Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)
1928-02-26 / 47. szám
Vasárnap 1m 11 . ..• — Látni — szem nélkül. Münchenből írják: "Az itteni állattani intézetben régóta folytatnak érdekes biológiai kutatásokat. A kutatások célja annak megállapítása, hogy lehet-e szem nélkül látni. Kis halakon folytatták az utolsó kísérleteket. A tudósok megfigyelték, hogyha ezeknek a halaknak egy darabig egy bizonyos színű papíron nyújtják át az élelmet, akkor később ugyanezt a színű papírt élelem nélkül nyújtják feléjük, feléje kapnak, mintha élelem volna rajtuk. Egy véletlen folytán rájöttek a kísérletezők arra, hogy a vak halak is épúgy reagálnak ezekre a fényhatásokra, mint a látó halak. Most márkutatni kezdték, hogy miképpen látnak a halak szem nélkül. Meg is találták ezt a látószervet, az úgynevezett harmadik szemet. Ez egy mirigy, amely az agyba van ágyazva. Megállapították a tudósok, hogy állandó tréninggel fejleszteni lehet ennek a mirigynek a fényérzékenységét. Valószínűnek tartják, hogy az alacsonyabbrendű állatoknak eleinte tényleg volt harmadik szemük, amely fokozatosan elkorcsosodott a fejlődés során. A harmadik szemnek megfelelő mirigyet az embernél is feltételezik. — Erdélyi Ferenc festményei Belgiumban. A magyar tehetség sikeres érvényesüléséről számoltak be a napokban a belgiumi nagy napilapok, amelyek hosszú cikkekben méltatják Erdélyi József fiatal magyar festőművész munkásságát. Erdélyi Brüsszelben rendezett képekből gyűjteményes kiállítást, amely ritka erkölcsi diadalt hozott a magyar festőművésznek. Vauthier belga művészeti miniszter két képét vette meg a belga állam számára. A megvásárolt képek közül, amelyeket a Pesti Napló mai műmelléklete reprodukcióban mutat be, az egyiket a brüszszeli, a másikat a genti múzeumban fogják elhelyezni. Lambotte művészeti államtitkár felszólította Erdélyit, hogy három képével vegyen részt a Brüsa-Ezelben júniusban rendezendő nemzetközi kiállításon. — Házasság. Somorjai dr. Lukachick-Matlekovits Sándor és Ibbilky Éva Mária házasságot kötöttek. Tanuk voltak bezerédy Bezerédy Andor és sulczi Jurenák Lajos kormányfőtanácsosok. Az esketés után a Hungária különtermében lunchra gyűltek vissza a család legszűkebb hozzátartozói. A lunich után az új pár a Semmeringre utazott. Bihari és pusztatoldi Toldi-Szabó László és özv. somorjai Lukacshh Béláné, született Mailekovits Róza házasságot kötöttek. Az esietés után a Park Club termében lunchre gyűltek össze a két család legszűkebb körű hozzátartozói. A lunch után az új pár autóján külföldre utazott. Vitradi János és Székely Erzsike jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Werner Lili (Budapest) és Teszler Sándor (Zágráb) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Pethő József és Giícs Rózsa e hónap 23-án házasságot kötöttek. Steiner István és Schönmann Rózsika ma délisl órakor tartják esküvőjüket a dohányutcai templomban. Gelb Valii (Eger) eljegyezte Spitzer Sándor (Eger, Hodász), Grete Lustbadher (Wien) és Kasztor Géza (Budapest) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Friedmann Ilonka (Kassa) és Weisz Gyula (Pelsőc) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Özv. Hoffman Adolfné lányát, Ilonkát eljegyezte Kohn Endre (Budapest). (Minden külön értesítés helyett.) Nager Linesike és tornok Krajnyák Péter László jegyesek. Steiner Terus (Csepreg) és Rechnitzer Gyula (Zalaszentgrót) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Rein Irénkét (Újpest) eljegyezte Pelczer Ernő kalapgyáros (Győr). (Minden külön értesítés helyett.) Boros Bözsike és Klein Marcell házasságot kötöttek Budapesten. Elfer József és neje, szül. Weisz Etelka (Kispest) e hónap 19-én ünnepelték ezüstlakodalmukat. Dénes Margit (Sashalom) és Rosenberg Béla (Varjaskér) házasságot kötöttek. Klein Pál, a Kopstein és Klein Fakereskedelmi Rt. igazgatója eljegyezte Kende Klári úrleányt récsről. — Vetőmattújdonságok. A világhírű Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedelmi Rt. 114 oldalra terjedő, művészi kivitelű új főárjegyzékében az eddig ismert gazdasági, konyhakerti és virágmagvakon kívül, gazdasági magvaknál is oly újdonságokkal találkozunk, melyek bel- és külföldi termelők által évtizedes kísérletezés és nemesítés útján állíttattak elő. Csodás dolgok ezek. A cég főárjegyzékét az érdeklődőknek kívánatra azonnal megküldi. A Rottenbiller u. 33. szám alatti központban a párját ritkító és a legmodernebb gazdasági magtisztítóüzemek, Csepelen pedig magtermelési és kísérleti, borsó- és babosztályozó telepei bármikor megtekinthetők. Ideies en aiig! is lent fsefspS*é •z enyhe természetes »Ferenc József« keserűvíz Jó emésztést, dezt a fejet és nyugodt alvást teremt. Világhírű idegorvosok véleménye alapján a Ferenc József vízhasználata az agy és a gerincvelő súlyos megetetőfedéseinél is kiválóan ajánlható. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban ésfiszerüzletekben. PESTI NAPLÓ 1928 február" SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Weiner Leó karmester nélküli zenekara szenzációs eredménnyel mutatkozott be a Zeneművészeti Főiskolában Szombaton, a Zeneművészeti Főiskola nyilvános növendékhangversenyének keretében mutatkozott be az az új zenekar, melyet Weiner Leó alakított az intézet művésznövendékeiből s melynek érdekessége, hogy karmester nélkül jelenik meg a dobogón. Az utóbbi években különösen sokat vitatkoztak ilyen karrmester nélküli zenekarok esztétikai jogosultságáról. Hivatkoztak a tömeglélekre, amely a zenekar tagjai között kialakul s amely — egyesek szerint—ép annyira alkalmas remekművek tolmácsolására, mint a karmester egyénisége. Oroszországban már működnek is ilyen karmesternélküli zenekarok. Az eredmény természetesen nagyon is problematikus. Mert bár kétségtelen,h hogy minden művészi orcheszternek megvan a maga sajátos színe, karaktere, »lelke«, de technikailag elképzelhetetlen, hogy miképpen érvényesítheti akaratát ez a tömeglélek olyan speciális esetben, mint egy nagyobb zenekart (hangsúlyozzuk nagyobb zenekart) igénylő műalkotásnak előadása. Hiszen a kompozíciót előbb be kell tanulni s csak azután lehet előadni! A betanulásnál pedig össze kell egyeztetni a zenekari tagoknak természetszerűleg különféle egyéni felfogását. Ez az összeegyeztetés viszont nem történhetik ösztönszerűen s ezért, még ha sikerül is, feltétlenül mesterkélt lesz, telve megalkuvásokkal; teszem az a zenekari tag, akinek egyéni felfogását a közös Plattform csak nagyon kevéssé fedi, meggyőződéstelenül játszik és engedelmeskedve egy halott formulának, sokkal kevesebbet adhat önmagából, mint mikor egy kiváló karmester eleven szuggesztiójának engedelmeskedik. Ilyen közös Plattform-szerű felfogás megelevenítése tehát sohasem lesz olyan természetes és teljes, mint egy eleven karmesteri felfogás