Pesti Napló, 1927. június (78. évfolyam, 123–145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
2 szerda PESTI NAPLÓ 1927 junius 1 emesség újra élni fog, több lesz a szabadság is. Tiszta lesz a levegő, elpusztulnak a társadalom életét fenyegető különféle bacillusok, a szélső-ségek sejtrendszerei összeomlanak, s újra megtaláljuk honunkat a hazában, embertársunkat az emberben. E Ez az alapvető szempont, minden egyéb, csak ezután következhetik, s aki másként képzeli el helyzetünk megjavítását, az jóhiszemű álmodozó, avagy kuruzsló. Nagyon könnyű, esetleg népszerű dolog is, a bajokat felsorakoztatni, az eleven sebekbe markolni, a kétségbeesett lelkeket felajzani. Azt tanácsolni, ha fázunk, gyújtsuk magunkra a házat, ha szárazság senyveszti vetésünket, nyissuk meg a zsilipeket és hömpölygessünk reá áradatot, ha félünk a haláltól, legyünk öngyilkosok. De nehéz és felelősségteljes a józanság politikája, erőt teremteni a gyöngeségből, jólétet a szegénységből, ide varázsolni az elrabolt hegyeket, rónákat, folyókat, a megszűkült határok közé a régi nagy magyar életet. A gazdasági megerősödés mutatja az utat, ez az igazság és az élet, s a kenyér nem csupán jelképe, de igazsága is a megváltásnak. Ez nem pártkérdés, de mindenek fölött uralkodó törvény, csakis így evezhetünk boldogabb jövendőbe; ha más utat követünk, úgy menthetetlenül elpusztulunk. Ebben a helyes felismerésben kell hogy találkozzunk. Mindnyájunknak vannak vágyai, bajai, sérelmei, egyaránt tudjuk és érezzük, hogy sok minden nincsen úgy, amint szívünk-lelkünk óhajtaná, de hallgattassuk el egyéni jajszavunkat és tartsuk előbbre valóknak a nemzet egyetemes érdekeit. Törekedjünk arra, hogy nemzetünket erősítsük, a különböző foglalkozási ágak és különféle osztályok ne abban versengjenek, hogy a maguk külön igazait, és nem ritkán mások rovására, érvényesítsék, de keressék a kiegyenlítő igazságot és ne csak kérjenek, de adjanak is. Ne irigyeljük embertársunk kenyerét, értsük meg, hogy a szomszéd kenyere nekünk is békességet ad. Az igazi kultúra abban áll, hogy jogunkkal ne éljünk mereven, elégedjünk meg kevesebbel is, mint amennyi megillet, kötelességeinkből pedig teljesítsünk többet, mint amenynyivel tartoznánk. Becsüljük meg kenyerünket és tiszteljünk és szeressünk minden embert, aki tiszta kézzel és tiszta szívvel szerzi meg mindennapi kenyerét. Segítsünk embertársainknak abban, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk, még azon az áron is, hogy kisebbre szeljük a magunk karéját. Ez nem csupán önzetlenség és irgalmasság, de az élet ösztönös parancsa. Legyen kenyér minden házban, akkor lesz békesség és nyugalom, több erő és egészség, több jóság és kultúra, több emberiesség és szeretet. Minden bajunk el fog múlni, visszaszerezzük régi határainkat és a lelkek integritását, nagyok leszünk itthon és az idegenben. Hirdessük a kenyér igazságát és bölcsességét, a megelégedésnek ez a forrása, ez emel ki mindent a megalázottság porából és a kétségbeesés ingoványából. Szent a kenyér, a kenyér adja az idealizmust, a kenyér az emberi és nemzeti életnek az erőforrása, adja isten, hogy süssön vetésünkre az élet napja, öntözze meleg eső, hogy dús kalászba szökkenjen s újra éljen a magyar élet. Ha kenyerünk lesz, mindenünk lesz és mindent visszaszerzünk, ami elveszett. Aki dolgozni akar, dolgozhatik, aki tanulni akar, tanulhat, szabad lesz a lelkiismeret, a toll, a gondolat, a nyomorúság teremtette béklyók lehullanak, a korlátok, a mondvacsinált válaszfalak leomlanak, az emberek egy fejjel magasabbak, egy érzéssel gazdagabbak lesznek, ezen a földön mindenki boldogan magyarnak fogja magát érezni és mindenkit örömmel magyarnak fognak elismerni. Ez a kenyér programja, ez a kenyér politikája, hirdessük, kövessük és valósítsuk meg áldásra és békességre. Árleszállítás 1 pengő 20 fillér és 2 pengő a kád- és szalonfilidő a Hungária fürdőben, VJJ, JVyáfu.7 Nyitva reggel 6-tól este L-ig Társasfürdök megszűntek ! dotta a román parlamentben: »Romániában úgy látszik nem lesz addig béka, mert Bratianu vagy Averescu nem marad a porondon«. A személyi válsógazdaság. De