Pesti Napló, 1920. május (71. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-28 / 127. szám

Budapest, 1920. ,­­ MÁJ. , 71 -ik évfolyam. 127. számp. ELŐFIZETÉSI ÁRAK» Egy hóra__ 25 kor. — JUL Negyedévre 70 * — ' Fél évre 140 . — « Egész évre 280 . — «• Egy­es vám­ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 1 korona. PESTI .'tiplit . Péntek, május 28 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi­ út 18. TELEFON: József 62—30, 62—31, 62—32, 62—33, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkestő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—55.­ ­Általános olcsóbbodás elég csa­k néhány héttel ezelőtt is, ha vala­melyik úgynevezett illetékes tényezőhöz azzal a kérdéssel fordultak, hogy mikorra várható a szédítően magas árak csökkenési tendenciája, az illetékes tényező komolyan és megfontoltan ezt válaszolta: — Csak sokára lehet­lyesmiről szó, s ak­kor is igen-igen lassú illetvű olcsóbbodást vár­hatsunk ... Nos, ez a jóslat nem vált be. Legalább kül­földön nem. Napok óta egyébről sem írnak a külföldi lapok, mint az árak zuhanásáról. Amerikában kezdődött ez a szirmek-lélek­nek oly kedves látvány lepergése. Ott szintén felfelé m­entek az árak a háború befejezése óta. A közönség meglepetve vette ezt tudomásul és­­ cselekedett. Nem vásárolt. Bojkottálta az üz­leteket, az áruházakat, a műhelyeket, a gyára­kat. Vagy ha valamit mégis venni kellett, pél­dá­ul ruhát, nem­ a megszokott finom öltönyö­ket vagy toiletteket vásárolták, hanem egész közönséges, úgynevezett munkásruhát. A kala­pot teljesen száműzték férfiak és nők egyaránt. Egyáltalán, minden oly cikkre, amelynek árát az üzérek felhajították, a legszigorúbb bojkottot m­ondották ki. Az amerikai közönség csodálatos fegyelmezettséggel engedelmeskedett a kiadott parancsnak. Még azok sem vettek, akiknek módjuk­ban lett volna. Ennek az akciónak mihamar mutatkozott a hatása. Az árukészletek a kereskedők nyakán maradtak, a boltok és piacok elnéptelenedtek, az üzlet mindenfelé pangott. Az árutulajdono­sok várnak néhány hétig, azt gondolván, majd csak megtörik a bojkott. De az napról-napra szélesebb kiterjedésűvé vált. Nem m­aradt tehát más hátra, mint engedni az árakból. S enged­tek, engedtek, ötven, száz százalékot, sőt emyiél is többet, mindaddig, míg a közönség ki nem mondotta a szentenciát: — Ennyiért már lehet venni... Az amerikai olcsóbbodás hulláma miha­mar Angliába is átcsapott. Itt már bojkottra sem volt szükség, a fonál, gyapot, vas és kü­lönböző élelmiszerek ára rohamosan csökkent. Az áriák emelkedésére felépített spekulációs üzleteik kártyavárként omlottak össze, néhány száz­ezér tönkrement, de az emberek ragyogó arccal köszöntötték az olcsóbbodás hajnalát. Németország sem zárkózhatott el a moz­galom elől. A vásárlóképességnek a miniam­ips­ra való leszorítása megbolygatta a magasra fel­épített árakat, az üzérek beadt­ák a derekukat, attól való félelmükben, hogy m­ég többet talál­nak veszíteni Minden olcsóbb lett Németor­szágban is. Ez a hír­letem árzuhanás, természe­tesen, válságba döntött néhány tucat­­vállal­kozót, de efölött a közvélemény igazán jó lelki­ismerettel napirendre tér. Nálunk Magyarországon még nem igen érezzük e világmozgalom hatását. Igaz, az ér­tékpapírosok és a valuták ára hirtelen esett, de az üzletekben még m­indig a régi horribilis árakat követelik. Pár nappal ezelőtt még azzal torkolták le a magas árak miatt sopánkodni merő vásárlót, hogy a magyar korona semmit sem ér. Ez az érv ma nem hathat többé. A ma­gyar koronát napról-napra többre értéke­lik a világpiacon, és az idegen valuták viszont keve­sebbet érnek. Sajnos, a pangyali közönséget nem lehet rá­venni, hogy mun­kásruhában vagy kalap nél­kül járjon. Még azt sem lehetett vele megér­tetni, hogy saját érdeke ellen cselekszik, ha megvásárolja a 170 koronás húst. Mindamel­lett nem veszítjük el­ reményünket. Sok min­den történt már Magyarországon csak azért, mert­­ nyugaton is így történt. Hisszük, hogy az Amerikából elindult hullám előbb-utóbb hozzánk is átcsap, s megérjük azt, hogy nem­csak a fonnyadt spenót, borsó és cseresznye lesz olcsóbb, hanem­ minden, ami mindennapi életünkhöz elengedhetetlenül szükséges.