Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
Budapest, 1920.at 11 . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 26 kor. Negyed évre 70 kor. Fél évre 140 kor. Egész évre 280 kor Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 3 kor. SS ( * 1929-SIP. -211 v ^ . 4fVFTT£ • - 71. folyam * 223. szám 1-wrtm,*1*-" .••,„• u, •, , , m • n •• • •TV'" Hva 2 szorong Kedd, szeptember 21 SZERKESZTŐSÉG Budapest, Rákóczi-út 18 KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18 szám TELEFON: József 62-30, 62-31/ 62-32 Éjjeli szerkesztőség: Józs. 71-15, J. 62-35. Felelős szerkesztő: József 62—38 Harmónia Bethlen István azt tagndotta tegnap Hódmezővásárhelyen, hs hogy elérkezett az ideje annak, hogy a magyar osztályok között a harmóniza helyreálljon. Úgy hirálik, hogy a ritíkív alföldi város egyhangúan fogja a jelésalamférfiút a nemzetgyűlésbe küldeni. Ha igy lesz, — amit szívből óhajtunk — akkor ennek az a mélyreható és országos jelentősége, hogy a magyar polgárságnak legsürgősebb programmpontja, leghőbb vágya és legféltettebb szívügye a társadalmi osztályok harmóniája. Mert a most uralkodó hangzavar nemcsak a harmóniát gyilkolja, hanem boldogulásunk még megmaradt lehetőségét is, munkakedvünket, életörömünket, nemzeti megváltásunkat. Kérdezzétek meg a pszichológia tudósait: mi a normálisan működő öntudat kritériuma. A felelet rá ez lesz: a múltból merítő emlékezetnek és a jövendőn dogozó képzeletnek összehangzása. Akinek agya csak visszafelé tud tekinteni, az elveszett az élet számára. Akié szünetlenül előre kalandozik, az elveszti a talajt lába alól. Az egyéni és a közélet egészséges voltának föltételei azonosak. Isten azért áldotta meg értelmünket kettős János harccal, hogy egyazon készséggel tudjunk a múltba tekinteni és előre nézni; hagyom Hiányainkért, történelmünkért, megdicsőült nagyjainkért lelkesedni és az ő példáiukon okulva, a vesztett jelen romjain egy új, jobb jövőt teremteni. A magyar közélet azonban mintha valamely koros és végzetes egyoldalúság átka alatt görnyedne: a fórumon egyre csak a múltat emlegetik. A dicső, a tündöklő múlt nagyjait, akik a nagy Magyar országot megteremtették, számára helyet biztosítottak a napos oldalon és a népek becsülésében, durva kegyeletsértéssel les szólják. A közelmúlt viharos és véres eseményeiből pedig kétélű, sebző fegyvert kovácsolnak; keresik a nagy összeomlás bűnbakjait; felelősséggel akarják terhelni azokat, akik sokkkal inkább áldozatai, mint sem előidézői a forradalmaknak, olyanoknak becsületében vájkálnak, akiknek integritása közös kincse a magyar népnek. És a rekriminációknak, a vádaskodásoknak nincs végük. Ahelyett, hogy bírói tárgyilagossággal megállapítanák a bűnösséget és kérlelhetetlen szigorúsággal ítélnének a bűnösökről, mintegy perverzált kéjjel vesztegelnek az utolsó két esztendő zűrzavaros fordulatainál, a kényszerképzetek rögzöttségével tapadnak a gyűlölködés, a civakodás, az osztályharc e mérgezett forrásaihoz. Mert nem áll föl a nemzet gyűlésében egy egész ember, akinek megvan a joga, erkölcse, tekintélye, a tulajdon igazába vetett rajongó hite, hogy megmondaná: elég volt ebből a csúfos kérődzésből, lássunk most már munkához! Talpunk alatt ég a föld, ezernyi a tennivalónk, minden dolgos kézre szükségünk van. Hozzuk rendbe szénánkat, takarítsuk be a maradék áldást, mielőtt új vihar törne le ránk. Napról-napra dagad, nő a veszedelem s még növeljük az öngyilkos civakodással, amely rész az utolsó védőgátunkon is. S hiába várjuk a nyomatékos, bölcs és