Pesti Napló, 1923. január (74. évfolyam, 1–24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
"Wolffék hamisnak deklarálták a saját választási névjegyzéküket "(Saját tudósítónktól.) A Központi Választmány ma délelőtt Folkusházy alpolgármester elnöklésével illést tartott, amelyen Wolff Károly és Buday Dezső azt állították, hogy a választási névjegyzékeket meghamisították. Budán Dezső azzal támogatta ezt a kijelentését, hogy a IX. kerületben a lakosságnak kilencvenkét százaléka keresztény és mégis hatvan százalék „destruktív" szavazatot adtak le. Wolff Károly szerint a házmesterek tendenciózusan szolgáltatták az adatokat és ezért megbízhatatlan és hamis választóilista alakult ki. Indítványára a Központi Választmány elhatározta, hogy a belügyminisztertől — január 10 helyett — újabb határidőt kér, hogy a felülvizsgálás munkáját alaposan elvégezhessék. Wolffék kijelentéseire megszólaltattuk Vázsonyi Vilmost, aki a következőket mondotta munkatársánknak: " Becses és értékes ez a vallomás, amit ezek az urak tettek s amelyben hamisnak deklarálták azt a listát, amilyet ők állítottak össze. Annyira magukra akartak maradni a névjegyzék összeállításánál, hogy a biztosított kisebbségi képviseletet ravasz trükkel kijátszották és a kisebbség biztosított helyeit a többség tagjaival töltötték be. — Mi érezzük, hogy a listák hamisak és melegen ajánljuk, állapítsák meg hivatalosan házról-házra, hogy kik kerültek bele olyanok, akiknek nem volt választójoguk és kik maradtak ki, holott rendelkeztek választó jogosultsággal. Bizalmi embereink egyes házakra vonatkozóan érdekes ilyen adatokat állítottak össze. Egyebekben van egy szerény javaslatom, amely ha nem is lehetetlenné, de kockázatossá teszi a hamisítást. A választók ideiglenes névjegyzékét tessék két példányban közszemlére kiállítani, az egyik példányt betűrend szerint, a másikat házak szerint összeállítva. Ennek annál kevésbé van nehézsége, mert amúgy is házak szerint történt az ösz.sseírás. Ha azonban csak betű szerint teszik közszemlére az íveket, rövid idő alatt nincsen euiberiia, aki a hamisításodat kiderítené. Ellenben minden házban, minden lakó rá tud mutatni a hamisításra, ha a lista házanként mutatja ki a választókat. A Központi Választmány a felülvizsgálatra önmagának térmeghosszabbítást, csodálatos módon nem kértmeghosszabbítást a választóközönség számára, amely elsősorban hivatott az ellenőrzést gyakorolni és jogait megóvni. A Demokrata Pártban egyébként bizonyos derültséggel tárgyalták Wolfféknak azt a kijelentését, hogy bizonyára hamis volt a választói lista, mert az ő pártja olyan helyen is kisebbségben maradt, ahol a lakosság kilencvenkét százaléka keresztény. Tígy látszik,— mondották — hogy Wolff még mindig nem akarja megérteni, hogy az, ha valaki keresztény, még nem jelenti azt, hogy egyben híve Wolff politikájának, sőt a tények szerint éppen az ilyen erősen „keresztény kerületekben érte Wolffékat legnagyobb csalódás. Szeretiük kell egymást, ha vissza akarjuk szerezni integritásunkat Vázsonyi újévi lsszéja a belső és külső helyzetről (Saját tudósítónktól.) Újév napján a demokrata párt nevében Benedek János elnök üdvözölte a párt vezérét, Vázsonyi Vilmost, aki nagy beszédben válaszolt az üdvözlésre. Avidám szilveszterről beszélt elsősorbani, amely felülmúlja a jókedvben az utóbbi évek szilveszterét, de amely nem az igazi kedvből fakadt. — A társadalomnak elvették a munkakedvét — mondotta többek között — és ez az, amit elsősorban visszakövetel ennek az országnak a lakossága. Vissza kell adni a társadalomnak az életkedvét, vissza kell adni az országnak a jagoszme