Pesti Napló, 1928. május (79. évfolyam, 99–121. szám)

1928-05-01 / 99. szám

, Budapest, 102S ELŐFIZETÉSI ÁRAK: .91 hóra. . . . , 4 pengő Hegyedévre . . . 10 pengő Egyes szám ára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon .. 20 fillér Vasárnap . . . . , 80 fillér A 79. évfolyam 99. szám V­á­m* PEST EU3a› BewaeaH «km firma 16'n­éf Kedd, május 1 SZER­KESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. 82. TELEFON­­ József 464-18, f. 464-19. Szerkesztői cég Récaben­ I., Kohlmarkt 7. « 4­ 0« ÖNGYILKOSOK ÍRTA: FRIEDRICH ISTVÁN A konszolidáció óriási léptekkel halad előre. Minden héten szaporítja sikereit és győ­zelmeinek sorát. A meglepetések nagyszerű stratégiájával dolgozik. Ma itt, holnap ott. A poklok inflációs sötétségében szenvedtünk, amikor ez a rendszer egy nyilvános szavazás­sal közigazgatott úgynevezett választási had­járattal elfoglalta ezt a trianoni hazát, hogy a purgatórium gyötrelmein át az­­idő nekü­nik dolgozik, jelszavával a megélhetés boldog vi­lágába elvezése. Munkaalkalmat, elhelyezke­dési lehetőségeket az intelligencia részére, olcsó hitelt és a drágaság letörését ígérték. Minden ígéretük, minden programpontjuk száz százalékig teljesült. Folyton győznek, ün­nepelnek, egymást magasztalják és dicsőítik. Csak most szólította Bírd kincstárnok a dol­gozó társadalmat fegyverbe a takarékosság szellemének tró­nraültetése céljából, most ha­dakoznak óvatos és lassú előnyomulással a ka­matuzsora ellen, most ontjaik a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem Szaharájába az olcsó hi­ttelek éltető nedveit, állandóan leszá­llítják az­­adókat­, közigazgatnak, ankéteznek, miniszteri fizetéseket emelek, nyugdíjakat kegyelemből kikerekítenek, luxus-szalonkocsit építenek és­­mindezek tetejében még ráérnek foglalkozni az öngyilkossági járvány leküzdésével is. Ezt csinálják most. Az élők és holtak már szanálva vannak, csak az öngyilkosjelölteket és az élet részére megmentett öngyilkosokat kell még a konszolidáció tüneményes rendszerébe­ foglalni. Az erkölcsök az erkölcsvédelmi ren­delet óta már meg vannak mentve, a káromko­dási rendelet is konszolidálta a magyar virtus kitöréseit. Mindez rendeletek alapján, rendőri intézkedésekkel. Ezt a bevált utat választják ama mostobbant adóalanyoknak a konszolidáció paradicsomába való visszavezetésére is, akik elmezavarodottságukban a rendszer áldá­sairól lemondani hajlandók és önkezűleg vet­nek veget életüknek. Azt a szegény öngyilkost, akinek sikerült­­ tette, azt futni hagyják, — már a túlvilágba — pedig valamikor a­ kihűlt hulláját a hóhér által égették el. Ha életben marad, közigazga­tási eljárás alá vétetik. Vigasztalják, távol­tartják további veszélyektől, az életuntak ott-­honába ültetik és ami a legfontosabb, nyilván­tartják és kimutatást készítenek róla két mi­niszter részére is.­­ Az öngyilkosságok gartesz szellemét azon­ban, azt a fránya, minden lében kanál újságírót­­­mindenesetre rendőri alapon megrendszabá-zyozzák, ha írni mer, az öngyilkosságról és ez­zel egyrészt reklámot csinál az életuntnak,­­másrészt kedvet csinál annak a töb­bi csa-svargó felesleges embernek, aki nem tudott hiány akart a konszolidáció újjáépítésében el­helyezkedni. Én nem hiszek abban a konszolidációs alap­tételben, hogy minden baj el van intézve, ha t rendelet jelenik meg ellene, ha hivatalt szer­veznek részére és az újságírókat becsukják. A rendszert nagyjai folyton harsogják, hogy a magyar karakterrel nem fér össze a titkosság, a magyar szavazó csak nyilvánosan akar az urnához járulni és nem szokott