Pesti Napló, 1925. augusztus (76. évfolyam, 171–194. szám)

1925-08-02 / 172. szám

Vasárnap 4­I­ A LÉL­ERZŐ Beszélgetés a siket-vak-néma leánnyal — Pubifrizurát visel, Shakespearet olvas és színes szőnyegeket készít írta: Révész Béla Egri Margit halott és felújult életéről dia­dalmas könyvet kellene írni, hogy éreztesse az emberekkel, milyen fölséges titkok lebegnek körülöttünk. A vakok hajlékában megtalált csudáról ír­tunk és elmondtuk a példát, hogy mint táma­dott fel a vakság, a siketség, a némaság meg­mozdíthatatlannak tetsző sziklája alól egy eltemetett lélek. Megmozdult, megszárnyalt és a bontakozó tehetségnek frappáns tüneményei­vel itt él, rejtelmeskedik közöttünk. Kértem a Wechselmann-intézet igazgatóját, hogy látni szeretném Egri Margitot. Teljesítet­ték a kívánságomat. Másfajta kíváncsiság volt az, hogy lássam ezt az emberek közül annyira elkülönböző embert és nem tagadom, izgatott, készülődő voltam. Megnyílott az ajtó. Egri Margit tipegve elindult a szobában, aprókat ingadozva jobbra és balra, de tudta az útját­, az igazgató asztala felé. Hittem, a szerencsétlenségtől megjelölt, el­éktelenedett valaki kerül majd elém. Mennyire más az Egri Margit külseje. Amint bizonyta­lankodnak léptei, karcsú, fehér karjait kitárja, hogy találkozzék a kézzel és mereven, de ke­csesen érkezik ... a bábjátékok groteszkségével hatott. Előttem áll. Érdekes, szép a feje, nyoma sincs rajta az elkeserült csúnyaságnak, amilyen külsejűek legtöbbnyire a vakok, illetve Egri Margit ar­cán rajta a nyoma a tragédiának: a világtalan szemek, de nem riasztóak, mert annyira domi­nál ennek az ábrázatnak különössége. Sa­játos portré kapja el a figyelmet Nyugtalan, túl ide­ges fej, arcvonalai szabályosak, abszolút kifi­nomodottak, ajka nyitott, mosoly van rajta, de nem az ép emberek mosolya, különös ajak, meg megremeg. szaratott mosoly várakozik­­ rajta, pirosas a két orcája, pompásan ívelt s homloka alatt az orrvonala kifejezetten nemes, . — szép leányka ez a csúfosan, hétszer sújtott í terremtés. Itt áll előttünk, a karjait nyújtogatja­­ és nem nyugszik, míg az igazgató meg nem­­ fogja a kezét. Beszélgetés... Ez a mozdulat, különös, megható. Látom a direktor és a leányka ujjainak felváltását. Egri Margit bekapcsolódott az emberek társaságába. Beszélgetnek... A­ direktor lepontozza a leányka ujjaira, a hogy én kívántam őt látni. Egri Margit ujjai kérdezősködnek, hogy hogy hívnak engem és kéri, hogy írjam le a tenyerébe a nevemet. A direktor mondja, hogy a latin betűk formáit rajzoljam rá Egri Margit tenyerére, mert így is tud ő társalogni. A keskeny, hideg kéz kezemben és rájelö­löm a nevem betűit. Egri Margit emelgeti az ideges fejét, látszik rajta, hogy megfeszülten figyel és a vak-siket-néma leányka megszólal, majdnem artikulátlanul, de ejtegeti a nevem betűit, amikor megtudja, hogy hívnak, igyek­szik a szót fűzni és a direktor kezébe bete­legrafálja, hogy ismeri Révész Géza doktort, a lélektan professzorát. Várná a feleletet . . . Mennyi mindent tudnék kérdezni e rejte­lem-embertől, aki el-elválasztatott tőlünk há­rom felől is és amint rá-rátekintek a fátyolos szemeire, tudom azt is, hogy a hang nem ér el hozzá és csak áll némán előttem: megérint a gondolat: ez a viruló börtön az értelem fölhaj­szolt motoraival, milyen küzdelemben állhatott a külső világgal, hogy ne hagyja magára, vonja magához őt is, a bátran élő emberek mellé. PESTI NAPLÓ 1925 augusztus 2­15 EmF>épm nem Hal éiken ! £ Z­X s / a v7e 7-7-2. <=> ej c/ CJ -r ZL. <=* — ' -,-r,--.