Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)

1927-08-07 / 178. szám

120 tVasarnap' • . PESTI NAPLÓ 1927 augusztus 1 Tengerre magyar! ! * Futólagos becslésem szerint, mely persze nem tarthat igényt egy kurzus­mentes, komoly statisz­tikai hivatal pontosságára, a Quarneróban ezidő­szerint körülbelül tizenötezer magyar nyaral. Ha ezekhez hozzászámítom azokat, akik az idén itt voltak, de már hazamentek, valamint azo­kat, akik még ezután jönnek, azt hiszem, nem túlo­zok, ha a magyarok által ebben a szezonban itt ha­gyott, pénzecskét legalább is tizenötmillió pengőre becsülöm. Nem hiszem, hogy az idén jutott volna ennyi vendég vagy ennyi pénz a Balaton környékének és így teljes jóhiszeműséggel állíthatom, hogy a ma­gyarok legjobban látogatott nyaralóhelye a Qual­tiero. Ennek pedig egyéb magyarázata nincsen, mint az, hogy a most olasz partnak régi jó hírneve és a most jugoszláv partnak ügyes propagandája ide vonzotta a magyarokat, Szuláktól Raguzáig minden tengerparti helység zsúfolva van nyaralókkal; legtöbb az osztrák, utánuk következik a magyar, majd a cseh közönség és leg­hátul állnak a sorban a jugoszlávok, akiknél még nem oly általános szokás a nyaralás, mint a többi felsorolt nemzeteknél. Ami a vendégek kezelését, el­helyezését és ellátását illeti, az állapotok ugyan­olyanok, mint a Balatonon; a cél itt is az, hogy mi­nél több pénzért minél kevesebb szolgáltatást nyújt­sanak, s minél kevesebb helyre minél több vendéget összezsúfoljanak. Mivel a hajók mindenüvé ontják a fürdővendégeket, a szállók és panziók tulajdonosai válogathatnak bennök s úgy kezelhetik őket­, ahogyan 8 kari­át. A kikötői hordár, akit a konjunktúra hoteltulaj­donossá avatott, készül persze a mai »arany idők« kihasználására; építkezik, ahogy csak bír, s a »dépen­dence« falain még friss a vakolat, amikor a nedves szobákba már bezsúfolják a fürdővendégeket s a háztetőn még dolgoznak az ácsok, amikor már min­den SZOKIJI jövedelmez. Az élelmesen mohó vagy mo­hón éledés szállodás emellett kibérelt már a tavasz­szal minden kibérelhető szobát, s akit nem tud a szállójában és dépendancaiban elhelyezni, azt a fü­r­dővendéget »beutalja« a suszterhez, a levélhordóhoz, a pékhez, sibihez, s az arasznyi ablakú, dohos szo­­feáért űzet a balek a hoteltulajdonos főbérlőnek — hotelárakat. Az élelmezés és kiszolgálás persze méltó a lakásviszonyokhoz: a takarékosság elve a nyaralási ütemben annyira érvényesül, hogy ötven-hatvan vendégre esik egy pincér. A higiénikus viszonyokról persze ne is beszéljünk: tessék elképzelni egy házat kétszáz lakóval és húsz lakóra számított mellékhe­lyiségekkel — vízvezeték és vízöblítés nélkül, sőt kellő tisztogatás nélkül! H hogy miért hagyják az emberek, hogy így bán­janak velük? Könnyű ezt a kérdést feltenni otthon, a reggelinél, vagy a kávéházban újságot olvasva, de felelni a kérdésre csak az­ tud, aki látta a sze­gény fürdővendég helyzetét. Dr. Pesti Polgár felül a vonatra a keleti pályaudvaron kedves nejével és gyermekeivel. A vasúti­ politika kifürkészhetetlen bölcsesége folytán a keleti pályudvarról a tengerre csak éjszaka lehet utazni, s a nappali gyorsvonat­nak nincs csatlakozása. Ugyanazon vonat viszi Pécs felé is az utasokat, aki a horvát tengerpartra megy, annak a