Pesti Napló, 1928. november (79. évfolyam, 249–272. szám)

1928-11-04 / 250. szám

10 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 novemb­er ? Politikai kaleidoszkóp Írta: FRIEDRICH ISTVÁN Revízió. Nem békerevízió, nem határ­revízió. Nem. Házi revízió belső haszná­latra. Házszabályrevízió a képviselőház­ban. Ez most a legsürgősebb. Miért? Ma­guk sem tudják. Restellik, hogy nem tud­ják megindokolni. Titokzatosan sugdossák, hogy az egy erős vezérlőakarat nagy terve­ket rejteget tarsolyában, azért kell az ellen­zéket újból megrendszabályozni. Csak az ellenzékr­ől lehet szó, mert az egyeséges párt teljes drill alatt áll. Meg sem mozdul. Ezekben a sejtetésekben nem hisz már senki sem. Csak egyszer lehetett a köz­véleményt ilyenekkel narkotizálni, az utol­só választásokon. Azóta mindenki, aki nem élvezte valamelyik szubvencionált akció áldásait, tudja, hogy a misztikus tétlenség mögött nem rejtőzködnek nagy koncepciók. A képviselőházból szépeket mondó tes­tület lesz. A cenzúra kínai falát építik a törvény­hozás és a nyilvánosság közé. A naplót és sajtót felügyelet alá helyezik. A képviselői immunitást korlátozzák. A parlament konszolidációja nagy lé­pésekkel halad előre. A parlament is ráhe­lyezkedik a nagy konszolidációs hős bölcs jelmondatának alapjára. »Nyugodtan ülhe­tünk a kandalló mellett, nem kell semmit sem tennünk, az eredmények érett gyü­mölcsként fognak ölünkbe hullani.« Az egységes párt képviselőházának már nem kell erőlködnie, a gyümölcsök az elnöki tanács ölébe fognak hullani. Ellenzék. Az ellenzék az új magyar konszolidációs arisztokrácia szemében fe­lesleges és elhallgatandó kinövése az újjá­épített Minta-Magyarországnak. A magyar értelmiség, amely egyedül a bürokráciában látja egzisztenciális lehetőségeit, szintén hajlik erre az álláspontra. "Nem úri tevé­kenység Csoda-Magyarországon az ellenzé­­kieskedés. Annak az intelligenciának, amely az összeomláskor oly hihetetlenül gerinctelen, puha és félénk volt, amely­ sem a háborúból, sem a forradalmakból semmit sem tanult, a mechanizált parlamentben, a közigazgatás diszkrecionális jogán alapuló választásokban és egy haptákba állított közéletben látja filiszteri tengődésének biz­tosítékát. Szemében ez a nemzeti élet. Emellé m­ég meg van engedve, hogy az integritás­ról, ráncbavont homlokkal és sóhajtások­kal, megemlékezzék a konstruktív szellemű­­adóalany. Legutóbb Kozma Jenő, amikor az egy­séges pártklub elnökké választotta, beszé­dében megállapította, hogy csak az a vá­rosházi párt tud valamit elérni, amely a kormánnyal jóban van. Csak az tud vala­mit »kiverekedni«. A fasiszta ideológia," fasiszta eredmények nélkül. A fasizmusból csak azt tanulták meg, hogy az ellenzék fe­lesleges. Még Mussolinire sincs szükségük. Csak ellenzék ne legyen. Minden rendben lesz. Az eredmény érett gyümölcsként fog ölükbe hullani. Nem szeretik az ellenzéket. Ezerfejű sárkánynak tekintik. Akárhány fejét vág­ják le ennek a nyugodt emésztésüket meg­zavaró destruktív szörnyetegnek, rögtön új fejek nőnek ki a törzsből. Sőt a párton belül is nőnek már ennek a sárkánynak fejei. A kívül lebunkózott ellenzék szava bent a falanszterben önérzetesen, nagy át-­­ütő erővel, az egész dolgozó társadalom trapsviharától kísérve, feltámad. Kívánatos volna, hogy a rózsaszínű szemüveggel járók hallják meg a Klein Antalok és Erdélyi