Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-26 / 228. szám
2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1920.szeptember 26. A délszláv komité harcra készül \ -\ \ Pasics ismét politizál — Bandák szervezkedése '(Sajót kupósitónktól.) A horvát orfmigránsok, más délszláv\&lamok politikusainak/bevonásával, mint már közöltük ezt a feltünt MT kettő hirt, Zürichben megállították koptifájukat, amelynek célja Horvátországgg ajfc-férfi a Jugoszláviába bekebelezett egyéb államoknak felszabadítása a szerb egybeolvasztó törekvés alól. A komité vezére dr. Frank Ivó ügyvéd, a szábor volt tagja s ezeknek a törekvéseknek egyik leglelkesebb támogatója D'Annunzio. A komité egyik tagja ma Budapesten járt s a jugoszláviai eseményekről és a várható fejleményekről a következő érdekes közléseket tette előttünk: • A szerb politika ellensúlyozni próbálja a munkáját annak a propagandának, amelynek az élén dr. Frank Ivó áll. Bár Frank politikája az összeomlás után nem volt népszerű az országban, de külföldi agitációjának eredménye után annál inkább az lett, s most valósággal konsternálja a szerb kormányt. Az entente most már világosan látja, hogy Jugoszlávia megteremtése is olyan erőszakos história- és néplélekellenes, hogy a feszítő erők nemsokára éreztetni fogják hatásukat. Frank az ő halálra is elszánt, nagyvagyonú polgári férfiakból és magasrangú katonákból álló komitéjának élén Svájcból biztos kézzel irányítja az agitációt és a horvát nép már érzi is ennek a hatását. A Radics-féle parasztpárt az egész országban karöltve dolgozik most már a Frank-pártal és az ó-szerbek, vagyis a régi Szerbiából Horvátországba átplántált szerb tisztviselők és politikusok is belátják, hogy a horvát népet nem lehet többé leigázni és minden hivatalos cáfolat ellenére igaz atz a tény, hogy Pasics kilépett eddigi visszavonultságából, részt vesz a politikában, mégpedig azzal a célzattal, hogy békés megoldást keressen a horvátokkal. Ezzel ellentétben a horvátországi szerbek, akiket — és ezt ki kell emelnem — a magyar politika évtizedeken keresztül igen rövidlátó módon dédelgetett a horvátokkal szemben, terrorisztikusan és a legkegyetlenebbül nyomja el a horvát népakaratot. Pontosan úgy történik ez, akárcsak Bácskában, hadl az önök szerbjei teszik ezt a magyarokkal és svábokkal. Ámde a horvát nép tudomást szerzett most már a Frank-féle emigránsok nagyszerű munkájáról és már nyíltan is hirdetni meri, hogy szabadulni akarnak éhes szerb „testvéreiktől." Ehez a mozgalomhoz csatlakozni fognak az olaszok, főleg pedig D'Annunzio cselekvő támogatása, amelyet az az egyszerű létfentartási ösztön diktál, hogy Olaszországnak kedvesebb szomszéd a katolikus Horvátországon keresztül a katolikus Magyarország, mint az ő adriai impériumát örökösen fenyegető pravoszláv nagy Jugoszlávia. Igint drágulni fog minden Emelik a fuvarozás árát 'saját tudósításiktól.) Tulajdonképpen még csak az bizonyos'hogy a fuvarárak fognak megint ujírásszerűeiv- emelkedni. De magától értelödik, hottyni természetszerűen az egész vonalon beálló üremislkedést jelent. Ez a hírünk annál különösebben fog hangzani, mert néhány héttel ezelőtt, még a nyár derekán épp mi írtunk arról, hogy a nagy fuvarosoknak feltűnő rossz szezonjuk van. Ez így is volt. Tavasszal, meg a nyár elején a stráfkocsik