Pesti Napló, 1924. május (75. évfolyam, 84–105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

Kedd van: Rakovszky Iván belügyminisztersége. Ha az ő távozásának híre az utóbbi napokban kissé háttérbe szorult, ez csak azoknak a kormány­rendeleteknek tulaj­donítható, melyeket a sztráj­kkal kapcsolatban kiadtak és amelyeknek kiadása az fj mérlegét már úgysem ronthatták rosszabbra. A fővárosi törvényjavaslat tárgyalásának idejére válik aktuálissá a belügyi tárca kérdése s bárhogy cáfolják ma még a belügyminiszter távozását, az egységes párt informált köreiben ezzel határozot­tan számolnak s egész tábora van már Almássy László belügyminiszter-jelöltségének. Politikai naptár A belpolitikai szanálási folyamat első jelentős etape-ját általában a fővárosi törvényjavaslatban és még inkább az új fővárosi választásokban látják. Ez utóbbira csak késő ősszel kerülhet ugyan a sor, de a választási kampány már a javaslat napirendre kerülésével indul meg komolyan. Sorrendben a Ház először az új vámtarifát fogja tárgyalni, utána következik a büntetőnovella, amelybe már politikai motívumok is belejátszanak, majd a fővárosi törvényjavaslat. A Ház munkarendjéről és a kormány terveiről egyébként Bethlen minisz­terelnök a legközelebbi napokban két helyen is fog nyilatkozni: pénteken az egységes párt értekez­letén és vasárnap Hódmezővásárhelyen. Az egy­séges párt értekezletének napirendjén a ház­szabályrevízió is szerepel ugyan, de ennek egyelőre inkább elvi, mint gyakorlati jelentőséget tulajdo­nítanak. A közel­jövő politikájában azt látjuk az első lépésnek, hogy Bethlen valamely erőteljesebb pol­gári irányzatnak érvényesülését igyekszik elősegíteni. Ennek a­­szükségességét hangoztatta ismételten legutóbbi beszédében : föl kell tehát tenni, hogy ilyen irányzat kialakulása érdekében a polgári liberalizmusnak és demokráciának tettekkel is kész segítségére lenni. Mit jelent Magyarországnak, hogy pénzügyi főbiztosa amerikai? Amerikai vélemény arról, hogy e tény mily óriási propaganda-érték Newyork, április 26. (A Pesti Napló tudósítójától.) Mikor kábeltáviratok először hozták a hírt, h­ogy, Magyarország kívánságára, amerikai pénz­ügyi biztost állítanak a magyar rekonstrukció élére, a newyorki sajtó nagy érdeklődéssel regisz­ttrálta e hírt: több lap vezércikkben hangoztatta annak a ténynek jelentőségét, hogy amerikai szakembertől, amerikai atmoszférától várja Ma­gyarország a feltámadást. Aki ismeri az amerikai­­sajtó pszichológiáját és figyelemmel kísérte azt a publicitást, amelyet az osztrák rekonstrukció és Zimmermann népszövetségi biztos a nagy kísérlet sikeres stádiumba jutása után az ame­rikai sajtóban kapott, annak az egy ténynek, h­ogy Magyarország pénzügyi biztosa amerikai szakember, óriási propaganda-értéket kell hogy tulajdonítson. Az amerikai sajtó érdeklődésének arányai elképzelhetetlenül mások, mint bármilyen európai lapé és ebben az érdeklődésben a soviniz­mus a leg­főbb ösztökélő erő, így magától értetődő ez a valószínű föltevés, hogy Magyarország az­­egész rekonstrukciós idő alatt állandóan napi­renden lesz, éles cikkekben fognak beszámolni a rendes és külön tudósítók