

1920-04-17 / 93. szám

«g 52foma>at PESTI NAPLÓ T^w, «pwns Tt; érintkezés új alapokra helyeződött. Bár az Ausz­triára rendkívül fájdalmas német-délti­áli kérdés nyitva maradt, mégis megszüntettek sok oly el­választó hagyományt, amely a régi Bionarkiához fűződött, de a német alpesi tartományok nemzeti létével nincs összefüggésben. — Mi — mondotta a kancellár — a régi monarkiának csak kényszerűségből való örökösei vagyunk, elvárhatjuk tehát, hogy a jövendőben Olaszország és Ausztria jó barát és jó szomszéd lesz és az maradiját is. Az államkancellár ezután kifejtette a tárgya­lások eredményeit.­­ Ami a politikai szempontból való ered­m­ényt illeti, mindkét kormány lojális módon készül a békeszerződés megvalósítására és Olasz­ország tekintettel lesz Ausztria gazdasági és pénz­ügyi helyzetének nehézségeire. Olaszország Ausz­triát támogatni fogja a békeszerződésben biztosí­tott birtokállományának fentartásában, valamint a népszövetségbe való felvétel kérdésében. A diplo­máciai érintkezést pedig haladéktalanul meg fog­ják kezdeni. Mindkét állam diplomáciailag és politikailag fog működni a béke fentartása érde­kében. Mindkét állam elő akarja mozdítani a köl­csönös kereskedelmi érintkezés újrakezdését. Az államkancellár ezután közölte a gazdasági megállapodásokat, amelyeket már ismertettünk. Hajózási egyezményben is megállapodtak, amely szerint az osztrák és Ausztriának szánt áruk a trieszti szabad kikötőben semmiféle kiviteli, dev­viteli vagy átviteli vámnak nincsenek alávetve úgy kezelik őket, mintha belföldi áruk volnának. Nitti Bécsbe készül Rómából jelentik. A „Temps" értesülése sze­­­rint Renner kancellár elutazása előtt azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy szeretné, ha olasz minisz­terek Bécsben találkoznának osztrák miniszterek­kel. Nitti miniszterelnök kijelentette, hogy eset­leg a mag­­ is elutazik Bécsbe. K­tner Pál a zsidókérdésről A felhatalmazási törvényjavaslat vitája. Gaál Gusztor­ Indítványa (Saját tudósítóiftiról) A n­emszetgyűlés pénteki ülésén elpíró Gaál Gaszton indokolta még­ helyes imdítványát a köztisztviselők össze­térhes­ítetttíjása­ina­k megszüntetéséről, azután Sándor Pál mondott közel négyórás beszédet az ország pénzügyi helyzetéről és a zsidókérdésről. A kényes protém­a fejtegetését általában nyu­godtan, sőt bizonyos objektív jóindulattal hall­gatták meg, de zavaró kö­zbek­iár­tások­ba­n sem­­volt hiány. Meg kell állapí­tani, hogy Sándor­­Pálnak isegjobb sikere volt az ellentáborban, mint ahogy ő szerette volna. Fejtegetéseinek nem egy olyan konklúziója volt, am­ely csak az­­ő tiszteletreméltó magánvéleményét fejezi ki. Feltűnő volt, hogy Sándor Pálnak éppen­­Friedrichék helyeseltek a legtöbbször, csak rákkor zajongtak nagyon, amikor a szónok megállapította, hogy Vázsoluyi Vilmos volt az egyetlen, aki figyel­leztette az elmúlt parla­mentet a bolsevizmus veszedelmére és aki in­dítványt tett a minisztertanácson Károlyi Mi­hály letartóztatására. ]Az sem tetszett Fried­richéknek, hogy Sá­ndor Pál — mint mondotta — már 1912-ben kilépett a szabadkőműves pá­holyból, mert nem helyeselte a radikális irány­zatot. Sándor Pál beszéde után házszabály-vita volt, amelynek során, az elnök megállapít­ott­a, hogy az 1968. évi házsza­bályoi­ érvényesek, bele­értve a sürgősségi szakaszokat is. A szombati­­ízlés szónokai: Fangler Béla, Kerekes Mihály­­­s Hermann­­Miksa. A pénteki ülésről a