Pesti Napló, 1925. január (76. évfolyam, 1–25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
8 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1925 január 1 nyünket az ellenzéki szecesszióról is, az ellenzéki frakciók egymás közti torzsalkodásáról is. Éppenséggel nem tartjuk ideális állapotnak, hogy az első aranyköltségvetést csonka parlament fogja letárgyalni. Nem vagyunk elragadtatva a »gavallérok« és »kerekfejűek« históriai küzdelmének ettől a modern magyar paródiájától. De mégis azt valljuk: a politikai békénél van sürgősebb, fontosabb és talán könnyebben megvalósítható béke is. És nem látjuk semmi nyomát annak, hogy a kormány e béke útjára elindult volna. Elsőül itt van a gazdasági béke. Miért kell munkaadónak és munkásnak, gazdának és kereskedőnek, gyárosnak és közép-és kisiparosnak harcban állania oly országban, ahol minden termelő erő összefogására volna szükség? Száz és száz módja volna a kormánynak, hogy közbelépjen. Hogy megakadályozza az értékrombolást, megmentse a pusztuló nemzeti vagyont, talpraállítsa a megbénult vállalkozást, szabályozza a termelés és fogyasztás és egyúttal a közvetítő kereskedelem egymáshoz való viszonyát. Látszólag a forgalom felszabadult. Valójában a súlyos vámtételek következtében erősebben meg van bilincselve, mint volt valaha. Folytassuk panaszainkat? Meddő fáradozás volna. Olyan meddő, mint eleinké, akik a Karok és Rendek gyűléseiben szóvá tették az Ausztria által provinciává süllyesztett Magyarország gazdasági és közjogi sérelmeit. És mégis úgy érezzük, szólanunk kell. Ha jajszavunkat nem érti meg vagy semmibe veszi ez a kormány, talán jön helyébe más, amelynek elevenebb az érzéke, jobb a füle és tettre készebb az energiája. Az talán meg fogja hozni, mely után annyira sóvárgunk, a társadalmi és a felekezeti békét is. Mert a társadalom még mindig széjjel van tagolva. És a felekezeti gyűlölködés még mindig féktelenül tombol. Hogy milyen átok ez a tagoltság, ez a szerencsétlen, öngyilkos gyűlölködés! Az emberekből kivész a kölcsönös bizalom. Kimegy a forgalomból a legnagyobb és legnemesebb emberi értékek egyike, a férfibarátság. Nagyszerű célok, amelyek eléréséhez a társadalom összefogására volna ssíifcég, sárba hullanak. A kereszténység egyik leggyönyörűbb, leggyengédebb világa, a Charitas, elhervad, mert az irgalmatosság erényének gyakorlásában is pártok és töredékek diktálnak, nem a nyomor esdeklő szeme, nem a könyörületesség érzése. A felekezeti uszítás, amelynek leghangosabb csalosai a parlamentben immunitást élveznek, kicsap a nemzetgyűlésből a sajtóba, a sajtóból a népgyűlésekre, a népgyűlésekből a mindennapi érintkezésbe. Újra meg újra föllobban az éjszakai rendbontók, e gyáva fegyverzett fickók törvénysértő vadságának tüze. És e tűz baljós fénye nyomban átcsap országunk határain és veszélyezteti nemzetünk nagynehezen helyreállított becsületét és jónevét. A törvény előtti egyenlőség megszentelt elveit,a negyvennyolc dicsőséges örökségét még mindig megcsúfolják hevenyében hozott tisrvények, amelyek átka alatt ezer és ezer magyar ifjú válik hazátlan száműzötté. A nemzet békéjét munkáljátok, ti hatalmon levő nagyurak, hogy nevetek áldott legyen a jelenben és örök életű a történelemben. Nem parciális béke kell nekünk, hanem a mindnyájunk békéje. A Szent év legyen ezért és emlékezetes a magyar népnek arról a békéről, amelyet négyévi háború és nyolc évi belső viszály után nagyjai megteremtenek számára. Krisztus földi helytartója az aranykalapáccsal megnyitotta az Anno Sarte márványkapuját. A világ világosságából, amely Michel Ángelo kápolnája alól kiárad, jusson e sötétben sínylődő, bilincsbe vert és jobb sorsra érdemes magyar népnek is egy malasztos fénysugár: a béke, az engesztelődés, az öszszetartás éltető napsugarai fedése csak fokozódott s lélektanilag sokkal rosszabb a béke helyreállítása szempontjából a helyzet, mint volt a kitiltó házhatározat meghozatala előtt. Egyébként is megrosszabbodott a helyzet s ennek egyik