Aladárok szavát addig, amíg az ilyen gu­vernementális formában jelentkezik, így kijuthat még a kátyúból gépiesített politi­kai életünk, de az ellenzéknek B-listára helyezésével­ a ma már letagadhatatlan válságot megoldani nem lehet. Mandátummeghosszabbítás. Szerintem nem más, mint, a választópolgárok politikai jogának konfiskálása. Vidéken tizenöt éve nem választanak megyei bizottsági tago­kat, mert sem a helyzet, sem a választók még nem érettek meg erre. Budapesten leg­utóbb is választottak városatyákat, de a tisztelt kormánynak csak néhány maradék­mandátum jutott. Azóta azonban ez a párt példátlan mértékben megnövekedett. Hú­szan valának, most nyolcvan körül vannak. Ez annak a gravitációnak köszönhető, mely a kormány napsugaras vidékeire vonzza a guvernementális kebleket. Érde­kes, hogy ennek a gravitációnak megvan a reakciós ereje is. Amilyen mértékben vonzza a kormány gravitáció a pártját cser­benhagyó városatyát, olyan mértékben nő­ a taszítóerő a választók és az idegen fé­szekbe beült bizottsági tag között Ez az el­lengravitáció. Voltak ugyan e héten a világsajtóban hírek egy találmányról, amely sz­erint a gravitáció eliminálható. Egy csodakenőcs­ből áll a találmány. Aki ezzel a kenőccsel bekeni magát, független lesz a föld vonzó erejétől. Szállhat a magasságokba. Fittyet hányhat az anyaföldnek. Ez az a kenőcs, amely még hiányzott azoknak, akik kü­lönben minden hájjal meg vannak kenve. A konszolidációs elnöki tanács, az új találmányról szóló híreik vétele után, rög­tön rendelt próbául­­ és mintául hatvan hordóval. Táviratilag. A szöveg ez volt: »Kérünk 60­ hordó gravitáció elleni kenő­csöt nagykorúak részére«. A hordók nem jöttek meg. A talál­mányról szóló hír kacsának bizonyult. Mit lehetett mást tenni? Elővették a mandá­tummeghosszabbító törvényjavaslatot. In­dokolás, mert nem akarják a nagyérdemű közönséget kitenni izgalmaknak. V­an még humor a világon! Tibor örülni fog. Ezt Bethlen István mondotta a választások idején, amikor a Vigadó termében egy jó vacsora keretében a főváros liberális választóit főzte. Olyan engedményeket, vagy tudja, a jó isten mit, helyezett kilátásba a zsidó vallásúak ré­szére, amiknek Tibor örülni fog. Bethlen azóta távolból kormányzó egy erős vezérlőakarat lett és utolérhetetlen magasságokba emelte a konszolidáció gló­riáját, de Tibor nem örült, sőt kilépett a pártból és csúfosan megbuktatta Nagyka­nizsán a pártot, kormányt, félhivatalos je­löltet és a­ főispánt összes szövetségeseivel. Bethlen István örült, hogy Kállay Tibor győzött, mert régi munkatársa volt és ezért lekötelezettje. Szóval István örült a végén és nem Tibor. Igen ám, de most Tibor ír egy vezér­cikket, amelyben megállapítja, hogy Buda­pesten az egy erős vezérlőakarat nevével már nemcsak képviselői mandátumot, ha­nem bizottsági tagságot sem lehet elnyerni. Kemény diagnózis. De ki örül most ennek? István nem, az biztos. Tibor sem, mert volt munkatársával szemben tartozik ennyi regarddal. De hogy mégis valaki örüljön, hát örülök én. Mint ellenzékinek úgy sin­csen sok más jogom. Azt hiszem, az új házszabályrevízió életbeléptéig még szabad örülnöm. Hát örülök. Pletykák. Mindenki tud egyet me­sélni. Mindenki mást. Se vége, se hossza. A közönség nagy része elhiszi ezeket a ka­csákat. Felül a hazugságoknak és tovább adja őket. A közigazgatásilag irányított belpolitikai