Pesti Napló, 1926. március (77. évfolyam, 49–73. szám)
1926-03-16 / 61. szám
Budapest» 1926 77. évfolyam 61. szánj -7tr»a 2WOQ fia, Kedd) március ELÖFIZETÉSI ÁRAK: egy hóra .... 60.000 K Negyedóra . . 135.000 r Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes szára Aasztriában i feétkoznat 30 garas (8000 o. K) vw&rnap 40 garas (4000 p. K) PESTI NAPIÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20, BP. TELEFÓN I József 62-30, (32-31,62-32. Szerkesztőség Récabent L, Kohlmarkt 7. Aranycsinilé pinka® fizik leventék és egy magyar báró Báró Ghillány József klubot alapít, vámhitelt keres, feljelent, csal és meglép (Saját tudósítónktól.) Újabb áldozata van annak az utóbbi években felburjánzott gründolási láznak, amely pinkajövedelmekre épített a kártyavárakat. Báró Ghillány József, volt főszolgabíró, akinek Sáros megyében voltak régebben birtokai, egy kártyaklub alapításával akarta megrendült exisztenciáját helyreállítani. Vállalkozásához több jóhangzású nevű urat is sikerült megnyernie, akik most nem a legkellemesebb érzésekkel gondolnak vissza báró Ghillány Józsefre, aki több százmillió koronára rúgó rendezetlen követelés hátrahagyásával »ismeretlen helyre távozott«. & ut'ifi palota raietsamorffézisai A klub, amelynek most Ghillány esett áldozatául, a Hegedűs Sándor ucca 9. szám alatt van. Eredetileg grófi palota. Amikor egymásután alakultak a kártyaklubok, egy élelmes vállalkozó szemet vetett a magánosan álló főúri palotára, amely különösen alkalmasnak mutatkozott egy diszkrét kártyaklub részére. Előbb Kommerz Club néven rendeztek be itt egy kártyaklubot. S több a Turul Magyar Országos Testedző Egylet működött itt, amelynek egy tábornok volt az elnöke és közéleti előkelőségek szerepeltek a vezetőség tagjai között. A Turul azonban sokat beszéltetett magáról, de a kártyaüzlet terén is mutatkozó dekonjunktúra annyira éreztette a hatását, hogy a klub egyik tényleges tulajdonosa, lovag Hevesi Adolf, óvadéksikkasztár, miatt a rendőrségen letartóztatásba került. Ekkor a Turul megszűnt. Fönmaradt azonban jelentős tartozás. A legnagyobb hitelező volt a klub krupiéje, Schöpf Elemér, azelőtt pincér, aki 300 millió korona erejéig volt érdekelve a kártyaklubban, ezenkívül a berendezés is az övé volt. A saját neve alatt nem folytathatta tovább a klubéletet és ezért igyekezett odahatni, hogy a régi helyiséget olyan újabb klub vegye át, amely egyrészt az ő követelésének a megfizetését biztosítja, másrészt pedig a kártyajáték további folytatását és ezzel az ő üzleti hasznát is lehetővé teszi. A sirok-Bwsasgyar barátság Schöpf Elemérrel való tárgyalás után báró Ghillány József csakugyan alapított egy klubot. Az új klub neve: Török—Magyar Kaszinó volt és címének megfelelően a klub elnökévé egy magyar táborszernagyot és mellé a budapesti török követet választottatt meg, hogy ily módon is dokumentálják a klubnak azt a kitűzött hivatását, amely a török— magyar barátság ápolását igyekszik elérni. A megalakult kaszinóhoz sok előkelőséget szándékoztak igazgatósági tagul megszerezni. Több mint száz közéleti előkelőséget választottak ki, akiknek levelet írtak, amelyben közölték velük, hogy megválasztották őket igazgatósági tagnak. Ha pedig a választást nem vennék tudomásul, úgy kérik a megválasztásról szóló levelet visszaküldeni. Többen a felszólításra egyáltalában nem reagáltak, voltak, — mint például Ugron Gábor — akik levélben köszönettel elutasították maguktól ezt a megtiszteltetést, mégis szerepeltették azon a nyomtatott meghívón, amelyet a megnyitó alkalmával szétküldöttek. Azok a jóhiszemű megválasztott igazgatósági tagok pedig, akik megjelentek a megnyitóünnepségen, a legnagyobb meglepetéssel értesültek arról, hogy olyan kaszinónak lettek