Pesti Napló, 1928. június (79. évfolyam, 123–146. szám)

1928-06-24 / 142. szám

18 Vasárnap­ PE­STI NAPLÓ 1928 június 21 Beszélgetés Jascha Heifetz-cel, aki ősszel örömmel jön Pestre, mert visszahozza a magyar közönség és­­ a dobostorta Párizs, június. (A Festi Napló párizsi szerkesztőségétől.) A párizsi­ szezon minden évben megismétlődő legnagyobb zenei eseményei éneiben Saljapin, zon­gorában Anton Rubinstein, hegedűben pedig a cso­dagyerekből a világ egyik legnagyobb­­ művészévé öregedett Jascha Heifetz koncertjei. Jascha Hei­fetz minden évben eljön Párizsba, két koncertet tart az Operában, me­lyekhez sosem lehet je­gyet kapni. A közönség bomlik érte, különösen a nők imádják, a kritika pedig minden évben megírja róla, hogy neki sikerült a lehetetlen, még a tavalyi formájá­nál is különbre fejlődött. Jascha Heifetz pedig egyik koncertjétől a má­sikig inkognitóban csa­varog a városban, emóciókat keres. — Ősszel, — feleli habozás nélkül. — Két évvel ez­előtt voltam ott először és most, már természetes, ha minden alkalommal vissza akarok menni, így van a magyarokkal mindenki. Különösen a művé­szek. Aki egyszer maguknál járt, boldog ha újra visszamehet. — Mit szeretett legjobban Pesten? — A magyarokat és... — Nos? Ji dobostorta — Ezt nem illik újságíró előtt mondani, — ma­gyarázza nevetve Jascha Heifetz — mert ez csak olyan bolondság, amit nem kell megírni. Pedig hát igazán ezt a valamit sohasem tudom elfelejteni. Egyszer, amikor Pesten voltam, egy vacsora, ami éjfélkor kolbászos bablevessel kezdődött és reggel ötkor hatalmas jókedvvel végződött, ettem először ebből a tortából. Mert ez a valami egy nagyszerű torta. Töméntelen réteg van benne, az egyik csokolá­dés, a másik krémes. Nagyszerű. Ha lenne itt egy magyar cukrászda, rögtön vennék három egész tor­tát. És egy hétig, mindennap ennék belőle. Megígérem, hogy elvezetem egy magyar cukrász­dába Párizsban. Elkéri a címét, mert jobban szeret egyedül kalandozni. Távozás előtt még megérdeklő­döm, mi igaz abból a szentimentális történetből, azzal a híres pesti operettprimadonnával? — Óh, — válaszolta Miszter Heifetz diplomatiku­san — ezek a hírek is csak azt bizonyítják, hogy a zene egyre népszerűbbé válik. Az impresszáriója pedig idegesen szólt közbe: — Ez már nagyon régi história. * Másnap­ est® a magyar cukrászdában mesélték, hogy egy nagyon csinos, fekete szemű fiatalember, aki egy szót sem tudott se magyarul, se franciául és a­ki egy óriási amerikai luxusautón érkezett, három egész dobostortát kért. a. 1. „Egy éjszakai rablótámadás az ideálom . . '' — Egy éjszakai rablótámadás, ez az ideálom, — mondja ragyogó szemeikkel, amikor beszélgetni kezdünk. — Szeretem a kalandokat és mindig arról ábrándozom, hogy egy, eddig még sohasem átélt nagy kalandban lesz egyszer részem. Ebben bízom, amikor Párizs éjszakai lokáljaiban figyelem a szom­szédjaimat, vagy ha Kalkutta vagy Szingapúr ezer­fajta népessége között barangolok, az európaiakra az útleírások szerint oly veszélyes lebujokban. Egy művésznek — folytatta elgondolkodva — nem szabad elzárkóznia a világtól, nem szabad csupán művészek­kel barátkoznia és csak a művészetével foglalkozni. Ma igazi művész csak abból lehet, aki ismeri az életet és állandóan kontaktusban van vele. Én szere­tem az életet, új országokat, más városokat, idegen szokásokat, új embereket megismerni."Gazdagokat és szegényeket, előkelőeket és egyszerűeket, világhírű nagyságokat és jelentéktelen kisembereket. Mind ér­de­kes és mind más. Én az inspirációimat a leghét­köznapibb eseményekből szerzem. Apró impulzusok-­­ól, amelyek aztán összerakódnak és nagy élmé­nyekké fejlődnek bennem. — Van egy naplóm, amelyet egyelőre még nem adok ki, de ami egyszer azt hiszem mégis a közön­ség kezébe fog kerülni. Sok érdekes dolog lesz benne, hisz annyi minden történt bennem, olyan kora gye­rekkorom óta járom a világot, annyi helyen for­dultam már meg és annyi kalandon mentem már keresztül, hogy már ma 26 éves koromban