a rekonstrukció haladásá­ról és a siker nyomán, amit itt kétségen felülinek tekintenek, valósággal nemzeti üggyé fogják minő­síteni Jeremiah Smith teljesítményeit. Hogy Magyarországra nézve ez mit jelent, ezt nem kell magyarázni. A dollár nyerte meg a háborút, a dollár nyeri meg a békét. A világ­gazdaságban ma Amerika predominál és az ame­rikai bőségszaru arannyal van csordultig tele. Az amerikai nagytőke a mellényzsebéből ki tudná fizetni Magyarország összes jóvátételi és egyéb terheit, a konszolidálatlan állapotoktól azonban úgy fél, mint a pestistől. A népszövetségi ellenőrzés és az amerikai pénzügyi biztos, de legfőkép az utóbbi megbecsülhetetlen értékű garancia, két olyan előfeltétel, amelynek teljesítése után már szó lehet a Magyarország felé való gazdasági orien­tációról. Vérmes reményeket táplálni nem sza­­­bad, az amerikai tőke nem fog rohanni Magyar­országra, mert bőven talál elhelyezkedési lehető­ségeket a belföldön is. A hajlama azonban expan­zív és ez a hajlam szívesen fordul olyan országok felé, amelyeknek erőforrásai amerikai kézben bőséges ellenszolgáltatást ígé­rtek. Az a teljesítő­képesség, amely hetek alatt felhőkarcolókat tud elővarázsolni a földből és azonnal nagyüzeműen használja ki a legmodernebb munkamegtakarító gépeket, csodákat tudna produkálni Magyar­országon, amely technikailag — épúgy, mint a többi európai országok — legalább ötven évvel van Amerika mögött. Az óriási propaganda, amelyet Magyar­r­ország az amerikai sajtóban nem jóakaratból, hanem szükségszerűen kapni fog, nagy idegen­forgalmat­ fog megindítani Magyarország felé. Ennek az idegenforgalomnak helyes kezelésétől nagyon sok függ. Amerikában sohasem folyt magyar propaganda, a háború óta mutatnak csak nagyobb érdeklődést iránta az amerikai lapok és hébe-hóba még mindig megtörténik, hogy összetévesztik Ausztriával. Ez azonban ma már csak szórványos jelenség. Magyarország már a térképre került, meglehetősen jól van informálva róla az amerikai sajtó és Bethlen István gróf rekonstrukciós törekvéseit érdem szerint mél­tatják. Az amerikai sajtó azonban nemcsak tárgyi­lagos és a téradásban nagylelkű, hanem rend­kívül érzékeny is. A sovinizmust e tekintetben a túlságig viszi és súlyos sérelemnek tekint min­den Amerikát elítélő kritikát. Rudyard Kipling ellen hasábos támadócikkeket írtak napról-napra egy nyilatkozat miatt, amit Clare Sheridan, a World munkatársa előtt tett Londonban, mind­addig, míg Kipling meg nem retirált és nem mosakodott. Einstein professzor berlini nyilat­kozatairól hosszú kábeltudósítások számoltak be és hagytak keserű mellékízt az amerikaiak szájában. Tisztelni kell az amerikai sajtó érzékeny­ségét, mert amilyen könnyen nemzeti üggyé növeszthetnek egy amerikai sikert, ugyanolyan könnyen nemzeti ügyet csinálhatnak egy sére­­­lemből is. •.,» ,. s • k­i Fodor Nándor. .