Pesti Napló, 1926. június (77. évfolyam, 121–144. szám)

1926-06-03 / 123. szám

PESTI NAPLÓ ,...„ 15' Lehete az egykének gátat vetni? Jíz egyke nyomán Baranyában Írta: Kodolányi János Ezeken a nagybirtokokon azonban a cselédség katolikus. Minthogy teljesen földnélküli és örökösödésről szó sem lehet, a nagyobb gyermekhalandóságot, a tüdővészt és tífuszt szaporasággal pótolja a természet. Tessék összehasonlítani a statisztikai adatokat. Ha a birtokos ormánsági paraszt katolikus volna és az urasági cselédség református, akkor is a cselédség szaporodna és a kisbirtokos hódolna az egykének. Nagyon természetes, hogy a jómódú parasztság erkölcsi alapjait elsősorban az egyén jóléte kezdi ki. Az asszonynép elkezd öltözködni, a vasút, újság elterjeszti a gyári árukat és az annak megfelelő ruházkodást, egyik asszony a másikat iparkodik lefőzni ruháival. Hiúság, irigység egyetemes asszonyi vonások. A parasztasszony sem más, mint a középosztály, vagy arisztokrácia asszonya. S mert ebben a dologban határt szabni lehetetlen, a, könynyen munkálható föld és jól jövedelmező állatkereskedés lehetővé teszi a cicomát, lassanként előáll a hiúság circulus vitiosusa, a gondok a gyermekről átterelődnek a páváskodásra s ebben nincs többé megállás. Az utódról való gondoskodást elfoglalja az egyéni jólét, a has és hiúság gondja. Így terjednek át a gazdasági szokok lélektani láncszemekre és most már lelkiekre áttelepítve folytatják a pusztítást. Előáll az egykés, tehát csak egyéni élvezeteknek élő és csak azokat ismerő nép sajátságos cinizmusa mellyel leráz magáról minden tanítást, figyelmeztetést és jóindulatot. A baj gyökere tehát, mint az "ormánsági népnél legjobban láthatjuk, az volt, hogy a jobbágyságról való áttérés nem olyan birtokpolitika alapján történt, amely kizárta volna az egyéni harácsolás, egoizmus túltengését, hanem ezt az egoizmust még azáltal is növelte, hogy kielégíthetetlenné tette a feudalizmus csökevényeinek meghagyásával s most előállt az a helyzet, hogy a maga urává lett paraszt inkább elpusztítja ivadékait, így tehát saját fajtáját, csakhogy földjét megtarthassa, amelyhez hozzászerezni nem tud. Háború és alkohol A világháború aztán még kirívóbbá tette *ezt az állapotot. Egyszer csak elkezdett pusztulni a féltve őrzött egyetlen örökös. Egész falvakban kihalt a generáció, amelynek hivatása lett volna hogy az apák kezéből átvegye és tovább munkálja a földet. De nemcsak ez, hanem más is történt. A háború aláásta a népnek azt a csekélyke erkölcsi érzékét is, ami még a háború előtt megvolt. Az erkölcsi züllés, amely az egész országon végigszántott és napjaink politikai posványában kulminál, annál erősebben kezdte ki az egykével amúgy is megfertőzött vidékeket. A nép elvesztette minden hitét, a vezetőkben való legcsekélyebb bizalom is eltűnt, jegyzőjét gyűlöli, a főbírótól retteg, a papnak nem fizet, a tanítót megveti, az egész középosztály iránt hihetetlen undorral viseltetik, mert benne látja az általa utált háború megszervezőjét s az államhatalom exponensét. A köz iránti legkisebb áldozatkészség is elmerült az általános összeomlásban. Adót nem akar fizetni, a nyomorról tudni sem akar, kultúráját régen elfelejtette és minden szellemi funkciója az újságok politikai híreinek falásában merül ki. Tagadhatatlan, hogy az úgynevezett _ középosztály is meglehetősen könnyelműen játszott a nép által szentnek tartott dolgokkal. A háborúban látta a felmentések körül végbemenő panamákat, aki itthon maradt, az mindent hazugságnak látott, aki a fronton volt, abból kiveszett az életöröm s nem maradt meg egyéb, csak a cinikus önfentartási ösztön. A háború után tehát itt volt egy nép, amelyből kiveszett az idealizmus csírája is és a gyomrán kívül egyebet sem égen, sem földön nem ismert. Természetes, hogy az egyke is rohamosan terjedt. Itt van aztán az alkohol. Aminthogy természetes is, hogy a fent elhondottak után az alkohol következik. A pálinka, sőt a bor pusztítása megdöbbentő. A kétéves gyermeket már