Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)

1926-01-05 / 3. szám

15 Szerda Az olasz anyakirályné meghalt (Saját tudósítónktól.) Három heti szenvedés. után hétfőn meghalt Olaszország mártír­ asszo­nya, Margit anyakirályné, akit fiatalságának és családi boldogságának legszebb idejében jut­tatott özvegységre az anarchista golyója, mely férjét megölte. Özvegyi fátyol, alá­ rejtette ak­kor gyönyörű arcát, mely az olasz renessszánsz híres asszonyainak festői szépségű profiljára emlékeztetett. Az özvegyi fátyol alatt csak ak­kor fakadt a jakán boldog mosoly, amikor jó cselekedetekkel örvendeztetett meg másokat. Olaszországban nagy szeretet vette körül jóté­konyságáért és nagy tisztelet,azért a magasztos türelemért, mellyel sorsát elviselte. Ferdinánd génuai herceg leánya volt és tizenhét esztendős korában, 1868-ban ment férj­hez heretemből unokatestvéréhez, Umberto trónörököshöz, aki atyjának, a galantuomos­ királynak halála után Olaszország trónjára ju­tott 1878-ban. Esküvőjük után egy év múlva gyermeküknek, a mostani olasz királynak szü­letése tette még boldogabbá házasságukat. Mint trónörökösné és ifjú királyné szépségével, szel­lemességével és családi erényeivel meghódította az egész olasz nemzetet és költők is rajongva dicsőítették, mint a régi római lantosok a klasz­szikus kor nagy asszonyait. Carducci, a mo­dern olasz irodalom legkiválóbb költője remek ódában énekelte meg őt s akkor még senki sem gondolhatta, hogy nemsokára a tövises mártír­koszorú váltja fel a koronát. 1900 július 29-ikén érte a Regina ca Italiá­t az a sorscsapás, mely után a Regina Madre, anyakirályné nevet kellett felvennie. Ekkor ölte meg­ Umberto királyt Bresci anarchista golyója a monzai királyi kastély közelében. A királyi özvegy lemondott ekkor a világ­ról és visszavonultan élt római palotájában, ahonnan néhány évvel ezelőtt az olasz Riviérán levő Bordigheréba költözött. Magányát csak akkor hagyta el, amikor valami jótékony in­tézmény érdekében szükség volt nagy tekinté­lyére. Különösen a háború idején és a hábo­rút követő években fáradozott sokat a szen­vedők segítésén. Gyűjtést indított az olasz Vörös Kereszt és a háborús árvák javára és ott volt mindenütt, ahol a h­áború sújtotta sze­rencsétlenek érdekében valami jótékony intéz­mény alakult. A bordigherei királyi villában töltötte Utolsó éveit és amilyen türelemmel viselte el élete első­­nagy csapását, olyan megnyugvással nézett a halál elébe is. Az olasz újságok más­napok óta haldoklásáról írnak és csodálattal emlékeznek meg lelki erejéről, melyhez közel sem férkőzhetett a halálfélelem. A Regina Madre — ír­ja az egyik olasz újság — csodála­tos lelki erővel, a világos ész elevenségével, a kedély teljes nyugalmával tűrte szenvedését, mely már lelkébe ronhatta azt­ a sejtelmet,hogy órák múlva el kell hagynia a földi életet. Hétfőn délelőtt háromnegyed tizenegy óra­kor jelentette az utolsó távirat. Az anya­királyné c­sevében meghalt. Az olasz királyi család tagjai ma Bordigheréba utaztak.­­ Róma, január 4. A király hivatalosan értesítette az anyakirályné haláláról Mussolini miniszterelnököt, aki részvéttáv­iratot intézett a felséghez. A miniszterelnök egyben nyilatkozattal for­dult a nemzethez. A nyilatkozatban m­egin­dult hangon ad kifejezést a nemzet mélységes, gyászának és hangsúlyozza, hogy az elhunyt királyné emlékét felbonthatatlan kötelékek fűzik az olasz tör­ténelem legragyogóbb korszakához. ^ vMgendKvM. a mai*, u^mmm, auf ív ^ !' Óriási si Ker új műsora Nagy Endre konferál Saamon­ Béla két új bohózatban Telefon: 65 54. kezdeteiéig PESTI NAPLÓ 1926 január 6 . Előzetes cenzúrával és diktátori intézkedéssel fenyegetődzik a román kormány Jogászkörökben