Pesti Napló, 1928. június (79. évfolyam, 123–146. szám)
1928-06-10 / 130. szám
"Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 június 10 19 SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Műsoron kívül Megkezdődik a ,,kánikula*szezon" — Faludi Jenő a magánszínházak kultúrfeladatairól — Rendezők versenyfutása iSzombatra már ízelítőt kapott Budapest a kánikuláiból. Szinte egyik pillanatról a másikra mintha végleg beköszöntött volna már a nyár. A színházak azonban még teljes üzemmel dolgoznak, annyira, hogy a Királyi Színház, amely elhatározta, hogy július elsején zár, most elhatározta, hogy lehetőleg július első napjaiban is játszik. Ugyanígy: az Andrássy úti Színház is kibővíti játékidejének tartamát s ahelyett, hogy a hét végén zárna, legalább még egy hetet hozzáad idei szezonjához. Július közepéig akar játszani a Vígszínház is s ezalatt az idő alatt minden megszakítás nélkül kívánja műsoron tartani A házibarátot. A Magyar Színházban attól függ a szezonjárás ideje, hogy Titkos Ilona hamarosan felépül-e vagy sem. Nos, úgy látszik, hogy a Magyar Színház szezonja is bele fog nyúlni június közepébe, mert Titkos Ilona már jól érzi magát, vasárnap délelőtt már kiülhet svábhegyi villájának teraszára is. Úgy tervzik, hogy Titkos Hona a jövő hét szerdáján kezdi meg fellépéseit a Magyar Színházban, ahol kedden este jép fel először az Olympia női főszerpében Lábass Juci. Gombaszögi Frida az Olympia sorozatos előadásai után külföldre utazik és szerepét Lábass Juci veszi át az Olympiában. Beszélgettünk Lábass Jucival, aki a következőket mondotta: — Szegeden tíz estén keresztül nagy sikerrel játszottam az Olympiában, de most, hogy a Magyar Színházban fogok fellépni, bevallhatom, hogy rettenetesen félek. Szegeden én kreáltam a szerepet, de a Magyar Színházban közel nyolcvanszor játszotta már el ezt a szerepet Gombaszögi Frida, akinek a helyébe lépni számomra a legnagyobb kitüntetés, de egyben igen súlyos feladat. A Belvárosi Színház július végéig akar nyitva tartani, de ha lehet rá mód, az egész nyári szezont szívesen átjátszaná a Sánta kutya című drámai revüjével. Egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a nyári szezont az Ábris rózsájával teljesen átjátssza a Fővárosi Operettszínház, ahol ez a darab esténként telt házakat vonz. Lehetséges ugyan az is, hogy az Ábris rózsájának együttese júliusban egy hónapi turnéra indul és a darab átkerül a Fővárosi Operettszínház új szezonjába. Erről persze csak akor lehet szó, ha júliusban túlságos meleg lesz. * Az elmúlt szezon tanulságairól és eredményeiről ugyanezen a helyen múlt héten Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója adott érdekes nyilatkozatot. E heti számunkban ugyanebben a kérdésben a következőket mondja: Faludi Jenő, a Magyar Színház igazgatója: — Parlamenti szokást utánozva, bekapcsolódom nyilatkozatommal a Nemzeti Színház igazgatójának, Hevesi Sándornak e rovatban közölt kijelentésébe. A magánszínházakra vonatkozó megjegyzéséből teljesen hiányzott minden elismerés, pedig azt a példátlanul nagy színházi közönséget, amellyel aránylagosan egyetlen világváros sem dicsekedhetik (természetesen a metropolisokat látogató külföldi színházi közönség számáról nem beszélek) a magánszínházak szerezték meg. A modern magyar drámairodalom és a modern magyar színpadi művészet kiváltképen és legnagyobb mértékben a budapesti magánszínházakban fejlődött naggyá. Csodálatosképen ezt a hivatalos körök sohasem ism érték el. A kormány színháziakban mindig csupán arra szorítkozott, hogy az állami színházakat szubvencionálja, a magánszínházakról pedig legfeljebb szabad mozgásukban gátoló rendeletekben, vagy adótörvényekben emlékezett meg. Én nem sokallom a Nemzeti Színház tizenkét és fél milliárd szubvencióját, de el tudom képzelni, hogy bármelyik magánszínház ennek a szubvenciónak egynegyedével milyen gyönyörű irodalmi és művészeti külön teljesítményeket nyújthatna? — Az úgynevezett »népszerűt és ifjúsági előadásokat, amilyen mértékben ezekre szükség volna, a szubvencionált színházak egyéb hivatásuknál fogva is nem tarthatják meg. Valamennyi magánszínház örömmel vállalna részt ebből a költséges kulturális munkából, ha ebben állam és főváros segítenék. Én a Vígszínházban annak idején tartottam ifjúsági előadásokat, Kisfaludy és