Pesti Napló, 1926. június (77. évfolyam, 121–144. szám)

1926-06-27 / 143. szám

18 "Va&Srnap PESTI fíÁPLÖ BS? JSdnBsSJk'J I SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET Koin megelőzi Budapestet ?­ „Csodálatos mandarin" bemutatásával? Beszélgetés Bartók Bélával­ ­ Bartók Béla és Lengyel Menyhért ^Csodá­latos mandarint, című pantomimjének bemuta­tására már »évek óta« készülődik az Operaház. »­Ez a hosszú készülődés annyit jelent, hogy a p­­remiert mindig szezon végére tűzik ki s az­on »közbejött akadályok« miatt a következő­­szezonra halasztják. Meg kell jegyeznünk, hogy a Bartók pantomimje nem valami hatalmas ter­jedelmű, nagy apparátust igénylő alkotás, ha­­nnem egészen rövid, mindössze húsz percig tartó, psis egyfelvonásos mestermű. Ezért a húsz perc isBartókért kell évekig várakozniok a leg­­nagyobb nevű magyar zeneszerző híveinek! ÍBartók műve, sajnos, még az idei (egyébként,­­energikus) Radnai-rezsimben sem kerülte el sorsát. A szezon végéről a jövő szezonra, még­ispedig az igazgató tervezete szerint ismét a jövő­­szezon második felére halasztódott. Ez az újabb­­halasztás azonban már egyszers mindenkorra­­megfoszthatja Operaházunkat attól a kötelező dicsőségtől, hogy elsőnek mutathassa be a leg­n­agyobb mag­yar színpadi zenész műveit. A k­rémet újságok ugyanis hírül adták, hogy a­­feölni Operaház megszerezte Bartók »Manda­rine-jának előadási jogát és még ez év októbe­rében színre fogja hozni a darabot. Munkatársunk, hogy megérdeklődj­«, mi­­ígasz a kölni hírekből, bekopogtatott Bartók Szilágyi téri lakásába. *—­ A tanár úr nincs idehaza, — fogad a Hsodalány — lement a Dunapartra dolgozni. Mis valóban, ahogy leérünk a dunaparti sé­­fárnyhoz, ott ül egyik padon az őszhajú kompo­nista, térdén egy nagy írómappa, kéziratcsomó i­..és »dolgozik«. Mellette a pad másik sarkán egy kopottas ruhájú idősebb férfi olvas újsá­got, közömbös tekintettel, bizonyára nem is sejti, hogy kivel ül egy padon. — Talán menjünk fel a lakásba. — kezdi S Bartók — ott jobban beszélgethetünk, bizony n­éha le kell jönnöm így ide a Dunapartra, ha­­dolgozni akarok, odafönn a lakásban nagy a lorma. A szomszéd házban egy szorgalmas di­lettáns zongorázgat nyitott ablak mellett, a szomszéd szobában pedig kisfiam szokott »kon­certezni«. Van ugyan még két szobám, de az teljesen sötét, nappal is villanyt kell égetnünk.­­M­ár alig várom, hogy valami rendesebb la­káshoz jussak. Belépünk Bartók dolgozószobájába, alig lehet mozogni benne a sok könyvtől és kottától. "Az amúgy is szűk helyiség, most még szűkebb: egy pár legújabb szerkezetű kisdob hever a stadión. Bartók mindjárt be is mutatja őket: még a glisszandókat is lehet rajtuk játszani. Az im­provizált kisdobhangverseny után rátérünk a kölni premierre. — A kölni Opera valóban előadja a Mandlz-•Yint, még­pedig, úgy tudom, mingyárt a jövő szezon elején, októberben, így tehát a német közönség valószínűleg előbb ismeri meg műve­met, mint a magyar. Egyébként egy másik szerzeményem is külföldön kerül első bemuta­tásra: tót népdalciklus, énekhangokra és­­kamarazenekarra, melyet Newyorkban Kous­sewitzky, a világhírű orosz karmester fog ve­zényelni. Az új kompozíció partitúrája már készen fekszik Bartók íróasztalán. Mellette több váz­lat: Bartók most készülő új zongoradarabjai­nak skiccei. — Az idei