Pesti Napló, 1923. április (74. évfolyam, 74–97. szám)
1923-04-04 / 75. szám
i Vasar vas» A szegedi gyógyszertárak nem szolgálják ki a szegény betegeket Szeged, április 3. (A Pesti Napló tudósítójától.) A szegedi gyógyszertártulajdonosok vasárnap reggel óta nem szolgálják ki a szegény betegeket, akik az Országos Betegápolási Alap vagy az Országos Tisztviselő Alap receptjeivel jelentkeznek orvosságért a gyógyszertárakban. Ennek a szokatlan sztrájknak érdekes előzményei varnnak. A szegedi gyógyszerésztestület még márciius 3-án ülést tartott, amelyein elhatározta, hogy feliratot intéz a népjóléti minisztériumhoz és megsürgeti szóban levő alapok terhére hitelezett gyógyszerek árának megtérítését. Ezek az alapok ugyanis rendkívül nagy hátralékokkal tartoznak a szegedi gyógytáraknak. Van olyan gyógyszertár, amely a két év előtt hitelezett gyógyszerek árát sem kapta meg mind a mai napig. A feliratban közölte a testület azt is, hogy abban az esetben, ha az ügyet március25-ig nem rendezik, április 1-től kezdve az alapok terhére rendelt gyógyszereket nem szolgáltatják ki. A népjóléti minisztériumtól azonban a mai napig sem érkezett válasz a feliratra. Március 27-én a testtület átírt a szegedi városi főorvosi hivatalhoz s a hivatal sürgős közbelépését kérte. Az átiratban is közölte, hogy ha nem történik meg az ügy rendezése, a testület végrehajtja a március 3-iki határozatot A főorvosi hivatal, amely természetesen nem rendezhette a népjóléti minisztérium tartozásait, nem vette komolyan a gyógyszerésztestület különös határozatát, mert azt gondolta, hogy e fenyegetéssel csak nyomást akarnak gyakorolni számláik kifizetése érdekében. Annál nagyobb volt a főorvosi hivatal meglepetése, amikor húsvét vasárnapján egymás után jelentkeztek a hivatalban olyan szegény betegek, akiknek a gyógyszertár tulajdonosok nem akarták kiszolgáltatni a számukra rendelt gyógyszereket. Dr. Andrássy Ferenc, a főorvosi hivatal helyettes vezetője, a gyógyszerészek eljárásáról nyomban jelentést tett a polgármesternek, akinek azonban hivatalos ügyekben sürgősen a fővárosba kellett utaznia és ezért a tiszti főügyészt bízta meg az ügy rendezésével. A gyógyszerészek különös sztrájkjában a mai napon sem történt semmiféle változás. Ma délben a tisztiorvosok értekezletet tartottak, amelyen kimondották, hogy a legnagyobb megbotránkozással vesznek tudomást a gyógyszerészek embertelen és törvénytelen eljárásáról és felkérik az illetékes hatóságokat a legszigorúbb megtorló intézkedések foganatosítására. A város közrendészeti hivatala minden visszautasított recept alapján külön-külön megindítja az eljárást a gyógyszerek kiszolgáltatását megtagadó gyógyszerészek ellen. — A keresztény község: párt a lakások felszabadítása ellen. A keresztény községi párt ma este Wölfl Károly elnökletével értekezletet tartott. Wölfl Károly ma először jelent meg a pártértekezleten kisleánya halála óta. Wölfl Károly az ülésen beszédet mondott, amelyben megköszönte a párt részvétét és kijelentette, hogy az utóbbi időben az őt ért csapás következtében nem vett részt a közügyek intézésében, most azonban már teljes erővel akar küzdeni. A párt azután a lakáskérdéssel foglalkozott és elhatározta, hogy a városi közgyűlésen ismét le fogja szögezni régi álláspontját és ellenezni fogja a lakbérek felemelését és a lakások felszabadítását. Végül a párt Usetty Ferenc alelnöknek bizalmat szavazott azokkal a támadásokkal szemben, amelyeket a párt egyes tagjai intéztek ellene. — Halálozás. Legifjabb Ábrányi Kornél hírlapíró Budapesten negyvennégyéves korában meghalt Korai halála széles körben keltett nagy részvétet, mert értékes és népszerű tagja volt a magyar újságú írótársadalomnak. Jogi tanulmányainak elvégzése után eleinte a MÁV tisztviselője volt, szerkesztette a Vasutas Szövetség hivatalos lapját s tevékeny részt vett a vasúti munkások bérmozgalmainak méltányos elintézésében. A tisztviselő-pályát hamarosan felcserélte az újságírással s előbb az Egyetértés, majd más lapok munkatársa lett. Több cikket írt a Pesti Napló számára is. A háború kitörésekor önként jelentkezett hadiszolgálatra s mint honvédhuszárszázados több kitüntetést kapott. Fia volt néhai ifj. Ábrányi Kornélnak, a Pesti Napló egykori szerkesztőjének és unokája