Pesti Napló, 1924. június (75. évfolyam, 106–128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

10 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1924 június 1 ­ SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET A Parsival főpróbája A Parsival pénteki főpróbája szigorú inkog­nitóban f­olyt le. Nem is volt »hivatalos főpróba«, csak, újságírói és kritikusok jelenhettek meg, de ezek azután olyan nagy számban képviselték magu­kat, hogy az Opera földszinti széksorai jóformán megteltek. Az előadás kezdetét Kerner István kar­mesterpálcájának erélyes kopogása jelezte, a néző­tér lámpái kialudtak s felcsendült az »úrvacsora­téma« a zenekarban. Már az első taktusok után tisztában voltunk, hogy Kerner István nem osztja zseniális elődjének, Mahler Gusztávnak nézetét a sokat vitatott »Bühnenweihtest spiel «-t illetőleg. Mahler maliciózus aforizmája szerint ugyanis a Parsival nem Wagnernek, hanem egy nwagneriá­misnak« alkotása. Nos Kerner úgy vezényelte a Parsivalt, mint igazi Wagnert és igazi remekművet: n­emcsak kegyelettel, hanem szeretettel, lelkesedés­sel és odaadással. A főpróbán még voltak egyenet­lenségek, de a legnagyobb magyar karmester egyet­­len rendreutasító mozdulata biztosította a hall­gatót a vasárnapi előadás sikerét és pontosságát illetőleg : egyetlen ilyen határozott, energikus moz­dulat a karmesterpálcával és tudjuk, hogy a jelzett hiba többé nem fog előfordulni. Így az előadás Zenekari része, ha technikai tekintetben még nem is lehetett tökéletes. Wagner legfinomabb, leg­feszűrtebb partitúrájának legszebb költői értel­mezését nyújtotta. A rendezés költői intuíciója már nem volt eléggé erős ahoz, hogy a technikai kivitel kisebb fogyatkozásait feledtesse. Egyet azonban elárul­hatunk : Márkus László az első jelenetekben festői képszerűséggel állította be a színpadot. Ez a szigorú stilizálás egészen új Budapesten, ezért színészeink még kissé feszélyezve érzik magukat a merev, ab­sztrakt atmoszférában. Könnyebb dolga van a ragyogó, tarka viráglány-seregnek: a második felvonás naturalisztikusabb beállításában fesztelen természetességgel űzheti ledér csábjátékát. A ren­dezésről kritikai véleményt csak a premier után mondhatunk, egy dicséretet azonban máris elő­legezhetünk Márkus Lászlónak: van határozott akarata s így operaénekeseink máris hozzászoktak, hogy egyéniségüket szigorúan összefogó keretben juttassák érvényre. A főszereplők,Haselbeck Olga, Székelyhídi­, Sze­mere, Vencell és Szende lelkesedéssel szolgálták a rendező intencióit. A nagyközönség természetesen nagyon kíváncsi lehet a »mozgó díszletekre«, de ez legyen meglepetés. Azok, akik nagyon sokat várnak, szenzációs bűvészkedéseket és kápráztató látványosságot, kíváncsiságukért meg fognak bűnhődni. De azért, megnyírni aljuk az ilyen magasabb­ szempontból­ kiváncsiakat : a kulisszák tényleg megmozdulnak, Klingsor elhají­tott dárdája is »lebegve marad« Parsival feje felett, sőt, még vetített képekben is gyönyörködhetünk, felírás ugyan nincsen rajtuk, de az utolsóra azért mindenki ráismer : ez a Grál vár és nem a Lipót­városi bazilika. (*) »Szegény Jonathan«. (A Fővárosi Ope­rettszínház mai repríze.) Sokan vagyunk, akik­nek személyes ügye az effajta repríz, amelynél fel-felsírnak régi szép emlékek. A Népszínház­ Blah­óné, Vegi­i Aranka, Konti a karmesteri székben és mi negyvenért, fent a karzaton, kö­zel az Úristenhez, ahol mohón habzsoltuk a gyönyörű melódiákat. A bécsi triász pompásan működött: Strauss, a keringőkirály, a szelle­mes Suppé és a kedves Mülöcker a Karltheater flótája, később karmestere, dúsan elláttak be­hízelgő, lágy keringőkkel, pattogó indulókkal, érzelgős dalokkal... Aztán eltűntek. Az angol táncosoperett, a francia származású zenés vau­deville, később pedig az új bécsi