Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-02 / 274. szám

Péntek PESTI NAPLÓ 1927 december 1­­7 Románia: a panaszok, a bizonytalanság és izgalmak országa Bukarest,­ "december " Ma egy hete történt... Regg­el megkezdő­dött a mindennapi munka, a boltok felhúzták redőnyeiket, a hivatalnokok munkaasztalukhoz ültek, a főnökök rendelkeztek, a borbély be­szappanozta áldozatát, amikor váratlan időben tikkancskiáltás verte fel Bukarest uccáit. — Moarte lui Jonel Bratianu!... zúgott f­égig a városon. És a borbély ott hagyta a beszappanozott fejet, a hivatalnok letette a tollat, a kereskedő­i pultnál hattyta a vevőt, a közhivatalokban abban maradt minden munka... Mindenki ki­rohant az utcára. Várjon lehetséges-e? Meghalt Románia voltaképpeni ura, diktátora, megteremtője. Hihetetlen izgalom vett erőt a városon. Bukarest napokig nem tért magához. Összedől-e a harmincötéves kormányzati rendszer. vaery elmozdíthatatlan marad örök időkre?... Felszabadul-e a nép, vasta kizsák­mányolt, nyomorult tömeg marad-e? Az első pillanatban a váratlan, nagy zuha­nástól maga a kormányzó párt is megrendült kapkodó lett, bizonytalan. Manika Jorga szö­vetkezésre, koalícióra gondolt, de mára már el­nyugodott az első izgalom, és rajtaütés helyett sorakoznak az ellenfelek: a rendszeres ostrom, szabályos háború készül. A liberális párt választatni fog, a Maniu párt választatni akar. Az első a hatalom minden fegyverével vá­lasztat, a második a nép elégedetlenségével. Majd elválik, mi erősebb: a hatalom-e, vagy az elégedetlenség? * Kézzel megfogni, szemléltetővé tenni, bemu­tatni ezt az elégedetlenséget egy újságcikkben nehéz. De napokig járva Bukarest utcáit­, min­denfelől felhangzik, minden ajkról hallhatóvá lesz. Az üzletek kihaltak, a pénz elbújt, a hitel megfizethetetlen, az áru fel van halmozva és nincs vevő. — Tizenhat segédet kell nekem fizetnem! — panaszkodott egy kereskedő — és a költségeimet nem tudom megkeresni. Egy év óta rohamosan emelkedtek az árak és ma Bukarest Kelet-Európa legdrágább vá­rosa-A bolt- és házbérek fantasztikusak. A város másodrangú negyedében egy háromszobás, für­dőszoba nélküli lakás ára: 360.000 lej, — több, mint 5000 pengő! És a magas házbér magával ragadta a többi árat is, a drágaság ugrásszerűen emelkedett. A vásárlás szinte egészen megszűnt. Nép és kereskedő egyaránt arról panaszko­dik, hogy a helyzet elviselhetetlen, hogy vala­minek jönni kell! De mi jöhet? Károly? Jöjjünk tisztába azzal a fogalommal, me­lyet ez a név takar. Károly lemondott a trónról. Károly Párizsban él gond és munka nélkül s amíg Bratianu élt, inkább fenyegetés volt az el­lenzék részéről, mint fenyegető valóság. Most a kormánypárt törzse és koronája kidőlt s az el­lenzék azt hiszi, hogy (természetesen bizonyos időköz elmúltával) amúgy is elbánik a liberáli­sták­kal. Mért Vampirtráslip­­ját a helyzetet Ká­rollyal? Ha esetleg szükség lesz rá, hívni fogják... És a nép? A kisemberek soraiban, a parasztok közt csakugyan nagyon népszerű Károly. De csak azért, mert a nyomor és szolgaság odahaza olyan nagy, hogy a mesebeli királyfiban, a princben keresik a megváltást. Nálunk még ma is felsóhajt a szegény ember: — Másképpen volna minden, ha Rudolf trónörökös élne... Nos hát, Romániában ez a mesebeli Rudolf trónörökös, ez a királyi remény, aranyos köd­kép: Károly herceg. Benne bíznak, remélnek, hisznek, mert nincs odahaza. Elsimítana minden bajt, eltörölné az adó­kat, a szegénységet, ha hazajönne... De egyelőre nem jön! De mit fáj nekünk Románia feje? Bennün­ket