varázsát és tiszteletét és a munka becsületét. Meg kell szilárdítani azt a laza kérget, amelyen mindannyian mozgunk, mert ez a kérés-«roppanhat a latpudc alatt és-Mi ittindnyájan elsülyedhetünk. Az a ficámság, amitszilveszterkor imitünk, a siralomház vidámsága, mert a siralomházban is van bor és jó étel, de a siralomház mögött ott van a sápadt halál, ott van a kétségbeesés. Ezután a középosztály nagy terheiről és az új adókról beszélt, élesen kritizálva a kormány adópolitikáját. Beszélt, a tisztviselők helyzetéről. — Magyarországnak van egy nagy tisztviselői kara, amelynek ahelyett, hogy olyan fizetést adnának, amiből meg tudnak élni, kivonják a gazdasági élet jelenségei alól. Nem helyes, hogy természetbeni ellátást kapnak. A magyar tisztviselői karnak az a létszáma, amely szükséges Magyarország számára, a legjobb fizetést és a legjobb megélhetést érdemel. De a jogegyenlőségbe ütközőnek tartom azt, ha Magyarországon egy társadalmi osztályt kivonunk a gazdasági élet jelenségeinek következményei alól. Foglalkozott a jóvátétel kérdésével és bírálta a kormány külpolitikai orientálódásait. — Nem Keniat basának kell küldeni diszkardot — folytatta — s nem az olasz feketeingeseknek kell udvarolni, hanem megszerezni az európai nagy demokratikus nemzetek szimpátiáját és támogatását s akkor minden országban akad ennek a nemzetnek szövetségese. Sem a jóvátétel kérdését, sem pedig az integritás kérdését nem oldhatjuk meg máskép, csak a belső egység és az egybeforrasztó, egyenlő jog alapján. Azt az irányt kell követnünk, amelyet Kossuth Lajos és Deák Ferenc mutatott meg nekünk, az egyik az intranzigensség, a másik a békülékenység útja, ám mindketten a magyarságnak az európai nagy áramlatokba való belekapcsolódást képviselték, az igazi nemzeti eszme megóvásával. Egyes európai államokban a frázisok politikáját élik, nekünk azonban nem lehet ezt a luxust űzni, hogy szabadjára eresztjük a politikai bolondságokat, hogy a gyűlölködés tüzesóráját szabadon hajigálhassák... Ha mi meg akarunk élni, nem szabad követnünk a gyűlölködés politikáját. Ha vissza akarjuk szerezni integritásunkat, akkor szeretnünk kell egymást, mert a demokrácia és az egyenjogúság egybeforrasztó erejével érhetjük el csak célunkat. mi I 1DSMEI IS VI, Révay ucca 18 SZOMBATON 7&sa&ssa REGGEL 11 ÓRAI Q PESTI NAPLÓ 1923 3ann*t & 2 Szerda _ Mi van most Petőfi szülőházában ? (Saját tudósítónktól.) A fővárosban szemünk láttára zajlottak le a Petőfi-ünnepségek, de ünnepelték őt az egész országban és a külföldön is. A vidék Petőfi-ünnepségeiről most beszámolnak azok a vidéki újságok, melyek ma érkeztek Budapestre, egyikből és másikból közölhetünk itt részleteket mutatóba, mert hozzátartoznak a nagy centennárium történetéhez. A költő szülővárosának, Kiskörösnek hetilapja vidéki újsághoz szokatlan és gazdag Petőd-számot adott december 31-ikén. A cikkek között legérdekesebb az, amely leírja, hogy mi van ma Petőfi szülőházában? A kiskőrösi Petőfi-házban ma egyetlen, a költő életéből származó relikviát sem őriznek. Csupán az utcára néző szobácskának, melyben a község halhatatlan nagy fia először pillantotta meg a napvilágot, falain függnek százszámra ama koszorúk szalagjai, melyekkel a kiskőrösi Petőfi-ünnepély alkalmából "áldozta a költő emlékének vidékül "jogi küldöttségek s Kiskörös község közönsége és istolái. A szobában elhelyezett asztalon vaskos emlékkönyv fekszik, melynek lapjait a látogatók névaláírásukkal és emléksorokkal töltötték ki. A Petőfi-ház külső és belső tisztasága özvegy Márk Bertalanná érdeme, ki a ház egy részének díjtalan lakhatása ellenében gondozza