Pesti Napló, 1922. április (73. évfolyam, 75–98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

Szombat PESTI NAPLÓ / 1922 április 1­3 Nem lehet már olcsón meghalni sem A temetési árak emelésére készülnek (Saját tudósítónktól.) Meghalni . . . Sok­­ember, amikor már minden elveszett, amikor összeomlott az a nagy épület, amelynek apró tégláit egy egész életen keresztül hordta sza­kadatlan Szorgalommal, vágyakozó szomorú­sággal sóhajt fel: meghalni. Az anyagi csapá­sok, veszteségek k­innánként lebegtetik előt­tünk a nagy gondtalanságot, a halált. Pedig a halál nem olcsó mulatság, a halál sok befek­tetést kíván, ma meghalni is csak gazdag em­bernek érdemes. Ha szegény ember a­ megbol­dogult, hátramaradott hozzátartozói megsirat­ják, eltemetik és keservesen nagyot sóhajt­tanak. — Isten nyugosztalja, de sok pénzbe került, hogy meghalt. Az árak nagy versenyfutásában a halál sem lett olcsóbb, sőt sok százalékkal emelke­dett az ára. Mikor a beteg végső perceit éli, már nagyon sokba került, orvos, gyógyszer, kezelés, röntgen, operáció stb. Amikor meg­halt, értesíteni kell a tiszti főorvost, aki ki­küld egy tisztiorvost, ez megvizsgálja a halot­tat és kiállítja róla a halotti bizonyítványt. Ez díjmentes, se a tisztiorvosnak nem kell fizetni, se a bizonyítványt nem terheli bélyegilleték. Az anyakönyvi hivatalnál is be kell jelenteni a halálesetet, itt a hátramaradottak kivonatot kapnak, amelyre tizenötkoronás bélyeget kell ragasztani. Amikor a bejelentések megtörténtek, sír­helyet kell venni. Budapesten a legolcsóbb sír­hely az új temetőben húsz korona, a legdrá­gább a kerepesi temetőben hatezer korona. A temetést vállalkozó végzi, ma a legkeresettebb a főváros temetkezési vállalata. Érdeklődé­sünkre a vállalat igazgatójától a következő felvilágosítást kaptuk:: — Vannak egyszerű és vannak disztemeté­sek. Az egyszerű, úgynevezett polgári temeté­sek ára ezernégyszáz, kétezerháromszáz, há­romezer korona, disztemetéseké hatezer és ki­lencezer korona. Vannak azután természetesen ezeknél sokkal pompásabb temetések, amelyek­nek ára összehasonlíthatatlanul magasabb. Rubinek Gyula temetése például százötvenezer koronába került. Ezekben az árakban természe­tesen benne van a koporsó ára is. Megjegyzem, most készülünk áremelésre és könnyen lehet, hogy a legközelebbi napokban az árak 50—100 százalékkal magasabbak lesznek. A temetés árában természetesen nincs benn az egyházi széttartás ára. Ezt a különféle fele­kezetek különféle kulcs szerint állapítják meg. A római katolikus egyház többféle stóla­ik­jat számít. Exhumálás száz, insulás temetés ezer, segédletes ötszáz, palástos száznegyven, karinges nyolcvan, csendes felnőtt ötven és csendes gyermek harminc korona. Ehez járul még a kocsi és a villamosköltség. A református egyháznál három fokozat van. Imádságos temetés ötven, temetési beszéd­del százötven és temetési beszéddel, kiséréssel, síri beszéddel négyszáz korona. Felszámítják még ehet a villamosköltségeket. Az evangélikus egyháznál nincs temetési kulcs. A szegények nem fizetnek semmit, a gazdagok többet, a minimális stólópénz húsz, a maximális ezer korona, de ha többet ad a gyászoló család, a jótékony célra való tekintet­tel azt köszönettel elfogadják. Az izraelita halottak temetési szertartását a Chevra Kadisa intézi, amelynek főtitkára munkatársunknak