Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)
1928-02-26 / 47. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 február 26 * Műsoron kívül Hevesi Sándor nyilatkozik a Nemzeti Színhházról — Csortos Ibsenszerepei — Pénztári kimutatás és kufúrfölény — Miért nem sikerülnek a Csiky-reprizek ? — Bánky Vilma elmondja magánkihallgatását a kormányzónál Kedden ünneplik a Nemzeti Színház fennállásának kilencvenedik évfordulóját. Ez a jubiláris est olyan fényes ünnepségek között fog lefolyni, amelyek méltóak volnának a századik évforduló emlékezetessé tételére is. Beszélgettünk Hevesi Sándorral, a Nemzeti Színház igazgatójával, aki a következőket mondotta: — Tudom, akadtak, akik furcsálják, hogy a Nemzeti Színház megünnepli kilencvenéves fennállását és ilyen fényesen ünnepli meg, amikor tíz év múlva a százéves fennállását fogja ünnepelni. Magyon is tudom, hogy a kilencvenedik évforduló kissé erőszakos dátum, de néha erőszakolni kell a dolgokat, fogy nagyobb baj ne legyen. Mi a kilencvenes jubileumot éppen a századik évforduló kedvéért csináljuk, hogy akkor a Nemzeti Színház csakugyan abban a helyzetben lehessen, hogy jubileumot ülhessen. — A Nemzeti Színház húsz év óta bérelt hajlékban (négy év óta két hajlékban működik, s az új Nemzeti Színház felépítésének kérdése tovább már elig odázható. Mi tehát ezt a jubileumot mint mementót csináljuk; ezzel akarjuk lehetőleg biztosítani, hogy a századik évfordulót a Nemzeti Színház saját épületében ünnepelhesse. — Erre a jubileumra van azonban egyéb okunk ie. Az új Nemzeti Színház előcsarnokaiban és folyosóin, a bécsi Burgtheater és a Comédie Francaise mintájára ereklyegyűjteményt, képeket, szobrokat stb. akarunk elhelyezni. Hogy ez jámbor óhaj ne maradjon, a kilencvenéves fennállás ünnepével együtt, megvetem alapját a Nemzeti Színház múzeumának, amelyet oda akarunk fejleszteni, hogy 1937-re lehetőleg teljes képét adja a Nemzeti Színház százéves történetének. Mondhatom, hogy igazán az utolsó órában vagyunk, mert már eddig sok értékes ereklye kallódott el, s itt az ideje, hogy megmentsük, ami még menthető. Vannak tárgyalásaim, amelyek bizonyos utódállamokban lévő ereklyék megszerzésére irányulnak, s a májusban a Nemzeti Múzeumban rendezendő kiállítás, azt hiszem, meglepő anyagot fog a közönség elé tárni. — Még egy harmadik okom is volt és van e Jubileum megtartására. A külföldi sajtó pár esztendő óta egyre sűrűbben foglalkozik a Nemzeti Színházzal s a Shakespeare-ciklusokkal és ugyancsak behatóan foglalkozott múlt évben a külföldi sajtó a nálunk rendezett Maliéte-ciklusal is. Tekintve a ritai külpolitikai atmoszférát, amely ránk nézve biztató, föl akarjuk használni a kedvező sajtóösszeszöttetést és bele akarjuk vinni a külföld közvéleményének tudatába, hogy itt már kilencven év óta van állami színház. Egymagában ez a tény is kultúrfölényünk mellett szól. Múlt nyáron, angliai tartózkodásom ideje alatt, éppen erre a kérdésre nézve nagyon sokkra érdeklődtek nálam és mondhatom. -Általános szimpátiát, sőt bámulatot keltett, hogy a kis nemzet mennyit áldoz állami színházaira. Az ülepítendő első angol Nemzeti Színház szóvivői közül többen mondották ekkor nekem, hogy Budapestre is el fognak jönni, hogy a helyszínen tanulmányozzák a Nemzeti Színházat. Ezeket az okokat olyan döntőknek tartottuk, hogy emiatt az idei szezenban semmiféle személyes jubileumot nem rendeztünk, hogy annál nagyobb erővel készülhessünk erre a jubiláris előadásra. — Az eredeti terv az volt, hogy Berczeg Ferencnek Déryné ifiasszony címűi darabját adjuk elő és a második felvonás próbajeleneteit megtoldjuk kor-szerű részletekkel. Fájdalom, ezt a kedves tervemet nem tudtam keresztülvinni, mert az illusztris írónakbizonyos aggodalmait nem sikerült eloszlatnom. Az ötvenéves jubileum színlapját nem ismételhettük meg, mert a kiszakított egyfelvonásosokat nem szereti a közönség. Így jutottam azután ahoz a gondolathoz, hogy Vörösmerty csodálatos szépen megírt Árpád ébredéséhez kapcsolva, több, mint egy tucat történelmi drámából kivett karakterisztikus jelenetekben úgyszólván az egész magyar történelmet elvonultatjuk a magyar közönség előtt, Szent Istvántól 1849-ig. A meglepő ebben a dologban az, hogy a legkülönbözőbb történelmi drámák hangja, keserve és hazafiadva milyen ,hármon Jensan csendül össze. Nem is képzelné az ember, hogy a legrégibb darabokból kivett jelenetek is mennyire aktuálisak. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a magyar helyzet, a magyar bánat az egész múlt századokon keresztül és a XX. században is mennyire mindig ugyanaz volt. Ennyit mond Hevesi Sándor az e heti jubiláris ünnepségekről. További kérdések és feleletek: — Úgy tudjuk, hogy igazgató urat az Ibsenünnepségek bizottsága meghívta Oslóba. Elfogadja a meghívást? — Meghívtak és meg is köszöntem a nagy megtiszteltetést, szerettem is volna látni Ibsen-előadást Krisztiániában, de fájdalom, le kellett mondanom, mert a Nemzeti Színház ugyanabban az időben rendidezi Ibsen-ciklusát, március 23. és április 7-ike között, a Kamaraszínházban. Ezúttal hét Ibsen-darab kerül színre, közöttük három, a Kosmersholm, Vadkacsa és John Gabriel Borkman, teljesen új betanulással. Ebben az időben nem hagyhatom el a színházat. — Csortos játszik az Ibsen- darabokban? — Csortos két jelentékeny Ibsen-szerepet játszik a ciklusban. Hjalmar Ekdal-t a Vadkacsában és a züllött Brendel Ulrikot a Kosmersholm-ban. Csortosnak ezek lesznek első Ibsen-szerepei. Nagy ambícióval készül rájuk. A lehető legrövidebb időn belül fellép még Csortos Shakespeare Sidylockjában is, eljátssza Vackor-t a Szentivánéjiáromban, játszik egy Mólieret is, fel fog lépni az Úrhatnám polgárban, amelyben Csortos egész bohózati talentumát harcba viheti. Mikor következnek sorra ezek a szerepek? Pontosan nem tudom, de annyit tudok, hogy a Nemzeti Színház és a Kamaraszínház június 20-ig működik- és minthogy nálunk elsősorban a játékrend az irányadó: a szezon végéig hozunk állandóan új és új bemutatót és reprizeket. — Döntő tényezőnek ismeri el igazgató úr a színház pénztári kimutatásait. — Pénztári szempontok minden színháznál vannak, aminek valódi értelme az, hogy közönség nélkül nem lehet, csinálni semmiféle színházat, se magánszínházat, sem államit. A több szubvenció célja és értelme sem az, hogy üres házak előtt, lehessen adni darabokat. Ez csak a sikertelen szerzők álma. Az üres ház mindent megöl: írót, darabot, színészt, és előadást. A színháznak élő intézménynek kell lennie ahoz, hogy kultúrantézmény lehessen, mint ahogy a hagyománynak is élőnek kel lennie ahoz, hogy igazán hagyomány lehessen. — Mi természetesen mindent elkövetünk, hogy a régi magyar drámairodalom értékeit a színpadon tartsuk s ha az ilyen próbálozás nem is jár mindig sikerrel, nem szabad elcsüggednünk, nem szabad a próbálkozást abbahagyni. Szigligettel sok esetben sikerült ez, Csikyvel soha, amiből az következik, hogy Csiky, az egy .Nagymamáit kivéve, nem, tudott hagyománnyá válni. De még ebből sem szabad azt a végzetes következtetést levonni, hogy Csikyrepríz ezután sem sikerülhet soha. Lehetséges az is, hogy vele szemben ahoz a módszerhez kell majd folyamodni, amely most Ausztriában és Németországban igen sikeresnek mutatkozik, ahol gyökeresebb átdolgozásnak vetnek alá bizonyos régi darabokat és ily módon biztosítják új sikerüket. A németek persze ezt a módszert sokszor olyan írókra is kiterjesztik, akiknél ez nem nagyon válik be. Így például pár évvel ezelőtt Moière fösvényét olyan módon dolgoztak át, hogy a régi darab — eltűnt és az új darab — nem született meg, átdolgozásokhoz igen nagy tapintat és gyakorlat, kell. — Igazgató úr most Bécsben volt egy hétig. Milyen előadásokat nézett meg? — Különösen a Burgtheater előadásait látogattam, mert műsorban, a társulat összeállításiban te a két hajlékban való játszásban stb. legközelebb ad hozzánk. Két darabot szereztem, meg innen előadásra. Max Mi 11 osztrák költőnek Krisztus követése című középkori legendáját,amely a Burgtheater egyik legszebb produkciója. Ezt nálunk Kosztolányi Dezső fogja magyarra fordítani. A másik a Brachvogel-féle híres Narcis című dráma, amelyet Davies, osztrák író szerencsés kézzel modernizált. A Narcis főszerepét Ódry Árpád fogja játszani, a női főszerepet pedig Váradi Aranka. * Két hete, hogy Budapesten tartózkodik Bánky Vilma. Pénteken délután a kormányzó kabinetirodája útján meghívó érkezett Bánky Vilma Hungária-szállóbeli lakására. A kormányzó szombat, délre magánkihallgatásra hívta meg magához a világhírű magyar filmművésznőt. Erről a kihallgatásról Bánky Vilma a következőketmondotta: — Életem legszebb ötven percét éltem át szombaton délben, ötven percig tartott az a rámnézve végtelenül megtisztelő magánkihallgatás, amelyben Magyarország kormányzója részesített engem. — Miről beszélgettünk . . . Többnyire olyan dolgokról, amelyek az én életemre és pályámra vonatkoznak, s így ezekről bővebben nem nyilatkozhatom. Az a jóság, szeretet és kedvesség, amellyel a kormányzó elhalmozott, felejthetetlen marad számomra. — A kihallgatás után hazasiettem szüleimhez, Pestszentlőrincre. Ebéddel vártak. Hát bizony, nem igen lehetett szó arról, hogy ebédeljünk. Ebéd de- A Nemzeti Színháznak a 70-es évek elején átépített épülete a kupolás bérházzal. Lebontották 1909-ben Bánky Vilma távozik a királyi palotából