szusáki kocsiba kell beülnie. Amikor én utaztam, a szusáki kocsikban egy II. osztályú női szakasz és egy II. osztályú rendes szakasz volt az összes utasok számára, s így ülőhelyhez csak egy teljesen felesleges­­szolgálati szakasz« feloszlatásá­nak kisürgetésével lehetett jutni; ez azonban olyan nagy intézkedés volt, hogy már aranygalléros inté­zőt igényelt. (Más országokban elvégzi ugyanezt a munkát egy sokkal olcsóbb altiszt.) Tehát dr. Pesti Polgár egész éjszakán át utazik kedves családjával a zsúfolt vonaton, s negyedtizenkettőtől éjfél utáni egyig magyar és horvát határrendőri, vámőri, pénzügyőri, útlevél-ellenőri, vízum- stbi tisztvise­lőkkel tárgyal a vonaton, kimerítve összes nyelv­tudományát. Heggel megérkezik a szuláki fifa-ki­kötőbe, s ha jó volt a menetrend, amely után igazo­dott, már aznap tovább utazhatik egy elegánsnak és slyorsnak a világért sem nevezhető hajón, estefelé megérkezik például Arbeba, ahol a hotelben azzal fogadják, hogy igaz ugyan, hogy ígértek szállást a mai naptól kezdve, de honnan adjanak, ha nincsen! Még nagy kegy, ha dr. Pesti Polgárnak megenge­dik, hogy kedves nejével és gyermm­­este­ivel elhelyez­kedjék a »karszalánc­ban, — ideiglenesen, mert­­ akadnak, akik visszasompolyognak a hajóra, mely csak másnap indul vissza, s ott alusznak a 25 cm széles padon, vagy pedig kimennek a városka vé­gére az olajfaerelőbe és ott tanyáznak másnap , reggelig. Hogy dr. Pesti Polgár miért nem hagyja ott azt a helyet, ahol ilyen kényelmetlenség várja? Először is errefelé minden hajójárat úgy van megszerkesztve, hogy az érkezés napján sehonnan sem lehet vissza­fordulni. Másodszor meg dr. Pesti Polgár egy huzam­ban utazott 28 órát, ami egyértelmű azzal, hogy nem aludt egy éjszaka, koffereket emelt, tárgyalt és veszekedett egy sereg emberrel s örül, ha éjszakára végre kinyujtózkodhatik, ha mingjárt csak a biliárd­asztalon is. És a gyerekeknek, akik még sohasem láttak tengert, szigetet, igazi pálmafát, a fán függő narancsot, piszkos gőzösöket és még pisz­kosabb vitorlásokat, oly érdekes itt minden . .. És dr. Pesti Polgár, aki már az utazás és meg­érkezés költségeire kiadott egy pár milliót, azt gondolja, hogy »majd csak jól lesz minden« é­s hagyja, mint az ostoba liba, hogy kezdjék kopasz­tani. De a német »vendégek« közül sokan visszafor­dulnak és perlik a szállodás árakat összes útiköltsé­geikért. Igényeik, szerintem, jogosak is, hogy meg fogják-e nyerni pereiket, az persze más kérdés. Az idén szokatlanul nagy csődületet a jugoszláv partokon két dolog hozta létre: a líra magas ár­folyama és a jugoszláv vasúti kedvezmény. A ju­goszláv vasúton csak odamenet fizet a fürdővendég, aki igazolni tudja, hogy legalább "tizenöt napot töl­tött egy ju­goszláv fürdőhelyen, az hazafelé menet a jugoszláv vasúton ingyen jegyet kap. Ez a körülmény roppant vonzó hatást gyakorol azokra, akik örülnek­­ mindennek, amit­­ingyen­ kapnak és sohasem gon­dolnak arra, hogy ez a potya dolog lényegében mennyibe került nekik? A líra magas árfolyama és a dinár olcsósága pa­dig fikció. Igaz, hogy a líra 4000 K, a dinár pedig­­ csak 1300 K, de miután sokszor van dolgom zsidó val­­­lású polgártársakkal, már rám ragadt a zsidó mé­­­­telyből annyi, hogy ha egy feketéért borravalókkal együtt