operett, amely­nek ma már hosszú ősz szakálla van, visszavo­nulásra kényszerítették ezeket az aranyos, régi bécsieket dús melódiáikkal együtt. Ma este vi­szontláthattuk őket a Fővárosi Operettszínház­ban. Üdén és frissen hatottak ezek az ifjúko­runkból visszatérő áriák, a szegény Jonathán­ról, a házi zenekarról és szívesen hallgattuk Harriette felejthetetlen szerelmes dalát, vala­mint a sok szép énekszámot. A szöveggel már kis baj van, mert elkoptatta az idő, kicsit unal­massá vált a régi banális történet, de ez e pil­lanatban nem is fontos. Mert a szegény Jo­nathánt új hajlékában pazar köntösbe öltöztet­ték, ellátták minden jóval és széppel, pontosan úgy, mint ahogy a gazdag amerikai Vander­göld bánik a kis szakáccsal az első felvonás­ban. A »Szegény Jonathán útból előkelő revü lett, amíg eljutott a Kerepesi útról a Nagy­mező utcáig. Nagy felvonulások, remekbe ké­szü­lt kosztümök, igen csinos kisasszonyok, vi­lágítási effektusok, szép színpadok igyekeznek pótolni, amivel a szöveg adós maradt. Az elő­adás, néhány defektustól eltekintve, elég jó. Millöcker behízelgő melódiáit Péchy Erzsi és Nádor Jenő szinte operai készséggel tolmácsol­ták. Operettszínpadon ritkán hallani ily pontos­an kulturált éneket. Péchy Erzsi hangja a régi fényében ragyog, énekkultúrája pedig csaknem teljessé fejlődött. Nádor Jenő ma legszebb hangú operettben kivantunk. A Biller—Hal­may-duó ma is sok derültséget keltett és sok tapsot aratott. Halmay Jonathánja új állomás a fiatal színész sikeres pályáján. Ferenczy Ká­roly, Gallai, Hajdú Eta, Csatay Janka, Ujváry és Kompáthy egészítik ki az együttest. De kü­lön dicséretet érdemelnek az új társszerzők: Málnai Béla, aki a díszleteket és Faragó Géza, aki a kosztümöket tervezte. A zenekart Stefa­nidesz Károly vezényelte, sok érzéssel és len­dülettel. (K. I.) (a) Zavarok a »Marica grófnő« budapesti elő­adása körül. Megírtuk, hogy az Unió vezetősége tár­gyalásokat folytat Fedák Sárival a »Marica grófnő« című operett címszerepének elvállalása érdekében. Fedák Sári csak úgy vállalhatná a szerepet, ha az új Kálmán-operettet januárban tűzik műsorra, mint­hogy nincs módjában, amerikai turnéjáról lemondani. Kálmán Imre, aki legutóbb Budapesten tartózkodott, a korábbi megállapodás értelmében azt kérte az Uniótól, hogy darabját a szezon elején mutassák be olyan szereposztásban, amely a® ő igényeinek meg­felel. Miután Fedák Sári fellépése ebben az időpont­ban lehetetlen, Kálmán­ Imre Kozáry Emmy szemé­lyeihez ragaszkodott. Kosáry szerződtetése azonban akadályokba ütközik, miután a művésznő a jövő sze­zon­ban Berlinben fog vendégszerepelni, ahol ugyan­csak a »Marica grófnő« címszerepét játssza, így te­hát Kálmán Imre legutóbbi Itt tartózkodása alkal­mával nem sikerült, megállapodni a sokat emlegetett operett előadása dolgában. Ma az a­ helyzet, hogy a Kálmán-operett budapesti előadása elé komoly aka­dályok gördültek. A színház vezetősége egyelőre to­vább folytatja szerződtetési tárgyalásait. (*) Növendékhangverseny. A Fodor-zeneiskola csütörtökön és szombaton tartotta két évzáró növen­ys­égi ang versen­yét. A szongoranöv­idékek közül első helyen ismét a kis Földes Bandit említjük meg, aki easzttal Mozart egyik C-dúr szonátájával remekelt. Finom pianistának ígérkezik Kantmatin László és a nagy mnálkélis kapacitású Bíró Sár­r, mindkettő Kálmán György kitű­nő pedagógiáját dicséri. Petii Endre kitűnő imizsikusfej, aki egy imisik Lenn Irén­­növendékkel, László Klárával együtt megérdemelt feltűnést keltett. Hera Lilli iskoláját Lászlóffy Mar­git, Braun Paula iskoláját Augenfeld Magda és Sass Dezső képviselték szép sikerrel. Lehr Britt Helen bra­vúrosan játszotta a Brieff-versenymű első tételét, Kiss Pál Chopin egyik Noét­emej­ével tűnt ki. A he­gedűsök között Krämer Imrét és Häuser Endrét, az énekesek között Csillan Katalint és Brill Dezsőnét­­illeti külön dicséret. 