Pesti Napló, 1929. január (80. évfolyam, 1–26. szám)

1929-01-08 / 6. szám

I Terta PESTI NAPLÓ 1929 január 8 9 A rendőrhatóság véget vet a „tetemvári csodának" Tódor rendőrfőtanácsos megtiltja a további búcsújárást és utasítja Szántó Józsefet, hogy költözködjék el a „látomás" helyéről . Kronberger kanonok, Farkas esperes és Enyedy református lelkész issljtó nyilatkozatai a tetemvári „látomás"-ról Miskolc, január 7. (A Pesti Napló tudósítójától.) A »temesvári csoda« karácsony vigiliája óta fűti a tömegfantáziát. A miskolci egyházak veze­tőinek nyilatkozatai dacára és a rendőrségi intéz­kedések ellenére is tovább tart a népvándorlás a Tetemvárra, ahol a 211. számú házban egymásnak adják a kilincset azok, akik babonából, vagy kí­váncsiságból látni akarják az orvosi vélemény szerint degenerált, hisztériára hajlamos, egyházi vélemény szerint pedig Istenről és a legáltaláno­sabb hitelvekről zavaros fogalmakkal rendelkező beteges képzelődésű boltiszolga jobbkezének kis­ujján a »keresztet«, amelyet karácsony vigiliáján nála mennyei fany­árban »megjelenő« Jézus Krisztus­ hagyott, jeléül és bizonyságául annak, hogy »nála járt«. A hatóság várakozó álláspontja és a vezető egyházi tényezők mélységes hallgatása most látszik megbosszulni magát, most, amikor egyrészt a fanatizmustól fűtött és babonától űzött tömeg minden csodatagadás és cáfolat, valamint rendőrségi intézkedés ellenére is kíváncsi a »stig­mára«­. Egyházi funkcionáriusok a „tetemvári csoda" ellen A megtett intézkedések következtében azon­ban most már végefelé jár a zarándoklat. Az egy­házak vezetői kemény nyilatkozatokkal szem­be­szállnak a babonával, amelynek Szántó József be­teges látomása adott tápot. Furcsa kérdésekkel ostromolják most már a boltiszolgát, akit a »láto­másával« szemben megnyilatkozó cáfolat, sőt ta­gadás zavarba hoz és talán a legszívesebben abbahagyná az egészet. n —. Ha nem hisznek, ne jöjjenek ide, — ebben a kétségbeesett mondatban sűrűsödik össze a »tetemvári szent« egész védekezése és dadogó til­takozása a vád ellen, hoszv ő és hozzátartozói anyagi hasznot akartak húzni a hiszékeny, babo­nában hivő tömeg naivitásából. Zavarára jel­lemző, hogy mialatt hősies nyugalommal muto­gatja jobbkezének kisujján a »keresztet«, követke­zetesen ismételgeti, hogy »a csoda« már csak né­hány napig látható, mivel annak mutogatását az egyház megtiltotta. Azt azonban nem árulta el, hogy_ Tódor_ Árpád rendőrfőtanácsos, a miskolci rendőrkapitányság vezetőjének erélyes közbelé­pése vet véget a búcsújárásnak. A kapitányság vezetője ugyanis eltiltja a zarándoklást és úgy intézkedett, hogy Szántó Józsefnek el kell távoz­nia a »Tetemvárról«. Tódor főtanácsos intézkedé­séről nyilatkozott a Pesti Napló tudósítójának: — Minden részletében ismerem a szetemvári csődüst. Intézkedtem, hogy a naiv embertömeg zarándoklata vé­get érjen. A legrövidebb időn belül rendőrhatósági in­tézkedés produkálok, emel­yel megtiltom a­­tetemvári­ búcsújárást és rendelkezem arra nézve, hogy Szántó József mai lakásából elköltözzék. Erre jogom van. Az istenség fogalmáról sejtelme sincs és a legegy­szerűbb hitelvekről is tájékozatlan. Mikor Farkas esperes arra kérte, hogy mutassa meg neki ujján a »keresztet« Szántó József valósággal lámpalázzal felelte, hogy az »isteni jel« most nem látható, pedig megelőzőleg még egészen megvolt. A keresztes boltiszolga Enyedy Andor refor­mátus lelkésznél is volt. Erről Enyedy lelkész a következőkben nyilatkozik: „Nem vett magához Úrvacsorát, nem konfirmált"... — Szántó