a következőket mondotta: — Szegény ember temetési szertartásért Semmit sem fizet. A halottak kiszállításáért a temetőbe a községi temetkezési vállalat ezer­háromszázharminckilenc koronát, számít a sze­gény zsidó halottak kiszállítását is mi fizetjük. Ez nekünk megállapodásunk értelmében nyolc­száz koronába kerül. Január hóban nyolcvan­ezer koronát fizettünk ki a­ községi temetke­zési vállalatnak, a szegényeknek a temetést, sírhelyet, halottasházat, papot ingyen adjuk, a fizetőknél nincs határozott összeg megálla­pítva, a szegényebb kevesebbet ad, a gazdagabb többet, tíz-imszezet­ koronát. Sírhelyet már harminc koronáért kapni, télen drágább, a föld me­gfagy, nehéz ásni, most télen is ezer korona ára faszenet égettek el egy-egy sír megás­á­sánál Vannak azután különleges alkal­mak, Kiss József temetésénél például csak dí­szítésért 28­85 koronát fizettünk. A koszorú valaha nagyon olcsó dolog volt, ma ötszáz koronán alul nem igen lehet kapni, a normális koszorúk ára ötszáz és ezer korona között mozog. Amiko­r azután a temetés megtörtént. Ugyancsak ki kell nyitni az erszényt, sírkövet kell állítani. Drága a sírkő, azonban nem olyan drága, mint­­a közönség általában hiszi, három-négyezer koronáért már­ lehet sírkövet kapni. A legmagasabb árat meghatározni le­hetetlen, nagy, szép piramis van húsz-huszon­ötezer koronáért, de van olyan emlék, amely­nek ára­ a sok százezer elérhetetlen homályába vész. Aki síremléket nem tud venni, kaphat fa­keresztet nyolcszáz koronáért, amelyre ötszáz kor­onáért márványtáblát erősítenek, ebbe vé­sik az elhunyt nevét, korát és hogy nyugodjék békében. A sírok gondozását városi temetőkben a város, izraelita temetőkben a Chevra Kadisa végzi. Ennek ára kétszáz és kétezer korona között ingadozik. Mennyi sok pénz, mennyi sok szám, mind azt igazolja, hogy a halál nem olcsóbb, mint az élet. Aki az életben úr volt, annak a halála is többe kerül, mint a szegény emberé. Aki meghal, nem gondol arra, hogy milyen gondot okozott családjának, hogyan szerzik meg a te­metéshez szükséges pénzt. A halál a legna­gyobb önzés a világon, a halottak nem törőd­nek az élők gondjaival, csak alusszák fenséges, nyugodt, nagy, csendes álmukat. Requiescent in pace! . . . ai denevér-szálló kincse Heverő érték egy pestmegyei barlangban (Saját tudósítónktól.) Az idegen, aki a dunaparti szálloda ablakából kihajolva elgyönyörködik a budai hegyek kékesszürke, szélborzolta, de már tavaszra készülő láncaiban, bizonyára igen elégedett az elő­zékeny hotelier-val, aki ilyen szép panorámát terege­tett a subája elé. És nem is tudja, hogy a szép pano­ráma mögött kincsek rejlenek, kincsek, melyekre na­gyon rászorulna Csonka-M Magyarország s amelyekért csak le kellene hajolnia, ásóval, kapával, egy kis mérnöki számítással, gőzgéppel, teherautóval talán, mert hiába, a természet nem szállítja be adományait portómentesen az államkincstárba. Csak éppen le kel­lene hajolnunk a kincseinkért,­­ de csak éppen erre a lehajlásra nem telik, erre az ásóra, kapára, gőz­gépre, teherautóra, mérnöki számításokra. A kincsek tehet hevernek tovább, vízben, földön, föld­ alatt , és várják a jobb időket, várják, mikor telik majd egy­szer Magyarországon „lehajlásra, vagyis a produktív munka"­?Nak nevezett luxustételre is. Egy kiváló magyar geológus hívta fel a figyel­münket a