zürichi zeneü­nnep ke­rül szóba: Bartók nagy elismeréssel szól az in­ternacionális modern zenetársaság működésé­­Tőle a zeneünnepek műsorát évről-évre na­­gyobb gonddal válogatják össze; kisebb össze­ütközéseket természetesen itt sem lehet elke­­rülni, de ezek nem annyira személyi, mint in­kább nemzeti természetűek. Egyes nemzetek ugyanis gyakran nagyobb teret követelnek­­muzsikájuknak, mint amennyit a bírálóbizott­ság számukra biztosított. Mi magyarok kü­lönben nem panaszkodhatunk: eddig még mindegyik ünnepélyből kivehettük részünket. Bartók reméli, hogy rajta és Kodályon kívül nemsokára már az ifjabb magyar zeneszerző­gárda is felvonulhat a nemzetközi zeneünne­pekért. Kósa György prágai sikere máris meg­törte a jeget. — Fiatal muzsikusainkról lévén szó, megkérdeztük Bartókot, hogy mi a véle­ménye a tizenötmilliós nagy Rakovszky-díj nyerteséről. A zsűriben tudniillik Bartók neve is szerepelt. — Nem szívesen nyilatkozom erről a témá­ról, a díj kiosztásánál ugyanis, úgy jómagam, mint­­tanártársam, Kodály Zoltán, nem osztot­tuk a zsűri többi tagjainak véleményét. Mi bí­rálatunkban megszívleltük a bizottság kitűnő elnökének, Huszka Jenőnek szavait, melyek szerint a díjat a legtehetségesebb és legmagya­rabb pályaműnek kell kiosztani. Éppen ezért Selber Mátyás kitűnő fúvóssextettjét ajánlották jutalomra. Ezt a művet abszolút technikai érettsége, formai tisztasága és bevégzettsége, továbbá határozottan költői, sőt egyéni inspi­rációja és jellegzetes magyarsága magasan a többi pályamű fölé emelte. A zsűri a díjat Sei­ber­­sextettje helyett sajnos, mégis egy telje­sen jelentéktelen, iskolásan papirosízű, néme­, tes Mendelssohn-Brahms utánzó munkának ítélte oda, melyben valódi komponistatehetség­nek vagy éppen magyarságnak nyomát sem ta­láltam. Ezért aztán rögtön bejelentettem, hogy a zsűriből kilépek. , — Úgy látszik Magyarországon még min­dig nehéz a tehetségnek érvényesülnie — fe­jezte be Bartók a beszélgetést. »Még mindig« — nagyon jól tudjuk mit jelentenek ezek a szavak Bartók ajkán, hiszen kevés zeneszerző­nek érvényesülése elé gördítettek annyi aka­dályt, mint a magyar művészi géniusznak eme ragyogó alakja elé. Bartók tudja, hogy mi­csoda hatalmas erkölcsi kitartás, micsoda tán­toríthatatlan bátorság kellett ahoz, hogy te­hetsége kivívja magának a tel­jes diadalt, tudja, hogy milyen ellenséges erőkkel­­kellett neki megküzdenie, tudja és ezért félti a fiatal, in­duló magyar tehetségeket. Brummer András newyorki kisfiú, Serly Lajos uno­kája, a tíz éven aluli gyermekek számára az összes newyorki iskolák bevonásával rendezett hegedűver­senyen az első díjat, aranyérmet, nyerte Junket az adók ellen, ame­­lyek megölik a színházakat A bécsi példán okulva, ahol tudvalevően a Szín­ház Ú-krízis előidézésében nagy része volt a Breitner­féle adópolitikának, a budapesti színházak, szín­észek és színpadi szerzők most akcióba léptek, hogy a ki­bírhatatlan terhek csökkentését kieszközöljék addig, amíg nem késő. Ennek az akciónak első fázisa volt az az ankét, amelyet szombaton délután tartottak a Fészek Klubban Beöthy László elnöklésével. Jelen voltak az összes budapesti színigazgatók, a Színpadi Szerzők Egyesületének számos tagja, a Színészszövet­ség vezetősége Hegedűs Gyulával az élén és megjelen­tek azok a fővárosi bizottsági tagok is, akiket