Pesti Napló, 1929. január (80. évfolyam, 1–26. szám)
1929-01-10 / 8. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ ... 1929 január 10 1 11 * • A legrövidebb örökkévalóság ? Félek, hogy ki méltóztatnak nevetni engem ma, amikor egy színházi afférról írok. És végre is jogom van hozzá, mert állami színház szerepel az ügyben és miután jól meg vagyok terhelve, mint, adófizető, természetesen az állami színház fentartásáhha is hozzájárulok- Fizetek, tehát kritizálhatok. Arról van szó, hogy a Rózsahegyi Kálmánnak, a Nemzeti Színház örökös tagjának szűk a Nemzeti Színház és a Király-színházban is fel akar lépni. Amit akar, azt valószínűleg meg is teszi, de ebből viszont bonyodalmak fognak támadni, mert az állami színháznak az állam által fizetett művésze nem játszhatok magánszínházban. A jogi helyzet ma az, hogy ha Rózsahegyi átmegy a Király-színházba, akkor megszűnik a Nemzati Színház örökös tagja lenni. De kérem szépen, me méltóztassanak azt hinni, hogy félrebeszélek: tényleg az a jogi helyzet, hogy a Nemzeti Színház örökös tagja csak addig örökös tag, míg másik színházhoz nem szerződik. Én ezt persze képtelenségnek tartom és igen fogok nevetni ,már azon is, ha ezt az affért jogi szempontok szerint, fogják elintézni." Mert a Nemzeti Színház nem járásbíróság, nem is ügyvédi kamara, hanem művészeti intézet, amelyben mindent úgy kellene elintézni, hogy legelsősorban a művészeti szempontokat tartsák szem előtt. Ami pedig az affér művészeti részét illeti, arról nagyon illetékesen beszélhetek, mert a Nemzeti Színház igazgatója még nem tudta, hogy egy Rózsahegyi Kálmán nevűegyén is létezik a világon, amikor én erről a Kálmán gyerekről már számtalan cikkben megírtam, hogy igen nagy talentum és nem sok idő kell hozzá, hogy ő legyen az ország legjobb színésze. Ez nagyon régen volt, még a millennium előtt. Kálmán öcsém akkor még rövidre vágatta a haját és csak azóta növész, tett hosszú fürtöket, amióta megőszült. (A kalózok gyakran járnak hamis zászlóval. Kálmánnak a fehér fürtje a hamis zászlaja: »Kedves barátaim, ne féltsétek a hölgyeiteket tőlem, mert íme, milyen öreg vagyok!« Azonban persze ez is csak komédia tőle.) Fiatal korában « közönség nagyon hamar megszerette, ott kár«, a vidéken. Oly a nagy művészek közül talán csak Ujházy ismerte fel a rendkívüliságot és méltánylása abban nyilvánult, hogy szidta, mint a bokrot. A nagy lunvérzak nem jól érzik magukat, mikor látják az utódukat... Nekem az egész fiún csak az volt furcsa, hogy noha kívánságomra néha az én jelenlétemben mondott, akkor is olyan volt, mintha sugixxal kenték,volna be! Ha nem ismertem volna az apját is, cigánynak tartottam volna.. Egy tizedrész annyit, nem tanult, mint Janovits Jenő, s egy huszadrész annyit nem törte a fejét művészi problémákon, mint Bartos Gyula, de a világ összes Janovitsainak és összes Bartosainak amíg csak élnek, együttvéve sem lesz annyi jókedvük, mint amennyi volt Rózsahegyi Kálmánnak fiatal korában Akkor még nem tudtam, hogy az élet legnagyobb kincse a jó hangulat és így én sem, eléggé méltányoltam Rózsahegyi egészen kivételes egyéniségének értékét, de büszkeségem, hogy akkoriban, a pálya kezdetén jobban méltányoltam, mint bárki más. Persze, nagyon örültem, hogy aránylag hamar a Nemzetihez került és örültem, mikor megkapta az »örökös tagi címét és jellegét, noha kimagasló tehetség... Gondolom, gratuláltam is neki, mert még nem tudtam, hogy a színháznál az örökös tagság is csak komédia, egy ideiglenes cím, mely nem az idők örökkévalóságához, hanem az írott szerződéshez tapad Én nem tudom, hogy Rózsahegyi elmegy-e a Nemzetitől. Attól tartok, hogy igen. Azonban semmi kétségem sincs aziránt, hogy Rózsahegyi Kálmán, mint művész, akkor is annyit fog érni, mint ma. A Nemzeti Szipház azonban, mint művészeti Intézet, Rózsahegyi Kálmán nélkül debizisten nem fog annyit érni, mint ma. Azt mondják, hogyanyagi háttere van a dolognak. Lehetséges. De anyagi háttere van nagyon sok Magyarországon, Rózsahegyi Kálmán azonban csak figyetlenügy van. És nagyon sokáig nem lesz másik. Sőt talán sohasem lesz másik. Anyagi háttér... Adják oda neki azt a párezer anyagi hátteret! Már túl vagyunk azokon az időkön, amikora nemzet napszámosai: éheztek és dideregtek, mert a nagyérdemű közönsség húsz krajcárnál nem taksálta többre az egész művészetet. (A minap hallottam egy másik afférról: ott is aznyagi háttér« szerepelt, s felvilágosításul azt mondták nekem, hogy :a művész úr azért van bajban, mert kártyázik«. A kutyafáját, hadd kártyázzék! Fizessenek neki kétszer annyit, hogy hadd szórakozzék, mert csak akkor fog ,jól játszani, ellenjen ha azon töri a fejét, hogyjaj Istenem, kitől kérjek húst, pengőt!