Pesti Napló, 1922. augusztus (73. évfolyam, 172–197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
Kedd zeti demokráciát akar. Ehez minden társadalmi osztály és az egész nemzetgyűlés összefogására van szükség. A belügyminiszter az internálásokról és a sajtóról Huszár Károly elnök ekkor öt perc szünetetrendelt el. Szünet után Szcitovszky Béla alelnök elnökelésével folyt tovább az ülés, Rakovszky Iván belügyminiszter következett felszólalásra, aki az internálások kérdésének részletes fejtegetésével kezdte beszédét. — Az internálás nem büntetés. — mondotta beszédében — hanem preventív intézkedés, arra vall, hogy megelőzze az állam ellen esetleg elkövetendő bűnöket. Az internálásnak a munkásság ellen semmi éle nincs, a táborokban tulajdonképpen árdrágítóknak van helyük. — Akik jó pénzért kiszabadulnak! — kiáltotta közbe Peyer Károly. — Az internálást ma már egyedül a belügyminiszter rendelheti el, az előzetes őrizetbevételt a kormány sokkal szűkebb körre akarja szorítani, mint eddig volt. A rendőri felügyelet majdnem teljes egészében megszűnik. Ha az Internáltak számát vesszük tekintetbe, mindenki megállapíthatja, hogy az egész intézmény kihalófélben van mér. Míg 1919-ben 2800 politikai internált volt, ma már ezeknek száma mindössze 150—300. Hogy ezek a rendszabályok teljesen megszűnjenek, annak előföltétele, hogy a közvélemény egy része hagyjon föl végre teljesen a forradalmi mentalitásat. Beszéde második felében a sajtórendészet leülésével foglalkozott a belügyminiszter. Kifejtette, hogy nem tartaná helyesnek az előzetes cenzúrát, de lehetetlennk tartja a teljes szabadság helyreállítását is. A kormány a kivételes hatalommal megadott engedéllyel nem fog élni mindaddig, amíg a lapok a konstrukció útján haladnak, erre az eszközre a kormánynak azonban szüksége van. Nem hajlandó a múltba visszanyidóan élni ezzel az eszközzel, amelyet csak a legvégső esetben kíván igénybe venni akkor, ha rendszeres aknamunka folynék az állam ellen. Disztingválnunk kell, mert vannak jó és rosszhiszemű egyének. Jóhiszeműek azok, akik a kormány ellen foglalnak állást és nem az állam ellen, mindenkinek vigyáznia kell azonban, nehogy a kormányt támadva, az államot buktassa meg. A rosszhiszeműekkel szemben pedig a kormány becsületesen teljesíteni fogja kötelességét, hogy minden izgatást megakadályozzon. A választási visszaélésekről szóló vádakra azt felelheti, hogy a hatósági közegeknek gondoskodni kell arról, hogy mégegyszer meg ne ismétlődhessék a forradalom. Azok a hatóságok, amelyek az izgatókkal szemben eljártak, hivatásukat becsületesen teljesítették. A tisztviselőknek joguk volt oda szavazni, ahova akartak, a tisztviselő azonban ne agitáljon, ne exponálja magát azzal a kormánnyal szemben, amelynek engedelmességgel tartozik, mert ez a fegyelemmel nemér össze. A kormány egyébként ezeket sem üldözi. Nemcsak a kormánypárt követett el hibákat, az ellenzéknek is meg kell vallania, hogy az ő eljárásuk egyáltalán nem menthető. Lehetetlen azonban, hogy ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozzunk. Végezetül arra reflektált a belügyminiszter, amit Peidl Gyula mondott a lelkek kibéküléséről. A kormány nem kezdheti a békét, mert kényszerhelyzetben van, az állam exisztenciáját kénytelen védelmezni. A képviselők éljék be magukat a törvényhozói mentalitásba s akkor rövidesen helyre fog állni az összetartás. Pailavleini a papírügyben 3 tilenctagu parlaszassípi társcság kSkítÉsíÉs&í stéri Ezután őrgróf Pallavicini György indokolta meg határozati javaslatát. Bejelentette, hogy kilenctagú parlamenti bizottság kiküldését kéri a papírkérdés megvizsgálására. Szcitovszky Béla elnök erre megállapította, hogy miután a vita le van zárva, új indítvány benyújtásának már nincs helye. Őrgróf Pallavicini a továbbiakban Eckhardt Tibor beszédével polemizált; lehetetlennek mondotta, hogy a miniszterelnök megbíz egy képviselőt az ő nevében való felszólalásra. Fentartja, hogy a papírellátás terén visszaélések történtek, bizonyos lapoknak olcsóbb papírt adtak kiviteli engedélyek révén. Reméli, hogy a miniszterelnök nem fog visszaéléseket eltűrni. Végül Szakács Andor szólalt fel a délelőtti ülésen az általános titkos választójog elfogadására irányuló határozati javaslatának indokolására. Beszéde közben Szcitovszky Bélaelnök, miután az idő két órára járt, az ülést délután négy óráig felfüggesztette. PESTI