-., ••••••••• • --!. V £ x 7-3 a f-1 fó 5 TG. «7 t. L f Serfdt íít/^se'y/a/í/ ' l,':-V:.i.\V:':':I » ImfoOf-fr-ct «et//. ,/ A//tios rz.7*<s'j .• íiainifarvi C A pubiírizura Nézem őt, a beszélgetésre ringó karjait, az ismeretlen-mosolyos, nyugtalan kis arcát és megakad a tekintetem a leányka frizuráján. Szénfekete haja hiúsággal megfésült, gyöngyös csontfésült két oldalt és valóban pubifrizurája van a kisasszonynak. Kérdezősködöm a direk­tornál, megtudom a históriát. Frappáns, mulatságos, könnyes... Igen, Egri Margit maga fésülködik, sűrű, fekete hajának hibátlan választékát maga raj­zolja a homloka fölé és a pubifrizura is, Egri Margit legsajátabb kreációja, erőszakossága. Ki gondolná, h­ogy­­ mindenképpen magá­nyos teremtéshez eljutott a híre annak hogy odakünn a női világban a pubifrizura a divat. Valamiképpen, valamelyik hallgató társától, az ujja ízeinek csápjaival magához ragadta a h­iúsági revolúc­iót és Eszki Margit már szom­jasan közlünk él, mert fölébredt a hiúsága, ez mgy­ markáns, szinte már szertelen tulajdonsága. Egyre sürgette az intézetben, hogy v­ár­ják le az ő haját is, persze nem tették meg, heteken át erről kérelmeztek, követekőztek az ujjai, nem teljesítették a kívánságát, míg végül Egri Marszit tilos cselekedetre szánta el magát. Egyik este ollót csempészett a párnája alá Színház, hangverseny, egyetem Hallom a siket-vak leánykáról, hogy na­gyon szeretne színházba menni. Ehez az öröm­­höz persze el nem juthat, de annyira szeretné tudni, mi történik a színpadon, ha megtudja, hogy az igazgató családjából valaki színházban volt, nem nyugszik addig, amíg a színdarabot el nem mesélik neki. Kérdezősködnek az ujj­hegyei az írókról, színészekről és különösen Romeo és Julia előadására kíváncsi. Ennek a tragédiának kéjes viharát ő is látja . . . Hihetetlen, de ugyanígy kívánkozik a leányka hangversenyre. Társai, a vakok fejlet­ten zenei ösztönűek és így sokszor viszik őket hangversenyek meghallgatására. A vak-siket leányka mindig megtudja az ilyen alkalmakat és kéri, követeli, hogy őt is vigyék el a hang­verseny-előadásokra. El is viszik, mert lesúj­tott lenne, ha otthon hagyják. Persze, szegény, kiközösítve ül a vakok között, de izgatott, nyújtogatja a kezeit a társainak, hogy mondják el számára, milyen zenedarabokat játszanak. Ujihegye­­n ismerősek a géniuszok: Beetho­ven, Chopin, Mozart . . . A börtöneit szüntelenül megharcoló leányka tanul és tanul. Studiuma annyira elő­haladott, hogy mostanában arról cseng, írassák be őt az egyetemre. Erről nem lehet szó és in­kább igyekszenek Egri Margitot olyan mester­ségre megtanítani, ami bármilyen fo­rdulóra, kenyérkeresete lehet. Erre valószínűen nem lesz szükség, mert Wechselm­annék végrendele­tileg gondoskodtak a