Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

2 Vénték * 1. Vi« PESTI NAPLÓ 1920. szeptember 17. Prohászka Ottokár­i^iL ^ világ gazdasági újjáépítése a numerus clausus mellett A nemzetgyűlés ülése A nemzetgyűlés m­ai ülésén részletekben is el­fogadták az illeték javaslatot, azut­án folytatták a numerus clausus vitáját. A m­ai ülésnek, de az egész vitának eseménye Prohászka Ottokár püspök beszéde volt. Előtte Schandl Károly beszélt a javaslathoz, igen részletesen és­ az­t fejtegette nyugodt előadá­sában, hogy barátja a keresztény liberalizmusnak, de nem barátja ama liberalizmusnak, amely itt volt. A zsidó ifjúságnak a jogegyenlőség alapján biztosítani kell azt a jogot, hogy legalább bizonyos arányban bejusson az egyetemre. A javaslatot el­fogadta. U­tána Prohászka Ottokár emelkedett szólásra. Minden figyelem feléje fordul, szinte lélegzet vissza­fojtva hallgatják szavait. Prohászka püspök beszéde Prohászka Ottokár: Elfogadja a javaslatot Bernolák Nándor indítványával együtt, mert e ja­vaslat a komoly munkát sürgeti az ifjúság szá­mára. Az egyetemen tanulni kell és nem politi­zálni. A tanuló ifjúság tanuljon elsősorban. Meg tudja érteni a szenvedélyeket, de nem menti azo­kat­­az erőszakosságokat, amelyeket az egyeteme­ken elkövettek. A numerus clausus a ma­gyar faji géniusz veszélyeztetése ellen készült, semmiféle elnyomó vagy jogfosztó szándéka nincs. Nem tagadja, hogy a zsidóság teremtette meg a magyar kereskedelmet. Elismeri, hogy a liberalizmusnak óriási elő­nyei voltak. Áldásait még ma is élvezzük. A libera­lizmus óriási szolgálatokat tett a világ kultúrájá­nak, Magyarországnak, a magyarságnak. De ha egy erő már kiadta energiáját, ha egy erőnek már csak visszahatása van, akkor jelszavak miatt ne menjünk fejjel a falnak. Mi liberálisak vagyunk abban, hogy elismerjük a liberálizmus érdemeit, de nem vagyunk liberálisak abban, hogy meg ne lássuk a liberálizmus kinövéseit. Mi védjük a ma­gyar kult­urát és h­a ez a liberálizmus ellen vsan, akkor szakiltok ezzel a liberalizmussal. (Óriási taps­­az egész Háziban.) A zsidóság fejlődése egy­ébként most már csak a zsidó nemzeti eszme, a cionizmus irányában képzelhető el. Elhiszem, hogy Sándor Pál nem cionista és azt is­ elhiszem, hogy a magyar zsidóság nagy része nem cionista felfogású,­­ viszont i­ es, nem tőlük függ, hanem a zsidó eszme fejlődésétől világszerte. A zsidók lehetnek jó állampolgárok, de nem mondják, hogy a cionizmus bolondság. Sándor Pál és a demokraták közbekiálta­nak: De igenis, bolondság! Prohászka Ottokár: Világszerte mutatkozik a cionizmus fejlődése és, nekünk mindenáron biz­tosítani kell a magyar szellemi uralmat. Rátér ez­után a zsidók katonai szolgálatára. Azok előtt a hő­sök előtt, akik szenvedtek, vagy meghaltak a hazá­ért, lettek légyen zsidók vagy keresztények, egyaránt meghajtja lobogóját a nemzet. Az osztrák-magyar hadseregben szolgált tartalékos tisztek közül ma­gyar elesett 27%, zsidó 8%. Az egyetemi hallga­tók közül 100-nál 48 keresztény és 7 zsidó hall­gató esett el. (Zajos közbekiáltások a jobboldalon: Hallat­lan! Itt a hiteles statisztikai!) Prohászka Ottokár: Ami a legénységi adato­kat illeti, a keresztény legénység közü­l 17,9% esett el, a zsidó legénység sorából pedig 1%. Újabb zaj tört ki, aminek az elnök figyelmez­tetése vet­ véget. Prohászka Ottokár: Mindamellett, hogy a statisztika szerint a zsidóság nem kedvelte a frontszolgálatot, az első évben 21.000 zsidó katona közül 6000 kapott vaskeresztet, ezért Németország­ban zsidókeresztnek is nevezték ezt a kitüntetést. Ne vegye a zsidóság felszólalásomat