NAPLÓ 1922 augusztus 1. C. A pénzügyminiszter részletes programonja az árambázisításról a délutáni ülésen A délutáni ülésen először Szakács Andor befejezi beszédét melyet félbeszakított. Kátay pénzügyminiszter volt ezután a délutáni ülés miniszteri szónoka. Részletesen foglalkozik az indemnitási vita során az elhangzott felszólalásokkal. Elsősorban Strauss István beszédével polemizál. Strauss István ugyanis, aki az állami legfőbb számvevőszék elnöke volt, kifogásolta, hogy az indemnitási javaslat alapjául az 1921—32. évi kötségvetés előirányzatát vették, költségvetést nem nyújtott be a kormány, ámbár tíz milliárddal több bevételt állítottak be. A pénzügyminiszter, szerint az 1921—22. évi költségelőirányzatot kellett alapul venni, mert ez számol olyan kialakult viszonyokkal, amelyek már tisztán láthatók. Ez áll a zárszámadásra is. A zárszámadás beterjesztésének az az előfeltétele, — válaszolja Straussnak, aki kifogásolta a zárszámadások hiányát is — hogy vád is legyen, amelyre támaszkodni lehet és amely ne nyújtson alapot különféle kombinációkra. Az IMI—22. évi költségvetés pedig erre egyáltalán nem alkalmas. Ezután még a költségvetési előirányzat berendezését és rovatrendszerét ismertette, majd áttér Nagy Emil javaslatára. — Ártatlannak látszik ez a javaslat, pedig az irányzata annál veszedelmesebb. Arról van szó ebben, hogy itt van egy rossz pénzügyminiszter, aki nem akar áldozni, azt mondja, nincs pénz. Itt van egy jó képviselő, aki meg akarja adni a felhatalmazást akkor, is, ha nem áll rendelkezésre megfelelő pénz. Amikor én átvettem a pénzügyi tárca vezetését, a dekadencia állapotában voltunk. Hivatali elődöm tervei összeomlottak, tanácstalanság fogta el a közönséget. Hegedűs Lóránt az ő szuggesztív hatásával akarta helyreállítani az egyensúlyt s amikor összeállítottuk az első költségvetést, mégis kitűnt, hogy igen jelentékeny a deficit. Ez hozta az összeroppanást és bizonyította azt, hogy ilyen szuggesztív hatásokkal nem lehet a helyzetet megmenteni. Gyökerekbe ható restaurációs munkálatokra van szükség és elsősorban a budget egyensúlyát kell megteremteni. Erre a munkálatra vállalkoztam én. És a pénzügyi programmom tengelye. U| licitaágyaiés ker£§i a n £ 23 KS»!t<.yit!és Ennek egyik eszköze a kiadások apasztása. Itt számolnunk kell, hogy az érdekelteknél igen erős ellentállásra találunk és a pénzügyminiszter maga nem is tud kellő eredményt e téren elérni. Szükség van a nemzetgyűlés támogatására. Ez nem történhetik valami takarékossági bizottság felállításával ezidőszerint, mert először a kormányzatnak kell tisztában lennie a maga szükségleteivel és a maga politikai irányzatával, amit a költségvetésben kell lefektetnie. Ilyen költségvetés, amely már a trianoni határokkal számol, készül és meg is alkottatott az 1921—22. évi előirányzat. Az új költségvetés előmunkálatai már folyamatban is vannak. Eddig azért nem volt megalkotható, mert nem tudtunk tisztán látni az egyik legfontosabb kérdésben, a tisztviselőkérdésben, hiszen a létszámapasztás június 30-ikával történt meg. Nem láttunk tisztán a másik nagyon fontos résznél, az államadósságok alakulásánál, a bevételek alakulása tekintetében és meg kellett várnunk a kormány programmját. Az új költségvetés azonban mihamarabb a nemzetgyűlés elé kerül és akkor lesz aktuális, hogy kiküszöböljük mindazt, ami jelenlegi helyzetünknek meg nem felel, azonban már előre mondom, ne méltóztassék úgy tekinteni a felsorolt, kiadásokat, hogy abból majd valami ajándék vihető a választási kerületek számára. Az állami üzemek tartsák el magukat Ezután az állami üzemek kérdését fejtegeti. Ezeket elkülönítették, mivel ezeknek az üzemeknek legalább is el kell magukat tartani. Az állam a háborús években sok terhet vállalt magára, amit azelőtt a község és városok háztartása viselt. Ezeket az állam szükségképpen át fogja adni és e költségek fedezésére nyújtotta be az egyenes adójavaslatot. Részletesen ismerteti, mennyire haladt a termelő munka a román invázió óta. Különösen fejlődött a vasipar, amely mondhatni, egészen áttért már a békés termelésre, nagy a fejlődés a villany- és gépiparban, amelynek 86%-a megmaradt a csonka országban és ez adja a legerősebb exportot. A csont- és faiparnak 23 %-a maradt meg, nem kedvezőtlen a bőripari és textilipari helyzet. A textiliparban az új alakítások, valamint azoknak a terveknek megvalósítása rövid időn belül lehetővé teszi, hogy négy és félmillió kilogramm zsíros gyapjút, amely idehaza megterem, fel lehessen itthon dolgozni. Szépen halad a konzervipar, amely a háború során keletkezett. 