Pesti Napló, 1924. június (75. évfolyam, 106–128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
10 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1924 június 1 SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET A Parsival főpróbája A Parsival pénteki főpróbája szigorú inkognitóban folyt le. Nem is volt »hivatalos főpróba«, csak, újságírói és kritikusok jelenhettek meg, de ezek azután olyan nagy számban képviselték magukat, hogy az Opera földszinti széksorai jóformán megteltek. Az előadás kezdetét Kerner István karmesterpálcájának erélyes kopogása jelezte, a nézőtér lámpái kialudtak s felcsendült az »úrvacsoratéma« a zenekarban. Már az első taktusok után tisztában voltunk, hogy Kerner István nem osztja zseniális elődjének, Mahler Gusztávnak nézetét a sokat vitatott »Bühnenweihtest spiel «-t illetőleg. Mahler maliciózus aforizmája szerint ugyanis a Parsival nem Wagnernek, hanem egy nwagneriámisnak« alkotása. Nos Kerner úgy vezényelte a Parsivalt, mint igazi Wagnert és igazi remekművet: nemcsak kegyelettel, hanem szeretettel, lelkesedéssel és odaadással. A főpróbán még voltak egyenetlenségek, de a legnagyobb magyar karmester egyetlen rendreutasító mozdulata biztosította a hallgatót a vasárnapi előadás sikerét és pontosságát illetőleg : egyetlen ilyen határozott, energikus mozdulat a karmesterpálcával és tudjuk, hogy a jelzett hiba többé nem fog előfordulni. Így az előadás Zenekari része, ha technikai tekintetben még nem is lehetett tökéletes. Wagner legfinomabb, legfeszűrtebb partitúrájának legszebb költői értelmezését nyújtotta. A rendezés költői intuíciója már nem volt eléggé erős ahoz, hogy a technikai kivitel kisebb fogyatkozásait feledtesse. Egyet azonban elárulhatunk : Márkus László az első jelenetekben festői képszerűséggel állította be a színpadot. Ez a szigorú stilizálás egészen új Budapesten, ezért színészeink még kissé feszélyezve érzik magukat a merev, absztrakt atmoszférában. Könnyebb dolga van a ragyogó, tarka viráglány-seregnek: a második felvonás naturalisztikusabb beállításában fesztelen természetességgel űzheti ledér csábjátékát. A rendezésről kritikai véleményt csak a premier után mondhatunk, egy dicséretet azonban máris előlegezhetünk Márkus Lászlónak: van határozott akarata s így operaénekeseink máris hozzászoktak, hogy egyéniségüket szigorúan összefogó keretben juttassák érvényre. A főszereplők,Haselbeck Olga, Székelyhídi, Szemere, Vencell és Szende lelkesedéssel szolgálták a rendező intencióit. A nagyközönség természetesen nagyon kíváncsi lehet a »mozgó díszletekre«, de ez legyen meglepetés. Azok, akik nagyon sokat várnak, szenzációs bűvészkedéseket és kápráztató látványosságot, kíváncsiságukért meg fognak bűnhődni. De azért, megnyírni aljuk az ilyen magasabb szempontból kiváncsiakat : a kulisszák tényleg megmozdulnak, Klingsor elhajított dárdája is »lebegve marad« Parsival feje felett, sőt, még vetített képekben is gyönyörködhetünk, felírás ugyan nincsen rajtuk, de az utolsóra azért mindenki ráismer : ez a Grál vár és nem a Lipótvárosi bazilika. (*) »Szegény Jonathan«. (A Fővárosi Operettszínház mai repríze.) Sokan vagyunk, akiknek személyes ügye az effajta repríz, amelynél fel-felsírnak régi szép emlékek. A Népszínház Blahóné, Vegii Aranka, Konti a karmesteri székben és mi negyvenért, fent a karzaton, közel az Úristenhez, ahol mohón habzsoltuk a gyönyörű melódiákat. A bécsi triász pompásan működött: Strauss, a keringőkirály, a szellemes Suppé és a kedves Mülöcker a Karltheater flótája, később karmestere, dúsan elláttak behízelgő, lágy keringőkkel, pattogó indulókkal, érzelgős dalokkal... Aztán eltűntek. Az angol táncosoperett, a francia származású zenés vaudeville, később pedig az új bécsi