Pesti Napló, 1928. augusztus (79. évfolyam, 173–197. szám)
1928-08-05 / 177. szám
ff SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Hang nélkül énekelni... ez az igazi művészet !" Beszélgetés Jack Smithszel, a „suttogó baritonnal.", aki pincér volt s ma világhírű — hangtalan ember Berlin, augusztus 4-(A Pesti Napló berlini szerkesztőségétől.) Saljapin nemrégiben Berlinben járt, énekelt. Sikere volt, gyönyörű, komoly kritikákat írtak róla. Kése, Battistini, Berlin egyik kedvence halálosan beteg, sajnálják, rövid, szomorú híreket adnak róla. Kész, A német Bohnen Amerikába utazott, visszajött, filmezett, énekelt, megint elutazott, egy hírecske, két hírecske, néhány szó a társaságban, — kész. Többet nem is követelhetnek. Se Saljapin, se Battistini, se Bohnen, utóvégre nem nehéz olyan embernek énekelni, akinek hangja van. Egészen más az eset Jack Smithmnél, aki miután százezer példányban elterjedt lemezeivel már oly népszerűségre tett szert a német fővárosban, hogy legfeljebb báró Unhnefeld vagy azEiserner Gustave vetekedhetnek vele (újabban az utóbbi már nem, mivel stílszerűtlennek tartják, hogy egy német konflis helyett egy francia autón teszi meg az utat Párizstól Berlinig), most saját személyében megérkezett Berlinben és ami több, saját személyében fel is lép két berlini színpadon, úgyhogy akiknek jó fülük van, hallhatják hangtalan énekét. Amarilla bevonulása óta nem fogadott olyan érdeklődés idegen vendéget, mint a suttogó baritont. Ünnepséges ceremóniák között foglalja el helyét a színpadon, az izgalom suttogása elhal és az énekesek énekese suttogni kezd. iJack Smith, der flüsternde Bariton«. Ez ma a téma, ez ma a szenzáció, ez ma a divat. Miért? Talán mert a »flüstern« szónak erotikus zamata is hozzájárul a páratlan népszerűséghez, de a hölgyek és a hölgyek által szuggerált urak kritikátlan csodálatát elsősorban megjelenésének köszönheti. No és előadási modorának, melynek megbabonázó hatása alól értheőképpen nem tudnak szabadulni a már amúgy is lángra lobbant női szívek. Amerikai filmek a legédesebb filmsztárjai irigyelhetnék meg a Flasterbariton férfias szépségét. A legjobb szabású frakk nyújt ennek a hangsúlyozott szépfiúságnak méltó keretet, a nyakkendőcsokra külön tanulmányt érdemel, a mosoly, a gesztusok, pedig már szinte idegesítően tökéletesek. Mint már a fentiekből is nyilván kiderül és alatt már Pestem is és oly jól tudnak, mint Berlinben, Jack Smith azzal tette világhírűvé nevét, hogy külön művészetté emelte a hang nélkül való éneklést. Nem a ő az első énekes, aki hang nélkül énekel," sőt. Sőt. De ő az első, aki nemcsak bevallja ezt, hanem egyenesen büszke is rá és hangtalanságát nagyszerűen kamatoztatni tudja. Jack Smithnek van azonban egy nagy titka. És ezért nem kell félnie a többi hangtalanok konkurrenciájától. Jack Smithnek titokban, hogy úgy mondjuk a lelke mélyén — uram, bocsáss! — hangja van. Hangja, szép, komoly, férfias baritonja. Ezt rejti el a szívrepesztő suttogás alatt, ezzel fűti át a leglágyabb falsejtet, ezért tudja jól betronírozott rekedtségével mámoros sikerré varázsolni ii, ami másnál kifütyült indiszpozíciónak számítana.. Angol és amerikai songokat énekel, suttog, mosolyog, fütyül, dúdol, egy komoly, erős hangakkord nem tipi szét az intimitásnak azt a lázas atfficistémáját, amelyből úgy a páholyok, mint az erkély hölgyei boldogan érezhetik s nekik szóló, a csak nekik szóló, lármát nem tűrő tavaszéjszakán elrebegett szerelmi vallomást. Hogyan jutott el Jack Smith, a Siüsterbariton világbírnevé.Vezi Hogyan teremtette meg a suttogás utánozhatatlan művészetét? Elmondja ő maga. A nappal világosságában ép olyan elegáns, mint az éjszaka fényében. A szürke zsakett ép oly remekbe öntött, mint a színpadi frakk, csak így kissé öregebbnek, kissé komolyabbnak, kissé kevésbé szerelmesnek látszik..utóvégre nem lehet elherdálni a százezreketjelentő mosolyt, mert bizony két színháznak kellett