igazgatósági tagjai, amelynek főfunkcionáriusai a Reismann-esettel kapcsolatban emlegetett Kovács-testvérek. Miért éppen a Kovács-testvérek? Egyes tagok tudakozódni és kutatni kezdtek aziránt, hogy mi köze van a "lehetőségek nevével pompázó Török-Magyar Kaszinónak a Kovács-testvérekhez és miért vették a kaszinóvezetőségébe ezt a három fiatalembert. A kutatások eredményeképpen aztán a Kis-Sfács-testvérek kaszinó körüli szereplését a következőkben állapították meg: Már a Turul Magyar Országos Testedző Egyesület ideje alatt élénk szerepet vittek a Kovács-testvérek a grófi palotában berendezett klubban. Schöpf Elemér köveelésével együtt került az újonnan megalakított Török—Magyar Kaszinóba a három Kovács-fiú és tulajdonképpen tőlük származik az új kaszinónak a gondolata is. A Turul MOTE céljául a testedzést tűzte ki. Ezzel kapcsolatban a Kovács-testvérek a török—magyar barátság ápolásával azt vették tervbe, hogy Törökországban leventecsapatokat képeznek ki. Arra számítottak, hogy a török kormány hálából olyan kereskedelmi lehetőségeket nyújt nekik, amelyekkel gyorsan nagy haszonra tehetnek szert. Ennek a kereskedelmi összeköttetésnek a lebonyolítására pedig egy kifelé is szerepelhető, cégszerű elnevezéssel bíró kereskedelmi vállalkozásra volt szükségük és ezért a klub mellé megalapították a Török—Magyar Kereskedelmi Részvénytársaságot is. A Kovács-testvérek ezután fölosztották maguk között a szerepeket, Kovács Kornél volt a Török—Magyar Kereskedelmi Rt titkára, Kovács Győző és Tivadar pedig a Török—Magyar Kaszinónál nyertek olyan állást, amely tisztességes havi fix javadalmazást jelentett számukra. Egy váltó változatos sorsa A Török—Magyar Kaszinó megalakulásának azonban igenis anyagi feltételei is voltak, mégpedig számokban kifejezve, 600 millió korona. Ennyit kért ugyanis Schöpf Elemér a berendezésért és egyéb a helyiséggel összefüggésben őt megillető jogokért. Egyben pedig kikötötte, hogy a Török—Magyar Kaszinónak ő lesz a játékvezetője és ebben a minőségében a mrnkajövedelemnek bizonyos százalékát is megkapja. A Török—Magyar Kaszinó megalapítói, Ghillány József és társai nem rendelkeztek elegendő készpénzzel és ezért váltóval fedezték le Schöpf Elemérrel szemben fennálló tartozásukat. Schöpf a váltó elfogadását több feltételhez kötötte, ő ugyanis báró Ghillány Józsefnek, mint elfogadónak az aláírását üzleti szempontból nem tartotta elég jónak. Éppen ezért azt kívánta, hogy egyrészt mint elfogadók, másrészt mint kezesek mások is szerepeljenek a váltókon. Báró Ghillány József meglehetősen szűkös viszonyok között élt. Anyósa, özv. Jeney Józsefné azonban dúsgazdag asszony hírében állott, tudták róla, hogy Szerencs mellett nagy birtoka volt, amelyet tíz-tizenegymilliárd magyar koronára becsültek. Báró Ghillány kezelte részben anyósának üzleti ügyeit és ezért Schöpf Elemér arra kérte, hogy a számára kiállítandó váltót anyósával is írassa alá. Báró Ghillány József — minden bizonnyal anyósával való előzetes megbeszélés alapján — hozzájárult a váltónak aláírásához, azzal a feltétellel azonban, hogy a váltók névértékét, a hatszázmillió koronát nem szabad bekebelezni Jenemé birtokára. Ezt ugyanis, mint báró Ghillány József bizalmasai előtt az ügylet létrejöttekor kijelentette, azért kötötte ki, mert szándékában volt kétmilliárd korona vámhitelért folyamodni. A vámhitelt pedig csak abban az esetben kapta volna meg, ha a hitelösszeget első helyen kebelezteti be az államkincstár javára a fölajánlott birtokra. A vámhitelt báró Ghillány a Magyar—Török Kereskedelmi Rt. nevében akarta megfolyamodni. Miután sikerült a váltókhoz Jenevné aláírását is megszerezni, rajta kívül még többen is szerepeltek mint elfogadók, illetve kezesek. Ezek pedig