és takarítgatja Kiskörös községnek ezt a legféltettebb és legdrágább középületét. Most, a centennárium évében kora tavasztól késő őszig tarka-barka virágok temérdek sokasága nyílott és illatozott a Petőfi-ház udvarán. Márkné asszony virágoskertté varázsolta a ház udvarát, hogy az a nagy Halhatatlan születésének századik évfordulóján maga is ünnepi köntösben fogadhassa a kegyeletes látogatók egyre növekvő nagynagy tömegét. De a tél kegyetlen és kíméletlen fagya mind egy szálig elhervasztotta a Petőfi-ház kertjében illatozó virágokat..." A kiskőrösiek egyébként pontban éjfélkor a költő szülőháza elé zarándokoltak és ott ünnepelték Petőfi Sándor emlékét. Főleg azok a vidéki városok ünnepelték most, ahol Petőfi megfordult. Ő, aki annyirt kóborolt, úgyszólván széltében-hosszában bejárta az országot. A miskolci Reggeli Hírlap például arról számol V é,amikor Petőf Tompa Mihályt kereste föl Bejében és ekkor Miskolcra is ellátogatott. Erről egyébként Petőy levelet is írt Kerényihez. A levélben arról számol be, hogy igen jól mulatott ott s erre most büszkén gondolnak a boldog miskolciak. A költőt életének legszomorúbb emlékei fűzték Debrecenhez , idevetette a sors az 1843—44-iki év telén is, amely tél megpróbáltatásainak legkegyetlenebb időszaka volt. Ennek emlékét abban a versben örökítette meg, mely így kezdődik: — Hej Debrecen, ha rád emlékezem . . . Debrecen azért kivette a részét a Petőf-ünnepekből, város és hatóságok igyekeztek méltóképpen áldozni Petőfi emlékének s egyik debreceni újság, a Hajduföld, keresztény politikai napilap az évfordulón ünnepi vezércikket íratott A vezércikk élén ez a cím áll: Petőfi Sándor az ébredő magyar. Szórólszóra ezt olvassuk benne: „Petőfi Sándor az ébredő magyarok költője, akinek a pogány magyar ős istenségből kiszakított egyénisége tüzes sugarakkal világosítja be a krisztusi szeretet útját, melynek irányában az ébredő magyarság biztos céltudatossággal halad a nemzeti feltámadás felé — Petőfi, szellemében". Nem a vidéken történt, mégis itt emlékezünk meg arról, hogy Budapesten is elhangzott egy szónoklat, mely megállapítja Petőfi Sándorról, hogy — ébredő. A pesti szónok megállapítását a következő Petőfiidézetre alapítja: Álmodtam szépet-gyönyörűt Álmodtam és felébredek .. . „De! a szamárra, polgártársak" 3is séta a sok párizsi operett és revír kört (Saját tudósítónktól.) Talán nem lesz érdektelen, ha egy estére mellőzzük a komoly francia múzsát és egy kis sétát teszünk a párizsi operett- és revüszínpadokon. Époly látogatottak és zsúfoltak nagyrészt, mint a budapesti könnyűmúzsa hajlékai. Egyetlen kivétel talán csak a Montin, Bleu, amely nemrég nyílt meg a Montmartre-on, a lebontott Moulin Rouge pótlásul. Mindezideig kevés szerencsével dolgozott s úgy látszik, hogy legújabb operettje nem hozza meg számára a várva-várt sikert. Új operettjének címe „A virág, az ág és a bimbó". Szövegét Andre Luc, zenéjét pedig ketten is szerzették: Marquel és Linnét. Képzeletbeli országban játszódik le, a Conosorok birodalmában. XXV. Conosor király le akar mondani trónjáról, hogy fia fejére illessze a koronát. Az ország törvényei azonban megkívánják, hogy a királynak házasnak kell lennie. Már most a trónörökös sajnálatos makaccsággal ragaszkodik nőtlenségéhez és a király hasztalan keres számára feleséget a szeretetreméltóbbnál szeretetreméltóbb udvarhölgyek között. Themidis herceg mindegyikkel szemben hideg marad, sőt még egy Phaedra szerű mostohaanya szerelmi dühének is ellenáll. A fiatal Mysolina azonban, aki titokban szereti a herceget, okos ötlettel siet segítségére a hercegnek. Feleleveníti országuknak