Pesti Napló, 1925. május (76. évfolyam, 98–122. szám)

1925-05-17 / 111. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1925 május 17 - t NAPI HÍREK JÓ REGGELT! Időjóslás: Túlnyo­móan száraz, meleg idő, helyi zivataros esőkkel. A déli hő­mérséklet ma Bu­dapesten 26,1 fok Celsius volt. Rakovszky Ivánról kiderült, hogy fiatal korában költő volt. Most már tudjuk, miért lett belügymi­niszter. Szereti a zárt sorokat és a meg­kötött formákat. Most már Vargha pénzügyi államtitkár­nak van baja a sajtóval. Csodálja, hogy a pénzügyminiszter szaba dl a nyilvá­nossággal. Olyan kijelentés ez, amelyre a nyilvánosság nem válaszolhat mással, csak a régi közmondással: vargha, ma­radjon — az államtitkárságnál. Ítélethirdetés előtt: »Mit gondolnelép­het-e majd Léderer a játékkaszinóba?­­ •»Mért kérdi?« »Azt írják, a játékkaszi­nónak csak azok lehetnek tagjai, akik nincsenek függő helyzetben.« Hamisításért becsuktak egy bélyeggyűj­tőt. Egy bélyeggel többje van most. Szé­gyenbélyeggel. Egy mai tárgyaláson kiderült, hogy Bu­dapesten vannak ébredő drótostótok és zsidó drótostótok is. Bizonyosan ezek az utóbbiak drótozták össze azokat a feje­ket, amiket az ébredő drótostótok betör­tek. A vásárcsarnokban rengeteg az árvalány­haj. Úgy látszik, a kedves árvalányok is áttértek a pubifrizurára. Megállapították, hogy Afrikában, a Vik­tória tó mellett van a világ legnagyobb szódatelepe. Lehnerék bizonyosan na­gyon vágyódnak oda. Milyen olcsó le­het ott a spriccer! ? Csókorvosság No volta­m­ ... ópium ... pantopon ... Röntgen­fény ... Általános titkos... békerevízió... Európai Egyesült Államok ... Keyserling... Gandhi ... Hin­denburg ... futurizmus.... fa­jvédelem ... bolseviz­mus ... Mi fáj neked, nyöszörgő világi Mit sürögtök-fo­rogtott, riadt felcserek, tudós patikusok? Hol a pana­caea ? Természettudomány, okkultizmus, hipnotizmus, lélekelemzés, idegkórtan ... hola-lecythin ... új sze­rek, az új megismerés alapján... hm, igaz? Azt mond­ják, találtak megint valami csodaelixirt, amitől egy pillanat alatt elmúlik..­. párolt neuronoikból, ma­jomvelő kivonatából. Csak föl kell lékelni a kopo­nyát és kicserélni a beteg dúcot... Új világ... új megismerés ... új tudomány... új fölfedezés...­­legújabb, legújabb, legújabb !... Vége a fájásnak, tudjuk, mi fáj... éljen az öröm és egészség ! Csak az a furcsa, hogy minden új fölfedezésnél az őszinte tudós csodálkozva állapítja meg, hogy »más formában« tulajdonképpen ismerték már ezt a dolgot az embereik, csak eddig nem törődtek vele, nem használták föl ott, ahol szükség volt rá. És minél újabb a fölfedezés, az a furcsa, annál régebben ismerték. Az új világépítő kőműveshad idegesen kap­kodja a csákányt: minél mélyebbre ás, hogy a ké­szülő tornyot biztos alapra fektesse, annál több tö­redéket talál félbemaradt tornyok romjaiból. Atlantis nyomasztó emléke kísérti mostanában a forrongó vi­lágot, élénkebben és nyugtalanabbul, mint valaha. Egy tűnődő fiziikus írja valahol: csodálatos, hogy a telefont előbb fedeztük föl, mint a rádiót, hiszen a drót nélkül terjedő villamoshullám jelensége volt mindenha az egyszerűbb és általánosabb és kézen­fekvőbb valami. Nem is olyan vicces a kávéházi ér­velés, amivel minap