csak az érdekelhet, hogy mit jelent a román pártok felsorakozása, a román kormánykurzus esetleges megváltozása Magyarország szem­pontjából? Amerre megfordultam román hiva­talos és nem hivatalos körökben, mindenütt zárt ajtókat találtam Magyarország felé. Hogy maguktól leüljenek velünk egyez­kedni? Elképzelhetetlen. Bratianu koporsójánál minden párt egyet­értett abban, hogy nélküle Nagy-Románia nem lett volna meg és hogy ebből a Nagy-Romániá­ból egy talpalatnyi földet se szabad visszaadni. Nagyvárad, Arad éppen olyan fontos, mint Kisenev. Erdély éppen olyan Románia, mint Dobrudzsa. Ne áltassuk magunkat tehát azzal a re­ménnyel, hogy Románia enged. Itt csak vala­milyen hatalmas külpolitikai nyomás, vagy a fegyverek ereje okozhat változást. Ez a helyzet ma.. Bár a Rothermere-akció következtében igen nagy a nyugtalanság Erdélyben és a regátban. A határmenti magyar városok (vagy romániai városok?) lakói már számlálják a­ napokat, s Arad, Nagyvárad biztos dátumokról beszél, amikor megtörténik az átadás. A forrongást, a nyugtalanságot a beteg közgazdasági helyzet is alátámasztja. Mindenki vár valamire!... Hogy mire?... azt senki se tudja. Nyugtalanítja a kedélyeket az optáns­ per is. Jellemző adat erre, hogy Kolozsvárott lé­temkor, mikor a vasúthoz hajtattam, a kocsis hátrafordul a bakon és azt mondja: — December 5-én ítélik vissza Svájcban a magyaroknak Erdélyt... — Honnan tudja?... — kérdeztem. — Mesélik a népek !... — felelte meggyő­ződéssel a kocsis. A Rothermere-akcióról a legkisebb faluban is tudnak, és feljegyeztem a többi közt egy jel­lemző anekdotát. Egy román granicsár és egy magyar ha­tárőr találkozik a határon. — Ungye mere? (Hová mész?) kérdi a román. — Rothermere!... feleli a magyar... — Cse?... (Mi az?) kérdi, a román. — Előbb a cseh, aztán tik! — feleli a magyar. Hivatalosan nincs Rothermere-akció, de a nép közt, az erdélyi magyarság szívében van. —• De dincolo!... (Túlról!) Isre hívják .Ro­mániában azt, aki Erdélyből jött be. Ha min­gyárt ropián is. »De dincolo« —, minden erdélyi, idegen, nem ősromán. Érzik, tudják, mondják, vallják, hogy Erdély nekik idegen test. De büszkék rá, és nem­­adják. Csak ünnepnap délután látni, hogy mennyi de dincolog van Bukarestben. A cselédek ki­lencven százaléka magyar és a sétatér hangos a magyar beszédtől. Ott faluznak az erdélyi lányok és magyarul beszélnek. A román csalá­dok csak magyar cselédlányt akarnak, mert ezek megbízhatóbbak, tisztességesebbek. A­­»de dincolo« jobb, mint a román anyag. És szíve szerint is szívesen megy Buka­restbe... Vagyon ott most székely katonaság. Mint hajdan a monarchiában a bosnyákokat Budapestre dobták, úgy vezénylik most a szé­kelyeket Bukarestbe. Baj esetén annak nem fáj, ahova üt. " Mesélik is, hogy néhány hónap előtt tünte­tés volt Bukarestben... Székely bakákat küld­tek ki a tüntetők ellen. Amikor akcióra került «iH Hiu­mb­lu­« Jonel Bratianu temetése. Baloldalt: az elhunyt miniszterelnök családja az ágyútalpra helyezett koporsó előtt. Balról jobbra: Stirbey-Barbu herceg, volt miniszterelnök, Bratianu sógora; Vintila Bratianu, az elhunyt miniszterelnök fia és ifjabb fivére. Jobboldalt: Mária özvegy királyné (középen) és Miklós herceg a kápolna erkélyéről nézik a temetést Elizabeth Arden asszisztensnője szombat délig fogad Kosztelitz parfümériában V. kerület, "Dorottya ucca 12 Elizabeth Arden csak előzetes telefonjelentkezés mellett Kosztelitz Telefon : L 988— Elizabeth Arden díjtalan útmutatást ad az arcápolásra Kosztelitz kü­lön hel­yiségében

Next