József csütörtök délelőtt megjelent nálam. Arra voltam mindenekelőtt kíváncsi, hogy miben áll az ő reformátussága. Kérdéseimre megvallotta, hogy bár reformátusnak született, hittanórára, istentisztele­tekre járt, nem vett magához úrvacsorát — a refor­mátus egyházhoz tehát őt semmi lelki szál nem fűzi, állítólag azért, mert őt mindig a katolikus hit vonzotta. Mikor a katolikus hit tartalma, tanításai fe­lől érdeklődtem tőle, arról sem tudott semmit. Egész vallástudománya az apostoli hitforma elmondásában áll. Teljes vallási tájékozatlanságra vall nála a bűntudat és a bűnismeret teljes hiánya is. Azt állítja magáról, amit néki a jelenésben állítólag az Úr Jézus mondott, hogy: »az ő lelke tiszta a bűntől, véve a nőktől«. Eddigi életéről vett értesüléseim éppen nem támasztják alá ezt az ő állításait, de a bűntudat kötelezettsége alól külön­ben is csak a gyermekek és az elmebetegek vannak ki­véve, akik a Krisztust és Istennek ő benne és ő általa kijelentett akaratát, erkölcsi követelményeit, parancsait nem ismerik és magukat és életüket a tökéletesség mértéke alatt megítélni nem tudják. Ha még ezeket a bár későn jött nyilatkozato­kat kiegészítjük a miskolci munkásbiztosító pénz­tár egyik Szántó Józsefet sokáig kezelő orvosá­nak azzal a kijelentésével, hogy a boltiszolga de­generált és erősen hisztériára hajló hipochonder és megdöbbentően képzelődő és erős képzelőtehet­ségű, akkor semmi kétség nem lehet aziránt, hogy a tetemvári csodának végeszakad és hogy a bolti­szolga, néhány nap múlva a rendőrhatóság intéz­kedése folytán megtörténő kényszerű lakásváltoz­tatása után — visszatér eredeti foglalkozásához és »stigmával« a kezén folytatja életét ott, ahol abbahagyta: a »csodarabbikkal« rokonságot tartó miskolci kereskedő üzletében... L. E. Milyen a boltiszolga „stigmá"-ja Most újból megszólalt a boltiszolga­­látomá­sáról­ Kronberger József apátkanonok, aki az újságíróknak hozzáintézett kérdésére úgy nyilat­kozott, hogy a tetemvári csodáról csak újságköz­leményekből tud. Péchy Alán minorita rendfő­nöktől hallotta, hogy Szántó József egyik ujján, a bőrön egy hosszúkás vonás látható, és egy na­gyon halvány keresztező vonás. Ez azonban akár­kinek a bőrén előfordulhat. Csodáról, vagy meny­nyei jelenségről beszélni nem lehet. Farkas István református esperes úgy nyilat­kozott az újságíróknak, hogy ismeri a boltiszolga­­látomásának­­ minden részletét, sőt annak hátte­rét és üzleti természetű előzményét is. Szántó Jó­zsef két asszonnyal nála is megjelent és bejelen­tette, hogy a református egyházból kilép. Az es­peres az áttérési, illetve kitérési ü­g­yeket intéző lel­készhez utasította. A lelkész a boltiszolírát kikér­dezte, hogy megismerje annak egész lelki összeté­telét és vallásos felfogását. Meglepetéssel tapasz­talta azonban, hogy a »stigmatizált« Szántó József vallási és dogmatikus kérdésekben teljesen analfa­béta. Saját bevallása szerint karácsonyig temp­lomba nem járt, úrvacsorát nem vett magához és nem konfirmált, és imádkozni egyáltalán nem tud. Beszélgetés Simon Böskével, a Balatoni Tündérrel, akinek nincs rúzsos doboza, nem akar férjhez menni a walesi herceghez és maga sem tudja, hogy miért ő lett a Miss Hungaria minek! Higgye el, még itt­(Saját tudósítónktól.) Személynök ucca 9/11. Becsön­getünk a hatodik emeleten. — Miss Hungariát keressük. — Kitt... Ja, a Bözsike kisasszonyt? Az ebédlőasztalnál egy feltűnően finom arcú, bájos szőke lány ül tévécsésze és egy halom felvágott előtt. Kicsit elpirul, amikor kezet foguunk. Tizenkilencéves­, egy keszthelyi orvos lánya és vasárnap komoly urakból álló zsűri 218 jelentkező között őt találta a legszebbnek. — Tele volt a terem emberekkel, jelöltekkel, mamák­kel? Mondtam, hogy nem, zsom sincs . . . Átmegyünk a szalonba.