solymári mészhegyek egy alig ismert bar­langjára, amelyet a turisták „Ördöglyuk"-nak hív­nak. A zegzugos bejáratú, hosszú barlang, amelynek furcsa mélyedéseit, még az évezredek előtt itt járt víz vájta ki, arról nevezetes, hogy a pestvidéki dene­vérek kedvenc találkozóhelye. Télidőben a denevérek ezrei lórinál, a falakon, nagy, nehéz szőlőfürtök alak­jában és alusszák ott téli álmukat. Ilyenkor, tavasz­szal altán nyújtózva repülnek elő éjszakánként ezek a balladai madarak és veszélyeztetik állítólag a női frizurákat. Idáig a d­olog csak a solymári hegyek vállalkozó szellemű turistáit érdekelhetné. Gazdasági érdekessége e denevérszállodának azonban abban a „guano"-nak nevezett földszerű rétegben rejlik, amely a denevérek ürülékéből sok méter magassá­gúvá nőtt és a legpompásabb foszfánartalmú termé­szet­es trágya. A guanó-rétegben tíz helyen végeztek próbafúrást, és ha csak az ezeken a helyeken megállapított m­eny­nyiségeket veszik számításba, mintegy ezerötszáz métermázsát találtak. Az egész barlang guano-meny­nyisége természetesen jóval nagyobb. Értékes guanó­tömeg van az ördöglyuki denevérszálló „depen­dence"-ában, a Vác melletti nagyszálló barlangban is. A száz foknál kiszárított gnano-próbákról felvett kémiai analíziseket, amelyek igen dús foszfáttartal­mat állapítanak meg, a Naturwissenschaftliche Wochenschrift egy régebbi száma érdekes és a hely­színei) készült fényképekkel illusztrált cikkben is­merteti. Erről a cikkről viszont röviddel utána a Neue Züricher Zeitung számolt be és az első cikk budapesti írója számos érdeklődő levelet kapott már külföldi érdekelt köröktől. Először Pabisch profesz­szor kért bővebb adatokat, a kiváló bécsi geológus, aki Ausztriában elfogadtatta a guanónak trágyaként való felhasználásáról szóló törvényt. Érdekes egy svájci foszfát-importcég jelentkezése, mely az Ördög­lyuk kincseinek kiaknázási lehetőségéről kér bővebb információkat. Európába és Magyarországba is ugyanis főleg Afrikából és Amerikából, a Chile és Peru előtti szigetekről importálják a guanót, amelyre Magyarországnak a háború óta különösen foszfátsze­gény búzaföldek feljavítására nagy szüksége van. A svájci importcég természetesen nem kötött üz­letet a guanóban gazdag és guanót importáló Ma­gyarországgal. Úgy járunk majd kicsiben talán ez­sel a kérdéssel is, — állapítja meg a „Naturwissenschaft­liche Wochenschrift" cikke, — miint ahogy a földgáz­zal jártunk. Már száz év előtt használták az erdélyi szászok, de a véletlenül nagyobb mennyiségben talált gáznak a kiaknázására csak a Deutsche Bank támo­gatására és vezetésével került a sor. 246 tagja lesz az új nemzetgyűlésnek Háromezernél több jelölt kért kerületet (Saját tudósítónktól.) A kormány tagjai ma délután minisztertanácsra ültek össze, amelynek legfontosabb programmpontja a vá­lasztókerületek beosztásáról szóló belügymi­niszteri rendelet letárgyalása volt. A rendelet­ tárgyalásával kezdődött a minisztertanács és értesülésünk szerint a rendelettervezeten az­ Utolsó pillanatban változtatás történt, ameny­nyiben a vidéki kerületek számát kettővel nö­velték és most már véglegesen 216-ban állapí­tották meg. Ehez járul az a harminc mandá­tum, amelyeknek sorsát lajstromos szavazás­sal fogja eldönteni a főváros és környéke, az Új nemzetgyűlésnek tehát 246 tagja lesz. A mi­nisztertanácson, amely a