Pesti Napló, 1925. augusztus (76. évfolyam, 171–194. szám)
1925-08-02 / 172. szám
Vasárnap 4I A LÉLERZŐ Beszélgetés a siket-vak-néma leánnyal — Pubifrizurát visel, Shakespearet olvas és színes szőnyegeket készít írta: Révész Béla Egri Margit halott és felújult életéről diadalmas könyvet kellene írni, hogy éreztesse az emberekkel, milyen fölséges titkok lebegnek körülöttünk. A vakok hajlékában megtalált csudáról írtunk és elmondtuk a példát, hogy mint támadott fel a vakság, a siketség, a némaság megmozdíthatatlannak tetsző sziklája alól egy eltemetett lélek. Megmozdult, megszárnyalt és a bontakozó tehetségnek frappáns tüneményeivel itt él, rejtelmeskedik közöttünk. Kértem a Wechselmann-intézet igazgatóját, hogy látni szeretném Egri Margitot. Teljesítették a kívánságomat. Másfajta kíváncsiság volt az, hogy lássam ezt az emberek közül annyira elkülönböző embert és nem tagadom, izgatott, készülődő voltam. Megnyílott az ajtó. Egri Margit tipegve elindult a szobában, aprókat ingadozva jobbra és balra, de tudta az útját, az igazgató asztala felé. Hittem, a szerencsétlenségtől megjelölt, eléktelenedett valaki kerül majd elém. Mennyire más az Egri Margit külseje. Amint bizonytalankodnak léptei, karcsú, fehér karjait kitárja, hogy találkozzék a kézzel és mereven, de kecsesen érkezik ... a bábjátékok groteszkségével hatott. Előttem áll. Érdekes, szép a feje, nyoma sincs rajta az elkeserült csúnyaságnak, amilyen külsejűek legtöbbnyire a vakok, illetve Egri Margit arcán rajta a nyoma a tragédiának: a világtalan szemek, de nem riasztóak, mert annyira dominál ennek az ábrázatnak különössége. Sajátos portré kapja el a figyelmet Nyugtalan, túl ideges fej, arcvonalai szabályosak, abszolút kifinomodottak, ajka nyitott, mosoly van rajta, de nem az ép emberek mosolya, különös ajak, meg megremeg. szaratott mosoly várakozik rajta, pirosas a két orcája, pompásan ívelt s homloka alatt az orrvonala kifejezetten nemes, . — szép leányka ez a csúfosan, hétszer sújtott í terremtés. Itt áll előttünk, a karjait nyújtogatja és nem nyugszik, míg az igazgató meg nem fogja a kezét. Beszélgetés... Ez a mozdulat, különös, megható. Látom a direktor és a leányka ujjainak felváltását. Egri Margit bekapcsolódott az emberek társaságába. Beszélgetnek... A direktor lepontozza a leányka ujjaira, a hogy én kívántam őt látni. Egri Margit ujjai kérdezősködnek, hogy hogy hívnak engem és kéri, hogy írjam le a tenyerébe a nevemet. A direktor mondja, hogy a latin betűk formáit rajzoljam rá Egri Margit tenyerére, mert így is tud ő társalogni. A keskeny, hideg kéz kezemben és rájelölöm a nevem betűit. Egri Margit emelgeti az ideges fejét, látszik rajta, hogy megfeszülten figyel és a vak-siket-néma leányka megszólal, majdnem artikulátlanul, de ejtegeti a nevem betűit, amikor megtudja, hogy hívnak, igyekszik a szót fűzni és a direktor kezébe betelegrafálja, hogy ismeri Révész Géza doktort, a lélektan professzorát. Várná a feleletet . . . Mennyi mindent tudnék kérdezni e rejtelem-embertől, aki el-elválasztatott tőlünk három felől is és amint rá-rátekintek a fátyolos szemeire, tudom azt is, hogy a hang nem ér el hozzá és csak áll némán előttem: megérint a gondolat: ez a viruló börtön az értelem fölhajszolt motoraival, milyen küzdelemben állhatott a külső világgal, hogy ne hagyja magára, vonja magához őt is, a bátran élő emberek mellé. PESTI NAPLÓ 1925 augusztus 215 EmF>épm nem Hal éiken ! £ ZX s / a v7e 7-7-2. <=> ej c/ CJ -r ZL. <=* — ' -,-r,--.-., ••••••••• • --!. V £ x 7-3 a f-1 fó 5 TG. «7 t. L f Serfdt íít/^se'y/a/í/ ' l,':-V:.i.\V:':':I » ImfoOf-fr-ct «et//. ,/ A//tios rz.7*<s'j .• íiainifarvi C A pubiírizura Nézem őt, a beszélgetésre ringó karjait, az ismeretlen-mosolyos, nyugtalan kis arcát és megakad a tekintetem a leányka frizuráján. Szénfekete haja hiúsággal megfésült, gyöngyös csontfésült két oldalt és valóban pubifrizurája van a kisasszonynak. Kérdezősködöm a direktornál, megtudom a históriát. Frappáns, mulatságos, könnyes... Igen, Egri Margit maga fésülködik, sűrű, fekete hajának hibátlan választékát maga rajzolja a homloka fölé és a pubifrizura is, Egri Margit legsajátabb kreációja, erőszakossága. Ki gondolná, hogy mindenképpen magányos teremtéshez eljutott a híre annak hogy odakünn a női világban a pubifrizura a divat. Valamiképpen, valamelyik hallgató társától, az ujja ízeinek csápjaival magához ragadta a hiúsági revolúciót és Eszki Margit már szomjasan közlünk él, mert fölébredt a hiúsága, ez mgy markáns, szinte már szertelen tulajdonsága. Egyre sürgette az intézetben, hogy várják le az ő haját is, persze nem tették meg, heteken át erről kérelmeztek, követekőztek