Sréter István volt hadügyminiszter, báró Luzsénszkij, aki szőnyegügyeivel kapcsolatban szerepelt a nyilvánosság előtt, báró Ghillány József, egy Csáky gróf, egy Bánffy gróf, aztán Füzesséry Árpád ügyvéd és egy Hronyecz nevű mérnök voltak. Schöpf Elemér ezekkel az aláírásokkal meg is kapta a váltókat, amelyeken a lejárat napja nem volt kitöltve. A biancováltókat elvitte több bankhoz is leszámítoltatni, de eredmény nélkül. Erre Schöpf azt kérte, írja alá a váltót dr. Füzesséry Árpád ügyvédnek a felesége is, aki egy osztrák bárónak leánya és úgy tudják, hogy igen nagy örökség vár rá, azonkívül közös nyolcszobás lakásukra az ő nevére van a kisebbségi jogvédelem meghamisítása írta: bávó Wlassics Gyula, a magyar királyi közig. bíróság elnöke Sokáig gondolkoztam nem lesz-e igen erős az a kifejezés, melyet e sorok fölé írtam. De nem találtam igazságosan jellemzőbb kitételt arra, amit a nemzetek szövetsége tanácsának egyik hivatalos előadója a kisebbségi jogvédelem céljának megállapításában világgá bocsátott éppen abban a testületben, melyet a nemzetközi szerződések a kisebbségi jogvédelem fővédnökének rendeltek. Az, amit ez a bizottsági előadó úr mondott, egyenesen meghamisítása annak a célnak, melyet a nemzetközi szerződések, a kisebbségi' jog, védelem" elé tűztek. Úgy a tudományos nemzetközi jogi irodalomban, mint a publicisztikában évek óta foglalkozom a kisebbségi jog kérdéseivel és több alkalommal állítottam és állításomat bizonyítékokkal is támogattam, hogy a kisebbségi jogvédelem területén nem előre, hanem inkább visszafelé megyünk. Még az a sovány kisebbségi anyagi jog is, melyet a nemzetközi szerződések tartalmaznak, a teljesen tökéletlen kisebbségieljárás mellett sem tud érvényesülni Máris a »nul admirali« jelszavához szoktunk ezen a szomorú területen, de most, midőn a nemzetek szövetsége, hivatalos szerve a Tanács előadója részéről a kisebbség nagy kérdésének oly beállításával találkozunk, mely teljesen kiforgatja a kisebbségi jogvédelmet igazi rendeltetéséből, sőt a kisebbségi jogvédelem céljául egyenesen a beolvasztást a »compléte unité nationale« hirdeti, nemcsak nem hallgathatunk, de elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy minden illetékes nemzetközi testület és elsősorban a népszövetségi ligák uniója, sőt maga a nemzetek szövetsége is annak idejében a legbehatóbban tiltakozzék az ellen a lehetetlen felfogás ellen, mely Mollo Franco előadónak egyik nevezetes tanácsi jelentésében kifejezést nyert. Előrebocsátom ennek a tanácsi jelentésnek történetét. A nemzetek szövetsége hatodik közgyűlésén gróf Apponyi Albert a jelenleg érvényes eljárási szabályokat hármas irányban kiegészítendőnek tartotta. Egyik volt az, hogy bizonyos egyházi szervezetektől, országos kulturális és gazdasági intézményektől származó kérvényeket olyanoknak kellene tekinteni, melyekkel a tanácsnak minden további megvizsgálás nélkül foglalkoznia kell. A másik szuggesztió az volt, hogy az eljárás valamennyi szakaszában a kérvényezők képviselőit mindig meghallgassák és azok mindig előterjeszthessék indokaikat és a kontradiktórius eljáráshoz hasonló feltételek mellett válaszolhassanak a másik oldalról jövő ellenvetésekre. A harmadik szuggesztió volt, hogy valahányszor jogi kérdés merül fel, a felek egyikének kérelmére legyen kötelező az állandó nemzetközi bíróság tanácsadó véleményének ki- kérése. A közgyűlés úgy határozott, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa a közgyűlésen előfordult kérdéseket vitassa meg. A tanács össze is ült és ezen az ülésen terjesztette elő Mello Franco brazíliai meghatalmazott azt a famózus jelentést, mely morális célul a kisebbségelv beolvasztását jelöli meg. Az Apponyi által előterjesztett KörmilliA