Pesti Napló, 1920. október (71. évfolyam, 232–258. szám)

1920-10-12 / 241. szám

Kedd NAPI HÍREK Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország fejtámadásában! Ámen Az­ uj fészek A Pesti Napló az E­l Erzsébet­ Körút 18. számú házba költözött a második ea­eletre ... Istenem! Költözködni, megválni a régitől, otthagyni a megszokottat, hátat fordítani annak, amit apránként szívünkbe zártunk — ugy­e, ez nem tartozhatik a kel­lemes érzések közé! Mert ne higyyék ám, hogy csak egy lakást lehet megszeretni. Négy fal, amelyen itt-ott egy öreg rajz, vagy berámázott újságpapiros fityeg, to­vábbá egy íróasztal, telehintve könyvekkel és folyóiratokkal — éppen úgy meg tudja a lelket fogni, mint akár a legelegánsabb és legféltékenyebb gonddal összerakosgatott interrieur. Hiszen, mennyi küzdelemnek volt tanúja az az íróasztal és az a fakó rajz. Esztendőkön keresztül nap-nap után bejött hozzájuk az ember, s voltaképpen nekik mondotta el először, ha nem szóval, hát egy kézmozdulattal, egy ajárándulással, vagy egy szempillantással: — Ma ezt gondoltam . . . ma ezt hi­­szem, ma ez a vágyam . . . Nem emlékeztet-e ez a szűk szerkesz­tőségi szoba a gyóntatófülkére, ahol az egész férfinak mindent el kell mondania — csak éppen nem a szájával, hanem a tollá­­val s nem abban a tudatban, hogy Istenen kívül csak egy ember fog róla tudomást venni, hanem abban, hogy holnap az egész világ szitájára kerül a vallomás?! Csak természetes tehát, hogy megilletődés fogott el, amikor utoljára fordultam vissza kü­szöbén és szememet végigjárattam falain, az ablakán, a könyveken, a papiroshalmo­kon. Mintha valami kedvest hagytam volna el, akivel sok órát — szépet és kevésbé szé­­pet — töltöttem el együtt. * De —­ ilyen az ember! — dobogni kez­dett a szívem akkor is, amikor az új fészek felé közeledtem. Milyen lesz? Szép? Bizal­mas? Fog-e tudni olyan erősen ölelni, mint a másik? Az ajtók tárva-nyitva voltak. A legna­­gyobb terem közepén egy kisasszony foga­dott, aki egy regiment szolgának és asz­ szonynak adott szigorú utasításokat. Ott a port letörölni, ide egy papiroskosarat, azt az íróasztalt még odább, ezt a fauteuilt idébb . . . Mikor megmondtam, mi járat­ban vagyok, megenyhült és lelkesen kezdte magyarázni: — Jól fogják magukat itt érezni, meg­lássák. A világítás nagyon jó, a szobák csendes munkára vannak teremtve, itt van a bécsi telefon, ez az írógépkisasszonyok terme, a kályhák pompásan sülnek, a könyvtár, az erre van . . . S megyünk az egyik szobából a má­­sikba. A kisasszony valóban igazat mon­dott. Csendes, majdnem azt írtam, szerze­tesi munkára hívogat itt minden, ezeket a helyiségeket megszeretni igazán nem ne­­héz. Mikor benyitunk az egyik szárnyas­ajtón, meglepetve kiáltok fel: az íróaszta­­lom! Rajta könyvek, folyóiratok, a falakon megszokott kedves öreg rajzok és rézkar­­­cok. Még a tintatartó is ugyanaz, ugyanaz a gyújtótartó is, a tollszár is a régi ... Csak éppen mintha megifjodott és felfrissült volna azért itt minden. A levegő is más. Tágas, magas, derűs, világos szoba, ha az ablakon kinézek, az Erzsébet-körutat, Buda­pest szívét látom dobogni és remegni, fent pedig a legkékebb ég ragyog. — Igaza van — mondtam a rendező kisasszonynak, amikor megfordultam — itt nagyon szép és nagyon jó lesz. — No lássa . . . Leülök és inni kezdek. Ahogy k­oksizok, érzem, egy kép halaván­yodik el bennem és egy másik­nak a vonásai élénkülnek meg. Az uj fészek, jó fészek és szép fészek. —« Svájc elismerte az önálló Magyarország«*. Bernből jelentik félhivatalosan. A szövetségi kor-­­­mány elhatározta, hogy Magyarországot hivatalo­san elismeri és felveszi vele a diplomáciai össze­köttetést. — Fogadások a kormányzónál. Horthy Miklós kormányzó a ma tartott kihallgatások so­rán fogadta Miklós Ödön titkos tanácsost, Sár­közy György és Fáy István főispánokat, Kovács Sándor gazdasági főtanácsost, Kiss Elemér gazda­sági tanácsost, dr. Szolbóky Alajost, a Statisztikai Hivatal igazgatóját, a menekült köz- és magán­alkalmazottak országos küldöttségét, Bácsy László szolgálaton kivüli huszárszázadost és Hajdú István nyugalmazott honvédalezredest, özvegy Bak­óné Bottlik Clarisset és virgül Fouché francia meg­bízottat, aki ez alkalommal titkáját, gróf Robi­n követségi ti­tkárt mutatta be.­­ ..a Petőfi-Társaság ülése. A Petőfi-Társaság vasárnap felolvasó-ülést tartott. A felolvasások előtt Pekár Gyula elnök elparentálta a nemrég Fiuméban elhunyt Sirola olasz költőt, aki Petőfi verseit és Arany „Toldi"-ját olasz nyelvre fordí­totta. Jelentette továbbá, hogy a Társaság az idén is fog rendezni felolvasásokat vidéki váro­sokban. Az október 17-ü­kén, Miskolcon tartandó felolvasó-ülésen József fő­herceg is jelen lesz. A felolvasásokat Teleki Sándor kezdte meg Lenau magyar tárgyú verseinek műfordításával s egyben bejelentette, hogy Leney összes verseit, mintegy négyszázat lefordított, melyet ki is fognak adni. Utána Vojnovich Géza tartotta székfoglaló­ját Petőfiről. Majd Jakab Ödön adta elő Magyaror­szág siratása című versét. Surányi Miklós székfog­lalója következett ezután ,,C-dúr szonáta" címmel. Végül Szávay Gyula az erdélyi Végváry újabb köl­teményeiből olvasott fel három verset. A felolvasó­ülés után a társaság rendkívüli ülést tartott, melyen Biró Lajosnak és Palágyi Lajosnak ügyét vizsgálta meg abból a szempontból, hogy a pro­letárdiktatúra idején­ tanúsított magatartásuk miatt tag­jai maradhatna­k-e a Társaságnak. Rövid tárgyalás után Biró Lajost és Palágyi Lajost ki­zárta tagjai sorából a Társaság. Vértes­ Gyula ügyét még függőben tartották, erről legközelebb határoznak. —z apák egy aszony vagyok ... Velencéből írják a Pesti Napló­nak: Az Excelsior-N­otelben öngyilkossá, lett Schmidt Miksáné holttestét el­szállították Atterseetbe, ahol férje családi sírbolt­jában temették el. A szomorú végű asszony több levelet hagyott hátra, többek között egy, húsz ol­dalra terjedő levelet a férjének. Utols­­ akarata ceruzával volt egy boríték hátára írva. Ez arról szólt, hogy arról a portréról, amit halála­­ előtt Vadász Miklós rajzolt róla, készíttessenek repro­dukcióikat és egy másik cédulán felsorolt isme­rőseinek küldjenek belőle utolsó emlékül. Egyik búcsúlevele a következő passzust tartalmazza: — Miután csak egy asszony vagyok, elme­gyek. Nehezen teszem, de így kell lenni. Még örü­lök is, hogy erőm van hozzá. — A Mű­egyetem megnyitása. Vasárnap dél­előtt nyitották m­eg ü­nnepiesen a József­ Műegye­tem új tanévét. Az ünnepség a Himnusz elének­lésével kezdődött, majd Czakó Adolf prorektor mondott beszédet, melyben visszapillantott