torkolta le valaki a lelkes geo­lógust, mikor gúlák mélyén, etruszk sírokban lelt drótokból arra következtetett, hogy az ókorban már ismerték a villamosáramot, hogy, aszongya, akkor a zsidók már a drótnélküli telegráfot is ismerték, mert a zsidó sírokban viszont nem találtak drótot. Mert most az átvitel elve álmélkodtatja a világot, a közegnélküli közlekedés. Nem kell drót, nem kell közvetítő leadó és felvevő között: az erő, minden erő szerteárad, magától mindenfelé a világban és mindenütt felfogható. Az ember dolgát intéző és fentartó mesterkedésben is újra hódítani kezd ez az elv, hiszen az ember is erő, miért ne bocsásson erőt magából? A hipnotizmus, akaratátvitel zavaros tana új tartalmat keres, még egyelőre mankón jár, gyógyszerekkel operál, de bízik magában, hogy neki sikerül majd megoldania a gyógyulás titkát. Csak az a baj, ho­gy folyton holttestekbe lép ő is, a Gyógyító. A kisfiam ugyanis, aki pedig nem járta ki ötezer év Akadémiáját, nem volt módjában kiábrándulni a tizenkilencedik század materializmusából, kétéves korában ott kezdte, ahol Haeckel abahagyta és ahol az új tan keserves fáradtsággal próbálja felszedni az elvesztett fonalat. A kisfiam, ha megüti a­­fejét, vagy becsípte az ujját, vagy a hasa megfájdul, ordítva és bömbölve rohan anyukához, vagy apuká­hoz is, hogy scsókold meg gyorsan!« És ha anyuka, vagy apuka megcsókolta, abban a pillanatban el­hallgat, vidáman tovább játszik, nem, tudós urak, én megfigyeltem, nem becsapatja magát, nem köny­nyebben elviseli, hanem egyszerűen megszűnik a fájás a csóktól, olyan alaposan és rendesen­, mintha novokain-injekciót kapott volna a fájdalmas idegbe, vagy ópiummal altatták volna el. S míg vidáman és gondtalanul játszik a csók­orvosság után, én eltűnődöm: vájjon nem ide kellene jönni tanulni? Évezeredek óta gyógyítjá­k így, csókkal a gye­reket,­­ vájjon a sok fájás, amire százféle orvos­ságot keres a felnőtt, nem attól gyül fel, hogy ez a csók egyszer megtagadtatott tőle ? S azóta ópium­ban és Röntgen­fényben és társad­alomboldogításban és gazdasági reformban keresi a csodálatos Erőt, az Egészséget, mely emberből áradhat csak a másik ember felé, soha halott anyagból. Csókorvosság, — tűnődj csak • szomjas száj — vájjon nem ez az, amit vársz ? Csókcsillapító — vájjon - nem erre gondolt ama hét tőrrel átszúrt fájdalmas szív, mikor a Szeretetet ajánlotta nekünk minden fájdalmak remédiumaként ? Vájjon a szere­­lem csókja nem a legnagyobb szeretet csókja is egy­ben: — ne felejtsétek el, sátántól borzadozó tagadói a szerelemnek: csak az ember csókolja meg az ő szerelmesén* » • '•••••• •-.­..­Az ember, aki úgy látszik, nem orvosát, hanem orvosságát keresi a másik emberben. Karinthy Frigyes — A Pesti Napló, Az Est és Magyarország tárcái Három lapunk mai, vasárnapi számában a következő szépirodalmi közleményeket találja az olvasó: Az Est-ben: Laczkó Géza: Index-olvasás. (Novella.) Tóth Árpád: Elég volt a vágta. (Vers.) A Magyarország­ban: Erdős Renée: Szemeim, napfényt igyatok. (Vers.) Fodor József: Mult időkből, ködillatból. (Vers.) A Pesti Napló­ban: Erdélyi József: Pápai hegedű. (Vers.) Karinthy Frigyes: Csóhország. (Kroki.) Kodolányi János: A tanító