ugyan melyik politikusnak van kedve a porondon maradni, különösen akkor, ha román politikusról van szó? Az európai politikai morál sohasem volt kötelező Romániában. Sehol a világon úgy nem értenek a választások »csinálásához«, mint Románia-Maréban. Mindig az a párt győz megsemmisítő fölénynyel, amely éppen kormányon van. 1922-ben Bratianu választásokat írt ki, amelyeknek eredményeképpen pártja 250 mandátumot kapott, míg Averescuék kénytelenek voltak megelégedni 10 mandátummal... Természetes, hogy a román választási hadjáratban az enyhe hivatali pressziót, a vesztegetésen keresztül egészen a fizikai erőszak beavatkozásáig minden eszközt felhasználnak, amellyé az éppen uralmon lévő párt hatalmi pozícióját fentarthatta. Ez a politikai morál magyarázhatja meg csupán, hogy a pártok és szervezetek nem a királyhoz, vagy az alkotmányhoz hívek, hanem ahoz a politikushoz, akit személyes népszerűsége vagy egyéb vezéri kvalitásai az ország élére állítanak. Más országban pártok és rendszerek politikai váltógazdasága uralkodik, Romániában tíz év óta csupán Bratianu és Averescu személyi váltógazdaságáról lehet szó. A zsarnbok és a Bacsisereg Hogy végsősoron sok különbség a két politikus egyéni uralma között nincsen, azt éppen e tíz év történelme bizonyítja. Bratianu mögött áll az egész román közigazgatási apparátus, a hivatalnokok, és a bankok. Természetes tehát, hogy a már-már államrezonná lett korrupció okait Romániában mindenki a két Bratianu fivérben keresi. Averescu visznot tagadhatatlanul a legszuggesztívabb politikai egyéniség Romániában s amint első párthíveit a hajdani frontharcosok köréből szerezte, úgy legfőbb támasza most is a hadsereg. A szám szerint legerősebb második párt, a parasztpárt, amely a nemzetipárt mellett, ha nem is ez utóbbi határozottságával, a román politikának európai és demokratikus irányban való kiépítésére törekszik, minden befolyása mellett is csupán a mérleg nyelvének szerepét játssza Averescu, vagy Bratianu mellett. Hasonlóképpen nincsen nagyobb jelentősége a Iorga vezetése alatt álló nemzeti pártnak sem, amíg egyformán szemben áll Bratianuval és Averescuval és pártállását esetről-esetre az adott politikai viszonyoknak megfelelően dönti el. A nagy párteal Bratianu, vagy Averescu? — ez a román politika tíz év óta aktuális kérdése, amely most egyszerre fenyegetően kiélesedett. Bratianu úgy látja, hogy Averescu túlságosan belemelegszik a hatalomba s megkísérli, hogy a király, lelkiállapotának ügyes felhasználásával kiemelje őt a miniszterelnöki székből. Bizonyos, hogy a nagy koncentráció gondolata Bratianutól ered, aki viszont nagyon jól tudja, hogy egy ilyen koncentráció a százfelé húzó román pártok bekapcsolásával csupán rövid életű lehet s utána ismét az ő korszaka virrad fel. Ugyanezt azonban nagyon jól tudja Averescu s ezért minden erejével — s ez az erő nem lebecsülendő! — ragaszkodik a hatalomhoz. A nagy párbaj veszélyes fordulathoz ért. Úgy lehet, a közeli napok fontos eseményeket hoznak Románia sorsában. megöicseükkel -93 Bukarest, május 31. A királynak az a kívánsága, hogy az Averescu-kormány helyébe koncentrációs kabinet lépjen, újabb válságot robbantott ki, amelynek következményei egyelőre beláthatatlanok. Averescu tábornok, a mostani kormány feje ugyanis a király kívánságára diktatórikus rendszabályokkal felelt, amelyeknek célja a király akaratának elgáncsolása. A kormányváltozás megakadályozására a kormány első ténykedése az volt, hogy a reggeli lapokat, amelyek természetesen hosszú tudósításokban számoltak be a király nagyjelentőségű elhatározásáról, kivétel nélkül elkoboztatta. A déli órákban pedig a belügyminiszter összehivatta a bukaresti lapok vezetőit és nyomatékosan figyelmeztette őket, hogy a kormány a kormányválságnak minden nyilvános pertraktálását megtiltja. Sem a király kívánságáról, sem az ezzel összefüggő kombinációkról egy betűt sem szabad közölni. A közvéleménynek egyáltalában nem szabad megtudni, hogy kormányválságról szó lehet. A belügyminiszter pontosan meg is tartotta szavát, mert délután mindazokat a lapokat, amelyek mégis meg akarták írni