energikus szózatot, amely megfékezte a szóáradatot Bethlen István programmbeszédjéből végre ez a hang csendült felénk. De ereje és hatása akkor lesz ennek a hangnak, ha majd a nemzetgyűlésben fogja hallatni magát és ha százszoros visszhang keTd a Ház minden oldaláról, Millerand elfogadta a jelölést az elnökségre — A Pesti Napló bécsi tudósítójától — "A francia nemzetgyűlést, amely megvált az új elnököt, 23-ára hívták össze. Mint^Telhivatalos Havas**oda közli, Millert^&^'miniszterelnök elfogadta a közt^l'mamffi" FTftoAí méltóságra való jelölést. Jonnart, aki Millerand mellett a legkomolyabb jelölt lett volna, előre kijelentette, hogy nem jelölteti magát, ha Millerand elfogadja a jelölést. Millerand megválasztása előreláthatóan egyhangú lesz. Millerand eredeti elutasító magatartását azzal indokolta meg, hogy nem való neki az elnök reprezentatív állása, ő a nigga egyrészt egyszerű, másrészt pedig nyugtalan és ideges viselkedésével nem jól festene mint elnök, nem tudná ezt a tisztséget a kellő méltósággal betölteni. Egyébként az a véleménye, hogy az Angliával és Olaszországgal folyamatban lévő rendkívül fontos tárgyalásaikra való tekintettel most nemajánlatos a személyi változás a külügyek vezetésében. A szocialisták eddig minden elnökválasztásn át külön jelöltet állítottak föl,hogy megállapítsák szavazataik számát. Hír szerint, ez alkalommal nem lesz szocialista jelölt, mert a szocialistái a nyolcszáz szavazat közül csak hatvanöttel rendelkeznek. Clemenceau, akitől megkérdezték, mi az álláspontja az elnökválasztásra vonatkozóan, azt felelte, hogy neki semmi köze a dologhoz, ő eredeti programmjához képest szerdán hajóra száll hogy Jáva szigetére utazzék. A mostani elnök,választó nemzetgyűlés lesz az első, amelyen Clemenceau nem vesz részt. Deschanel állapotára vonatkozóan a Tempi azt írja, hogy a volt elnököt elmegyógyintézetté vézik, míg a Matin szerint ugyan őrizni kell Deschanelt de tébolydába való elhelyezése nem szükséges, hanem orvosainak tanácsára délfranciaországi birtokára utazik. az erdélyi magyarok szenvedéseiről A román prefektusok visszaélései Dr. Lupu volt románbelügyminiszter — mint Bukarestből ^dentik beutazta Magyarországnak románok k»z ín levő részét és tapasztalatairól •rendkivül*' érdekes és meglepően őszinte cikksorozatban számol be a Lup potrul című lapban. Lupu mindenekelőtt megcáfolja a román sajtónak azt a hírét, hogy az ostromállapot demarkácionális vonala az új határtól legfeljebb 30 kilométernyire terjed befelé. Ez nem igaz. Egész Erdély hadizóna, azaz az a zóna, ahol nincsenek törvények, hanem van abszolutizmus, rendőrségi és hatalmi önkény. Itt van például Kolozsvár, kétszáz kilométer távolságban a határtól, de nincs olyan erősítés, amelyet jobban őriznének az ellenségtől. A cikkíró ezután leírja, milyenmolesztálásoknak vannak kitéve az utasok a vasúti állomáson, majd így folytatja: A városnak tyrannusa van, aki meg tudja értetni kartársaival, hogy a ellenség meghódításának gyümölcsét miként használják ki. Az ellenség pedig Erdély népei, a magyar, a román és a szász egyaránt. Kolozsvár prefektusa,"bár Kolozsvár 70.000 lakosságiának nagy része magyar, aki más nyelven nem ért, egy kukkot sem tud magyarul. Hasonló ehez a nagyszebeni prefektus esete, aki, — írja Lupu — úgy emlékszem, rendőr volt valamikor Tutrakában, ő sem tud sem nemetül, sem magyarul egyetlen szót sem. Ezután igy folytatja dr. Lupu: Volt a magyaroknak Kolozsváron egy állami és egy kisebb magánszintházuk. Az állami színházat összes