« — akkor feltétlenül rosszul fog játszani!) Rózsahegyi van akkora művész, mint, Fleta, de hogy aránylik a jövedelme Fletáéhoz! Holott az igazság! A kivételes talentumokat nemcsak erkölcsileg kell megbecsülni, hanem jól is kell fizetni." Az erkölcsieken kell kezdeni s az anyagiakon kell folytatni. Nem véletlen, hogy az imént, a fiatal Rózsahegyi pályatársairól szólva, akkori társaságunkból éppen Janovits és Bartos jutott az eszembe. Úgy látszik, hogy ez a Magyarország semmit sem tud azokról a heroikus küzdelmekről, amelyeket a magyar színművészetért Janovits folytat, a legmostohább körülmények között, mert ha Magyarország ezekről a dolgokról tudna, lehetetlen, hogy elismerését valami módon ki ne fejezte volna. Bartost ugyan jobban ismeri a színházba járó közönség, mint éli, de nem bírom felfogni, hogy az .--örökös tag, ma még úgyis problematikus értékű címét miért sajnálják a színház egyik legrégibb, perlopos tagjától? Beszéljünk a dologról egyszer végre komolyan. Nemzeti érdek, hogy a Nemzeti Színház a magyar színművészet halhatatlanjainak Akadémiája legyen, mely minden kimagasló színművészi nagyságnak odanyújtja az elismerés pálmáját akkor is, ha talán szerződést adni nem tud neki. Ha ezt nem teszi meg a Nemzeti Színház, nagy tisztességet és sok díszt, tagad meg önmagától. Azokat a művészeket pedig, akiket foglalkoztat, fizesse úgy, hogy Geminő magánvállalkozás az Állam színházával konkurálni álmában se merjen. Fantasztikus leányrablásban nyomozott a rendőrség — közben megkerült az elrabolt leány Állítólag a Baross téren leütötték, két napig fogva tartották s — egy korcsolyapálya mellett találkoztak vele hozzátartozói (Saját tudósítónktól.) A főkapitányságon szerdán este fantasztikus leányrablás ügyében indult meg a nyomozás.Egy magasállású úrnak 15 éves leánya hétfőn délután eltűnt. Az egyik hozzátartozó levelet kapott kedden este, amelyben a leány azt közli, hogy leütötték és elrabolták őt és ebezárt lakásban tartják. A levelét csempészúton küldi és kéri, hogy szabadítsák ki. A levél, amelyet a leányka állítólagos fogságából írt, semmit sem közöl fogvatartásának helyéről. A leány fejletlen,15 esztendős és tanítóképzőintézetbe jár. Édesanyja neveli. Anyja nyelvmesternő, a szülők már hosszabb idő óta különváltan élnek. Az édesapja egyik minisztériumban magas állást tölt be. Anyja egész nap órákat ad. A levél, amelyet írt, Budapestről van keltezve, bélyeg nem volt rajta, emiatt meg is leletezték. A levél címzésében a hozzátartozó, aki a levelet megkapta, a 15 éves leány írását ismerte fel, a levél is a kisleány kezeírása volt. Tartalma fantasztikus. Azt írja benne a leány, hogy hétfőn délelőtt, amikor iskolába ment, egy idősebb nővel ment a. villamoson. Amikor a Baross téren leszállt, észrevette, hogy harisnyakötője lecsúszott. Bement az egyik ház kapuja alá, hogy a hibát megigazítsa. Hirtelen erős ütést érzett a fején. Elvesztette eszméletét. Hogy azután mi történt vele, azt nem tudja, csak jóval később ismeretlen helyen ébredt fel, mellette melt az az idősebb asszony, aki a villamoson vele szemben ült-és őt feltűnően, erősen nézte. Hogy hol van, arról az idős nő nem volt hajlandó semmi felvilágosítást adni és azt semengedte meg, hogy eltávozzék. Ezt a levelet egy kisfiú által csempészte ki a házból, amely egy sárga ház, szerinte parasztház lehet és az ablakokon rácsok vannak. A levél azzal végződik, hogyha megkapja a hozzátartozó a levelet, mentse meg őt. A rendőrségen ez a levél természetesen érthető feltűnést, keltett és azonnal megindították a nyomozást. Detektívek egészsora ment a Baross térre érdeklődni, hogy nem látta-e valaki a kapu alatt lejátszódó eseményt, mert lehetetlennek tartották, hogy egy ilyen leülés és