Pesti Napló, 1920. május (71. évfolyam, 105–129. szám)
1920-05-28 / 127. szám
Budapest, 1920. , MÁJ. , 71 -ik évfolyam. 127. számp. ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra__ 25 kor. — JUL Negyedévre 70 * — ' Fél évre 140 . — « Egész évre 280 . — «• Egyes vámára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 1 korona. PESTI .'tiplit . Péntek, május 28 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi út 18. TELEFON: József 62—30, 62—31, 62—32, 62—33, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkestő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—55. Általános olcsóbbodás elég csak néhány héttel ezelőtt is, ha valamelyik úgynevezett illetékes tényezőhöz azzal a kérdéssel fordultak, hogy mikorra várható a szédítően magas árak csökkenési tendenciája, az illetékes tényező komolyan és megfontoltan ezt válaszolta: — Csak sokára lehetlyesmiről szó, s akkor is igen-igen lassú illetvű olcsóbbodást várhatsunk ... Nos, ez a jóslat nem vált be. Legalább külföldön nem. Napok óta egyébről sem írnak a külföldi lapok, mint az árak zuhanásáról. Amerikában kezdődött ez a szirmek-léleknek oly kedves látvány lepergése. Ott szintén felfelé mentek az árak a háború befejezése óta. A közönség meglepetve vette ezt tudomásul és cselekedett. Nem vásárolt. Bojkottálta az üzleteket, az áruházakat, a műhelyeket, a gyárakat. Vagy ha valamit mégis venni kellett, például ruhát, nem a megszokott finom öltönyöket vagy toiletteket vásárolták, hanem egész közönséges, úgynevezett munkásruhát. A kalapot teljesen száműzték férfiak és nők egyaránt. Egyáltalán, minden oly cikkre, amelynek árát az üzérek felhajították, a legszigorúbb bojkottot mondották ki. Az amerikai közönség csodálatos fegyelmezettséggel engedelmeskedett a kiadott parancsnak. Még azok sem vettek, akiknek módjukban lett volna. Ennek az akciónak mihamar mutatkozott a hatása. Az árukészletek a kereskedők nyakán maradtak, a boltok és piacok elnéptelenedtek, az üzlet mindenfelé pangott. Az árutulajdonosok várnak néhány hétig, azt gondolván, majd csak megtörik a bojkott. De az napról-napra szélesebb kiterjedésűvé vált. Nem maradt tehát más hátra, mint engedni az árakból. S engedtek, engedtek, ötven, száz százalékot, sőt emyiél is többet, mindaddig, míg a közönség ki nem mondotta a szentenciát: — Ennyiért már lehet venni... Az amerikai olcsóbbodás hulláma mihamar Angliába is átcsapott. Itt már bojkottra sem volt szükség, a fonál, gyapot, vas és különböző élelmiszerek ára rohamosan csökkent. Az áriák emelkedésére felépített spekulációs üzleteik kártyavárként omlottak össze, néhány százezér tönkrement, de az emberek ragyogó arccal köszöntötték az olcsóbbodás hajnalát. Németország sem zárkózhatott el a mozgalom elől. A vásárlóképességnek a miniamipsra való leszorítása megbolygatta a magasra felépített árakat, az üzérek beadták a derekukat, attól való félelmükben, hogy még többet találnak veszíteni Minden olcsóbb lett Németországban is. Ez a hírletem árzuhanás, természetesen, válságba döntött néhány tucatvállalkozót, de efölött a közvélemény igazán jó lelkiismerettel napirendre tér. Nálunk Magyarországon még nem igen érezzük e világmozgalom hatását. Igaz, az értékpapírosok és a valuták ára hirtelen esett, de az üzletekben még mindig a régi horribilis árakat követelik. Pár nappal ezelőtt még azzal torkolták le a magas árak miatt sopánkodni merő vásárlót, hogy a magyar korona semmit sem ér. Ez az érv ma nem hathat többé. A magyar koronát napról-napra többre értékelik a világpiacon, és az idegen valuták viszont kevesebbet érnek. Sajnos, a pangyali közönséget nem lehet rávenni, hogy munkásruhában vagy kalap nélkül járjon. Még azt sem lehetett vele megértetni, hogy saját érdeke ellen cselekszik, ha megvásárolja a 170 koronás húst. Mindamellett nem veszítjük el reményünket. Sok minden történt már Magyarországon csak azért, mert nyugaton is így történt. Hisszük, hogy az Amerikából elindult hullám előbb-utóbb hozzánk is átcsap, s megérjük azt, hogy nemcsak a fonnyadt spenót, borsó és cseresznye lesz olcsóbb, hanem minden, ami