összeállni ahoz, hogy megfizethessék a suttogás és mosely ellenértékét, a fantasztikus honoráriumot. Így négyszemköztTack Smith komoly, kedves, érett úriember, aki szerényen és hangosan mesél a Múltjáról, nem süllyeszti le a hangját, kímélnie kell a hangját, takarékoskodni kell a suttogással, ez a tőkéje. — fintér, soltam. Igen, pincér. Valahogy, csak el kell kezdeni. De bolondja voltam a zenének és félig ingyen, a magam kedvtelésére énekelgettem kisebb igényű rádióelőadásokon. A legkisebb sikerem sem volt. Ott tartanék még ma is, ha nem üt be a nagy szerencse egy szörnyű meghűlés formájában. És a meghűlés abban a pillanatban jelentkezett, amikor már ott álltam a mikrofon előtt. Helyettesítésről, beugrásról szó sem lehetett. Énekelni próbáltam. De vérvörösen az izgalomtól és a szégyentől éreztem, hogy harsogó hangok helyett valami furcsa, rekedt suttogás vonaglik a gégémben. Nem hallottam a saját hangomat. Nem kevésbé estek kétségbe a rádiótársaság vezetői sem. A vállalat bukásáról és az én gyors és energikus kidobatásomról folyt néhány óráig az eszmecsere. De ez csak az első postáig tartott. Néhány száz levél érkezett és mind, mind az elragadtatás rajongó kifejezéseivel nyilatkozott az én énekemről. »Gyönyörű volt, nagyszerű volt ez a művészi suttogás«, áradoztak a levelek, mikor lép fel újra ez az istenáldotta suttogó művész, mikor ad egy önálló, hosszú előadást. Képzelheti, nem dobtak ki. A rádió népszerűsített, a gramofon elbódított a rádiótól és most néhány hónapja a színpadon vendégszerepelek. Önkéntelenül felvetjük a kérdést: — No és a meghűlés..." Az stabilizálódott? — Nem. Ez kissé kellemetlen volna. Egy állandó náthát még a legfejedelmibb honorárium fejében se tenyésztenék. Sok próbálkozás, állandó gyakorlat hozzásegített ahoz, hogy ma már tökéletesen pótolni tudom a művészi karrieremet megalapozó meghűlést. Megfogja az orrát . Itt, látja itt keletkeznek ezek a suttogó, rekedt és mégse rekedt hangok. Talán nem tudományos a kifejezésem, de úgy érzem, nem a gégémmel, hanem az orrgyökeremmel éneklek. Próbálja meg, nem könnyű. Nem próbálom meg. Inkább elhiszem. Jack Smith sem mutatja meg, hogy hogyan kell, hanem egy harsányat kiált: — A viszontlátásra...! Boldogan mosolyog. Látszik rajta, hogy privát passzióból szeret kiabálni. Talán titokban, négy fal között még énekel is. Nero itt, orrgyökérrel, hanem a gégével. Ezt is lehet... (*) Megnyílt, a Terézkörúti Színpad. Az újabb »hőhullám«, amelynek közeledését jelzik Olaszország felől, nem zavarja a Terézkörúti Színpad igazgatóságát. Összeválogatta az elmúlt szezon műsorainak legsikerültebb tréfáit és bohózatait és ezekkel szombaton este megnyitotta a színházat. A Terézkörúti Színpad vezetőségének nyilván az a véleménye, hogy az emberek melegben is szeretnek kacagni és számításait a legteljesebb mértékben igazolta is a szezonnyitó előadás. Lőrinc Miklós Pesti erkölcsök és Faragó Sándor Népies motívumok című tréfája után, Nagy Endre és Tanyi Viktor vidám kis operettje, az Abimélek került színre, majd Nagy Endre tréfája következett a rádióval. Palotai Erzsi sanzonokat énekelt és a közönség állandó derültsége mellett játszották el Nóti Károly A cég órája című bohózatát, amelyben Salamon Béla, Rajna Alice, Lengyel Gizi, Berky József, Komlós Vilmos és Rónay Giza játszottak nagy kedvvel és sok ötletességgel. Keglevich Marietta, Herczen Jenő, Kasza Irma és Gárdonyi Lajos a Játék a villában című Nagy Endre—Lányi operettben kacagtatták a nyári közönséget, amely Nóti Károlynak A motor című bohózat után joggal mondhatta el, hogy jól mulatott a kánikulai estén. A szezonnyitó műsor számai között Nagy Endre mondja el ötletes megfigyeléseit a nyárról és a pesti ember nyaralásáról. (*) Kertész Mihály betegsége miatt idegen rendező fejezi be aNoé bárkájáét. Kertész Mihály (Michael Curtiz), a kitűnő magyar filmrendező megbetegedett Hollywoodban. A Warner Brothers-gyár nagy szuper