Pesti Napló, 1927. november (78. évfolyam, 248–272. szám)

1927-11-18 / 262. szám

Péntek Garb­ócbogdány képviselője Fekete Lajos lesz .A mai választási rendszer mellett vidéken a hivatalos jelölttel szemben minden küzdelem hiábavaló"­ i­­sköl­. november 17. (A Pesti Napló tudósítójától.) : A garbócbogdányi kerületben a napokon át tartó heves választási küzdelem végetért. Ma délelőtt 12 órakor járt le az ajánlási ívek benyújtásának határideje A jelöltek Imént csak Fekete Lajos egységespárti nyújtotta be jelölő ívét 1365 aláírással. Ezzel, a választás sorsa eldőlt. 25-én a választás napján Görgey János választási elnök Abaújvárott, a kerület székhelyén Fekete Lajost egyhangú megvá­lasztását fogja kihirdetni. A Pesti Napló miskolci tudósítója beszélt Ferdinándy Gyula volt belügyminiszterrel, aki ugyancsak fel­­­kart lépni a garbócbogdányi kerületben és a­ki az ajánlási ívek be nem nyújtására vonat­kozóan a következő feltűnést keltő nyilatkoza­tot tette: " Az újabban lefolytatott választási harc végle­gesen annak a megállapítására kényszerít, h­ogy a mai választási rendszer mellett a déken a hivata­los jelölttel szemben­ minden küzdelem hiábavaló. A nyilvános, szavazási kényszerrel olyan felügyelet alá helyezik a meggyőződés kinyilvánítását, hogy a sza­bad meggyőződés tekintetében a választóközönség akarata teljesen meg van bénítva. A kétségek között küszködő választókat újabb lelki megrázkódtatások­nak kitenni, mint lelkiismeretes ember, nem akar­tam. A választók érdekének védelmében és a kerü­­let lelki nyugalmának biztosít­ása céljából a küzde­lemtől visszavonultam. Ezért a mai napon az aján­lási íveket sem nyújtottam be. Megállapítom, hogy a kerület északi és déli részéről olyan híreket kap­tam, amelyek kizárják, hogy" a választók szabad­akarata megnyilvánuljon. Emellett, például Szabó Jó­zsef egységespárti jelölt tegnapig még az ajánlási íveket sem tudta megkapni, úgyhogy tegnap már el is utazott. A harc tehát köztem és Fekete Lajos kö­zött folyt volna le. Mivel pedig, úgy látszik, hogy a kormány presztízskérdést csinál abból, hogy újból Fekete Lajos legyen a garbócbogdányi képviselő, hogy a népet a további zaklatásoktól megkíméljem, feladtam a harcot. Friedrich Vilmos, a Munkásbiztosító igazgató főorvosa nyugdíjjazását kérte Egy hét múlva írják ki a pályázatot az 1800 orvosi állásra (Saját tudósítónktól.) A­ legutóbbi számá­ban megírta a Pesti Napló, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztár átszeervezésével kap­csolatban 160 tisztviselőnek és 30 tisztviselő­orvosnak kézbesítették már a felmondólevelet. Csütörtökön arról értesültünk hogy dr. Fried­rich Vilmos, a Munkásbiztosító Pénztár igaz­gató főorvosa levelet intézett a pénztár vezető­ségéhez, amelyben nyugdíj­a­ztatását kérte. Dr Friedrich Vilmos e lépésének előzménye infor­m­ációnk szerint az, hogy az igazgató-főorvost fölszólították, hogy miután további szolgála­taira az új alapokra helyezendő Munkásbizto­sító Pénztár nem reflektál, adja be nyugdíjazás iránti kérvényét. A csütörtöki napon intézkedés történt, hogy­­ az Országos Munkásbiztosító