Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)

1927-08-06 / 177. szám

8 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1927 augusztus Csalt, sikkasztott, leányt szöktetett Rácz-Rónai Károly álhírlapíró és álhadnagy, akit pénteken letartóztattak (Saját tudósítónktól.) A rendőrség­ pénte­ken őrizetbe vette Rácz-Rónai Károly álhír­lapírót, aki ellen az ügyészség körözőlevelet adott ki­ Rácz-Rónai Károlyt zsarolás és csa­lással gyanúsítják. Legutóbb egy reggeli napi­lap kiadóhivatalában sikerült magának állást szereznie, mint hirdetésgyűj­tőnek, de az ösz­szegyűjtött előfizetési és hirdetési díjakat el­sikkasztotta. Rácz-Rónai Károly, aki minde­nütt mint szerkesztő szerepelt, kihallgatása során a sikkasztásokat beismerte és azzal vé­dekezett, hogy fizetéséből nem tudott megélni. A clevelandi lapszerkesztő Rácz-Rónai Károly a legtipikusabb kalan­dor-álhírlapíró volt, aki 15 éve él abból, hogy szerkesztőnek mondja magát, ez alatt az­ idő alatt úgyszólván egész Magyarországot végig­barangolta, hol itt, hol ott tűnt fel és amikor üzelmeire­ az egyik városban rájöttek, hirtelen eltűnt, hogy egy héttel később az ország má­sik felében tűnjön fel a feltűnően elegáns meg­jelenésű, bőbeszédű és jómodorú monoklis fia­talember. Rácz-Rónai Károly álszerkesztői pályája modern k­al­and­orregén­y­be illő. Tizenöt évvel ezelőtt egy feltűnően elegáns fiatalember tűnt fel Debrecenben, megjelent a debreceni újságok szerkesztőségeiben és így mutatkozott be: — Rácz-Rónai Károly vagyok, clevelandi szerkesztő és laptulajdonos, átjöttem két hó­napra pihenni Magyarországba. A debreceni újságok hasábos tudósításokat közöltek Rácz-Rónai Károly laptulajdonos, szerkesztő úrról, aki elmondotta, hogy óriási nyomdái, több lapja, rengeteg vagyona van Amerikában és előadását valószínűvé tették pazarló életmódja és nagyúri allűrjei. Rácz-Rónai Károly Debrecenben előkelő úricsaládokhoz furakodott be és közben egy gazdag debreceni leányt meg is szöktetett ab­ban a reményben, hogy a leánnyal együtt a va­gyont is megkapja, de a leány szin­ei utána­utaztak a szíjkevényekne­k és kíméletlenül el­választották őket. Rácz-Rónai Károly a sze­relmi história után ismét visszatért Debre­cenbe, ahol most azt a mesét kezdte­ terjeszteni,­­ho­gy nyomdáit és lapjait Amerikában eladta és pénze útban van Debrecenbe. Ezekkel a híresztelésekkel kezdte meg kölcsönműveleteit a város előkelő köreiben és a nagyösszegű köl­csönökkel sikerült is addigi életstandardját fentartani, amíg egyszer Amerikából különös­­hírek érkeztek Debrecenbe. A leleplezés Ezek a hírek arról szóltak, hogy Rácz-Rónai Károlynak sem nyomdái, sem lapja, sem vagyona nincsen Amerikában, ellenkezőleg, a bizonytalan múltú fiatalember Amerikában ügynökösködött, hirdetésgyűjtésekkel és al­kalmi üzletekkel foglalkozott és közben Rud­nyánszky Gyulát, az akkor már megvakult ki­váló magyar költőt, aki nagy küzdelem köze­pette élt kint Amerikában, galádul megkáro­sította, a vak embertől különböző értékeket vitt el. Rácz-Rónai Károlynak ezek után nem volt maradása Debrecenben. Egy napon eltűnt a városból. Határtalan vakmerőségére mutat, hogy nem is messze ment, Nagyváradra uta­zott, ahol ugyanazzal a mesével állott elő, mint Debrecenben, azzal a különbséggel, hogy ekkor zsebében volt már a debreceni lapokból kivá­gott egész sereg riport és színesen megírott cikk. Rácz-Rónai Károly ezeket a cikkeket le­írta, részben Nagyváradra és Bihar megyére applikálta és lekopogtatott ott velük a nagy­váradi lapokhoz, amelyek a színesen megírott, jó újságcikkeket szívesen fogadták, honorál­ták és az egyik nagyváradi lap egyszerre szer­kesztői állással kínálta meg Rácz-Rónai Károlyt. Az álszerkesztő elfoglalta a szerkesztői állást, néhány könnyű lefolyású lovagias ügyet provokált, de lassanként mégis csak kiderült, hogy a mások által megírt cikk­ek leírásán kí­vül az újságíráshoz nem ért és amikor az ello­pott cikkek Rácz-Rónai Károly saját névalá­írásával kezdtek megjelenni a nagyváradi la­pokban, a debreceni hírlapírók leleplezték. Az ulánushadnagy Rácz-Rónai