Pesti Napló, 1926. május (77. évfolyam, 98–120. szám)

1926-05-19 / 111. szám

2 CsütörtöK PESTI NAPLÓ A bicsérdyzmus megölt egy diákot Reiner Sándor bicsérdysta diák a szigorú koplalási kúra után meghalt az Új Szent János-kórházban (Saját tudósítónktól.) A bicsérdyzm­usnak — megdöbbentő esetek hosszú sora, után — új áldozata van. Kedden reggel az Ú­­ Szent Já­nos-kórház tüdőpavillonjában meghalt Réder Sándor bicsérdysta diák. A tizennyolc éves fia­talember már hosszabb ideje betegeskedett, de állapota csak abban az időben kezdett válságos lenni, amikor — Bicsérdy Béla tanai szerint — koplalással akarta kigyógyítani magát beteg­ségéből. A bicsérdysták körében mély megdöbbe­nést keltet a fiatal Réder Sándor halála. Va­lamennyien tudják ugyanis, hogy a diákkal a mester egyik leglelkesebb híve ismertette meg a bicsérdysta tanokat és Réder Sándor fana­tikusan követte a tanításokat; annyira, hogy amidőn tíz nappal ezelőtt beszállították a kór­házba, nem akarta megengedni, hogy szérum­mal beoltsák, mert Bicsérdy Béla szerint még a­ legutolsó stádiumban levő tüdőbeteg is csak »természetes« gyógymóddal, koplalással és­­»tüdőgymnastikai gyakorlatokkal« gyógyítható meg. Réder Sándort halála előtt két nappal meglátogatta. Inkey László, aki megismertette vele a bicsérdyzmust. — és Inkey Lászlónak a haláltusájában vergődő diák még megfogadta, hogy senki sem tántoríthatja el meggyőződé­sétől. Az oltás volt az oka ... Inkey László most elhárítja magáról a fe­lelősséget Réder Sándor haláláért. Amikor be­széltünk vele, idegesen mentegetődzik. — Nem tehetek róla, — mondja — hogy szegény barátom így pusztult el. De Bicsérdy Béla sem tar­tozik felelősséggel ezért a szomorú esetért Réder Sándorhoz családi ismeretség, majd barátság fűzött. Én is tüdőbeteg voltam, — teljesen lerongyolt álla­potban — amikor megismerkedtem a Mester tanítá­saival. Áttanulmányoztam könyvét, majd személye­sen is érintkezésbe léptem Bicsérdy Bélával. Utasí­tásai szerint koplalni kezdtem, régi életmódomat és az orvosok által rámszabott gyógykúrát félrelöktem. — Új életmódomnak rövid időn belül meglett a kvánt hatása. Kigyógyultam. Réder Sándor látta ezt a gyors változást állapotomban és ekkor kért meg engem arra, hogy ismertessem meg vele Bi­csérdy tanait. Úgy látszik azonban, szegény barátom csak félig tartotta be utasításaimat — Bicsérdy könyvét már nem tanulmányozhatta végig, mert néhány héttel ezelőtt juttattam el csak hozzá — és ez lehet az oka halálának. Első nap, amikor bevitték a kóházba, az orvosok beoltották. Amikor elmondotta nekem, mind márt tudtam, hogy ebből baj lesz. Ha nem oltották volna be és mindenben megfogadta volna tanácsaimat, minden bizonnyal még ma is élne és haladna a gyógyulás útján. Egyébként Bi­csérdy épúgy nem felelhet Réder Sándor halála miatt, mint ahogy egy kötélgyárost sem lehet fele­lősségre vonni azért mert valaki a prima minőségű kötéllel­­ fölakasztotta magát. Bicsérdy Bélát nem érdekli a bicsérdysta diák halála Inkey László ezután elvezet bennünket a »Mester«-hez. Bicsérdy Béla Gerber ,Jolán tár­sassálgában a Fővárosi Operettszínház kapujá­ban várja két hívét, akik a rendőrségre men­tek egy kérvénnyel, amelyben előadások enge­délyezését kérte a főkapitánytól. Amikor mu­­tatjuk Bicsérdynek az újságot, amely közli Réder Sándor tragikus pusztulását, rácsap a papírlapra és anélkül, hogy elolvasná, eltolja magától. — Nem érdekel az eset, — mondja — semmi kö­zöm hozzá, Réder Sándort nem is ismertem, nem volt igazi bicsérdysta. Én ugyanis csak azt nevezem bicsérdystának, aki könyvemet, tanításaimat lénye­gében és annak egész mélységében megértette és aszerint él. Könyvemben megírtam, hogy mindazok, akik nem értik meg pontosan, amit írok, vagy va­lami problémájuk van, forduljanak hozzám és én készséggel állok szolgálatukra. Azok, akik csak hal­lomásból, közvetve értesültek tanításaimról, termé­szetszerűen nem is