kegyetlen tá­madásnak, de hazafiúi aggodalmamnak adok ki­fejezést és a nemzetet akarom felrázni e beszéddel tespedéséből. Elismeréssel van a zsidóság szeren­cséje, nagy képességei, szellemi és kulturális munkája iránt, de ha a zsidóság az ir magyar faja ellen akar támadni, akkor őt találja magával szemben. A Ház nagy többsége felállt és viharosan tapsollt, éljenzett percekig, mikor Prohászka be­fejezte beszédét. Azután öt perc szünet következett, majd Hermann Miksa szólalt fel a javasathoz. Azt hangsúlyozta, hogy nálunk a numerus clausus kérdésénél pedagógiai szempontok vezetnek, de a politikai kényszerűség is szerepet játszik. A javas­latot Bernolák indítványával fogadja el. A legközelebbi ülés pénteken lesz, folytatják a numerus clausus vitáját és holnap szavaznak a tanácskozási idő egyórás meghosszabbításáról. Az ülés két órakor végződött, öt világhíre szaktudós programmá» Párisi szikratávirat jelenti. A gazdasági világ­kongresszusra a következő öt tudós véleményét kérték ki: Pigou, cambridgei tanár; Pantaleoni, olasz tanár, a Giornale delli Ecconomisti igazga­tója, továbbá Gide, francia tanár; Bruins, a rot­terdami egyetem rektora és Cassel Gusztáv, stock­holmi tanár. Az egész világon kiváló hírnévnek örvendő öt tudós egységes választ adott a feltett kérdésekre. Szerintük a világ gazdasági helyzetén főké­pp egy módon lehet­­segíteni: a munka és produkció által, amely újból a munkát és reprodukciót se­gítené elő. Véleményük szerint a világ­gazdaság­nak három stádiumon kellene átmennie. Elsősor­ban mindenütt és minden eszközzel meg kellene szüntetni a hitel, és papírpénz-inflációt, a kor­mányoknak le kellene szállítaniuk az állami kia­dásokat, a nélkülözhetetlen kiadásokat pedig fő­képp adókból kellene megszerezniök. Az adókat lehetőleg bankokba kellene gyűjteni, hogy elérjék legalább azt az összeget, mely a piac tőkeszükség­letének felel meg, hogy ennek következtében ne kelljen papírpénzt kibocsátani. Végül a függő adós­ságokat mielőbb konszolidálni kellene. A második stádium a valuták megszilárdítása volna. E célból a kormányoknak külföldi függő adósságaikat konszolidálniuk kellene, valamint meg kellene szüntetni a bankjegyeknek külföldre viteléből származó eladósodását és azonkívül oly gyorsan, mint csak lehetséges, helyre kellene állítani az országok között a rendes kereskedelmi valutaarányt. Harmadsorban a pénzügyi szakértők nemzet­közi hitelek megnyitását ajánlják és pedig első­sorban a job­b pénzügyi viszonyok között lévő or­szágok javát. Ezeket a kölcsönöket csakis olyan gazdasági és szociális célokra kellene fordítani, melyek azok rögtöni hasznosítását tennék lehe­tővé. Így például a munkások számára szükséges élelmiszerek szállítása Azonkívül a kölcsönadó or­szágoknak biztosít­ákot kelle­ne nyújtani arra, hogy teljes erejükből közreműködnének a köl­csönvevő ország gazd­aságának fellendítésében, misszió-nővéreken kívül önként jelentkező höl­gyek dolgoznak és mindent megtesznek a minden­felől feltáruló nagy nyomorúság enyhítésére. Az irodákban valóságos búcsújárás folyik; folytono­san jelentkeznek nyomorgó emberek, elmúlt szép napok után nyomorúsággal küzködő hivatalnokok tisztviselők, elaggott munkások és özvegyasszo­nyok, támogatást kérve. A misszió hölgyei felkere­sik a jelentkezők lakását és személyesen állapít­ják meg, hogy ki a valóban segítségre szoruló, az igazán nélkülöző. Ezeken azután segítenek is. Az itt működő angol, francia, svájci és svéd jótékony missziókhoz fordulnak érdekükben, amely a Szo­ciális Missziótársulat előterjesztésére igen sok se­gélyt utal ki. Adnak úgy