­­­s" Az ellenzék tiltakozik­­ a béke ellen Tovább tárgyalják a fővárosi törvényt (Saldt tudósítónktól.) Friedrich István, aki a nemzetgyűlés szerdai ülésén mindenáron össze akarta mérni a maga diplomáciai és politikai tudását Apponyi Albert koncepciójával, csütörtökön kiállt a parlamenti porondra és nagy beszédet mondott­­ a béke ellen. Felszólalása nem vont maga után hullámcsapásokat, inkább a szelid és gúnyos, csípős és találó közbekiáltások tették érdekessé a beszédet. Gúnyos mosollyal fogadták Friedrich sokszor angya­lian naiv külpolitikai fejtegetéseit. Hencz Károly nagy derültség közben oda is kiáltott feléje: — Hogy lehet így politikai pályára menni? Huszár Károly és Rassay Károly is a kellemet­len közbeszólások egész sorozatát zúdította a szónok felé. Különösen Huszár volt éles. Amikor Friedrich arról beszélt hogy mindenkit, aki defetista volt, aki az öszeomlásban részes volt, fel kell akasztani. Huszár ezt kiáltotta vissza: csak akkor lesz végleg megnyugodva, ha már mind fel lesz akasztva. Fried­rich végül tiltakozott a béke aláírása ellen s kijelen­tette, hogy ezért a tényért a kormány súlyos felelő­séggel tartozik. Zákány Gyula is a béke aláírása ellen szólalt fel. Végül a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló javaslatot tárgyalták. A nemzetgyűlés ülése — 1920 május 27 — A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt­­11 órakor nyitotta m­­eg Rakovszky István elnök s jelentette, hogy Friedrich István és Zákány Gyula napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélyt. Friedrich István felszólalásában kijelenti, hogy nem békeszerződésről, hanem arról van szó, hogy aláírunk egy szerződést letiprásunkról. Nem bízik az ententeban. Valami új dolog van előtérben, a félrevezetett letiport nemzetek szövetsége. Az en- n­tentetől nem vár semmit. Történt már egyszer egy­­ szerencsétlen orientáció az entente felé. Károlyi Mihály az ententetől várt mindent. Ruppert Rezső: Friedrich Istvánnal együtt! Friedrich István: Én annak a Károlyi-kormány­nak voltam az államtitkára, amelyet a király neve­zett ki. Mint államtitkár riadó századokat, tiszti szá­zadokat szerveztem. Ezért vállalom a felelősséget. A román megszállás idején nagyon is gyönge volt az entente szerepe. A románok mint az entente rendőrsége jöttek be az országba és kirabolták az országot. Itt nincs a jóakaratnak egyetlen sugara sem. Történelmi tény, hogy Kun Béláékat meg akar­ták hívni a béketárgyalásokra és amikor egy nem- ,­zeti kormány jött, akkor ezzel nem akartak szóba állni. Megcsináltuk az entente kívánságára a kon­centrációt. Neki akkor deferálni kellett, d­e meg van arról győződve, hogy néhány hónap múlva moso­lyogni fogunk azon, hogy júniusban azt hittük, hogy az entente felé vezet az út, amely bennünket a nyomorúságból kivisz. A béke aláírásának tragédiá­ján át kell esnünk, ezt a tragédiát akkor visel­hetjük el legkönnyebben, ha minél tovább kitoljuk a határidőt. A kormány azzal követte el a legna­gyobb hibát, hogy nem igyekezett ezt a határidőt kitolni. A nemzet a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor a háborút elkezdte. Szterényi József: Nem a nemzet kezdte, csak tudomásul vette. (Kik a defetisták?) Simonyi-Semadam Sándor: Te is követsz el hibákat, a nemzet is követhet el hibát. Friedrich István: Tehát hiba volt, hogy az or­szággyűlés tudomásul vette ezt. Huszár Károly: Akkor kellett volna a Lánc­hídra menni! Friedrich István: A második hiba volt, hogy a nemzet idejében nem fejezte be a háborút és­­be­vártuk a teljes összeomlást. Huszár Károly: Kik csinálták ezt? Friedrich István: Akik ezt csinálták, azokat föl kell akasztani. A harmadik hiba volt, hogy az össze­omláskor nem haladtunk együtt szövetségeseinkkel. A negyedik hiba az volt, hogy siettünk a béketárgya­lásokkal. A világháborúnak még távolról sincs vége. Felkiáltások: Isten mentsen! Friedrich István: Meg van győződve, hogy az eddigfi fázisok után a világháborúnak még rettene­tesebb fázisai jönnek. A népszövetség nem más, mint az entente véd- és dacszövetsége. S ha az entente­nak igga van győzelme biztosítására szervezkedni, akkor a letiport