Pesti Napló, 1923. április (74. évfolyam, 74–97. szám)

1923-04-04 / 75. szám

i Vasar vas» A szegedi gyógyszertárak nem szolgálják ki a szegény betegeket Szeged, április 3. (A Pesti Napló tudósítójától.) A szegedi gyógyszertártulajdonosok vasárnap reggel óta nem szolgálják ki a szegény betegeket, akik az Országos Betegápolási Alap vagy az Orszá­gos Tisztviselő Alap receptjeivel jelentkeznek orvos­ságért a gyógyszertárakban. Ennek a szokatlan sztrájknak érdekes előzményei varnnak. A szegedi gyógyszerésztestület még már­ciius 3-án ülést tartott, amelyein elhatározta, hogy feliratot intéz a népjóléti minisztériumhoz és meg­sürgeti szóban levő alapok terhére hitelezett gyógy­szerek árának megtérítését. Ezek az alapok ugyanis rendkívül nagy hátralékokkal tartoznak a szegedi gyógytáraknak. Van olyan gyógyszertár, amely a két év előtt hitelezett gyógyszerek árát sem kapta meg mind a mai napig. A feliratban közölte a tes­tület azt is, hogy abban az esetben, ha az ügyet már­cius­­25-ig nem rendezik, április 1-től kezdve az ala­pok terhére rendelt gyógyszereket nem szolgáltatják ki. A népjóléti minisztériumtól azonban a mai napig sem érkezett válasz a feliratra. Március 27-én a test­tü­let átírt a szegedi városi főorvosi hivatalhoz s a hivatal sürgős közbelépését kérte. Az átiratban is kö­zölte, hogy ha nem történik meg az ü­gy rendezése, a testület végrehajtja a március 3-iki határozatot A főorvosi hivatal, amely természetesen nem ren­dezhette a népjóléti minisztérium tartozásait, nem vette komolyan a gyógyszerésztestület különös ha­tározatát, mert azt gondolta, hogy e fenyegetéssel csak nyomást akarnak gyakorolni számláik kifize­tése érdekében. Ann­ál nagyobb volt a főorvosi hivatal meglepe­tése, amikor húsvét vasárnapján egymás után jelent­keztek a hivatalban olyan szegény betegek, akiknek a gyógyszertár tulajdonosok nem akarták kiszolgál­tatni a számukra rendelt gyógyszereket. Dr. And­rássy Ferenc, a főorvosi hivatal helyettes vezetője, a gyógyszerészek eljárásáról nyomban jelentést tett a polgármesternek, akinek azonban hivatalos ügyek­ben sürgősen a fővárosba kellett utaznia és ezért a tiszti főügyészt bízta meg az ügy rendezésével. A gyógyszerészek különös sztrájkjában a mai napon sem történt semmiféle változás. Ma délben a tisztiorvosok értekezletet tartottak, amelyen kimon­dották, hogy a legnagyobb megbotránkozással vesz­nek tudomást a gyógyszerészek embertelen és tör­vénytelen eljárásáról és felkérik az illetékes hatósá­gokat a legszigorúbb megtorló intézkedések fogana­tosítására. A város közrendészeti hivatala minden visszauta­sított recept alapján külön-külön megindítja az eljá­rást a gyógyszerek kiszolgáltatását megtagadó gyógyszerészek ellen. — A keresztény község: párt a lakások felszaba­dítása ellen. A keresztény községi párt ma este Wölfl Károly elnökletével értekezletet tartott. Wölfl Károly ma először jelent meg a pártértekezleten kisleánya halála óta. Wölfl­ Károly az ülésen beszédet mondott, amelyben megköszönte a párt részvétét és kijelen­tette, hogy az utóbbi időben az őt ért csapás követ­keztében nem vett részt a közügyek intézésében, most azonban már teljes erővel akar küzdeni. A párt az­után a lakáskérdéssel foglalkozott