az ügy fontosságára való hivatkozással meghívtak az érte­kezletre. Jelen voltak a fővárosi bizottsági tagok kö­zül Zimmermann Dezső, Pichler József, Pakots Jó­zsef, dr. Kozma Jenő, dr. Balkányi Kálmán, dr. Po­lónyi Dezső, dr. Bánóczy László és Elek Hugó. Beöthy László megnyitószavai után a fővárosi bizottsági tagok sorra fölszólaltak és kivétel nélkül elismerték a színházak kérésének jogosultságát. Szá­mosan a vigalmi adó teljes eltörlése, mások pedig csökkentése mellett foglaltak állást. Hangoztatták a rendőrségi létszám apasztásának szükségességét és a közszolgáltatási díjak leszállításának fontosságát. Amellett is egyhangúan foglaltak állást, hogy a for­galmi adót el kell törölni. A bizottsági tagok m­eg­­állapodtak abban, hogy állandóan napirenden tartják a kérdést úgy a pénzügyi bizottságban, mint a szín­ügyi bizottságban és minden erejükkel azon lesznek, hogy a színházi krízis elkerülése érdekében a szín­házakat az elviselhetetlen terhek alól mentesítsék. (*) »Blaháné.« (A Budapesti Szín­ház bemutatója.) A Budapesti Színház szombaton este bemutatta Sas Ede darabját, amely Blaháné életét viszi színpadra. A színdarabnak az ad szomorú aktualitást, hogy az idén költözött el a magyar színpad felejthetetlen nagyasszonya és a Budapesti Színpad dicséretreméltó feladatot vállalt, amikor a színdarab műsorra tűzésé­vel emléket állított Blahánénak, akinek élete hat képben elevenedik meg a közönség előtt. Az előadás lelkiismeretes munkára vall és jelentőséget ad a be­mutatónak Rákosi Szidi föllépése, aki egyedülvaló művészetével hozta elénk az öregedő Blaháné figurá­ját. Kívüle Somogyi Erzsi, Dömötör Ilona, Vannay Éva, Fehér Gyula és Somlár Zsigmond érdemelték ki a közönség tapsait. A bemutatónak sikere volt. (*) Városi Szinház. Szombaton « Carmen-t játszót­,­ ták külföldi vendégekkel. Nagyon­­ szívesen látjuk" azokat a külföldi • vendégeket, slok igazi".művészetet; importálnak, akiktől tanulhatunk, vagy akit -vala-' •milyen művészi élménnyel ajándékoznak meg. Olyan vendégjátéknak azonban, amely nem­ nyújt mást, m­intel közepes énekesek verejtékes próbálkozását, semmi ért­­telme. És ez áll erre a szerencsétlen Carmen-előadásra.Ő is, amelyet bátran egy külföldi növendékelőadásnak, lehetne minősíteni. Ruth Townsend nevű énekesnő, nem rendelkezik azokkal a­­kvalitásokkal, hogy pesti­­ színpadon Carment énekelhesse. Petrovics Milán ba-­­riton­ja egyelőre legföljebb további énektanulmá­­­nyokra nyújthat alapot. Dr. Krögler volt az egyetlen,­ vendég, aki Don José szerepében megállta helyét." Nem az a tenor, aki lázba ejti a közönséget, de jók­ bánik a hangjával, amely a felsőbb regiszterekben­ préseltsége ellenére is szépen cseng. Az előadásnak­ egyetlen kellemessége Gerő Erzsi Micaelána volt A­ magyar énekesnőnek használt a külföldi tanulás. So­­kat fejlődött, mióta utoljára hallottuk. Egyedül neki volt őszinte sikere. (K. I.) (•) A Sziget Színpadon végre sikerült a meg-,­nyitó előadást megtartani. A nyári­­vendéglősök el­ akarták küldetni Bródy Istvánt Budapestről, mert­ valahányszor meg akarta nyitni a Sziget Színpadot, esni kezdett az eső. Szombatra azután azt mondotta, hogyha jégeső is esik, akkor is tart­ előadást. Jégeső nem esett eső is csak délelőtt, mire estéra­­megjelent­ a közönség és megtarthatták a premiert Eljátszot-t­ták a­­Hol jártál az éjszakai című igen­ mulatságos, és kedves zenéjű operettet, amelynek Szokolay OUyN és Balogh Böske a primadonnája s amelyben kívü­­­lük Dénes Oszkár, Rott, Erczkövy arattak tapsokat.