az el­múlt eseményekre s a múlt év eredménytelensé­géért a lezajlott forradalmakat okolta. Utána Rejtő Sándor ezidei rektor nyitotta meg az idei tanévet és különösen azt emelte­­ki, hogy minden­kinek teljes erővel kell dolgoznia. A közgyűlésen a tudományos világ kitűnőségei nagy számmal voltak jelen, jelen volt József főherceg, a Műegye­tem díszdoktora, dr. Hanug Ferenc, a Tudomány­egyetem rektora, dr. Sipőcz Jenő polgármester. A Néprajzi Társaság szegedi vándor­gyűlése. Szegedről jelentik: Szombaton délelőtt és vasárnap délután volt a Magyar Néprajzi Társa­ság vándorgyűlésének első része. A gyűlés meg­nyitássa előtt Bokor Pál helyettes­ polgármester üdvözölte a vendségeket a város nevében. Ezután dr. Czakó Elemér elnök megnyitotta a gyűlést, melyen dr. Fekete József korunk népműveltségi törekvéseiről, dr. Visky Károly a néprajzi gyűjtés módszereiről, a délutáni ülésen pedig Hermann Antal „A néptanító és a néprajz" címmel, dr. Solymossy Sándor „Mi a folk­lore" cím­mel, dr. Veptner Tibor pedig a szabadoktatásnak a nép­művelésre való szerepéről tartottak előadást. A szakülésen dr. Czettner Jenő a nemzeti kultúrá­ról, dr. Győrffy István a magyar pásztor­életről ér­tekezett, záróelőadást pedig gróf Teleki Pál mi­niszterelnök tartotta .,Néprajz és népnevelés" címmel. A néprajznak az iskolában való tanításá­ról beszélt. Azt fejtegette, hogy a földrajz és nép­rajz tanításának az otthon ismeretéből kell kiin­dulnia. A néprajz szerepe az iskolában ma rend­kívül csekély, a tantervbe nincs beállítva. Addig is, mih­ez lehetségessé válik, a földrajz óra alatt lehet tanítani. De nem szabad szisztematikát csi­­i­­nálni belőle. A régi néprajzból meg kell magya­rázni történelemszerűleg a jelenben is fan maradt népszokásokat. A demográfiai eloszlás magyaráza­tára egy jó néprajzi térkép elég magyarázatot nyújt.­­r- Am­erikaiak Steinach módszeréért. New­f­or­thon jelentik, hogy ott pénzemberekből és or­vosokból konzorcium alaakult, amely nagyszabású intézet létesítését tervezi transzplantációs kutatá­sok céljából. Ezenkívül szanatóriumot is akarnak létesíteni a Steinach-féle fiatalító­ eljárás fejlesz­tésére. Ezt a tudományos intézetet Ausztriában és pedig Hütteldorf mellett akarják felállítani. A konzorcium egyelőre egymillió dollár tőkével rendelkezik és ha ez nem volna elég, könnyű szerrel fog további tőkét előrere­síteni. -I Gyorsvonat Budapest és Bukarest közt. A bécsi­­,"tMittagsaiost" értesülése szerint a forgalom újrafelvételének kérdése Ausztria és Románia között elintézettnek tekinthető. Szeptember 15-ikén a ro­mán forgalmi tanács elhatározta, hogy hetenként háromszor Bécs—Királyh­ida—Budapest—Bukarest útvonalon gyorsvonatot járat. A teherforgalmat Ausztria és Románi­a között Budapest—Szolnok— Arad útvonalon bonyolítják le. —­­ Nem lehet drágább a kenyér. A közélel­mezési mi­nisztériumban hétfőn délelőtt értekez­let volt dr. Vass János miniszter elnöklésével. A pékek ugyanis keveslik a háromkoronás kenyér­árat, azonkívül panaszkodnak a fuvarozás költ­ségeiről, valamint a fa- é­s zsákbeszerzés nehézsé­geiről is. A miniszter, aki már i­smerte ezeket a panaszokat, kijelentette, hogy az ő közélelmezési politikájának alapja az olcsó kenyér, mert ő biz­ton reméli, hogy a munkabérek is igazodni fog­nak az