is, egy vastag könyvre valót tudnék belőle összeírni. Sport és mozi — Szeretem a sportokat. Szenvedélyes teniszező vagyok, bár nem sokra vittem ebben a sportban. Rajongója vagyok az autósportnak és a repülőgép­nek. Egyedül is szoktam repülőgépet vezetni. Nagy­szerű érzés ez, repülni, sok ezer méter magasság­ban, lenézni a láthatatlan pontokra a földön és arra gondolni, mi lenne, ha most hirtelen leállna a motor és lezuhannék. Jaj, de rémesen nagyszerű ilyenekre gondolni. Szeretem a mozit. Magamnak is van filmgyáram. Kik a kedvenceim? Ezt nem tudnám megmondani, hisz mostanában annyi friss tehetség tűnik föl nap­ról-napra odaát Amerikában, hogy lehetetlen közü­lök kedvenceket válogatni. Minden filmet szeretek, amiben komoly érték van. A film annyira szenve­délyem lett, hogy mindenüvé egy kis mozifelvevő­masinát cipelek magammal, amellyel megörökítek minden érdekes eseményt, amit látok. A nizzai vi­rágkorzót, a híres embereket, akikkel találkozom, a MXaviadalokat, autószerencsétlenségeket, díszelő­adásokat, elefántfelvonulásokat Indiában, kínai nép­ünnepély, szóval mindent, ami érdekes és amit egy­szer évekkel később majd újra át akarok élni, ami­kor emlékeim között böngészek. De addig is, min­den úti felvételemet bemutatom Amerikában a nagy­közönség előtt. — Mikor jön Pestre ? 1 (*) Az olasz operastaggione Bajazzók­ elő­adása. A Városi Színház olasz vendégei szom­baton a »Bajazzók«-at hozták színre. Az elő­adás a kitűnő staggione gyengébb produkciói közé tartozott. Votto karmester ugyan ezúttal is pompásan irányította a zenei részt, a szín­padról azonban*hiányzott az ig­azi elevenség és lendület. Maria Laurenti, aki múltkor Mimi­alakításával igen nagy sikert aratott, most bi­zonytalanul mozgott és isvadozóan énekelt Nedda szerepében. Caniót Tullio Verona ját­szotta, ennek a, tehetségre" te­noristának kultú­rája könnyebben birkózik meg a deklamáció­val, mint az artózóval; »olasz« tenoristánál ritka fogyatkozás: csak bizonyos erőlködéssel tudja, megragadni a melódiák vonalát. Átható erővel kivágott magas hangjai után azonban nem maradt el a­ tapsvihar. Silvio szerepét Pa­riso Votto kis hanganyaggal, de finom kultú­rával és őszinte költői bensőséggel énekelte: a mai előadáson a rokonszenves baritonista kép­viselte az iszazi zeneiséget. _ A színpad közép­pontjában természetesen ezúttal is Comenda­tore C. Galeffi állott, aki nemes felfogásban szólaltatta meg a Prológot és ragyogó énekes­temperamentummal öntötte ki hatalmas bari­tonja nem mindennapi kincseit Tonio szólamá­ban. Gareffi a Bajazzo-előadás után önálló hangv­ersenyt adott. Elénekelte az Álarcos­bálból René, és a Trubadúrból Luna gróf nasz áriáját, majd a Ficam-belépő után, mint rá­adást, Rigolettó monológ­ját. Galeffi ezúttal sem takarékoskodott a fortisszimókkal s így a Városi Színházat megtöltő közönségnél frene­tikus tapsokat aratott. (Tóth) (*) Váljunk el. A Budai Színkörben szombaton délután a Váljunk el került színre. A vígjáték női főszerepében Góth Sándor nagyon tehetséges tanít­ványa, Jakab Mária mutatkozott be. A kitűnő meg­jelenésű, jó beszédtechnikájú fiatal színésznő első fellépése sikerrel járt. A közönség hangos tapsok­kal fogadta Jakab Máriát, aki értékes ígérete a ma­gyar színpadoknak. A férj szerepében Odry Árpád kitűnő volt. (*) Kalózok. Ez a címe Edouard Bourdet, a La Prisonniére szerzője új darabjának. Párizsban ke­rül színre. (*) Oscar Strauss új operettje. Oscar Strauss Párizsban dolgozik új operettjén. A címe: Holly­woodi mennyegző. Szövegét Jacobson és Hartwig­ Warden írták. (*) Figaro filmen. A franciák megfilmesítik Bau­merchais Figaró-ját. Gaston Ravel rendezi a filmet. A főszereplők a Comédie Francaise tagjai. Scheveningenben lelkesen ünnepelték Dohnányit és a magyar filharmonikusokat Scheveningen, június. • •. Párizs és London után Scheveningen, ez a­ gyönyörű mondáin fürdőhely került sorra. A fürdő­telepen már napok óta egyébről sem beszélnek, mint Dohnányiékról, akiket a Kurhausbeli