Ábrányi Kornél zeneszerzőnek. Hónapokkal ezelőtt tífuszban megbetegedett s tüdőbajt is kapott s rendkívül erős szervezete sem tudta legyőzni a betegséget Puritán jellemű, jóságos egyéniségű ember volt, akit mindenki megbecsült és szeretett.. Özvegyén, született Dunkel Editen és három kis gyermekén kívül kiterjedt rokonság és baráti kör gyászolja. Temetését a Magyarországi Újságírók Egyesülete rendezi. Fodor Ferenc közgazdasági író, a Gyáriparosok Országos Szövetségének megalakulása óta titkára, Budapesten meghalt, öt nappal ezelőtt súlyos gyomorbaj támadta meg s hétfőn vissza kellett térnie a szanatóriumba, ahonnan szombaton jött ki. Az orvosi tudomány már nem segíthetett rajta. Ma délután meghalt. Népszerű és általánosan kedvelt tagja volt a magyar ujságírótársadalomnak. Mint közgazdasági hírlapíró tette nevét ismeretessé s nagyon érdemes munkát végzett a Gyáriparosok Országos Szövetségénél. özvettje és három árvája gyászolja kiterjedt rokonsággal együtt — A Pesti Chevra Kadisa Izraelita Szentegylet tagfelvételeket tart. Jelentkez.sek ez évi április 15-éig a titkári hivatalban: Budapest, VI. ker., Laudon ucca 3. szám alatt. — A lovaregylet miting harmadik napja sem ígér többet, mint a két húsvéti nap. A nevezések számbelileg valamelyes emelkedést mutatnak, de lényegileg ugyanazok, mint az első két napon. A harmadik nap főszáma az 50.000 koronával dotált Péceli díj volna, melynek startjánál legjobb esetben 3—4 ló fog megjelenni, mert a Wenckheim-ist. Akadékosának indulása a benevezetteket elriasztja a céltalan szerepléstől. Starthoz várható: Delikat (Hofbauer), Szelvény (Altmann), Akadékos (Scheibal). A versenyt akcidens nélkül Akadékos el sem vesztheti. Csak a második és hatodik futamban fog valamelyes mezőny összeverődni, különben a program nélkülöz minden érdekességet. Tipjeink ezek: I. Ballerina II. —Felkelő. II. Rába—Varga. III. Akadékos. IV. Polyglotte—Apró. V. Corona—Mönchberg. VI. Elsőm— Reintimin. — Házasság. Mosóczi Iloldesz Aladár e hónap 3-án délelőtt tit órakor tartotta esküvőjét a vízivárosi Szt. Anna-templomban néhai torontáli dr. Nagyeszi Ferenc, főv. felsőkereskedelmi iskolaigazgató leányával, Máriával. Tanuk voltak a menyasszony részéről dr. Exner Kornél ny. államtitkár, a vőlegény részéről gróf Somssich Tihamér ny. főispán. — Angol raglán. A téli üzlettelenség alatt régi, bevált munkásai foglalkoztatása céljából készített modern szabású, valódi angol gyapjúszövet és Burberry ragjának megkezdett eladását folytatja Widder férfiszabó, IV., Városház utca 20. Portós szürke ember! mm a Hungáriában ! (Dohány ucca 44) PESTI NAPLÓ 1923 április 1.15 Darka krónika Jt népszerűség átka — Válótok Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő mesélte el ezt a kis történetet: — Néhány nappal ezelőtt sürgősen kellett telefonálnom valahova s mert éppen a körúton volt dolgom, benyitottam egy trafikba, ahol "nyilvános Telefonállomás" is van. Mikor befejeztem a beszélgetést, a trafikon ragyogó arccal fordult hozzám: — Boldog vagyok, hogy képviselő úr szolgálatára állhattam ... Nagyon örülök a szerencsének... — Egy pillanatig azt hittem, hogy ezek után nem is illik fizetni, azért búcsúzás előtt mégis megkérdeztem, hogy mivel tartozom. — Tetszés szerint, — mondta tiszteletteljes hajlongással a trafikos. — A telefon fölé ki volt írva, hogy egy beszélgetés díja 20 korona. Gavallérnak kell lennem, — gondolkoztam — hát adom a dupláját. És lefizettem 40 koronát a pultra... Már az ajtóban voltam, az mikor lelken tisztelőm megszólalt: — Azt hittem, legalább 109 koronát tetszik adni... Azért mondtam, hogy tetszés szerint... * Egy ismert budapesti színésznő a napokban vált el az urától. Aznap, amikor a bíróság kimondotta a válást, találkozik egy újságíró ismerősével, aki már tudta, hogy miörtént. Félig udvariasságból, félig kíváncsiságból azonban mégis megkérdezte a primadonnát. — Mondja művésznő, mi volt a válás okai — Na hallja! Olyan egyszerű . . . Három szobánk volt összesen . .. Hát elfér két ember három szobábant . . . wwwvwvwwwvvvvwvvwcvwwwv SZÍNHÁZ ÉSMŰVÉSZET Antoine emlékiratai Párizs irodalmi és színházi életének legnevezetesebb eseménye volt az elmúlt hetekben egy érdekes memoársorozat első kötetének megjelenése. A memoárok