bizonysága, hogy a szocialisták közzétették a Bethlen-kormánnyal 1921 karácsonya előtt kötött paktumot, melynek szövegénél csak a szocialistáknak hozzáfűzött kommentárja súlyosabb. E paktum szövege szerint ugyanis a többek közt részleges amnesztiát biztosított a kommunista elítélteknek és internáltaknak, viszont a szocialisták az emigránsokkal, a liberális blokkal és az októbristákkal való szakításra kötelezték magukat. A szocialisták kijelentik, hogy a paktumról szóló jegyzőkönyv aláírását már akkor is politikai zsarolásnak tekintették, többszáz emberüknek a börtönökből, internálótáborból való megmentése érdekében írtáik alá ezt a jegyzőkönyvet, de már eleve elhatározták, hogy az így kényszer alapján vállalt kötelezettségeiknek nem fognak eleget tenni. A A Pesti Napló munkatársa Várzsonyi Vilmoshoz fordult a kérdéssel, hogy mi az álláspontja a Scitovszky-féle pártközi értekezlet tervével szemben, Vázsonyi felelete így szól: — Nekem az az álláspontom, hogy egyénileg nem nyilatkozom a felvetett kérdésről. Pártommal együtt tagja vagyok a demokratikus ellenzéki blokknak. Arról a kérdésről, hogy Szcitovszky házelnök tervével foglalkozunk-e, vagy nem, fogunk-e vele tárgyalni vagy sem, hogy alkalmas-e egyáltalán Szcitovszky arra, hogy tárgyalásokat folytassunk-e vele, nem én vagyok hivatott a nyilatkozatra, hanem a blokk intézőbizottsága és plénuma. A kormány meg a szocialisták 1921-es paktumáról kértük ki ezután Vázsonyi véleményét. Vázsonyi erről ezeket mondta: — Azt, hogy a szociáldemokrata párt és a kormány közt bizonyos megegyezés létesült, azt már annak idején tudtuk, habár a megegyezés szövege nem volt előttünk ismeretes. Gróf Bethlen István olyannyira sans géne változtatja taktikáját, hogy annak idején egyenesen azoknak a polgári politikusoknak megbuktatássám kötött paktumot, akikkel ma barátkozik. Nagyon jól tudta a miniszterelnök, hogy Budapesten a lajstromos szavazás a liberálisokat és a demokratákat biztos kerületeiktől fosztja meg. A Terézvárosban, az Erzsébetvárosban és a Lipótvárosban kerületi választás esetén végeredményben — esetleges pótválasztás után — nyolc biztos kerületük lett volna a demokratáknak és liberálisoknak. Ehelyett Bethlen eggyel apasztotta a nagy északi, választókerületben a mandátumok számát, hogy így is megrövidítse a demokratákat. — Ezért tartottam mindig nagyfokú vakmerőségnek, hogy a miniszterelnök egységes polgári frontról diskurál, holott a választójogi rendelettel egyenesen hátba támadta Budapesten a polgári demokráciát és szabadelvűséget. Hátba támadta azáltal is, hogy a szociáldemokrata párttól akkoriban egyenesen azt követelte, hogy szakítson a liberális blokkal, amelynek Bárczy István volt az elnöke, tagjai közt pedig Rassay Károly, Ugron Gábor és magam is ott voltunk. Ezek közül én nem igen számíthattam októbristának, Bethlen István tehát Bárczy Istvánt, Rassay Károlyt és társait tartotta akkor a szocialistáknál is veszedelmesebb politikusoknak, úgyhogy egyenesen óvta a szocialistákat, hogy további közösséget ne merészkedjenek velük fentartani. — A szocialistáknak én nem tehettem Szemrehányást azért, hogy ők a lajstromos szavazás hívei akkor, amikor az az ő pártérdekeiknek jobban megfelelt, mint a kerületi beosztás. Szemrehányást csak annak a polgári miniszterelnöknek tehettem, aki vak dühében, — hogy Budapesten összezúzná a legitimistákat, demokratákat és szabadelvűeket — olyan választási rendszert fogadott el, amelyről tudta, hogy a polgári társadalom gyengítésével jár. — A különbség tehát a demokratikus ellenzék és Bethlen eljárása között az, hogy a demokratikus polgári ellenzék polgári célok elérésére, az egyenlő jog és közszabadság kivívására taktikai szövetségre lépett a szociáldemokratapárttal, a miniszterelnök pedig annak idején szövetkezett a szociáldemokrata párttal, a polgári társadalom demokrata és szabadelvű része ellen , és az általa gyűlölt és üldözött demokrata politikusok mandátumának megsemmisítésére. A szociáldemokrata párt