Pesti Napló, 1928. június (79. évfolyam, 123–146. szám)

1928-06-10 / 130. szám

"Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 június 10 19 SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Műsoron kívül Megkezdődik a ,,kánikula*szezon" — Faludi Jenő a magán­színházak kultúrfeladatairól — Rendezők versenyfutása­ iSzombatra már ízelítőt kapott Budapest a kánikuláiból. Szinte egyik pillanatról a má­sikra mintha végleg beköszöntött volna már a nyár. A színházak azonban még teljes üzem­mel dolgoznak, annyira, hogy a Királyi Színház, amely elhatározta, hogy július elsején zár, most elhatározta, hogy lehetőleg július első napjaiban is játszik. Ugyanígy: az Andrássy úti Színház is kibővíti játékidejének tartamát s ahelyett, hogy a hét végén zárna, legalább még egy hetet hozzáad idei szezonjához. Július közepéig akar játszani a Vígszínház is s ez­alatt az idő alatt minden megszakítás nélkül kívánja műsoron tartani A házibarát­ot. A Ma­gyar Színházban attól függ a szezonjárás ideje, hogy Titkos Ilona hamarosan felépül-e vagy sem. Nos, úgy látszik, hogy a Magyar Színház szezonja is bele fog nyúlni június közepébe, mert Titkos Ilona­­ már jól érzi magát, va­sárnap délelőtt már kiülhet svábhegyi villájá­nak teraszára is. Úgy tervzik, hogy Titkos Hona a jövő hét szerdáján kezdi meg fellépéseit a Magyar Színházban, ahol kedden este jép fel először az Olympia női főszerpében Lábass Juci. Gombaszögi Frida az Olympia sorozatos előadásai után külföldre utazik és szerepét Lábass Juci veszi át az Olympiában. Beszél­gettünk Lábass Jucival, aki a következőket mondotta: — Szegeden tíz estén keresztül nagy sikerrel ját­szottam az Olympiában, de most, hogy a Magyar Színházban fogok fellépni, bevallhatom, hogy rette­netesen félek. Szegeden én kreáltam a szerepet, de a Magyar Színházban közel nyolcvanszor játszotta már el ezt a szerepet Gombaszögi Frida, akinek a helyébe lépni számomra a legnagyobb kitüntetés, de egyben igen súlyos feladat. A Belvárosi Színház július végéig akar nyitva tartani, de ha lehet rá mód, az egész nyári szezont szívesen átjátszaná a Sánta kutya című drámai revüjével. Egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a nyári szezont az Ábris rózsájával teljesen átjátssza a Fővárosi Ope­rettszínház, ahol ez a darab esténként telt há­zakat vonz. Lehetséges ugyan az is, hogy az Ábris rózsájá­nak együttese júliusban egy hó­napi turnéra indu­l és a darab átkerül a Fővá­rosi Operettszínház új szezonjába. Erről persze csak akor lehet szó, ha júliusban túlságos me­leg lesz. * Az elmúlt szezon tanulságairól és eredményeiről ugyanezen a helyen múlt héten Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója adott érdekes nyilatko­zatot. E heti számunkban ugyanebben a kérdésben a következőket mondja: Faludi Jenő, a Magyar Színház igazgatója: — Parlamenti szokást utánozva, bekapcso­lódom nyilatkozatommal a Nemzeti Színház igazgatójának, Hevesi Sándornak e rovatban közölt kijelentésébe. A magánszínházakra vo­natkozó megjegyzéséből teljesen hiányzott minden elismerés, pedig azt a példátlanul nagy színházi közönséget, amellyel aránylagosan egyetlen világváros sem dicsekedhetik (termé­szetesen a metropolisokat látogató külföldi színházi közönség számáról nem beszélek) a magánszínházak szerezték meg. A modern ma­gyar drámairodalom és a modern magyar színpadi művészet kiváltképen és legnagyobb mértékben a budapesti magánszínházakban fejlődött naggyá. Csodálatosképen ezt a hiva­talos körök sohasem ism­ érték el. A kormány színháziakban mindig csupán arra szorítko­zott, hogy az állami színházakat szubvencio­nálja, a magánszínházakról pedig legfeljebb szabad mozgásukban gátoló rendeletekben, vagy adótörvényekben emlékezett meg. Én nem sokallom a Nemzeti­­ Színház tizenkét és fél milliárd szubvencióját, de el tudom képzelni, hogy bármelyik magán­színház ennek a szubvenciónak egy­negye­dével milyen gyönyörű irodalmi és művé­szeti külön teljesítményeket nyújthatna? — Az úgynevezett »népszerűt és ifjúsági előadásokat, amilyen mértékben ezekre szük­ség volna, a szubvencionált színházak egyéb hivatásuknál fogva is nem tarthatják meg. Valamennyi magánszínház örömmel vállalna részt ebből a költséges kulturális munkából, ha ebben állam és főváros segítenék. Én a Víg­színházban annak idején tartottam­ ifjúsági elő­adásokat, Kisfaludy és