és elhatározta, hogy a városi közgyűlésen ismét le fogja szögezni régi álláspontját és ellenezni fogja a lakbérek fel­emelését és a lakások felszabadítását. Végül a párt Usetty Ferenc alelnöknek bizalmat szavazott azok­kal a támadásokkal szemben, amelyeket a párt egyes tagjai intéztek ellene. — Halálozás. Legifjabb Ábrányi Kornél hírlap­író Budapesten negyvennégyéves korában meghalt Korai halála széles körben keltett nagy részvétet, mert értékes és népszerű tagja volt a magyar újságú írótársadalomnak. Jogi tanulmányainak elvégzése után eleinte a MÁV tisztviselője volt, szerkesztette a Vasutas Szövetség hivatalos lapját s tevékeny részt vett a vasúti munkások bérmozgalmainak méltányos elintézésében. A tisztviselő-pályát hamarosan felcse­rélte az újságírással s előbb az Egyetértés, majd más lapok munkatársa lett. Több cikket írt a Pesti Napló számára is. A háború kitörésekor önként je­lentkezett hadiszolgálatra s mint honvédhuszárszáza­dos több kitüntetést kapott. Fia volt néhai ifj. Áb­rányi Kornélnak, a Pesti Napló egykori szerkesztő­jének és unokája Ábrányi Kornél zeneszerzőnek. Hó­napokkal ezelőtt tífuszban megbetegedett s tüdőbajt is kapott s rendkívül erős szervezete sem tudta le­győzni a betegséget Puritán jellemű, jóságos egyéni­ségű ember volt, akit mindenki megbecsült és szere­tett.. Özvegyén, született Dunkel Editen és három kis gyermekén kívül kiterjedt rokonság és baráti kör gyászolja. Temetését a Magyarországi Újságírók Egyesülete rendezi. Fodor Ferenc közgazdasági író, a Gyáriparosok Országos Szövetségének megalakulása óta titkára, Budapesten meghalt, öt nappal ezelőtt súlyos gyo­morbaj támadta meg s hétfőn vissza kellett térnie a szanatóriumba, ahonnan szombaton jött ki. Az orvosi tudomány már nem segíthetett rajta. Ma délután meghalt. Népszerű és általánosan kedvelt tagja volt a magyar ujságírótársadalomnak. Mint közgazdasági hírlapíró tette nevét ismeretessé s nagyon érdemes munkát végzett a Gyáriparosok Országos Szövetségé­nél. özvettje és három árvája gyászolja kiterjedt ro­konsággal együtt — A Pesti Chevra Kadisa Izraelita Szentegylet tagfelvételeket tart. Jelentkez­.­sek ez évi április 15-éig a titkári hivatalban: Budapest, VI. ker., Lau­don ucca 3. szám alatt. — A lovaregylet­ miting harmadik napja sem ígér többet, mint a két húsvéti nap. A nevezések számbelileg valamelyes emelkedést mutatnak, de lé­nyegileg ugyanazok, mint az első két napon. A har­madik nap főszáma az 50.000 koronával dotált Péceli díj volna, melynek startjánál legjobb esetben 3—4 ló fog megjelenni, mert a Wenckheim-ist. Akadékosá­nak indulása a benevezetteket elriasztja a céltalan szerepléstől. Starthoz várható: Delikat (Hofbauer), Szelvény (Altmann), Akadékos (Scheibal). A ver­senyt akcidens nélkül Akadékos el sem vesztheti. Csak a második és hatodik futamban fog valamelyes mezőny összeverődni, különben a program nélkülöz minden érdekességet. Tipjeink ezek: I. Ballerina II. —Felkelő. II. Rába—Varga. III. Akadékos. IV. Poly­glotte—Apró. V. Corona—Mönchberg. VI. Elsőm— Reintim­in. — Házasság. Mosóczi Iloldesz Aladár e hónap 3-án délelőtt ti­­t órakor tartotta esküvőjét a vízi­városi Szt. Anna-templomban néhai torontáli dr. Nagyeszi Ferenc, főv. felsőkereskedelmi