Károly elmenekült Nagyvárad­ról is. Közben kitört a háború I .Rácz-Rónai Károllyal, aki tartalékos huszártisztnek­­val­lotta magát, ismerősei egyszerre mint lompos­ruhájú póttartalékossal találkoztak. A front­szolgálat babérai elöl azonban elmenekült, megszökött s hogy hol bujdosott, azt hosszú ideig senki sem tudta, de egyszerre, a háború derekán Aradon megjelent fényes dekorációk­kal, mint ulánushadnagy és vakmerő fellépé­sével minden gyanút elhárított magáról. Ara­don soserin­t ismét befurakodnia az egyik ot­tani nagy lap szerkesztőségébe, kitűnő modo­rával megnyerte az ujságvállalat kiadójának bizalmát és a »rokkant« ulánushadnagy ismét szerkesztői álláshoz jutott. Kalandor vére ek­kor sem nyugodott meg és minden ünnepies alkalomkor magára öltötte csillogó egyenru­háját és feltűnő kitüntetéseit, úgyhogy végre tezemet szúrt az aradi helyőrségben és egy na­pon igazolásra szólították fel Rácz-Rónait. Rácz-Rónai Károly szerkesztő és ulánus­hadnagy aznap éjjel megszökött Aradról. (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután egy órakor a népjóléti minisztérium előtt mellbe­lőtte magát Kabdebo-Kaposi Ernő, az óbudai Kisfaludy Színház igazgatója. A nyomban megérkezett mentők és rendőri bizottság a zsebében egy kis cédulát talált, amelyen egy aktaszám volt feljegyezve: 78.421/1927. VII. Az eszméletét vesztett Kaposit felvitték a népjóléti minisztérium folyosójára, ahol a mentők megvizsgálták és megállapították, hogy a revolvergolyó a szív mellett hatolt a testbe és a tüdőt érte. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. A mentők bevitték a Rókus-kór­házba, ahol az öngyilkos színigazgatót gondos ápolás alá vették. Az esetről értesítették Vass József népjó­léti minisztert, aki nyomban intézkedett, hogy az öngyilkos zsebében talált szám alapján ke­ressék ki a minisztériumban az aktát és álla­pítsák meg annak tartalmát. Ez meg is tör­tént is kiderült, hogy az akta Kabdebo-Kaposi Ernő lakásügye. Kabdebo-Kaposi Ernő 41 éves, nagyváradi születésű színigazgató, a Határ utca 2. számú ház második emeletének 26-os számú lakásában lakott feleségével és öt gyermekével. Ezt a la­kást szerette volna nagyobbra átcserélni. Ka­posi hónapok óta élt nagy családjával ebben az egyszobakonyhás lakásban, még­pedig a leg­nagyobb nyomorban, mert a Kisfaludy Színhá­zat, amely az utolsó időben rosszul ment, át­adta, a Petőfi Színházon pedig, amellyel utóbb próbálkozott, minden pénzét elvesztette. A nyo­mor és a lakásínség adta kezébe a gyilkos fegyvert. Kapási 1900-ban lett színész, a Feld­szín­h­ázban lépett fel először, ahol mint bonvivant igen nagy sikert aratott. Később vidékre szer­ződött, majd megtakarított pénzén 1914-ben ki­bérelte az óbudai Kisfaludy Színházat. Itt kultúrmunkát végzett s a magyar tár­sulat megmagyarosította az egész kör­nyéket. A színház egy ideig jól ment és Kaposi rövid idő alatt annyi vagyont gyűjtött, hogy villát vásárolt, kocsit, lovat tartott. Pár évvel azelőtt a színház hanyatlani kezdett, úgyhogy Kaposi mindenét ráköltötte, csakhogy színészeinek gázsiját kifizethesse. Két évvel ezelőtt Óbudán megnyitotta a második színházát, de ez a vál­lalkozása sem sikerült és ekkor már a színé­szek gázsiját sem tudta fizetni. Azóta nyomo­rog. Több ízben fordult a népjóléti miniszté­riumhoz, lakást, állást, vagy némi segélyt kért. Pár nappal ezelőtt elkeseredésében a lakás­ban szertehányt mindent és amikor megkér­dezték, mit keres, azt mondotta, hogy iratait keresi, amelyek szükségesek ahoz, hogy a nép­jóléti minisztérium segélyével elhelyezkedjék. Hosszú ideig eltűnt ekkor ismét ismerősei szeme elől, de többször látták egyik, vagy má­sik katonai kórházban, amelyekbe hamis iga­zolványokkal került. A forradalom zűrzavaros idejében ismét Budapesten látták, itt járt-kelt, ágált,­­futott, nagyobb szerephez azonban nem­ juthatott, ámde jött a kommün és Rácz-Rónai­ Károly akkor ismét levegőhöz jutott. Mint a felvidéki származású ember, megjelent a ruszin­szinszkói népbiztosságnál és ott jelentős sze­repet és főleg pénzt kapott. A kommün utáni azonban ismét