Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)
1927-12-02 / 274. szám
Péntek PESTI NAPLÓ 1927 december 17 Románia: a panaszok, a bizonytalanság és izgalmak országa Bukarest, "december " Ma egy hete történt... Reggel megkezdődött a mindennapi munka, a boltok felhúzták redőnyeiket, a hivatalnokok munkaasztalukhoz ültek, a főnökök rendelkeztek, a borbély beszappanozta áldozatát, amikor váratlan időben tikkancskiáltás verte fel Bukarest uccáit. — Moarte lui Jonel Bratianu!... zúgott fégig a városon. És a borbély ott hagyta a beszappanozott fejet, a hivatalnok letette a tollat, a kereskedői pultnál hattyta a vevőt, a közhivatalokban abban maradt minden munka... Mindenki kirohant az utcára. Várjon lehetséges-e? Meghalt Románia voltaképpeni ura, diktátora, megteremtője. Hihetetlen izgalom vett erőt a városon. Bukarest napokig nem tért magához. Összedől-e a harmincötéves kormányzati rendszer. vaery elmozdíthatatlan marad örök időkre?... Felszabadul-e a nép, vasta kizsákmányolt, nyomorult tömeg marad-e? Az első pillanatban a váratlan, nagy zuhanástól maga a kormányzó párt is megrendült kapkodó lett, bizonytalan. Manika Jorga szövetkezésre, koalícióra gondolt, de mára már elnyugodott az első izgalom, és rajtaütés helyett sorakoznak az ellenfelek: a rendszeres ostrom, szabályos háború készül. A liberális párt választatni fog, a Maniu párt választatni akar. Az első a hatalom minden fegyverével választat, a második a nép elégedetlenségével. Majd elválik, mi erősebb: a hatalom-e, vagy az elégedetlenség? * Kézzel megfogni, szemléltetővé tenni, bemutatni ezt az elégedetlenséget egy újságcikkben nehéz. De napokig járva Bukarest utcáit, mindenfelől felhangzik, minden ajkról hallhatóvá lesz. Az üzletek kihaltak, a pénz elbújt, a hitel megfizethetetlen, az áru fel van halmozva és nincs vevő. — Tizenhat segédet kell nekem fizetnem! — panaszkodott egy kereskedő — és a költségeimet nem tudom megkeresni. Egy év óta rohamosan emelkedtek az árak és ma Bukarest Kelet-Európa legdrágább városa-A bolt- és házbérek fantasztikusak. A város másodrangú negyedében egy háromszobás, fürdőszoba nélküli lakás ára: 360.000 lej, — több, mint 5000 pengő! És a magas házbér magával ragadta a többi árat is, a drágaság ugrásszerűen emelkedett. A vásárlás szinte egészen megszűnt. Nép és kereskedő egyaránt arról panaszkodik, hogy a helyzet elviselhetetlen, hogy valaminek jönni kell! De mi jöhet? Károly? Jöjjünk tisztába azzal a fogalommal, melyet ez a név takar. Károly lemondott a trónról. Károly Párizsban él gond és munka nélkül s amíg Bratianu élt, inkább fenyegetés volt az ellenzék részéről, mint fenyegető valóság. Most a kormánypárt törzse és koronája kidőlt s az ellenzék azt hiszi, hogy (természetesen bizonyos időköz elmúltával) amúgy is elbánik a liberálistákkal. Mért Vampirtráslipját a helyzetet Károllyal? Ha esetleg szükség lesz rá, hívni fogják... És a nép? A kisemberek soraiban, a parasztok közt csakugyan nagyon népszerű Károly. De csak azért, mert a nyomor és szolgaság odahaza olyan nagy, hogy a mesebeli királyfiban, a princben keresik a megváltást. Nálunk még ma is felsóhajt a szegény ember: — Másképpen volna minden, ha Rudolf trónörökös élne... Nos hát, Romániában ez a mesebeli Rudolf trónörökös, ez a királyi remény, aranyos ködkép: Károly herceg. Benne bíznak, remélnek, hisznek, mert nincs odahaza. Elsimítana minden bajt, eltörölné az adókat, a szegénységet, ha hazajönne... De egyelőre nem jön! De mit fáj nekünk Románia