helytelenítik a román Koronatanács határozatát Bukarestben csapatokat vontak össze Bukarest, január 4. A román közvéleményt és a politikai körö­ket állandó izgalomban tartja a trónörökös lemondása. Társaságokban, klubokban, nyilvá­nos helyeken e­gyébről sem folyik a szó. A leg­változatosabb találgatások kapnak szárnyra és a bizonytalanságot csak fokozza az, hogy a sajtó meglehetős tartózkodással kezeli a le­mondás okait, aminek nagymértékben az az oka, hogy igen komoly hírek szállonganak különböző erélyes intézkedésekről, amelyeket a kormány tenni szándékozik. Különösen sok szó esik arról, hogy a kormány a sajtóval szemben életbe lépteti a cenzúrát. Bár a sajtó­ban éppen a cenzúrával való fenyegetőzés kö­vetkeztében alig esik szó erről, általános köz­beszéd tárgya, hogy a kormány, ha szükségét látja, diktatúrát fog gyakorolni. A lemondás ügyével kapcsolatban több lap élesen támadja a kormányt, így a Cuvantul azzal vádolja a kormányt, hogy hamis hí­reszteléseket terjesztett arról, miért nem akar a trónörökös visszatérni az országba. Szelté­ben-hosszában azt híresztelte, hogy a volt trón­örökös ismét szentimentális okokból menekül, mint ahogyan ezt egyszer már megtette. E híresztelésekre támaszkodva azután a kormány egyik tagja ezt a kijelentést tette: Végezni kell Károly herceggel," mert a trónnak nem lehet ilyen utóda. Az volt a cél, — írja tovább a lap — hogy a trónörököst erkölcsileg lepytlkolják, mert soha sem titkolta a jelenlegi kormány­nyal szemben való ellenséges érzületét. Bra­tianu hívei teli szájjal hirdették mindenfelé, hogy végezni kell ezzel az ellenséggel, aki megengedi magának, hogy a miniszterelnököt az »úr« jelző mellőzésével szólítsa meg. A döntő koronatanács előtt, amelyet csak a ki­rály és a kormány együttesen h­ívhat össze, a kormányelnök két napon keresztül híresz­­teltette, hogy abban, ami történni fog, neki nincs szerepe, mert minden a király akaratá­ból történik. Ennek ellenére a liberálisok a koronatanács napján még annak összeillése előtt hangoztat­ták, hogy estére Károly herceg nem lesz már trónörökös. A lap szerint a koronatanácsot sem hívták össze a szokott módon, mert az udvari kancellária sürgönye a meghívottakkal csak annyit közölt, hogy az illetőket kihallgatáson fogadja az uralkodó. A trónöröklés kérdésében a kormány az alkotmány 77. szakaszára támasz-­ kodva kívánja megoldani, amely ezeket mondja: »A király alkotmányos jogai I. Hohenzollern Károly király egyenes ági és törvényes leszár­mazottaira öröklődnek férfiról férfira az első­szülöttség rendje szerint és a nők és leszárma­zottaik örökös kizárásával«. Ez annyit jelent, hogy nem Miklós herceg a király másodszülött fia lesz a trónörökös, hanem Mihály herceg a­ volt trónörökös fia, aki azonban kiskorú. Erről az eshetőségről az alkotmány 83. szakasza in­tézkedik, amely kimondja, hogy­­a király életében három tagból álló régens­tanácsot nevezhet ki, amely a király halála után a trónörökös kiskorúsága idején a ki­rályi hatalmat gyakorolja. A régenstanács egyúttal a trónörökös feletti gyámságot is gyakorolja annak kiskorúsága idején­. A kormánynak ez a megoldási módja azonban nem volt oly egyszerű, aminek legjobb bizonyítéka, hogy a király Stere-h­ez, az alkot­mányjog kiváló ismerőjéhez és Buzdugánhoz,a­ semmítőszék elnökéhez fordult tanácsért, akiket a király a koronatanács résztvevői előtt foga­dott kihallgatáson. A probléma a bírói köröket is élénken foglalkoztatta s így például Disescu, aki az alkotmánytörvény előadója volt, ezt a megoldást határozottan ellenzi. Vannak tehát jogászi körök, amelyek szerint Mihály herceg­nek nincs joga a trónra, mert Károly lemon­dása magában foglalja azt is, hogy utódai nem