­­Miss Hungáriát mamája megmutatja a táviratokat, amelyekben a keszthelyi aranyifjúság gratulál a lányának. Az kerül szóba, hogy külföldön, különösen Amerikában, ilyen alkalomkor házassági ajánlatokkal ostromolják meg a győztest, Simon Böske, a Miss Hungáriás nevet. — Ostromról, de még csak némi offenzívakísérletről sincs szó... — Talán külföldön. — Nem. Valami rendes polgárhoz fogok férjhez menni. Nem mennék a walesi herceghez... De az egész ügy még korai... Most meglepetés következik. Simon Böske nem akar színésznő lenni, pedig nagy titokban valamikor tanult énekelni. Esetleg filmről leh­etne beszélni. És szenvedélye is csak egy van: teniszezni. .. Pár hét múlva elutazik mamájával Párizsba. Itt vá­lasztják meg a »Miss Európát”, aki áthajózik Amerikába, ahol a »Miss Európa« és a Miss Amerikán között dől el, hogy ki lesz a világ legszebb lánya. —Nem tudom, mi lesz Párizsban. De ez nem fontos, én nem drukkolok... nem hiszem el, hogy én leszek..» Egyelőre nagyon örülök ennek. A szekrényből kivesz egy hatalmas nemzetiszínű szalagot. Arany betűkkel van rá kihímezve: — Miss Hungária ... Most, ahogy felkel a helyéről, látjuk, hogy milyen szép alakja van. Megmondjuk. Legyint: — Voltak ott szebbek is, — mondja nagy komolyan. (Látogatásunkkor nem mondtuk meg, de azt hisszük, ő sem gondolta ezt komolyan.) Most a mamája veszi át a szót. Megtudjuk, hogy Hungária kisasszony szorgalma­san­ tanul németül és angolul és nagyon népszerű a keszthelyi társaságban. Ebben a pillanatban Hungária kisasszonynak eszébe jut, hogy színházjegyük van. Majdnem elfelejtkezett róla, nem csoda... Délelőtt fényképészek rohanták meg, délután Zádor István festőművésznél ült... A szekrényből előveszi azt a ruhát, amelyben a zsűri elé állt. Egyszerű kék krepp-szatén selyemruha, dekoltázs nélkül, csipkegallérral és manzsettával. El­vonul és pontosan három perc — órán néztük az időt — múlva megjelenik. Azok, akik tudják, hogy mi az, mikor egy nő készül valahová, tudják, hogy ez mit jelent. A bájos­­Miss Hungáriát, ezt a versenyt is meg­nyerte... (B. B.) Miss Germánia: Irma Höfer és Miss Hungária: Simon Bözsi (jobbról). Németország és Magyarország képviselői a galvestoni nemzetközi szépségkirálynő-választáson kal, papákkal és kíváncsiakkal — meséli, de közben nev­ feledkezik meg a felvágottról — és egyszerre csak ki­hirdetik, hogy a »Miss Ilungairiar, a 116-os lett. Már­mint én... Istenem, én már átmentem ilyesmin, egy­szer én lettem a­­Balaton tündéren, de az otthon volt Keszthelyen ... Maurice de Waleffe kézenfogott, odavitt újból a zsűri elé, a zenekar Himnuszt játszott, aztán nem tudom, hogy jöttem ki a teremből az utcára, ahová egy rendőrtisztviselő vezetett le s ahol éljeneztek... Egy pillanatig népszerű voltam ... Megkérdezzük, milyen érzés hivatalosan is a leg­szebb lánynak lenni. Gondolkozik. — Semilyen. Különösen akkor, ha az embernek szintén megvolt a maga jelöltje. Én azt hittem, hogy az a lány a legszebb, aki velem együtt jutott be a döntőbe... — Ez különben érdekes volt. Egy nagy reflektorral megvilágítottak bennünket, hogy jól megnézhessenek. Tőlem­ megkérdezték, hogy sohasem használok festé­ a nagyszerűen üdítő borsmentás fogpaszta a csúnya színű fogkövet Tubus 60 fillér, nagy tubus 1 Pengő

Next