következő részletes tu­d­ósításunk szám­ol be: A nemzetgyűlés illése — 1920 április 16 — Rakovszky István elnök negyed tizenegykor nyitotta meg az ülést. Gaál Gaszton megindokolja indítványát, me­lyet a tisztviselői összeférhetetlenségre vonatkozó­lag benyújtott. Ismerteti a képviselői összeférhe­tetlenség történetét, amely az 1001: XXIX. tör­vénycikkhez vezetett. Ez kizárta a közbenjárásból a képviselőt s ezért bizonyos körök most már a tisztviselőt vonták be az összeférhetetlenségbe. A pénzügyi kampasz megdöbbentő adatokat tar­talmaz erre nézve. Lehetetlen, hogy amikor a kép­viselői összeférhetetlenség olyan szigorú, a tiszt­viselők ilyen nyilvánvaló összeférhetetlen­ségben lehessenek. A tőzsdejáték intézménnyé vált a tisztviselők között, bár azt a szabályok tiltják. A vállalatokban való részvétel is tilos a szabályok szerint, raejt az.­­Uonultság látszatának gyanúját is kerülnie kell a tisztviselőknek. Sőt a szabályok kifejezetten megtiltják a részvénytársaságokban, pénzintézetekben stb. való részvételt. A szabályzat azonban, sajnos, megengedi, hogy hivatali kijelö­lés vagy kinevezés alapján a tisztviselő részt­v­ehessen az igazgatóságokban. Azonban félreértése, a rendeletnek, ha ez alapon állandó jellegű rész­vételt akarnak engedni a tisztviselőknek. Újabban azonban nem a kormány küldi ki­­a tisztviselőket, hanem a megválasztást a minisztertanács tudo­másul veszi. 1916-ban a sertéshizlalásnál a maxi­mális áron rekvirálták a sertéseket és a kukoricát, amit azután a nagytétényi hizlaló kapott meg s az tette zsebre a magyar gazdákat illető hasznot. Ennek igazgatóságában tisztviselők is részt vettek. Helyre kell tehát állítani a tisztviselői állás te­kintélyét, amelyet ezek a dolgok veszélyeztetnek. Ezért előterjeszti a következő indítványt: — Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a köztisztviselők mellékfoglalkozásai, tekinteté­ben kifejlődött eddigi gyakorlatot helytele­níti, azt a pénzügyminiszteri szolgálati sza­bályzattal és a közérdekkel is ellentétesnek jelenti ki, fölhívja a kormányt, hogy a tiszt­viselők mellékfoglalkozásait minden minisz­térum ügykörében vizsgálja fölül és terjesz­szen erről részletes kimutatást a nemzet­­gyűlés elé. Továbbá fölhívja a kormányt, hogy terjesszen a nemzetgyűlés elé az e téren fönnálló, aggodalmat keltő visszás állapotok gyökeres, végleges és sürgős megszüntetése érdekében javaslatot. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Ki kell jelentenem, hogy óvatosan kell bánni ezzel a kérdéssel. (Zaj, ellentmondás.) Slúsz éve élek a pénzügyminisztériumban, de nálunk sohse me­rült fel a börzézés vagy üzletkötés esete. Ezt akarom csupán kijelenteni. (Helyeslés.) Sándor Pál beszéde Az elnök felteszi a kérdést. A Ház Gaál Gasz­ton indítványát egyhangúlag napirendre tűzi. Sándor Pál: Abban a nehéz helyzetben, amely­ben itt e Házban vagyok, meg fogom kísérteni, hogy képviselőtársaim szívéhez szóljak, őszintén és objektíven fog szólni az indemnitási javasla t­a­thoz, utána teljes terjedelemben a zsidókérdés­hez. Kérem, hallgassanak meg türelemmel. (Hall­juk!) A­ pénzügyminiszter pártpolitikai szempont­ból nehéz feladat előtt állott a javaslatnál Én a koalíciót sohasem helyeseltem. Itt nem is koope­rációra van szükség, hanem egy egységes pártra, amely a nemzet­ megmentésének pártja. Az in­demnitási javaslat keretei aligha fognak megfelel­ni. A bevétel kevesebb lesz, a