operett, amelynek ma már hosszú ősz szakálla van, visszavonulásra kényszerítették ezeket az aranyos, régi bécsieket dús melódiáikkal együtt. Ma este viszontláthattuk őket a Fővárosi Operettszínházban. Üdén és frissen hatottak ezek az ifjúkorunkból visszatérő áriák, a szegény Jonathánról, a házi zenekarról és szívesen hallgattuk Harriette felejthetetlen szerelmes dalát, valamint a sok szép énekszámot. A szöveggel már kis baj van, mert elkoptatta az idő, kicsit unalmassá vált a régi banális történet, de ez e pillanatban nem is fontos. Mert a szegény Jonathánt új hajlékában pazar köntösbe öltöztették, ellátták minden jóval és széppel, pontosan úgy, mint ahogy a gazdag amerikai Vandergöld bánik a kis szakáccsal az első felvonásban. A »Szegény Jonathán útból előkelő revü lett, amíg eljutott a Kerepesi útról a Nagymező utcáig. Nagy felvonulások, remekbe készült kosztümök, igen csinos kisasszonyok, világítási effektusok, szép színpadok igyekeznek pótolni, amivel a szöveg adós maradt. Az előadás, néhány defektustól eltekintve, elég jó. Millöcker behízelgő melódiáit Péchy Erzsi és Nádor Jenő szinte operai készséggel tolmácsolták. Operettszínpadon ritkán hallani ily pontosan kulturált éneket. Péchy Erzsi hangja a régi fényében ragyog, énekkultúrája pedig csaknem teljessé fejlődött. Nádor Jenő ma legszebb hangú operettben kivantunk. A Biller—Halmay-duó ma is sok derültséget keltett és sok tapsot aratott. Halmay Jonathánja új állomás a fiatal színész sikeres pályáján. Ferenczy Károly, Gallai, Hajdú Eta, Csatay Janka, Ujváry és Kompáthy egészítik ki az együttest. De külön dicséretet érdemelnek az új társszerzők: Málnai Béla, aki a díszleteket és Faragó Géza, aki a kosztümöket tervezte. A zenekart Stefanidesz Károly vezényelte, sok érzéssel és lendülettel. (K. I.) (a) Zavarok a »Marica grófnő« budapesti előadása körül. Megírtuk, hogy az Unió vezetősége tárgyalásokat folytat Fedák Sárival a »Marica grófnő« című operett címszerepének elvállalása érdekében. Fedák Sári csak úgy vállalhatná a szerepet, ha az új Kálmán-operettet januárban tűzik műsorra, minthogy nincs módjában, amerikai turnéjáról lemondani. Kálmán Imre, aki legutóbb Budapesten tartózkodott, a korábbi megállapodás értelmében azt kérte az Uniótól, hogy darabját a szezon elején mutassák be olyan szereposztásban, amely a® ő igényeinek megfelel. Miután Fedák Sári fellépése ebben az időpontban lehetetlen, Kálmán Imre Kozáry Emmy személyeihez ragaszkodott. Kosáry szerződtetése azonban akadályokba ütközik, miután a művésznő a jövő szezonban Berlinben fog vendégszerepelni, ahol ugyancsak a »Marica grófnő« címszerepét játssza, így tehát Kálmán Imre legutóbbi Itt tartózkodása alkalmával nem sikerült, megállapodni a sokat emlegetett operett előadása dolgában. Ma az a helyzet, hogy a Kálmán-operett budapesti előadása elé komoly akadályok gördültek. A színház vezetősége egyelőre tovább folytatja szerződtetési tárgyalásait. (*) Növendékhangverseny. A Fodor-zeneiskola csütörtökön és szombaton tartotta két évzáró növenységi ang versenyét. A szongoranövidékek közül első helyen ismét a kis Földes Bandit említjük meg, aki easzttal Mozart egyik C-dúr szonátájával remekelt. Finom pianistának ígérkezik Kantmatin László és a nagy mnálkélis kapacitású Bíró Sárr, mindkettő Kálmán György kitűnő pedagógiáját dicséri. Petii Endre kitűnő imizsikusfej, aki egy imisik Lenn Irénnövendékkel, László Klárával együtt megérdemelt feltűnést keltett. Hera Lilli iskoláját Lászlóffy Margit, Braun Paula iskoláját Augenfeld Magda és Sass Dezső képviselték szép sikerrel. Lehr Britt Helen bravúrosan játszotta a Brieff-versenymű első tételét, Kiss Pál Chopin egyik Noétemejével tűnt ki. A hegedűsök között Krämer Imrét és Häuser Endrét, az énekesek között Csillan Katalint és Brill Dezsőnétilleti külön dicséret. 