Pesti Napló, 1923. június (74. évfolyam, 122–145. szám)
1923-06-20 / 137. szám
áj Szerda PESTI NAPLÓ 1923 június 20. „akik elmentek..." — Fesztyné emlékiratai (Saját tudósítónktól.) Rendkívül érdekes könyv jelent meg a könyvpiacon: Feszty Árpádné emlékiratai. »Akik elmentek...« — ez a könyv címe, amely Ffeszty Árpádné, Jókai fogadott leányának emlékiratait foglalja magában. Egyébként is szegényes memoár-irodalmunknak nagy gazdagodását jelenti ez a terjedelmében nem nagy, de tartalmában annál spélyebb és jelentősebb, 110 oldalas, képekkel és rajzokkal díszített könyv, amely az Athenaeum szép kiállításában hagyta el a sajtót. Érdekes és jelentős e könyv tartalma, hiszen a klasszikus magyar múlt néhány legnagyobb alakjáról találunk benne közvetlen feljegyzéseket. Laborfalvy Róza, Jókai Mór, Jókainak egész bűvös világa, Szilágyi Dezső, Rudolf trónörökös, Erzsébet királyné, Justh Zsigmond, Bánffy Dezső és még sokan mások, Munkácsy July, Mednyánszky, Liezen-Mayer stb. vonulnak fel éles megvilágításban e könyv lapjain. Érdekes, mély, tanulságos olvasmány. Mutatóban közöljük belőle a következő szemelvényeket: 11 tragikus asszony A könyv bevezetésében az emlékíró őseivel foglalkozik, majd Laborfalvy Rózára tér át, akinek több oldalt szentel. Többek közt a következőket írja róla: — Laborfalvy Rózának egészen mellékes volt a szerelem. Az ő két szenvedélye: tudásvágy, dicsőség. Nem asszony, — királynő akart lenni. Nem szeretetet, tiszteletet, hódolatot várt, követelt. Mielőtt Jókainé lett volna, nagyapám, Lendvay Márton iránt érzett óriási szerelemben élte ki magét. Az csak rövid ideig viszonozta. " . Minden szépsége mellett Laborfalvy Róza neki nagyon komoly, túlhű és túl féltékeny volt. Hamar bezárta a könyvet. De szerető apja maradt szegény kisanyámnak. Nagyanyámat ennek dacára — vagy tán éppen ezért — ez a megszakadt szerelem végigkísérte élete végéig s fanatikus erővel jelentkezett minden, a múltat fölidéző emlékezésre. Még öreg korában is Szinte imádattal beszélt szépségéről, tehetségéről (állítólag szebb volt minden férfinál). Még maga Jókai is ugyanazon varázs alatt állott. Órákhosszat beszélt róla átszellemült arccal, ragyogó tekintettel. Ezt a különös pszichológiai rejtélyt úgy magyarázom, hogy neki a szelíd, gyerekesen szolid, szőke, ábrándos, lelki életet élő fiúnak roppantul imponálhatott a könnyelmű tüzes "fekete színész, aki olyan sönnyen adta-vette a nőket, mint más a kesztyűit, aki megunta azt a nőt is, aki neki istennő és Magyarország egyik legragyogóbb szépsége volt. Nem, Laborfalvy Rózát nem szabad úgy megítélni az életéért, mint zárdanövendéket. Sokan szemére vetették, hogy később, a Nemzeti Színház megszilárdulásával, dicsősége teljében pazar életet folytatott, lovagolt, papagájodat tartott stb. • Először is: akkoriban majdnem minden színésznő lovagolt, megmámorosította őket a nemzeti megújhodás tavaszi szellője. Az imádók udvarát, ragyogó színes életmódot, ajándékokat pedig úgy vette, mint királynő a neki járó hódolatot. A koketteria teljesen hiányzott belőle. Nem szeretett mulatni, táncolni. Méltóságteljesen járt-kelt, felsőbb lénynek érezte magát. Abban a percben, amint felvette a Jókai nevet, eldobott minden régi nexust, eltemette