kiadás több, mint ahogy a javaslat előírja. A pénzügyminiszter be­szédéből hiányzik a nagy koncepció és a kiút a mai helyzetből. A pénzügyi tárca vezetésére egy nagy, esetleg külföldi kapacitás szükséges. (Zaj, ellentmondások) Honnani Sándor Pál: Nem Galíciából (A baloldalhoz): Vigyétek ki a galíciaiakat! . "Friedrich István: íme: Zsidók csinálják meg a keresztény kurzust. (Derültség, felkiáltások: Éljen Korányi! T­a­ps. Sándor Pál is tapsol.) Sándor Pál: Nem elég a felülbélyegzés, mert nem tudjuk, mi lesz négy hónap múlva! Legalább az év vég­éig kellett volna progn­oszt­ikont nyúj­tani a pénzügyekről­. Magyarország fennállása csak a határok biztosításával lehetséges. A békét, amely integritásunkat nem adja vissza, nem le­­het aláírni. (Helyeslés és taps.) — A világ tisztán gazdasági kérdésekkel fog­lalkozik. A győző államok is küzdenek az ínség­gel s egész Európa. Anglia kivételével­, az állam­a­ód előtt áll. A vagyonaklió realitása nem nagy, inkább k­ényszerkölcsönt kell felvenni, s a vagyo­nosokkal­ szemben az álla­m határozza meg, meny­nyit kell kölcsön adniok. Amerika egyedüli ban­kára a világnak. A kivitelt kell forszíroznunk, a bevétel tekintetében kövessük Németországot, misce­l azt a lehetőségig csökkentik. A luxuscikkeket nem volna szabad beengedni s a luxus-vámot arányiban kell fizettetni. Luxusi-ruhák helyett uni­i­­­­mizált ruhákat hordjunk. A dőzsöléseket meg kell mindenáron szüntetni, esetleg kényszermun­kával. (­Nagy taps.) Magyarországot kihasználta , Németország és gyarmatául tekintette Ausztria. Én mindig az ö.-­illó Vámterület mellett foglaltam állást, mert Ausztriának csak a­ szegénységet, a szolgaságot köszönhetjük. (Helyeslés jobbról.) Az ipar tá­ma-Tskodjék a hazai nyersanyag forrásokra, a me­ző­gazdaság pediig sürgesse a földbirtok reformot. Ni'il'm­ik Oroszországgal ellentétben a bolse­viz­mu'i tar'etta meg eddig a nagybirtokokat, mert a kisk­­razda ellensége volt a­­ bolievizmusnak. Kereske­delmünket ki kell építenünk. Most, hogy a vasúti fuvar drága lett, a Lim­a jelentősége emelkedett. Nagy h­ajózást kell inaugurálni. —­i gondoskodni kell a hajózás eszk­özeiről. Beszél a magyar kereskedő ügyességéről, leteme­t­­tőségéről. Fölösleges az a rengeteg bank. Ez ellen cselekedni kell. A bankoknak fuzionálni kell, ha Berlinben elitig kilenc bank, akkor minek Pestnek 150. Szükséges az állami beavatkozás — nem kényszerrel, hanem a megértés útján. Gon­doskodni kel­l a kölcsön­fedezetekről és előre kell a p­énzügyminiszternek erre intézkedni. Nincs el­i­aladás addig, míg a­ vasutat rendbe nem ho­­­ziák és nincs munka addig, a­míg a széntermelés ni-díját annyira neon emelik, hogy ez az ország szükségletét ellátni képes legyen. Ez a legfonto­sabb tee'-'-'e­ Enél''-'"­ nem lehet munkához ke­­lleni. (A zsidókérdésről) — Az országban :.iinden körülmények között helyre kell állítani a felekezetek és osztályok békéj­­ét. Ha alvad is a nemzetgyűlésben egy kis csoport, amely nem akarja ezt a békét, akkor ezt önmagától is helyre fog állani, mert­ a társadalmi osztályokat a maguk bajaik összehozzák. Nézzék meg a leron­gyolt magyar középosztályt. Nem beszélek egye­sekről, akik csalással tudnak maguknak ruhát és pénzt szerezni, mert azzal nem segítünk, ha min­dig azt mondjuk, mije van egy pár zsidó sikernek, keresztény sikernek, mert mind a két vallásból akad éppen elegendő. Én a tisztességes emberekről