Pesti Napló, 1924. június (75. évfolyam, 106–128. szám)

1924-06-25 / 124. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1924 június 25 °. — Gottermayer Nándor meghalt. Gottermayer Nándor könyvkötőmester, a Királyi Pál-utcai mű­ipari műhelyek tulajdonosa és a magyar könyvkötő­ipar úttörője ma 72 éves korában Párádon elhunyt. Gottermayer Nándor atyja, aki Bajorországból került hozzánk, a régi gödöllői Sina-kastély helyén levő Bőrgyár tulajdonosa, majd pedig a Részvénysör­főzde első sörfőzőmestere volt, utóbb azonban telje­sen elszegényedett. Az anyjával árván maradt Got­termayer Nándort könyvkötőinasnak adták. Bécsi inasévei után Bécsben lett segéd s hosszú vándor­évek alatt bejárta Ausztriát, Németországot, meg­fordult Svájcban, Olaszországban és Franciaország­ban, sokat tanult és a gépekkel való könyvkötés meghonosításáról ábrándozott. Mert akkor idehaza még csak az egy Méhner Vilmosnak műhelyében­­dolgoztak holmi primitív gépekkel. Pestre vissza­kerülve, Gottermayer csakhamar önállósította ma­gát, gépeket szerzett be külföldi összeköttetései révén és 1879-ben megalapította a mai virágzó üzemet. Régi váci-uccai műhelyeinek irodája a 80-as évek­ben valóságos kaszinója volt közéleti kitűnőségeink­nek. Jó ismeretségben volt magával Deák Ferenccel is, megfordultak nála Jókai, Arany János, Csengery, Mikszáth, személyes jó viszonyban állt Horváth­­ Mihállyal. A szépirodalmi munkák kötésére adta teljes ambícióval magát és hamarosan nagyban, gyárilag is versenyt tudott tartani a külföldi leg­jobb könyvkötőkkel. A magyar klasszikusok színe­java a Gottermayer köntösében jelent meg. Időköz­ben több tanulmányútra ment. A Vatikánban is kötött könyvet, kiállított külföldön s a párizsi világ­kiállításon egyedül kapta meg az egész világ könyv­kötői közül a nagy aranyérmet. Kitüntetésekben is bőven volt része: elnyerte a Ferenc József-rend­­ lovagkeresztjét, a pápai Szent Szilveszter-rend lo­vagja lett s a francia Szépművészeti Akadémia­­ Pálma­rendjével is megtisztelték. Tizenötezer főnyi tömeg várta ma este a holland szülőket (Saját tudósítónktól.) Ma este tizenegy óra­kor futott be a keleti pályaudvarra a hollandi államvasutak különvonata, amely háromszáztíz hollandi szülőt és húsz teológust hozott Buda­pestre. Az egyszerű hollandi emberek nevelt­gyermekük szüleit jöttek meglátogatni a ma­gyar fővárosba. A közel tizenötezer ,főnyi tömeg és a Hol­landiában járt magyarruhás leánykák sorfala mellett futott be a különvonat. Az ablakokban »éljen«-ező és könnyező hollandi papák és ma­mák integettek a holland himnuszt éneklő leánykáknak.­ Mindegyiknek a szemében ott égett a meleg, jó szíve, amint az ezerfejű tö­megben azt a magyar gyereket kereste, akit még odahaza megszeretett és azóta sem tudott elfelejteni. Alig hangzottak el a holland him­nusz utolsó akkordjai, a holland papák é£ ma­mák rákezdtek a magyar himnuszra, magyarul. Felejthetetlen képet nyújtott ekkor a Keleti pályaudvar füstös csarnoka: minden ember a tenyerén hordta a szívét. A vendégeket a kormány részéről Gerevich Zoltán külügyminiszteri osztálytanácsos, a fő­város részéről Purébl Győző tanácsnok, a Gyermekvédő Csiga részéről pedig Huszár Gyula kormánybiztos üdvözölte. Utánuk egy tizenhatéves, magyarruhás kislány, Petrika Boriska üdvözölte a vendégeket kifogástalan holland nyelven és nyújtotta át a Hollandiá­ban nyaralt hálás magyar gyereke­k rózsa­csokrát. A holland vendégek nevében Bosch asszony és Lefébre úr köszönte meg a fogad­tatást. Ezutá­n a fogadóbizottság lépett Ivankóba, akik között ott láttuk Ruffy Pál államtitkárt, Rottenbiller Fülöp