leányka sorsáról és alig­hanem élete fogytáig az intézetben marad. De azért praktikusan nevelik. Számolva Egri Margit értelmességével, mostaniban szőnyegszövésre tanítják. A sző­nyeg tarkázott valami, tehát színes fonalakból készül. Egri Margit pedig nem lát, de nem is hall, hogy irányítani lehetne őt. Bravúrosan megoldották a problémát. Az igazgató leánya, aki egyik instruktora Egri Margitnak, ládiká­kat készíttetett, melynek felületein Braille-­jelek tapinthatók és Egri Margit ujjai így bizton­sággal ki tudják válogatni a köréje helyezett ládikákból a piros, a zöld a más színű fonala­kat. Láttam egy ilyen elkészült sző,nyegd,arab­já­t Egri Margitnak: színeket varázsolt elő az éjszakájából. Néki akartam már fárasztani a társalgásra oly hajlamos szerencsétlent. Egri Margit megy ki a szobából. Megy vele a tekintetem, nézem őt, mint re­­mekét a pedagógiának, mint fájdalmas m­ani­fesztációját a szellemnek. Karcsú, ifjú alakja tipegve halad előre a bizonytalanságok nehéz útján. Fehér karjai keresgélnek, hullámoznak maga körül, óvatos léptei lépik az egyet, a kettőt, az u­tat és újra úgy hat reám, mint, a bábu, aki eljátsza előttem produkcióját, a diri­gáló könyörtelet."Lég porondján... Mégegyszer látom őt. Az udvarban, ahol a vak gyerekek a fo­gócskát játszották. Egri Margit nincs közöttük, kiskapcsolt kezeivel magában ül egy kis zsámolyon. D® az ujjai elintik a magányosságot... Egri Margit ül a zsámolyon, előtte egy ha­talmas fakeret, amire fonalak vannak kif­e­szítve, készül a szőnyeg. Egri Margit finom ujjai érintgetik a fona­lakat és amint két karjával ráhajol a fatánk­sára, úgy tetszik, megkarolja a sötétlő, ra­gyogó, de megtalált életét... és amikor mindenki aludni tért, éjszaka maga vágta le a haját. Az éjszaka megindító különössége ez más­képpen is... Tényleg, kifogástalanul, pubifrizurásan áll előttem. Egri Margit és amikor megkérdezte­tem a direktorral, hogy hát hogyan is történt az az éjszakai hajlevágás, a bizonytalan mo­soly megmozdul az ajakán, észreveszem, hogy a leányka beszélni akar, az arca alá hajtom a fülemet és tagolva, a betűk lassú sorakozásá­val kialakulnak a csorba és megdöbbentő sza­vak: — Olyan akartam lenni, mint a többi em­ber ... Keze a kezemben, amikor csak lel­et, meg­fogja a direktor kezét, az enyémet, ez a moz­dulat mindene, enélkü­l kívül jutna a világ­ból. Romeo és Júliu­s Hamlet Megkérdeztetem, milyen hatással volt reá Keller Helén önéletrajza. Az ujjai sietve érint­getik az igazgató ujjait, aki tolmácsolja, hogy Egri Margit mindi­g erre a könyvre gondol, ő is, mint Keller Helén, többet és többet tanul és az a szándéka, hogy ő is megírja, majd életének történetét. Kérdezősködöm, hogy hasznát veszi-e az angol nyelvnek? Megtudom, hogy Egri Margit Braille­ írásos angol könyveket, folyó­iratokat kap Angliából. — Milyen könyveket? ... — Mostanában Shakespearet olvasom . .­­— Melyik darabját szereti? — Romeo és Júliát és Hamletet . . . Shakespeare fáklyája az életnek e vaksági­ban!. . . Nagyon érdekel ez az emberi csudálatosság. Mindenféléről kérdezősködöm, amikkel köze­lebb ér­tek a lélekrő szfinksz lelkületéhez.

Next