a múltat, új asszonnyá lett. Lelkesedéssel, kötelességérzéssel akart jó feleség lenni. És ez sikerült is neki. Megőrizte a férfi becsületét, szikla volt a forradalmárnak és hazafinak, erős fal, amire az író mindig támaszkodhatott — de boldogságot adni nem tudott. Mennyi dicsőség, ünnepeltetés, szerencse részese lett! Férje a legnagyobb költő s legpoétikusabb alak, legjobb férj, minden kívánságát teljesítette, szerették egymást és mégis, — talán soha sem volt boldog. Nem tudott az lenni, se mást azzá tenni. Nem tudott cirógatni, mosolyogni, otthont teremteni. " Tragédia volt. J1 titokzatos ház Gyönyörűen mondta Mikszáth: »Annak a háznak az volt a tragédiája, hogy túl sok volt benne a titok«. Az egész ház felett lebegett. Mikor Petőfi hevesen, vadul ellenezte a házasságot, többek közt ezt mondta: ..Laborfalvy Róza már öreg Jókaihoz. Várjon pár évig és vegye el a lányát, ha már mindenáron a családba akar nősülni«. Úgy, képzelem, ez a mondás sok késői félreértésnek, bajnak, gyanúsításnak lehetett a szülőanyja. Mint az elvetett sárkányfog, fantasztikus, nehéz, mérges virágot termett, a féltékenységet és ez a féltékenység kiterjedt automatikusan a lányára is. Amint az nőtt, csinosodott, úgy öregedett ő. Mennyi kín és szenvedés, hamis obzerváció, rosszul magyarázott hang, mozdulat, félremagyarázott jóakarat, hogyha egyszer megindul a gyanúsítás. Jó lány, akinek otthon kell ülnie Szentül hiszem, így kellett lennie. Csak ez magyarázhatja meg azt, hogy Laborfalvy Róza maga a jóság, adakozás, részvét, egyszerre úgy nem törődttt a lányával. Sehova magával nem vitte, nem engedte színésznővé lenni, pedig azt mondják, nagy tehetsége volt. (Nem az a zsáusz, mint az édesanyja, egész lénye más volt. Víg, szellemes, nem szép, csak csinos, de tele bájjal, ötlettel, pajkos humorral.) Mindig otthon ülnie és mindig hímeznie kellete a fodros szoknyákat, blúzokat, csodás ruhákat nem a maga használatára, nem a saját fiatal teste díszítésére, de az édesanyjának a színpadra. Színpadra, amiről neki csak álmodni volt szabad. Nem csoda, hogy ez az apácaélet reakciót keltett szegény temperamentumos, táncolni, nevetni vágyó fiatal leány lelkében. Ha azután akadt valaki a vénasszonyok között, aki titokban elvitte mulatni, bálozni, csoda-e, hogy örült szegény, bájos, szép fiatal teremtés? Ki mit ízléstelenség elmondani Hol ismerhették meg egymást" Biztosan valami bálon. Úgy hathatott rá véreg fiatalságával, mint tündérkirály ... Hogy ki volt? ízléstelenség volna elmoziálni. Kába, még most is, idegen emberek, akik sohase láttak, eltűnődve kérdik: Miért olyan ismerős a szemem, homlokom? De erre a kérdésre nincs felelet. Majdnem olyan büszke lehetek vérbeli apámra, akivel életemben csak egyszer, az esküvőm előtt beszéltem, mint arra, aki lányaként felnevelt, akit, bár csak lélekben volt az, apámat éreztem, a legjobb apának és minden élő ember között ezen a főidőn legjobban szerettem ... Egy halátos február Az a pár mérgezett szó, csak az okozhata mindezt. Vagy tán, mert mint asszony, szinte túlpuritán volt, saját fiatalságát akarta a lányáéval tisztára mosni és tényleg szentnek, apácának szánta, csak nem tudta levetni,mert hiányoltak az eszközei, hogy egy fiatal teremtésnek