olcsó kenyérárakhoz és éppen ezért semmi áron nem enged drágább kenyérárat a háromkoronásnál. A pékek többi panaszaira vo­natkozóan a miniszter a legmesszebbmenő jóaka­ratú támogatását ígérte meg, valamint igyekezni fog a pékek fa- és szénellátását biztosítani. A háromkoroltás kenyérárat — mondotta — azon­ban minden körülmények közt fentartja. — Nincs kilátás megegyezésre Jugoszlávia és Olaszzág között. Belgrádból jelentik. A mi­nisztertanács határozata következtében dr. Trum­bics külügyminiszter és dr. Nincsics kereskedelem­ügyi miniszter San­ Paolóba mennek, ahol az olasz delegációval találkoznak. Giolitti miniszterelnök nem vesz részt a tárgyalásokon és ez az oka an­nak, hogy Vesznics miniszterelnök sem utazik San Paolóba. A jugoszláv békedelegáció a követ­kező minimális követeléseket állítja fel: Fiume a kikötővel együtt a népszövetség protektorátusa alá kerül; Isztriában az úgynevezett Wilson-vo­nal lesz a határ Olaszország és Jugoszlávia kö­zött; Dalmáciát valamennyi szigettel egészen Ju­goszláviába kebelezik be. Jugoszlávia követeli Sikutarit, m­ert Olaszország megsértette az Albá­niára vonatkozó megállapodást.­­ Kétségtelen, hogy Olaszország ezeket a feltételeket nem fo­gadja el, mert­ különben Jugoszlávia venné át az osztrák–magyar monarkia szerepét az Adrián. —,* Oszláv-nyugdíjasok a kormányzónál. A Máv. nyugdíjasainak és nyugbéreseinek tizenkét tagja küldöttsége tisztelgett ma Horthy Miklós kormányzónál. Kugler Mihály nyugalmazott fel­ügyelő, a küldöttség vezetője, miután ismertette a Máv.-nyugdíjasok és nyugbéresek szomorú hely­zetét, arra kérte a kormányzót: utasítsa a kor­mányt, hogy drágasági pótlékokban és egyéb kedvezményekben azonnal és teljesen úgy része­süljenek a Máv. nyugdíjasok és nyugbéresek, mint az aktív szolgálatban lévők. A kormányzó biztosította a vasutasokat jóakaratáról és meg­ígérte, hogy ügyükben azonnal érintkezésbe fog lépni a kormányelnökkel. Behatóan érdeklődött a küldöttség tagjai közt egy szolgálat közben nyo­morékká lett főmozdonyvez­ető sorsa iránt és rá­ismert a megjelel­tek között egy f­őmozdony veze­tőben egyik régi tengerésztársára, akivel húsz év­vel ezelőtt találkozott utoljára. E­ilazult a fegyelem a városházán. A főváros közigazgatási bizott­ága hétfőn tartotta októberi ülését, amelyen Váry Albert­­ főügyész közölte, hogy a botbünttés inkább csak elméleti jelentőséggel bír, a gyakorl­aban nem szolgálja azt a célt, amelynek szánták. Az ügyészség felter­jesztést fog intézni a kormányhoz, hogy a bot­büntetési ítéleteket ne lehessen megfelebbezni,­ vagy pedig gyorsított eljárást alkalmazzanak! Kozma Jenő a City-kávéházbeli razziát említi fel, ahol magas rangú miniszteri tisztviselőket szuro­nyok között vitt­k el. , Nádosy Imre főkapitány kijelenti, hogy intézkedni fog, hogy ezentúl a helyszínen történhessenek az igazolások. Platthy György azt panaszolja fel, hogy a városházán a figyelem és a munkakedv teljesen megc­appant. A tisztújítás előtt egy nyomtatványt terjesztettek, amelyen számos tisztviselőt meggyaláztak. Indít­ványozza, hogy a nyomtatvány sz­erzői és terjesz­tői ellen a legszigorúbban . .. el. T.-gyst­­vé--e a hív­­­tokban rend­i munka, a felebb­valók iránt pedig tisztelet és f­egy­ele­m­. Sipőcz PESTI NAPLÓ ,920. október 12. 5

Next