dicséretére legyen mondva: a kormánnyal kötött paktumot soha egy pillanatig sem vette komolyan és a nemzetgyűlési választásokon több kerületben a demokratikus ellenzék jelöltjeinek segítségére sietett. Egyes demokratikus ellenzéki mandátupaktum közzétételével és ennek, a socialiszta kommentálásával tehát a kormány és az ellenzék között a szakadék meglehetősen kiszélesült, a kormányhoz közelálló helyen furcsa politikai morálnak minősítik a szocialistáknak a paktumhoz fűzött magyarázatát s így az ifjabb béketárgyalások atmoszférája aligha javult meg. Nagy diplomáciai művészet kell most már, csupán ahoz is, hogy a szembenálló feleket legalább le lehessen ültetni a tárgyalás zöld asztalához. Scitovszky házelnök ilyen kísérlete már előre is meddőnek ígérkezik, ha csak Zsitvay Tibor előzetes bizalmas megbeszéléseie során nem tud olyan helyzetet teremteni, amelynek alapján a kibontakozás mégis lehetségessé válik. Az ellenzéki blokk vezetői azt hangoztatják, hogy nekik egyáltalán nem sürgős, hogy a Házba visszatérjenek, eddig nem tudtak jelenlétükkel és indítványaik egész tömegével semmi komoly eredményt elérni, mi értelme tehát, csak azért visszamentnnok a Házba, hogy, ezután sem érjenek el eredményeket, mok csak ilyen módon voltak megszerezhetők." — Ismétlem, tudtuk azt, hogy a kormány a szociáldemokratákkal megegyezést létesített, bár nem ismertük a megegyezés részleteit." Annyira tisztában voltunk ezzel, hogy a nem-zetgyűlési választások alkalmával én és Rassay Károly a szociáldemokrata párthoz fordultunk, hogy a választójogi rendelet egy sérelmes pontjánál, megváltoztatását eszközölje ki a kormánynál. Kértük a szocialistákat, tartsák titokban erről Klebelsberg Kuno előtt, hogy egyáltalán beszéltek is velünk, mert attól kellett tartanunk hogy a nagyszerű polgári kormány, amiatti dühében, hogy a szocialisták szóba, mertek állni polgári ellenzéki képviselőkkel, nem teljesíti az óhajtást. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy gróf Klebelsberg Kuno egész szépen parírozott és némi berzenkedés megkapálódzás után a rendeletnek a titkos szavazásra vonatkozó részét — minthogy a szociáldemokrata párt paszszivitással fenyegetődzött, — szíves volt módosítani. Gróf Klebelsberg Kuno úr nem is sejtette akkor, hogy a háttérben milyen jól mulattunk rajta. wvmmvwwuMnnivMAAAAMvvvwvwvvuu« Wiitföos nyilatkozik a parlamenti békekísérleteieő! és a kormány meg a szocialisták 1321-es paktum!?5l Az egyénig felelősségen nyugszik a MÁV új ügyrendje Megjelent a MÁV adminisztrációjának egyszerűsítésére vonatkozó rendelet (Saját tudósítónktól.) A kereskedelemügyi miniszter ma adta k az államvasutak igazgatására TO-natton') ügyrendet, amely pontosan megállapítja az* igazgatóság és az üzletvezetőségek új hatáskörét és lényeges egyszerűsítéseket tartalmaz az államvasutakbelső munkarendjében. Az új ügyrend kiemeli az elnök, igazgatói és üzletvezetők fokott felelősségét. A pénzügyi ellenőrzés rendszere akként módosul, hogy a jövőben a szakszolgálatokra fog a felelősség elsősorban nehezedni. A modern üzleti elvek érvényesülnek az ügyintézés terén is, a hosszadalmas írásbeliséget, kiküszöbölik s ennek helyébe lehetőleg a szóbeli tárgyalások léptek. Az igazgatóságnak két évvel ezelőtt még 76 osztályát az új ügyrend ,13 osztályra korlátozza, ami megakadályozza az ügyet szétforgácsolódássál. Az új ügyrend az állomásokat, fűtőházakat, osztálymérnökségeket, szertárokat sok írásbeli mamiától mentesíti. Az ügyrend értelmében a hét főosztály vezetői havonként egyszer, szükség szerint többször is értekezletet tartanak az üzletvezetőségek egyöntetű vezetése érdekében. A MÁV elnökigazgatója egyidejűleg a belső szolgálat számára az ügyrendet ismertető rendeletet adott ki, melyben kiemeli, hogy az ügyrend az adminisztráció egyszerűsítésével, az egyéni felelősség kidomborításával, a kereskedelmi szellemnek megfelelő fokozottabb gondosságot és gazdaságosságot igyekszik az üzemvitelben biztosítani. MINDEN HÁZNÁL LEGYEN