Pénztár főorvos­igazgatói állására a pályázatot kiírják. Ezzel kapcsolatban Dréhl Imre népjóléti államtitkár a következőket mondotta nekünk: — A mai napon kiírtuk a pályázatot a munkás­biztosító pénztár főorvos-igazgatói állására. A pá­ ÚRI MURI REGÉNY 63 ÍRTA: MÓRICZ ZSIGMOND Abban az osztályban, ahol egy Szakmáry-fiú ült, más nem lehetett első. Akkor azonban mellette ült, s ez a rossz szagú fiú, aki a tanyák füstös szegény dohát hozta az iskolába, mint egy vadállat feküdt neki a tanulásnak, hogy legyőzze, menthetetlen fölénnyel verje le az úrifiút , néha meg is volt hök­kenve, mikor látta, hogy A. Kovács mit tud. A latin nyelvtanban az összes kivéte­leket megtanulta s úgy tudta, mint a víz­folyás. Olyan csodálatos és különös dolgo­kat, amire ő soha nem volt képes ü­gyet sem vetni. Mindent tudott. A történelemben nem volt olyan évszám, amit ne tudott volna. Vallásban, amit soha senki nem szo­kott tanulni, az összes nevetséges abstract dolgokat megtanulta, bevágta s konok fejét megterhelte, mint egy zsákhordó, aki nem elégszik meg ,h­ogy elvégezze a dolgát, de vad és vak hencegésből mindig dupla ter­het visz... Ez í°y eltartott a ne.›*vedik osr+áTvJo­, am­ísr érdemrend szerint ültek a kisdiákok. Az. ötedikben 'mindenki odaült, ahová akart * 6" ak^or ott hagyta «tetve az első nadot. ›JprM akart a tesni tol sóba s°m ülni, niPrt «z mr%d"k l°tt volna armpn­ a lpori+oWs hain. Ki­v^asztott esv jó holopt. MinVel q harma­dik sorba sz^ten s V*»!*»!»-?n«^ ^ k­^l t­ita már ,le volt rakva a padra. »Ki«5 PZ?« kérdezte s ledobta az egész paksamétát a földre-Aztán ott maradt A. Kovács itt is elkésett Mikor bejött s meglátta, hogy a Szakmáry-fiú hol ül, el­tévedt. Nem tudta, most mit kell tennie. Zavarában beült a régi helyére, első padba másodiknak. Mintha ezzel elvesztette volna a csatát. Mellette nem ült többet a régi versenytárs, aki könyv nélkül jött az iskolába, s ha be­szíjjazott könyveit hozta, úgy mint valami játékot, vagy buzogányt. Egy szegény zsidó fiú ült be mellé, aki hóna alatt hordta az ócskán vásárolt könyvek tömegét s a leg­keservesebb bif­lázással sem tudott semmi eredményhez jutni. A. Kovács letört. Egész határozottan letört. Kimerült. Mint a versenytt­utó, aki idő előtt kifutotta formáját. Amint abba hagyta, valószínűleg kénytelen volt abba hagyni a szóról-szóra való abszolút tanulást, beleveszett a részle­tek tengerébe s belefúlt. Hozzá fogott evic­kélni s egyre jobban elesett, elmaradt. He­tedikből évközben­­kimaradt s elment segéd­jegyzőnek. Nemrégen hallotta, hogy megpályázott egy első jegyző­i állást, s újra kibukott a választáson. Ma már nem jár csizmában, de ott maradt rajta végig a csizma: nem bírja meg a versenyt az életben sem, ezekkel az úri fiúkkal... De hát ő ?... Hát ő mire vitte? ... Vár­jon ő is nem egy B. Kovács"?... Csak egy klasszissal feljebb .. . Sőt ő még azt sem érte el, amit A. Ko­vács. Mert az tovább jutott az apjánál. Mert annak az irm­a Szegény napszámos em­ber volt, aki haláláig csak János volt, akit keresztnevén szólít az úr s akko-úr fut s reg­geltől estig vágja kapával a földet s