­ A közönség jól mulatott, és úgy tapsolt mintha nem­, fázott volna és a legszebb nyári este borult volna a* mért­ oly borús Szigetre. (•) Az Opera helyett s Városi Színház oldotta meg a karmester kérdést A Vámosi Bíaház­­úgy lát­szik komolyan készül operai szezonjára és vissza akarja állítani az egykori Népopera zenei színvona­l­­át Erre vall Márkus Dezsőnek, a Népopera meg-­­alapítójának kinevezése a zenefőigazgatói?­éHá/zra,és­ ezt mutatja az a mai hír is, hogy Weingartner­ Fé­­ lix, a kiváló német dirigens negyven estére leszer­í­tődött a színházhoz. Beszélgettünk erről a kérdésről­ egy kiváló zene-esztétikusunkkal, aki már évek óta­ hangoztatja, hogy az Operaházat máskép lehetetlen művészileg szanálni, csak úgy, ha megoldják a kar-" mesterkérdést "és nagytekintélyű, erőskezű zenei tetőt állítanak az Operaház élére. A következőket­ mondotta: — Amit az Operaház évek óta halogat, azt a fürge Városi Színház íme egyetlen gesztussal elintí­tézte. Leszerződtette Márkus Dezsőt, akinek kiváló szaktudása és energiája máris garancia arra nézve,­ hogy a Városi Színház igen komolyan fogja fel azt­ a hivatását, hogy bizonyos operákat kifogástalan előadásban népszerűsítsen. A mai szerződtetés pe­dig, amellyel Weingartner Félixet is sorompóba ál­lítja az operai publikumért vívandó küzdelemben,­ egészen nyíltan megmutatja, hogy tiszta művészi­törekvésekkel fogja felvenni a harcot és semmi két­­­ség, hogy jövőre meg fog születni Budapest máso­dik operaháza, amely ezek után a kinevezések utáni igen szép ígéretét adja a művészi produkciók egész sorozatának. • Ezzel szemben az Operaházban még­ mindig késik a karmesterkérdés megoldása. Várjon mire várnak ! (*) Vidéki színészek a Fővárosi Operettszínház­­ban. Szombaton este a vidéki színpadok jelesebb szí­nészei léptek fel a Fővárosi Operettszínházban, hogy­ bemutassák képességeiket. A szezon sikerült darab­jainak egyes jeleneteit adták elő, igen sok igyekezet­tel és szép sillerrel. Különösen Kádár Böske (Békés­csaba), Pártos Klári (Pécs), Máté László (Békés­csaba), Czobor Imre (Orosháza), Kertész Oszkár (Mis­­­kolc) és Ekecs Ferenc (Kispest) arattak tapsokat (*) A Búcsúkeringő Párizsban nagy sikert ara­tott. Strauss Oszkár operettje, a Búcsúkeringő, ame­lyet a budapesti közönség is ismer, tegnap került színre a Theatre Trianon Lyrique-ben, ahol a szerző személyesen vezényelte az előadást Strauss Oszkárt, aki most tért vissza amerikai turnéjáról, a közönség igen melegen fogadta a karmesteri emelvényen és egész este ünnepelte, az előadás szereplőivel együtt Strauss Oszkár sikerének azért is fontosságot tulaj­donítanak, mert ő az első »ellenséges« külföldi, aki a háború óta zenekart vezényelt Párizsban. . X Auguszta főhercegasszony kíséretével és báró Wlassics Gyula társaságában szombaton este meg­nézte a Capitolban a Bujdosik a betyár filmszkecs­cset és az előadás után úgy a szereplőknek, mint a rendezőnek, H. Heltai Jenőnek melegen gratulált A zsúfolásig megtelt nézőtér lelkesen tapsolt l­ sorai szinktir. — Miniden este Honthy Hanna, Biller Irén, Kiss Ferenc, Sziklay József, Kabos Gyula.

Next