Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-12 / 35. szám

Kedd A Szentszék és Olaszország aláírták a „római béke" okmányát Ma teszik közzé a szerződés szövegét Róma, február 11. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Vatikán a következő közleményt tette közzé: Hétfőn déli 12 órakor az apostoli lateráni palota pápai termében a Szentszék és Olaszország között szerződést írtak alá, amellyel a római kérdés el­intézést nyert és konkordátum jött létre Olasz­országban vallási és egyházi ügyekben. A szerző­déssel egyidejűleg pénzügyi egyezményt is írtak alá. Meghatalmazottak voltak Gasparri bíboros­államtitkár és Mussolini miniszterelnök. Az aláírt serződések három egyezményből állnak, amelyek közül az első politikai szerző­dés, a második a kon­kordátum, amellyel az egyház és az állam viszo­nyát­ szabályozza, a harmadik pedig pénzügyi kedvezmény, amely a Szentszék és az olasz ki­rályság közötti pénzioyi kérdéseket tisztázza. Az egyházi állam a mostani megoldás szerint ma­gába fogladja­ a katolikus világ legjelentősebb templomait és székesegyházait, amelyek idáig nem tartoztak a pápa fenhatósága alá eső területekre. Tiszteletben tartva a Szentszéknek azt a szoká­sát, hogy nemzetközi egyezményeket nem publi­kál amíg azok megvitatás céljából a törvényhozó­testület elé nem kerülnek, a Szentszék és az olasz kormány között létrejött egyezmények szö­vegét nem hozzák nyilvánosságra, a holnapi nap Gasparri bíboros Mussolini folyamán azonban bőséges és szabatos kivonatban ismertetik. ­ Az Osservatore Romano a római kérdésről és megoldásáról Róma, február 11. A ma délben 12 órakor megjelenő Osservatore Ro­mano hosszabb közleményben ismerteti a római kérdés történetét, amelyet XliI. Leo pápa 1887 június 12-én Rampolla bihornokhoz intézett levelében vallási ügy­nek nyilvánított. Megemlékezik a cikk arról, hogy XI Pius pápa megválasztása napján megjelent a Szent Péter-temp­lom kü­lső loggiáján. Ez már b­izonyos reményekre adott alkalmat s amellett az egyház megtámadhatatlan jogai érdekében egyidejűleg kiadott tiltakozó okmá­nyok lehetetlenné tették, hogy ennek az aktusnak nagy jelentőségét félreismerjék. idővel később, 1922 de­cember 23-án a pápa egy enciklikájába­ ő utalt is erre. Mussolini kezdeményezése két évvel ezelőtt — írja a lap — Mussolini kifeje­zésre juttatta a pápa előtt, hogy élénken kívánja a római kérdés rendezését. A pápa egyenként meghallga­tott minden bíborost, akik egyhangúlag helyeselték a tervet. Ilyenformán a pápa válaszában fölhatalmazta Mussolinit, hogy magánjellegű és bizalmas megbeszélé­seket kezdjen. Körülbelül 200 ilyen megbeszélés vált szükségessé s valamennyit az őszinte jószándék vezé­relte. A pápa kezdettől fogva ragaszkodott ahoz, hogy a tárgyalásokkal és a megállapodás esetleges megköté­sével együtt konkordátumot készítsenek elő és állapítsa­nak meg az egyház és az állam között, úgyhogy e konkordátum elfogadása a Szentszék és az állam között mint szükséges pótlás egyszersmind magával hozza a vallási és egyházi viszonyok azonnali rendezését Olaszország részéről. A megoldás a következő alapon történt: Az olasz állam aláír egy szerződést, amely meg­szünteti a garanciatörvényt, elismeri a pápa szuverén jurisdikeiójának elvét és annak tényleges és teljes ha­talmát a szuverén jurisdikeióra egy meghatározott területen, amelyet Citta del Vaticano- nak (a Vatikán városa) neveznek. Olaszország kifizet bizoyos összeget, mint a volt­­pápai tartományokért és az egyházi intézmények el­vesztett javaiért járó kártérítést, továbbá konkordá­tumot köt az egyház és az olasz állam­ közötti viszony ügyében. A Szentszék egyidejűleg véglegesen elintézettnek nyilvánítja, a római kérdést és elismeri az olasz király­ságot is mostani alakjában és alkotmányával. Egy pápa nagylelkűsége és egy király bölcsessége A történelem örökre meg f'og'a őrizni az ein!'két .innak a baké 'ek, amely létrejött két olyan licta! in !;ö­r­r­eött, amely k korf­ik­usa gen veszélyes a vallásra és a civdizációira. És Um­eret fogja egy­ pápa bölcs nagy­lelkűségét, és egy király bölcsességét, valamint két­ meg­hatalmaazottjuk termékeny és nevezetes munkáját. Pápai territórium és szuverenitás Az Osservatore Romariu magyarázza az egyeztetés' IV-k tartalmát és mindenekelőtt megjegyzi, hogy a pápai territórium asanas a Vatikán városával. Ez a város azonban magában foglalja mindazt, ami a leg­nagyobb, a legjelentősebb, a legértékesebb abból, amit a művészet, a tudomány és a történelem felajánlottak örök adományként Szent Péter sírjára és utódainak trónjára, magába foglalja azt, amit a Szentatya szi­gorúan szükségesnek tartott ahoz, hogy neki, mint, a világegyház fejének meglegyen a szabadsága és függet­lensége és amit igazi és láth­ató szuverenitásának je­léül tulajdonának