a lelkét, megfogja? Szegény anya, szegény lánya! Amilyen ismeretlenül élt, úgy is halt meg kisanyám huszonnégyéves korában, harminchat óra alatt. Egy dermesztő februáriusi napon káposztát vásárolt a Dunánál, felhűlt, harmadnap meg volt halva. Meg csak nem is mondta,hogy beteg. Csendesen lefeküdt, az arcszíne lett — azt mondják — olyan furcsa, sötétlilás, mindig a paplanát simogatta, mire orvost hívtak, halott volt. Mi történhetett az anya lelkében? Abban a nemes, meleg szívben, azalatt? ... Azután! Ki tudná azt! S várjon az agyrém elhallgatott-e végre? Jó fátyolos arckép Jött a fátyol... Kisanyám olajbafestett arcképét felakasztották a szalonban, de a nevét nem ejtete ki soha többé senki. A finom, szép fej, amit Petiné, Vály Mari nagynénje festett róla, úgy szerepelt, mint Mari néni egy tanulmány feje. De engem, amint néni, még tán nem is gondolkozni, csak sejtéseket, ösztönöket megérezni kezdtem, sokszor elfogott valami furcsa, intenzív kíváncsiság. Kérdezősködéseimre különböző kérdezettek nagyon eltérő válaszokat adtak. Amint nőtt az értelmem, nőtt a kíváncsiságom, kezdtem lassan magamban titokban emelgetni a fátyolt. Már régen tudtam, ki néz le rám olyan szeretettel a régi faragott rámából, de egészen tizennyolcéves koromig, hivatalos adoptáltatásomig, nem volt szabad elárulnom. Mamának tanultam nevezni nagyanyámat, papának nevelőapámat pici koromban. Úgy neveztem, épúgy szerettem őket azután is. Az adoptálás se változtatott semmit, hisz addig is Jókai Rózának neveztek, addig is lányukként neveltek, szerettek. Ezek a gyermekkortól az életem végéig vezető árnyak még most is megfogják kezemben a tollat, az unokáéban, nem tudom, mire nyomdafestékre kerül a sor, eleresztik-e. Egy letört szerelem Meg vagyok győződve, Jókaiból nem lett volna Jókai Laborfalvy Róza nélkül. Mint ahogy egyszer fiatal házaskorukban a híres nehéz debreceni napokban, visszatartotta az ügyvédségtől a tollal harcolásba belefáradt urát ezzel az egy szóval:'Móric, te félsz!« — úgy később is végig hány és hány regénye tán sohase készült volna el, ha Jókainé nem önt lelket sokszor beteges, fáradt, nem harcra termett puha urába, ha nem szuggerálja saját energiájával. Míg papa dolgozott, úgy őrizte az ajtaját, mint a tigris. Oda ember be nem juthatott. Még a másik szobában se volt szabad törülgetni. Mennyire tudta, hogy neki támasza, mankója, jobbkeze az asszony, legjobban egy nem igen ismert szerelmi regénye bizonyítja. Egy haldokló, a forradalmat végigharcolt őrnagybarátja megkérte, legyen apátlan-anyátlan kislányának és kisfiának a gyámja. Évek multak. A gyerekek megnőttek, a lányból csodaszép szőke teremtés lett. Színitanodát végzett s úgy ebben, mint más hivatalos ügyeiben természetesen sok megbeszélése volt papával. Akkor a korkülönbség már nagyon érezhető lehetett otthon. Jókai még 16SO és közötti poétikus szép férfi volt, beleszerethetett akárki. A kikerülhetetlen be is következett. Annyira beleőrült a gyönyörű, 18 éves, üde, fiatal teremtésbe, hogy mármár váláson gondolkodott. A lány köhögött és papa elhelyezte a füredi szanatóriumban. Felesége persze nem tudott a dologról semmit, a rossz nyelvek azonban dolgozni kezdtek, fürkésztek s végre valakinél, sikerült Jókainak a lányhoz irt leveleit megszeret a ' sokat, mint iU iik, feleségének elküldeni. Mi! -n csodaszép, de a fe-ICSI tének rettenetes levelek i'.