feje? Bennünket csak az érdekelhet, hogy mit jelent a román pártok felsorakozása, a román kormánykurzus esetleges megváltozása Magyarország szempontjából? Amerre megfordultam román hivatalos és nem hivatalos körökben, mindenütt zárt ajtókat találtam Magyarország felé. Hogy maguktól leüljenek velünk egyezkedni? Elképzelhetetlen. Bratianu koporsójánál minden párt egyetértett abban, hogy nélküle Nagy-Románia nem lett volna meg és hogy ebből a Nagy-Romániából egy talpalatnyi földet se szabad visszaadni. Nagyvárad, Arad éppen olyan fontos, mint Kisenev. Erdély éppen olyan Románia, mint Dobrudzsa. Ne áltassuk magunkat tehát azzal a reménnyel, hogy Románia enged. Itt csak valamilyen hatalmas külpolitikai nyomás, vagy a fegyverek ereje okozhat változást. Ez a helyzet ma.. Bár a Rothermere-akció következtében igen nagy a nyugtalanság Erdélyben és a regátban. A határmenti magyar városok (vagy romániai városok?) lakói már számlálják a napokat, s Arad, Nagyvárad biztos dátumokról beszél, amikor megtörténik az átadás. A forrongást, a nyugtalanságot a beteg közgazdasági helyzet is alátámasztja. Mindenki vár valamire!... Hogy mire?... azt senki se tudja. Nyugtalanítja a kedélyeket az optáns per is. Jellemző adat erre, hogy Kolozsvárott létemkor, mikor a vasúthoz hajtattam, a kocsis hátrafordul a bakon és azt mondja: — December 5-én ítélik vissza Svájcban a magyaroknak Erdélyt... — Honnan tudja?... — kérdeztem. — Mesélik a népek !... — felelte meggyőződéssel a kocsis. A Rothermere-akcióról a legkisebb faluban is tudnak, és feljegyeztem a többi közt egy jellemző anekdotát. Egy román granicsár és egy magyar határőr találkozik a határon. — Ungye mere? (Hová mész?) kérdi a román. — Rothermere!... feleli a magyar... — Cse?... (Mi az?) kérdi, a román. — Előbb a cseh, aztán tik! — feleli a magyar. Hivatalosan nincs Rothermere-akció, de a nép közt, az erdélyi magyarság szívében van. —• De dincolo!... (Túlról!) Isre hívják .Romániában azt, aki Erdélyből jött be. Ha mingyárt ropián is. »De dincolo« —, minden erdélyi, idegen, nem ősromán. Érzik, tudják, mondják, vallják, hogy Erdély nekik idegen test. De büszkék rá, és nemadják. Csak ünnepnap délután látni, hogy mennyi de dincolog van Bukarestben. A cselédek kilencven százaléka magyar és a sétatér hangos a magyar beszédtől. Ott faluznak az erdélyi lányok és magyarul beszélnek. A román családok csak magyar cselédlányt akarnak, mert ezek megbízhatóbbak, tisztességesebbek. A»de dincolo« jobb, mint a román anyag. És szíve szerint is szívesen megy Bukarestbe... Vagyon ott most székely katonaság. Mint hajdan a monarchiában a bosnyákokat Budapestre dobták, úgy vezénylik most a székelyeket Bukarestbe. Baj esetén annak nem fáj, ahova üt. " Mesélik is, hogy néhány hónap előtt tüntetés volt Bukarestben... Székely bakákat küldtek ki a tüntetők ellen. Amikor akcióra került «iH Hiumblu« Jonel Bratianu temetése. Baloldalt: az elhunyt miniszterelnök családja az ágyútalpra helyezett koporsó előtt. Balról jobbra: Stirbey-Barbu herceg, volt miniszterelnök, Bratianu sógora; Vintila Bratianu, az elhunyt miniszterelnök fia és ifjabb fivére. Jobboldalt: Mária özvegy királyné (középen) és Miklós herceg a kápolna erkélyéről nézik a temetést Elizabeth Arden asszisztensnője szombat délig fogad Kosztelitz parfümériában V. kerület, "Dorottya ucca 12 Elizabeth Arden csak előzetes telefonjelentkezés mellett Kosztelitz Telefon : L 988— Elizabeth Arden díjtalan útmutatást ad az arcápolásra Kosztelitz külön helyiségében