­­­­ — Kigyelmed túl merész. M — Csak egyetlen­ egyet. — S azt is tudja, hogy Pataky Sándor mát­kája vagyok. — Nem a férfi, a poéta kér csókot. Még szebben elpirult, még szebben elfehérü­lt Ilonka. * — Igaz, valóság, kigyelmed az én legkedvesebb poétám. — A legkedvesebb? Ej, csakugyan érdemes volt 'Versfaragóvá lennem. — Kívülről tudom a verseit. •»•••• ' 1' — Tucatnyi verset írok ezentúl naponként. — De ... de .. de ezért csókot kívánni... Ő, Csokonai Vitéz Mihály, hány lelkes olvasója van fi­gy­elmednek? — Nem, nem a férfi kér csókot. Hanem a poéta... S nem is a legénynek adja, hanem a versednek. A le­gény nem is érdemli meg, rút legény. A versei szé­pek, azt mondja a leányasszony. Csak egyetlen csó­kot ezer versért. — Nincs kincs, — kacagott a leányzó. •— Verset írok a mennyegző­jére! Ilonka a cipője orrát nézte. Pedig látta már egy­nehányszor. Aztán csak azt mondta: — S én nem adok csókot a poétának még sem... Hanem, hanem a poéta adhat nekem. De csak egyet­lenegyet, a homlokomra. Ilonka lehunyta szempilláit. Csokonai ajkával érintette. Sohasem volt pipacs olyan piros, liliom olyan fehér, mint Ilon­ka — akkor. A kacsák csak falták a kukoricadarát, dehogyis kívácsiskodtak. Ilyen tapintatos a kacsa, ha kuko­ricadara van előtte. Ahogy Csokonai elengedte Ilonka kezecskéjét s indult elfelé, a leányka még utána szólt: — Aztán az esküvömre ne küldje, hozza el a­­Verset! — Mikor tartják? — Pünkösdkor. — Eljövök. S ment befogatni. Nem sokkal utóbb, már a poros úton poroszkál­tak a lovak. S múltak a napok. A levelek lehullottak, valamennyi. A szilvából pálinka lett. Zúzmara lepte el a fákat. S egy­ napon a juhászházakat úgy kellett kiásni a hóból, r- V' v' . * v Szent karácsony is elérkezett. A nagybőjt is clinult. Rügy fakadt megint a fákon. Madár dalolt már a friss lombok között. Három nappal piros pünkösd előtt poros ziéta állott meg az oroszlánok orránál. Ifjú ember ugrott le, maga jószántából. A komondorok farkcsóválva fogadták. Ismerőst üdvözöltek :a komondorok. Ugyancsak vidám volt Csokonai Vitéz Mihály, fütyörészett. A nemzetes úr benn ült a szobában. De az örökké füstölgő pipája kihűlve lógott a szájában. S megőszült a nemzetes úr? Tavaly csak deres volt a haja, most fehér. Huszonöt esztendőt vénült, vén ember lett. — Adjon Isten jó napot, — üdvözölte Csokonai. A nemzetes úr csak biccentett. — Megjöttem az esküvőre! — jelentette a költő. — Csendesen, csak csendesen ... — De hiszen most nappal van, ilyenkor csak nem alszik a leányasszony. Kiváltkép így esküvő előtt, talán még éjszaka sem. — Alighanem halotti koszorút fonunk jó Ilon­kám homlokára, piros pünkösd napján. — Beteg ? — Fél esztendő óta. — Jár hozzá doktor ? — Nincsen a betegségének doktorja. — De hát mi baja van? Az isten szerelméért. — Egész télen feléje sem nézett a vőlegénye. Se szó, se beszéd, elmaradt. Sohasem hittem volna, hogy ilyen becstelen ember legyen ez a Sándor. Pedig gyilkos . . . Megöli Ilonkát! — Hol lakik az a Pataky? — Itt, a szomszédságunkban van a birtoka. Csokonai Vitéz Mihály csak sarkon fordult és elh­ajalott. — Ez a bolond már megint elszalad, — dör­mögte a nemzetes úr. Csokonai pediglen ment megkeresni Pataky ta­nyáját. Könnyen meg is találta a tanyát. A gazdát annál nehezebben... Nem akart az szóba sem állni ember fiával. Azt mondták, így van ez már vagy félév óta. Azt mondták, bizonyos naptól kezdve nem látta mosolyogni senki, most meg már nem is beszél. Csokonai