Pesti Napló, 1921. november (72. évfolyam, 243–269. szám)
1921-11-05 / 248. szám
2 SzorahaS PESTI NAPLÓ 1921 november 5. -Ferdinándy Gyula volt igazságügyminiszter és gróf Széchényi Viktor kilépéséről számolhatunk be. Ferdinándy Gyula közreadott nyilatkozatában nem tartja összeegyeztethetőnek egyrészt közjogi meggyőződésével, másrészt a területi integritás helyreállítására való törekvéssel a kisgazdapártnak azt az álláspontját, amellyel a detronizációt a külső hatalmaik illetéktelen és kényszerítő beavatkozásától függetlenül magáévá teszi. Gróf Széchényi Viktor, a kisgazdapártból való kilépését a detronizációs javaslattal kapcsolatosan közötte és pártja között felmerült differenciákkal motiválja. Minisztertanács Hivatalosan jelentik, hogy a kormány tagjai pénteken estti fél nyolc órakor minisztertanácsra ültek össze. A minisztertanács, amelyen gróf Bethlen István elnökölt, „folyó ügyekkel foglalkozott. A lógást . "" Bai ételi bizottság öt tagja Harmincnégy iratokkal teli, óriási ládát kostak — Sirsawar és IsgaSowi a SETÉT ÖÓ8É Vasúton — Holnap érkezik Flowers, a pésssegyi teisottság tagja (Saját tudósítónktól.) Körülbelül negyven percnyi késéssel, péntek este negyednyolc tájban futott be a Déli Vasút pályaudvarába a bécsi-budapesti gyorsvonat, amely magával hozta az entente jóvátételi bizottságának néhány tagját. A pályaudvaron, amely meglehetősen sötét és elhagyatott volt, gróf Gilles de Chevigny kapitány, a jóvátételi bizottság jelenlegi titkára, Moseda tábornok és egy magyar összekötő tiszt várták a bizottság érkező tagjait. A jóvátételi bizottság tagjai első intrádára kedvezőtlen impressziót szereztek Budapesten. A vonat megérkezésekor zűrzavar, izgalom és kapkodás fogadta őket. A sötét pályaudvaron, amelyet elfelejtettek kivilágítani, vagy inkább talán nem tudunk mostanság jobban világítani, nem ismerték meg egymást az érkezők meg a várakozók, ides oda síeltek, idegen nyelvű felkiáltások, hívások hallatszottak mindenfelől, míg végül egymásra találtak. Megérkezett Sandri olasz megbízott a feleségével, Herbert angol főtitkár a feleségével és gyermekével, Mace angol delegátus, egy Sani nevű olasz és egy Ban nevű ausztriai szerb. Kivül kik két szolga meg néhány angol és francia gépirokisasszony szállt le a vonatból, összesen tizenhárman voltak. A kölcsönös üdvözlések után a megérkezés zavarai és izgalmai még fokozódtak. A podgyászkocsiból harmincnégy óriási ládát raktak le, mind Párisból érkezett tele iratokkal. A sötét pályaudvaron mécsesekkel és gyertyákkal világítottak egymás arcába az utak és keresték az utat a kijárat meg a járművek felé. Ekkor derült ki, hogy nem érkezett meg az a nagy tárkocsi, amelyet a francia követségtől rendeltek. Helyette hamarosan három kétfogatot kerítettek elő. Ez a három kocsi azonban kevésnek bizonyult, ugy hogy újabb nyolc bérkocsira volt szükség. Egy autó is akadt. Alig kezdtek azonban berakodni, megérkezett mégis a francia követség teherszállító autója, úgy hogy a kocsikat kifizették és elbocsátották használat nélkül. A vámnál mindössze kétszáz koronát fizettek az érkezők. A podgyászokat felrakták a harmincnégy súlyos ládával együtt a teherautóra és beszállították a Hungária-szállóba. Úgy értesülünk, hogy valószínűleg Sandri lesz a jóvátételi bizottság főnöke. Magas olasz úr, hosszú fekete szakállal. Fázósan burkolódzik a télikabátjába, úgy robogott a „Hungária" elé. Egyébként magyarul is beszél. Mára várták Flowers urat is, aki a pénzügyi bizottság vezetője lesz, ő azonban csak holnap fog megérkezni. Sandri és Ban a Hungáriában, Herbert pedig a Ritzben szállottak meg. A jóvátételi biztottság olasz tagjait Noseda tábornok ma estére vakcsorára hívta meg a Ritzben. A hetvenéves Ilosvay Lajosnál negyven éve tanít a műegyetemen, új problémákon dolgozik, új könyvet ír és eladja a könyvtárát, hogy félni tudjon (Saját tudósítónktól.) Ilosvay Lajost, a tudós professzort leleplezték a barátai. Hiába dolgozik friss