megvalósítása. Egészen másképpen van ez a kis kamarazeneegyütteseknél, melyeknek tankjait rendesen már eleve bizonyos szellemi, ízlésbeli rokonság kötötte össze, hol a művészek, főbb vonalakban a mrimáriushoz alkalmazkodva, megittaszhatnak egymás egyéniségétől-játékától (rrem is említve, hogy a kamarazenében az egyes egyéni felfogások tekintetbevétele már technikai szempontból sem olyan nehéz, mint valamely százfőnyi »kollektív« orcheszterben). Bele kell nyugodnunk tehát abba, hogy a nagyzenekarok sajátos »kollektív lelke« akkor végzi legtermészetesebb és legtermékenyebb hivatását, mikor engedelmes, de elevenen érző anyagként bocsátja magát a nagy karmesterek egyéni akaratának rendelkezésére. Ezek az aggodalmak azonban teljesen eloszlanak Weiner Leo karmesternélküli zenekarának esetében. Ez a zenekar tulajdonképpen nem is karmesternélküli együttes; van karmestere, aki azonban nem lép a dobogóra, nem vezényel-: csak »betanít«. S minthogy ez a láthatatlan dirigens egy Weiner Leo, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ebben a betanítói munkában annyi a telkesítés, a szuggeráló meggyőzés, hogy az felér akárhány karmesteri »vezénylésnek« igézetével. Természetesen az ilyen együttesnek is van egy nehezebben megoldható problémája : az improvizáció problémája. Az improvizálás, a pillanatnyi ihlet eleven villogása minden előadóművészetnek egyik legfontosabb tényezője. Hiszen egyetlen művész sem szorul rá annyira a pillanat ihletére, mint éppen az előadóművész, akinek az elsuhanó percekben kell remeket alkotni! Az improvizálás az a varázsszer, mely az elsuhanó perceket minden szilárd, megmásíthatja a művészi kidolgozottságnak látszólag veszedelmes ellenségeit, a művészi kidolgozottság barátaivá, hatalmas segítőtársaivá változtatja át. Enélkül a hatalmas segítőtárs nélkül — hiába a leggondosabb előkészítés, betanulás — a kompozíció sohasem elevenedhetik meg teljesen. Ha azonban egyetlen pillantást vetünk Weiner programjára, azonnal átlátjuk, hogy ez a program olyan keretekbe szorítja az új együttes működését, melyekben a zenekar improvizáló élete karmester nélkül is kibontakozhatik. A kamarazeneszerű irodalom keretei ezek. Mit értünk itt a kamarazeneszerű oreheszterirodalom alatti Értjük azokat a kompozíciókat, melyekben az egyes szólamcsoportok (első hegedűk,"második hegedűk, brácsák, fuvolák, oboák stb.) élesen körülhatározott. Önálló, mondhatnánk »mikrokozmikus« életet élnek az egész zenekar nagy összefoglaló életében, ahol tehát az egyes szól a meseportok vezetői (új zenekarunkban csupa kiváló szólisták!) valóságos klasszikus kvintettet, reptettet, oktettet stb. alkothatnak, s társaikat magukkal ragadva majdnem csakúgy improvizálhatnak, mint valamely vonósnégyes tagjai. A Bach- és Hidel-koncerteknak, szviteknek, a kisebb Haydn- és Mozart-szimfóniáknak s a klasszikus orcheszter-irodalo egyéb Hasonló keretben mozgó remekeinek tökéletes in terpretátora lehet ez a zenekar. Hogy az improvizáció, a zenekari visszjáték érdekében, nemi lehet önkényes és túlságosan szabad: ez inkábbelőny, mint hátrány. Mert amilyen fontos a rögtönzés, és olyan veszedelmes is lehet, ha pótolni akarja az előre való elképzés, a pontos és szigorú előzetes kidolgozás műveletét s lerombolni annak eredményeit. Rendkívül hálás feladat vár az ilyen zenekarra a koncertáns művek (Bach: koncertek ,brandenburgi versenyek, Händel: »concerto