mindennapi életünkhöz elengedhetetlenül szükséges.s" Az ellenzék tiltakozik a béke ellen Tovább tárgyalják a fővárosi törvényt (Saldt tudósítónktól.) Friedrich István, aki a nemzetgyűlés szerdai ülésén mindenáron össze akarta mérni a maga diplomáciai és politikai tudását Apponyi Albert koncepciójával, csütörtökön kiállt a parlamenti porondra és nagy beszédet mondott a béke ellen. Felszólalása nem vont maga után hullámcsapásokat, inkább a szelid és gúnyos, csípős és találó közbekiáltások tették érdekessé a beszédet. Gúnyos mosollyal fogadták Friedrich sokszor angyalian naiv külpolitikai fejtegetéseit. Hencz Károly nagy derültség közben oda is kiáltott feléje: — Hogy lehet így politikai pályára menni? Huszár Károly és Rassay Károly is a kellemetlen közbeszólások egész sorozatát zúdította a szónok felé. Különösen Huszár volt éles. Amikor Friedrich arról beszélt hogy mindenkit, aki defetista volt, aki az öszeomlásban részes volt, fel kell akasztani. Huszár ezt kiáltotta vissza: csak akkor lesz végleg megnyugodva, ha már mind fel lesz akasztva. Friedrich végül tiltakozott a béke aláírása ellen s kijelentette, hogy ezért a tényért a kormány súlyos felelőséggel tartozik. Zákány Gyula is a béke aláírása ellen szólalt fel. Végül a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló javaslatot tárgyalták. A nemzetgyűlés ülése — 1920 május 27 — A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök s jelentette, hogy Friedrich István és Zákány Gyula napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélyt. Friedrich István felszólalásában kijelenti, hogy nem békeszerződésről, hanem arról van szó, hogy aláírunk egy szerződést letiprásunkról. Nem bízik az ententeban. Valami új dolog van előtérben, a félrevezetett letiport nemzetek szövetsége. Az en- ntentetől nem vár semmit. Történt már egyszer egy szerencsétlen orientáció az entente felé. Károlyi Mihály az ententetől várt mindent. Ruppert Rezső: Friedrich Istvánnal együtt! Friedrich István: Én annak a Károlyi-kormánynak voltam az államtitkára, amelyet a király nevezett ki. Mint államtitkár riadó századokat, tiszti századokat szerveztem. Ezért vállalom a felelősséget. A román megszállás idején nagyon is gyönge volt az entente szerepe. A románok mint az entente rendőrsége jöttek be az országba és kirabolták az országot. Itt nincs a jóakaratnak egyetlen sugara sem. Történelmi tény, hogy Kun Béláékat meg akarták hívni a béketárgyalásokra és amikor egy nem- ,zeti kormány jött, akkor ezzel nem akartak szóba állni. Megcsináltuk az entente kívánságára a koncentrációt. Neki akkor deferálni kellett, de meg van arról győződve, hogy néhány hónap múlva mosolyogni fogunk azon, hogy júniusban azt hittük, hogy az entente felé vezet az út, amely bennünket a nyomorúságból kivisz. A béke aláírásának tragédiáján át kell esnünk, ezt a tragédiát akkor viselhetjük el legkönnyebben, ha minél tovább kitoljuk a határidőt. A kormány azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy nem igyekezett ezt a határidőt kitolni. A nemzet a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor a háborút elkezdte. Szterényi József: Nem a nemzet kezdte, csak tudomásul vette. (Kik a defetisták?) Simonyi-Semadam Sándor: Te is követsz el hibákat, a nemzet is követhet el hibát. Friedrich István: Tehát hiba volt, hogy az országgyűlés tudomásul vette ezt. Huszár Károly: Akkor kellett volna a Lánchídra menni! Friedrich István: A második hiba volt, hogy a nemzet idejében nem fejezte be a háborút ésbevártuk a teljes összeomlást. Huszár Károly: Kik csinálták ezt? Friedrich István: Akik ezt csinálták, azokat föl kell akasztani. A harmadik hiba volt, hogy az összeomláskor nem haladtunk együtt szövetségeseinkkel. A negyedik hiba az volt, hogy siettünk a béketárgyalásokkal. A világháborúnak még távolról sincs vége. Felkiáltások: Isten mentsen! Friedrich István: Meg van győződve, hogy az eddigfi fázisok után a világháborúnak még rettenetesebb fázisai jönnek. A népszövetség nem más, mint az entente véd- és dacszövetsége. S ha az ententenak igga van győzelme biztosítására