csak mégis megtalálta. P­ataky künn kócorgott a határban, távol onnét, ahol béres dol­gozik, ember jár. Elébe toppant a költő : — Csokonai Vitéz Mihály a nevem. Pataky csak vállat vont. — De pedig velem beszélni fog! — erősködött Csokonai. Pataky az ajkába harapott és nem szólt. — Én azért jöttem, hogy számonkérjem, mért hagyta el Szeghy Ilonkát ? De má­r erre kitört Patakyból a szó, . Nagyot kiáltott: — S ezt kegyelmed kérdezi! Még elémbe mer ál­lani az úr? örüljön, hogy le nem durrantott­ank akkor. — Mikor? — ámuldozott Csokonai. — Amikor megcsókolta Ilonkát. — Ah, a csók? Látta? — Gyalogosan, kezemben puskával ballagtam a­ földeken át. Éppen a kukoricásban haladtam. Nyulat n­em láttam. Csókot láttam. Nem tudtam, mit­ tegyek. Odalőjjek? Aztán csak visszafordultam. Nem, az ilyen hölgy nem érdemli meg, h­ogy gyilkossá vál­junk miatta. De a csalódás engem szíven talált. — Ah, tehát az én ártatlan csókom az oka min­dennek?­­ — Ártatlan? .— s keserűen felnevetett Pataky. —• Farkas báránybőrben ... _ — Igen, igen, ártatlan csók volt, Vers jutalma, nem férfiszerelemé. A kigyelmed memnnyegzőjére ígér­tem verset érte. —­ S azzal csak kihúzott a kebelé­ből valami fehér papirost a poéta, tele volt az fe­kete betűvel. — Hanem azért engem ledurrant­­hat. Én kértem, én adtam a csókot, ő csak eltűrte. No, rajta! De aztán menjen, fusson, mert Ilonka elhervad, mire egészen kinyílik a püskösdi rózsa. Ilonka meghal bánatában és nem utánam bánkódik, hanem tekegyelmed után. No, lőjjön le, aztán menjen. — Menjünk! — mondta Pataky. Csokonai Vitéz Mihály nem engedte a csétát Szeghy Pál h­ázáig. Maga leszállott, lelkendezve előre futott, be a nemzetes úrhoz. , — No, mi az megint,? — vetette fel a fejét az úr. — Hozom a doktort! Piros pünkösd napján, maesett hónál fehérebben állott a pap elé Szeghy Ilonka. Bizony jószerencse, hogy rátámaszkodhatott, már Pataky Sándorra. Ha­nem ott­ állott, pap előtt. de akkurátusan beszélt a pap, a szeretet medicináját ugyancsak emlegette. Hanem a történetnek nem én vagyok a csinálója. Megírta ezt már — jó száz esztendeje — bizonyos ka­lendáriumcsináló, persze maga módja szerint. PESTI NAPLÓ 1924 május 6 . ­WySAMVMVMMWVVWMWWWWWVW . Feloszlatja a szerb kormány a magyar politikai szervezeteket Belgrád, május 5 (A Pesti Napló külön tudósítójától.­ A Politika jelenti, hogy a belgrádi kormány el­határozta a magyar politikai szervezetek f­eloszlatá­sát, még­pedig­ az 1879. évi magyar nemzetiségi tör­vény alapján, amely a Magyarországhoz tartozott jugoszláv területen ma is érvényben van. Ez a tör­vény a nemzeti kisebbségek csupán olyan, szerveze­teinek alakítását engedi meg, amelyeknek közmű­velődési és gazdasági céljaik vannak. Politikai körökben az a föltevés, hogy ez az in­tézkedés csak korszi lépés; abban­ az,,erélyes kormány-­ akcióban, amelyet a kormány mindama nemzeti ki-­ sebbségek ellen tervez, amelyek szerinte visszaélnek politikai szabadságukkal. Ma este már híre kelt annak­ is, hogy a Pasics­kormány föntebbi elhatározásával kapcsolatban, a legnagyobb magyar nyelvű jugoszláviai lapnak, a Bolcs megyei Napló­nak megjelenését betiltotta.

Next