nemzeteknek is megvan ez a joga Nem ijed meg attól, hogy a béke alá nem írása háborúra vezet. Felkiáltások: Vabankot nem lehet játszani. Friedrich István: Önök azt mondják, hogy a békét aláírják, de nem fogják betartani. Huszár Károly: Ez a demagógia! Rassay Károly: Bűn a nemzet ellen igy be­­­­szélni ebben a teremben. Friedrich István: Helyes volna az eltiport nem­­zetek felé orientálódni. Nézzük a török nacionalisták megmozdulását, ők talpra állottak és nem írták alá a békét. A magyar nemzet jövője attól függ, hogy mily idő alatt fog bebizonyulni, hogy a népszövetség egy újabb blöff, amilyen volt a nemzetek önrendel­kezési joga. Nem tudja, honnan veszi a kormány a felhatalmazást arra, hogy ezt a békét aláírja. Mert ilyen felhatalmazást senkitől sem kapott. Rupprecht Olivér: Át kell adni Friedrichnek a kormányt, majd meglátjuk, mit tud! Friedrich István: Nem kell így tréfálkozni. Rakovszky István elnök: Az újságíró karzatról tilos a képviselőházba bebeszélni. Itt minden karzat egyenlő fegyelem alatt áll. Ha még egyszer meg­történik ez, intézkedni fogok. Friedrich István: Tiltakozik a béke aláírása ellen. Zákány Gyula: A majoritás szellemét kívánja megszólaltatni. Nem tudja, mire alapítja Apponyi az entente mentalitásának megváltozásáról tett ki­jelentését. A nyilvánosságra került dokumentumok ezt a felfogást nem igazolják. Tiltakozik a béke­szerződés aláírása ellen. Ezután az elnök az ülést öt percre felfüggesz­tette. A fővárosi törvény­szünet után áttértek a székesfővárosi törvény­hatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvény­javaslat részletes tárgyalására. Az első szakaszhoz Ruppert Rezső szöveg­módosítást ajánl Dömötör Mihály belügyminiszter a módosítást nem fogadja el. Kaller József előadó felszólalása után a nemzetgyűlés a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. A hat, hét, nyolc, kilenc és tizedik szakaszokat a nemzetgyűlés felszólalások nélkül, változatla­nul fogadta el. Bródy Ernő engedélyt kér, hogy beszédét hol­nap mondja el. A Ház hozzájárult, mire az elnök a tanácskozást berekeszti. A holnapi ülés napirendjére a mai törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását, a kiviteli és vámilletékekről, valamint a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó egyes in­tézkedések tárgyában benyújtott törvényjavaslato­kat tűzik ki s fél kettőkor át fog térni a Ház nagy­atádi Szabó István közélelmezési miniszternek több hozzá intézett interpellációra adandó válaszára. Ezzel az ülés­pontban két órakor véget ért. '.»i'.i- mm**m* mm .. X X X XXX Lopással vádolt nemzetgyűlési képviselő (Itt a cenzúra 20 sort tőlükt.) A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága, mely elnökéül Hentz Károlyt választotta meg, csütörtö­kön akarta tárgyalni az árdrágítók üldözéséről szóló törvényj­avaslatot, de nem volt határozatképes. Érdekes mentelmi üggyel foglalkozott a mentelmi bizottság. Fábián István abonyi kisgazdapárti kép­viselőt feljelentették azon az alapon, hogy az októ­beri forradalom után az abonyi Nemzeti Tanács elnöke lett és ebben a minőségében megengedte, vagy előmozdította, hogy az ottani csőcselék meg­rohanja és kiirtsa a Vigyázó és Harkányi grófok parkjait, erdőségeit. Lopás cím­én indult meg az eljárás Fábián ellen, de a mentelmi bizottság Wagner Károly előadó alapos javaslatára kimon­dotta, hogy politikai zaklatás esete forog fenn és nem javasolja a­ Háznak a képviselő kiadatását. A nemzetgyűlés pénteken befejezi a fővárosi választási törvényja­vaslat részletes tárgyalását. Va­lószínű, hogy még pénteken sor kerül a pénzügy­miniszter kisebb javaslataira is, amely esetben szombaton szünet lesz, hétfőn pedig a Ház meg­kezdi az árdrágítók üldözéséről szóló javaslat tár­gyalását — ha ugyan.. ^g­razságügyi bizottság ad­dig végez a javaslattal.­­^* A Magyar Távúdíjiroda jelenti: Ma délután öt órakor a kormányzói palotában Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága elől ülésével miniszteri tanácskozás volt, amelyen a kabinet minden tagja részt vett. A minisztertanács, amelynek jegyzőköny­vét bárd­házi Bárczy István miniszteri tanácsos ve­zette, este fél kilenc órakor ért véget.

Next