Pesti Napló, 1929. január (80. évfolyam, 1–26. szám)

1929-01-10 / 8. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ ... 1929 január 10 1 1­1 * •­ ­ A legrövidebb örökkévalóság ? Félek, hogy ki méltóztatnak nevetni engem ma, amikor egy színházi afférról írok. És végre is jogom van hozzá, mert állami színház szerepel az ügyben és miután jól meg vagyok terhelve, mint, adófizető, ter­m­észetesen az állami színház fentartásáhh­a is hozzá­járulok- Fizetek, tehát kritizálhatok. Arról van szó, hogy a­ Rózsahegyi Kálmánnak, a Nemzeti Színház örökös tagjának szűk a Nemzeti Szín­ház és a Király-színházban is fel akar lépni. Amit akar, azt valószínűleg meg is teszi, de ebből viszont bonyodalmak fognak támadni, mert az állami színház­nak az állam által fizetett művésze nem játszhatok magánszínházban. A jogi helyzet ma az, hogy ha Ró­zsahegyi átmegy a Király-színházba, akkor megszűnik a Nem­zati Színház örökös tagja lenni. De kérem szé­pen, m­e méltóztassanak azt hinni, hogy félrebeszélek: tényleg az a jogi helyzet, hogy a Nemzeti Színház örö­kös tagja csak addig örökös tag, míg másik színház­hoz nem szerződik. Én ezt persze képtelenségnek tar­tom és igen fogok nevetni ,már azon is, ha ezt az affért jogi szempontok szerint, fogják elintézni." Mert a Nemzeti Színház nem járásbíróság, nem is ügyvédi kamara, hanem művészeti intézet, amelyben mindent úgy kellene elintézni, hogy legelsősorban a művészeti szempontokat tartsák szem előtt. Ami pedig az affér művészeti részét illeti, arról na­gyon illetékesen beszélhetek, mert a Nemzeti Színház igazgatója még nem tudta, hogy egy Rózsahegyi Kál­mán nevű­­egyén is létezik a világon, amikor­ én erről a Kálmán gyerekről már számtalan cikkben megírtam, hogy igen nagy talentum és nem sok idő kell hozzá, hogy ő legyen az ország legjobb színésze. Ez nagyon régen volt, még a millennium előtt. Kálmán öcsém ak­kor még rövidre vágatta­ a haját és csak azóta növész­, tett hosszú fürtöket, amióta megőszült. (A kalózok gyak­ran járnak hamis zászlóval. Kálmánnak a fehér fürtje a h­amis zászlaja: »Kedves barátaim, ne féltsétek a höl­gyeiteket tőlem, mert íme, milyen öreg vagyok!« Azon­ban persze ez is csak komédia tőle.) Fiatal korában « közönség nagyon hamar megszerette, ott kár«, a vidé­ken. Oly a nagy művészek közül talán csak Ujházy is­merte fel a rendkívüliságot és méltánylása abban nyil­vánult, hogy szidta, mint a­ bokrot. A nagy lunvérzak nem jól érzik magukat, mikor látják az utódukat... Nekem az egész fiún csak az volt­ furcsa, hogy noha kívánságomra néha az én jelenlétemben mondott, akkor is olyan volt, mintha sugixxal kenték,volna be! Ha nem ismertem volna az apját is, cigánynak tartottam volna.. Egy tizedrész annyit, nem tanult,­ mint Janovits Jenő, s egy huszadrész annyit nem törte a fejét művészi problémákon, mint Bartos Gyula, de a világ összes Ja­novitsainak és összes Bartosainak amíg csak élnek, együttvéve sem lesz annyi jókedvük, mint amennyi volt Rózsahegyi Kálmánnak fiatal korában Akkor még nem tudtam, hogy az élet legnagyobb kincse a jó hangulat és így én sem, elég­gé méltányoltam Rózsahegyi egészen kivételes egyéniségének értékét, de büszkeségem, hogy akkoriban, a pálya kezdetén