iskolaigaz­gató leányával, Máriával. Tanuk voltak a meny­asszony részéről dr. Exner Kornél ny. államtitkár, a vőlegény részéről gróf Somssich Tihamér ny. fő­ispán. — Angol raglán. A téli ü­zlettelenség alatt régi, bevált munkásai foglalkoztatása céljából készített modern szabású, valódi angol gyapjúszövet és Bur­berry ragjának megkezdett eladását folytatja Widder férfiszabó, IV., Városház utca 20. Portós szürke em­ber! mm a Hungáriában ! (Dohány ucca 44) PESTI NAPLÓ 1923 április 1.­15 Darka krónika Jt népszerűség átka — Válótok Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő mesélte el ezt a kis történetet: — Néhány nappal ezelőtt sürgősen kellett telefo­nálnom valahova s mert éppen a körúton volt dol­gom, benyitottam egy trafikba, ahol "nyilvános Te­lefonállomás" is van. Mikor befejeztem a beszélge­tést, a trafikon ragyogó arccal fordult hozzám: — Boldog vagyok, hogy képviselő úr szolgálatára állhattam ... Nagyon örülök a szerencsének... — Egy pillanatig azt hittem, hogy ezek után nem is illik fizetni, azért búcsúzás előtt mégis megkér­deztem, hogy mivel tartozom. — Tetszés szerint, — mondta tiszteletteljes haj­longással a trafikos. — A telefon fölé ki volt írva, hogy egy beszélge­tés díja 20 korona. Gavallérnak kell lennem, — gon­dolkoztam — hát adom a dupláját. És lefizettem 40 koronát a pultra... Már az ajtóban voltam, az mikor lelken tisztelőm megszólalt: — Azt hittem, legalább 109 koronát tetszik adni... Azért mondtam, hogy tetszés szerint... * Egy ismert budapesti színésznő a napokban vált el az urától. Aznap, amikor a bíróság kimondotta a válást, találkozik egy újságíró ismerősével, aki már tudta, hogy mi­örtént. Félig udvariasságból, félig kíváncsiságból azonban mégis megkérdezte a pri­madonnát. — Mondja művésznő, mi volt a válás okai — Na hallja! Olyan egyszerű . . . Három szo­bánk volt összesen . .. Hát elfér két ember három szobábant . . . wwwvwvwwwvvvvwvvwcvwwwv SZÍNHÁZ ÉSM­­ŰVÉSZET Antoine emlékiratai Párizs irodalmi és színházi életének legneveze­tesebb eseménye volt az elmúlt hetekben egy érdekes memoársorozat első kötetének megjelenése. A me­moárok szerzője a nyugalomba vonult Antoine, aki­nek munkája érdekesen világítja meg azt a mozgal­mat, amely gyökeresen átalakította a francia szín­padot a múlt század nyolcvanas éveiben. A Buda­pesti Szemle legutóbbi számában Siklóssy Pál rész­letesen ismerteti Antoine nevezetes könyvét, amely tulajdoképpen a Théatre Libre naplója s amelyet az Antoine-Színház és az Odeon vezetéséről írott jegy-­­­zetek fognak követni. A színház és dráma történetének új fejezete kez­dődik a Théatre Librerel, — írja Siklóssy — melyet rövidesen a berlini, müncheni, kopenhágai, amiensi, londoni szabad színházak alakítása követ, hogy végre nálunk is — körülbelül húsz évvel később a Thália hasonló irányzattal induljon, a kipróbált, de azért nem kevésbé göröngyös útra. Az új színház­zal a színjátszás naturalista lett Franciaországban — naturalista dráma nélkül. Joggal nevezhetjük An­toine föllépését a francia színház forradalmának. Míg a német színház forradalma, amely elválaszt­hatatlan Brahm nevétől, tudatosan előkészített tö­rekvések teljesülése volt, addig Antoinenál nagy sze­repet