Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)

1928-02-26 / 47. szám

Vasárnap 1m 1­1 . ..­• — Látni — szem nélkül. Münchenből írják: "Az itteni állattani intézetben régóta folytatnak érdekes biológiai kutatásokat. A kutatások célja annak megállapítása, hogy lehet-e szem nélkül látni. Kis halakon folytatták az utolsó kísérleteket. A tudósok megfigyelték, hogyha ezeknek a halaknak egy darabig egy bizonyos színű papíron nyújtják át az élelmet, akkor később ugyanezt a színű papírt élelem nélkül nyújtják feléjük, feléje kapnak, mintha élelem volna rajtuk. Egy véletlen folytán rájöttek a kísérletezők arra, hogy a vak halak is épúgy reagálnak ezekre a fényhatásokra, mint a látó halak. Most már­­kutatni kezdték, hogy mikép­pen látnak a halak szem nélkül. Meg is talál­ták ezt a látószervet, az úgynevezett harmadik szemet. Ez egy mirigy, amely az agyba van ágyazva. Megállapították a tudósok, hogy ál­landó tréninggel fejleszteni lehet ennek a mi­rigynek a fényérzékenységét. Valószínűnek tartják, hogy az alacsonyabbrendű állatoknak eleinte tényleg volt harmadik szemük, amely fokozatosan elkorcsosodott a fejlődés során. A harmadik szemnek megfelelő mirigyet az em­bernél is feltételezik. — Erdélyi Ferenc festményei Belgiumban. A magyar tehetség sikeres érvényesüléséről számoltak be a napokban a­ belgiumi nagy napilapok, amelyek hosszú cikkekben méltatjá­k Erdélyi József fiatal ma­gyar festőművész munkásságát. Erdélyi Brüsszelben rendezett képekből gyűjteményes kiállítást, amely ritka erkölcsi diadalt hozott a magyar festőművész­nek. Vauthier belga művészeti miniszter két képét vette meg a belga állam számára. A megvásárolt képek közül, amelyeket a Pesti Napló mai műmellék­lete reprodukcióban mutat be, az egyiket a brü­sz­szeli, a másikat a genti múzeumban fogják elhe­lyezni. Lambotte művészeti államtitkár felszólította Erdélyit, hogy három képével vegyen részt a Brüsa-Ezelben júniusban rendezendő nemzetközi kiállításon. — Házasság. Somorjai dr. Lukachick-Matleko­vits Sándor és Ibbi­lky Éva Mária házasságot kötöt­tek. Tanuk voltak bezerédy Bezerédy Andor és sul­czi Jurenák Lajos kormányfőtanácsosok. Az esketés után a Hungária különtermében lunchra gyűltek vissza a család legszűkebb hozzátartozói. A lunich után az új pár a Semmeringre utazott. Bihari és pusztatoldi Toldi-Szabó László és özv. somorjai Lukacshh Béláné, született Mailekovits Róza házasságot kötöttek. Az esie­­tés után a Park Club termében lunchre gyűltek össze a két család legszűkebb körű hozzátartozói. A lunch után az új pár autóján külföldre utazott. Vitradi János és Székely Erzsike jegyesek. (Min­den külön értesítés helyett.) Werner Lili (Budapest) és Teszler Sándor (Zág­ráb) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Pethő József és Giícs Rózsa e hónap 23-án házas­ságot kötöttek. Steiner István és Schönmann Rózsika ma déli­­sl órakor tartják esküvőjüket a dohányutcai templomban. Gelb Valii (Eger) eljegyezte Spitzer Sándor (Eger, Hodász), Grete Lustbadher (Wien) és Kasztor Géza (Buda­pest) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Friedmann Ilonka (Kassa) és Weisz Gyula (Pel­sőc) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Özv. Hoffman Adolfné lányát, Ilonkát eljegyezte Kohn­ Endre (Budapest). (Minden külön értesítés helyett.) Nager Linesike és tornok­ Krajnyák Péter László jegyesek. Steiner Terus (Csepreg) és Rechnitzer Gyula (Zalaszentgrót) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Rein Irénkét (Újpest) eljegyezte Pelczer Ernő kalapgyáros (Győr). (Minden külön értesítés helyett.) Boros Bözsike és Klein Marcell házasságot kö­töttek Budapesten. Elfer József és neje, szül. Weisz Etelka (Kis­pest) e hónap 19-én ünnepelték ezüstlakodalmukat. Dénes Margit (Sashalom) és Rosenberg Béla (Varjaskér) házasságot kötöttek. Klein Pál, a Kopstein és Klein Fakereskedelmi Rt. igazgatója eljegyezte Kende Klári úrleányt récsről. — Vetőmattújdonságok. A világhírű Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedelmi Rt. 114 ol­dalra terjedő, művészi kivitelű új főárjegyzékében az eddig ismert gazdasági, konyhakerti és virág­magvakon kívül, gazdasági magvaknál is oly újdon­ságokkal találkozunk, melyek bel- és külföldi terme­lők által évtizedes kísérletezés és nemesítés útján állíttattak elő. Csodás dolgok ezek. A cég főárjegy­zékét az érdeklődőknek kívánatra azonnal megküldi. A Rottenbiller u. 33. szám alatti központban a pár­ját ritkító és a legmodernebb gazdasági magtisztító­üzemek, Csepelen pedig magtermelési és kísérleti, borsó- és babosztályozó telepei bármikor megtekint­hetők. Ideies en aiig! is len­t fsefspS*­é •z enyhe természetes »Ferenc József« keserűvíz Jó emésztést, d­ezt a fejet és nyugodt alvást teremt. Világ­hírű idegorvosok véleménye alapján a Ferenc József víz­­használata az agy és a gerincvelő súlyos mege­tetőfedéseinél is kiválóan ajánlható. Kapható gyógy­szertárakban, drogériákban és­­fiszerüzletekben. PESTI NAPLÓ 1928 febru­ár" SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Weiner Leó karmester nélküli zenekara szenzációs eredménnyel mutatkozott be a Zeneművészeti Főiskolában Szombaton, a Zeneművészeti Főiskola nyil­vános növendékhangversenyének keretében mutatkozott be az az új zenekar, melyet Weiner Leó alakított az intézet művésznövendékeiből s melynek érdekessége, hogy karmester nélkül jelenik meg a dobogón. Az utóbbi években kü­lönösen sokat vitatkoztak ilyen karrmester nél­küli zenekarok esztétikai jogosultságáról. Hi­vatkoztak a tömeglélekre, amely a zenekar tagjai között kialakul s amely — egyesek sze­rint—ép annyira alkalmas remekművek tolmá­csolására, mint a karmester egyénisége. Orosz­országban már működnek is ilyen karmester­nélküli zenekarok. Az eredmény természetesen nagyon is pro­blematikus. Mert bár kétségtelen,h hogy minden művészi orcheszternek megvan a maga sajátos színe, karaktere, »lelke«, de technikailag elkép­zelhetetlen, hogy miképpen érvényesítheti aka­ratát ez a tömeg­lélek olyan speciális esetben, mint egy nagyobb zenekart (hangsúlyozzuk nagyobb zenekart) igénylő műalkotásnak elő­adása. Hiszen a kompozíciót­ előbb be kell ta­nulni s csak azután lehet előadni! A betanulás­nál pedig össze kell egyeztetni a zenekari ta­goknak természetszerűleg különféle egyéni fel­fogását. Ez az összeegyeztetés viszont nem tör­ténhetik ösztönszerűen s ezért, még ha sikerül is, feltétlenül mesterkélt lesz, telve megalkuvá­sokkal; teszem az a zenekari tag, akinek egyéni felfogását a közös Plattform csak nagyon ke­véssé fedi, meggyőződéstelenü­l játszik és enge­delmeskedve egy halott formulának, sokkal kevesebbet adhat önmagából, mint mikor egy kiváló karmester eleven szuggesztiójának en­gedelmeskedik. Ilyen közös Plattform­­-szerű felfogás m­egelevenítése tehát sohasem lesz olyan természetes és teljes, mint egy eleven karmesteri felfogás megvalósítása. Egészen