államtitkárt, Angyal Kál­­­mán miniszteri tanácsost, a népjóléti miniszté­rium részéről Szilágyi Artúr, Károly udvari­ tanácsost, valamint a kísérőnők vezetőjét, Steiler Antalné védnöknőt. Ezek és az oarven­ruhás liga­ nővérek kalauzolták a vendégeket a rájuk várakozó családokhoz, akik aztán a pályaudvar előtt várakozó tömeg éljenzése köz­ben kísérték azokat otthonukba. — Nagy Pál tábornok és Rácz Vilmos lovagias ügye. Felkértek bennünket a következő levél közzé­tételére: Dr. Rácz Vilmos úrnak Budapest. Kedves Barátunk! Felkértél bennünket, hogy Nagy Pál gya­logsági tábornok úr elleni lovagias ügyedben a to­vábbi képviseletedet Abonyi Andor ezredes és Ham­­merszky Elemér százados urakt­ól vegyük át Miután azonban Nagy Pál tábornok úrral szemben fennálló régebbi ügyet annak dacára, hogy annak elintézése függőben volt, újabb hátrányos változást szenvedett azáltal, hogy Nagy Pál tábornok úr, mielőtt régebbi sértéseiért elégtételt szolgáltatott volna Neked, — újabb és erősen kompromittáló sértésekkel halmozott el közismertté vált katonai parancsában, ennélfogva mi az ügyet lovagias eljárásra alkalmasnak már többé nem tartjuk és az ügyet Részedről befejezett­nek vagyunk kénytelenek tekinteni. Budapest, 1924 június 16. Tisztelő barátai: dr. Hencz Károly s. k., gróf Teleki Ákos s. k. f^iass^Sini Isagit nyilat­sozott a szenátus előtt a Hangsúlyozta a baloldali áramlatok terrorját, fejtegette a forradalmak lélektanát Bejelentette, hogy hajlandó rek­onstruálni a kormányt, de nem oszlatja fel a milicját Róma, június 24. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A szenátus ülésének képe ma olyan volt, mint egy izgatottan várt premieré. A karzatok zsúfolva, a hangulat túlfűtött. Az ülés Tittoni elnök rövid beszédével kezdődött, amely a sze­nátus undorodásának adott kifejezést Matteotti meggyilkolása miatt, de tiltakozott a külföldi jótanács­adások ellen. Matteotti feleségének és gyermekeinek a szenátus részvétét fejezte ki. Mussolini állig begombolt fekete kabátban jelent meg az ülésen. Tittoni után nyomban ő szólalt fel. Arckifejezése kemény, szigorú. Az első mondatokat szabad előadásban mondja el, azután kéziratához nyúl és beszéde további ré­szét olvassa. Róma, június 24. (Stefani.) Mussolini miniszterelnök ma a szená­tusban a következő beszédet mondotta: — Fájdalommal és borzadállyal tölt el a Matteotti ellen elkövetett bűncselekmény, amely nem csupán bűn, hanem hiba is. — A mostani helyzetben három kiemelkedő mo­mentumot látok, amelyekkel szükségesnek látom­­foglalkozni. — El lehet mondani, hogy az elsők között, akik elítélték a bűnt és azokat akik felelősek érte, éppen a fasiszták voltak. — Ami azután az ügy jogi momentumait illeti, csak arra hivatkozom, hogy körülbelül 21 órával az eltűnés följelentése után már letartóztatták a főbb gyanúsítottakat és a rákövetkező napokban a töb­bieket is letartóztatták. Nem voltak és voltak és nem is lesznek tekintettel arra, hogy a vétk­esek magas vagy alacsony állásban vannak-e. Az igazságszol­gáltatás hajthatatlanul haladni fog a maga útján. A nemzet becsülete nem forog kockán Ezen a gyűlésen a helyzetet szigorúan politikai szempontból kell vizsgálni. Elsősorban is tudatára kell ébrednünk, hogy a nemzet becsülete egyáltalában nem forog kockán. Ha egyetlen bűn, vagy több erőszakossági bűncselek­mény elegendő volna arra, hogy árnyékot vessen egy nép erkölcsiségére, vagy civilizációjának mértékére, mit kellene gondolnunk egy nagy ország felől, ahol legutóbb mutatták ki, hogy a háború után 100 poli­tikai bűncselekményt követtek el, amelyek közül egyesek különösen