Csokonai darabjait), de akkor jobb idők jártak a színházakra, akkor még nem nyögtek annyi teher alatt, mint ma. A fővárosnál, a legutóbbi napokban igen bölcsen és helyesen 450.000 pengőt szavaztak meg művészeti célokra, ámde ebből színházi célokra egy fillér sem jut. Budapest Székesfőváros megelégszik avval, hogy a Városi Színház bérletéből bevétele van és a színházaktól vigalmi adó címén milliárdokat követel. — Milyen furcsa és egyedülálló állami és városi kultúrpolitika az, amely a magyar kultúrának éppen azt a tényezőjét, a színházat, amely a magyar kultúrfölényünknek legékesebb bizonyítékaként hat az egész világon, nem támogatja, hanem művészi és anyagi, megterhelésekkel sikerekben teljes munkájában megbénítja. Az idei szezon bevételekben: jó, kiadásokban: rossz volt. A közönség szerette a színházakat, amelyik produkció jó volt, annak volt is közönsége. A közönség ízlése finomodott. Nálunk is megfigyelhető az a jelenség, amely Párizsban már nyilvánvaló: a közönség a boulevardszínházak könnyű komédiáitól és giccses drámáitól elfordult és az avant-garde színházak komolyabb és művészibb darabjaihoz pártolt. És különös jelenség, de nem véletlen az, hogy abba a négy színházba tódul a közönség, amelyben Báty, Didlin, Jouvet és Pitoeff rendeznek. Ma a rendező munkája dominálóvá lett a színházi produkcióban és elkövetkezik rövidesen minálunk is ez az idő, Berlinben már ott tartanak, hogy minden színház első »primadonnája« a rendező. — A Magyar Színház jövő szezonjának munkatervével most foglalkozom. Fokozottabb munka vár a Magyar Színházra, rendezőre, színészre egyaránt. Kevés szó esett arról, hogy a Magyar Színház újdonságában, a Wes-ben, Kósza Irma vette át ideiglenesen Titkos Ilona szerepét. Kósza Irmának ez a merész vállalkozása sikerrel járt. Ezt már megírták, mi is megemlítettük, de arról eddig még egy szó sem esett, hogy ez a fiatal színésznő, akinek Pesten eddig nem volt jelentősebb sikere, Titkos Ilona nagy, nehéz és felelősségteljes szerepét reggeliül estig társulta be. A színház csak reggel értesült arról, hogy Titkos Ilona, aki a Yes-ben igen népszerű sikert aratott, betegsége miatt este nem léphet fel. Közel járt az idő már a délhez, amikor Kasza Irmát be lehetett hivatni a salnházba és meg lehetett kezdeni vele együtt a Yes próbáját. És Kasza Irma a nagy szerepet, amelynek kilenc nehéz énekszáma, két tánca és két fináléja van, estig tökéletesen betanulta, annyira, hogy az esti előadáson egyetlenegyszer sem hibázott. Ez a szép színészbravúr megérdemli, hogy ezen a helyen kijjön is megemlítsük. » Érdekes hír jelent meg Berlinben, a Berliner Tageblattban. Eszerint a hír szerint szeptember közepén a berlini Volksbühne Karl Heinz Martin rendezésében, Tolsztoj születésének századik fordulója alkalmából felújítja Tolsztoj Leónak Az élő holttest című drámáját. A dráma két főszerepét Agnes Straub és Heinrich George játsszák, ugyanez a lap jelenti azt, hogy szeptember közepén Max Heinhardt rendezésével a Deutsches Theater is felújítja Az élő holttest-et, a két főszerepben Helene Thimiggel és Alexander Moissival. Nagyon érdekes ez a két hír, mert egyrészt azt bizonyítja, hogy Berlin színházi élete egyre erősebben hajlik az egészen komoly irány felé, másrészt pedig, mert Tolsztojnak ugyanazzal a remekével egyszerre két kiváló német rendező lép a közönség elé. Milyen gazdag a berlini színházi élet, ahol még akkor is, amikor egy Jessner még pihen, vagy egy Piccutornak még nins színháza, két olyan rendező állhat a közönség elé, mint Reinhardt és Karl Heinz Martin. Érdekes és izgalmas lesz bizonyára ez a verseny, amelynek eredménye valószínűleg az lesz, hogy Reinhardt egy monumentális, de Karl Heinz Martin egy sokkal modernebb, lázasabb és színesebb színpadot és játékot fog ebből az értékes drámából elővarázsolni. Pesten lámpással kutatnak egy jó rendező után, Berlinben két legelsőrangú rendező harcol egymással az elsőbbségért. Erre különben már volt példa a mostani szezonban is, amikor ugyanezen a két színpadon ugyancsak egy időben került színre a Peer Gynt. A berlini kritikák szerint mind a két előadás briliáns volt, mind a két előadáson ugyanaz a darab került színre, de a két rendező különböző felfogásában, mintha ugyanaz öt színdarab — két különböző színdarab lett volna. Berlinben nem a