házassága. (Novella.) Szabó Lőrinc: »HOMAC­A « (Vers.) — Az YMCA végrehajtóbizottsági ülést tart Budapesten. A keresztény ifjúsági Egyesületek vi­lágszövetsége (World Alliance of Young men's Christian Association) az idén Budapesten tartja végrehajtóbizottsági ülését. Mintegy százötven kül­földi vendég érkezik a világ minden tájáról erre az alkalomra Budapestre. A végrehajtó bizottsági ülés célja a jövő évi helsingforsi konferenciának előké­szítése. Szombat este érkezett az első vendégcsoport Budapestre, közöttük Mr. Mac Cowen, a világszö­vetség második főtitkára, dr. Friess Károly, a világ­szövetség amerikai vezető főttitkára, Sartorius Ernő, a genfi központi végrehajtó bizottság főtitkára. A háború alatt — mondotta munkatársunknak Sarto­rius — különösen a magyar hadifoglyokért tett so­kat az YMCA. Az orosz hadifoglyok segélyezésén kí­vül, a Japánban rekedt magyar tengerészek sorsán igyekeztünk könnyíteni ,és nemcsak fizikai, hanem lelki táplálékot nyújtottunk a csüggedőknek. A budapesti gyűlések során alighanem módját ejtjük, hogy az YMCA budapesti csoportjának mű­ködését anyagilag lehetővé tegyük. Dr. Friess a délamerikai kivándorlási misszió szervezője megemlítette, hogy az európai államok közül eddig Németország, Cseszlovákia és Svájc kor­mányai támogatják az egyesület működését, amely­lyel az Európából tengerentúlra kivándorlók segít­ségére sietnek. — 1925 május 17. Vasárnap. Római katolikus: Rogate. Protestáns: Paskál. Ó­ görög: május 1. Pelá­­gia. A Nap kél 1 óra 21 perckor, nyugszik 7, óra 32 perckor. A Hold kél­­3 óra 21 perckor, nyugszik 1 óra 14 perckor. — Nyitvalévő M­­íz­e­u­m o­k: Nemzeti Múzeum állat, ásvány és régiségtár 11—1 2. • Néprajzi osztály 0—1. Akadémiai történelmi kép­, csarnok 10—112. Mezőgazdasági Múzeum 10—1. Ráth György-múzeum 0—1. Szépművészeti Múzeum régi, modern és grafikai tárlata 10—­A2. Fővárosi Múzeum 9—1. Közlekedési Múzeum 9—1. — Nyitvalévő könyvtárak: Városi Nyilvános könyvtár 10—1. Egyetemi köny­vtár 9—11. Iparművészeti Múzeum könyvtára 0—1.. — Kiállítások: Tavaszi tárlat a Műcsarnokban (9—4). Agyanes és Vadászati Ipari órától, Derkovits Gyula grafikai kiállítása (Mentor) Andrássy út 17. (9—6). Osztrák festők reprezentatív kiállítása a Nemzeti Szalonban (10—1). Régi órák kiállítása (Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum) Üllői út (9—/12). — Aukció: A m. tc­r. Postataka­rékpénztár Árverési­­Csarnokának XXIV. általános aukciója (Kinizsi utca 2) délelőtt 10—1i2 óráig. — Közgyűlés: Az Állatokat Védő és azok élvebon-Osztályának közgyűlése (Vármegyeház) este 7 óra­kor. — Tanulmányi kir­án­dulás: Erzsébet Népakadémia kirándulása, találkozás a hűvösvölgyi villamosvégállomásnál reggel 128 órak­or. — Tea­délután: A Hadimúzeum Egyesület 9-ik táncig tea­délutánja (Gellérttszálló terasz és márvány­terem) délután " 10 órakor. — Hangversenyek: A Nyomorék Gyermekek Országos Otthona jóté­konycélú hangversenye (Mexikói út) délután Vil órakor. — Atlétika: Berlini válogatóverseny, Lágymányos, 4 óra. — Tenisz: A MAC nemzet­közi tenisz­versenye (Margitsziget) délelőtt 9 óra. — Vívás: Kardcsapatbajnoki elődöntő (Műegye­tem) délután 4 óra. — Futball: BEAC—Cricketter (Bécs) Üllői út óra. MTK, FTC, UTE, Vasas