tarthatnak igényt a trónra. Emellett az elmé­let mellett van Florescu volt igazságügyminisz­ter is. A lap más helyütt ezeket írja: A kormány néhány tagja értésére adta a sajtó képviselői­nek, hogy abban az esetben, ha a lapok kommentálják a trónörökös lemondását, vagy ebben a kér­désben kampányt indítanak, a kormány fel­tétlenül életbe léptet a cenzúrát. Ebben az ügyben a kormánynak a fővárosban időző tagjai és az illetékes katonai közegek kö­zött megbeszélés folyt. Mintehogy bizonyos agi­tációktól lehet tartani, a kormány a fővárosban és néhány vidéki központban csapatokat vont össze s visszahívták a szabadságon lévő tiszte­ket. A lapok külön kiadásait és vidéki példá­nyait a kormány rendeletére tegnap elkobozták. Károly roma trónörökös bejelentette feleségének, hogy felbontja házasságát Bukarest, január 4. A trónörököstől három levél érkezett a szi­najai kastélyba. Az egyik a királynak szólt, amelyben a volt trónörökös bejelentette lemon­dását, a másik hasonló tartalommal a király­nénak szólt, a harmadik pedig Helena herceg­nőnek, Károly herceg nejének. Feleségéhez in­tézett levelében Károly herceg egy szóval sem emlékszik meg fiáról, Mihály hercegről, egy szóval sem ad kifejezést sajnálkozásának, ha­nem egyszerűen bejelenti, hogy föl akarja bon­tani házasságát és sohasem­ tér vissza. Egyben azt írja, hogy teljesen szabad kezet ad Helena hercegnőnek, hogy tetszés szerinti formában indít­sa meg a válópert. A trónörökös mostani lemondása már a harmadik. Első ízben 1918-ban, Marghiloman kormánya idején mondott le, amikor morga­natikus házasságot kötött Odesszában. Akkor a király nem volt hajlandó elfogadni a lemon­dást, amiből majdnem kormányválság támadt, mert Marghiloman a lemondás mellett foglalt állást, később azonban Marghiloman engedett. A második lemondás 1919-ben történt, amikor a trónörököst felszólították, hogy bontsa fel Odesszában Sa­brino Zizivel kötött házassá­gát. A lemondólevél szövegét akkor Marghilo­man Sándor szövegezte meg, a lemondást azon­ban nem fogadták el, hanem kényszerítették a trónörököst morganatikus házassága felbon­tására. Mott választ adni. Olvastuk a trónörökös írá­sait. Valamennyi , alázatos hangú, de semmi mást nem tartalmaz, mint a trónról való lemon­dást. Egyelten szó sincs azokról az okokról amelyek e lépésre indították. Egyik udvari mél­tóság, aki Velencében tárgyalt a­ trónörökössel, kijelentette, ho a két napon át folytatott min­den fáradozása hiábavaló volt és a trónörökös­től nem kapott más választ, mint ezt: Nem aka­rom, hogy megismerjék az okokat. Lemondok, ennyi az egész. ..Lemondott, ennyi az egész!" Bukarest, január 4. A koronatanács egyik résztvevője, aki igen magas országos méltóságot tölt be, a lapok tu­dósítói előtt a következőket jelentette ki: Mi­előtt határozatot hoztunk volna, a királytól és a királynétól kértük, adjanak felvilágosítást, azokról az okokról, amelyek Károly herceget lemondásra késztették. Senki, de senki nem tu­ A trónörököst kilépésre kényszerítették a román hadseregből Bukarest, január 4. A lapok jelentése szerint Jorga Miklós a koronatanács előtt kihallgatást kért a király­nétól abban a reményben, hogy módot talál az uralkodó párt más meggyőződésre bírni. Jorga ezt mondta a királynénak: — Kötelezem magam Felség, hogy vissza­hozom megtévedt gyermekét. — Köszönöm szíves jóakaratát, — mon­dotta a királyné — Ez a kérdés végleges meg­oldást nyert. Károly herceget, miután a trón­öröklésről, valamint a­ királyi család tagjait megillető jogokról lemondott, törlik a román hadsereg kötelékéből. Eddig 25.000 ember nevette végig A Navigátort az é­vad legszenbb­i­b­ Sanb burleszkjét Mozgókép-Otthon Uránia Metro Gold­wyn-film Capitol

Next