színészek harcolnak a rendezőkkel, hanem a nagy rendezők harcolnak egymással a színészek, színházak és a közönség érdekében. F. L . LEGJOBB ZONGORÁK KERESZTELT brittevű zongorstermében. Vilmondex&1 út 31. u A Scala tagjai egy pesti tetőteraszon (Saját tudósítónktól.) Szombaton délben érkeztek Budapestre a milánói Scala művészei, akik hétfőn kezdik meg vendégszereplésüket a Városi Színházban. Vízumnehézségek akadályozták meg, hogy pénteken, a kitűzött időben érkezhessenek meg és így azt az ismerkedési teadélutánt is, amelyet péntekre terveztek, csak szombaton délután tarthatták meg a Dunapalota szállóban. A társulat két impreszáriója, Ercole Casali és Arturo Zanarini látták vendégül a budapesti színházi és zenei világ, valamint a sajtó képviselőit. A hirtelen nyárba fordult időre való tekintettel a Dunapalota-szálló tetőteraszán tartották meg ezt a teadélutánt, amelyen megjelent feleségével együtt gróf Durini di Monza olasz követ is, valamint a budapesti olasz követség számos tagja, köztük Oscarre di Franca kancellár, Antonio JVidmar sajtóattasé és Oxilia ezeredes, a követség katonai attaséja. A székesfővárost Liber Endre tanácsnok képviselte, a Színészegyesület részéről dr. Molnár Dezső igazgató jelent meg, a Városi Színház képviseletében Sebestyén Géza igazgató és Márkus Dezső jöttek el. Megjelent Pick Ernő, Mascagni bécsi impreszáriója, Gábor József, az Operaház művésze és D'Arrigo Kornél, a magyarrá lett olasz színész. Eljött egész családjával Santelli Italo mester és érdekes vendége volt az összejövetelnek egy magas kecskeszakállas, érdekes arcú férj: Giovanni Host Venturi, a carnaroi provincia fasiszta föderációjának főtitkára, aki Fiuméban magyarbarát agitációt fejt ki. Az olasz művészek együttesének nem minden tagja érkezett még meg. Gilda Dalia Rizza, a társulat primadonnája még Kölnben van és a Pressa kiállításán rendezett olasz hangversenyen működik közre. Itt van azonban már Maestro Antonio V Oto, az együttes diringense és rendezője is az előadásoknak, a milánói Scala karnagya, aki két évvel ezelőtt már járt Budapesten. Elragadtatással mutogatja művésztársainak a tetőteraszról a magyar főváros panorámáját. Carlo Galeffi, a híres baritonista igaz olasz temperamentummal beszél önmagáról és művésztársairól. Elmondja, hogy augusztusban a velencei Márkus téren fog fellépni, ahol Mascagni szabad ég alatt vezényli majd a Bajazzók előadását. Elmondta Galert azt is, hogy bejárta egész Dél-Amerikát, sikert aratott a newyorki Metropolitanban. 1912 óta kizáróan a Scalában énekelt. Hétfőn már be fog mutatkozni a magyar közönségnek is, egyik legkedvesebb szerepében, mint Rigoletto. A társulat hölgy tagjai közül Margherita Salvi a Rigoletto-ban Gilda szerepét fogja énekelni. Két évvel ezelőtt már ő is vendégszerepelt Budapesten és akkor a Szevillai borbélyban mutatkozott be szép sikerrel. Tulajdonképen spanyol származású és az igazi neve Iglesias. Mint mindenüvé, Budapestre is anyja társaságában jött a fiatal, lányos külsejű énekesnő, akiről beszélgetés során kiderül, hogy — férjes asszony. " — A férjem — mondja — Marini, ismertnev® filmrendező, aki állandóan Hollywoodban tartózkodik és csak olyankor tudok vele találkozni, amikor áthajózom Amerikába. Mindamellett, higgye el kérem, a legharmonikusabb házaséletet éljük. A télen a newyorki Metropolitan-ban énekeltem, ahol Gigli volt a partnerem. Mindössze három éve működöm a színpadon, de bejártam már Dél-Amerikát is és nagyon örülök, hogy két év előtti bemutatkozásom után most ismét fölléphetek Budapesten. Az egyik tenoristáról is kiderül, hogy tulajdonképpen nem olasz. Alessandro Vesseloni a neve, de Veszelovszky az igazi neve és a háború alatt még a cári gárdának volt a lisztje. Kivette részét a háborúból. Amikor Oroszországban megkezdődött s vörös uralom, elmenekült s egyenesen Olaszországba ment éneket tanulni, öt éve működik már a színpadon, teljesen olasszá lett és a milánói Scalában már komoly sikerei voltak. Budapesten a mantuai herceg szerepében fog hétfőn bemutatkozni. Az olasz művészek érdeklődéssel és bizakodással tekintenek a budapesti vendégszereplés elé, mert ittjárt művészkollégáiktól már nagyon sokat hallottak, a magyar főváros zenekedvelő közönségéről. Legkellemesebb vasárnapi Kirándulás: a Csillaghegyi Strand-és Hullámfürdőből