egy lírát fizetek Fiuméban, Szusákon pedig öt dinárt fizetek borravaló nélkül, akkor már ki tudom számítani, hogy hol kötöttem előnyösebb üzletet? És úgy látszik, hogy sokan tudnak már számolni, mert igen erős a fürdővendégek áramlása a jugoszláv partról az olasz partra. Voloscától Moschienáig az egész isztriai parton rémületes krach volt az idén minden fürdőhelyen, de most augusztusban már erő­sen javulnak a viszonyok s úgy háromnegyed rész­ben benépesülnek a jobb hotelek és penziók. Termé­szetes, hogy ilyenkor nagyon megbecsülik a vendé­get, s dr. Pesti Polgár ha az olasz partra megy ki­pihenni az »olcsó« jugoszláv fürdőzés fáradalmait és izgalmait, nem remélt kényelemben és százféle figyel­mességben részesül, s végül is azzal tér haza, hogy nem hiába fogadott szót Kossuth Lajosnak, aki ki-­­­adta a jelszót, hogy »Tengerre magyar!« U. I. A Riviéra del Carnaro-ban olvasom a követ­kező sorokat: »A magyar újságírók megérkezése Ab­bazia nagy eseménye volt e héten; a hatóságok s az egész lakosság viharos örömmel fogadta őket, s ez a látogatás lelkes rokonszenvnyilvánításokra adott al­kalmat. A magyar sajtó képviselőinek tiszteletér« naponkint banketteket és ünnepélyeket rendeztek«, stb. A bankettek és ünnepélyek leírásából látom, hogy a »magyar sajtó« nevében szerepelt, evett, ivott és csárdást­­táncolt itten összesen másfél aktív újság­író és egy sereg olyan úri­ember, aki éppen olyan kevéssé magyar újságíró, mint amilyen kevéssé va­gyok én indiai maharadsa. A mulatságot azonban mindenesetre egészségükre kívánom. V­a­ ­­i Czája, a világbajnok hosszasan pereskedik a cirkuszigazgatóval, aki megsér­tette bajnoki minőségében s akit elítélnek ugyan, de az ítéletet felfüggesztik (Saját tudósítón­któl.) Néhány hónappal ezelőtt tárgyalta a büntetőjárásbíróság azt a rágalmazási pert, amelyet Czája József, a magyar birkózóbaj­nok indított Arcai Rezső, a Schmidt cirkusz igazgató­helyettese ellen. A birkózóbajnok azért jelentette fel az igazgató­helyettest, mert a múlt év október 15-én, amikor a Schmidt-aréna birkózóversenyei alkalmával nagy botrányok zajlottak le, Árvai Rezső Czája Józsefet birkózóbajnoki mivoltában súlyosan megsértette. Emlékezetesek azok a nagy dérreldurral beve­zetett birkózóversenyek, amelyek a Schmidt-aréná­ban folytak le s amelyeknek során az európai pro­fesszionalista birkózóbajnokok döngették egymást a Schmidt-aréna porondján. 6—700 főnyi közönség gyűlt össze esténként, amikor a birkózók hol vadul, hol kevésbé vadul egymásra rontottak. Egyik este azonban a birkózóbajnokok helyett Árvai Rezső jelent meg a porondon és a verseny megkezdésére türelmetlenül várakozó közönség előtt kijelentette, hogy Czája József jogtalan követelésekkel állt elő és ezért a versenyt nem lehet megtartani. — A közönségnek azonban nincs kára abból, hogy a versenyt nem tudjuk megtartani, — mondotta Ár­vai — mert ezek nem komoly birkózóversenyek. A húsmonstrumok nem birkóznak komolyan, mert Czája József előre kiosztja a szerepeket, hogy ki fekszik le és ki fog győzni. Úgyis az történik, amit Czája akar és így a közön­ségnek kár izgulni. A közönség nagy lármával, zajjal és verekedés­sel szétoszlott, az ügy pedig a büntetőjárás bíróságra került. Czája József rágalmazás és becsületsértés