késő éjszakai órákig tartott, ezután folyó ügyeket tárgyaltak. Az egységes párt körében mind többet, fog­­lalkoznak az elégedetlenkedő kisgazdák ügyé­vel. Ma már, a­ vezetőkörökben is el vannak készülve arra, hogy a legközelebbi napokban kilépések fognak történni és csupán azt han­goztatják, hogy ezek nem lesznek döntő jelen­tőségűek. Rámutatnak arra is, hogy eddig a pártban három,ezernél több jelölt kért ker­ü­­letet, a kerületek száma pedig csupán 246. Több hivatalos jelölttől visszavonták­ a megbízatást A jelölések ügye ,úgy látszik még azokban a kerületekben sem tekinthető véglegesen elin­tézettnek, ahol­ a hivatalos jelölés már megtör­tént. Sokan felhozzák azt, hogy egyes kerüle­tekben a hivatalos jelöltek egyénileg teljesen alkalmatlanok. Értesülésünk szerint ezeket a kifogásokat méltányolták az intézőbizottságban is, ahol több már kijelölt hivatalos jelölttől a megbízatást újból visszavonták. Az elégedetlen kisgazdák mozgalmukat mind céltudatosabban folytatják tovább. A ve­zetők jelenleg pártköznek alkalmas helyiséget keresnek Budapesten, ahonnan egységesen irá­nyíthatják a vidéki szervezeteket. A hivatalos jelöltek közül kimaradt volt kisgazdaképvise­lők legnagyobb része e csoporthoz c­atlakozik, de számítanak még mások támogatására is. Miről tárgyalt Bethlen a szegedi zsidó küldöttséggel? Jelentették a lapok, hogy gróf Bethlen Ist­­ván miniszterelnök Szegeden való tartózko­dása alkalmával kihallgatáson fogadta dr. Riedl Samut, Wimmer Fülöpöt és Bokor, Adolfot. Az audienciával kapcsolatban az a hir terjedt el, hogy a küldöttség, ame­lyet a­­ zsidó hitközség deputációjának ne­­­veznek, felajánlotta a­ szegedi zsidóság tá­mogatását az esetre, ha gróf Teleki Pált visszaléptetik s helyette egy régi munkapárti politikust jelölnek. Az ügyben most nyilatko­zik Wimmer Fülöp, aki egy szegedi­­újságíró­nak ezeket mondja: — Az a küldöttség, amelyben én is részzt vettem, megrendelt küldöttség volt. A mi­niszterelnök úr le akart, bennünket szeretni gróf Teleki Pál érdekében és ezért dr. Aigner, Károly főispán ur közbenjöttével kihallgatá­son fogadott bennünket. A kísérlet kudarcot vallott. Ez­­történt. Minden más kombináció kitalálás. Sréter István nyilt levele Sréter István volt honvédelmi miniszteri nyílt levelet intézett a szini k épyl­et választói­,­hoz. Ebben a többi között ezt mondja: — Megmásíthatatlan, a politikával össze nem függő körülmények kötelességemmé te­­­szik, hogy a március 12-én nekem újra fel­ajánlott nemzetgyűlési mandátumról lemond­jak és a nyilvános politikai szerepléstől — legalább is egyelőre — tartózkodjam. Arra kérem a választóközönséget, hogy a közelgő választásoknál legyen óvatos, hazánkban hemzsegnek a konjunktúra-politikusok, a po­litikai köpönyegforgatók, a délibábu­zok, a napraforgót utánzók s válasszanak olyan kép­viselőt, aki elvhti s a párt elveit nem egyéni érdekből, vagy célszerűségből, hanem önzet­len meggyőződésből vallja. És még egyet meg kell mondanom: szegény embernek nem való a politika. Meinrichék visszautasítják a liberális korszak elleni támadásokat A Nemzeti Polgári Párt belvárosi pártszer­vezete szombaton este nyolc órakor pártvacso­rát rendez, amelyen Gaál, Vilmos kúriai bír­ó válaszol Rakovszky Istvánnak és Halles Ist­vánnak a liberális korszak ellen intézett leg-utóbbi heves támadásaira.

Next