Pesti Napló, 1926. március (77. évfolyam, 49–73. szám)

1926-03-16 / 61. szám

Budapest» 1926 77. évfolyam 61. szánj -7tr»a 2WOQ fia, Kedd) március ELÖFIZETÉSI ÁRAK: egy hóra .... 60.000 K Negyedóra . . 135.000 r Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes szára Aasztriában i feétkoznat 30 garas (8000 o. K) vw&rnap 40 garas (4000 p. K) PESTI NAPIÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL­ Erzsébet körút 18—20, BP. TELEFÓN I József 62-30, (32-31,62-32. Szerkesztőség Récabent L, Kohlmarkt 7. Aranycsinilé pinka® fizik leventék és egy magyar báró Báró Ghillány József klubot alapít, vámhitelt keres, feljelent, csal és­­ meglép (Saját tudósítónktól.) Újabb áldozata van annak az utóbbi években felburjánzott gründo­lási láznak, amely pinkajövedelmekre épített a kártyavárakat. Báró Ghillány József, volt főszolgabíró, akinek Sáros megyében voltak ré­gebben birtokai, egy kártyaklub alapításával akarta megrendült exisztenciáját helyreállí­tani. Vállalkozásához több jóhangzású nevű urat is sikerült megnyernie, akik most nem a legkellemesebb érzésekkel gondolnak vissza báró Ghillány Józsefre, aki több százmillió ko­ronára rúgó rendezetlen követelés hátrahagyá­sával »ismeretlen helyre távozott«. & ut'ifi palota raietsamorffézisai A klub, amelynek most Ghillány esett áldo­zatául, a Hegedűs Sándor ucca 9. szám alatt van. Eredetileg grófi palota. Amikor egymás­után alakultak a kártyaklubok, egy élelmes vállalkozó szemet vetett a magánosan álló fő­úri palotára, amely különösen alkalmasnak mutatkozott egy diszkrét kártyaklub részére. Előbb Kommerz Club néven rendeztek be itt egy kártyaklubot. S több a Turul Magyar Or­szágos Testedző Egylet működött itt, amelynek egy tábornok volt az elnöke és közéleti előkelő­ségek szerepeltek a vezetőség tagjai között. A Turul azonban sokat beszéltetett magá­ról, de a kártyaüzlet terén is mutatkozó de­konjunktúra annyira éreztette a hatását, hogy a klub egyik tényleges tulajdonosa, lovag Hevesi­ Adolf, óvadéksikkaszt­ár, miatt a­ rend­őrségen letartóztatásba került. Ekkor a Turul megszűnt. Fönmaradt azonban jelentős tarto­zás. A legnagyobb hitelező volt a klub kru­piéje, Schöpf Elemér, azelőtt pincér, aki 300 millió korona erejéig volt érdekelve a kártya­klubban, ezenkívül a berendezés is az övé volt. A saját neve alatt nem folytathatta to­vább a klubéletet és ezért igyekezett odahatni, hogy a régi helyiséget olyan újabb­ klub vegye át, amely egyrészt az ő követelésének a megfizetését biztosítja, másrészt pedig a kártyajáték további folytatását és ezzel az ő üzleti hasznát is lehetővé teszi. A sirok-Bwsasgyar barátság Schöpf Elemérrel való tárgyalás után báró Ghillány József csakugyan alapított egy klubot. Az új klub neve: Török—Magyar Kaszinó volt és címének megfelelően a klub elnökévé egy magyar táborszernagyot és mellé a budapesti török követet választottatt meg, hogy ily módon is dokumentálják a klub­nak azt a kitűzött hivatását, amely a török—­ magyar barátság ápolását igyekszik elérni. A megalakult kaszinóhoz sok előkelőséget szándé­koztak igazgatósági tagul megszerezni. Több mint száz közéleti előkelőséget választottak ki, akiknek levelet írtak, amelyben közölték ve­lük, hogy megválasztották őket igazgatósági tagnak. Ha pedig a választást nem vennék tu­domásul, úgy kérik a megválasztásról szóló levelet visszaküldeni. Többen a felszólításra egyáltalában nem reagáltak, voltak, — mint például Ugron Gá­bor — akik levélben köszönettel elutasították maguktól ezt a megtiszteltetést, mégis szerepel­tették azon a nyomtatott meghívón, amelyet a megnyitó alkalmával szétkü­ldöttek. Azok a jóhiszemű megválasztott igazgató­sági tagok pedig, akik megjelentek a megnyitó­ünnepségen, a legnagyobb meglepetéssel érte­sültek arról, hogy olyan kaszinónak