leányrablás zajjal, ne járt volna. Több detektív ment ki a Baross téri házakba, de sehol sem találtak olyan embert, aki erről a hétfőn lejátszódó eseményről tudna A tanítóképző intézetben is érdeklődtek a kisleány felől, hogy kikkel érintkezik, de ott sem tudnak a puhatolózásra semmiféle olyan támpontot, amelyen a detektívek munkája elindulhatott volna Megkérdezték a detektívek a környéken lévő taxisokat is, nem vittek-e egy ilyen 15 év körüli leányt és egy asszonyt valahová, de a taxisok sem tudtak semmi felvilágosítást adni. Más irányban is folytak nyomozások, amikor szerdán este a központi ügyelet telefonján jelentkezett az eltűnt leány édesanyja és izgatottan közölte, hogy a kisleány megkerült. Elmondotta, hogy a ház körül egy korcsolyapálya mellett egy családtag találkozott vele és hazavitte. Az édesanyja megkérdezte a leányt, hogy hol járt, mi történt vele, a leány kitart amellett, hogy a levélben közölt esemény megtörtént vele. Maga sem tudja, hogyan szabadult ki. Valami megmagyarázhatlan kényszer hatása alatt állott, az elmúlt két nap történetét teljesen elfelejtette. Ez a két nap teljesen kiesett az emlékezetéből, nem tudja, hogy mi történhetett vele. Csak arra emlékszikt, hogy valaki a kapu alatt fejbeütötte és elvitte őt egy idegen házba. Hogy került el onnan, azt sem tudja. A leány rendkívül meg van ijedve. »Mert mindig nem tért magához, emiatt a rendőrség nem is tartja szükségesnek, hogy most, kihallgassa. Csütörtökön fogják megidézni az édesanyjával együtt, kihallgatás céljából. Megkérdezték az anyát, hogy a leány szavahihető-e és előfordult-e a múltban, hogy kalandos történeteket mesélt el, az édesanyja azonban hangoztatta, hogy "a leány nem kalandos természetű és általában csak annyit szokott füllenteni, amennyit hasonló korú kisleányok általában. A rendőrség teljesen tanácstalanul áll a rejtelmes eset előtt, a leány kihallgatásával véli majd tisztázhatni az ügyet. Mussolini: Trianon revíziója elkerülhetetlen Milánó, január 9. Mussolini egy amerikai újságíró előtt, nagyszabású nyilatkozatot tett a békerevízió kérdéséről. Hangsúlyozta, hogy nem kell aggódni senkinek az olasz terjeszkedési törekvések miatt. Olaszország célja nem a háború, hanem az állandó készenlét. Ezután azt mondja Mussolini, hogy rendezni kell sok problémát, amelyeket a háború és az utána következő béke hozott felszínre. — Bizonyos vagyok abban, hogy idővel sor kerül erre. Vannak nemzetek, amelyek nem maradhatnak meg jelenlegi állapotukban, ígypéldául Magyarország, amelynek sorsán könynyíteni kell. A békeszerződéseket, barátságosan és békés úton is revideálni lehet. Jól tudom, hogy más hatalmak ellene vannak, s békeszerződések módosításának, a revízió azonban elkerülhetetlen. Mi, olaszok a békét akarjuk, hogy folytathassuk a nagy művet, amelyet elkezdtünk. Készenlétben állunk azonabn a háborúra is, mert tudjuk, hogy a háború valóság. Fegyverkezéseink célja létjogosultságunk és jövőnk védelme. Egyéb célunk nincs. Az úl Popolo d'Itali, Mussolini lapja. Gasetano Polverell nek a lap külpolitikai szerkesztő Mussolinijének cikkét közli. A cikk szintén a revízió kérdésével foglalkozik. Megállapítja, hogy a revízió megtagadása a Wilson-féle elvek legmélyebb és legsúlyosabb megsértések. 1919-ben Párizsban szerződéseket kötöttek, amelyek, szentesítették a revízió lehetőségét. Tíz évvel később azonban kijelentik hogy a békeszerződések érinthetetlenek. Pedig a megcsonkított, körülfogott Magyarország a legsúlyosabb tragédia idejét éli és soha nem törik meg annyira, hogy mai helyzetét elfogadja. A nápolyi Mattino szintén a revízióról ír és azt fejtegeti, hogy nincs olyan magyar, aki ne bízna rendületlen hittel a megcsonkított haza újjászületésében. Magyarországból a békeszerződés szánalmas paródiát csinált. A királykérdésben a legújabb jelek azt mutatják, hoy a szabadkirályválasztók csoportja jelentősen erősödik a legitimisták kárára. Akik még mindig a Habsburgok visszatéréséről álmodoznak. E jelek mutatkozásának Olaszország csak örül. reift eyarspttK ft eseosemS eyuTtzrf&si*. ezéezi'Fes !»il5J.ését elCsecti, ha tens»lire. uJnOEnar» l esésze telhez 2—3 k&v£a» k»n»l Ovoraaltina-t tasmal. Magyar farm&l OVOMflilíf AZ ERD ÉIEGÉSZÉG