játszott a véletlen. De Antoine volt a nagy újító s Brahm az ő nyomában haladt. Antoine naplóalakban közli jegyzeteit, kissé szá­razon, de az anyag magában is leköti figyelmünket. Könyve színházi jegyzeteket nyújt, színháztörténet­félét, amely azonban csak a külsőségekre szorítkozik. A darabokat ritkán elemzi, akkor sem mindig sze­rencsésen. A kísértetekről például csak odavetőleg így emlékezik meg: „1890 február 17. Olvastam a Kí­sérteteket, semmiben sem hasonlít színdarabjaink­hoz. Tanulmány az átöröklésről, a harmadik felvo­násban a görög tragédiák komor nagyságával". Könyve világorsen bizonyítja, hogy Antoine 66 nem író, se nem teoretikus. Reformja a műsor felújítása mellett elsősorban színpadi reform. Erről azonban­­ a naturalista játékmódról, színpadi technikáról és rendezésről csaknem semmit sem közöl. Önmagáról is rendkívül keveset beszél. A Théatre Libre a véletlen szülötte, a divat gyer­meke volt .1887-ben olyan divat volt a színjátszás, mint ma a tánc". Antoinet is ez a divat ragadta ma­­gával. Mint szerény gázgyári hivatalnok kezdte pár­lyafutá­sát és több sikerét még mint dilettáns aratta. Első küzdelmeit is a többi amatőrtársulatokkal vívta, csak később vette fel Párizs nagy színházaival a har­cot A színjátszás nagymesterei: Shakespeare és Du­mas, Augier, Sardou biztos sikerű műsora mellett alakult meg­ Antoine színháza. De míg a Comédie Francaise és az Odeon a hagyomány jelszavával régi műsorukhoz ragaszkodtak, addig Antoinenak volt bátorsága kísérletezni. Játszott egy sereg rossz Zola­darabot, azonkívül Tolsztojt, Banvillet és Ibsent. La­vedant és Courtelinet is Antoine hozta először színre. 1890-ben már a kis színház legnagyobb ellenségei is némi elismeréssel nyilatkoztak: „Kétségtelen, hogyha a Théatre Libre nem adott is igen jó darabokat, bi­zonyos, hogy ezek után rossznak találjuk a legtöbb darabot, amelyet másutt játszanak". A külföldi írókkal szemben a francia színházak még ma is elég tartózkodók. Antoine nagy érdeme, hogy a külföldi szerzők előtt már IfkW-ban megnyi­totta színházát, Tolsztoj volt az első, akinek a Sö­tétség országa" ciműl darabját 1888 február 12-én mutatta be. Erről a darabról előzően Dumas, Sardou és Augler egyformán azon a véleményen voltak, hogy színpadra nem való. Mégis Antoinenak lett igaza. Soha darabnak nagyobb sikere nem volt, Ibsennél hasonlóan jártak. A külföldi szerzők közül Björnson és Strindberg egészítették ki a Théatre Libre műso­rát. A nagy németgyűlölet ellenére is bemutatta An­toine Haptmanntól a Takácsok­at s nem érdektelen, hogy a Gavalléria Rusticana is, még mint dráma, An­toinenél került színre. A műsor nagyobbik fele két­ségtelenül arra utal, hogy 1887 körül Franciaország­nak bőséges és fejlett regényirodalma volt. A kis színház, amelynek ma nagy reformot tulajdonítanak, regényátdolgozásokkal töltötte ki műsorát s a natu­ralizmustól kapta műsora nagy részét. Zola, a Gon­court testvérek, Edgar Poe, Abel Hermann, Marcell Prévost regényeinek egész sora vonult fel a szín­padra. Divat volt a naturalizmus és divatot csinált egész Párizsban. Még az Odeon is a Bűn és bűnhk­- GUMISARKOM ruganyosan, nesztelenül járunk. Kíméli a magunk és környezetünk idegeit-Ügyeltünk a cidlegyre.

Next