lettek igaz­gatósági tagjai, amelynek főfunkcionáriusai a Reismann-esettel kapcsolatban emlegetett Ko­vács-testvérek. Miért éppen a Kovács-testvérek? Egyes tagok tudakozódni és kutatni kezd­tek aziránt, hogy mi köze van a­ "lehetőségek nevével pompázó Török-Magyar K­aszinónak a Kovács-testvérekhez és miért vették a kaszinó­­vezetőségébe ezt a három fiatalembert. A kutatások eredményeképpen aztán a Kis-Sfács-testvérek kaszinó körüli szereplését a kö­vetkezőkben állapították meg: Már a Turul Magyar Országos Testedző Egyesület ideje alatt élénk szerepet vittek a Kovács-testvérek a grófi palotában berendezett klubban. Schöpf Elemér köve­elésével együtt került az újonnan megalakított Török—Magyar Kaszinóba a három Kovács-fiú és tulajdonkép­pen tőlük származik az új kaszinónak a gon­dolata is. A Turul MOTE céljául a testedzést tűzte ki. Ezzel kapcsolatban­ a Kovács-testvérek a török—magyar­ barátság ápolásával azt vet­ték tervbe, hogy Törökországban leventecsapa­tokat képeznek ki. Arra számítottak, hogy a török kormány hálából olyan kereskedelmi le­hetőségeket nyújt nekik, amelyekkel gyorsan nagy haszonra tehetnek szert. Ennek a keres­kedelmi összeköttetésnek a lebonyolítására pedig egy kifelé is szerepelhető, cégszerű elne­vezéssel bíró kereskedelmi vállalkozásra volt szükségük és ezért a klub mellé megalapították a Török—Magyar Kereskedelmi Részvénytár­saságot is. A Kovács-testvérek ezután fölosz­tották maguk között a szerepeket, Kovács Kor­nél volt a Török—Magyar Kereskedelmi Rt titkára, Kovács Győző és Tivadar pedig a Török—Magyar Kaszinónál nyertek olyan ál­lást, amely tisztességes havi fix javadalmazást jelentett számukra. Egy váltó változatos sorsa A Török—Magy­ar Kaszinó megalakulásá­nak azonban igen­is anyagi feltételei is voltak, még­­pedig számokban kifejezve, 600 millió korona. Ennyit kért ugyanis Schöpf Ele­mér a berendezésért és egyéb a helyiséggel összefüggésben őt megillető jogokért. Egyben pedig kikötötte, hogy a Török—Magyar Ka­szinónak ő lesz a játékvezetője és ebben a mi­nőségében a mrnkajövedelemnek bizonyos szá­­zalékát is megkapja. A Török—Magyar Ka­szinó megalapítói, Ghillány József és társai nem rendelkeztek elegendő készpénzzel és ezért váltóval fedezték le Schöpf Elemérrel szemben fennálló tartozásukat. Schöpf a váltó elfoga­dását több feltételhez kötötte, ő ugyanis báró Ghillány Józsefnek, mint elfogadónak az alá­írását üzleti szempontból nem tartotta elég jó­nak. Éppen ezért azt kívánta, hogy egyrészt mint elfogadók, másrészt mint kezesek mások is szerepeljenek a váltókon. Báró Ghillány József meglehetősen szűkös viszonyok között élt. Anyósa, özv. Jeney Jó­zsefné azonban dúsgazdag asszony hírében ál­lott, tudták róla, hogy Szerencs mellett nagy birtoka volt, amelyet tíz-tizenegymilliárd ma­gyar koronára becsültek. Báró Ghillány kezelte részben anyósának üzleti ügyeit és ezért Schöpf Elemér arra kérte, hogy a számára ki­állítandó váltót anyósával is írassa alá. Báró Ghillány József — minden bizonnyal anyósával való előzetes megbeszélés alapján — hozzájárult a váltónak aláírásához, azzal a fel­tétellel azonban, hogy a váltók névértékét, a hatszázmillió koronát n­em szabad bekebelezni Jenemé birtokára. Ezt ugyanis, mint báró Ghillány József bizalmasai előtt az ügylet létre­jöttekor kijelentette, azért kötötte ki, mert szándékában volt kétmilliárd korona vámhite­lért folyamodni. A vámhitelt pedig csak abban az esetben kapta volna meg, ha a hitelösszeget első helyen kebelezteti be az államkincstár ja­vára a fölajánlott birtokra. A vámhitelt báró Ghillány a Magyar—Török Kereskedelmi Rt. nevében akarta megfolyamodni. Miután sikerült a váltókhoz Jenevné alá­írását is megszerezni, rajta kívül még többen is szerepeltek mint elfogadók, illetve kezesek. Ezek pedig