jobban méltányoltam, mint bárki más. Persze, nagyon örültem, hogy aránylag hamar a Nemzetihez került és örültem, mikor megkapta az »örö­kös tagi címét és jellegét, noha kimagasló tehetség... Gondolom, gratuláltam is neki, mert még nem tudtam, hogy a színháznál az örökös tagság is csak komédia, egy ideiglenes cím, mely nem az idők örökkévalóságá­hoz, hanem az írott szerződéshez tapad Én nem tudom, hogy Rózsahegyi elmegy-e a Nem­z­etitől. Attól tartok, hogy igen. Azonban semmi két­ségem sincs aziránt, hogy Rózsahegyi Kálmán, mint művész, akkor is annyit fog érni, mint­ ma. A Nemzeti Szipház azonban, mint művészeti Intézet, Rózsahegyi Kálmán nélkül debizisten nem fog annyit érni, mint ma. Azt mondják, hogy­­anyagi háttere­ van a dolog­nak. Lehetséges. De­­ anyagi háttere van nagyon sok Magyarországon, Rózsahegyi Kálmán azonban csak figyetlenügy van. És nagyon sokáig nem lesz másik. Sőt talán sohasem lesz másik. Anyagi háttér... Adják oda neki azt a párezer anyagi hátteret! Már túl va­gyunk azokon az időkön, amikor­­a nemzet napszámo­sai­: éheztek és dideregtek, mert a nagyérdemű közön­ssé­g húsz krajcárnál nem taksálta többre az egész mű­vészetet. (A minap hallottam egy másik afférról: ott is az­­­nyagi háttér« szere­pelt, s felvilágosításul azt mondták nekem, hogy :a művész úr azért van bajban, mert kártyázik«. A kutyafáját, hadd kártyázzék! Fi­zessenek neki kétszer annyit, hogy hadd szórakozzék, mert csak akkor fog ,jól játszani, ellenjen h­a azon töri a fejét, hogy­­jaj Istenem, kitől kérjek húst­, pen­gőt!« — akkor feltétlenül rosszul fog játszani!) Rózsa­hegyi van akkora művész, mint, Fleta, de hogy aránylik a jövedelme Fletáéhoz! Hol­ott az igazság! A kivételes talentumokat nemcsak­­ erkölcsileg­ kell megbecsülni, hanem jól is kell fizetni." Az erkölcsieken kell kezdeni s az anyagiakon kell folytatni. Nem vé­letlen, hogy az imént, a fiatal Rózsahegyi pályatársai­ról szólva, akkori társaságunkból éppen Janovits és Bartos jutott az eszembe. Úgy látszik, hogy ez a Ma­gyarország­ semmit sem tud azokról a heroikus küzdel­mekről, amelyeket a magyar színművészetért Janovits folytat, a legmostohább körülmények között,­­ mert ha Magyarország ezekről a dolgokról tudna, lehetetlen, hogy elismerését valami módon ki ne fejezte­ volna. Bartost ugyan jobban ismeri a színházba járó közön­ség, mint éli, de nem bírom felfogni, hogy az .--örökös tag, ma még úgyis problematikus értékű címét miért sajnálják a színház egyik­ legrégibb, perlopos tagjától? Beszéljünk a dologról egyszer végre komolyan. Nemzeti érdek, hogy a Nemzeti Színház a magyar szín­művészet halhatatlanjainak Akadémiája legyen, mely minden kimagasló színművészi nagyságnak odanyújtja az elismerés pálmáját akkor is, ha­­ talán szerződést adni­ nem tud neki. Ha ezt nem teszi meg a Nemzeti Színház, nagy tisztességet és sok díszt, tagad meg ön­magától. Azokat a művészeket pedig, akiket foglalkoz­tat, fizesse úgy, hogy Geminő magánvállalkozás az Állam színházával konkurálni álmában se merjen. ­ Fantasztikus leányrablásban nyomozott a rendőrség — közben megkerült az elrabolt leány Állítólag a Baross téren leütötték, két napig fogva tartották s — egy korcsolyapálya mellett találkoztak vele hozzátartozói (Saját tudósítónktól.) A főkapitányságon szer­dán este fantasztikus leányrablás ügyében indult meg a nyomozás.