koncertek két állandó karmestere, Schneevoigt és Neumark is nagy érdeklődéssel vártak. Hogy minden jegy elkelt-e? Ez talán nem is a kellő kifejezés. Előkelő estélyi ruhákba öltözött hölgyek, frakkos urak töltötték meg a termet, előkelő holland patríciusok és a Scheveningen üdülő külföldiek közül azok, akik jegyhez jutottak. De itt voltak a hágai kis magyar kolónia tagjai is és sokan érkeztek Amszterdamból azok közül, akik tanúi voltak Dohnányi forró sike­rének tavaly, amikor az amszterdami koncertház­ban Mengelberg zenekarát vezényelte. Szétosztják a műsorokat. A műsort fényképek­kel illusztrálták. A zenekar 101 tagból álló cso­portja, középen Dohnányival. Egy másik oldalon az orkeszter leírása, Dohnányi életrajza fényképpel. Pont negyedkilenc. A muzsikusok csendben, feltűnés nélkül elhelyezkednek. A nézőtér is elhal­kul. Most jön Dohnányi. Hatalmas ováció fogadja, a közönség percekig tombol. Dohnányi a befejező taktusra emeli dirigensi pálcáját. Tapsvihar, a közönség szinte magánkívül tombol. Ünneplik a magyar filharmonikusokat és Dohnányit, aki most a Leonora-nyitányt, Mozart Piano-koncertjét, Dohnányi Auvaria Hungaricáját dirigálta. A szünet után Brahms első szimfóniájá­nak C-mollját adták elő, amelyet szintén hosszas tapsvihar fogadott.­­ A forró, de mindenképpen megérdemelt siker után beszéltünk Dohnányival, megkérdeztük ,hogyan van megelégedve az eddigi turnéval. — Párizsban és Londonban nagy sikerünk vo­lt, Párizsban két koncertet adtunk, Londonban ped­ig az első koncert közönsége hangverseny után meg­ostromolta a pénztárt jegyekért a következő kon­certre. Zajos ünneplésben, lelkes fogadtatásban ré­szesítettek bennünket mindenütt. Holnap Kölnbe megyünk és este már ott játszunk. Az útiprogram­ a következő: 23-án Heidelbergben, 25 én Zürichben, 27-én Münchenben játszunk s aztán indulunk haza. A hágai városi zenekar, a Sobeveningi fürdővá­ros társaság piros—fehér—zöldszalagos koszorút nyújtott át Dohnányinak, aki befejezésül a Rákóczi­indulót vezényelte. A magyar filharmonikusok és Dohnányi Ernő Párizs és London után újabb barátokat szereztek a magyar muzsikának és a magyar művészetnek. Hetiműsor VÁROSI SZÍNHÁZ: Vasárnap este­­/18 órakor a Tosca (A milánói Scala együttesével). Hétfő, szerda: A Gyurkovics-fiúk. Kedd: Aida (A milánói Scala együttesével). Csütörtök: Traviata (A milánói Scala együttesével). Péntek: Parasztbecsület és Bajazzók (A milánói Scala együttesével). Szombat: A milánói Scala-együttes búcsúestje. VÍGSZÍNHÁZ: Vasárnap este és egész héten minden este: A házibarát. MAGYAR SZÍNHÁZ: Vasárnap este: Yes. Hétfő: Nincs előadás. Kedd, szerda: Le Secret. (A párizsi Gymnase-színház vendégjátéka). Csütörtök, pénttak. .szombat: Yes. KIRÁLY­ SZÍNHÁZ: Vasárnap este és egész hé­­ten minden este: Szeretlek. FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ: Vasárnap este és egész héten minden este: Abris razzolja. BUDAI SZÍNKÖR: Vasárnap délután 3 órakor: Cigánykirály, este és egész héten minden este: A régi nyár. Péntek délután: Rigoletto. A vasárnap dél­­után: A. Gyurkovics-fiúk. Színházak, hangversenyek és kabarék hírei 25-YES! Titkos Ilona YES-25! Mla este, jövő héten csü­törtök, péntek, szombat Vasárnap, június 24-én tartja a Magyar Színház Yvain nagysikerű vidám operettjének, a YES-nek 25-ik előadását. Úgy ezen jubiláris előadáson, mint a jövő hétre kitűzött összes előadásokon a betegsé­géből felépült Titkos Ilona játssza a YES főszerepét. A YES ma este, a jövő héten a francia vendégjáté­kok után csütörtökön, pénteken és szombaton is színre kerül, mindenkor a premier ragyogó szerep­osztásában: Titkos Ilona, Szokolay Olg, Gombaszögi Ella, Berky Lili, Törzs Jenő, Huszár Pufi, Kertész Dezső, Sarkadi Aladár, Dénes György és Z. Molnár Lászlóval a főszerepekben. (—) Fodor Ernő oki. zenetanár áll. eng. m. zene­iskolájában, (Jókai tér 4.) a beiratások június 30-ig eszközölhetők, naponként 11—12-ig és 4—5-ig. (—) Rozsrovi közismert gyermekfelvételei 10­­.

Next