élhetnek teljesen úgy, mint ahogy egy bicsérdystának kell és ez az oka annak, hogy bajok történnek belőle. Mert — és most erőtel­jesen hangsúlyoz minden szót — igazi bicsérdysta nem hallhatott volna meg olyan körülmények között, mint Réder Sándor. n­ Nincs utolsó stádium" Gerber Jolán, aki az egész beszélgetés ráhitatosan figyelt Bicsérdy minden szavára, most bólint a fejével — Hiszen én is utolsó stádiumban levő tüdő­beteg voltam, amikor Bicsérdy tanításaival meg­ismerkedtem és utasításai szerint kezdtem kúrálni magam. — Igen, — folytatja Bicsérdy — itt van a nyolc Serben-testvér és még számtalan más példa. Az én esetem is. Mind azt igazolja, hogy nincs utolsó stá­diumban levő betegség. Minden stádiumban gyógyít­­ható a beteg, ha az én tanításaimat megfogadja. Az emberiség negyvenötezer esztendőn keresztül ter­mészetellenesen élt és az én feladatom most az, hogy ismét természetessé transzformáljam életmódját. Ha Réder Sándor engem keresett voln­a föl és meg­hallgatott volna, úgy bizonyára nem pusztult volna el. Bicsérdy egyik híve, aki az engedélyért járt, most megérkezik. A rendőrség megadta a beleegyezést. Előadásokat tarthat, amelyek­­nek jövedelmét új könyveinek kiadására akarja fordítani. Kedden este, tartotta első előadását. Réder Sándort akkor már bizonyosan ele temették... J. alatt­­­il­vára. 1926 május 20 A román ellenzék a királytól kér védelmet a választási szuronyok ellen Bukarest, május 18. (A P­esti Napló külön tudósítójától.) Az egyesült ellenzéki vezérei nevében Miha­lache és Maniu memorandumot intéztek a ki­rályhoz, amelyben a katonai és polgári ható­ságok kegyetlen terrorja miatt panaszkodnak. Az ellenzéki memorandum bejelenti a király­nak, hogy az ellenzéki jelöltek a választókerü­letekben nem politikai ellenfeleket, hanem szuronyerdőket találtak. A katonaság és a csendőrség lépten-nyomon megakadályozza az ellenzék jelöltjeit a szabad mozgásban, az el­lenzéki pártok vezéreit sorra letartóztatják, igen sokat közülök tettleg súlyosan bántalmaz­tak, sőt néhányat meg is öltek. A választási­ harc valóságos katonai roham az ellenzékkel szemben. A memorandum arra kéri a királyt, minti a hadsereg főparancsnokát, hogy utasítsa a katonai hatóságokat, hogy tartózkodjanak az ilyen erőszakoskodásoktól és tartsák magukat az alkotmányos törvények előírásaihoz. Külö­nösen a csendőrséget tiltsák el, hogy a válasz­tási harcba beleavatkozzék.­­ Közben a király birtokára utazott, ahonnan a dunai útra indult és a választás ideje alatti nem is szándékozik visszatérni a román fő­­városba. (C.)­­ Összeült a leszerelési konferenc­ ienf, május 18. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Ma ült össze a leszerelési konferenciát elő­készítő bizottság. Lord Robert Cecil azt indít­ványozta, hogy elnökké Paul-Boncourt válasz­szák meg. Paul-Boncour azonban elhárította magától a megtiszteltetést azzal, hogy az ő ál­lama a legjobban van érdekelve a szőnyegen fekvő kérdésben. Indítványára London hol­landi delegátust választották elnökké, alelnö­kök pedig Uruguay és Spanyolország delegá­tusai lettek. Zárt ülésen a bizottság megbe­szélte a munkaprogramot, majd délután nyílt, ülésen elhangoztak az első beszédek. Graf Bernstorff német delegátus rámutatott arra, hogy Németország nagy érdeklődéssel kíséri mindazokat a kísérleteket, amelyek a fegyverté­kezés korlátozására irányulnak. Reméli, hogy­ el fog következni az idő, amikor az államok le­­mondanak a fegyverek versenyéről, amely úgy­ erkölcsi, mint anyagi okokból lehetetlen. Rá­­mutatott gróf Bernstorff arra is, hogy amikor­ Németországot lefegyverzésre kötelezték, hatá­rozott ígéretet tettek neki, hogy a legyőzött­ országok lefegyverzése csak kezdete az általalá­nos lefegyverzésnek, (I. B.)