Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-18 / 287. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 192? december 18 37 Óh, fájdalom, fáj­dalom... /rta •• Fodor József Óh, fájdalom, fájdalom. Be jó a te melegedben ülni. Körülvenni magamat vel­ed, Kiárasztani testemet, lelkemet Meleg, izzasztó, csöpögő gőzöddel. Elhomályosult szemmel Nem látni tőled semmit. Csak elfosztó könnyekben Megtört alakját a vitnnak — S ezt se szemmel látni, de szívvel. E beteg, finomművű, érző Szívvel, mely ór­ásra dar­adtan Minden érzék helyett egyedül Él bennem, izzóan, sajogva. Megtelve, megtelve a roskadásig! . .. Van--e „vadnyugat" Berlinben? Dr. Weiss rendőr elnök szerint minden ötödik rab­lómerény­let fiktív a német fővárosban Nemrégiben történt, hogy Berlin északi negyedének egyik kocsmájában betért egy négytagú társaság. A kompániába egy »höl­gyön« kívül egy sofőr és két más fiatalember tartozott. A társaság egy ideig csendesen sö­rözgetett, majd a vendégek egyre­­hangosabbá válltak, úgyhogy a vendéglős jónak látta őket kiitasítani. Csak az egyik férfi és a nő enge­delmeskedtek a felszólításnak, a sofőr és társa továbbra is a lokálban maradt. A gazda pre­zentálta a számlát kellemetlen vendégeine­k, mire a fiatalember megjegyezte, hogy barátja fogja visszatérése alkalmával az ügyet ren­dezni. A barát vissza is jött de nem volt haj­landó vállalni a »cehhet«. A szóváltás során csakhamar előkerültek a revolverek, úgyhogy a vendéglős többi vendégei segítségével hozzáfo­gott a garázda fiatalemberek kidobásához. A cim­borák ebben a pillanatban ismét megértették egymást és revolvere­ket most már a többiek ellen fordítottak, lövések dördültek el és az egyik vendég holtan rogyott a földre. A kom­pániához tartozó sofőr is társa ellen fordult, de józanságát életveszélyesen súlyos sebesil­léssel is fizette meg, amelyet már csak akkor vett észre, amikor az éjjeli lövöldözés egy má­sik súlyos sebesült,jét akarta kórházba szállí­tani. A vohám mellett vesztette el eszméletét. A lövöldözés az óceán tovább folytatódott, az első golyó egy másik oldalon álló fiatal varró­leányt találta, aki szintén súlyos sebesüléssel fizetett érdeklődéséért. Egy hatvan­négyéves h­ivatalnok botjával akarta a menekü­lő gyilko­sokat feltartóztatni, de egy lövés őt is leterí­tette,­­ még a a kórházba szállítása előtt meg­halt. Így tehát két halottja és két súlyos sebe­sültje volt az éjszakai fizetési diferenciáknak. Töb napos izgalmas hajsza után fogták el a tetteseket, akiben a rendőrség Boren éjszakái-­­ nak rettegett b­áréira ismert. De ez már nem tartozik ide. Működik a fantázia Ekkor jelent meg először a berlini újsá­gokban a félelmetes »Wild-West in Berlin« (Vadnyugat Berlinben) cím. Egy vagy két nappal később két jólöltözött úr ült be éjszaka egy autótasiba, egy elhagyott ucca címét ad­ták meg a sofőrnek s mikor a lakatlan vidék határára értek revolverükkel megállásra kényszerítették a gépkocsi vezetőjét, összekö­tözték és kirabolták... Wild West in Berlin. Óriási megdöbbenést keltett Berlinben, hogy az egyik nagy berlini mosoda legelő­kelőbb nyugati fiókjának fiatal főnöknőjét fényes nappal rablók megtámadták és rejté­lyes körülmények között kirabolták. Amikorra a könnyebb sebesülést szenvedett fiatal lány felocsúdott aléltságából és az ucc­ára kisza­ladva kétségbeesett kiáltozásával magára vonta a járókelők figyelmét a vakmerő ban­ditáknak már nyoma veszett... Wild West in Berlin. A következő napokon ismét dolga akadt a rendőrségnek néhány megtámadott és kifosz­tott sofőrrel, úgyhogy igen alaposnak látszott az a feltevés, mely szerint egy külön taxisofő­rök kifosztására alakult rablóbanda teszi bi­zonytalanná Berlin éjszakáit... Wild West in Berlin. Az éjszakai lövöldözés tényleg lefolyt, a halottak tényleg halottak, a sebesü­lek nem markírozzák sebeiket, az első taxisofőrt tény­leg kifosztották... ellenben a soron következő támadások — mint a rendőri nyomozás hosz­szabb-rövidebb idő után kiderítette : a jól működő fantázia szüleménye. A fiatal