az ujjai, nem teljesítették a kívánságát, míg végül Egri Marszit tilos cselekedetre szánta el magát. Egyik este ollót csempészett a párnája alá Színház, hangverseny, egyetem Hallom a siket-vak leánykáról, hogy nagyon szeretne színházba menni. Ehez az örömhöz persze el nem juthat, de annyira szeretné tudni, mi történik a színpadon, ha megtudja, hogy az igazgató családjából valaki színházban volt, nem nyugszik addig, amíg a színdarabot el nem mesélik neki. Kérdezősködnek az ujjhegyei az írókról, színészekről és különösen Romeo és Julia előadására kíváncsi. Ennek a tragédiának kéjes viharát ő is látja . . . Hihetetlen, de ugyanígy kívánkozik a leányka hangversenyre. Társai, a vakok fejletten zenei ösztönűek és így sokszor viszik őket hangversenyek meghallgatására. A vak-siket leányka mindig megtudja az ilyen alkalmakat és kéri, követeli, hogy őt is vigyék el a hangverseny-előadásokra. El is viszik, mert lesújtott lenne, ha otthon hagyják. Persze, szegény, kiközösítve ül a vakok között, de izgatott, nyújtogatja a kezeit a társainak, hogy mondják el számára, milyen zenedarabokat játszanak. Ujihegyen ismerősek a géniuszok: Beethoven, Chopin, Mozart . . . A börtöneit szüntelenül megharcoló leányka tanul és tanul. Studiuma annyira előhaladott, hogy mostanában arról cseng, írassák be őt az egyetemre. Erről nem lehet szó és inkább igyekszenek Egri Margitot olyan mesterségre megtanítani, ami bármilyen fordulóra, kenyérkeresete lehet. Erre valószínűen nem lesz szükség, mert Wechselmannék végrendeletileg gondoskodtak a leányka sorsáról és alighanem élete fogytáig az intézetben marad. De azért praktikusan nevelik. Számolva Egri Margit értelmességével, mostaniban szőnyegszövésre tanítják. A szőnyeg tarkázott valami, tehát színes fonalakból készül. Egri Margit pedig nem lát, de nem is hall, hogy irányítani lehetne őt. Bravúrosan megoldották a problémát. Az igazgató leánya, aki egyik instruktora Egri Margitnak, ládikákat készíttetett, melynek felületein Braille-jelek tapinthatók és Egri Margit ujjai így biztonsággal ki tudják válogatni a köréje helyezett ládikákból a piros, a zöld a más színű fonalakat. Láttam egy ilyen elkészült sző,nyegd,arabját Egri Margitnak: színeket varázsolt elő az éjszakájából. Néki akartam már fárasztani a társalgásra oly hajlamos szerencsétlent. Egri Margit megy ki a szobából. Megy vele a tekintetem, nézem őt, mint remekét a pedagógiának, mint fájdalmas manifesztációját a szellemnek. Karcsú, ifjú alakja tipegve halad előre a bizonytalanságok nehéz útján. Fehér karjai keresgélnek, hullámoznak maga körül, óvatos léptei lépik az egyet, a kettőt, az utat és újra úgy hat reám, mint, a bábu, aki eljátsza előttem produkcióját, a dirigáló könyörtelet."Lég porondján... Mégegyszer látom őt. Az udvarban, ahol a vak gyerekek a fogócskát játszották. Egri Margit nincs közöttük, kiskapcsolt kezeivel magában ül egy kis zsámolyon. D® az ujjai elintik a magányosságot... Egri Margit ül a zsámolyon, előtte egy hatalmas fakeret, amire fonalak vannak kifeszítve, készül a szőnyeg. Egri Margit finom ujjai érintgetik a fonalakat és amint két karjával ráhajol a fatánksára, úgy tetszik, megkarolja a sötétlő, ragyogó, de megtalált életét... és amikor mindenki aludni tért, éjszaka maga vágta le a haját. Az éjszaka megindító különössége ez másképpen is... Tényleg, kifogástalanul, pubifrizurásan áll előttem. Egri Margit és amikor megkérdeztetem a direktorral, hogy hát hogyan is történt az az éjszakai hajlevágás, a bizonytalan mosoly megmozdul az ajakán, észreveszem, hogy a leányka beszélni akar, az arca alá hajtom a fülemet és tagolva, a betűk lassú sorakozásával kialakulnak a csorba és megdöbbentő szavak: — Olyan akartam lenni, mint a többi ember ... Keze a kezemben, amikor csak lelet, megfogja a direktor kezét, az enyémet, ez a mozdulat mindene, enélkül kívül jutna a világból. Romeo és Július Hamlet Megkérdeztetem, milyen hatással volt reá Keller Helén önéletrajza. Az ujjai sietve érintgetik az igazgató ujjait, aki tolmácsolja, hogy Egri Margit mindig erre a könyvre gondol, ő is, mint Keller Helén, többet és többet tanul és az a szándéka, hogy ő is megírja, majd életének történetét. Kérdezősködöm, hogy hasznát veszi-e az angol nyelvnek? Megtudom, hogy Egri Margit Braille írásos angol könyveket, folyóiratokat kap Angliából. — Milyen könyveket? ... — Mostanában Shakespearet olvasom . .— Melyik darabját szereti? — Romeo és Júliát és Hamletet . . . Shakespeare fáklyája az életnek e vakságiban!. . . Nagyon érdekel ez az emberi csudálatosság. Mindenféléről kérdezősködöm, amikkel közelebb értek a lélekrő szfinksz lelkületéhez.