-nevei- azok. A még fiatalon, őrülten szerelmes ? ib»i levelei egy gyönyörű fiatal lányhoz...A ! • Vázán szerette-* vagy csak híres férjet ak.v t,' . a sír rejtélye, fia szeretem hinni, hogy tényig romantikus szerelem volt. Valahogy úgy megáll'...! .'ÍOÍCRÍÍ a szép és szomorú regény... De ez CSIK telié-"V. A tény az, hogy Jókai a lánynak írt l'deil ••. nemcsak boldog szerelemről beszélt, hanni unsskodott is feleségére, hogy az túlkoros hozzá, kínozza a féltékenységével stb. Mi lehetett ez az olvasmány, annak a bjssyke, kemény, az urát annyira szerető asszol, fiak! Még aznap el akarta hagyni a házat, másnap pedig Lieadni a válópört. Mint sokszor az álmot, emberik, akik megrémülnek, amint valósággá leszni, amiről álmodtak, — egyszerre ne kell nekik — Jókai is megijedt, összetörött. Térdenállva könyörgött, míg az asszony meg nem bocsátott. Jókai sigított a lánnyal s az egy év múlva meghalt tüdővészben. Tán három év múlva fivére is utána ment, de a szegény fiú előbb teljesen elzüllött. Papát is sokat zsarolta. Emlékszem, egy reggel a posta kis ajánlott csomagot hozott. Papa kibontotta, pár írás, egy gyászjelentés hivatalból és az egyetlen, ami megmaradt utána, — a családi címeres pecsétgyűrű. Gyámjának küldték hivatalból. VVV/VVA'W.ViVW.V.'l Wl Vi.Vt V.VA AflA. Újságtámadások Nagyatádi ellen Törvényhozás szabályozza a tisztviselői létszámzlapESítást A nemzetgyűlés mai ülése arra való volt, hogy elhatározza, mit fog csinálni holnap. Az indemnitás vitája ugyanis holnap indul neki nagy gőzzel és a nyári szünetig le fogja foglalni a parlament munkaidejét. A mai ülésen volt egy napirend előtti felszólalás és egy sürgős interpelláció. Az elsőt Meskó Zoltán tartotta, s bemutatta a Képes Krónika című társadalmi lap egy számát, mely nekimegy nagyatádi Szabó Istvánnak, demagógnak nevezve őt, aki csak azért valaki, mert bársonyszékben ül. Ugyancsak kifakadt Meskó a Pester Lloyd ellen, amely még »A magyar Sztambulinszky« nevével ékesítette föl a kisgazdavezért. Meskónak Bethlen István miniszterelnök válaszolt. Kijelentette, hogy ezeket a támadásokat ízléstelennek tartja, de politikai napilap ellen semmit sem tehet, a társadalmi hetilap ellen azonban megindítják az eljárást, mert nincs joga politizálni. A sürgős interpellációt Létay Ernő mondotta el és ebben a létszámapasztásnak törvényhozási úton való megoldását követelte. Erre Kállay Tibor pénzügyminiszter bejelentette, hogy a jövő héten törvényjavaslatot nyújt be a létszámapasztásról. Egyéb nem történt, az ülésterem képe már azt az érdeklődést tükrözte vissza, zsúfolt padsoraival és karzataival, amely az indemnitás vitáját várja. A fejfájás, szélsülési mellssoralás, színdobojlás oly eseteiben, melyek dugulástól származnak, a FESJSÍÍS .üfeSEF keserűvíz kitisztítja az emésztés útjait, s elhárítja a vértolulást. STEFÁNIA ÚT 25 (VÍZTORONYNÁL, TEL. JÓSS USOB Ma, szerelési és holnap csütörtökön reggel tej Éjfal után SHIM MI-VERSENY án'áiji kaySfiwaS gongszánái RAKGVIANU Figyelje meg a gyümölcs és cukor mostani árát és hasonlítsa a kiűinő Meinl gyümölcsíz árához