1 (*) Hogyan sírnak híres színészek a színpadon? Egy ismert francia tudós, Pierre Morhange a Journal des Debats legutóbbi számában hosszabb értekezésben foglalkozik a sírás pszichológiájával. Fölveti az érdekes kérdést, hogyan sírnak a színészek a színpadon ! A sírás ugyanis tisztán reflex, egy akaratunktól független megnyilatkozás. Ezért fontos a könnyek pszichológiájának és fiziológiájának kutatásakor megtudni, hogy a színész milyen külső vagy belső hatások alatt idézi elő könnyeit. Morhange ebből a szempontból két csoportra osztja a színészeket. Az első csoport elfelejti, hogy a színpadon van és annyira beleéli magát az általa ábrázolt személy lelki világába, hogy valósággal átéli annak minden szenvedését és fájdalmát. Ezek a könnyek valódiak és természetesek és alig különböznek azoktól a könnyektől, amelyeket az ember a valóságban ejt. E színészek sírásának motívumait tehát nem is kutatta a francia tudós. A második csoportba tartozó színészek sírásának pszichológiája már jóval érdekesebb. Ezek a színészek azon a nézeten vannak, hogy nem szükséges beleélni magukat szerepükbe. A színész külső eszközökkel uralkodjék a szerepén, számítással és ökonómiával játsszék. Az ő nézetük szerint feltétlenül szükséges, hogy szenvedélyeiken, amelyeket a színpadon, kifejezésre juttatnak, mindenkor uralkodni tudjanak. Ezek számára a könny mindössze szimbólum. Nem más, mint hatásos eszköz, amellyel elősegítik a sikert. Akkor nyitják meg könnyzacskóikat, amikor nekik tetszik. Morhange több nagy színészt megkérdezett, hogyan sír a színpadon. Suzanne Desprést egy Nóra-előadás után kereste fel öltözőjében és a kiváló francia tragika a következőket mondotta a tudósnak: — Nóra végtelen fájdalmát tényleg átéltem a színpadon. És minden egyes alkalommal átélem, valahányszor a szerepet játszom. Ma este háromszázadszor éreztem át Nóra minden fájdalmát, époly vadul és ellenállhatatlanul, mint első alkalommal. Azt hiszem, hogy még abban az esetben is, ha nem akarnám, sírnom kellene ebben a szerepben. Regina Camier ugyanezen a nézeten van: — Ha egy szerepet játszom, úgy átélem azt minden következményeivel együtt. Ilyenkor könnyeim maguktól csordulnak ki. Pierre Morhange ezek után oly színészeket keresett fel, akik sírni tudnak a színpadon, anélkül, hogy szenvednének. Paul Mounet a következő vallomást tette a tudós előtt: — Teljesen hibásnak tartom, ha a művész rabjává lesz azoknak a szenvedéseknek, amelyeket a színpadon ki kell fejeznie. A színész mindig ura legyen könnyeinek. Egy komédiás, aki nem akkor és úgy sír, amikor és ahogyan akar, az én szememben nem jó színész. Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, Mounet tragikus arcot csinált, szemei csillogni kezdtek, Offen lyukai kitágultak, szájszögletét összehúzta és az egész arc rettenetes fájdalmat árult el. Szemeiből csorogtak a könnyek, miközben egy újságot vett elő és a tőzsdei árfolyamokat olvasta. Mounet azt mondotta, hogy az egész jelenet alatt semmire sem gondolt. Madame Pierrot Mounettől teljesen eltérő szisztémát választott a sírásra. Bár nem éli magát bele a szerepébe, melyet játszik, de minden alkalomml, amikor a szerep szerint sírnia kell, valami tragikus eseményre gondol, amely az életben lejátszódott. Eddig szól a francia tudós értekezése, amely kétségtelenül érdekes és sokat lehet felette vitatkozni. Különösen vitatható a híres Paul Mounetnek megállapítása, mert hiszen tudjuk, hogy a nagy színész művészete akkor bontakozhatik ki a maga teljességében, ha benne él a szerepben és fia átéli annak minden örömét és fájdalmát. A csinált könny hatásában époly kevéssé lehet magával ragadó, mint