Csokonai darabjait), de akkor jobb idők jártak a színházakra, akkor még nem nyögtek annyi teher alatt, mint ma. A fővárosnál, a legutóbbi napokban igen bölcsen és helyesen 450.000 pengőt szavaztak meg művészeti célokra, ámde ebből színházi célokra egy fillér sem jut. Budapest Székesfőváros megelégszik avval, hogy a Városi Színház bérletéből bevétele van és a színházaktól vigalmi adó címén milliár­dokat követel. — Milyen furcsa és egyedülálló állami és városi kultúrpolitika az, amely a magyar kul­túrának éppen azt a tényezőjét, a színházat, amely a magyar kultúrfölényünknek legéke­sebb bizonyítékaként hat az egész világon, nem támogatja, hanem művészi és anyagi, meg­terhelésekkel sikerekben teljes munkájában megbénítja. Az idei szezon bevételekben: jó, kiadások­ban: rossz volt. A közönség szerette a színházakat, ame­lyik produkció jó volt, annak volt is közön­sége. A közönség ízlése finomodott. Nálunk is megfigyelhető az a jelenség, amely Párizsban már nyilvánvaló: a közönség a boulevard­színházak könnyű komédiáitól és giccses drá­máitól elfordult és az avant-garde színházak komolyabb és művészibb darabjaihoz pártolt. És különös jelenség, de nem véletlen az, hogy abba a négy színházba tódul a közönség, amelyben Báty, Didlin, Jouvet és Pitoeff ren­deznek. Ma a rendező m­unkája dominálóvá lett a színházi produkcióban és elkövetkezik rövidesen minálunk is ez az idő, Berlinben már ott tartanak, hogy minden színház első »primadonnája« a rendező. — A Magyar Színház jövő szezonjának munkatervével most foglalkozom. Fokozottabb munka vár a Magyar Színházra, rendezőre, színészre egyaránt. Kevés szó esett arról, hogy a Magyar Színház újdonságában, a Wes-ben, Kósza Irma vette át ideiglenesen Titkos Ilona szerepét. Kósza Irmának ez a merész vállalkozása sikerrel járt. Ezt már meg­írták, mi is megemlítettük, de arról eddig még egy szó sem esett, hogy ez a fiatal színésznő, akinek Pesten eddig nem volt jelentősebb sikere, Titkos Ilona nagy, nehéz és felelősségteljes szerepét reggel­iül estig társulta be. A színház csak reggel értesült arról, hogy Titkos Ilona, aki a Yes-ben igen nép­szerű sikert aratott, betegsége miatt este nem lép­het fel. Közel járt az idő már a délhez, amikor Kasza Irmát be lehetett hivatni a salnházba és meg lehe­tett kezdeni vele együtt a Yes próbáját. És Kasza Irma a nagy szerepet, amelynek kilenc nehéz ének­száma, két tánca és két fináléja van, estig tökélete­sen betanulta, annyira, hogy az esti előadáson egyet­lenegyszer sem hibázott. Ez a szép színészbravúr megérdemli, hogy ezen a helyen kijjön is megem­lítsük. » Érdekes hír jelent meg Berlinben, a Berliner Tageblattban. Eszerint a hír szerint szeptember kö­zepén a berlini Volksbühne Karl Heinz Martin ren­dezésében, Tolsztoj születésének századik fordulója alkalmából felújítja Tolsztoj Leónak Az élő holttest című drámáját. A dráma két főszerepét Agnes Straub és Heinrich George játsszák, u­gyanez a lap jelenti azt, hogy szeptember közepén Max Heinhardt rendezésével a Deutsches Theater is felújítja Az élő holttest-et, a két főszerepben Helene Thimiggel és Alexander Moissival. Nagyon érdekes ez a két hír, mert egyrészt azt bizonyítja, hogy Berlin színházi élete egyre erősebben hajlik az egészen komoly irány felé, másrészt pedig, mert Tolsztojnak ugyanazzal a remekével egyszerre két kiváló német rendező lép a közönség elé. Milyen gazdag a berlini színházi élet, ahol még akkor is, amikor egy Jessner még pihen, vagy egy Piccutornak még nins színháza, két olyan rendező állhat a közönség elé, mint Reinhardt és Karl Heinz Martin. Érdekes és izgalmas lesz bizo­nyára ez a verseny, amelynek eredménye valószínű­leg az lesz, hogy Reinhardt egy monumentális, de Karl Heinz Martin egy sokkal modernebb, lázasabb és színesebb színpadot és játékot fog ebből az érté­kes drámából elővarázsolni. Pesten lámpással kutat­nak egy jó rendező után, Berlinben két legelsőrangú rendező harcol egymással az elsőbbségért. Erre kü­lönben már volt példa a mostani szezonban is, ami­kor ugyanezen a két színpadon ugyancsak egy idő­ben került színre a Peer Gynt. A berlini kritikák szerint mind a két előadás briliáns volt, mind a két előadáson ugyanaz a darab került színre, de a két rendező különböző felfogásában, mintha ugyanaz öt színdarab — két különböző színdarab lett volna. Berlinben nem a színészek