Sréter István volt hadügyminiszter, báró Luzsénszkij, aki szőnyegügyeivel kapcso­latban szerepelt a nyilvánosság előtt, báró Ghillány József, egy Csáky gróf, egy Bánffy gróf, aztán Füzesséry Árpád ügyvéd és egy Hronyecz nevű mérnök voltak. Schöpf Elemér ezekkel az aláírásokkal meg is kapta a váltókat, amelyeken a lejárat napja nem volt kitöltve. A biancováltókat elvitte több bankhoz is leszámítoltatni, de eredmény nélkül. Erre Schöpf azt kérte, írja alá a váltót dr. Füzesséry Árpád ügyvédnek a felesége is, aki egy osztrák bárónak leánya és úgy tudják, hogy igen nagy örökség vár rá, azonkívül közös nyolcszobás lakásuk­ra az ő nevére van a kisebbségi jogvédelem meghamisítása írta: bávó Wlassics Gyula, a magyar királyi közig. bíróság elnöke Sokáig gondolkoztam nem lesz-e igen erős az a kifejezés, melyet e sorok fölé ír­tam. De nem találtam igazságosan jellem­zőbb kitételt arra, amit a nemzetek szö­vetsége tanácsának egyik hivatalos elő­adója a kisebbségi jogvédelem céljának megállapításában világgá bocsátott éppen abban a testületben, melyet a nemzet­közi szerződések a kisebbségi jogvédelem fővédnökének rendeltek. Az, amit ez a bi­zottsági előadó úr mondott, egyenesen meghamisítása annak a célnak, melyet a nemzetközi szerződések, a kisebbségi' jog­, védelem" elé tűztek. Úgy a tudományos nemzetközi jogi irodalomban, mint a publicisztikában évek óta foglalkozom a kisebbségi jog kérdései­vel és több alkalommal állítottam és állí­tásomat bizonyítékokkal is támogattam, hogy a kisebbségi jogvédelem területén nem előre, hanem inkább visszafelé me­gyünk. Még az a sovány kisebbségi anyagi jog is, melyet a nemzetközi szerződések tartalmaznak, a teljesen tökéletlen kisebb­ségi­­eljárás mellett sem tud érvényesülni Máris a »nul admirali« jelszavához szok­tunk ezen a szomorú területen, de most, midőn a nemzetek szövetsége, hivatalos szerve a Tanács előadója részéről a kisebb­ség nagy kérdésének oly beállításával ta­lálkozunk, mely teljesen kiforgatja a ki­sebbségi jogvédelmet igazi rendeltetéséből, sőt a kisebbségi jogvédelem céljául egye­nesen a beolvasztást a »compléte unité na­tionale« hirdeti, nemcsak nem hallgatha­tunk, de elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy minden illetékes nemzetközi testület és elsősorban a népszövetségi ligák uniója, sőt maga a nemzetek szövetsége is annak idejében a legbehatóbban tilta­kozzék az ellen a lehetetlen felfogás ellen, mely Mollo Franco előadónak egyik neve­zetes tanácsi jelentésében kifejezést nyert. Előrebocsátom ennek a tanácsi jelen­tésnek történetét. A nemzetek szövetsége hatodik közgyűlésén gróf Apponyi Albert a jelenleg érvényes eljárási szabályokat hármas irányban kiegészítendőnek tar­totta. Egyik volt az, hogy bizonyos egy­házi szervezetektől, országos kulturális és gazdasági intézményektől származó kérvé­nyeket olyanoknak kellene tekinteni, me­lyekkel­ a tanácsnak minden további meg­vizsgálás nélkül foglalkoznia kell. A má­sik szuggesztió az volt, hogy az eljárás valamennyi szakaszában a kérvényezők képviselőit mindig meghallgassák és azok mindig előterjeszthessék indokaikat és a­ kontradiktórius eljáráshoz hasonló feltéte­lek mellett válaszolhassanak a másik ol­dalról jövő ellenvetésekre. A harmadik szuggesztió volt, hogy valahányszor jogi kérdés merül fel, a felek egyikének kérel­mére legyen kötelező az állandó nemzet­közi bíróság tanácsadó véleményének ki-­ kérése. A közgyűlés úgy határozott, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa a közgyű­lésen előfordult kérdéseket vitassa meg. A tanács össze is ült és ezen az ülésen ter­jesztette elő Mello Franco brazíliai meg­hatalmazott azt a famózus jelentést, mely morális célul a kisebbségelv beolvasztását jelöli meg. Az Apponyi által előterjesztett KörmilliA

Next