üresen álltak a „standon" s a fuvarosok a négyszáz vagy négyszázötvenkoronás maximális árnál jóval olcsóbban vállalták a fuvart, csakhogy ne ingyen etessék a lovakat. Sőt sokan voltak, akik nem is tudták állatállományukat fentartani, s lovaik egy részét eladták. Mindez két hét óta mintegy varázsütésre megváltozott. A fuvarosok túl vannak halmozva munkával, s újabb megbízást alig is hajlandók elvállalni. Már a hangjukat is visszakapták, s aki szállíttatni akar velük, nem ismerne rá a két hét előtti szerény, sőt alázatos fuvarosokra. A változás annál csodálatosabb, mert sem iparunk, sem kereskedelmünk nem mutat akkora fellendülést, ami a fuvarinséget megindokolná, s így más okokat kell keresnünk, ha meg akarjuk érteni az áremelést, ami az említett jelenséget nyomon fogja követni. Mert az természetes, hogy a fuvarinségből — áremelés lesz. Aki a magyar kereskedelmi és munkaviszonyokat ismeri, ezen már meg sem lepődik. Minden ág, minden szakma a végtelenbe emelkedő árak után törekszik. Mindenki csak többet és többet akar harácsolni és nem veszi észre, hogy mohósága saját keresetének elértéktelenedését idézi elő, hogy tulajdonképpen csak maga alatt vágja a fát, amikor a drágulásnak egymásba kapcsolódó láncszemeihez egy újabbat kovácsol. Magyarázatot persze mindenki talál az áremeléshez, és a magyarázat nem hiányzik a fuvarozoknál sem. Egy stráfkocsi hatvanezer korona — mondják — de nem is kapni annyiért. Egy patkó hetven korona, minden szög, minden javítás ezrekbe kerül s ha a kovácshoz csak betesszük a lábunkat, már fizetni kell. A szénának és zabnak áráról nem is lehet beszélni, a maxi-árat sem lehet megfizetni, pedig amit így kapunk, az a lovaknak éhenhaláshoz sem elég. Mindéhez hozzájárul az, hogy a kocsisok béremelést kértek. Eddig egy kocsisnak négyszáz koronája volt hetenkint, most, az ipartestülethez beadott kérvényükben ötszázat kérnek. Az ipartestület jövő kedden dönt ebben a kérdésben. — És a fuvarok ára mikor fog drágulni és mennyivel? — kérdeztük informátorunkat. — Ez még nem bizonyos, — volt a válasz, — de valószínű, hogy a fuvar maimális kára már egykét hét múlva 800 korona lesz a mai négyszázzal szemben. Ez ugyan még az Árvizsgáló Bizottságtól függ, de a bizottság alighanem engedni fog érveinknek, melyek között a legsúlyosabb az a tény, hogy Budapesten ma fuvarinség van. Igy és ezt mondják a fuvarosok. Ezzel szemben azonban érdeklődtünk olyan helyen, ahol nem Mattéty- érdek beszélt az emberekből. És itt azt a meglepő értesítést kaptuk, hogy fuvar ínségről még szó sincs. — Igaz, — mondották, — hogy gróf Károlyi Imre a nyáron gazdasága részére összevásárolja a megszorult fuvarosok lovait, s igy ma kevesebb ló jár fuvarban mint tavasszal. De azért ez korántsem jelenti azt, hogy nincs elég fuvar, s mindössze arról van szó, hogy a fuvarosok a rossz nyár után ki akarják használni a fa- és szénszállítások idejének kedvező konjunktúráját Manőver ez, melyen másképp, minit hatósági beavatkozással nem lehet segíteni. Nem az Árvizsgáló Bizottság, hanem az állam, vagy a város lépjen közbe és aldíjon az embereknek olcsó fuvart, akkor majd egyszerre lesz megint a fuvarosoknak olcsó lovuk és fuvarjuk. Ez a tájékoztatás nyilván más színben tünteti fel a fuvarinséget é és a fuvardíjaik felemelésére irányuló törekvést, mint