kombinált—Bolton Wanderers, Üllői út 'A6 órakor. KTE—UTC, Hungária út, 5 óra. Főv. T Kör—Húsos, Fra­ngepán utca, 5 óra. MAC—ÜT­SE, Lóverseny tér, 3 óra. Ékszerész—EMTK, Lóverseny tér, 5 óra. Pos­tás—M­TE, Szt. László tér, 5 óra. — Kerékpár : A KAC—Bol­d­or vándordíjas versenye, Millenáris­pálya, 3 óra. — Motorkerékpár: Nemzetközi Tourist Trophy gyorsasági verseny, start a zug­ligeti Szarvas-vendéglőnél, délelőtt 10 órakor. Mw&iaSZtO __ „ _ kérdés foglalkoztat mostanában, hogy kaszálja már halántékomról a gyérülő hajat: én koptam-e meg, vagy a világ nem nyerte még vissza azt a csillogását, amely után annyiszor fohászkodtunk­­az elmúlt tíz év alatti Ha a világban a hiba, eztán, amikor az X-ek már csak szaporodni­ fognak felettünk, lehet-e re­méltünk hogy a fogatlan ing fiatalos élvezettel fog beleharapni az­ élet esetleg még kínálkozó őszi­barackizű húsába? A tilos első cigaretta, amely­hez első gimnazista korában nem jutott az ember, a nyolcvanévesnek is olyan szenzáció, ha egyál­talában még érdemesnek tartja ilyen újításokra adni a fejét. S ha nem kapunk már semmit és minden élet­kedv-nedv kiszárad belőlünk, mint a hűtőházban túlfagyasztott halból? Kit vonjunk kérdőre? Az is lehet, hogy mibennünk van a hiba, mi koptunk meg, a fiatalok kegyetlen szavával: »megöregedtünk«. De mikor? Nem emlékezünk. Mi történt ez alatt a tíz év alatt? Annyi sok min­den, hogy már semmi. Ó, mi csak vártunk, először Przemysl felszabadítására, aztán a győzelemre, aztán a békére s mozi az életre. És felszabadult Przemysl, volt olyan is, aki győzött talán, eljött a béke . . . de hol késik az élet? Vagy ezt is annak nevezzük? Már kezdjük érezni, hogy a város gyé­kénye is­­kicsúszik alólunk.... Mint aki ült a postaház előtt a lócán és várta a dilizsánszot s egyszerre csak csillogó sínek vágódtak elébe s rajtuk előrobogott a gőzvonat . .­­ Egy éjszakai sétás ­ A közgazdaságtudományi kar memoran­dumot intézett a kormányhoz a fakultás fen­tartása ügyében. Mint ismeretes, a takarékos­sági bizottság a szanálási program teljesebb végrehajtása céljából azt javasolta, hogy a ha­zai egyetemi főiskolák számát apasszák. Ezzel kapcsolatban ismét fölmerül a kis­gazdaság­tudományi kar megszüntetésének gondolata. A fakultás most hosszab emlékiratban fejti ki, hogy a közgazdaságtudományi kar nem vett ötletszerű alapítás, mert már 1872 óta hangoz­tatták annak a szükségét, hogy Budapesten egyetemi jelleggel felruházott gazdasági főis­kolát létesítenek. A kereskedelmi körök a het­venes év óta, különösen a német példa hatása alatt, mind beh­atóbban foglalkozik egy keres­kedelmi főiskola létesítésének gondolatával. A memorandum szerint az a vagy szellemi erő, amely­­ez idő szerint a túltömött tisztviselőpályá­kon az egyoldalú jogászkiképzés miatt tétlen­ségre van kárhoztatva, az új főiskolán keresz­tül nem senyvedne el, mert a fakultás az ifjú­ságot a produktív pályákra vonzza. A memo­randum bizonyítja, hogy egy hallgató az ál­lamnak évenként 120 crom­gkoronájába kerül és igen csekély költség mellett súlyos, hiba lenne megszüntetni azt a fakultást, amely az ország közgazdaságával olyan módon fo­glalkozik, amelyet egyetlen más egyetem sem láthat el

Next