Pesti Napló, 1927. február (78. évfolyam, 25–47. szám)
1927-02-27 / 47. szám
SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Színházi rovatunk folytatása a 43-ik oldalon. Pinwheel Színdarab, melynek Newyork a hőse tíz Üvegcipő fordíója debütált és producer lett. — Bartók Béla táncsütteje a Neighborhood Playhouseban Newyork, február. (A Pesti Napló rendes tudósítójától.) A Broadway olvasztó kemencéigeltüntette a nemzeti különbségeket és megteremtette a tipikusan amerikai drámát éppen úgy, mint ahogy megszületett a tipikus amerikai faj. Természetes, hogy az amerikai élet internacionális tendenciája egyik fő karakterisztikuma a tipikus amerikai drámának. Itt nem forradalmár az, aki ki akar törni a dráma konvencionális keretei közül. Figyelmet, érdeklődést kelt minden új kísérlet és a legtisztább művészetet nyújtó színházak, mint például a Neighborhood Playhouse, a Provincetown Playhouse, a Theatre Guild és a Laboratory Theatre vetekszenek egymással abban, hogy az új fejlődés igazi ösvényét megtalálják. Ezeknek a színházaknak a sora most Otto U- Kahn támogatása mellett kiegészül a New Playinrights Theatrével amelyet öt fiatal amerikai szerző alakított. John Howard Lawson, Em Jo Basshe, Francis Edwards Faragoh, Michael Gold és John Dos Passos expresszionisták. Mindegyik szerepelt legalább egy feltűnést keltő darabbal. Francis Edwards Farapoh éppen most debütált, de irodalmi téren már komoly neve volt ezelőtt is, a legkitűnőbb amerikai novellisták közé tartozik, ő fordította a Theatre Guilds számára Molnár Ferenc Üvegcipőjét és első darabnát, a »Pinwheel«-t (Forgó), amelyet nagy érdeklődés mellett mutatott be a Neighborhood Playhouse, a napokban fogja követni egy operettlibrettó, azonkívül három magyar jelenet, amelyet az Amerikában iskolázott, de magyarul még mindig nagyszerűen tudó fiatal szerző ugyancsak a Neighborhood Playhouse számára Bartók BélaTanc Soife«-jéhez írt. A »Pinwheel« tizenhat kaleidoszkopikus jelenetben Newyorknak, a jazz-városnak képét rajzolja meg. Maga a szerző úgy definiálta: darab, amelyben Newyork játssza az összes szerepeket. A karakterek tehát nem egyéniek, hanem típusok. Nevük sincs. Történetük nem rendkívüli, romantikus tragédia. Egy sors a sok száz közül: egy gépírólány, egy »flapper« elcsábítás, házassága, szökése és elmerülése egy bomlott város szennyében. A tizenhat jelenet tizenhat moziszerű kép egy-egy új életfázisról, amelyet mint egy titokzatos, emberfeletti hatalom rajzol ki a Város. A Város, amely túldübörög, túlharsog jelentéktelen egyéni sorsokon, amelynek forgószele nem ismer könyörületet és szimbolikus kifejezésre talál a subwayk, magasvasutak őrjöngő lármájában, a villamosok csilingelésében, az autók tülkölésében és a gyári sípok vijjogásában, amelyek összeolvadnak egy mindent lehengerelő, mindent önmagába ölő hangzavarba. A színpad, a rendezés nagyon érdekesen fejezi ki a mindvégig érthető és sokszor meghatóan poétikus történet expresszionista tendenciáját. Konstruktív színpad, kétszintes vasszerkezettel, amelyeket lépcső köt össze. Ezen a két szinten felváltva pereg le tizenhat jelenet. Az alsó szint szolgál ucca, Conen Island és gyárterem gyanánt, a felső iroda, lakás, éjjeli mulató, mozi és park — kevés változtatással,inkább a világítási effektusok és megfelelő elsötítések segítségül hívása mellett A jelenetek valósággal lázasan kergetik egymást és a szemünk láttára emésztődő élet során ráeszméltetnek a robot ijesztő rémére, amely lidércként szegődik a város lakosai mellé. A sajtó nem túl nagy lelkesedéssel, de szimpátiával, jól fogadta a darabot. Francis Edwards Faragok debütálása sikerült. Az amerikai dráma kétségtelenül értékes kontribuciókra számíthat, még az alig 30 éves fiatal szerzőtől. _____ (*) Journet búcsúfellépése az Operaházban. Marcel Journet, nagy párizsi vendégművészünk az Operaház mai Thais-előadásán búcsúzott el budapesti közönségétől Sohasem tudtuk megérteni, hogyan hódíthat még most is Barneau, Couperin, Berloiz