ü­zletve­zetőnőt nem támadták meg rablók, a kifosztott sofőrök zsebeit senki más nem fenyegette, mint a gazdájuk. A mosoda fiókjának főnök­kisasszonya könnyek között vallotta be, hogy miután 65 márkányi havi jövedelméből nem tudott megélni és aiután először kisebb ösz­szegeket vett ki a pénztárból, végül nagyobb összeghez nyúlt s november végére már 250 márkára emelkedett a hiány és így jutott eszébe a rablótámadás­ kieszelése. A közvéle­mény hatása alatt a vállalat kénytelen volt a feljelentést alkalmazottja ellen visszavonni és így bizonyosnak vehető az eljárás megszünte­tése. Kevésbé romantikus az egyik sofőr tör­ténete, aki az állítólagos rablótámadás óráit napi keresete elivásával és elkártyázásával töltötte el. Mind­ezek után felmerült a kérdés: tényleg van-e Vadnyugat Berlinben s nem garantálják-e kellőleg a nérmet metropolis rendőrei az éjszaka nyugalmát? Dr Weiss Leleplezi a romantikát Kétségtelen, hogy minden nagy városnak megvan a maga veszélyes vidéke,­­ gondol­junk csak a londoni h­­­ite chapelre s ennek párizsi pandanjára, a Montmartre mögötti környékére, avagy — last not least — a pesti csikágóra. Berlinben ezt a szerepet bizonyos északi és keleti utcacsoportok töltik be, de még eddig sohasem vontak kellemetlen párhuzamot a né­met s a többi európai főváros között. Kétségtelen, hogy nagyban hozzájárul Berlin veszedelmes hírének elterjedéséhez az a járvány, amelyről éppen előbb emlékeztünk meg, vagyis a fiktív rablómerényletek megdöb­bentő szaporodása. Mi csak egyes eseteket ra­gadtunk ki, a berlini bűnkrónika naponta tud két-három ilyen önrablásról mesélni. Érthető, hogy Berlin rendőrelnöke, dr. Weiss, nem nagyon örül az oltalmára bízott város „vadnyugati” hírnevének és egy hosz­szabb nyilatkozatban igen érdekesen világítja meg ezt a kérdést. Bevezetőül elmondja, hogy oktalan rette­gés kapott lábra a berlini közönség körében és csak így érthető, hogy például egy kültelken lakó idős hölgy bejelentette neki: nem mer többé autóra szállni, mert az utóbbi napok ese­ményei következtében meg van győződve ar­ról, hogy a sofőr kirabolja. — Pedig, — sóhajt fel a rendőrfőnök nyi­latkozatában — ha már valaki félhet valaki­től, úgy legfeljebb csak a sofőrök félhetnek pasasaiktól. Azután német alapossággal megmagya­rázza, hogy nem éppen megtisztelő Wild West jelzőt, miért nem lehet Berlinre illeszteni. Mert hát mi is a Wild West tulajdonképpen? — Nem más — mondja — mint bankok, üzletházak és magánosok rendszeresen ismétlődő és csopor­tokban, bandákban véghezvitt kirablása. — Már­pedig ilyen band­amerénylet — büsz­kélkedik a berlini rendőfőnök — alig fordul elő minálunk, sőt a támadásoknak ez a fajtája úgyszólván kihalt. 1926-ban még kilenc ilyen bűncselekmény fordult elő, ebben az évben mindeddig egyetlenerre sem. Majd összehasonlít­ja Berlint Csikó fiával (éppen a legalkalmasabb objektumot válasz­totta ki magának) és rámutat arra, hogy míg háro­m és félmillió lakosú Csikágóban 1926-ban 1527 embert tartóztattak le rablás miatt, addig Berlinben csak 512-őt. A fejlődés pedig kedvező irányban halad. A múlt évi november a rablók rekord­ hónapja volt 53 rablással, viszont ebben az évben no­vember hó első harmadában csak 11 rablóme­rénylet fordult elő. És most következik a nyilatkozat legmegle­pőbb része.­­ Óvatos számítás szerint az összes rabló­merényleteknek körülbelül 20 százalékát te­kinthetjük fiktívnak, vagyis minden ötödik rablómerénylet nem történt meg. Csak nagyon ritkán sikerül ezeknek az önmerényleteknek elkövetőit vallomásra bírni. Tavaly csak 14-en, az idén már 19-en vallották be, hogy csupán kitalálták a rablótámadás meséjét. Fogynak a bűncselekmények Milyen motívumok bírják rá az embereket arra, hogy ilyesmiket kitaláljanak? — veti fel a kérdést dr. Weiss — és a válasz során a kö­vetkező érdekes esetet meséli el: A kilencvenes években Párizs került ilyen vadnyugati hírbe, úgyhogy a városi tanács a rendőrséghez fordult a sorozatos rablótámadá­sok felderítésére. És íme kiderült, hogy a leg­több rablótámadást mulatós kedvű férjek eszelték ki, akik üres zsebbel tértek vissza a hűvös párizsi éjszakából és akképpen próbál­tak mentegetődzni­­ a feleség előtt. Így magyarázza a dolgot Berlin rendőr­főnöke és egy másik, kezünkbe került statisz­tika igazat ad neki. Ebből a statisztikából ki­derül hogy a bűncselekmények száma Ber­linben erősen csökkenőben van, amit ,a követ­kező számok bizonyítanak: Minden év július elsején, 1921-ben 9467 lakója volt a berlini fegyin­tézeteknek. 