a fuvarosok előadása. (Itt egy cikkünket a cenzúra törölte.) A vagyonátruházási illeték — A nemzetgyűlés ülése — (Saját tudatunktól.) A nemzetgyűlés számi ülésén megszavazták az államkincstár megkázosításáról és a vagyonátruházásról szóló javaslatodat. Hétfőn már az indemnitást tárgyalják. Az m£sejj,amelyen először vett részt az uj külügyminiszter, gróf Csáky Imre, Rakovszky István elnökölt. Gyömörey György, a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a költségvetésitől, Hermann Miksa, a gazdasági bizottság előadója az 1920. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot. A vagyonátruházási illetékről szóló javaslatot általánosságban mindez vita nélkül elfogadták. A részletes tárgyalásnál báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter kijelenti, hogy a vörös hadsereg hadműveletei semmiképp sem szolgálták az ország érdekét. Szilágyi Lajos katonai természetű módosításokat ad be, amelyeket a Ház Ereki Károly hozzászólása után elfogad. Ezután kérvényeket tárgyaltak, amelyekhez Mátéffy Viktor, Ernst Sándor és Frühudrt Mátyás szóltak hozzá. Egy órakor áttértek az interpellációkra. Karafiáth Jenő a köztisztviselők beszerzési csoportjainak feloszlatása és azoknak a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetébe való beolvasztása ügyében terjeszt elő interpellációt, amelyet kiadnak a közélelmezési és a pénzügyminiszternek. Tasnády Kovács József a temetkezési vállalatoktól elkommunizált vagyonok visszaadása dolgában interpellált. Hornyánszky Zoltán a váci fegyintézet körüli visszásságokat, majd egy másik interpellációjában az 1919 szeptember 4-ike után menekült tisztviselők illetményeinek rendezését tette szóvá. Budavári László, majd Hornyánszky Zoltán a lakáskérdésben interpellált. Janka Károly a folyamvidék ármentesítése és a belvizek levezetése, valamint az őszi vetőmagszükséglet biztosítása tárgyában intézett interpellációt a fölmivelésügyi miniszterhez. Az interpellációkat kiadták az illetékes minisztereknek. Az ülés három óra után ért véget, 4 Munkaképes emberek a háború nyomorékjaiból Saját tudósítónktól.) Két rokkant iparkodik kifelé a poros Fehérvári-uton. Kopog a mankó, keservetlen nyikom, a vasláb, a két vitéz lassan halad a najfisAWSSen. A Hadigondozóba mennek . . . Velük tartok. Hatalmas, kétemeletes épület a Hadigondozó, melyet a svéd Nicholson villamossági rt. gyárából alakították át kórháznak. A háború kitörésekor fejeződött be az építkezés, nem indulhatott meg az üzem, az emberszeretet kezdte meg munkálkodását a gyárban. Fiatal legényember a szegényt halálra gyötörte a harctéren szerzett tuberkulózis — kalauzos fáradt léptekkel az intézet igazgató-főorvosához. —tszáz hadirokkantat kezelünk itt a Hadigondozó Hivatal Rokkantakat Utókezelő Gyógyintézetében — kezdi a beszédet az igazgató. A hadikórházakból idejönnek a hirtelenében, a szerencsétlenül amputáltak, ide a gyógyíthatatlan tüdőbetegek és mindazok, akiken a kórház már nehezen tud segíteni. Mi próbálunk segíteni rajtuk. Nemcsak gyógyítjuk, reparálgatjuk, gondozzuk rokkantjainkat, de vigyázunk is rájuk. A hadirokkantak kezelési költségeit egy évig a katonaság fizeti, egy éven túl a polgári közigazgatás. Nagyon-nagy summát tesz ez ki, mert a rokkantak mindent, de mindent, amire szükségük van, itt kapnak. Ami