be­szélek és a tisztességes ember akármilyen vallású, tisztességes ember az én szememben. (Helyeslés.) De a tisztességtelen, akármilyen bigott keresz­tény . . . Meskó Zoltán: Vallásos ember nem lehet tisz­tességtelen. Sándor Pál:... de a tisztességtelen ember, ak­­ár zsidó, akár keresztény, csak tisztességtelen marad. Addig, amíg ilyen súlyos helyzetben va­­gyunk, nekünk, tisztességes embereknek, össze kell tartanunk. Sándor Pál1: Beszél a zsidók több ezer eszten­dős múltjáról, üldöztetéseikről és azt mondja, hogy van ennek a fajnak, vagy tessék nevezni, ahogy tetszik, okvetlenül valami hivatása a jövőt illető­leg, mert különben nem tartott volna ki az üldöz­tetések dacára mind­máig. Sándor Pál: Nem fér a fejembe, hogy ha er­­kölcstelen csirkefogók megcsinálták a bolsevizmust, miért a zsidókra hárítják a felelősséget. A bolse­visták talán nem sanyargatták meg épp úgy a zsi­dókat? (Közbekiáltások: Nem, szó sincs róla! Maga nagyon téved, ha azt hiszi!) Sándor Pál: Majd én be fogoon igazolni ada­tokkal, hogy elvették az állásaikat. Meskó Zoltán közbekiált: És a saját fajtáju­kat ültették be. Sándor Pál: Ez sz, igaz! Elmozdították az összes bankok és vállalatok összes igazgatóit és vezérigazgatóit, engem kilöktek állásomból, laká­saikat kirabolták, pénzüket és ékszereiket elvitt­ák, akinek pénze nem volt, azt éhezni hagyták. Én magam sem kaptam egy krajcárt se ki bankbetog fémből és amikor egy kérdőíven azt kérdezték miből élek, ráírtam: értéktárgyaim eladásából és barátaimtól! — Sajnos, az auktoritások alkonya követke­­zett be. Államférfi volna az, aki erős kézzel kive­zetne az útvesztőből. Ilyen volt Tisza István. De ő is egy taktikai hibát­ követett el az utolsó pilla­natban, mikor bevallotta, hogy elvesztettük a há­borút. Erre indult meg a fronton a zavar... (Közbe, kiáltások: a sajtó csinálta!) Sándor Pál: A sajtót mindig a hatalmasok kényszerítették, hogy a háború mellett irjon, majd, hogy a Károlyi-kormány mellett irjon, csak a bolsevizmus alatt tömték be a száját. Ha a sajtó szabad, akkor felelősségre vonható. De ha kény­szerítik, akkor nem lehet felelősségre vonni. Wer­ner Sombart, aki antiszemita könyvet írt a zsidóság szerepéről és megírta, hogy minden világgazdaság mozzanatában a zsidóság benne van. Ezután tör­ténelmi visszapillantást vet a zsidóság szerepére és történelmi idézetekkel bizonyítja, hogy a zsidók már akkor itt voltak Magyarországon, a­miikor a magyarok bejöttek, sőt a magyarokkal együtt is jöttek be zsidók. Wieiss Konrád: Újságírók! (Derültség.) Sándor Pál részletesen ismerteti Isorváth Mi­hály történetkönyve alapján a magyaroknak a zsidó kazárokkal való keveredését, majd adatokat sorol fel a zsidóság itteni történelmi szerepéről. Bizonyítani akarja, hogy nem jötki-mentek ,a zsidók Magyarországon. Nagy baj, hogy nálunk a kapi­talisták 98 százaléka zsidó, de ebben a keresztény társadalom a hibás, mely a közgazdaságot másod­rendű foglalkozásnak tekinti. A minisztériumban ülni elegáns dolog, de a boltban a réf mellett állni nem. A kereskedelmi pályát nem lehet az igazgatóságnál kezdeni, annak ki kell járni az iskoláját. A keresztény társadalom vonuljon be a közgazdasági életbe. Ereky Károly: Meg fogjuk csinálni. Sándor Pál: A keresztényeket minden válla­lat szívesen fogadja, például a Kereskedelmi Bank is. Ezt Ereky is jól tudhatja, aki a Keres­­kedelmi Bankhoz tartozó nagytétényi sertéshizlaló

Next