filmjét, a Noé bárkáját, amelynek Kertész volt a rendezője, most Roy Del Ruth-nak kell befejeznie, mert a magyar rendező a los angelesi kórházban fekszik. (*) A Good News — háromszázadszor. A Fővárosi Operettszínház lekötötte a Good News című amerikai operettet. A darabot — a Variety jelentése szerint — háromszázadszor játszották ezen a héten a newyorki Chanin's Theatre-ban. Heti átlagos bevétele 20 000 dollár. (*) Pán József augusztus közepén utazik Bécsba és Berlinbe. Pán József festőművész, az ismert szcenikus, aki a jövő szezonre Reinhardt színházainak lett a díszlettervezője, augusztus közepén utazik el Budapestről. Először Bécsbe megy, ahol a jövő év programjából kiosztják a ráeső részt Beszéltünk Pán Józseffel, aki ezeket mondotta: — Ivan Smith, a Josefstädter Theater rendezője, aki legutóbb a Baccara-t is rendezte, tanácskozásra hívott meg most Bécsbe. Még nem döntöttek az első újdonságról, amelynek díszleteit én tervezem. Szeptember elején rövid időre ismét haza kell jönnöm. Lázár Ödönnel van szerződésem, amelynek értelmében három operett díszleteit kel megcsinálnom. Bécsből még Berlinbe is utazom. (*) Tíz év után először mutattak be magyar operát Zágrábban. A zágrábi Nemzeti Színház az ősszel bemutatja Zádor Jenő Holtak szigete című operáját, amelyet nálunk a múlt szezonban hoztak színre. 1918 óta ez az első eset, hogy magyar zeneszerző művét játsszák a horvát fővárosban. A Holtak szigetét novemberben a karlsruhei állami opera is előadja. (*) Wallace darabjának sikere Bécsben, Bécsből jelentik. Úgy látszik, a Raimud Theater a kánikulai hőség ellen egy bűnügyi drámával próbál védekezni és így akarja becsalogatni a közönséget. Most mutatták be Edgar Wallace-nak »Der Hexer« című darabját Úgy a darab feszült és izgalmas cselekménye, mint a misztikus díszletek és a színészek játéka nagy tetszést keltett. Különösen Kari Skraub a darab címszerepeiben aratott sikert. (?) Békeffy az Andrássy úti Színházban vendégszerepel. Békeffy László, aki már több mint egy éve külföldön, Bécsben, Drezdában és Berlinben szerepelt, rövid vendégfellépésre az Andrássy úti Színházhoz szerződött. A szeptember 1-i bemutató mesfnyitóműsorában konferálni fog és saját darabjaiban fog fellépni. (*) Heltai Jenő és francia avant-garde fural'4 Beltai Jenő kezdeményezésére érdekes filmelőadásokat fognak tartani az ősszel, meghívott, művészekből és írókból álló közönség előtt. A párizsi avant-garde stúdió néhány kísérleti filmjét mutatják be, köztük elsőnek Jean Epstein La chute de la Maison Usher című filmjét, amely Edgar Allan Poe meséjéből készült. (*) A Fővárosi Operettszínház nagy amerikai revüje. Érdekes revüoperett előadási jogát szerezie meg nemrég Faludi Sándor, a Fővárosi Operettszínház igazgatója. Good News a címe. A newyorki Chanin's Theatre mutatta be, közel egy évvel előtt. Azóta is műsoron van. Heti 30—35.000 dollárt jövedelmez. (*) Magyar írónő — Hollywoodban. Az amerikai lapok filmrovata, most ismét magyar szerződtetésről számol be. Az Universal Pictures-gyár szcendriumírónak szerződtette Fülöp Ilona magyar írövet. lefülöp Ilona négy évvel ezelőtt ment Hollywoodba. (*) Kikelet urcs 3. Harmath Imre és Kemény Egon Kikelet ucca 3. címmel háromfelvonásos operettet írtak. A darabot a Fővárosi Operettestnhé« fogadta el előadásra Jack Smith, a ísuilogó baritont iVasXrnap PESTI NAPLÓ 1928 augusztus 5 24 (*) Fritz, Lang: »Az ember tragédiája« rendezője. Hatalmas méretű film előkészületeit kezdi meg nemsokára Fritz Lang vezetésével a Fellner—Somlai-gykT. A világhírű rendezőt sikerült megnyerniük arra, hogy a Metropolis és a Spionen című álmjei után, Madách Imre drámai költeményét, Az ember tragédiáját vigye filmre. Másfélmillió márkát költenek erre a filmesítésre, amelynek összes külső felvételeit Magyarországon fogják elkészíteni. Fritz Lang, hír szerint, két hét múlva érkezik Budapestre, hogy ebben az ügyben a hatóságokkal tárgyaljon.