1 (*) Hogyan sírnak híres színészek a színpadon? Egy ismert francia tudós, Pierre Morhange a Jour­nal des Debats legutóbbi számában hosszabb érteke­zésben foglalkozik a sírás pszichológiájával. Fölveti az érdekes kérdést, hogyan sírnak a színészek a szín­padon ! A sírás ugyanis tisztán reflex, egy akara­tunktól független megnyilatkozás. Ezért fontos a könnyek pszichológiájának és fiziológiájának kuta­tásakor megtudni, hogy a színész milyen külső vagy belső hatások alatt idézi elő könnyeit. Morhange eb­ből a szempontból két csoportra osztja a színészeket. Az első csoport elfelejti, hogy a színpadon van és annyira beleéli magát az általa ábrázolt személy lelki világába, hogy valósággal átéli annak minden szenvedését és fájdalmát. Ezek a könnyek valódiak és természetesek és alig különböznek azoktól a könnyektől, amelyeket az ember a valóságban ejt. E színészek sírásának motívumait tehát nem is kutatta a francia tudós. A második csoportba tartozó színészek sírásának pszichológiája már jóval érde­kesebb. Ezek a színészek azon a nézeten vannak, hogy nem szükséges beleélni magukat szerepükbe. A színész külső eszközökkel uralkodjék a szerepén, szá­mítással és ökonómiával játsszék. Az ő nézetük sze­rint feltétlenül szükséges, hogy szenvedélyeiken, amelyeket a színpadon, kifejezésre juttatnak, min­denkor uralkodni tudjanak. Ezek számára a könny mindössze szimbólum. Nem más, mint hatásos esz­köz, amellyel elősegítik a sikert. Akkor nyitják meg könnyzacskóikat, amikor nekik tetszik. Morhange több nagy színészt megkérdezett, hogyan sír a szín­padon. Suzanne Desprést egy Nóra-előadás után ke­reste fel öltözőjében és a kiváló francia tragika a következőket mondotta a tudósnak: — Nóra végtelen fájdalmát tényleg átéltem a színpadon. És minden egyes alkalommal átélem, valahányszor a szerepet játszom. Ma este h­áromszá­zadszor éreztem át Nóra minden fájdalmát, époly vadul és ellenállhatatlanul, mint első alkalommal. Azt hiszem, hogy még abban az esetben is, ha nem akarnám, sírnom kellene ebben a szerepben. Regina Camier ugyanezen a nézeten van: — Ha egy szerepet játszom, úgy átélem azt min­den következményeivel együtt. Ilyenkor könnyeim maguktól csordulnak ki. Pierre Morhange ezek után oly színészeket kere­sett fel, akik sírni tudnak a színpadon, anélkül, hogy szenvednének. Paul Mounet a következő vallomást tette a tudós előtt: — Teljesen hibásnak tartom, ha a művész rab­jává lesz azoknak a szenvedéseknek, amelyeket a színpadon ki kell fejeznie. A színész mindig ura legyen könnyeinek. Egy komédiás, aki nem akkor és úgy sír, amikor és ahogyan akar, az én szememben nem jó színész. Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, Mounet tragikus arcot csinált, szemei csillogni kezdtek, Offen lyukai kitágultak, szájszögletét összehúzta és az egész arc rettenetes fájdalmat árult el. Szemeiből csorogtak a könnyek, miközben egy újságot vett elő és a tőzsdei árfolyamokat olvasta. Mounet azt mon­dotta, hogy az egész jelenet alatt semmire sem gon­dolt. Madame Pierrot Mounettől teljesen eltérő szisz­témát választott a sírásra. Bár nem éli magát bele a szerepébe, melyet játszik, de minden alk­alomm­l, amikor a szerep szerint sírnia kell, valami tragikus eseményre gondol, amely az életben lejátszódott.