tragikusak és szenzációsok vol­tak. A napokban egész Európának mindazok az áramlatai, amelyeket baloldali ármlatoknak nevez­nek, föl­zúdultak a fasiszmus és az olasz kormány ellen , mind a kettőt felelőssé tették a megfontolat­lan és megvetendő terrorista cselekményért. Az olasz és a külföldi szocialisták, akik ennek az atrocitásnak árnevét felhasználva, zajos gyűléseket rendeztek az olasz fasiszmus állítólagos terrora ellen, megfeled­keznek arról a tényleges terrorról, amelyet ők gya­korolnak Európa különböző részein. Serrati, a® Avanti volt szerkesztője április 18-án a Moszkvában megjelenő Pravdában cikket közölt, amelyben kijelentette, hogy a tömegek bosszút kí­vánnak és hogy borzasztóarc lesznek, ha egyszer felül­kerekedhetnek. Minden országnak megvoltak a maga politikai gyilkosságai Hideg zsámítással követték el Seimula és Sonzini meggyilkolását Turinban. Az egyedü­li különbség az, hogy­­míg Matteotti meggyilkolását egyhangúlag fáj­lalja mindenki, ezzel szemben anna­k idején az Avanti azt írta, hogy Seimula és Lonzini megölését, amely 1920-ban egy ködös szeptemberi éjszakán tör­tént, csakis oly szerencsétlenségnek kell tekinteni, amely a két áldozatot fasiszta meggyőződésükből ki­folyólag érte. Még nemrégiben is­­némely destruktív lap dicsőítette azt a hőst, aki megölte Bonservici-t. Bőven tudnám megokolni azt, hogy minden ország­nak megvoltak a maga politikai gyilkosságai. Min­den nemzet átment a háború után bizonyos morális, gazdasági és pénzügyi válságon. Ennek a pártnak még nem volt ideje a szükséges rostálás keresztül­vitelére. Vádak hangzottak el a belügyminisztérium ellen, hogy ott minden korrupt. Már­pedig a nagy és kis tisztviselők százai dolgoztak ott becsületesen. A veze­tők minden gyanú felett állanak. A m­ár hozott és meghozandó rendszabályok a belügyminisztériumban meg fo­gják teremteni a teljes normális rendet és mű­ködést. Az ellenzéki blokk követeléseire azt válaszolja, hogy a kormánynak meg kell maradnia helyén, ami nem zárja ki azt, hogy ne változtassa meg összetéte­lét, ha ezáltal az 1922 októberében megteremtett nem­zeti pacifikáció művét szolgálhatja. Felelősségemnek erkölcsi és politikai tudatában ki kell jelentenem, hogy a milícia feloszlatására gondolni sem lehet. A­ milícia a legszigorúbb fegyelem korlátai között dol­gozik és szervezete beleilleszkedik az alkotmányba. Oly feladatok vannak reábízva, amelyek az ország ál­talános katonai előkészülete céljából rendkívül hasz­nosak. Ugyancsak visszautasítja a kamara feloszlatá­sára és új választások kitűzésére irányuló­ követelést. — Ami engem illet, — mondta Mussolini — ün­nepélyesen megismétlem azt, amit az újra megvá­lasztott kamarában kijelentettem. Politikám általá­nos iránya ugyanaz marad. Minden­­áron el akarom érni a politikai életben a törvények legszigorúbb tiszteletét, a nemzeti kibékülést, ezenkívül pedig meg akarom tisztítani pártomat, valamint a legna­gyobb eréllyel meg akarom semmisíteni a vészes és kivihetetlen törvénytelenségek eszméjének legutolsó maradványait is. — Nyilatkozat. A következő nyilatkozat közlésére kérettünk föl: Dr. Gaál Kildre nemzetgyűlési kép­viselő a szegedi gyógyszerészgyűlésen azt a kijelen­tést tette, hogy az alkalmazott okleveles gyógysze­részi kar bejutni kíván a gyógyszertártulajdonosi kar egyesületébe. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert a fúziós indítványt éppen (_Gaal Endre egyesületének egyik vidéki gyógyszertár­tulajdonosi csoportja vetette felszínre. Gaál Endre mégis az alkalmazott okleveles gyógyszerész kar­­társait sértette meg, azt mondván, hogy az általa képviselt tisztán ér­dekegyesületbe való fölvételüket nívót veszélyeztetőnek tartja. Ki, alkalmazott gyógyszerészi kar és a gyógy­szertártulajdonosi kar között semmi képesítésbeli különbség nincs, mert mindkét fél ugyanazon egye­temen szerzi diplomáját. A különbség csak annyi, hogy a tulajdonos már révbe jutott, a kellő protek­ció és tőke híjján levő másik pedig alkalmazotti minőségben maradt. Gaál Endrét az oktogontéri patika áttolalása óta a magyar közvélemény már jól ismerheti, miért is a magyar alkalmazott okleveles gyógyszerészi kar fölmentve érzi magát az alól, hogy vele szemben a nyilvánosság előtt védekezzen és a sértésekért a bíróságnál keres elégtételt.­­ A PTOE memorandumot intézett a kor­mányhoz az állástalanok érdekében. A PTOE — a pénzintézeti tisztviselők legutóbbi nagy­gyűlésének megbízásából — memorandumot intézett a kormányhoz, melyben lefesti azt a gazdasági nyomorúságot, melyben a pénzinté­zeti tisztviselők élnek és melyet a tömeges el­bocsátások tettek még válságosabbá. A PTOE ezért a kormánytól­­ azt kéri, hogy hasson oda, hogy a pénzintézetek az újabb gazdasági föllendülésig szüntessék be az elbocsátásoka­t és gondoskodjanak az állástalanná váltak el­helyezéséről. Továbbá azt kéri, hogy a kormány kötelezze a vállalatokat munkanélküli segély­alap létesítésére és emelje fel a felmondás ide­jét és a végkielégítés mértékét a kétszeresére és ezt a kedvezményt, visszamenőleg terj­essze ki a már elbocsátottakra. A PTOE ezt a me­­morandumot küldöttség útján juttatta el a mi­niszterelnökhöz és az illetékes miniszterekhez.­­ A vádtanács is szabadon bocsátotta az Orient bank igazgatóit. Az Orient bank három igazgatójá­nak, Rapaport Bélának, Segel Jenőnek és Mrisell De­zsőnek differenciái merültek fel a társasviszonyból kifolyólag társukkal, Tabovits Bélával szemben. Ta­bovits feljelentette társait a rendőrségen, ahol a há­rom igazgatót előzetes letartóztatásba helyezték. Dr. Lengyel Ernő vizsgálóbíró a védő előterjesztésére mindhárom igazgatót szabadlábra helyezte. A sza­badi ábrahelyezés ellen az ügyészség fel­folyamodás­sal élt, a vádt­anács azonban elutasította a felfolya­modást és mindhárom igazgatót kaució nélkül sza­badlábon bocsátotta.­­ Ötven esztendeig naponta­­220 mérföldet utazott vonaton. Most vonult nyugalombrt ötven esztendei szolgálat után egy Owen Monahan nevű amerikai vasúti kalauz, aki ez alatt az ötven esztendő alatt négymillió mérföldet utazott be. Családja már két generációnak adott kalauzokat az amerikai vas­utaknak. — Fábián Béla képviselő pöre »A Nép« ellen. 1923 március 9-én A Nép éles támadást intézett Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő ellen, akiről azt állította, hogy oroszországi hadifogsága alatt bolseviki volt. A támadásra másnap a nemzetgyű­lésben felelt Fábián. Erre újabb cikk támadta meg, a­mely­ben a cikkíró, Dobay Tibor a moszkvai Szo­ciális Forradalom című bolsevista lapban Szamue­ly Tibor tollából Fábián ellen írt cikket idézte. Sza­­­muelly az idehaza a bolsevista propaganda ellen küzdő Fábiánról azt írta, hogy künn féltéglával verte a mellét, hogy ilyen, meg olyan bolseviki. A cikk miatt Fábián pert indított A Nép ellen. Ma tárgyalta az ügyet a büntetőtörvényszék Schadl­tanácsa, amely Dobay Tibort tizennégy napi fogház­büntetésre és százezer korona pénzbüntetésre ítélte.­­ A fürd­ővadhoz a Peszi-féle h­ajh­ullámállandó­sító nélkülözhetetlen, mert minden haj, még a leg­simább, legfinomabb is, a víz és nedvesség ellenére is állandóan hullámos marad és göndör. Legújabb ártalmatlan eljárás a Peszi cégnél Budapest, Váci U ucca 19.

Next