nem eszik esrv°b°t, csak lebbencslevest és krumplit. Bort csak akkor lát, ha egy pohár borral megkínálják. De a fia, az másod­jegyző, megházasodott, elvett egy tanító­lányt, s egész rendes ágya van s nem kell neki fát sem vágni a tűzhöz: egy magasabb életbe jutott bele... De ő ott van, legjobb esetben ott, ahol az apja volt. Vállára vet­,­heti a puskát s mehét nyulat lőni, ha jól esik, s itt ihat és tobzódhat a magaszerű kis birtokosokkal, pénzbe nem kerülő mulatsá­gokon, s mégis adósságot adósságra, gyűjtve... A. Kovácsot a felesége tiszteli s örül, ha kiszolgálhatja, ellenben őt két nő rúgta fel ma is... Nagyot nevetett a gondolatra, de a ne­vetésében keserű íz volt s olyan öngúny, amit csak a­z élete konzekvenciáit leszámoló ember engedhet meg magának-Másnap reggel egyik borivó úri társuk­hoz mentek kánosztalevesre, Vasgyúró Pa­lyáékhoz. De Zoltán oly mély kábulatban volt, ivott velük, dalolt velük, de úgy érezte, hogy élete kettétörött. " Voltak, akik ebéd után a grófot elvit­ték az úribanda­ kon­certjére, ő csak ült, magába merülve s lefolyt zavaros képekben lelke elett az élete. Egyszer csak föleszmélt, már úg­y volt, hogy indul s hazamegy, akkor hirtelen,­­vá­ratlan meghívta a­ társaságot magához a ta­nyára. Örömmel vették a meghívást még az asszonyok is, s nemsokára kocsik­ állottak elő s mentek ki a városból a pusztára. Ez jó volt, ez a kis kocsikázás. A tik­kadt levegőben a kocsi barázdát szántott s mikor a városon kívülre értek, jött az a jó alföldi szemő, amely az arcukba csapott , szépen elfeledtette a várost. Zoltán a tanyén a hölgyeket megkérte, ho­gy a távollevő háziasszony helyett ve­gyék át a háziasszony szerepet s rendelkez­zenek s használják fel az alkalmat, hogy idegen vagyonban akkora rombolást csele­kedjenek, amennyit csak lehet. (Folytatása következik.) PESTI NAPLÓ 1927 november 1. 7 lyázati feltételek a Munkásbiztosítási Közlöny leg­­közelebbi számában olvashatók. A főorvos-igazgatói állásra beérkező pályázatokat ugyanaz a bizottság fogja elbírálni, amely a szerződéses orvosi állásokra kiírandó pályázatok felett fog dönteni: az Orvos­szövetség tagjaiból alakult, jelölő bizottság, amely­nek elnöke Scholtz Korntél államtitkár­. Nyolc-tíz nap múlva történik meg az ezernyolcszáz orvosi ál­lásra való pályázat kiírása. Már most ki kell jelen­tenem, hogy csak azokat a pályázatokat vesszük figyelembe, amelyeket szabályszerűen, a pályázati feltételeknek megfelelően nyújtanak be, tehát tel­­je­sen céltalan­ a népjóléti minisztériumot eláraszí­­tani a kérvényeknek azzal a tömegével, amely már eddig is befutott hozzánk. A főorvos-igazgatói állás körül máris meg­indultak a kombinációk. Több képviselő is pá­lyázik­­ az állásra, akik között a legkomolyabb­nak tartják Barla-Szabó József orvosképviselő pályázatát. A Pesti Napló munkatársa beszélt­ Barla-Szabó Józseffel, aki a következőket mondotta: — Pályázatomat már elkészítettem és szombatot be fogom nyújtani. Abban az­ esetben, ha képviselő nyerné el az igazgató-főorvosi állást, az illető képviselő­nek mandátumáról le kell mondania. fruitsia effiotsi

Next