lecsúszott és ekkor adta rá a fejét az egészen apró csalásokra, míg végül a rendőrség az ellene beérkezett sok feljelentés folytán nagyobb erővel vetette utána magát és sikerült is lefogni és ártalmatlanná tenni. Bizonyos, hogy a feljelentések egész áradata fog megindulni, mihelyt a félrevezetett embe­rek megtudják, hogy Rácz-Rónai Károly, a 15 év óta páratlan szerencsével manipuláló f­álszerkesztő horogra került. Pénteken reggel azzal ment fel a népjóléti mi­nisztériumba, hogy ügyét végleg elintézze. A­ népjóléti minisztériumban úgy látszik, nemim sikerült ügyét elintéznie és amikor onnan lejött, a magánál tartott revolverrel mellbelőtte magát. Kabdebo-Kaposi Ernő, a tragikus sorsit óbudai színigazgató zsebében tudvalévően több levelet talált a rendőri bizottság, amelyek közül az egyiket Vass­­József nép­jóléti miniszterhez küldötte. A levelet rögtön átadták dr. Herczeg Jenő miniszteri osztálytanácsosnak, aki azt azonnal Vass József népjóléti miniszterhez vitte el Ráday­ utcai lakására. A levél a következő­képpen hangzik: Nagyméltóságú dr. Vass József magyar ki­rályi munkaügyi és népjóléti miniszter úrnak, Budapesten. Kegyelmes Uram! Alulírott, az óbudai Kisfaludy Színház volt igaay­gatója, segélyért folyamodtam a népjóléti miniszté­riumhoz. Kérvényem hosszabb ideig járta a hivatali útvesztőt, végre is az illetékes ügyosztály elintézte azt. Ez az elintézés azonban, sajnos, egyáltalában nem volt reám nézve kedvező. Nem kaptam meg azt, amit vártam és reméltem, úgyhogy csak a sötét két­ségbeesés maradt meg számomra. Kegyelmes Uram! Nincs választásom, meg kell válnom az élettől. Nem okolok ezért senkit, csak a szerencsétlen körülményeket, melyek ellenem esküd­,­tek. Én meg fogom ölni magamat és ebben a pilla­natban, amikor ezt a végső elhatározásomat a Ke­gyelmes Úrral közölni bátorkodom, engedje meg, hogy egyetlen utolsó kéréssel forduljak szíve felé, könyörgöm, segítsen Kegyelmes Úr az én itthagyott, szerencsétlen családomon, árváimon, akik értetlenül állnak édesapjuk tragédiája előtt. Én szentül hiszem, hogy Kegyelmes Uram ezt az utolsó kérésemet telje­síteni fogja. Maradtam Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája: Kabdebó-Kaposi Ernő. A levéllel egyidejűleg átadták a népjóléti miniszternek azt az aktacsomót, amely a 7842111927. VII. számot viselte. Ez az akta tar­talmazza Kabdebo-Kaposi Ernő segély­ügyét. Egész vaskos ez az iratcsomó, amelyből kide­rült, hogy Kaposi már kapott segélyt a népjó­léti minisztériumtól, ellátták ruhaneművel is. Nyomora miatt lett öngyilkos Kaposi Ernő, az óbudai Kisfaludy Színház igazgatója Vagyonát elvesztette a Petőfi Színházon ! iinsil Mirszén felmentette a sik­lasztással vádolt vámörszázadost (Saját tudósítónktól.) A budapesti honvéd­törvényszék Ugry őrnagy tárgyalásvezető el­nöklésével már két nap óta tárgyalja Milotay Gát­híj Dezső volt vámőrszázados, hivatali sik­kasztási bűnperét. A katonai ügyész azzal vá­dolta Milotay századost, hogy 1925 márciusá­ban, amikor a szeredi vámőr parancsnoka volt, két és félmillió koronát, amit lakbérfize­tési célokra kapott a kincstártól, elsikkasz­totta. A honvédtörvényszék annak idején már­tárgyalta a volt százados bűnperét és hat­hónapi börtönre ítélte. Milotay Gáthy Dezső védője, Lévay Rudolf azonban kieszközölte a per új­raf­el­vételét s így került ismét Milotay Gáthy Dezső ügye a katonai törvényszék elé. Pénteken az ügyész vád- és dr. Lévay Run­dolf védőbeszéde után a bíróság a késő dél­utáni órákban hirdette ki az ítéletet, mely sze­rint Milotay Gáthy Dezső vámőrszázadost az ellene emelt kétrendbeli sikkasztás bűntettének­ vádja alól felmenti. Az ítélet indokolása sze­rint a főtárgyaláson nem nyert beigazolást a vádlott bűnössége, mert úgy a kihallgatott­ tanúk, mint Milotay Gáthy Dezső védekezése ig­azolni látszi­k az ártatlanságát. Ha a vádlott, — mondja az indokolás — nem is járt el a ka­tonai szabályzat szerint kellő pontossággal, s így az legfeljebb szabálytalanság volt. Az ügyész három napi gondolkodási időt kért semmiségi panaszának bejelentésére vo­natkozólag.

Next