1922-ben 9312 1923-ban 10.465, 1924-ben 10.108, 1925-ben 8671, 1926-ban 7476, 1927-ben pedig már csak 6220. Ezek a számok világosan mutatják, hogy az aflációs korszak elmúltával a bűncselek­mények csökkenő irányzatot mutatnak. Sőt még a háború előtti időkhöz képest is javulás észlelhető, mert míg 1914-ben 2000 em­ber ke­rült vizsgálati fogságba, 1927-ben csak 1100. . E szám megértéséhez azonban az is hozzátar­tozik, hogy a németországi bíróságok újabban csak a legindokoltabb és legkomolyabb ese­tekben határozzák el magukat a vizsgálati fogság elrendelésére. Mindez nagyon megnyugtató azok szá­mára, akiket­­ nem raboltak ki. Az áldoza­tok azonban minden megnyugtatás ellenére megmaradnak amellett, hogy ...Wild West in Berlin. Ráskai László.. . ­ Margó írta Lakatos László (Szerelem és hazugság.) Ketten szeretik egymást- Ketten csillák egymást. Ketten ha­zudnak egymásnak. De hány sz­ermek született már abból, hogy ketten hazudtak egymásnak. Ha férfi és nő már nem­ fog tudni hazudni egy­másnak, kihal az emberiség. ( f őszinteség.) Az ember csak ellenségeivel legyen őszinte Mert mihelyt baráttal őszinte, akkor a barátból is ellenség­ válik. (Erkölcs és gondolkodás.) Gondolkozni — erkölcsi parancs. A mai világ erkölcstelenségét leginkább az bizonyítja, hogy oly kevesen gon­dolkoznak benne és még kevesebben gondolkoz­nak róla. De nem elég egy gondolattal találkozni. Azt végig is kell gondolni, ki is kell mondani és meg is kell hallgatni. A mai világban keve­sen mondják ki, még kevesebben hallgatják meg a gondolatokat. A mai világ az önkéntes némák és az önkéntes süketek világa. (...tehát vagyok.) Descartes mondta: Gon­dolkozom, tehát vagyok. Descartes az emberi elme Columbusa. (Tagadás és letagadás.) A tag­adás a gon­dolkozó, a letagadás a nő hivatása. (Dilettantizmus.) Nem csak dilettáns ír­ók vannak, dilettáns festők és dilettáns muzsiku­sok. Vannak dilettáns gazdagok is, dilletáns szegények­, dilettáns jó és dilettáns rossz em­berek, dilettáns hősök, de dilettáns hazugok is. Vannak dilettáns szerelmesek. Ezekből lesznek a jó házastársak Viszont a tehetséges, a ki­váló, az igazi szerelmes mindig csak dilettáns marad a házasságban. (Pátosz és logika.) A pátosznak nincs logi­kája. Csak patológiája. (Szépség és szegénység.) Egy szép nő nem lehet sokáig szegény. De egy szegény nő sem lehet sokáig szép Az egyik eltünteti a másikat. Vagy a szegénység a szépséget. Vagy a szépség a szegénységet. (Pénzt szerezni, pénzt kiadni.) Sokan men­től nehezebben szerzik a pénzt, annál könnyeb­ben adják ki. Mintha csak a pénzzel együtt sza­badulni akarnának attól a keserűségtől is, ami­vel azt megszerették. (Szépség és gazdagság.) Mentől gazdagabb valaki, annál több pénzre vágyik. És aki elért egy szén nőt, az még több és még újabb szép nőt kíván meg. Ezzel szemben, akinek csúnya nőt adott a sors, ritkán g­ondol más nőre, amint­hogy a szesrény sem akarja szegénységét sem meghalmozni, sem megsokszorozni. (Memória) Az igazi férfi emlékezik minden nőre, akivel az életben találkozott. Az igazi nő minden férfire, akivel az életben találkozni fog. |­fMagyarország, és a­­ gazdasági felületek ^51d3 ariffia Ára iC penso -j Kapható »Az Est« könyvkereskedéseiben, VII. ker., Erzsébet­­, körút 13—20. szám és V. kerület- Vim­os császár út 14. szám 1 Keleti Artúr litániás könyvének második kiadása. Molnár C. Pál 18 filba metszett rajzával. Fnave­si pengő kötve 12 pengő Kapható »Az Est« Könyvkereskedéseiben, Budapest, VII. Erzsébet körút 18-20. sz. és V., Vilmos császár út 14. sz.

Next