harcolnak a rendezőkkel, hanem a nagy rendezők harcolnak egymással a­­ színészek, színházak és a közönség érdekében. F. L . ­ LEGJOBB ZONGORÁK KERESZTELT brittevű zongorstermében. Vilmon­d­e­x&1 út 31. u A Scala tagjai egy pesti tetőteraszon (Saját tudósítónktól.) Szombaton délben érkez­tek Budapestre a milánói Scala művészei, akik hét­főn kezdik meg vendégszereplésüket a Városi Szín­házban. Vízumne­hézségek akadályozták meg, hogy pénteken, a kitűzött időben­ érkezhessenek meg és így azt az ismerkedési teadélutánt is, amelyet pén­tekre terveztek, csak szombaton délután tarthatták meg a Dunapalota szállóban. A társulat két impre­száriója, Ercole Casali és Arturo Zanarini látták vendégül a budapesti színházi és zenei világ, vala­mint a sajtó képviselőit. A hirtelen nyárba fordult időre való tekintettel a Dunapalota-szálló tetőteraszán tartották meg ezt a teadélutánt, amelyen megjelent feleségével együtt gróf Durini di Monza olasz követ is, valamint a bu­dapesti olasz követség számos tagja, köztük Oscarre di Franca kancellár, Antonio JVidmar sajtóattasé és Oxilia ezeredes, a követség katonai attaséja. A székesfővárost Liber Endre tanácsnok képviselte, a Színészegyesület részéről dr. Molnár Dezső igazgató jelent meg, a Városi Színház képviseletében Sebes­tyén Géza igazgató és Márkus Dezső jöttek el. Meg­jelent Pick Ernő, Mascagni bécsi im­preszáriója, Gábor József, az Operaház művésze és D'Arrigo Kornél, a magyarrá lett olasz színész. Eljött egész családjával Santelli Italo mester és érdekes vendége volt az összejövetelnek egy magas kecskeszakállas, érdekes arcú férj: Giovanni Host Venturi, a carnaroi provincia fasiszta föderációjának főtitkára, aki Fiu­méban magyarbarát agitációt fejt ki. Az olasz művészek együttesének nem minden tagja érkezett még meg. Gilda Dalia Rizza, a társulat primadonnája még Kölnben van és a Pressa kiállí­tásán rendezett olasz hangversenyen működik közre. Itt van azonban már Maestro Antonio V­ O­­to, az együttes diringense és rendezője is az előadásoknak, a milánói Scala karnagya, aki két évvel ezelőtt már járt Budapesten. Elragadtatással mutogatja művész­társainak a tetőteraszról a magyar főváros panorá­máját. Carlo Galeffi, a híres baritonista igaz olasz tem­peramentummal beszél önmagáról és művésztársairól. Elmondja, hogy augusztusban a velencei Márkus téren fog fellépni, ahol Mascagni szabad ég alatt vezényli majd a Bajazzók előadását. Elmondta Galert azt is, hogy bejárta egész Dél-Amerikát, sikert ara­tott a newyorki Metropolitanban. 1912 óta kizáróan a Scalában énekelt. Hétfőn már be fog mutatkozni a magyar közönségnek is, egyik legkedvesebb szerepé­ben, mint Rigoletto. A társulat hölgy tagjai közül Margh­erita Salvi a Rigoletto-ban Gilda szerepét fogja énekelni. Két év­vel ezelőtt már ő is vendégszerepelt Budapesten és akkor a Szevillai borbélyban mutatkozott be szép sikerrel. Tulajdonképen spanyol származású és az igazi neve Iglesias. Mint mindenüvé, Budapestre is anyja társaságában jött a fiatal, lányos külsejű énekesnő, akiről beszélgetés során kiderül, hogy — férjes asszony. " — A férjem — mondja — Marini, ismertnev® filmrendező, aki állandóan Hollywoodban tartózko­dik és csak olyankor tudok vele találkozni, amikor áthajózom Amerikába. Mindamellett, higgye el ké­rem, a legharmonikusabb házaséletet éljük. A télen a newyorki Metropolitan-ban énekeltem, ahol Gigli volt a partnerem. Mindössze három éve működöm a színpadon, de bejártam már Dél-Amerikát is és na­gyon örülök, hogy két év előtti bemutatkozásom után most ismét fölléphetek Budapesten. Az egyik tenoristáról is kiderül, hogy tulajdon­képpen nem olasz. Alessandro Vesseloni a neve, de Veszelovszky az igazi neve és a háború alatt­­ még a cári gárdának volt a lisztje. Kivette részét a há­borúból. Amikor Oroszországban megkezdődött s vörös uralom, elmenekült s egyenesen Olaszországba ment éneket tanulni, öt éve működik már a szín­padon, teljesen olasszá lett és a milánói Scalában már komoly sikerei voltak. Budapesten a mantuai herceg szerepében fog hétfőn bemutatkozni. Az olasz művészek érdeklődéssel és bizakodással tekintenek a budapesti vendégszereplés elé, mert itt­járt művé­szkollégáiktól már nagyon sokat hallottak, a magyar főváros zenekedvelő közönségéről. ­ Legkellemeseb­b vasárnapi Kirándulás: a Csillaghegyi Strand-és Hullámfürdőből

Next