grosso«-k, Haydn, Mozart: koncertek, koncertáns kvartettek stb.) kíséreté-nél, hol a szólisták közvetlenül (és nem a kar- mesteren keresztül) inspirálhatják az orchesztert. Weiner Leónak tehát sikerült úgymegoldania a karmesternélküli zenekar problémáját, hogy ebből a megoldásból a »karmesternélküli-',ség« minden esetleges hátránya kiküszöbölődött. De nézzük most ennek az új együttesnek előnyeit. Mindenekelőtt, tisztán művészi szempotból tekintve: Weiner egy olyan eszményien iskolázott, tökéletesen hangzó zenekart adott az országnak, mely bármelyik híres külföldi zenekarral felveheti a versenyt. A fúvósok mind elsőrendű szólisták, a vonósok (legnagyobbrészt a legkitűnőbb Hubay-növendékek) tisztán, nagyszerű fénnyel zengenek. Technikai botlások, gixerek, egyenetlenségek még véletlenül sem fordulnak itt elő. Ha ez a zenekar önállósítani tudná magát (ami pusztán anyagi kérdés) és valami jól megválasztott műsorral külföldi turnéra indulna, világsikert arathatna. De talán még a művészi érdemeknél is nagyobbak a vedancaiai érdemek. A Zeneművészeti Főiskolának egyik legszebb tette ennek a zenekarnak felállítása. Hogy ilyen együttes (melyben a növendékek a különösen szoros érintkezésbe kerülnek a legmagasabbrendű klasszikus irodalommal) friss, új pezsgő életet visz az »iskolafalak« közé, ezt talán mondanunk sem kell. De micsoda pedagógiai haszon fakad itt éppen a zenekar »karmesternélküliségéből«. A zenekari játékos itt nem engedheti el magát, nem bízhatja rá magát a karmesterpálca »beintéseire«, nem kényelmeskedhetik. Szigorú fegyelmet és koncentrációt tanul, hiszen állandóan, feszülten kell figyelnie az előadást hogy pontosan beléphessen, hogy mintaszerűen alkalmazkodhasson az »egésznek« menetéhez. Ismernie kell nemcsak saját, hegedű-, vagy brácsa-, vagy faigetszólamát, hanem jól kell ismernie azt is, amit társai játszanak. A zenekar-irodalmat talán sehol sem ismerheti meg alaposabban és praktikusabban a növendék, mint ilyen orcheszter pulpitusainál.. A tanárnak (s méghozzá olyan kiváló tanárnak mint Weiner) megjegyzései, figyelmeztetései, korrigálásai sehol sem hathatnak olyan frappánsan, meggyőzően, olyan felvilágosítólag, mint itt, hol mindjárt a "praktikus eredmény igazolja a teóriát, kézzelfoghatóan, füllel hallhatóan. Valóban Weiner Leónak ez a vállalkozása minden pártfogást megérdemel, úgy a közönség mint a hivatalos fórumok részéről. A közönség nem is fog adós maradni a pártfogással, hiszen cserébe ez a zenekar ritka műélvezetet és sok gyönyörűséget adhat neki. A Zeneművészeti Főiskola karmesternélküli zenekara Mozart második A-dúr-zongoraversenyével mutatkozott be s a legeszményibb zenei kidolgozottsággal adta elő ezt a maganemében utolérhetetlen szépségű kompozíciót. Az első tételben a zongoraszólamot Fischer Annie játszotta.. Csodagyerek ez a kislány a legjavából. •Nemcsak páratlanul muzikális vérbeli pianista, hanem máris finom, bimbózó poétalélek, akiből (amennyire ilyen gyermekművésznél jósolni lehet) könnyen világhírű zongoraművésznő válhatik. A második és harmadik tétel zongorása. Faragó György, szintén átlagon felüli tehetség, aki ami előadásában a poézisből még hiányzott, azt pompás muzsikus-temperamentumával eltudta feledtetni. A közönség rendkívül melegen ünnepelte a szólistákat s a bemutatkozó kitűnő zenekart. Tóth Aladár PAPAGÁJ SANg kedden 1 jelmezes || karneval-esti am uhai i m nnnmii