sötét­ben bujkálni. Csodálatos, hogy ez a na­gy nyil­vánossági­mád­ás csak a szavazóurnákkal kap­csolatosan tölti el honfiúi keblüket, de minden­­más vonatkozásban ellenségei a nyilvánosság­nak és igyekeznek azt a titkos közlések kínai falával körülbástyázni. De miért kezdik az öngyilkossági járvány elleni harcot csak akkor, amikor az adóalany már a Drimába­ ugrik, vagy a kötélen lóg, vagy ereit vágja fel? Pest vármegye egyes járásaiban az újszü­lött gyermekek fele még csecsemő korában lesz életunt és itthagyja azt az államot és társadal­mat, amely szingény édesanyjának nem juttat annyi táplálékot, hogy szoptathassa és nem ad neki olyan minimális intelligenciát, hogy hi­giénikusan fel tudja nevelni. Az új nemzedék felének öngyilkosságai. Van-e ennél borzalmasabb bűn az igazi fajvé­delem ellen. Itt nem kell »Rakovszky«-m­entő­csónak, nem kell életmentésre kiképzett rendőr­legénység, nem kell külön osztály, nem kell közigazgatási eljárás, nem­ kell kimutatás és nyilvántartás, csak munkaalkalmakat nyújtó közgazdaság inaugurál á®a és komoly szociál­politika. Akkor lesz anyatej, lesz tiszta ru­hácska, fűtött szoba és szépen fejlődő gyermek, reményteljes jövő.yadh­etaoihetaoih­etaoihetaoihee reményteljes jövő. Igaz, hogy újságírót, mint obligát függvényt ily módon nehéz lesz becsu­katni, de ett nem lehet akadály. A rendszer sza­badságjogokat visszaállító vadászterületein elég csapda marad még a sajtókontárok részére. Annyi baj legyen. A tisztifőorvos jelentése szerint 82.000 fő­városi tanuló közül 30.000 beteg. Majdnem 40 százalék. 7000 tuberkulotikus van közöttük. Majdnem 10 százalék. 30.000 ifjú testtel­ az életuntság csirái' 'ta­nyáznak a gyermek önhibáján kívül és 7000 tanulóban setreng a korai halál Az újszülöt­tek megmaradt, megtizedelt sorából az iskola­évek is bőségesen szedik áldozataikat. Fogy, pusztul, nélkülöz, éhezik a fiatalság. Pusztul, pedig senki sem ad neki eszközt, hogy pusz­títsa, eméssze magát, nem olvas et ilyenre szuggeráló újságcikkeket sem, de a magángaz­daság sivatagja nem nyújt megélhetést szülei­nek. Gondok, nélkülözések között jön a vi­lágra, szegénységben fejlődik vérszegény if­júvá. Szegény ámulja, bármolja a varádés Álla­mot, az ünneplő Rendszert, imádni tanulja a Konszolidációt, de közben megőrli a »nekünk dolgozó Idő«. Felesleges emberré lesz lassanként. Kenyér után fut. Küzd, harcol, bukdácsol. Görcsösen ragaszkodik a becsületes út Kálváriájához. Az egyik pénzzé teszi utolsó rongyait, kivándorol Braziliába és ott lelketlen munkaadók rab­szolgatáboraiban pusztul el, tiltott közlés nél­kül. »Rakovszky« csónak nélkül, nyilvántartás és kimutatás nélkül. A másik idehaza azt látja, hogy az állam és társadalom nem nyújt neki semmit. Nem nyújt neki alkalmat, hogy becsületes munkával tisztességes keresethez és megélhetéshez jusson. Bűnös útra térni nem akar. Kétségbeesik, átveti magát a híd korlát­ján és keresi a halált. Ez utolsó akaratának a végrehajtásánál is szembetalálkozik az állam mentőszerveivel, majd vigaszt és buzdítást nyer az életuntak otthonában, annak a társadalomnak jószívű és vallásos részétől, amely az élet keresztjének cipelése közben segítséget neki nyújtani nem tudott Azután síjból startol a kenyérért folyó versenyben, vagy munkát kart, vagy megint nyomorog és kezdődik újból és élői­ől az egész tragédia. Ne az­­okozattal bajlódjanak a rendszer böl­csei, hanem az okkal. Ne az öngyilkosokról és az azzal kapcsolatosan berendezhető újabb ál­lami irodáról, szervezetről, rendeletről és a Jó isten tudja még micsoda