szerzője a nyugalomba vonult Antoine, akinek munkája érdekesen világítja meg azt a mozgalmat, amely gyökeresen átalakította a francia színpadot a múlt század nyolcvanas éveiben. A Budapesti Szemle legutóbbi számában Siklóssy Pál részletesen ismerteti Antoine nevezetes könyvét, amely tulajdoképpen a Théatre Libre naplója s amelyet az Antoine-Színház és az Odeon vezetéséről írott jegy-zetek fognak követni. A színház és dráma történetének új fejezete kezdődik a Théatre Librerel, — írja Siklóssy — melyet rövidesen a berlini, müncheni, kopenhágai, amiensi, londoni szabad színházak alakítása követ, hogy végre nálunk is — körülbelül húsz évvel később a Thália hasonló irányzattal induljon, a kipróbált, de azért nem kevésbé göröngyös útra. Az új színházzal a színjátszás naturalista lett Franciaországban — naturalista dráma nélkül. Joggal nevezhetjük Antoine föllépését a francia színház forradalmának. Míg a német színház forradalma, amely elválaszthatatlan Brahm nevétől, tudatosan előkészített törekvések teljesülése volt, addig Antoinenál nagy szerepet játszott a véletlen. De Antoine volt a nagy újító s Brahm az ő nyomában haladt. Antoine naplóalakban közli jegyzeteit, kissé szárazon, de az anyag magában is leköti figyelmünket. Könyve színházi jegyzeteket nyújt, színháztörténetfélét, amely azonban csak a külsőségekre szorítkozik. A darabokat ritkán elemzi, akkor sem mindig szerencsésen. A kísértetekről például csak odavetőleg így emlékezik meg: „1890 február 17. Olvastam a Kísérteteket, semmiben sem hasonlít színdarabjainkhoz. Tanulmány az átöröklésről, a harmadik felvonásban a görög tragédiák komor nagyságával". Könyve világorsen bizonyítja, hogy Antoine 66 nem író, se nem teoretikus. Reformja a műsor felújítása mellett elsősorban színpadi reform. Erről azonban a naturalista játékmódról, színpadi technikáról és rendezésről csaknem semmit sem közöl. Önmagáról is rendkívül keveset beszél. A Théatre Libre a véletlen szülötte, a divat gyermeke volt .1887-ben olyan divat volt a színjátszás, mint ma a tánc". Antoinet is ez a divat ragadta magával. Mint szerény gázgyári hivatalnok kezdte párlyafutását és több sikerét még mint dilettáns aratta. Első küzdelmeit is a többi amatőrtársulatokkal vívta, csak később vette fel Párizs nagy színházaival a harcot A színjátszás nagymesterei: Shakespeare és Dumas, Augier, Sardou biztos sikerű műsora mellett alakult meg Antoine színháza. De míg a Comédie Francaise és az Odeon a hagyomány jelszavával régi műsorukhoz ragaszkodtak, addig Antoinenak volt bátorsága kísérletezni. Játszott egy sereg rossz Zoladarabot, azonkívül Tolsztojt, Banvillet és Ibsent. Lavedant és Courtelinet is Antoine hozta először színre. 1890-ben már a kis színház legnagyobb ellenségei is némi elismeréssel nyilatkoztak: „Kétségtelen, hogyha a Théatre Libre nem adott is igen jó darabokat, bizonyos, hogy ezek után rossznak találjuk a legtöbb darabot, amelyet másutt játszanak". A külföldi írókkal szemben a francia színházak még ma is elég tartózkodók. Antoine nagy érdeme, hogy a külföldi szerzők előtt már IfkW-ban megnyitotta színházát, Tolsztoj volt az első, akinek a Sötétség országa" ciműl darabját 1888 február 12-én mutatta be. Erről a darabról előzően Dumas, Sardou és Augler egyformán azon a véleményen voltak, hogy színpadra nem való. Mégis Antoinenak lett igaza. Soha darabnak nagyobb sikere nem volt, Ibsennél hasonlóan jártak. A külföldi szerzők közül Björnson és Strindberg egészítették ki a Théatre Libre műsorát. A nagy németgyűlölet ellenére is bemutatta Antoine Haptmanntól a Takácsokat s nem érdektelen, hogy a Gavalléria Rusticana is, még mint dráma, Antoinenél került színre. A műsor nagyobbik fele kétségtelenül arra utal, hogy 1887 körül Franciaországnak bőséges és fejlett regényirodalma volt. A kis színház, amelynek ma nagy reformot tulajdonítanak, regényátdolgozásokkal töltötte ki műsorát s a naturalizmustól kapta műsora nagy részét. Zola, a Goncourt testvérek, Edgar Poe, Abel Hermann, Marcell Prévost regényeinek egész sora vonult fel a színpadra. Divat volt a naturalizmus és divatot csinált egész Párizsban. Még az Odeon is a Bűn és bűnhk- GUMISARKOM ruganyosan, nesztelenül járunk. Kíméli a magunk és környezetünk idegeit-Ügyeltünk a cidlegyre.