­­Egy magasállású úrnak 15 éves leánya hétfőn délután eltűnt. Az egyik hozzátar­tozó levelet kapott kedden este, amelyben a leány azt közli,­­ hogy leütötték és elrabolták őt és ebe­zárt lakásban tartják. A levelét csempészúton küldi és kéri, hogy szabadítsák ki. A levél, amelyet a leányka állítólagos fogsá­gából írt, semmit sem közöl fogvatartásának he­lyéről. A leány fejletlen,­­15 esztendős és tanító­képzőintézetbe jár. Édesanyja neveli. Anyja nyelv­mesternő, a szülők már hosszabb idő óta különvál­tan élnek. Az édesapja egyik minisztériumban magas állást tölt be. Anyja egész nap órákat ad. A levél, amelyet írt, Budapestről van keltezve, bé­lyeg nem volt rajta, emiatt meg is leletezték. A levél címzésében a hozzátartozó, aki a levelet meg­kapta, a 15 éves leány írását ismerte fel, a levél is a kisleány kezeírása volt. Tartalma fantaszti­kus. Azt írja benne a leány, hogy hétfőn délelőtt, amikor iskolába ment, egy idősebb nővel ment a. villamoson. Amikor a Baross téren leszállt, észre­vette, hogy harisnyakötője lecsúszott. Bement az egyik ház kapuja alá, hogy a hibát megigazítsa. Hirtelen erős ütést érzett a fején. Elvesztette esz­méletét. Hogy azután mi történt vele, azt nem­ tudja, csak jóval később ismeretlen helyen ébredt fel, mellette melt az az idősebb asszony, aki a vil­lamoson vele szemben ült-és­ őt feltűnően, erősen nézte. Hogy hol van, arról az idős nő nem volt hajlandó semmi felvilágosítást adni és azt sem­engedte meg, hogy eltávozzék. Ezt a levelet egy kisfiú által csempészte ki a házból, amely egy sárga ház, szerinte parasztház lehet és­ az ablako­kon rácsok vannak. A levél azzal végződik, hogyha megkapja a hozzátartozó a levelet, mentse meg őt. A rendőrségen ez a levél természetesen ért­hető feltűnést, keltett és azonnal megindították a nyomozást. Detektívek egész­­sora ment a Baross térre érdeklődni, hogy nem látta-e valaki a kapu alatt lejátszódó eseményt, mert lehetetlennek tar­­­tották, hogy egy ilyen leülés és leányrablás zajjal, ne járt volna. Több detektív ment ki a Baross tér­i házakba, de sehol sem találtak olyan embert, ak­i erről a hétfőn lejátszódó eseményről tudna­ A tanítóképző intézetben is érdeklődtek a kisleány felől, hogy kikkel érintkezik, de ott sem tudnak a puhatolózásra semmiféle olyan támpontot, ame­lyen a detektívek munkája elindulhatott volna­ Megkérdezték a detektívek a körny­éken lévő taxi­sokat is, nem vittek-e egy ilyen 15 év körüli leányt és egy asszonyt valahová, de a taxisok sem tudtak semmi felvilágosítást adni. Más irányban is folytak nyomozások, amikor szerdán este a központi ügyelet telefonján jelent­kezett az eltűnt leány édesanyja és izgatottan kö­zölte, hogy a kisleány megkerült. Elmondotta, hogy a ház körül egy korcsolyapálya mellett egy családtag találkozott vele és hazavitte. Az édes­anyja megkérdezte a leányt, hogy hol járt, mi történt vele, a leány kitart amellett, hogy a levél­ben közölt esemény megtörtént vele. Maga sem tudja, hogyan szabadult ki. Valami megmagya­rázhatlan kényszer hatása alatt állott, az elmúlt két nap történetét teljesen elfelejtette. Ez a két nap teljesen kiesett az emlékezetéből, nem tudja, hogy mi történhetett vele. Csak arra emlékszikt, hogy valaki a kapu alatt fejbeütötte és elvitte őt egy idegen házba. Hogy került el onnan, azt sem tudja. A leány rendkívül meg van ijedve. »Mert­ mindig nem tért magához, emiatt a rendőrség nem is tartja szükségesnek, hogy most, kihall­gassa. Csütörtökön fogják megidézni az édesany­jával­ együtt, kihallgatás céljából.