erővel a laboratóriumában és íróasztalánál, hiába ül a katedrán és vezet tudományos társaságokat, kérlelhetetlenül megállapítottákróla, hogy már hetvenéves. A korút megcáfolni nem tudta, de az öregséget annál könnyebben. Semmi mérséklet a munkában, semmi pihenés: Ilosvay Lajos a műegyetemen fontosan megtartja óráit a kémiából, a Természettudományi Társulat elnöksége mellé éppen most vállalt még egyet az Erzsébet Népakadémián, új könyvet ír, friss problémákon dolgozik, csak éppen nem politizál. A hétéves képviselősködés, az államtitkárság egészen a múlté. Ez az egyetlen terület, amelyet hetvenéves nyugalommal néz és amelyből nem kér többé. Este nyolc órakor, amikor felkeressük, előttünk nyit be a lakásába. A műegyetemről jön, a tapi munkából, amelyet hogy még mindig menyséyire szeret, nyomban elárulja, amikor a múltat kezdjük nyitogatni. — Negyven esztendő alatt— mondja — a tanítványok egész légióját bocsátottam útjára: sok-sok ezer technikust a magyar tudományosságnak". Megemlékezik Lengyel és Than, professzorokról, akiknek tanársegédje volt, azután a külföldi licitulmányok emléke újul fel, a Parisban eltöltött idő Berthelot mellett. A termokémiai viszonylatok kutatásában dolgozott együtt, a híres franciával, aki azután az agrikultur kémiáit kezdte, de ekkor, 182-ben visszatért hazájába, a pestiműegye"temre,. m ahol mindmáig tanít. Nevek merülnek. .'fel, maga tudomány oszlopai, akik tanítványai voltak: Zemplén Géza, dr. Szarvasy Imre, Pfeiffer.." jRek.. 'löTSágá alétt' avatták fel az első. tedmikus doktort, Zselinszky Szilárdot. A mult emléke, de a tudomány erejével a jelené mégis sok tudományos munkája és számos felfedezése, amellyel előbbre vitte a kémiát ésa magyar nevet megismertette a világgal.-Xe váljon, csak a mult hozott tőle új produkciókat? A válassza mást mond . Most írom a Természettudományi Társulat megbízásából, uj kiadását 1888-ban megjelent könyvemnek, „A kémia alapelvei"-nek. Az uj kiadás tulajdonképpen uj munka, hiszen annyi minden történt azóta . . . Uj problémákon is dolgozom. A folyós levegőben keresem a nitrogén-oxidációs termékeket, foglalkozom a vanadin és titánsavalk egyimás mellett való felismerésével és ebben az évben, közöltem a szagos vegyületek és kémiai összetételük közötti kapcsolatról szóló tanulmányomat. A téma azután a tudós kedves Természettudományi Társulata, amelynek ma már 19.000 tagja van. Itt elnök és a Társulat lapjának, a népszerű Természettudományi Közlönynek, (a 15.000 példányos magyar tudományos lapnak!) Than professzorral együtt alapítója és szerkesztője. Ha mindehez hozzátesszük, hogy rendes és igazgatósági tagja az Akadémiának, hogy nyugalmazott államtitkár és udvari tanácsos, úgy érezzük, hogy erkölcsiekben megkapta azt, amit tudományával megérdemelt. De egyebekben ? Éppen azzal foglalkozik most, hogy hatalmas könyvtárának legértékesebb részét eladja egy amerikai vevőnek. — Meg kell enni a könyveimet, — mondja szomorú megadással —, másképpen nem tudunk megélni. Eszünkbe jut: ha nem a tudomány zászlóvivőjének szegődik, hanem elmegy valami praktikus életpályára, például gyári vegyésznek, milyen másképpen alakult volna a sorsa. Nevet az ötleten. A geszti sírboltban Küldöttségek a harmadik évfordulón Tisza István sírjánál — Tisza unokái Geszt, október 4. Tisza István emlékeinek kultusza abban az arányban nő, amilyenarányban távolodik az idő az októberi forradalom véres alkonyatától, amikor Tisza Istvánt meggyilkolták Két esztendővel ezelőtt — az első évfordulón — csak Tisza István legközelebbi barátai utaztak le feesztre, tavaly már nagyobb számban verődtek össze a régi hívek, az idén pedig a tigeszti temető sírboltja felé már egész kocsisor, zár indokolt, amely a különféle egyesületek és vármegyék képviselőit vitte. Sőt ezen a harmadik évfordulón már a környékbeli" falvaik küldöttségei is megjelenteik Tisza István sírjánál, mintha a magyarság felett egyre, jobbanbeboruló látóhatár hátterében mindinkább