bürokratikus csodák­ról beszéljenek, hanem arról, hogy itt ebben a sze­rény országban­­a sok parádé, ünnep, ban­kett, túlfejlesztett államapparátus mögött egy gondterhes, proletarizálódó dolgozó társadalom vívja a konszolidáció győzelmi mámorával el­fátyolozott élet-halál küzdelmét. A társadalom alapsejtjét, a családot a szülők nem tudják már fentartani. Az ifjú generáció felnevelése mindinkább nehezebbé válik, az apa, sőt anya is dolgozni akar, de nem jut munkához. Minek épült itt az omladozó társadalom vérszegény testén az angolkóros Csontvázán ez a mammutállam, ez a konszolidációs csodavár egész egységes Hinterland­jával, ha a titkos választójogra éretlen magyarnak még munka­alkalmat sara képes biztosítani. A munk­aalka­­l­om nyújtását nem lehet azzal megtagadni, hogy az illető még n­em érett rá. A­z állam nem­csak azért van, hogy az adókból egy vasúti luxuskocsiikkal fölcicomázott bürokráciát tart­son el, hanem ho­gy az a társadalom, amelynek összjövedelméből 20 százalékot vesz el az európai mintakincstár részére, munkához jusson, pro­dukálni tudjon. A polgár nemcsak azért­­van teremtve, hogy hallgasson, adót fizessen, a Gessler kalapok tömege előtt meghajoljon, ha­nem azért­, hogy a ne­ki juttatott munkaalka­lom útján önmagának és családjának megél­hetésit biztosítson. J'accuse! Nem azért van annyi öngyilko­s, mert az­­fjságok megírják az öngyilkosságokat, nem azért, mert ez a terület még nincsen köz­igazgatásilag kimunkálva, hanem azért,mert az uralkodó rendszer nem volt képes ezideig min­den államit és társadalmi rend egyedüli alapját képező nemzeti termelést úgy megszervezni és kiépíteni, hogy minden dolgozni akaró magyar munkához jusson. Látok kormányt, látok pártot, látok admi­nisztrálást, mindenre kiterjeszkedő rendőrfel­­ügyeletet, de nem látok nemzetgazdaságot irá­nyító és munkaszervező kormányzást. Ezt a hiányt nem lehet retorikai mutatvá­nyokkal és snobizmussal pótolni. Itt tényleges eredmény kell Olyan nemzetgazdaság, hogy munkája lévén mindenki fentarthassa magát. Nagyon helyes, ha az öngyilkossági jár­ványt meg akarják fékezni. Tartsák vissza a szerencsétleneket ettől a lépéstől, de a tervezett mód csak a tehetetlenségnek bürokratikus uta­kon való szánalmas levezetési kísérlete, semmi más. Konszolidációs bölcsek, kezdjétek meg az öngyilkosságok elleni küzdelmet azzal, hogy fe­leljetek a kérdéseimre. Hova menjen, mit tegyen az a magyar test­véretek, aki minden ivalkodása ellenére sem tud munkához jutni, éhezik, családját nem tudja ellátni? Mi a konszolidáció receptje ezek részére? Okosan és érdemlegesen válaszoljatok, mert erre sok öngyilkosjelölt, akinek sorsát ti annyira, szigeteken viselitek, naavon, de na­avon kíváncsi. Radics fegyverkezéssel vádolja Jugoszláviát Allítólag 3 milI­árd dinárt fegyverkezési célokra akar fordíttatai az új kis­lföldi kötasBitfoSB Belgrád, április 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) R­a­d­i­c­s István, a horvát parasztpárt ve­zére angol hírlapírók előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy a jugoszláv kormány a felveendő külföldi kölcsönből 3 milliárd dinárt fegyver­kezési célokra akar fordítani. A pénzügymi­nisztérium határozottan cáfolja ezt s­tiflit. A kormány arra kötelezte magát,­­hogy a hitelt­nyújtó külföldi bankcsoport elé tervezetet ter­jeszt, amelyben pontosan felsorolja mindazo­kat a beruházásokat és egyéb kiadásokat, ame­lyeket a kölcsönből szándékozik fedezni, a kor­mány pedig szigorúan ragaszkodni fog ennek a kötelezettségnek teljesítéséhez. (M. U. D.)

Next