a kormányválságot, azonnal elkobozta. A rendőri apparátus bámulatos gyorsasággal dolgozott. Alig hagyták el a lapok a nyomdagépet, a rendőrség a terjesztést máris megakadályozta. Így a kormány — legalább is ezideig — nagyjában elérte célját. A nagy nyilvánosság valóban nem tud az eseményekről. Csak a politikusok és az újságírók vannak informálva és a közönségnek az a kis rétege, amely politikusokkal és újságírókkal érintkezést tart fenn. Averescu hozzáforduló párthíveit megnyugtatta, kijelentve, hogy szó sem lehet kormányválságról. Az ellenzéknek pedig azt üzente, hogy szilárdan kezében tartja a parlament többségét és így semmi oka sincs a lemondásra. A közvéleményt — ez a kormány hivatalos álláspontja — viszont nyugtalanítaná az »állítólagos« kormányválságról szóló hírek közlése, amit a kormány tehát nem engedhet meg, mert a kormánynak kötelessége a rend és a nyugalom fentartása. Averescu, megbízható információk szerint, el van határozva, hogy a legmesszebbmenő eszközöket is igénybe veszi hatalmának biztosítására. Hogy Averescunak ez az eljárása mire fog vezetni, azt ma még senki sem tudja. Fontos elsősorban az, hogy Bratianu mivel fog felelni Averescunak már nem is nagyon burkolt diktatúrájára. Nyílt titok ugyanis hogy a koncentrációs kormány megalakítására vonatkozó királyi intézkedést Bratianu eszközölte ki, aki ezen az úton akart újból hatalomra kerülni. Senki sem kételkedik ugyanis abban, hogy a koncentrációs kormány csak rövid életű lenne és csakhamar átadná helyét egy újabb Bratianu-kormánynak. A tárgyalások a koncentrációs kormány megalakításáról ilyenformán még meg sem indulhattak, csak annyi történt, hogy a pártokon kívül tartottak megbeszéléseket az új kormány megalakítására vonatkozóan és az ellenzéki pártok léptek egymással érintkezésbe. A kormánypárt az ellenzéki pártokkal való minden tárgyalást elutasított. Egyelőre a helyzet az, hogy a nagyságra második párt, a Manu-féle nemzeti paparasztpárt vonakodik belépni egy koncentrációs kabinetbe. E nélkül a párt nélkül pedig elképzelhetetlen koncentrációs kormány megalakítása. Jorga viszont, a nemzeti párt vezére, akinek ugyancsak nagy befolyása van, kijelenti, hogy csak olyan koncentrációs kabinetbe lép be, amelyben minden párt egyforma képviseletet nyer. — Le kell számolni — mondja Iorga — egyes pártoknak azzal a hóbortjával, hogy ők lennének hivatottak a nemzet nevében beszélni és a nemzetet képviselni. Averescu semmiről sem tud Bukarest, május 31. Bár mindenki tudja, hogy az Averescukormányt súlyos válság fenyegeti, kormánykörökben mindenáron palástolni igyekeznek a miniszterelnök valódi helyzetét. Az Averescuhoz közelálló Politika a köztudomású tények elhomályosításával azt írja, hogy Averescu még egyáltalában nem hallotta a király szájából azt a kívánságot, hogy nemzeti koncentrációs kormányt kell alakítani. Averescu legutóbbi kihallgatása alkalmával a király állítólag mit sem szólt erről. Ha azonban erre irányuló kívánságát nyilvánítaná, Averescu valószínűleg egész erejével rajta lenne, hogy a király akarata megvalósuljon. Ugyancsak a tagadás eszközeihez folyamodik a kormány hivatalos lapja, az Indreptarea, amely azt írja, hogy a nemzeti koncentrációs kormány megalakításáról elterjedt hírek mere kombinációk. A kormánylap vágást mér a liberális pártra, amikor azt állítja, hogy ez a párt valahányszor ellenzékben volt, mindig ilyenfajta koncentrációs követeléseket támasztott, amelyeket azonban sohasem hallatott, amikor a kormányhatalom az ő kezében volt. A cáfolatokkal szemben a liberális párt hivatalos lapja, a Viitorid azt hangoztatja, hogy a nemzeti koncentrációskormány megalakítása elkerülhetetlen. A lap utal az Averescukormány számos hibájára, különösen külpolitikai téren. Azt állítja, hogy rendkívül sajnálatos a román politikának Olaszország pórázára való juttatása, mert ezzel elkedvetlenítették Románia többi szövetségeseit. A nemzeti koncentrációs kormánynak mindezeket a hibákat jóvá kell majd tennie. (C. C.) Pönkösdi ünnepeit kellemesen eltöltheti Szobaelőjegyzések IV. Váci ucca 56.1. em. I Telefon : 1. 401—26. Mérsékelt árak.