­­ Eddig szól a francia tudós értekezése, amely két­ségtelenül érdekes és sokat lehet felette vitatkozni. Különösen vitatható a híres Paul Mounetnek megál­lapítása, mert hiszen tudjuk, hogy a nagy színész művészete akkor bontakozhatik ki a maga teljessé­gében, ha benne él a szerepben és fia átéli annak minden örömét és fájdalmát. A csinált könny hatásá­ban époly kevéssé lehet magával ragadó, mint ahogyan a csinált virág is nélkülözi azt, ami benn® a legszebb: az illatát és az üde végét. (*) Hans Müller új darabot írt. Hans Müller, * 2Tüzek , szerzője, »A tokajk címen háromf­elvonásos komédiát írt, «mely a Burgtheater jövő szezonjának egyik újdonsága lesz. A darabot, bécsi előadását megelőzően, Berlinben fogják bemutatni Emil Jan­ningssel a főszerepben. (*) A Sziget-Szín­pad megnyitása. Szombaton este nyitották meg a Sziget-Színpadot­­ változatos­ kabaréműsorral. Balassa Emil és Losonczy Dezső mulatságos és kedves operettjében Petites Sándor, Kővár­­s Gyu­la, Harmatti Imre, Vadnay László és Zágon István tréfáiban Berki­ Lilli, Haraszti Mici,­­lázon Gyula, Sarkadi Aladár és Kert­ész Endre avat­tak tapsokat.­­*) A színházak jövő h­eti mű­sora. Operaház: Hétfő: nincs előadás. Kedd: Tannhäuser. Szerda: Farsangi lakodalom. Csütörtök: Steffmann meséi. Péntek: Lohengrin. Szombat: Rigoletto. Vasárnap: Parsifal (5). — Nemzeti Színház: Hétfő, szerda és péntek: Süt a nap. Kedd és vasárnap: A vén gazelit­bee. Csütörtök: Az új rokon. Szombat: Egy pohár víz. — Városi Színház: Hétfő: Bánk bán. Kedd: De­nevér. Szerda és vasárnap: Cigánybáró. Csütörtök: Bohémélet. Péntek: Álarcos bál. Szombat: Paraszt­becsület, Hajazzák. — Vígszínház: Minden este: An­tónia. —­ Fővárosi Operettszínház: Minden este: Sze­gény Jonathan. — Király-színház: Minden este: Huncut a lány. — Magyar Színház: Hétfő, szerda, csütörtök, szombat és vasárnap: Szépség. Kedd és péntek: Froufrou. — Renaissance-színház: Hétfő, szerda, csütörtök, szombat és vasárnap: Baj van Zsófival. Kedd és péntek: A zöld lift. — Belvárosi Színház: Hétfő, szerda, csütörtök, szombat és va­sárnap: A papának igaza volt. Kedd és péntek: Mi­hályiné két lánya. — Blah­a Lujza-színház: Minden este: F iyere be rózsám. — Budai Színkör: Minden este: A­ szegény gazdagok. Vasárnap d. u.: Az asz­szonyok­ bolondja. — Andrássy úti Színház: Minden este: A függöny, Krémes, Az alvó oroszlán stb. — Terézkörúti Színpad: Tavaszi vásár, Egy pesti utazó ne olvasson francia lapokat stb. Színházak, hangversenyeit és kabarék hírei (—) Antónia hete lesz a Vígszínház jövő hete is, amely hétfőn az ötvenedik előadás jubileumához ér. Minden este Lengyel Menyhért szenzációs sikerű víg­játékát adják. Az előadások nyolc órakor kezdődnek. (—) A Szegény Jonathan sorozatos előadásai töl­tik be kizárólag a Fővárosi Operettszínház műsorát. Az előadásokat este nyolc órakor kezdik. (—) A »Mézeskalács« utolsó délutáni előadása a Király-színházban. Ma játsszák utoljára az idei évadban Emőd Tamás—Szirmai Albert gyönyörű ma­gyar daljátékát, a »Mézeskalács«-ot. A daljátéknak ez a 130-ik előadása. (—) »Huncut a lány« 50-edik előadása. Érdekes jubiláris előadás lesz jövő szombaton, június 7-én a Király-színházban, ekkor kerül színre 50-szer R­obert Stolz nagy sikert aratott kitűnő operettje, a­z, Hun­cut a lánya, melynek előadásait a szezonvég dacára estéről-estére nagy és előkelő közönség látogatja. A kitűnő operettben, amely a jövő héten is minden este színrekerül, a jubiláris előadáson is Honthy Hanna, Somogyi Nusi, Sziklai, Latabár, D'Arrigo, Raskó és Hajnal lépnek fel. (—) A »Frou-Frou« második jubileuma. Meilhae— Halévy színműve a Magyar Színházban pénteken érkezik el az 50-ik előadás díszes jubileumához, mely sikerben főleg a kiváló művészegyüttesnek van nagy része. A jubiláris előadáson, csak úgy, mint a ked­din is, Darvas Lili, Pécsi Blanka, Berky Lili, Toro­nyi, Vándory, Zilahy játsszák nagysikerű szere­peiket. ­ Rendkívüli alkalom modern, kézzel hímzett nyári blúzok beszerzésére. fehér grenadimból S5.000 K Színes selyem voltból 150.000 K Valamint színes batiszt női készletekben. Ing és na drüsig SO.OOO K Fonal- és Himzömai» Rt.­ nolt, VII. ker., Erzsébet körút 24. szám

Next