felszereléséval és ruhatárával együtt elvette a román állam. Az állami színház román igazgatósága azonban kötelezte magát, hogy a magyar mgánszínháznak, amikor szükséges, kölcsönzi a ruházatot. De ezt sem tartja be. A magyaroknak Erdélyiben nagyobb színházuk volt. Shakespeare és Ibsen színműveit adták elő. Mi románok pedig eltávolítottuk ezeket a műsorról és a „Vasorrú bábá"-t játsszuk. — Vím egyetemünk is. A magyaroktól vettük el. A város északi végén volt a magyar gazdasági főiskola olyan épületekkel, felszereléssel és működéssel, amelyhez fogható kevés van a világon. Tanári személyzete Erdélynek büszkesége volt. Ámde a személyzetet itt is alig közepes képzettségű román tanárokra váltották fel. Megdöbbentőbbképet alig lehet festeni az erdélyi állapotokról, mint a volt román miniszter leírása, de egyben a remény mércsesét felgyújtja ez a cikk a magyar szívekben, mert ilyen állapotok mellett, mint amilyenek a cikk adatai szerint Erdélyben vannak, nem tarthat sokáig erdélyi véreink. késöéBi' me^tóbill^tsiaj. Egészséges korszellemet megbocsájtó politikát Gróf Bethilen István programmbeszéd« Irrdf" Bethlen István tegnap mondta el programmbeszédét Hódmezővásárhelyen, a beszéde sokkal több volt, mint egy képviselőjelölt programmbeszéd és komoly kritikájából, amely a személyeskedés, heccelődés, gyűlölködés, diszharmónia és fegyelmezetlenség szellemét oly erőteljesen bélyegezte meg, egy tisztultabb és egészségesebb politika irányai bontakoztak ki. Ahelyett, — mondta Beithlen , hogy a magyar a magyarral kézenfogva törekednék a hazát megmenteni, irigységgel és gyűlölettel tekint át másik a magyarra. Határaink tárva-nyitva állnak ellenségeink számára. Más cél nem lebeghet előttünk, minthogy hazánkat újból, naggyá és erőssé tegyük. Ki kell tűzni a célt, megállapítani az utakat, amelyen ezt elérhetjük. Nem elég hangzatos programmot felállítani, volt ebben elég részünk és a hazát mégis elvesztettük. Egészséges magyar közszellemre van szükség, ezt azonban nem lehet oly parlamenttel megtenni, mely csak a papirost önti magából, hanem olyannal, amely erős kézzel belenyúl a közállapotai helyreállításába és a tekintélyt és fegyelmet újból szerephez juttatja. Legyen vége a parlamentben a személyi kérdéseknek. Megelégelte ezt imár a nemzet. Elérkezett az ideje annak, hogy a magyar osztályok közt a harmónia helyreálljon, elérkezett az ideje annak, hogy a kormány az ipari munkássággal szemben a megbocsátás politikájának útjára térjen és rendkívüli eszközöket, amelyeket még nem nélkülözhetünk, csak a bűnös és hibás emberek ellen alkalmazzák. Jó külpolitikát a mai viszonyok közt meggyőződésem szerint alig lehet csinálni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők nap-nap után kardjukat csöretetik, szövetségesekre alig talál. Nem lehet addig jó külpolitikát csinálni, amíg puccsokról és személyeskedésekről van szó a parlamentben, mert nincs meg a bizalom, hogy barátságot és szövetséget köthessünk. A továbbiakban megállapítja, hogy az az ententeigéret, hogy határainkat felülvizsgálják, még ma sincs beváltva. Végül a királykérdésről szólt Mielőtt e kérdést elintézzük, ,—• mondta — törvénybe kell iktatni olyan rendelkezést, hogy magyar trónra senki nem emelhető, királyi jogokat senki sem gyakorolhat, aki előzetesen minden más trónra való igényéről nem mond le. Szent István trónja nem lehet ugródeszka senki számára, hogy idegen trónt általa elnyerhessenek. Szólt még a pénzügyi kérdésekről, a választójogról és végül fokozot munkárat busítl föl mindenkit