nagyobb méretekben nőne meg a forradalom vértanújának tragikus alakja. Három akácfa Október harmadikán a fewra-'ret-ötát-ws'AiteMi indultak el Girontéról, az utolsó vasúti állomásról a kocsik Geszt felé. Ott voltak Tisza István huszárezredének tisztjei, a munkapárt korifeusai, Bihar, Sopron,Tresszprém és Jászkun megye kiküldöttei, a csendőrkerület, a debreceni egyetem és a Bihari Szövetségképviselői. Tisza István uradalmai ezidőszerint huszonegyezer hold földet jelentenek, ezelknek az uradalmaknak tisztjei is elindultak volt uruk sírboltja felé. Az országúttól, amely Geszt felé halad, jobb felől, puskalövésnyire, három kis akácfa áll bent azeleteken, az a három akácfa már a román határt jelenti. Feltűzött szuronnyal ott posztolnak az oláh előörsök. A báróim akácfán túl a bágyadt őszi nap fényében megcsillannak a messzeségben Arany János városának tornyai. A megszállott Szalonta tornyát a következő fordulónál elnyeli a messzeség és a kocsik csakbarnar Geszt alá érnek, amelynek fáiközül kiemelkedik a borosjenői Tisza-nemzetség vöröstetejű kastulya. A gyászünnep a kriptánál déli részén a sírbolt, amelyet még Tisza Kálmán építtetett. A kripta ajtaja felett kőcímer, sisakos vitéz egyik kezében kardra tűzött török fejet, másik kezében liliomokat tart. A kripta ajtajánál már összegyülekezve várakozik a geszti nép, akik mikor a küldöttségek megérkeznek és koszorúikkal levonulnak a kriptába, rázendítenek a régi református halottas énekre. Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére. Kálvinista egyszerűséggel folyik le a gyászünnepély, rövid beszédek kíséretében helyezik el koszorúikat a küldöttségek az egyik legalul fekvő, kriptanyilás előtt, melynek vörös márványtábláján a magyar történelem sokatmondó dátuma jelöli meg Tisza István halálának napját. Meghalt 1918 október 31-én. Tőle jobbra fekszik két gyermeke, ifjabb gróf Tisza István, aki pár nappal utóbb követte a halálba édesapját és Tisza Juliska, aki még a kilencvenes években gyermekkorában halt meg difteritezben. A gyászünnepélyen, a Tisza-család részéről ifjabb gróf Tisza,István özvegye, gróf Tisza György és báró Radvánszky Béla, Tisza István unokaöccsei jelentek , meg a kriptában. Az ünnepély után a küldöttségek tagjai tisztelgésre jelentek meg Tisza István özvegyénél, aki a geszti kastély nagy könyvtártermében fogadta vendégeit. Tisztelgés a nagyasszonynál ^r^ktéma.HMiUifl-dilr-nntrlnn fíprr?H'f~v Lajos ugy Üdvözölte Tisza István özvegyét, mint aki a nagy magyar sorsában leghűségesebb osztályrésze volt. Tiszáné nagy karosszékben ülve hallgatta ezt a beszédet és fekete ruhájában őszülő haj koszorújával, finom arcvonásaival igazi nagyasszony benyomását tette. A gyászünnepály résztvevőit a geszti kastély várta vendégül ebédre. Az inasok, kik a gazdag dinert felszolgálták, szintén fekete gyászruhát viseltek. Kálmán kalászbojtár •Rím**" A geszti - Würfef" tömör hangulatában, mint napsugarak, élnek Tisza István kis unokái. Ifjabb gróf Tisza Istvánnak három gyermeke maradt: a hétéves Tisza Kálmán, az ötéves Tisza Jolán és a négyéves Tisza József. A három gyermek közül a hétéves Kálmánka kelti maga iránt a legnagyobb érdeklődést. Rendkívül okos, érdekes, bátor fiúcska. Régi arckilpek között kutatva ez a fiúcska juttatja eszünkbe legélénkebben Tisza István gyermekkori arcvonásait. Kálmánka nemrégiben elszegődött juhászbojtárnak, mert a birkákat különösen szereti. Kis penny-lovára ülve, csizmásan és lovaglóruhában a lovász kíséretében naponkint átlovagol a távoli uradalmakba is és igen közvetlen barátságot tart fenn a komoly, idősebb gazdatisztekkel, akik rajongva szeretik az értelmes és okos fiúcskát. Néha, mikor megfigyelik, gesztusait és mondásait, egymásra néznek és azt mondják: — Egészen olyan, mint a nagyapja, ám a kis Kálmánka csak homályosan emlékszik Tisza István,ra és ha megkérdik felőle, csak annyit tud a nagyapjáról, hogy nagy fényes pápaszeme volt, amellyel fii sókat játszott.