1922-ben 4—5 milliárd lesz a deficit A kereskedelmi mérlegünk 1921-ben 20—10 milliárdos passzívummal zárult. Ennek részben az az oka, hogy a mezőgazdasági terményeknek exportja ebben az esztendőben még nem bonyolódott le, hanem, áthozatott az 1922 esztendőre. Ez magyarázza meg, hogy az 1922. évi költségvetés kedvezőbb, a deficit 1,5 milliárd korona lesz, azonban ez nem teljes javulás, hanem csak áttolódás a múlt évről. Nem jelenti tehát, hogy olyan feleslegeink is volnának, amelyeket saját kárunk nélkül feláldozhatunk. A beruházások során megemlítette, hogy 268 millió koronát fordítanak mozdonyok beszerzésére, 555 millió koronát vasúti kocsikra, egymilliárdot az államislakásépítkezésre, 100 millió koronát elemi iskolai épületek helyreállítására. Több beruházási tétel mellett megemlítette, hogy új új építésre felvett 30 milliót az állam utaknál, félévre, 32 milliót törvényhatósági és egyéb utak céljára, amihez hozzájárul még másik 30 millió korona a legutóbbi minisztertanács határozata alapján. Voltaképpen ezek az úti ügyek nagyrészt nem is állami ügyek. Egy 20. évi törvény szerint az államnak nem is kell hozzájárulnia ezekhez az útépítési költségekhez. A munkások foglalkoztatása ügyében felemlíti a margithídi, margitszigeti munkálatokat, a pestvidéki lecsapolást. A vízügyi társulatok részére 10 millió koronát engedélyeztek. A budapesti kikötő építkezése céljára — amely munkát a franciákkal együtt látunk el — külföldi kölcsönt vesznek fel. A tárgyalások meglehetős előrehaladt stádiumban vannak és biztos remény van arra, hogy ezt a külföldi kölcsönt a párisi piacon rövidesen el is lehet helyezni. Igaz, amellett is lehet mondani még, hogy mindez nem elég, de könnyebb annak az álláspontja, aki nézi, nehezebb azé, aki végzi. A beruházásokhoz — adó kell A fedezetlen papírpénz problémájáról beszélt ezután, szemrehányás hallatszik, hogy ha bankót nyomatnak, miért nem teszik ezt beruházási célra is. Erre az a válaszom, — mondja — azén, mert valami rosszul történik, abból nem következik, hogy tovább menjünk és még rosszabbat is tegyünk, mondván, lássuk uram-' isten, mire megyünk ketten. Mint más téren, ezen a téren sem szentesítheti a cél az eszközöket. Ilyen módon fedezetet teremteni a bankjegynek nem lehet. Ilyen módon beruházásokat végezni, kiadásokat elhatározni nem lehet. Erre azt mondom, kérek megfelelő és általam is helyesnek tartott bevételeket. Ha a nemzetgyűlés ilyen új beruházásokat határozna el, akkor határozza meg azokat az adókat is, amelyekből ezt a beruházást meg lehet csinálni. Nem engedem a kérdést úgy feltenni, hogy jó volna célszerű és helyes kiadásokat tenni, de van egy pénzügyminiszter, aki nem engedi. Ma az a kérdés: vannak helyes, célszerű, szükséges kiadások, ezek részére fedezet szükséges. Ezt biztosítani lehet vagy papirospénzzel, amely hátránnyal sújtja azokat a munkásokat és szellemi munkásokat, akik fizetésből élnek, vagy fedezni lehet úgy, hogy fedezetet adnak azok, akiknek válla több terhet bír el. Hangsúlyozza, nem mehet abba bele, hogy a bankóprés igénybevételével biztosítsa a kiadások fedezését, olyan kiadásokét, amelyek mellőzhetők, vagy amelyek céljára más után lehet fedezetet találni. Ez lehet részemről régi felfogás, de nem tágíthatok mellőle. A lapokban megjelent az, hogy távozásom egyszerű személy változást jelent csak, de semmi esetre sem jelent változást a pénzügyi politikában. Ennek az lehet a magyarázata, — jegyzi meg a pénzügyminiszter — hogy a szótlanul dolgozók táborából emelkedtem ide és feltehető, hogy távozásom után újra a szótlanul dolgozók táborába térek vissza. Majd így folytatta: — Első voltam azok közt, akik pénzügyi kérdésekkel foglalkoztak, aki azt mondotta, kérlelhetetlenül le kell számolnunk azzal a helyzettel, amelybe kerültünk és ezen az alapon kell berendezkednünk. El kell fogadnunk a változott viszonyokat és mint első beszédemben mondottam, el kell ejteni minden reményt, amely a 10—20 Centimes korona elérésére irányul. Azt tartom, hogy ez lesz a békés és a legmegfelelőbb fejlődés. Be kell szüntetni a bankóprés igénybevételét Ezután az egyes társadalmi osztályok és rétegek között a megértés szükségességét