ahogyan a csinált virág is nélkülözi azt, ami benn® a legszebb: az illatát és az üde végét. (*) Hans Müller új darabot írt. Hans Müller, * 2Tüzek , szerzője, »A tokajk címen háromfelvonásos komédiát írt, «mely a Burgtheater jövő szezonjának egyik újdonsága lesz. A darabot, bécsi előadását megelőzően, Berlinben fogják bemutatni Emil Janningssel a főszerepben. (*) A Sziget-Színpad megnyitása. Szombaton este nyitották meg a Sziget-Színpadot változatos kabaréműsorral. Balassa Emil és Losonczy Dezső mulatságos és kedves operettjében Petites Sándor, Kővárs Gyula, Harmatti Imre, Vadnay László és Zágon István tréfáiban Berki Lilli, Haraszti Mici,lázon Gyula, Sarkadi Aladár és Kertész Endre avattak tapsokat.*) A színházak jövő heti műsora. Operaház: Hétfő: nincs előadás. Kedd: Tannhäuser. Szerda: Farsangi lakodalom. Csütörtök: Steffmann meséi. Péntek: Lohengrin. Szombat: Rigoletto. Vasárnap: Parsifal (5). — Nemzeti Színház: Hétfő, szerda és péntek: Süt a nap. Kedd és vasárnap: A vén gazelitbee. Csütörtök: Az új rokon. Szombat: Egy pohár víz. — Városi Színház: Hétfő: Bánk bán. Kedd: Denevér. Szerda és vasárnap: Cigánybáró. Csütörtök: Bohémélet. Péntek: Álarcos bál. Szombat: Parasztbecsület, Hajazzák. — Vígszínház: Minden este: Antónia. — Fővárosi Operettszínház: Minden este: Szegény Jonathan. — Király-színház: Minden este: Huncut a lány. — Magyar Színház: Hétfő, szerda, csütörtök, szombat és vasárnap: Szépség. Kedd és péntek: Froufrou. — Renaissance-színház: Hétfő, szerda, csütörtök, szombat és vasárnap: Baj van Zsófival. Kedd és péntek: A zöld lift. — Belvárosi Színház: Hétfő, szerda, csütörtök, szombat és vasárnap: A papának igaza volt. Kedd és péntek: Mihályiné két lánya. — Blaha Lujza-színház: Minden este: F iyere be rózsám. — Budai Színkör: Minden este: A szegény gazdagok. Vasárnap d. u.: Az aszszonyok bolondja. — Andrássy úti Színház: Minden este: A függöny, Krémes, Az alvó oroszlán stb. — Terézkörúti Színpad: Tavaszi vásár, Egy pesti utazó ne olvasson francia lapokat stb. Színházak, hangversenyeit és kabarék hírei (—) Antónia hete lesz a Vígszínház jövő hete is, amely hétfőn az ötvenedik előadás jubileumához ér. Minden este Lengyel Menyhért szenzációs sikerű vígjátékát adják. Az előadások nyolc órakor kezdődnek. (—) A Szegény Jonathan sorozatos előadásai töltik be kizárólag a Fővárosi Operettszínház műsorát. Az előadásokat este nyolc órakor kezdik. (—) A »Mézeskalács« utolsó délutáni előadása a Király-színházban. Ma játsszák utoljára az idei évadban Emőd Tamás—Szirmai Albert gyönyörű magyar daljátékát, a »Mézeskalács«-ot. A daljátéknak ez a 130-ik előadása. (—) »Huncut a lány« 50-edik előadása. Érdekes jubiláris előadás lesz jövő szombaton, június 7-én a Király-színházban, ekkor kerül színre 50-szer Robert Stolz nagy sikert aratott kitűnő operettje, az, Huncut a lánya, melynek előadásait a szezonvég dacára estéről-estére nagy és előkelő közönség látogatja. A kitűnő operettben, amely a jövő héten is minden este színrekerül, a jubiláris előadáson is Honthy Hanna, Somogyi Nusi, Sziklai, Latabár, D'Arrigo, Raskó és Hajnal lépnek fel. (—) A »Frou-Frou« második jubileuma. Meilhae— Halévy színműve a Magyar Színházban pénteken érkezik el az 50-ik előadás díszes jubileumához, mely sikerben főleg a kiváló művészegyüttesnek van nagy része. A jubiláris előadáson, csak úgy, mint a keddin is, Darvas Lili, Pécsi Blanka, Berky Lili, Toronyi, Vándory, Zilahy játsszák nagysikerű szerepeiket. Rendkívüli alkalom modern, kézzel hímzett nyári blúzok beszerzésére. fehér grenadimból S5.000 K Színes selyem voltból 150.000 K Valamint színes batiszt női készletekben. Ing és na drüsig SO.OOO K Fonal- és Himzömai» Rt. nolt, VII. ker., Erzsébet körút 24. szám