élet mögött egy pletykákra tá­maszkodó második, titkos közvélemény­alakul ki. Sajnos, ez így van. Az esküdtszék hiánya, a sajtó túl­nyomó részének az egységes nevezőre való helyezése, az ellenzéki szervezkedés lehe­tetlenné tétele, nagyon káros eredménye­ket produkálnak a társadalomnak a kor­mánytól távol eső részeiben. Ott megnyíl­nak a nyelvek egy ellenzéki képviselő lát­tára. Hogy tűrheti, mint ellenzéki, ezt meg azt! Miért nem teszi szóvá emezt! Miért nem leplezi le amazt az immunitás vé­delme alatt? Így megy ez szüntelenül, az ember egészen beleszédül. A trónjelöltek­kel kapcsolatos »biztos hírek« pedig egye­nesen bárgyúságukkal tűnnek ki. És ezeket is elhiszik, pedig tudhatnák, hogy a ma­gyar kormány kötelezettséget vállalt ebben a kérdésben a nagyhatalmakkal szemben és azok hozzájárulása nélkül nem történhetik semmi sem. Sürgősen vissza kell állítani az esküdt­bíróságot, hogy a hírek, leleplezések és vá­dak a sajtó felelős hasábjain jussanak, a világ elé. Titkos választójog kell, hogy a dolgozó társadalom maga is beleszólhasson az ország kormányzásába és ne legyen az az érzése, hogy a Párt és a Bürokrácia uralkodik felette abszolutisztikusan. Csak ezen az úton lehet a sötétben bujkáló rém­hírterjesztőket elhallgattatni. Pedig el kell hallgattatni! A rossz hír szárnyon jár,­a ,jó ellenben kullog. A nyelvnek csontja sincs, mégis sok embernek betöri a fejét. Külpolitika. Szcitovszky belügyminisz­ter úr nemrégen egyik beszédében úgy ol­dalról odavágta a globetrottereknek, hogy ne higgjék, hogy értenek a külpolitikához, mert egyszer-kétszer Angliában jártak. Szóval, bosszantja a miniszter urat, hogy saját költséges önkéntes és nem a konszo­lidációhoz tartozó politikusok is hozzányúl­nak ahoz a nagy ismeretlenhez, amit kor­mányberkekben Bethlen István külpoliti­kájának neveznek. Amelynek egyedüli tit­kos és rejtélyes intézője Walkó külügy­miniszter úr. Pedig hiába haragszik a bel­ügyeket újjáépítő miniszter úr. Az ellen­zéki képviselőnek, igenis, kötelessége, hogy a külpolitikai kérdéseket tanulmányozza, magának közvetlen információkat szerez­zen.­­Azokon az utakon, amelyeken a kor­mány nem akar vagy nem tud járni, az el­lenzéknek kell a felderítést végeznie. Vagy ezt is engedélyhez, fényképes igazolványhoz akarják kötni? Úgy mint a vadevezést? Globetrotter-igazolvány! Ez­ is valami. A konszolidáció óriási léptekkel halad előre. Négyszer rálőttek­­ egy végrehajtó ügyvédre Prága, november 3. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Tegnap délután dr. Grünwald lundenburgl ügyvéd végrehajtást akart eszközölni Plachy bőrgyáros lak­ásán Blanskoban. A gyáros 400.000 cseh koronával tartozik a brünni agrár­banknak. Az ügyvéd egy bírósági végrehajtó­val jelent meg Plachy lakásán, ahol veje fo­gadta. Izgalmas szóváltás támadt és a végén a bőrgyáros veje előrántotta revolverét és négy­szer lőtt az ügyvédre. A golyók fején, nyakán és mellen súlyosan megsebesítették Grü­nwal­dot. * -- * — -- • A merénylőt letartóztatták. (W. N.) ni-i­wwwhrntrumjum Ha megelégszik az előző idényről visszamaradt — azonban nem divatjármukt — legfinomabb tiszta gyapjú angol és francia gyártmányú kaftát, köszfilm stb. henitűvel, keresse fel népszerű osztályunkat a főemeleten, ahol főáron vásárolat, különleges nöl­es leni divatkelmék áruháza, IV., Petőfi Sándor ucca 14-16. szám

Next