azt a régi legendáját, amely egy sárkányról szól, egy sárkányról, amely elpusztítja az országot és amelyet egy régi jövendölés szerint csak egy szűzies ifjú tud megsemmisíteni. Természetesen Themidis az első ésegyetlen az egész országban, akit alkalmasnak találnak e hősies harcra. Most már minden asszonynak szinte hazafias kötelességévé válik, hogy békében hagyják a herceget és megvédjék erényeit minden veszélytől. A kis Mysolina tehát megszabadul minden tapasztalt és ragyogó vetélytársnőjétől. Naiv és egyszerű szerelmi művészete elégséges a fiatal herceg megnyerésére, különösen azért, mert az egyáltalán nem vágyódik szemtőlszembe találkozni a birodalom fővárosának kapui előtt a szörnyeteggel. E nem túlságos igényes szövegkönyv számára készült zene szintén nem nagyigényű. Mindössze azt bizonyítja, hogy a foxtot a Conosorok távoli országában is dühöng, mert ugyanazt teszi ebben az operettezenében is. Párizsban egyébként most nyílt meg egy új mtt- sic-hal, amelynek mulatságos neve „Két számért* (Aux deux ones). Itt mutatták be a párizsi revüírás egyik jelenlegi mesterének, Rist-nek a revüjét, amelynek ötletes címe „Aux anes, citoyens" (tehát „Fel a szamárra, polgárok!" — parodizálva a Marseillaise befejező szavait: „Aux armes, citoyens!") Fegyverre, polgárok! A prológus az égbe vezeti a nézőt s az égben nagy elkeseredés uralkodik a Föld miatt, mert a Lucifernek bérbeadott föld nem hoz elég jövedelmet. Az okos ördög azonban másodszor is elcsábítja Évát, aki beleegyezik, hogy átveszi a bérletet Ádám és Éva tehát levonulnak a földre, természetesen annak középpontjába, Párizsba, hogy közelebbről megtekintsék az üzletet és annak menetét. Az első ember, akivel találkoznak, Farcist a szójáték, amely azt jelenti, hogy szélhámos, szemben a fascistával (Fascist), aki azt akarja, hogy komolyan vegyék. Farcist szurokfekete fürtös hajat, fekete inget és fehér-piros-zöld nadrágot visel. A színpadon ezután bemutatnak egy gyárat és pedig egy színdarabgyárat. A gépbe bedobják Beaumarchais és Racint kéziratait és a gépben ezek a „nyersanyagok" teljesen új és egészen modern kasszadarabokká alakulnak át.Basqllet, a híres szónok, gyászbeszédet tart a színpadon c.ArrVertier, a boxoló fölött, egy másik jelenet pedig Wagramnál a reichstadti herceget parodizálja, aki látja felvonulni apja katonáinak árnyait. A revübéli wagrami jelenetben egy párizsi rendőr szerepel, a Wagram-armu,Sarnián és azokat azirnyakat látja elvonulni, akiket a heri alakju!cban a gyorsjáratú automobilok es hmkl^ autobuszok gyilkoltak meg. Megjelenik a darabban ^if!JhoTe, aki panaszkodik a modern táncművészet torro,jtásai miatt szerepel a darabban egy kis bar is, amely( a Montmartre.ou egy tönkrement mérnök és felesG?... rendeztek be, mert azt gondolták, hogy így több pénzre eshetnek. Betéved ebbe a barba két vendég, akik hogy ez a bar is azok közé tartozik, amelyek élet bűneiből csinálnak üzletet. Amikor aztán a két vendég észreveszi, hogy itt teljesen tisztességes élt, folyik és sem nem lehet meztelen táncosokat látni, sem nem szolgálnak föl kokaint és étert, dühöngeni kezdenek, nem akarnak fizetni és a rendőrséget hívják, amely a szegény mérnököt és feleségét, csalás miatt bezáratja. Mindezt még kiegészíti sok mulatságos jelenet, amely parodizálja a pánni színházi élet hírességeit, végezetül pedig revüszeril persziflázsa következik Bernstein „Judith"-jának. Az egész darab olyan, mint egy beszélt, énekelt és eltáncolt szatirikus élclap, amelyből jobban meg lehet ismerni a mai párizsi élet hangulatát, az aktuális eseményeket és embereket, mint a legtöbb újságból.