ismertek­­el. Nagyobb, bár m­ég mindig parányi területről be­széltek, ez azonban nem tehette volna kétségtelenebbé a gápa szuverénitestét. É­s a szuverén jog, amelyet Olasz­ország is elismer, proklamál és törvénybe iktat, olyan jogi és erkölcsi erőt ölt amelynél hatályosabban és bé­késebben azt semmiféle­ területnagyobbodás nem bizto­síthatta volna. Ebben a kis szent városban a pápa polgári szuvere­nitása egybelolvad a vallási szuveren­itá­ssal és állama annyira azonos­ magával a pápai szék bázisával, hogy a méltányosság és civilizáció szempontjából sohasem lehetne ezek szétválasztását jóváhagyni. Az a felelős­ség, amellyel egy ilyen é vei­sm­erő lépés járna, szükség­képpen a legtermészetesebb és legérthetetlenebb biz­tosíték. Ez adja meg a megy'.d 'shak olyan stabilitását, amelyet semmiféle határ és semmiféle hadsereg nem tudna minden eshetőség ellen megvédeni, míg ezzel szemben felesleges gondot és súlyos áldozatokat jelen­tene. A tengerhez vezető korridor nem volt szükséges sem a szuverenitás lényegéhez sem annak gyakorlásához. Hiszen Svájcnak, Csehszlovákiának, Luxemburgnak Lichtensteinnek- San Marinonak, Andorrának, Afganisz­tánnak, Abesszíniának, Bolíviának sincs szabad kijá­rata a tengerhez. A pénzügyi megállapodás­­ Az Osservatore Romano azt mondja végül, hogy a pénzügyi megállapodás kárpótlást tartalmaz, am­ely azonban alatta marad annak a reális értéknek, amelyet a Szentszék az egyházi tulajdon alakjában és a volt tartományok alakjában elvesztett, s amelyek jövedelmé­ből a pápa az egyházi szükségleteket elégítette ki. Amidőn Olaszország magáévá tette a Szentszéknek ezirányban kifejezett kívánságát, az igazságosság és a méltányosság szellemében járt el. Ilyenformán a ga­ranciatörvény alapján folyósított évi hozzájárulások tőkésítet­, összegének kiszámításához jutottak. A Szent­atya atyai érzésével, amelyet az olasz állam is teljesen méltányolt, még ezt az összeget is a legszigorúbban szükséges illértékre csökkentette. Az Ok.­Pivatore Rimano végül hivatkozik a kon­kordiu­­mra st azt­­ fejezi be fejtegetéseit, hogy XI Pius pápa a neki felajánlott kibékülésre , az igazsá PESTI NAPLÓ 1929 február 12 . gos elbánásra, amelyet vele szemben tanúsítottak, arra a nagy jótéteményre, amelyet az egyház és a keresz­ténység függetlenségük és szabadságuk alakjában él­­vezni fognak, válaszul a konkordátum főpásztori aján­dékát adta a kibékült Olaszországnak, ame­ly csalha­tatlan záloga legjobb boldogulásának. Hogyan történt a kibékülés?" Róma, február 11. A Vatikán és a Kvirinál kibékülésének­ ese­ménye ma esős időben folyt le anélkül, hogy a város lakossága, melynek nagyobb része mil­yent tudott az eseményről, részt vett volna az ünnep­ségen. Csak mintegy 500—700 főnyi közönség gyü­lekezett össze a Lateran előtti téren, hogy az eső ellenére részt vegyen a látványosságon. Ezek a idézők is azonban nagyobbrészt a római szeminá­riumok klerikusai és más lelkészi intézmények tagjai voltak. Újságírók, fényképészek és fi­lm­­fényképészek szintén nagy tömegben jelentek meg. Délelőtt 11 órakor elsőnek Gasparri bíboros államtitkár jelent meg. Utána csakhamar meg­érkezett egynegyed 13 óra tájban Mussolini mi­niszterelnök is. Az előkelőségek kíséretükkel együtt autókon a lateráni palotába mentek, ahol az úgynevezett zsinati teremben megtörtént a há­rom szerződés aláírása, Franciaország üdvözli a pápát Róma, február 11. Az első külföldi kormány, amely a pápának az Olaszországgal történt kiegyezése alkalmából szerencsekívánatait kifejezte, a francia kormány volt. Dínamitos merénylet a mexikói elnök vonata ellen Mexikó, február 11. Gil elnök vonata ellen dinamitos merényletet követtek el. Az elnöknek és hozzátartozóinak, a­kik szintén vele utaztak, semmi bajuk nem történt. A mozdonyvezető életét vesztette. Robbanás a mexikói kereskedelmi attasénál Newyork, február 11. New Jerseyben Delojez mexikói kereskedelmi attasé házában egy bomba felrobbant. A házban tűz ütött ki, amely úgy az attasé házát mint, hét szomszédos házat teljesen elpusztított, Delojez és családja idejében elmenekült. A rendőrség azt hi­szi, hogy merényletről van szó, amely Torai ki­végzésével kapcsolatos. Bomba a kormányzó Irodájában Newyork, február 11-Mexikóból jelentik, hogy Nuevalejen kor­mányzó irodájában bombát fedeztek fel, amely­nek gyújtózsinórja már égett. Súlyos villamosbaleset Rómában 63 sebesülttel Róma, február 11. A belső városrészben, a Via 4. Novem­bre-n va­sárnap este súlyos villamosszerencsétlenség tör­tént. Egy két kocsiból álló villamos az út meredek lejtőjén fékhibát kapott és óriási sebességgel szá­guldott tova, hogy azután a legközelebbi kanya­rodónál kiugrojék a sínekből. Mindkét kocsi izzó,­porrá törött, 63 utas könnyebb, súlyosabb sérülé­seket szenvedett. . ^mmmm. mmntfMimmm. n.um & & sarmimmmmm

Next