élelmezésüket illeti, hetenként ötször kapnak húst, a jó leveseik mellett, különféle főzelékek, mártások, körítések, sült és főtt tészták járják bőséges porciókban. Az intézeti munkaközvetítő irodák foglalkoznak a meggyógyult rokkantak állásba juttatásával. Budapesten, Székesfehérvárott, Vácott ipari tanfolyamokat tartanak, ahol vagy új foglalkozási ágat tanulnak a rokkantak, vagy régi mesterségükben tökéletesítik magukat. Az intelligensebbeket iskolába járatják, most fejeződött be a fogtechnikai tanfolyam. A földmívesek a földosztást várják nagy reménykedéssel. Az utcai árusok javarészt szintén rokkantak, a revízió alá kerülő trafik, és italmérési engedélyek javarészét rokkantak fogják megkapni, vagy ők maguk, vagy őket ápoló feleségeik, gyermekeik, hozzátartozóik. Elindultunk az intézet megtekintésére. A sebészeti osztály egyik ápolótermében ágyban fekvő, súlyos operált betegek emelik ránk bágyadt tekintetüket. Míg a Margit-kórházban egy, a Rókusban három, addig itt hat műtőasztal áll a sebészek rendelkezésére. A kötözőhelyen fehérfőkötős ápolónővérek segédkezésével nagyban folyik a munka. Hozzánk csatlakozik a sebészeti osztály főorvosa, szobájába invitál. A szőnyeges úriszoba egyik feléiben széles, fehér lepedővel leterített valami áll. A doktor felkapja a takarót. Rettenetes látvány! Valami ötven véres, szétroncsolt, irtózatos fő mered reánk, viaszból készült maszkok. Csak egy szem, félarc az egyik, az arc másik fele egy nagy véres gödör. A másikon csak a homlok sárgállik és két, barnai fáj-ckatonás szem tekint felénk, a gránát letépte az egész arcot. Irtózatos fejsebek, szörnyű csonkulások, idegborzongató, hihetetlen sérülések. Albumokat, Röntgen-felvételeket mutogatnak az orvosok: tessék, itt a sérülés, az első héten a gyógyulás, a második héten már ennyire haladt a javulás, a pár hónappal később készült felvétel már egy rendes, hiánytalan emberi arcot mutat az ijesztő emberfő helyett. Behívnak egy fiatalembert, az alsó állkapcsát állával együtt teljesen letépte a könyörtelen gránát. És most? El sem akarom hinni, hogy azonos a véres, szinte undorító maszk modelljével. Egy vékonyka varralnyom látszik alig láthatóan a hal füle mellett. Még mogyorót is tudok most harapni, mondja boldog dicsekvéssel. A vaskos albumot forgatja, s csöndesen magyaráz a sebész főorvos. • A regenerációs elv alapján történik a műtét az intézet plasztikai sebészeti osztályán. Hiányzik az áll, kiveszünk a karból egy darabka csontot, hiányzik a koponyából egy darab, kiveszünk a lábból egy darabkát, átültetjük az arcba, a koponyába és az odahelyezett csonthártyás csontdarab tovább él, tovább képződik s helyrejön a sérülés. A nem is emberi arcokból újból emberit, kozmetikailag is elfogadhatót csinálunk. A külföldön vassínekkel, lapokkal, srófokkal próbáltak az ilyen szerencsétleneken segíteni, de csak próbáltak, mert az örökös gennyesedés miatt nem vált be a kísérlet. A végtagokon is így segítünk, a csonttuberkulózist is ezen mód gyógyítjuk. Nagy hite van az intézetnek, tömegesen jönnek ide külföldiek is kezelésre. Külön szabó- és cipészműhely látja el a rokkantak szükségletét. A főbejárat mellett rendes, csinos borbélyműhely rokkant borbélyokkal és külön trafik, az egyetlen, ahol sohasem fogy el az áru és ahol jegy nélkül is adnak füstölnivalót.