lerészegítik. Reggeltől estig dühöng az ivás. A kocsmák és kocsmárosok szaporodnak. Vásárokon, ünnepnapokon dől a szesz és tombol a részegség. Iszik férfi és asszony, gyermek és lány, iszik mindenki, odahaza csakúgy, mint a kocsmában. Az üzérkedés kocsmázással jár s a kocsmázás ivást jelent. Nem kevésbé kívánja a bort a kártya is, így kézen fogva egymást, minden a lezüllést szolgálja. Js fenyegető egyke Nem szándékom, hogy a birtokmegoszlásés az egyke kapcsolatát más vidékeken is tanulmányozzam és kimutassam. Kísérletnek az Ormánság éppen elegendő s mint a pohár; a tengervízben, úgy ebben a néhány faluban is benne van az egész posvány minden alkotó-Franciaországban is kialakult egy kisbirtokosréteg, amely úgy gazdasági, mint politikai tekintetben ugyancsak képes megvédeni érdekeit. Mióta a földbirtokmegoszlás mai formája állandósult, a parasztság között veszedelmesen kezdett terjedni az egyke. Pedig a francia paraszt katolikus, sőt erősen vallásos. Mi ennek az oka? Ugyanaz, ami a mi esetünkben: az egyéni jólét önzése túlteng az utódok érdekein s az örökösdési rend. Ott éppen úgy nem akarja feldarabolni a paraszt a földjét, mint nálunk. Igaz, hogy főképpen klerikális írók hivatkoznak arra, hogy a radikalizmus s a vallásoktatás iskolából való kiszorítása óta terjed az egyke. Ez azonban nem ál. Mert a paraszt ma is olyan vallásos, mint száz évvel ezelőtt. S éppen a városi kispolgár szaporodik, amely radikális. Az egyke pusztítása ott is a jólszituált parasztság és a felsőbb tízezer, a pénzarisztokrácia körében dúl. Éppen így nem lehet az okokat csupán. orvosi szempontból vizsgálni. Hiába szigorítják meg az orvosi ellenőrzést, sőt tanfolyamokat is hiába rendeznek. A szent egoizmus túllép az orvosok tudományos eszközein s ha egyes elszórt esetekben sikerült is megmenteni a gyermeket, az egyke oka mégsem az orvosi ellenőrzés elmaradásában keresendő. Egy generális oka tehát az egykének — mint ahogy Ravasz László is megállapítja — a gazdasági rendszer, amely a vagyonok egyénenkénti örökösödését lehetővé teszi s ezáltal túltengővé növeli az egyén önzését az utódokról való gondoskodás felett Minthogy pedig a birtokmegoszlás mai rendszere egyelőre megváltoztathatatlan, az egyke ki fog terjedni a mohtani fészkekből olyan vidékekre is, amelyek eddig akár a rassz temperamentuma, akár vallási, akár más gazdasági okokból immúnisak voltak s csupán azokat a területeket kíméli meg a pusztulástól, amelyek túlnyomólag nagy- birtokok, vagy kötöttbirtokok lévén: a népesség gazdasági cseléd, napszámos, zsellér, vagy más földnélküli munkás, amelynek nics örökölni valója és nincs megtartani valója ( Ha tisztába jövünk avval, hogy a feudális birtokmegoszlás képe hogyan tükröződik a par-lamenti s általában az államkormányzati síkokon, világosan látjuk, hogy mi az egyetlen módja annak, hogy a nemzetet a végső elsorvadástól megmentsük. Egészséges földbirtokpolitikát ! Az imént befejezett földbirtokreform mint sok mindent, úgy az egykéz is figyelmen kívüli hagyta. A helyzet röviden ma is az, hogy földbirtokosaink 50%-a ma is három holdnál kisebb földdel rendelkezik, s míg 1921-ben, tehát a földreform végrehajtása előtt 7,510.000, addig 1925-ben mindössze 8,110.000 holdja volt a kisbirtokosságnak, alig változott tehát valamicskét. Ebből is cca 100.000 hold a vitézi telkek középbirtokaira esik. A földreform végrehaj tása előtt viszont a nagybirtokok összterülete 8.640.000 hold volt, a törvény végrehajtása után még mindig 8.040.000 hold, tehát alig csökkent; valamit Minthogy pedig a törvény végrehajttása befejeződött s a jelenlegi földmegoszlás állandósult s jogilag megmerevedett, belátható időn belül gondolni sem lehet arra, hogy a nagy- birtokok hatalmas területeiből a kisföldű nép csak egy talpalattnyit is kaphasson. Hogy a nagybirtok a hatalmat is gyakorolja, arra elegendő bizonyíték a falukon ma . VísítótkócH-út Varrott SE whip §§ iafcfeflke for P* .JE fivdtro, s TeHér ^ (»»«fetóte.lSQ _ ... UviiSmebék-Körút-