szervezkedni, akkor a letiport nemzeteknek is megvan ez a joga Nem ijed meg attól, hogy a béke alá nem írása háborúra vezet. Felkiáltások: Vabankot nem lehet játszani. Friedrich István: Önök azt mondják, hogy a békét aláírják, de nem fogják betartani. Huszár Károly: Ez a demagógia! Rassay Károly: Bűn a nemzet ellen igy beszélni ebben a teremben. Friedrich István: Helyes volna az eltiport nemzetek felé orientálódni. Nézzük a török nacionalisták megmozdulását, ők talpra állottak és nem írták alá a békét. A magyar nemzet jövője attól függ, hogy mily idő alatt fog bebizonyulni, hogy a népszövetség egy újabb blöff, amilyen volt a nemzetek önrendelkezési joga. Nem tudja, honnan veszi a kormány a felhatalmazást arra, hogy ezt a békét aláírja. Mert ilyen felhatalmazást senkitől sem kapott. Rupprecht Olivér: Át kell adni Friedrichnek a kormányt, majd meglátjuk, mit tud! Friedrich István: Nem kell így tréfálkozni. Rakovszky István elnök: Az újságíró karzatról tilos a képviselőházba bebeszélni. Itt minden karzat egyenlő fegyelem alatt áll. Ha még egyszer megtörténik ez, intézkedni fogok. Friedrich István: Tiltakozik a béke aláírása ellen. Zákány Gyula: A majoritás szellemét kívánja megszólaltatni. Nem tudja, mire alapítja Apponyi az entente mentalitásának megváltozásáról tett kijelentését. A nyilvánosságra került dokumentumok ezt a felfogást nem igazolják. Tiltakozik a békeszerződés aláírása ellen. Ezután az elnök az ülést öt percre felfüggesztette. A fővárosi törvényszünet után áttértek a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására. Az első szakaszhoz Ruppert Rezső szövegmódosítást ajánl Dömötör Mihály belügyminiszter a módosítást nem fogadja el. Kaller József előadó felszólalása után a nemzetgyűlés a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. A hat, hét, nyolc, kilenc és tizedik szakaszokat a nemzetgyűlés felszólalások nélkül, változatlanul fogadta el. Bródy Ernő engedélyt kér, hogy beszédét holnap mondja el. A Ház hozzájárult, mire az elnök a tanácskozást berekeszti. A holnapi ülés napirendjére a mai törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását, a kiviteli és vámilletékekről, valamint a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó egyes intézkedések tárgyában benyújtott törvényjavaslatokat tűzik ki s fél kettőkor át fog térni a Ház nagyatádi Szabó István közélelmezési miniszternek több hozzá intézett interpellációra adandó válaszára. Ezzel az üléspontban két órakor véget ért. '.»i'.i- mm**m* mm .. X X X XXX Lopással vádolt nemzetgyűlési képviselő (Itt a cenzúra 20 sort tőlükt.) A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága, mely elnökéül Hentz Károlyt választotta meg, csütörtökön akarta tárgyalni az árdrágítók üldözéséről szóló törvényjavaslatot, de nem volt határozatképes. Érdekes mentelmi üggyel foglalkozott a mentelmi bizottság. Fábián István abonyi kisgazdapárti képviselőt feljelentették azon az alapon, hogy az októberi forradalom után az abonyi Nemzeti Tanács elnöke lett és ebben a minőségében megengedte, vagy előmozdította, hogy az ottani csőcselék megrohanja és kiirtsa a Vigyázó és Harkányi grófok parkjait, erdőségeit. Lopás címén indult meg az eljárás Fábián ellen, de a mentelmi bizottság Wagner Károly előadó alapos javaslatára kimondotta, hogy politikai zaklatás esete forog fenn és nem javasolja a Háznak a képviselő kiadatását. A nemzetgyűlés pénteken befejezi a fővárosi választási törvényjavaslat részletes tárgyalását. Valószínű, hogy még pénteken sor kerül a pénzügyminiszter kisebb javaslataira is, amely esetben szombaton szünet lesz, hétfőn pedig a Ház megkezdi az árdrágítók üldözéséről szóló javaslat tárgyalását — ha ugyan.. ^grazságügyi bizottság addig végez a javaslattal.^* A Magyar Távúdíjiroda jelenti: Ma délután öt órakor a kormányzói palotában Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága elől ülésével miniszteri tanácskozás volt, amelyen a kabinet minden tagja részt vett. A minisztertanács, amelynek jegyzőkönyvét bárdházi Bárczy István miniszteri tanácsos vezette, este fél kilenc órakor ért véget.