másképpen van ez a kis kamara­zeneegyütteseknél, melyeknek tankjait rendesen már eleve bizonyos szellemi, ízlésbeli rokonság kötötte össze, hol a művészek, főbb vonalakban a mrimáriushoz alkalmazkodva, megittaszhat­nak egymás egyéniségétől-játékától (rrem­ is említve, hogy a kamarazenében az egyes egyéni felfogások tekintetbevétele már tech­nikai szempontból sem olyan nehéz, mint vala­mely százfőnyi »kollektív« orcheszterben). Bele kell nyugodnunk tehát abba, hogy a nagy­zenekarok sajátos »kollektív lelke« akkor végzi legtermészetesebb és legtermékenyebb hivatá­sát, mikor engedelmes, de elevenen érző anyag­ként bocsátja magát a nagy karmesterek egyéni akaratának rendelkezésére. Ezek az aggodalmak azonban teljesen el­oszlanak Weiner Leo ka­rmesternélküli zene­karának esetében. Ez a zenekar tulajdonképpen nem is karmesternélküli együttes; van kar­mestere, aki azonban nem lép a dobogóra, nem vezényel-: csak »betanít«. S minthogy ez a lát­hatatlan dirigens egy Weiner Leo, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ebben a betanítói munká­ban annyi a telkesítés, a szuggeráló meggyőzés, hogy az felér akárhány karmesteri »vezénylés­nek« igézetével. Természetesen az ilyen együt­tesnek is van egy nehezebben megoldható pro­blémája : az improvizáció problémája. Az im­provizálás, a pillanatnyi ihlet eleven villogása minden előadóművészetnek egyik legfontosabb tényezője. Hiszen egyetlen művész sem szorul rá annyira a pillanat ihletére, mint éppen az előadóművész, akinek az elsuhanó percekben kell remeket alkotni! Az improvizálás az a va­rázsszer, mely az elsuhanó perceket minden szilárd, megmásít­hat­ja a művészi kidolgozott­ságnak látszólag veszedelmes ellenségeit, a mű­vészi kidolgozottság barátaivá, hatalmas se­gítőtársaivá változtatja át. Enélkül a hatalmas segítőtárs nélkül — hiába a leggondosabb elő­készítés, betanulás — a kompozíció sohasem elevenedhetik meg teljesen. Ha azonban egyetlen pillantást vetünk Weiner programjára, azonnal átlátjuk, h­ogy ez a program olyan keretekbe szorítja az új együttes működését, melyekben a zenekar improvizáló élete karmester nélkül is kibonta­kozhatik. A kamarazeneszerű irodalom keretei ezek. Mit értünk itt a kamarazeneszerű orehesz­terirodalom alatti Értjük azokat a kompozíció­kat, melyekben az egyes szólamcsoportok (első hegedűk,"második hegedűk, brácsák, fuvolák, oboák stb.) élesen körülhatározott. Önálló, mondhatnánk »mikrokozmikus« életet élnek az egész zenekar nagy összefoglaló életében, ahol tehát az egyes szól a meseportok vezetői (új zenekarunkban csupa kiváló szólisták!) valósá­gos klasszikus kvintettet, reptettet, oktettet stb. alkothatnak, s társaikat magukkal ragadva majdnem csakúgy improvizálhatnak, mint va­lamely vonósnégyes tagjai. A Bach- és Hi­­del-koncerteknak, szvitek­nek, a kisebb Haydn- és Mozart-szimfóniáknak s a klasszikus orcheszter-irodalo­­ egyéb Has­­onló keretben mozgó remekeinek tökéletes in­ t­­erpretátora lehet ez a zenekar. Hogy az im­provizáció, a zenekari visszjáték érdekében, nemi lehet önkényes és túlságosan szabad: ez inkább­előny, mint hátrány. Mert amilyen fontos a rögtönzés, és olyan veszedelmes is lehet, ha pó­tolni akarja az előre való elképzés, a pontos és szigorú előzetes kidolgozás műveletét s lerom­bolni annak eredményeit. Rendkívül hálás fel­adat vár az ilyen zenekarra a koncertáns mű­vek (Bach: koncertek ,brandenburgi versenyek,­ Händel: »concerto grosso«-k, Haydn, Mozart:­ koncertek, koncertáns­ kvartettek stb.) kíséreté-­­nél, hol a szólisták közvetlenül (és nem a kar-­­ mesteren keresztül) inspirálhatják az or­chesztert. Weiner Leónak tehát sikerült úgy­­megol­dania a karmesternélküli zenekar problémáját,­ hogy ebből a megoldásból a »karmesternélküli-',­ség« minden esetleges hátránya kiküszöbölő­dött. De nézzük most ennek az új együttesnek előnyeit. Mindenekelőtt, tisztán művészi szem­potból tekintve: Weiner egy olyan eszményien iskolázott, tökéletesen hangzó zenekart adott az országnak, mely bármelyik híres külföldi zene­kar­ral felveheti a versenyt. A fúvósok mind elsőrendű szólisták, a vonósok (legnagyobbrészt a legkitűnőbb Hubay-növendékek) tisztán, nagyszerű f­énnyel zengenek. Technikai botlá­sok, gixerek, egyenetlenségek még véletlenül sem fordulnak itt elő. Ha ez a zenekar önálló­sítani tudná magát (ami pusztán anyagi kér­­­­dés) és valami jól megválasztott műsorral kül­földi turnéra indulna, világsikert arathatna. De talán még a művészi érdemeknél is na­gyobbak a vedancaiai érdemek. A Zeneművé­szeti Főiskolának egyik legszebb tette ennek a zenekarnak felállítása. Hogy ilyen együttes (melyben a növendékek a különösen szoros érintkezésbe kerülnek a legmagasabbrendű klasszikus irodalommal) friss, új pezsgő életet visz az »iskolafalak« közé, ezt talán monda­nunk sem kell. De micsoda pedagógiai haszon fakad itt éppen a zenekar »karmesternélkülisé­géből«. A zenekari játékos itt nem engedheti el magát, nem bízhatja rá magát a karmester­pálca »beintéseire«, nem kényelmeskedhetik. Szigorú fegyelmet és koncentrációt tanul, hi­szen állandóan, feszülten kell figyelnie az elő­adást hogy pontosan beléphessen, hogy minta­szerűen alkalmazkodhasson az »egésznek« me­netéhez. Ismernie kell nemcsak saját, hegedű-, vagy brácsa-, vagy faigetszólamát, hanem jól kell ismernie azt is, amit társai játszanak. A zenekar-irodalmat talán sehol sem ismer­heti meg alaposabban és praktikusabban a nö­vendék, mint ilyen orcheszter pulpitusainál.. A tanárnak (s még­hozzá olyan kiváló tanárnak mint Weiner) megjegyzései, figyelmeztetései, korrigálásai sehol sem hathatnak olyan­ frap­pánsan, meggyőzően, olyan felvilágosítólag, mint itt, hol mindjárt a "praktikus eredmény igazolja a teóriát, kézzelfoghatóan, füllel hall­hatóan. Valóban Weiner Leónak ez a vállalko­zása minden pártfogást megérdemel, úgy a közönség mint a hivatalos fórumok részéről. A közönség nem is fog adós maradni a párt­fogással, hiszen cserébe ez a zenekar ritka mű­élvezetet és sok gyönyörűséget adhat neki. A Zeneművészeti Főiskola karmesternélküli zenekara Mozart második A-dúr-zongoraverse­nyével mutatkozott be s a legeszményibb zenei kidolgozottsággal adta elő ezt a maganemében utolérhetetlen szépségű kompozíciót. Az első té­telben a zongoraszólamot Fischer Annie ját­szotta.. Csodagyerek ez a kislány a legjavából. •Nemcsak páratlanul muzikális vérbeli pianista, hanem máris finom, bimbózó poétalélek, akiből (amennyire ilyen gyermekm­űvésznél jósolni lehet) könnyen világhírű zongoraművésznő vál­hatik. A második és harmadik tétel zongorása. Faragó György, szintén átlagon felüli tehetség, aki ami előadásában a poézisből még hiányzott, azt pompás muzsikus-temperamentumával el­tudta feledtetni. A közönség rendkívül melegen ünnepelte a szólistákat s a bemutatkozó kitűnő zenekart. Tóth Aladár PAPAGÁJ SAN­­g kedden 1 jelmezes || karneval-esti am uh­a­i i m nnnmii

Next