­ Megkérdezték az anyát, hogy a leány szavahihető-e és előfor­dult-e a múltban, hogy kalandos történeteket me­sélt el, az édesanyja azonban hangoztatta, hogy "a leány nem kalandos természetű és általában csak annyit szokott füllenteni, amennyit hasonló korú kisleányok általában. A rendőrség teljesen ta­nácstalanul áll a rejtelmes eset előtt, a leány ki­hallgatásával véli majd tisztázhatni az ügyet. Mussolini: Trianon revíziója elkerülhetetlen Milánó, január 9. Mussolini egy amerikai újságíró előtt, nagy­szabású nyilatkozatot tett a békerevízió kérdésé­ről. Hangsúlyozta, hogy nem kell aggódni senki­nek az olasz terjeszkedési törekvések miatt. Olaszország célja nem a háború, hanem az állan­dó készenlét. Ezután azt mondja Mussolini, hogy rendezni kell sok problé­mát, amelyeket a háború és az utána következő béke hozott felszínre. — Bizonyos vagyok ab­ban, hogy idővel sor ke­rül erre. Vannak nemze­tek, amelyek nem ma­radhatnak meg jelenlegi állapotukban, így­­pél­dául Magyarország, amelynek sorsán köny­nyíteni kell. A békeszer­ződéseket, barátságosan és békés úton is revideál­ni lehet. Jól tudom, hogy más hatalmak ellene vannak, s békeszerződé­sek módosításának, a re­vízió azonban elkerülhe­tetlen. Mi, olaszok a bé­két akarjuk, hogy folytathassuk a nagy művet, amelyet elkezdtünk. Készenlétben állunk azonabn a háborúra is, mert tudjuk, hogy a háború való­ság. Fegyverkezéseink célja létjogosultságunk és jövőnk védelme. Egyéb célunk nincs. Az úl Popolo d'Itali, Mussolini lapja. Gase­tano Polverell nek­­ a lap külpolitikai szerkesztő­ Mussolini­jének cikkét közli. A cikk szintén a revízió kérdé­sével foglalkozik. Megállapítja, hogy a revízió megtagadása a Wilson-féle elvek legmélyebb és legsúlyosabb megsértések. 1919-ben Párizsban szer­ződéseket kötöttek, amelyek, szentesítették­ a re­vízió lehetőségét. Tíz évvel később azonban kije­lentik hogy a békeszerződések érinthetet­lenek. Pedig a megcsonkított, körülfogott Magyarország a legsúlyosabb tragédia idejét éli és soha nem törik meg annyira, hogy mai helyzetét elfogadja. A nápolyi Mattino szintén a revízióról ír és azt fejtegeti, hogy nincs olyan magyar, aki ne bízna rendületlen hittel a megcsonkított haza újjászületésében. Magyarországból a békeszerző­dés szánalmas paródiát csinált. A királykérdés­ben a legújabb jelek azt mutatják, ho­­y a szabad­királyválasztók csoportja jelentősen erősödik a legitimisták kárára. Akik még mindig a Habsbur­gok visszatéréséről álmodoznak. E jelek mutatko­zá­sának Olaszország csak örül. reift eyarspttK ft eseosemS eyuTtzrf&si*. ezéezi'Fes !»il5J.ését elCsec­ti, ha tens»­lire. uJnOEnar» l esésze telhez 2—3 k&v£a» k»n»l Ovoraaltina-t tasmal. Magyar farm&l OVOMflilíf AZ ERD ÉIEGÉSZ­ÉG

Next