készpénzsegélyt, mint ruhát, élelmiszert stb. A Szociális Missziótársulat a menekültekért és a nélkülözésért (Saját tudósítónktól.) Áldásos­­és szép akciót kezd­ett néhány héttel ezelőtt a Szociális Misszió­tárulat önvédelmi osztályává megszállott terüle­tekről menekült magyar nők érdekében. Az ak­ció, amelyet Schlachta Margit nemzetgyűlési kép­viselő maga irányít, arra törekszik, hogy a me­nekült nőket, akik közül oly sokan állás és ke­nyér nélkül vannak a fővárosban, biztos kenye­ret, nyugodt életet biztosító állásokba helyezze el. Az akció teljes csöndben és meglehetősen kicsi arányokban folyik. A vezetők ugyanis arra törekszenek, hogy pártfogóltjaikat kifogástalan ellátásban­ részesítsék és ezért nagyobb súlyt he­lyeznek a körülmények gondos és lelkiismeretes mérlegelésére, az egy-egy állás körül felbukkanó nehézségek elhárítására, mint a nagy számra. Mégis, már eddig is száznál több menekült nőt helyeztek el, legnagyobbrészt vidéki úruházaknál, házvezetőnői, társalkodónői stb. minőségben. Naphosszat jönnek a jelentkezők a társulat váci­ utcai irodájába, ahol pontosan felveszik sze­mélyi adataikat, kikérdezik a jelentkezőket, hogy milyen képzettségük van, milyen munkához ér­tenek. A bemondott adatokat azután gondosan felülvizsgálják, hogy minden kínálkozó állásba megfelő munkaerőket tudjanak elhelyezni. Ha­sonlóan felülvizsgálják a felkínált munkahelyeket is. Megállapítják, hogy mindenütt biztosítva van-e a társulat által elhelyezett nő hiánytalan ellá­tása, jó fogadtatása stb. — Itt látni meg legjobban, milyen nagy a­­ nyomorúság a menekült családok között, — mon­dották tudósítónknak az irodában. Asszonyok, leányok, akik ed­dig fényes körülmények között, gondtalanul éltek otthonukban, , most nap-nap után jönnek állást, akár nehéz testi munkával járó állást kérni. Okleveles tanítónők, a­kik itt nem tudnak megfelelő állásban elh­elyezkedni, tár­salkodónőnek, házvezetőnőnek jelentkeznek. Höl­gyek, akik eddig városuk társadalmi életében elsőrangú szerepet játszottak, most két kezük munkájából akarnak megélni. — Néha persze nehézségek is vannak. Így pél­dául most is egy állásra kellene jelentkezőt ta­lálni. Egy vidéki bárói család szobalányt keres, kitűnő ellátást, jó fizetést biztosítanak, de az illetőnek németül és franciául kell tudnia. Az ilyen kérdések megoldása természetesen gyakran nem könnyül . A társulat különben ettől az akciótól elte­kintve is teljes erővel folytatja szociális és jóté­konysági munkáját. A társulatnak minden kerü­letben külön kirendeltsége van, amelyeknél a WWWWWWWWWWNAAAAW WUWWWWW A művészeti szezon eseményei Nem lehet külföldi tárlatokat rendezni (Saját tudósítónktól) Akár a színházak, a mú­zeumok és a képtárak sem ígérhetnek az idei szezon elején sok szenzációt, sőt még csak részletes program­m­ot sem adhatnak, mint azelőtt, mert ha valamikor, úgy ma bizonyára ezer és egy körülmény befolyásolja a kiállítások időbeli sorrendjét és egyáltalán a kiállítá­sok BRész rendezésének lehetőségét. A festők és a szobrászok a társadalom többi osztályával együtt nyö­gik a gazdasági helyzet nehézségeit, sőt talán még jobban megsínylik a „nagy időket", mert a festék, a vá­szon és általában a nyersanyag ára szinte megfizethe­tetlenül magas és ma már a „hadimilliomosok" sem igen vásárolhatnak képet. Szobrot, s az igazi műértők is nagyobbára bevonták a vitorlákat. Ilyen körü­lmé­n­yek között nivós kiállítást rendezni valóban nem könnyű, és érthető, hogy a művészi intézmények ve­zetői csak óvatosan és nagy vonalakban mernek nyi­latkozni művészi programmjukról. A Pesti Napló munkatársa kérdést intézett neve­sebb művészeti intézményeink vezetőihez: milyen mű­vészi eseményekre van kilátás az új szezon során. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumban még nem készültek el a kiállítások végleges programm­jával az eddigi programmról dr. Meller Simon, a grafi­kai osztály vezetője, a következőiket mondotta: — Szeptemberben nem lesz új kiállítás a Szép­művészeti Múzeumban, ellenben a Lotz-emlékkiállí­tás, amelyet még tavaly nyitottunk meg, egészen e hónap végéig nyitva marad Október folyamán fog­juk megnyitni első új kiállításunkat, a Bürer-kiállí­tást, amelynek művészeti jelentőségét nem kell hang­súlyozni. Ugyancsak az ősz folyamán fognak meg­nyitni a múzeumnak azok az osztályai is, amelyek eddig rendezés alatt állottak, így különösen a szob­rászati osztály. A megnyitás időpontja az asztalos-és egyéb munkálatoktól függ, mert a szobrok egy részének még nem készült el a talapzata. A munka folyamatban van, de hogy mikor fejeződik be, ma még nem lehet megállapítani. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat pa­­­lotája, a Műcsarnok, jelenleg tatarozás alatt áll. Az épü­letben tudvalevően hadikórház volt a háború idején és a kiállítási termek bizony nagyon megviselt állapotban kerültek vissza régi tulajdonosuk birtokába. — A hadügyi kormány — mondotta Paár Géza műtáros — méltányolta a társulat kérelmét, amely­lyel hozzá fordult és megszavazott egy összeget az épület tatarozási céljaira. Ez az összeg azonban már elfogyott, a többit a társulatnak kellett pótolni. A munkálatok még most is folynak, remény van azon­ban arra, hogy szeptember közepére elkészül a munka és akkor megnyithatjuk az első kiállítást a Területvédő Ligák szövetségének irredenta kiállítá­sát, amely dokumentálni fogja, hogy Magyarország szerves egység, amelyet min lehet semmiféle erő­szakkal szétdarabolni. Ez a kiállítás körülbelül két hónapig marad nyitva. December közepén nyílik meg a rendes téli kiállítás, amelynek keretében Szinyei-Merse Pál nagy emlékének fog méltó módon ál­dözni a társulat. A Műcsarnok nagy dísztermét tel­jesen Szinyei-Merse Pál képei fogják megtölteni. A­ mester összes régi tanulmányai, vázlatai és azok a kiváló alkotásai, amelyeket meg tudunk szerezni, mind kiállításra kerülnek ez alkalommal. A Szinyei kiállítás után másik elhunyt nagy mesterünk Benczur Gyali és tanítványainak alkotásaiból rendezünk emlékkiállítást. Ezután sorrendben a tavaszi tárlat következik. Az Ernst Múzeum programmistról dr. Lázár Béla a következőket mondotta: — Most megnyílt első kiállításunk után — a pontos sorrendet nem tudom még meg­mondani — Rippl-Irónai József, Csók István, Iványi-Grünwald Béla és Horthy Béla festő­művészek, valamint Szentgyörgyi István és Kis­faludi-Strobl Zsigmond szobrászművészek műveiből fogunk csoportkiállításokat rendezni. Tervbe vettük azt is, hogy Hollósi Simon képeiből emlékkiállítást rendezünk. — Ami a külföldi művészek kiállítását illeti, ezekre egyelőre még az idén sem lehet gondolni, mert a külföldi művészek és műkereskedők a mai viszonyok mellett nem merik a vasútra bízni értékes műtárgyaikat. Tervbe vettük ugyan­, hogy Hodler műveiből kiállítást rendezünk a szezon folyamán de egyelőre egészen bizonytalan, hogy tervünket megvalósu­lhatjuk-e. A Nemzeti Szalonban az őszi tárlat után a Rév Művészeti Egyesület, majd a Céhbeliek csoportl­ini­­tása következik. A tél derekán fog bemutatkozni a fe újabb misigyár művészeti társulat, a Studio m­űve-ó­dája egy kiállítás keretében, azu­tán a téli tárlat sorra, majd pedig a Szalon régi törzstagjai midé­, együttes kiállítást.

Next