miatt állíttatta a bíróság elé a cirkuszigazgatóhelyettest, aki azzal védekezett, hogy őt Czája a kulisszák mö­gött súlyosan megsértette és hirtelen felháborodásá­ban lépett ki a porondra és mondotta el az inkrimi­nált sértéseket. — A közönség mind hevesebben és hevesebben követelte a birkózóversenyek megkezdését — vallotta a járásbíróság előtt Arvai — és hogy a közönség tü­relmetlenségének véget vessek, kihirdettem az igaz­ságot. Czája József jogtalan fizetési igényekkel lépett fel és a financiális differenciákat a birkózóbajnokkal nem sikerült elintézni és ezért kénytelen vagyok az előadást beszüntetni. Árvai Rezső egyébként viszonvádat emelt Gzája József ellen becsületsértés vétsége címén. Szája tagadta, hogy megsértette volna Árvait és ezért a bíróság kénytelen volt tanúkihallgatáso­kat foganatosítani. a,, Dr. Lehotay" Barna rendőrfogalmazó tanúvallo­másában kijelentette, hogy az előadás előtt Arvai mindenkinek panaszkodott, hogy Czája József olyan követeléseket támaszt, amelyeket az igazgatóság nem teljesíthet. Czája József valóban kijelentette­­a rendőrfogalmazó előtt, hogy ő felelős a birkózók fizetéséért, de hogy ő előre eldöntené, hogy ki győz­zön és ki feküdjön két vállra, azt senkinek sem mondot­ta. — Én, — vallotta tovább a rendőrfogalmazó — hogy a közönség türelmetlenségét megszüntessem, felhívtam Arvait, mint a cirkuszigazgató helyette­sét, hogy menjen ki a porondra és informálja a kö­zönséget a történtekről. Arvai ezt meg is tette. Én azonban nem hallottam, hogy ő azt is mondotta volna a közönségnek, hogy Czája József dönti el előre, hogy ki legyen a győző. A tanuk egész légióját hallgatta­ ki annak idején a járásbíróság és azután bűnösnek mondotta ki Árvai Rezsőt rágalmazás­a vétségében és ezért 440 pengő pénzbüntetésre ítélte. Czáját azon­ban, bizonyítékok hiányában a viszonvád alól fel­mentette. Árvai fellebbezése folytán ma került az ügy a büntetőtörvényszék fellebviteli tanácsa elé. Az iratok ismertetése után Czája József jogi kép­viselője kérte, hogy a törvényszék súlyosabban bün­tesse meg Árvai Rezsőt. Árvai védője viszont azt fejtegette, hogy Czája jogtalanul járt el, mikor előre kérte a pénzt, holott a megállapodás szerint csak utólag kérhette volna. .— Nem Európabajnokságról volt itt szó, tekinte­tes törvényszék, — hangsúlyozta a­ védő — ez nem volt egyéb, mint cirkuszi mutatvány a közönség szó­rakoztatására. Márpedig a közönség jól tudja, hogy az ilyen birkózások alkalmával különféle trükköket használnak a birkózók. A büntetőtörvényszék meg is változtatta a já­rásbíróság ítéletét és a­­ Árváit 100 pengő pénzbüntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban felfüggesztette. Czája József felmentését a törvényszék is jóvá­hagyta. Az ítélet indokolásában a törvényszék többek között megállapította, hogy azért kellett felfüggesz­teni Árvai ítéletének végrehajtását, mert a bíróság tényként állapította meg Czája jogellenes magatar­tását és azt, hogy Árvai Rezső emiatt jogos felhá­borodásában lépte túl a megengedett határt akkor, amikor Czája működéséről a közönség előtt kritikát mondott. Az ítéletben úgy Czája József, mint Árvai Rezső, megnyugodott és ezzel a cirkuszigazgató-helyetted és a birkózóbajnok-hosszú pere véget ért.. .fis

Next