­­ Genf, május 18. A lefegyverzési konferenciát előkészítő b­­í­zottság ma délelőtti tanácskozásán a magyar­ kormány kiküldötteként Tánczos Gábor lovas­­­sági tábornok vett részt. Három napig hajszoltak egész Budapesten egy elmebeteg biciklitolvajt (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután a József utca és Scitovszky tér sarkán levő hentesüzlet előtt egy oldalü­léses vadonatúj motorkerékpár állott. Négy óra tájban egyszerre csak egy huszonnégy év körüli fiatalember hirtelen mozdulattal odaugrott a géphez, ráült, megragadta a­ kormányt és hirtelen elindult a József körút felé. Ebb­en a pillanatban kirohant a hentesmester és kétségbeesetten kiáltozni kezdett: — Segítség, tolvaj, tolvaj! Ellopja a gépemet! A hentesmester és az utca járókelői a motor­kerékpár után rohantak, azonban nem tudták utol­érni. Pár perc alatt a József körútra ért a motor­kerékpár és itt azután egészen fantasztikus dolog történt. Az ismeretlen tolvs.1 a leggyorsabb iramban hír­telen elengedte a kormányt és kétfelé tárt karral, anélkül, hogy a kormányt csak meg is érintette volna, száguldott a motorkerékpáron a Ferenc körút felé. Sajnos, rendőr nem volt a helyszínen, hogy megaka­dályozhatta volna a tolvaj elmenekülését vagy fel­tartóztassa a gyors iramban, széttárt karokkal robogó embert. Mikor azután a hajsza eredménytelenné vált és az ismeretlen motorkerékpártolvaj eltűnt a szemek elől, akkor a hentesmester a rendőrségre sietett és ott feljelentést tett az ismeretlen tolvaj ellen. Dr. Halassy Barna rendőrkapitány indított meg az ügyben a nyomozást, de nem sikerült neki kézre­keríteni a tettest. Ezzel szemben a különböző kerü­letekből az útvonalszolgálatot teljesítő rendőrök és detektívek részéről szombat este óta egymásután ér­keztek jelentések a főkapitányságra és a különböző kerületi kapitányságokra egy állítólagos őrültről, aki egy oldalkosaras motorkerékpáron száguld végig a főváros utcáin. Tegnap este azután a Hermina úton három­ rendőr tartóztatta fel a furcsa motorkerékpártolvajt, akit három napon át hajszoltak egész Pesten. Azon­nal bevitték a főkapitányságra a lopott motorkerék­párral együtt Ma délelőtt azután dr. Halassy Barna rendőrkapitány megkezdte a kihallgatását és akkor kiderült, hogy Balogh Géza budapesti jogszigorló a biciklitolvaj. A kapitány előtt egészen zavarosan beszélt arról, hogy ő valami feltaláló zseni, akinek egész különös patentje van a motorkerékpárokkal kapcsolatban, amelynek segítségével úgy is lehet kerékpározni, hogy az ember a kormányt egyáltalán ben ne érintse. Beismerte, hogy a József utcából ő vitte el a motorkerékpárt, de azt mondotta, hogy neki arra feltétlenül szüksége volt, hogy legújabb patentjét kipróbálhassa. Elmondotta, hogy a patentje jelentősége mellett szól az is, hogy már három nap óta száguldott a városban, anélkül, hogy a kormányt­ érintené és még egyetlenegy balesetet sem okozott. Az egész kihallgatás alatt rendkívül gyanús volt a rendőrkapitánynak Balogh Géza, úgyhogy rögtön a kihallgatás után átküldte a motorzseni-jogszigorlót a rendőri főorvosi hivatalba. Itt alapos vizsgálat után megállapították, hogy anélkül, hogy a kormányt tartaná, széttárt karokkal­­ül a gépen és a legnagyobb gyorsasággal száguld ide-oda. A város különböző részeiről érkezett jelentések ,és a vizsgálat után azonnal 'datálatott$FílipóU­ Stajcárt nyilvánTalévá víltj tagj­a széttárt karókkal­­"'mezei elmeavóntiintéztbe. Balogh Géza súlyos elmebeteg, ímezti elmegyógyintézetbe. száguldozó kerékpáros ember nem lehet más, mint J. József uccai tolvaj, aki ilyen feltűnő módon veszé­lyezi az utcai járókelők épségét a vadul robogó lopott kerékpáron. Az összes őrszobákra és a posztoló rend­őrökhöz szigorú parancs ment, hogyha legközelebb újból megpillantják a főváros területén a motor­kerékpárost, akkor fogják le. A rendőrök látták iá tegnap és tegnapelőtt hol a Körúton, hol a Hungária körúton, hol Kőbánya különböző forgalmas uccáiri a széttárt karokkal robogó motorkerékpárost, de olyan őrült gyorsasággal haladt, hogy sem sikerült feltartóztatni, egyszer

Next