és Debussy hazádban az a vizenyős, álérzelgős, olcsó parfümos muzsika, mellyel Massenet árasztotta el az operaszínpadot. Journet mai alakítása után azonban megbocsátunk a párizsi Massenet-barátoknak, ahol olyan művészek éneklik dallamait, mint Journet, ott még a komoly zeneértő is szívesen szentel pár órát a »Thaisz«-operának. Journet mai alakítása egyébként érdekes stilisztikai ellentéte volt múltkori alakításának. Nemcsak azért, mert múltkor a Faustban alvilági lovagot állított színpadra, most pedig a Thaisban egy szent igehirdetőt. Az ellentét itt ugyanis éppen bizonyos hasonlóságból fakadt: mindkét alak, mind Mefisztó, mind Athanael, híres irodalmi ősökre tekinthet vissza s az egyik Goethe Faustjában, a másik Anatole France regényében találja meg ősét. Azonban Journet míg Mefisztó alakításában teljesen Gounod elképzeléséhez ragaszkodott és óvatosan került minden goethei reminiszcenciát, addig Athanael szerepében függetlenítette magát Massenet dallamaitól s valósággal öntudatosan idézte fel France Parióciusának szellemét. És ebben a kétféle eljárásban Journet ismét újabb tanújelét adta ragyogó művészi intenciójának. Mert Gounod Goethe Mefisztofeleszéből egészen új, lezárt operaalakot teremtett, mely hasonlíthatlanul könnyebb fajsúlyú ugyan Goethe Mefisztofelészénél, mely azonban önálló, plasztikus figura. Ezt goethei reminiszcenciákkal megbolygatni egyenesen barbárság és ízléstelenség, Massenet azonban a France-regényből a librettóba átlopott figurának csak édeskés melódiákat, plasztikátlan recitatívokat adott szájába, minden eredeti, új elképzelés nélkül. Athanael szelleméről nem mondhatjuk, hogy más mint Pannacius szelleme, mert Athanaelnek nincsen semmiféle szelleme. Ha az operaénekes mégis élményt akar adni közönségének, akkor kénytelen minden lehetséges eszközzel, úgy ahogy csak tudja, annyi Anatole Franceot belelopni ebbe a papirosainkba, amenyit csak lehet. És Journet ezt a »belelopást« klasszikusan oldotta meg, s egyes jelenetekben szinte elfeledtette velünk, hogy Massenet-operát játszik nem mintha az énekszólamot a színészi produkció kedvéért elhanyagolta volna, ellenkezőleg olyan légies könnyedséggel oldotta meg, hogy ezt a sekélyes melódiaruhát az anatolfrancei kultúrán alig éreztük tehernek. Journet briliáns alakítása természetesen így sem kelthetett mélyebb benyomást. Nem elég a nagy operaénekes, nagy remekmű is kell hozzá. A közönség azonban így ,talán még nehezebben búcsúzott el a kiváló vendégtől, sajnálta, hogy nem értékesebb darabban hallotta ezúttal utoljára. (T t.) (*) Fantasztikus amerikai felléptidíjak. A newyorki Variety a következő statisztikát közli a híres amerikai művészek esténkénti fellépti díjairól: John McCormacc: 5000 dollár, Fritz Krieser: 4750, Galli-Curci: 4250, Mischa Elman: 4000, Chaliapin: 4000, Kubclik: 3500, Rachmaninoff: 3000 és Gigli: 3000 dollár. Csakugyan fantasztikusan nagy felléptidíjak ezek, azonban tekintettel arra, hogy a Variety Amerikának legkomolyabb színházi hetilapja, mely arról nevezetes, hogy adatai mindig hitelesek, a fenti összegű felléptidíjakat is hiteleseknek kell elfogadnunk. (*) A mai futballmérkőzésekről készült filmfelvételek a Sporthíradó legközelebbi számában csütörtöktől kezdve kizárólag a Fórum-filmszínházban láthatók. (*) Mégis játszik a Comédie Française Berlinben? Sokféle hír keringett a párizsiak berlini vendégjátékának meghiúsulásáról. Most hivatalosan is jelenti a berlini Theater des Westens vezetősége, hogy ebben a színházban március 5-én megkezdi vendégszereplését a párizsi Comédie Francaise együttese. Moliére és Dumas darabjait fogják játszani. A Theat er des Westens határozott hangú hivatalos jelentésének azonban ellentmond a Comédie Française vezetőségének egy szintén hivatalos kommünikéje, amely szerint a Comédie Française néhány tagjának privát vállalkozása csupán a berlini vendégszereplő» (*) »Sötétség«. A newyorki Líceum, Theatre újdonságáról sokat írnak az amerikai lapok. Ez az újdonság: háromfelvonásos dráma, címe: »The Dark.Szerzője Martin Brown, az ismert amerikai színpadi szerző. Megrázó jelenetek sorakoznak ebben a "különös drámában, melyet nagy sikerrel játszanak. Tartalma a következő: Chris Landers és Rita, a felesége weekendeznek Long Islandon. Sanders: vegyész, nagyon szereti a feleségét, aki nagyon szép asszony s akit éppen ezért körülrajonganak a társaságban. A weekend vendégei között van két fiatalember is: Nicholas Frask és Vonnie Wallace, akikkel Rita szemmel láthatóan flörtöl. Egy séta után, amelyre Nicholas elkísérte Ritát, a nő megkéri a fiatalembert, hogy kísérje át egy fasoron hazáig, mert fél egyedül a sötétben. Nicholas ezt felhívásnak veszi és bevallja szerelmét. Rita azonban visszautasítja a fiatalembert s kijelenti, hogy ő csak a férjét szereti, senki mást. A week-end után otthon súlyos baleset éri Landerst, laboratóriumában robbanás történik, amelynek során a vegyész elveszíti szemevilágát és hallása is meggyöngül. Eltelik egy esztendő, Landers már lényegesen hall s érzi, hogy Rita már nem törődik vele úgy, mint régen. Arról is tudomást szerez, hogy Rita túlságos jó viszonyban van Nicholassal. Egy alkalommal kitör a vihar, kérdőre vonja feleségét, aki bebizonyítja neki, hogy Nicholast már egy év óta nem látta, de nem tud tovább titkolózni, bevallja, hogy megcsalta férjét a másik fiatalemberrel, akire senki sem gyanakodott: Vonnie Wallace-ra. A darab írója itt, ebben a jelenetben, a valóság teljes brutalitásával mutatja meg az embereket. Chris Landes letépi szemeiről a kötést és kényszeríti feleségét, hogy belenézzen a kiégett szemüvegekbe. Rita elborzadva felsikolt, de a szánalom lassanként úrrá lesz felette és bűnbánó sírással férje elé borul, bocsánatért könyörög és megesküszik, hogy ezentúl ismét hű hitvese, becsületes élettársa lesz. A férj hisz felesége szavaiban. Az amerikai közönség könnyek közt tapsol. (*) Hindemich a berlini zeneakadémia tanára. Paul Hindemith, a kiváló modern német zeneszerző, akinek Cardillae című operáját március 3-án mutatja be a bécsi operaház, meghívást kapott a berlini zeneakadémiától, hogy foglalja el az egyik zeneszerzési tanszéket. Hír szerint Hindemith elfogadta a megtisztelő meghívást és már a legközelebbi jövőben elfoglalja állását (*) Orbán. Ez a címe Földes Imre és Barabás Loránd háromfelvonásos színművének, amelynek érdekes tárgya a Canslaux-botrány. Most arról értesülünk, hogy a darabot egy berlini színház fogadta el előadásra és ott lesz az eelső bemutatója, (*) Bánk Vilma életbiztosítása. Az amerikai filmgyárak tulajdonosai óvatosak. Egy-egy starjuk életét külön is nagyobb összegre biztosítják arra az esetre, ha starjukat baleset érné, vagy pláne ha meghalna. A biztosítási összeg természetesen nem a star hozzátartozóit, hanem a filmgyár tulajdonosát illeti meg. A newyorki lapok szerint Sámuel Goldwin Bánky Vilma életét is biztosította ily módon. Kétszázezer dollár a biztosítási összeg. (*) Thomas Mann lengyelországi útja. Thomas Mann, a kiváló német író felolvasó körútra indult, Lengyelországba. Első felolvasását Varsóban tartja, ahol nagy ünnepségeket rendeznek tiszteletére. /v) Két német újdonság. Március elején két érdekes bemutatót tartanak a német színpadokon. Max N'Abe, az Ifjúság szerzőinek új drámája, melynek címe»Die Traumgeschichte des Adam Thor«, Drezdában kerül először színre. Lipcsében a Kleist-díjat Hans Johnst színmvét mutatják be, melynek címe: »Thomas Reine«. (*) Ünnepi előadások Richard Strauss tiszt«!«, tére. Március 7-ikétől kezdődőleg Németország nagyobb városaiban Richard Strauss-heteket rendeznek. Március 7-től 12-ig Plauenben, 13-ikától 27-ig Drezdában, 28-tól 31-ig pedig Königsbergben. A frankfurti városi színházak intendánsa őszre terved a frankfurti ünnepi hetet. rvT«: • .. y j P III • fi*XtS^1 Dorothy Sands, a tPinwheels főszereplője 1 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1927 február 27 23 Í1 MINDEN ESTE Í1 _ •• L CSÜTÖRTÖKÖN 50 -EDSZER VÍGSZÍNHÁZ